Nem vagyok kifejezett Beatles-rajongó, de szerintem az együttes megérdemel egy topicot...
THE Beatles?
Csak egyszer érteném meg, miért nyit valaki olyan topikot, melynek témájához úgymond semmi köze, illetve a nyitó hozzászóláson kívül nem szól hozzá érdemben. (Leszámítva persze a nyitott topikok listájának növelését.) Biztos perverz gondolatmenet, de szerintem valaki azért nyit topikot egy témában, mert arról beszélgetni akar másokkal, nem pedig holmi Teréz anya stílusban, "nesztek ilyen topik még nincs X témában*, szóval nyitok egyet, beszélgessetek".
*: Ha lett volna érdeklõdés a téma iránt, valószínûleg megnyilt volna már, nemdebár?
Mivel ezen hozzászólás masszívan OFF volt, ezennel le is léptem, mivel a téma számomra érdektelen.
Miért? Tõled mit lehet várni kisfiú??? (mellesleg a világ egyik legnépszerûbb együttesének topicnyitásáért köpködni egyenlõ a mûveletlenséggel és primitívséggel)
nem nagyon hallgatok Beatles-t, de minden tiszteletet megérdemelnek ja de, Yellow Submarine-t néha :D
"Leszámítva persze a nyitott topikok listájának növelését."
Kérlek ne nézz mindenkit idiótának! Amúgy Te mindenhez hozzászólsz, de közöd nincs semmihez. Tény hogy részben igazad van, de mi ez, hozzászólás növelés? Szánalmas ez az újtopik lesésed..
Hát én nem nagyon ismerem õket, de a Let it be meg a While my guitar gently weeps számokat szeretem :))
Van a gépen tõlük 4 album, fateromnak meg sztem több is:
The Beatles - 1 The Beatles - Abbey Road The Beatles - Archology 2 The Beatles - White Album
Én se vok 1 nagy rajongó, sõt, semmit se hallottam róluk. Mármint ezt azt a csapat feloszlásáról, vagy valami halál ügy is volt...ködös ez nekem. De a lényeg: most ezeket nem rég meghallgattam, ami megvan és bejön rendesen
Ha valaki letudná írni, hogy mi is volt velük, meg miért, azt megköszönném. Az a halál dolog, meg blabla...gõzöm sincs tényleg mi történt velük.
A világ legismertebb és a mûfaj szempontjából legjelentõsebb zenekara. Több könyvtárnyi anyagot írtak már össze róluk, megírták mindazt ami megtörtént és azt is ami csak megtörténhetett volna. Õszintén szólva igen nehéz a magunk szabta enciklopédikus keretek között maradva írni róluk. Olyan ez mintha Shakespeare életmûvét 30-40 mondatban intéznénk el, akkor amikor néhány kötet kellene. No de lássuk hogyan is alakult a Beatles életpályája, röviden. A banda Liverpoolban kezdete pályafutását. A kikötõvárosba érkezõ tengerészek, üzletemberek jóvoltából pezsdült meg a popélet, miután az angol fiatalság megismerkedett az amerikai rock and roll és rythm and blues elõadók lemezeivel. Az iskolatársakból és gyerekkori barátokból alakult The Silver Beatles a helyi sikerek után Hamburgba szerzõdött, ahol a kikötõi negyed éjszakai klubjaiban játszottak napi 8-10 órát. A rendkívül megerõltetõ munka - a tagok saját bevallása szerint is - nagyon jó iskolának bizonyult, s megteremtette azokat az alapokat, melyeken a hatvanas évek elejétõl a Beatles karrierje kibontakozott. Több hamburgi vendégszereplés után 1962-ben tértek vissza Liverpoolba, ahol az azóta lebontott Cavern klubban játszottak. Itt fedezte fel õket Brian Epstein, akinek lemezüzletében már érdeklõdtek a Beatles egyik NSZK-ban készült felvétele a My Bonnie után. Idõközben Sutcliffe megvált az együttestõl (1962-ben agytumorban meghalt), a basszusgitáros posztot McCartney vette át, s hamarosan tagcsere következett be a dobos posztján is ahová Ringo Starr került. A hetvenes években az újságírók gyakran keresték meg a másodosztályú lebujokban fellépõ Pete Bestet és tették fel neki a rutinszerû kérdést: "Milyen érzés elszalasztani a legnagyobb lehetõséget?!" , amire az ekkor már megtört és megsavanyodott zenész sohasem volt hajlandó válaszolni. Epstein, miután meghallgatta a zenekart, elvállalta menedzselésüket, s Londonban megpróbálta lemezszerzõdéshez juttatni õket. Több sikertelen próbálkozás után 1962-ben a Parlophone, és személy szerint George Martin producer látott fantáziát a zenekarban és kikérte õket a hamburgi lemezcégtõl, amely könnyû szívvel mondott le róluk, még bánatpénzt sem követelt. Valószínûleg a második világháború óta ez volt Németország legnagyobb vesztesége. 1962 októberében készült elsõ kislemezük, a Love Me Do az angol lista 17. helyére került fel, majd az ezt követõ Please, Please Me már No 1. siker. Gyors egymásutánban további három kislemez: From Me To You, She Loves You, I Want To Hold Your Hand kerül az élre, s az év végén már egy új korszak kezdetérõl, a beatlemaniáról beszélnek. Az utolsó angol siker révén 1964-tõl Amerika is megnyitja kapuit az új fenomén elõtt, s hamarosan világszerte a Beatlesrõl, illetve a beatkorszakról beszélnek. 1964 elsõ felében elõfordult, hogy a toplista elsõ helyein 5 Beatles dal szerepelt és további hét felvételük bekerült a Top 50-be, miközben a nagylemezek listáját is Beatles LP-k vezették. Elsõ nagylemezeik 63-ban jelentek meg: Please Please Me és a With The Beatles. Mindkettõ elsöprõ siker. A Beatles sikere nyomán, angol beatzenekarok tucatjai keltek át az óceánon (Animals, Dave Clark Five, Kinks, Hollies, Rolling Stones, Herman's Hermits stb.) és valósították meg azt amit egyszerûen csak brit inváziónak szoktak nevezni, döntõen befolyásolva és átalakítva nemcsak Amerika de az egész világ szórakoztatóiparát, zenéjét. A Beatles a rendszeresen kiadott lemezei mellett (1964 és 69 között a Penny Lane és a Strawberry Fields Forewer kivételével valamennyi felvételük az angol lista élére került) olyan nagyszerû, a Beatles hisztériát nagyban növelõ filmekben játszott mint az A Hard Day's Night 1964-ben és a Help 1965-ben. 1965-ben munkásságuk elismeréseképpen, Wilson munkáspárti miniszterelnök javaslatára a királynõtõl lovagi címet kaptak. Ebben az évben pályájukon markáns fordulat következett be, megjelenik a Rubber Soul címû album amely zeneileg egy más, addig ismeretlen Beatlest mutat be. A korai Chuck Berry, Carl Perkins, Buddy Holly dalok után, eltávolodva a rock and rolltól, összetettebb, az üzleti szempontokat kevésbé figyelembevevõ zenét produkálta. Ennek a zenei korszaknak a csúcsa a Revolver címû album amely a kritikusok szerint is a zenekar legjobb albuma. A korszak új zenei és eszmei irányzatait (pszichidelia, ragarock, Zen, flower-power) magába olvasztó új zenei világot alakítanak ki, amely ismét új korszakot nyit a mûfaj történetében. A korongon természetesen megnyilvánul Lennon radikalizmusa és baloldali gondolkodása (két addíg megjelent könyvében In His Own Write és A Spaniard In The Works-ban ezeket már kifejtette), valamint az a keleti filozófia melyet a csapat Maharishi gurunál sajátít el Indiában. Ugyanennek a vonulatnak kiváló terméke a következõ album is: Seargeant Pepper's Lonely Hearts Club Band. Mindeközben csak úgy ontják a No 1-es slágereket: Ticket To Ride, Paperback Writer, Eleanor Rigby, All You Need Is Love, Hey Jude. 1967-ben gyógyszertúladagolásban meghal Brian Epstein, s a zenekar tagjai meguk veszik kézbe ügyeiket. Megalakítják az Apple vállalkozást, Magical Mystery Tour címmel tv-filmet készítenek, elõadókat (Mary Hopkins, Badfinger, Jackie Lomax) menedzselnek. 1968-ban jelenik meg a dupla White Album, s vele egyidõben a Lady Madonna, amellyel ismét a rock alapokhoz térnek vissza. Többféle szempontból is korszakalkotónak számít a Yellow Submarine címû rajzfilmjük, amelynek sikere azonban meg sem közelítí a korai Beatles filmekét. Ebben az idõszakban a tagok között fokozatosan romlik a viszony, amiben az anyagiakon túl Lennon és McCartney házassága is közrejátszik. Mindketten külön utakon kezdenek járni, szóló lemezeiket készítgetik. Közben a világ figyelme Amerika felé terelõdik ahol a hippi mozgalom és Woodstock vonják magukra a reflektorfényt. A Beatles befolyása és szerepe is csökken. Maguk a tagok is érzik ezt, akik azonban az új utakat más és más irányban keresik. Még megjelenik két utolsó albumuk, az Abbey Road és a Let It Be, de ezt követõen a kiélezõdött személyi és gazdasági ellentétek szétzilálják a formációt, amely 1970-ben felbomlott. A tagok szólóban folytatták pályájukat, s bár többször szóba került a Beatles újraegyesítése, a valóságban erre soha nem került sor. A rajongók ilyen típusú álmodozásának vetett véget az a merénylet mely 1980 december 8-án véget vetett John Lennon életének. Innentõl kezdve a Beatles egy legenda, amely azért még szolgál meglepetésekkel, hiszen a sok kiadvány ellenére még mindig vannak ki nem adott felvételek. A Beatles egy csoda amely azonban az elõdökbõl táplálkozott, õk összegezték és mondták ki a dolgok lényegét a megfelelõ idõben és megfelelõ helyen. Igen a gyökerekbõl táplálkozott, az õsi bluesból, a rock and rollból, a hatvanas évek elején kialakult ezernyi liverpooli zenekar által kibocsájtott hangokból. Azt a tényt azonban senki nem vitathatja, hogy a Lennon-McCartney páros korunknak leginvenciózusabb, a maga mûfajában forradalmi újításokat alkotó és legtermékenyebb szerzõkettõse volt, és marad még hosszú idõn keresztül. Jó hír, hogy a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent a Beatles Antológia, amely kiadvány hiánypótló a piacon.
Nekem a Here Comes The Sun a best tõlük, de a Let It Be vagy a Hey Jude is nagyon bejön akárcsak a Don't Let Me Down vagy Come Together vagy Eleanor Rigby
Sztem akkor is a leghíresebb, elõbb mondja meg egy 6-7 éves h mi az a Beatles, mint azt h mi az a queen v pink floyd
Barátnõm él hal a Beatlesért :()
Queent elõbb ismeri meg az ember mivel újabb, többet játszák a rádiók, stb....
Azonkívül mind a Queen mind a Stones nagyobb korszakot ölel fel mint a Beatles. Tudom, hogy ez a Beatles rajongóknak de ma már közel sem a legnépszerûbb és legismertebb. Elég szétnézni az interneten és látszik, hogy a Queen toronymagasan a legismertebb és legnépszerûbb, a Beatles "csak" a második. Félre ne értsd, elismerem és szeretem a Beatlest de zeneileg mindenképp kevesebbet tettek le az asztalra mint a Queen vagy a Pink Floyd vagy a Zeppelin
De baj, mert már könyökömön jön ki. Unalmas, egyhangu, sok évig volt a kedvencem, rengeteget hallgattam, meg is ártott. :D Martha my dear... A Gunsról meg miért nem esik szó? Az is jó ismert volt, 85tõl 93ig :)
87ben jött ki az Apetite. De már elõtte is 85-ben 84(?)-ben voltak. Épp a hetekben akadtam rá egy weboldalra, ahol a Guns összes fellépését jegyzik, néztem is furcsán, milyen idõpontokat találtam és milyen helyeken. (Kis klubban angliában, és hasonlók) The Roxy 86
hát,a Beatles szerintem nem pont igazán zenei téren alkotott maradandót, inkább az akkori mondanivalók, lázadás dominált, mintsem a zenei téren kiforrottság...persze, sok újat nyújtott akkoriban, de pl.a Queen összehasonlíthatatlanul sokrétûbb, bonyolultabb zenét játszott mint a Beatles. mindkettõ a maga mûfajának gyöngyszeme :)
Jó a Beatles. Az eredeti név The Beatles, de magyarban magyar névelõ miatt nem használjuk a The-t. Egyébként nem mondanám, hogy a Queen vagy akármi más többet tett le bármilyen tekintetben az asztalra. Nem tudom, hogy lett volna Queen, ha nincs Beatles. A korai idõszakban a Rolling Stonesnak is írtak számot egyébként. Tény, hogy sokan nem ismerik, vagy nem szeretik, de forradalmat csinált a zenei világban, és a ma hallgatott Beatles utáni zenék egyike se jött volna létre nélkülük. Szimfonikus zenekart, Hammond orgonát, Harrison szitárt, meg ezernyi más dolgot felhasználtak, és a zene, amit írtak is korszakalkotó. Persze nem a Beatles-lázra gondolok, hanem a koncertezés befejezése utáni albumokra, a Revolverre és az az utániakra, de elõtte is voltak nagy dalaik. Nem tudom, hallott-e róla valaki, hogy a világon õk adták el a legtöbb lemezt, és a Revolver sokak szerint (beleértve a Rolling Stone újságot) a világon az egyik legjobb album, érdemes meghallgatni. A mai gépzenét valakiknek keményen vissza kéne forgatni zenévé.
Egyébként Mercury Lennon emlékére is írt dalt. És nem mondanám azt,hogy a Queen bonyolultabb és sokrétûbb zenét játszott, amíg a Beatlesrõl a kislányok sikoltozása jut eszembe. A Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band albumot 1967-ben megcsinálták, olyasmi zenével tíz évvel megelõzve minden más együttest. Majd ha hallottad az összes dalukat, akkor ítélkezz a zenéjük felett. Ez mindenkinek szólt.
Hallottam az összes dalukat?? Jóember! Én magam mögött tudom közel 300 dal mûfordítását, nem biztos, hogy nekem kéne elmagyarázod, melyik zene bonyolultabb és elmélyültebb. Ha neked tényleg a Beatles a csúcs zeneileg, akkor jópár dolgot tudnék mutatni, amin igencsak elcsodálkoznál, mert a Beatles utolsó 4 albuma bizony csak zsenge pop-limonádé hozzájuk képest, mint pl.: The Prophet's Song, The March Of The Black Queen, Like A Bat Out Of Hell, A Dark Side Of The Moon, 666, stb....
A Let It Be tényleg nem a legjobb lemezük volt, (nem is dolgoztak rajta, hanem 2 éves felvételeket rakott a kiadó lemezre) de a valódi utolsó album, az Abbey Road jó album. A Yellow Submarine rajzfilmzene, de elõtte a White Album (dupla) nagyon ott volt, és elõtte a Magical Mystery Tourban is voltak olyan dalok, amelyeket soha nem fog senki sem leutánozni. Jó, lehet hogy LSD hatása alatt írták a felét, és? Nagyon jó lemez. Elõtte a Sgt. Pepper's LHCB pedig a popzene egyik csodája, tíz évvel megelõzve bárki mást. Ennyit mondok az utolsó négy albumról adott véleményedrõl.
"a popzene egyik csodája"
Hát pont ez az. Ne a pop mûfajban keresgélj komoly, bonyolult és elmélyült alkotásokat...
Akkor egy kis szómagyarázat: a pop nem az a pop, ami ma a pop. A popular angol szó azt jelenti: népszerû. Szóval ha új, ha szeretik, akkor a heavy metal is pop. A Beatles korában a pop a Beatles volt és a népszerû zenekarok, az új irányzatok, nem pedig az, amit ma popnak neveznek.
A Beatles ízig vérig popegyüttes, és bizony pont õk voltak azok, akik a leginkább reprezentálták az egyszerû pop-rigmusok sikerességét. Lehet magyarázkodni, hogy így pop, meg úgy, de pont a Beatles az, aki az egy ritmusra épülõ rendkívül fülbemászó dallamú szerkezeteket igazán sikeressé tette - elsõként!
Igen, három évig azt csinálták. Figyelj, szerintem inkább ne írd le. Amikor Beatlesrõl beszélsz, neked csak az elsõ 4 és az utolsó 2 album jár a fejedben. Már a Help! is komolyabb volt, a Rubber Soulon pedig már nagyon szép számok voltak. (Michelle, In My Life) Lehet, hogy az egyszerá pop miatt lettek sikeresek, híresek. De az utána következõ idõszak miatt nevezik a múlt század legnagyobb együttesének. Az, hogy neked az kimaradt, vagy nem érdekel, nem az én bajom. De ha nem ismered, ne írd le.
Épp az a helyzet, hogy ismerem. Csak tudod, az "mindössze" Beatles mércével komoly. Bármennyire is erõlködsz, egy valóban komoly munkássághoz mérve az bizony játékzene.
Azért nem teljesen... Még a lazább számok között is vannak riffek, amit más híres zenészek is eljátszogatnak, pl.: And Your Bird Can Sing. Jó, McCartneynak nyálas poposabb számaik voltak, de mutass még egy könnyûzenészt a nyugati féltekén, aki szitáron játszott, nem is akárhogy. Ott vannak Lennon pszichedelikus dalain azért elgondolkodik az ember, ha olyan hangulatában van. Azért csak voltak valakik, ha ilyet tudtak alkotni.
Brian May, Ian Anderson. És biztos vannak még, nem lepõdnék meg, ha pl. Jimmy Paige-en vagy Mike Oldfielden. A zene pedig nem attól komolyodik, hogy mennyi hangszer van benne, hanem, hogy a szöveg mennyire van tele mondanivalóval és a zene mennyire harmonizál vele. A Queen szövegei valóságos költemények, míg a Beatles dalai, Lennon különc szövegei ellenére is egyszerûbbek, elsõ olvasatra érthetõek. Arról nem is beszélve, hogy az egy dalon belüli hangulatváltássokkal sem nagyon opertált a Beatles.