A félelem tönkreteszi az életed.Gúzsba köt és nem engedi, hogy teljes értékû életet éljél.Egy lúzer leszel, átlagos élettel.Mélyen azalatt az életszínvonal alatt, amire valójában képes lennél.Mert legtöbbször kishitûek vagyunk és nem teszünk meg, nem mondunk ki dolgokat, mert félünk a következményektõl.Ez nevetséges!Miért kéne félned egy olyan dologtól, ami csak SZERINTED fog bekövetkezni?És miért gondoljuk azt, hogy a legtöbb dolog következménye egy lehetõ legrosszabb dolog lehet?Azért én sem vagyok kivétel:)Sajnos akár magamról is írhattam volna ezeket a dolgokat.Igaz sokszor látszólag erõs vagyok.Látszólag, mert attól is FÉLEK észreveszik a gyengeségemet:)
Így igaz. Csak bizonyos értelemben az állításom élõlényekre is áll. Pl az erdõ. Vagy gondold el / ! / hány múltban élt embertársunk "él" bennünk.
Én természetesen az élõlényekre értettem az elõbbi hozzászólásomat :) De persze semmi nem vész el, csak átalakul, tehát ami elmúlik, abból új dolog jön létre, és erre mondtad az életet és a halált :)
Fura amit mondasz. Én nem csak a lélekkel rendelkezõ teremtményekre mondom, hogy "élõ" vagy "múlandó". Pl egy csillag halála. Tehát élet nélkül nem létezik halál, és fordítva szintúgy. Mindkettõ tövényszerû, mint a sötétség-világosság.
Hiszem, hogy a halál az élet, az élet a halál elõszobája. Ez vonatkozik mindenre ami a világegyetemben létezik. Gondoltad volna, hogy egy csillagnak meg kellett halnia, hogy a mi naprendszerünk /benne mi is/ megszülethessünk? Ebben az értelemben természetesen minden: "élõ" és "halandó".
Azért nem ugrasz ki mert félted az életed. Ha nem így lenne kimennél :) Ez mindenkibe bele van "ivódva" az evolúciónak hála. A félelemmel megnõ az adrenalin szint is.. az pedig rettentõ erõt képes a felszínre hozni. Nem hiába vannak egyes dolgok.
Sajnálattal kell közölnöm, hogy a halál is a minden napok része.
Az emberk többsége jobban fél a pókoktól mint a haláltól... Gondolom, mert pókok a mindennnapjaink része.
A fedezékkeresés tudatos döntés de a félelem a pókoktól pl velünk született dolog, jelen van az eszkimóknál is pedig azok nem hiszem hogy túl sok kígyóval meg pókkal találkoznak az életük során.
Az emberek többsége pl fél a kígyóktól, pókoktól és egyébb mérges állatoktól. Pont emiatt a félelem miatt nem mennek az ilyen állatok közelébe és ezért megúsznak egy nagyon kellemetlen mérgezést.
Én errõl a félelemrõl beszélek mint védõmechanizmusról, egy olyan félelem ami nem tölti ki a nap minden percét hanem csak akkor jelentkezik amikor szükség van rá.
Az állandó félelem már más kérdés, az tényleg rossz és csak árt az embernek.
kivéve ha sarokba szorítanak (nem látsz kiutat),mert akkor a félelem átalakulhat agresszióba..vagy összeroskadsz a súlya alatt és összetörsz lelkileg..
a félelem nem védõmechanizmus... Ha félek, sokkal jobban ki vagyok szolgáltatva, legyengülök. Ha nem félek, erõsebb vagyok, nem emészt az a rohadt érzés belülrõl, és jobban oda tudok figyelni dolgokra.
Yoda: félsz? Luke: Én nem félek semmitõl! Yoda: Hát majd fogsz, majd fogsz....
A félelem az élet része, védõmechanizmus. Az állandó félelem viszont beteges, sztresszes és tényleg rámehet az egészség és az életminõség.
Ilyen extrém félelembõl hirtelen az a faszi jutott eszembe aki anno a kertjében atombunkert kezdett építeni mert attól félt hogy jön az atomháború, ráment a házassága, az egzisztenciája szal tönkrebaszta az életét :/ Na meg ott vannak akik minden szarsággal rögtön orvoshoz rohannak és gyakorlatilag attól lesznek betegek hogy beképzelik maguknak, mindig a tükörben keresnek magukon árulkodó tüneteket hogy éppen mi bajuk lehet stb bár ezek már pszichológiai esetek.
Az öregek hajlamosabbak félni mivel gyengébbek mint fiatal korukban és a világ is sokat változott, vadabb és bonyolultabb lett (az õ szemszögükbõl) amit nem teljesen értenek és kiszolgáltatottnak érzik magukat. A szülõk meg mindig aggódnak a gyerekükért, persze ezt csak akkor érzi igazán át az ember amikor már saját gyereke van :) Az a zsidó nõ meg nemnormális, részvétem a haverodnak, költözzön el minél hamarabb otthonról szvsz
és eredetileg pont azért van a félelem, hogy megmentsen a veszélyhelyzetektõl. De az embernek ésszel is gondolkodnia kell, és ez nyilván lényeges dolog, hogy ilyen helyzetekben ne veszítse el valaki a fejét.
I must not fear. Fear is the mind-killer. Fear is the little-death that brings total obliteration. I will face my fear. I will permit it to pass over me and through me. And when it has gone past I will turn the inner eye to see its path. Where the fear has gone there will be nothing. Only I will remain.
:)
hát goy vagy ecsém a zsidóknak mindig goy maradsz azaz bmikor az életére törhetsz :D:D:D ez sose fog változni mindig ezt fogják gondolni rólad a megváltó nép egyedeinek anyukái :D
Szerintem mindenkinek kell egy egészséges félelemérzés x dologtól. Pl.: a túl nagy magasságtól, hogy óvatosabb legyen, stb.
De a beteges félelem szerintem is a bajt hozza közelebb. Pl.: a barátnõm betegesen fél a kutyáktól. Hiába van kerítés mögött, hiába van megkötve, ha elmegyünk egy ilyen "fenevad" mellett az utcán, majd eltöri a kezem, úgy szorítja és tisztára megmerevedik.
Persze a kutya megérzi a félelmet az illatok változásából, s rögtön hevesen ugatni kezd. Erre még jobban megijed. El tudom képzelni, milyen pánikban lenne, ha az utcán egy szabadon lévõ eb mellett kellene elmennie egyedül... =7
Szvsz az egészséges félelem önvédõ mechanizmusként mûködhet, ha félek egy kicsit akkor nem biztos, hogy megteszek dolgokat. Sajnos tisztában vagyok vele mit tesz az emberrel a félelem: 3 hozzátartozómat veszítettem el a rák miatt. Nagymamám nem félt, megvolt rá a remény, hogy meggyógyuljon és amikor jött egy felelõtlen orvosi kijelentés, akkor eluralkodott rajta a félelem, elvesztette a reményt és az addig pár mm-es daganat 2 hónap alatt csecsemõfejnagyságúra nõtt... Sajnos soxor beigazolódnak a félelmek (a túlzottak), ha nem lesz rajtuk úrrá az ember, mivel félelemben az ember önkéntelenül is a félelmét kiváltó okra gondol. agykontroll, ahogy Tobacco írta lentebb.
Nekem általában sikerült. Volt olyan eset amikor nem, de általában lebírtam gyõzni a félelmemet, s józan ésszel tudtam gondolkozni. Nekem az Édesanyaám halt meg rákban. Nyolc éves voltam..
A félelem nem szül logikus gondolatokat, azért írtam a jobb félni, mint megijedni mondást, mert a józan eszével tudja, hogy a kis eldugott utcába nem fognak bemenni vandálkodni azonban a félelme azt mondatja vele, hogy ne menj ki az utcára, mert mivan ha mégis... CattiBrie: Természetesen a túlzó félelemérzés sem jó, de a félelelemnélküliség sem egészséges, gondolok itt olyan balesetekre, melyek során az illetõnek semmi félelme nem volt. Tobacco: Részvétem! :(
Remélem, amég élt az szép volt. De az írásodból úgy látom, nem igazán, egyfolytában aggódott, még ha be is igazolódott. Van ilyen is.
Legyen inkább mindenkinek ez a példa:
"Egy ifjú egy napon elment egy szerzeteshez, hogy tanítsa. Az ifjú ragaszkodott hozzá, hogy a szerzetes mondjon neki példát a Máyáról, mert érti ugyan, de mégsem érzi, mit is jelent valójában a máyá fátyla. Az öreg végül így szólt az ifjúhoz: rendben, tanítalak, de elõbb hozzál nekem egy pohár vizet a kútról. Az ifjú elindult, hogy vizet hozzon. A kútnál azonban meglátott egy gyönyörû fiatal lányt, éppen olyat, amilyenrõl mindig is álmodott. Megijedt, hogy vajon érzéseit osztja-e a lány. Félelme boldogsággá változott, mert a lány rámosolygott és szemeiben ugyanazok az érzések tükrözõdtek. Beszélgettek, majd a szenvedély olyan magasra lángolt, hogy elhatározták, hogy összeházasodnak. Mivel ebben az idõben a szokás az volt, hogy a szülõk választják ki a férjet, féltek, hogy mit fognak szólni. De félelmük alaptalan volt, mert a szülõknek azonnal szimpatikus lett az ifjú és áldásukat adták a frigyre. Megházasodtak, boldogan éltek, s született egy szép kislányuk. Történt azonban, hogy egy nagy esõzés után iszaplavina zúdult a falura. Az ifjú is kétségbeesetten menekült kis családjával, megpróbált feljutni egy domboldara. A víz azonban hamarosan elsodorta mellõle a kislányt. Szorította a felesége kezét is, de hasztalan, az ár õt is elragadta tõle. Az ár elvonulása után bánatában összeroskadt és sírni kezdett. Akkor vette észre, hogy ott áll a kút mellett, kezében a pohár és könnyei a kútba hullanak. Majd egy ismerõs hangot hallott maga mellõl: - Hol van a pohár vizem?"
Nagyim nem 56 tól fél, hanem a VH -tól. Illetve a zsidó üldözés is a VH -ban volt, nem 56 -ban.
én azt mondom, hogy "nem szabad félni semmitõl" ha félnék attól, h jajj mi van ha ez lesz, jajj mi van ha az lesz
akkor 1. mivel csak az foglalkoztat, így nagyobb az esély, h megtörténik 2. nem tudok rendesen élni, hisz azzal vagyok elfoglalva, hogy félek
én úgy élek, hogy nem félek nem félek úgy igazán semmitõl ettõl függetlenül tartok azoktól az eseményektõl, amik napjainban kishazánkban történnek de monnyuk, h nem megyek ki bizonyos terekre - nézelõdni sem
A félelem az rossz tanácsadó, és képes befolyásolni az ember életét. Mennyasszonyom mindig attól félt hogy daganatos betegsége lesz.Mikor kiderült hogy félelme beigazolodot, akkor attól félt hogy áttétes lesz, és biztos olyan lesz a daganat amit nem lehet gyogyitani. Ma 15-órakor lesz a temetése. :(((((((((((((((((((((((((
gondolom akik így vélekednek, mind a médiából értesültek a dologról...úgynézki remekül mûködik a gépezet :)
Azért félnek az idösebbek, mert õk már átéltek egy 56-ot
én elmeséltem anyumnak, hogy tegnapelõtt egy petárdát (vagy mit) 2 méterre tõlem robbantottak úgy fel, h utána 2 órán át nem hallottam rendesen (peremkerület!, nem a [kosut]-téren voltam! hazafelé tarottam) de nem szólt semmit, csak, hogy igen nagyon gáz, hogy mik történnek...
Jobb félni, mint megijedni, nemde? Szülõkrõl beszélsz akik féltik a gyerekeiket, ha neked is lesz gyereked, akkor te is másképp fogod gondolni ezt sztem.
Egyébként baráti körbõl senki sem parázik, én sem...
A félelem megöli az értelmes gondolatokat, feszélyez, és görcs alakul ki. :) pont
Azért nyitottam meg, mert hétfõ óta a környezetemben (fõleg az idõsebbek) annyira meg ilyetek a vandáloktól, hogy teljesen logikátlan gondolatok jutnak az eszükbe. Pl.: Nagyimmal élek együtt a Pesten a Belváros egy igen eldugott kis utcájában, az utcában összesen van egy zöldséges, egy videotéka, s egy fogászat. A lakásunk ablakai a ház udvarára nyílnak, a ház kapuja mágneszáras. Kedd este nagyim rám szólt, hogy csukja be az ablakot, s ne nézzek kifelé, mert mi van, ha azok a vandálok erre járnak. Miért pont egy eldugott kis házba törnének be, hogy rongáljanak? Egyik barátomra felhívták otthonról, hogy csak taxival menjen haza, mert a vandálok ott vannak az utcájukban, majdnem a kapujuk alatt. Kérdem a taxi keresztül tudja törni magát a tömegen, hogy elvigye az utasát a pontos címre? Mert biztos vagyok benne, hogy a taxi inkább kirakta volna egy max két sarokkal odébb. Akkor pedig megint gyalog kellene elmennie a kapuig. Van a társaságunkban egy zsidó srác. Több mint 5 - 10 éve ismerjük egymást. Tegnap este éppen együtt voltunk kártyázni, erre az anyja (akit szintén jól ismerünk)felhívja, hogy ne menjen ki velünk az utcára. Mert mi biztosan oda fogjuk õt lökni a vandálok elé, mert mi nem vagyunk zsidók. Ez már egy kicsit bántott is minket, hogy ilyet feltételez rólunk... Tudom, hogy a félnek. De a félelem miatt minden logikát el kell utasítani? Ilyen és ehhez hasonló esetekre vagyok kíváncsi, mert biztos, hogy nem csak az én környezetemben vannak ilyenek.