Am én azt úgy értettem hogy a levele, szára gyökere stb. A termés az egészen más.
höhö a wikipédiáról szedtem a szöveget! höhö...
"Nos tudományos szempontból azt nevezzük zöldségnek, ami egy valamely növénynek emberi fogyasztásra alkalmas része!" höhö, az alma is a növény része és emberi fogyasztásra alkalmas
"A a dió, a mogyoró és a mandula is gyümölcs, mégsem lédús" a mogyoró meg a dió egy gyümölcs? az nem csak egy mag? és a termésük miért szinte csak a mag meg a héja?
Én végülis le***rom! Nekem mindíg is zöldség volt a paprika és a paradicsom és az is marad!
a paradicsom azé zõcség mert az áruházban (Cseszko, Madaras cseszko, abc visszafelé) a zöldséges osztályon van. ennyi.
"a gyümölcs definicioja anyi hogy legyen lédús maggal rendelkezö és féjas legyen, ha ez mind meg van akkor az gyümölcs" Én nem így látom. A a dió, a mogyoró és a mandula is gyümölcs, mégsem lédús a bár van rajtuk egy kis gyümölcshús, de az emberi fogyasztásra alkalmatlan. Gyümölcsnek nemcsak a lédús terméseket tekintik. A köznyelv többnyire megszorítóbb értelmû, és csak a fás növényeken termõ gyümölcsöt tekinti gyümölcsnek, (az édes ízt is társítja), míg a tágabb definícióba beleférnek a dinnyék, de akár a frissen fogyasztott paradicsom is. A lágyszárú, egyéves növény frissen és nyersen fogyasztható terméseit tehát innen nézve inkább gyümölcsnek, a termesztéstechnológia felõl inkább zöldségnek szokás nevezni.
Elöször is :) a gyümölcs definicioja anyi hogy legyen lédús maggal rendelkezö és féjas legyen, ha ez mind meg van akkor az gyümölcs, szal a paprika nem tartozik ide, na ja most azt mondod akkor a füge sem gyümölcs, mert nem lédús de viszont virágból jött egy fáról, lérte igy gyümölcsnek számit
Nos tudományos szempontból azt nevezzük zöldségnek, ami egy valamely növénynek emberi fogyasztásra alkalmas része! A paradicsom technikailag nem lehet zöldség, de sokan mégis annak titulálják. Sokan tévesen úgy hiszik, hogy gyümölcsnek azt a termést nevezzük, aminek édes az íze. Akkor például miért hívjuk a citromot is gyümölcsnek, amikor annak nem is édes az íze, hanem savanyú? Gyümölcsnek általában az emberi fogyasztásra nyersen és frissen alkalmas terméseket tekintik. Tehát a paradicsom nem zöldség, hanem gyümölcs! De ha belegondolunk, ilyen szinten a paprikát is gyümölcsnek tekinthetjük! Sokan tévesen a padlizsánt is a zöldségekkel azonosítják, mikor annak a nevében is benne van, hogy tojásgyümölcs! Hogy miért a burgonyafélék családjába tartozik? A burgonyafélék (Solanaceae) a kétszikûek osztályának egyik családja, amelybe lágyszárúak és cserjék is tartoznak. Régebbi nevük csucsorfélék vagy ebszõlõfélék. A növények dudoros gumójuk vagy termésük alapján kaphatták a nevet. Sok mérgezõ gyomnövény mellett ide tartozik a nadragulya, az angyaltrombita, a paprika, a dohány, a paradicsom, burgonya, padlizsán és a petúnia is.
mert ha megeszel egy piros gömböcöt és nem paradicsomíze volt akkor lehet hogy valamiféle nagyranõtt bogyó :P Fontos hogy pont paradicsomíze legyen :)
egészébe véve magát a paradicsomot (mint növényt) zöldségnövényként könyvelik el, de a termését (mint sokmagú bogyótermést) a magas cukortartama miatt gyümölcsként ismerik... úgyhogy mindenkinek igaza van, oszoljanak kérem, semmi látnivaló nincs itt...
egy épeszü ember tudja hogy zöldség bár ekkora baromságért topikkot nyitni?
A zöldség gasztronómiai, azaz konyhamûvészeti fogalom. Nem biológia órán használják, hanem a konyhába. Nemtudom mit nem lehet ezen érteni. Javaslom olvasd el a korábbi linkeket!
Egy étteremre gondoltam: Ha gyümölcslevest kérek és kihoz a pincér egy tál paradicsomlevest, megenném, h ne köpködön bele a kajámba, de akkor is, meglepõdnék. Ha napi zöldséglevesként kihozza a paradicsomlevest, szerintem az simán belefér. Ha meg külön van, akkor egyértelmû.
"Botanikailag zöldségnek hívják a növény ehetõ részeit, így gyökerét (pl. répa), gumóját (burgonya), szárát (zeller), levelét (saláta) vagy bimbóját (kelbimbó)."
Mivel a „zöldség” nem botanikai kifejezés, nincs ellentmondás abban, hogy egy növényi rész botanikailag gyümölcs, de egyébként zöldségnek tekintjük. Régi könyvekben is találkozhatunk olyan nézetekkel, amelyben a dinnyét zöldségként, a paradicsomot gyümölcsként említik meg.
Értelmetlennek tartom ezt a vitát. Azzal kéne kezdeni, hogy meghatározzuk a zöldség és a gyümölcs definícióját, nem? Mert így mindenkinek a hsz-e lóg a levegõben. Járok elõl jó pédával: ami piros, az nálam gyümölcs. A paradicsom gyümölcs. Pont. Ha valakinek nem felelne meg, akkor ezt találtam: Naional Geographic
Hogy lenne már gyümölcs. Gasztronómiai szempontból zöldség, biológiai szempontból pedig a Solanaceae családba tartozó növény. Nem tudom mit nem lehet ezen érteni. A zöldség/gyümölcs NEM biológiai kifejezések.
"Az Amerikából behozott zöldségféle eredeti neve az indián eredetû tomata volt. Magyar neve a paradicsom a „Paradicsom almája”, „paradicsomalma” névbõl rövidült. A növény „alma” nevét máig õrzi az olasz neve (pomodoro, azaz „aranyalma”)."
A tequilla és a szaké más eljárással készülnek mint a pálinka. A pálinkát a magyarok amúgy is levédették, és csak a valódi gyümölcsbõl készült italokat lehet pálinkaként árúlni. A kommersz szarokat úgy árúlják, hogy körte, barack, stb. ízü szeszes ital.
A paradicsom papucsállatka. Pont. Amúgy szerintem gyümölcs,de én már inkább nem mondok semmit,mert a végén mindig én vagyok a hülye.
Az elsõre a válaszom: Igaz, fennáll a négyzet-téglalap probléma. Én a mindennapi esetre utaltam, hogy tyúk csak tyúktojásból lesz, szerintem más út nem elképzelhetõ a reális valószínûséggel rendelkezõ események közül, ergo nem jött egy ufo és teremtette meg a tyúkot, vagy nem klónozták másik tyúkról stb. (hozzáteszem, hogy a millió évekkel ezelõtti korról beszélek végig!)
Másodikra: Miután átolvastam a szövegemet ezt én is gondoltam, hogy hülyén írtam le, mivel itt azt az állapotot értettem, hogy még nincs tyúk. Vagyis TY.E. tyúk elõtti állapotban nem lehetett a tyúk elõbb. Persze tyúk tojja a tyúktojást azóta, csak én ezt a kijelentést a múltba értettem.
Harmadikra: Ez egy olyan kijelentés ami az én elméleteim között a legnagyobb valúszínûséget kapta ezért veszem ezt a valósnak, természetesen a többi is lehet, de nem valószínû.
Negyedikre: Amit mondasz igaz, két faj utóda, ha születik egyáltalán nemképtelen. Azonban egy generációs DNS-kombináció nem számít fajváltásnak, ez olyan, mintha két okos szülõ gyereke zseni lesz és az nem párosodhatna okosokkal... Nem lesz más faj! A tyúk DNSének kezdetleges formája van ott és az még nem okoz olyan éles különbséget, hogy új faj lehessen, ezért teljes utódok nemzésére képes, más, még fajtársaival.
Ötödik: Világos, hogy ez a végkövetkeztetés, azért írtam le a többit, hogy bebizonyosodjon, hogy a többi járhatatlan út. (A reális valószínûségû eseményeken belül!) Vagyis, hogy nem volt egy madár aki erõs sugrázásnak volt kitéve, és a DNS mutálódott és így lett a tyúk.
Srry ezért, hogy itt van, csak tisztázni akarok dolgokat. ezentúl szerintem ha van még kérdésed írd a tyúktojás topikba, én is azt nézem majd köszi!
...hanem vkitõl hallottad, de hülyeség. A paradicsom zöldség. Közeli rokonságban áll a paprikával ami szintén zöldség. Csak az EU-ban lobbizta ki vmelyik ország, hogy gyümölcs legyen, hogy több támogatást kapjon. (ebbõl látszik milyen bürokratikus sz** az eu)
"Namost ha csak az tyúktojás amibõl tyúk lesz, akkor akkor nyilvánvaló, hogy a tyúktojás volt elõbb, hiszen tyúktojás nélkül akkor nincsen tyúk."
Ez nem helyes matematikailag. Igy lenne pontos: ha tyúk csak tyúktojásból lesz. Ennek az igazságtartalmát viszont kétségbe lehet vonni.
"Ha úgy vesszük, hogy az a tyúktojás amit tyúk tojik, akkor nyilvánvaló, hogy a tyúk volt elõbb, hiszen tyúk nélkül nem tojható tyúktojás. DE ez hülyeség, hiszen egy a tyúk és másfajta madár közötti állapotban lévõ élõlény(amely még ugye nem érte el a tyúk evolúciós állapotát) nem számítható be tyúknak, mivel még nem az!!!" <= nem értem az érvelésed. Miért hülyeség ez? Elõbb-utóbb lesz tyúk, nem? És az tojik. E szerint most nem szabadna tíúkoknak rohangálni, DE ez hülyeség, mert rohangálnak.
"Itt arra lyukadunk ki, hogy csak úgy jöhetett létre tyúktojás, hogy két még a tyúk elõtt lévõ evolúciós állapotban lévõ élõlény szaporodott és a kettõ DNS-e adta ki magát a tyúkét, ami tojásból egy fejlett tyúkká ért!" CSAK úgy? Kemény kijelentés. És mi van, ha jött egy alfa részecske (az egy oylan kozmikus kis izé), belecsapódott gy tojásba, megrongálta a DNSt és így lett a tyúk?
"Vagyis több millió évvel ezelõtt, két félig tyúk félig másfajta madár lény egymással szaporodott, kialakult az elsõ tyúkénak tekinthetõ DNS lánc, ez a tojásból felnõtt tyúkká ért, majd ismét "elszennyezõdött" hiszen egy tyúk nem tud utódot létrehozni, azzal kellett csinálni aki ott volt, és csak még evolúcióban fejletlenebb szárnyasok voltak ugyebár." Nem vagyok biológus, de úgy emléxem, h 2 faj utóda (pl szamár + ló => öszvér) nem képes utódot nemzeni.
"De szerintem itt tisztázódik a téma, hogy a kezdetleges tyúk DNS-ét leíró tojásnak kellett elõbb lennie, amibõl tyúk fejlõdhetett ki, majd még további DNS kombinációkkal érhette el azt az állapotot ahol ma tart." Nem értem az indokaid, ezt mindeflée levezetés nélkül is leírhattad volna és egyetértenék vele. Mert nyilván a tojásban benne van már a DNS, ami nem változik meg a kikelés hatására (a tyúkká válás folyamata közben).
ez szép volt és ezel le is lehet zárni a tyúk és tojás kérdését, most már csak ara vagyok kiváncsai ki sorolta a paradicsomot a krumplik fajába :) mert biztos nem volt éppelmélyü :)
Tehéntrágya vs. Windows Szerintem meg éppen abban hasonlítanak, hogy ahányszor be és kiléptek beléjük, annál büdösebb, rondább, gusztustalanabb lesz mindkettõ!!!
Ez a világ legegyszerûbb kérdése, de csak azért mert pontatlan! A hüllõk evolúcióban elõbb voltak, mint a madarak és mivel a tojás már náluk is nagyon elterjedt utódlási forma, ezért a tojás volt elõbb.
Nade, ha a kérdés az, hogy tyúk vagy a tyúktojás volt elõbb?
Erre a válasz a következõ:
Csak azt tekinthetjük tyúktojásnak amibõl tyúk lesz ugye? Mert amit tyúk tojt, de nem tyúktojás az lehet bármi, ürülék, kõdarab, mittomén. Namost ha csak az tyúktojás amibõl tyúk lesz, akkor akkor nyilvánvaló, hogy a tyúktojás volt elõbb, hiszen tyúktojás nélkül akkor nincsen tyúk.
Ha úgy vesszük, hogy az a tyúktojás amit tyúk tojik, akkor nyilvánvaló, hogy a tyúk volt elõbb, hiszen tyúk nélkül nem tojható tyúktojás. DE ez hülyeség, hiszen egy a tyúk és másfajta madár közötti állapotban lévõ élõlény(amely még ugye nem érte el a tyúk evolúciós állapotát) nem számítható be tyúknak, mivel még nem az!!!
Itt arra lyukadunk ki, hogy csak úgy jöhetett létre tyúktojás, hogy két még a tyúk elõtt lévõ evolúciós állapotban lévõ élõlény szaporodott és a kettõ DNS-e adta ki magát a tyúkét, ami tojásból egy fejlett tyúkká ért!
Vagyis több millió évvel ezelõtt, két félig tyúk félig másfajta madár lény egymással szaporodott, kialakult az elsõ tyúkénak tekinthetõ DNS lánc, ez a tojásból felnõtt tyúkká ért, majd ismét "elszennyezõdött" hiszen egy tyúk nem tud utódot létrehozni, azzal kellett csinálni aki ott volt, és csak még evolúcióban fejletlenebb szárnyasok voltak ugyebár.
De szerintem itt tisztázódik a téma, hogy a kezdetleges tyúk DNS-ét leíró tojásnak kellett elõbb lennie, amibõl tyúk fejlõdhetett ki, majd még további DNS kombinációkkal érhette el azt az állapotot ahol ma tart.
Remélem ez megvilágítja azokat a sötét foltokat, amikrõl azt hittük örökre azok lesznek... (egyébként meg szerintem csak elég ránézni az aláírásomra és rájössz miért írok ilyeneket)
így van.de mindenki mondja,h h lehetne már hasonló a burgonyához,amikor tök más. sok ember elfelejti,h a burgonyának nem a "bogyós" részét esszük,hanem a gyökérgumóját,vagy mi francot :)
Tekintve, hogy a zöldség meg a gyümölcs rohadtul nem biológiai kategóriák, sztem mindenki hívja aminek akarja....
edig az derült ki hogy a paradicsom zöldség és gyümölcs is :)
Dinnye
(növ.), a Cucumis Tourn. (Melo Tourn.) génuszhoz tartozó két faj. A sárga, édes v. cukordinnye inkább az uborkával rokon, a görög D. inkább a Citrullus Neck. v. Colocynthis Tourn. génuszhoz huz. Az elsõ vagyis a Cucumis Melo L. egynyári. Szára heverõ, szögletes, durvaszõrü, vége hengerdedebb és kopaszabb; levele ötszögletü, öblös, 3-7 karéjos, szõrös, a töve széles szivalakuan metszett. Virága rövidnyelü, csoportos, sárga, gyümölcse gömbölyded v. ellipszoid, gerezdeken barázdolt, sima, görcsös, érdes, kipersegett vagy egész cserhaju, t. i. a kipersegés helyecskéi elparásodnak, s az egész sárgadinnye sajátságos barna v. földszinü lesz. Némelykor turbánsüvege is van (turbán D.) A sárga D.belseje éréskor ellágyul, az oldala ehetõ. Szine sárga, pirosas, fehéres v. zöldes, édes ananászizü, üdítõ, zamatos szagu, gyakran olyan finom, hogy már a nyelven is szétolvad, különben hûsítõ és szomjuságoltó. Némelyek cukorral, sõt sóval és gyömbérrel is szeretik, néhol befõzik. Tulságos élvezete azonban könnyen hasnyomást, bélgörcsöt v. hasmenést okoz. Tartalma 0,27 % cukor, 1,06 fehérjenemü anyag, 1,15 pektin, 1,07 sejtkeménye, 0,63 ásványos anyag, 95,21 % viz. Hazája meleg Ázsia.
A görög D. (Cucumis Citrullus L. Citrullus vulgaris Schrad., anguria, arbuza) szintén ¤, de a levele nagyon szabdalt, gyümölcse legtöbbnyire gömbölyü, egész 10-15 kg. sulyu, kemény héju, sima sötétzöld v. halavánnyal habos, csillagfoltos. A belseje magyar nemzeti szinü; a héja legkivül zöld, azután fehér, a husa szép piros, ritkábban sárgás v. fehér (albinismus), nagyon kedves hûsítõ izü. Magva fekete, vagy mint a gyászlevélboríték fehér és fekete szélü. Hazája Afrika és K.-India.
Fajtái.
Mind a sárga, mind a görög dinnyének számos fajtája van, melyek rendszeresen osztályozva nincsenek. A sárga dinnyénél a következõ fajcsoportosítás van általánosan elterjedve: 1. gerezdes, cserhaju (l. 1. ábra); fõjellegük a vastag, gerezdelt, cseres (recés) héj, a narancssárga, szagos hús; ezek Franciaországban keletkeztek, miért is francia dinnyéknek is hivatnak: kiváló fajtája e csoportnak a honfleuri.
[ÁBRA] 1. ábra 2. ábra.
2. Kantalup (l. 2. ábrát); elõbbiektõl a még vastagabb, mélyebben gerezdelt s bibircses héj által térnek el; nevüket Caotalupo Róma melletti helységtõl nyerték, ahol állítólag keletkeztek; kiválóbb ide tartozó fajták a párisi és a virginiai kantalupok. 3. gerezdetlen v. keleti turkesztán (l. 3. és 4. ábra), fõjellegük a vékony gerezdetlen héj, mely a legtipikusabb fajtáknál sima, de több fajtánál cseres, továbbá a szagtalan fehér v. zöldszinü igen leves hus.
[ÁBRA] 3. ábra. 4. ábra.
Az ide tartozó fajták indái erõsebbek s levelei nagyobbak mint az 1. és 2. alattiaké, továbbá az indák hajlammal birnak a felfutásra, miért is e csoport fajtái a felfutó mûvelésre is alkalmasak; legkitünõbb fajták az eredeti keletiek, különösen az ispahani, khivai és bokharaiak. E beosztás tökéletlenségét mutatja, hogy p. a közönséges u. n. parasztdinnye, mely gerezdes, de sima héjjal bir, a csoportok egyikébe sem illeszthetõ be. Beosztják a sárga dinnyéket ugy is, hogy a csoportosítás csak a hus szinére, továbbá ugy, hogy csak az érés idejére van alapítva: igy vannak:: sárga., veres., fehér, és zöldhúsu dinnyék, továbbá koraiak, nyáriak és téliek.
A koraiak rendesen a legkevésbbé izletesek (hamar kásásodnak), mig a téliek a legizletesebbek szoktak lenni; téli az olyan dinnye, mely késõ õsszel érik és soká eltartható; a keletiek között vannak a legkitünõbb téli fajták, továbbá mint ilyenek hiresek Franciaorszában a cavailloni dinnyék.
Termelési szempontból jelentéktelenek az u. n. savanyu és az illatozó dinnyék; az elõbbiek különféle alakkal s különbözõ szinü hússal birnak, többnyire kicsinyek, fõjellegük a savanykás iz; az utóbbiak nem enni való, kicsiny, narancsnagyságu, sárgaszinü, veresen csikolt dinnyék, amelyek pompás illatot árasztanak, miért is a Keleten, továbbá Dél-Európában virágcserepekben, léczekre felfuttatva ablakokban tartanak.
A görög dinnyéket héjuk, húsuk és magjuk szine szerint szokták osztályozni; igy vannak: sötétzöld-, világoszöld-, fehér-, csikos- és sárgahéjuak, veres-, fehér-, sárga- és zöldhúsuak, fekete-, fehér-, barna-, veres- és tarkamaguak (barát maguak); továbbá érésök szerint a görögdinnyék is nyáriakra és téliekre osztatnak fel. Különös tipikus magyar sárgadinnye fajtánk nincs; az ország minden vidékén rendesen többféle fajta termesztetik keverten, miért is az elváltozás, «elfajzás» folytonos; legjobb hirnévre tettek szert Pánthy Endre cimzetes püspök egri dinnyéi. A görög dinnyének vannak kiváló hires magyar fajtái, mint a csányi, sámsoni és fegyverneki piroshúsu és a jászkun fehérbélü takácsdinnye.
Termesztése.
Mind a görög, mind a sárga dinnye meleg éghajlatot, szabad, napsütötte, lehetõleg sik fekvést és laza, meleg talajt kiván. Olyan éghajlat alatt, ahol a szõllõ nem, de a kukorica és a dohány biztos termést ad, már csak üvegharangok alatt, egyéb helyeken pedig csakis melegágyakban v. tenyészházakban termeszthetõ; tenyészházakban a termesztés nagyon bizonytalan, miért inkább a melegágybani termesztés van elterjedve. A szabadfekvés nagyon kivánatos, annyira, hogy még a fák árnyéka is árt a dinnyének; innét e magyar közmondás: «a dinnye csak kapásának árnyékát türi el.» A fekete, húmuszos homok az igazi tanyája a dinnyének, miért is legjobban sikerül termesztése a homokos erdõirtásokon, továbbá friss gyeptöréseken, szóval olyan földön, amit a magyar szüzföldnek nevez. Ilyen földeken trágyázni nem kell; minden egyéb helyen erõs trágyázást kiván s legjobban megfelel neki az elkorhadt lótrágya. A görög és a sárga dinnye termesztési feltételei nagyjában ugyanazok, de a görög dinnye igényei mind a meleg, mind a szabad fekvés, mind a talaj lazasága iránt nagyobbak, miért is hazánkban a görög dinnyét fõleg az Alföld homokterületein termesztik, mig a sárga dinnye inkább a Felvidék szõllõvidékein van elterjedve; a sárga dinnye jól diszlik a homokos vályogon és a homokos agyagon is, ha azon nem nedves fekvésüek. Szabadban ugy szántóföldön, mint kertben lehet termeszteni a D.-t; mindkét esetben ügyelni kell arra, hogy ugyanarra a táblára a dinnye 5 év leforgása elõtt ne kerüljön.
A szántóföldi termesztést hazánk némely helyén nagyon kezdetleges módon üzik; a magot szórva vetik el, s a kapálás alkalmával a növényt szükség szerint megritkítják; egyedüli elõnye ennek az eljárásnak az, hogy a magvak egyenetlenül kelnek s igy kései fagyok alkalmával csak a korábban keltek fagynak el, mig a késõbb kikeltek mindig jó termést adhatnak; egyéb eljárásoknál a dinnyét némely évben 3-4-szer is kell vetni. Jobb mûvelésmód már a sorosvetés, vagy a sorosültetés; a sárgadinnyénél a sortávolság 3, a görögdinnyénél 4 m. s a sorosvetésnél a palánták a sorban, a kapáláskor, 1 m.-nyire ritkíttatnak meg, az ültetésnél pedig 3-4 mag egy helyre, ily távolban rakatik el. Legmegfelelõbb a szántóföldi mûvelésnél is fészkekbe ültetni a dinnyemagvakat. A fészkek távolsága egymástól a sárga dinnyénél 3, a görögnél 4 m., s készítésük különbözõ, a szerint, amint a talaj homok vagy pedig kötöttebb minõségü. A homoktalajnál egy ásónyomnyira kiássuk a fészket, a kiásott földet korhadt trágyával keverjük s azután vele a gödröt betömjük, ugy egyengetvén el a földet, hogy a fészek a talaj felszinébõl ki ne emelkedjék; agyagos talajon ellenben a fészkeknek magasaknak, s a talaj felszinébõl 20-30 cm.-nyire kiemelkedõknek kell lenniök. Minden fészekbe 4-5 mag rakandó, amelyeket 2-3 cm.-nyire be kell födni. Szántóföldi termelésnél a talajt okvetlenül õsszel jól meg kell trágyázni (kivéve a szüzföldet) s mélyen felszántani, tavaszkor pedig elõbb megfogasolni s késõbb ismét szántani, hogy a talaj porhanyós legyen. A késõn vetett dinnye nem igen sikerül, miért is tanácsos a vetést április hó végeig elvégezni. A szántóföldi termelésnél a vetés v. ültetés után más munka nincs, mint a herélés s a szükség szerint 2-3-szori kapálás. A herélés abban áll, hogy a palánták fõhajtását a 6-8-ik levél fölött elcsipik, hogy ezáltal az oldalhajtások, melyek inkább kötnek gyümölcsöt, erõteljesebben fejlõdjenek; a görög dinnyét nem herélik. Szeles vidékeken, hogy az indák össze ne kuszálódjanak, szokásban van az, hogy az indákat több helyen földdel temetik be, «bevágják».
A kerti mûvelés nagyon sokféle lehet, a legegyszerübb módja nem különbözik a szántóföldi fészkes mûveléstõl, csakhogy természetesen kertben az õszi szántást az ásás helyettesíti, mely jó mélyen, két ásónyomnyira eszközlendõ. Nagyon elõnyös a kerti mûvelésnél a magvakat tenyészházakban v. szobákban cserepekbe vetni s a növényeket a szabadba csak a kései fagyok elmultával ültetni ki; különben ha kellõszámu takarókkkal rendelkezik a kertész, akkor kiültethetõk ezek már május elején is.
Az üvegharangok alatti mûvelés lényege az, hogy a fészket nagy, ugy 35 cm. átmérõjü s majdnem ilyen magas üvegharangokkal lefödik mindaddig, mig a légkör hõmérséke annyira felemelkedett, hogy a dinnye a szabad levegõt is kiállja. Végül nagyon el van terjedve a dinnye melegágyi termesztése is, melyet hüvösebb klimáju vidékeken, továbbá ott alkalmaznak, ahol érett dinnyét már korán, május végén, junius elején akarnak az asztalra adni; a melegágyon urasági kertekben hazánk legjobb dinnyetermelõ vidékein is termesztik a D.-t. Ha a korai termesztés a cél, az eljárás a következõ. Januárban nedves fürészporral töltött kis cserepekbe elvetik a magvakat; a kertészek legjobban szeretik a 4-5 éves magot használni, mert mint a tapasztalat bizonyítja, az ilyenekbõl kelt növények a legbõvebben teremnek: a dinnyemag csirázóképességét 8-12 évig is megtartja, s igy az öreg magtól nem kell félni. A kis cserepeket, ha tenyészházzal rendelkezünk, ugy ebbe, ha nem, akkor a meleg szobába, a kályha mellé állítjuk, hogy a magvak kicsirázzanak. Ha a cserepekben a növénykék elsõ lomblevele kifeslett, akkor átültetendõk a melegágyba. A melegágyban nem nagy, de tartós melegnek kell uralkodni, miért is az ágy készítéséhez alkalmazott meleg lótrágyát némi lombbal v. timárcser-morzsalékkal kell keverni. Ha a melegágy elkészült, a trágyára ugy 21-30 cm. magasságban meleg ágy-földet hordunk, s ezt ugy egyengetjük el, hogy az ágy közepe halmos legyen. Minden ablak alá ezután egy-egy dinnyepalántát ültetünk el, melyet kiherélünk (a görög dinnyét nem) mihelyt 3. levele kifeslett, még pedig ugy, hogy a 2. levél fölött csipjük el a hajtást. A herélés után a megmaradt két levél hónaljában csakhamar oldalhajtások fejlõdnek s ezeket megint visszacsipjük a 3. levél felett, amire a két oldalhajtáson levõ összesen 6 levél hónaljából a gyümölcsöt hozó indák nõnek ki. Egy-egy tövön 5-6 gyümölcsnél többet nem szabad meghagyni, a felesleg eltávolítandó diónagyságu korukban; a terméketlen hajtások egészen elcsipetnek, továbbá a termõhajtásoknak is elcsipjük a szélsõ gyümölcsön tul terjedõ részét. Ha már a gyümölcs meglehetõs nagy, alája cserepet helyezünk, hogy rothadásba ne induljon.
A melegebb téli napok déli óráiban is többször szellõztetni kell az ágyat, amely a májusi szép napokban több órán is nyitva maradhat, sõt a juniusi meleg éjszakákon már egész éjen át. A palántákat a melegágyban öntözni is kell, de nagyon csinján, állott vizzel és soha sem közvetlen a tõnél, mert különben a dinnye nagyon megsinyli. Melegágyi termelésnél legbiztosabb a dinnyevirágot mesterségesen megtermékenyíteni, mert különben nem köt elég termést. Ha a virágzás idején a déli órákban az ágyat kinyitjuk, az ekkor származó légvonat az elporzó virágok himporát ugyan szétoszlatja némileg, de ez nem mindig elégséges. A mesterséges termékenyítés igen egyszerü. Mihely valamely himvirág kinyilott, ezt nyelestül leszakítjuk s letépve pártáját a porzókat felszabadítjuk; ezt megtéve, egy nõvirág pártáját szétnyitjuk s a mutatóujjunkkkal a himvirágot felette veregetve, a himport a nõvirág bibéjére szórjuk; ezt az eljárást ugyanazon a nõvirágon legalább kétszer kell ismételni.
A dinnyetermesztésnél nagyon fontos az érettség megismerése, mert éretlenül szedve le a gyümölcsöt, a görögdinnye utólag a fekvésben egyáltalában nem érik, s a sárga dinnye is csak akkor, ha a teljes érés elõtt legfeljebb két nappal szakították le. A szagos húsu sárga dinnyéket a legkönnyebb megismerni, mert ezek érettségét már szaguk elárulja, továbbá érett állapotukban kocsányukrul többnyire leválnak; a keleti szagtalan dinnyék érettségét már nehezebb megismerni, s ehhez nagy szakértelem szükséges; az egyik fajta érettségét a gyümölcs hegyének megpuhulása, a másikét a kacsók, a harmadikét az egész inda elszáradása jellegzi. A görög dinnye érettségének a jelei a következõk: a héj hamvas szine eltünik, kopogtatva tompa hangot ad, felemelve nagyságához mérten nem nehéz, s felemelten csekély oldalütésre reng; tenyerünk közt összenyomva ropog, kocsánya megcsavarodik s a közel esõ kacsok elszáradnak. A leszedett dinnyét a fogyasztásig hüvös pincébe kell eltenni.
Informatika és tudomány
, ha nem paradicsom ize lenne a paradicsomnak akkor nem paradicsom 
