soha nem is volt az. ahogy a kutyák között vannak fajok, más-más képességekkel, úgy az emberek között is.
négerek – guruik hatására – egyfajta pótidentitást kreálnak maguknak. Leonard Jeffries New York-i professzor heves támadásokat intéz – egyébként nem minden alap nélkül – a „zsidó kapitalisták” mint a rabszolgaság „fõ haszonélvezõi” ellen, és rendszeresen hangot ad afrocentrista agyszüleményeinek. Szerinte a feketék, azaz a Nap fiai magasabb rendûek, mint a fehérek, vagyis a Jég gyermekei, akiknek a nácizmus lenne a „legbefejezettebb civilizációs kifejezési formájuk”. Ugyanebbõl a vénából való a Cornell Egyetemen politikai tudományokat oktató Martin Bernal, aki a Fekete Athén, A klasszikus civilizáció afroázsiai gyökerei címû mûvében azt magyarázza, hogy fénykorukban az egyiptomi fáraók négerek voltak, és Athén (amelynek a neve szerinte a Neith-bõl ered) mindent az egyiptomiaktól vett át, így valójában a fehérek által elorzott fekete kultúra monumentumának tekintendõ. Az elõbbiek egyébként még a mozgalom entellektüeljei közé tartoznak. Ami a közkatonákat illeti, õk még kevésbé disztingválnak. Maya Angelou szerint Shakespeare valójában egy fekete bõrû nõ volt, William King pedig azért kritizálta a Bibliát, mert az elmulasztotta megemlíteni Szent Ágoston afrikai mivoltát.
Az ilyesféle kutatásokat általában elhallgatják vagy nem tudományos alapon hevesen bírálják. Ez a szektás magatartás azon a fals okoskodáson nyugszik, hogy ha a fajok tudományosan léteznek és különbségeket lehet köztük megállapítani, az a rasszistákat igazolja. Alain de Benoist tökéletesen kimutatta ezen állítás képtelenségeit, amelyek közül az elsõ a megfordíthatóságára vonatkozik: „Meghatározásánál fogva a tudomány felülvizsgálható és esetleges. Sohasem befejezett, hanem mindig alakulásban lévõ. Ebbõl a szempontból antirasszista érvelést alapítani a tudományra elkerülhetetlenül azzal jár, hogy bizonytalanságban hagyjuk azt. Még súlyosabb, hogy ezáltal akarva akaratlanul elfogadjuk akár azt, hogy a rasszizmust csak azért kell elítélni, mert ’tudományosan nem megalapozott’, akár azt, hogy bár a mai tudomány ’elítéli’, a holnapi fel is mentheti azt” („Remarques autour d’une définition”, in Racismes, antiracismes, Méridiens-Klincksieck, Párizs 1986). Eme „tudományos” antirasszizmus másik tévedése, hogy túlértékeli a tudomány szerepét a rasszista ideológiában. A felvilágosodás nagy alakjainak – köztük Locke-nak, Voltaire-nek, Kantnak vagy Gobineau-nak – egyáltalán nem volt szükségük a molekuláris biológiára ahhoz, hogy a maguk idejében rasszista véleményt fogalmazzanak meg. Léon Poliakov szerint „ahogy a felvilágosodás évszázadának prométheuszi új embere, a tudomány és a haladás mesterembere Isten helyének átvételére törekszik a teremtés csúcsán, ugyanabban a mértékben növekszik az a távolság, amely elválasztja a többi teremtménytõl, a négylábúaktól, a majmoktól és a vadaktól. A tudomány önállósodása az egyházi gyámkodás alól, a biblikus kozmogónia elvetése és a keresztény értékek elhagyása szabad utat engedett a rasszista spekulációknak” (Histoire de l’antisémitisme, Calmann-Lévy, Párizs 1955-1977). Ez az érvelés persze csak akkor helytálló, ha nagyvonalúan megfeledkezünk arról, hogy az amerikai Délen máig továbbélõ négerellenes és szegregációs attitûd éppenséggel a „biblikus kozmogóniára”, pontosabban annak egyik markáns elemére épül, mint ahogyan ez volt az alapja a fajok elkülönítésének „isteni akaratát” államideológiai rangra emelõ dél-afrikai apartheid-rendszer rasszizmusának is. Az USA déli államaiban és a dél-afrikai búrok körében egyaránt döntõ szellemi befolyást gyakorló kálvinista teológusok ugyanis azt a biblikus szövegrészt, amelyben Noé megátkozza (az apja részegségén gúnyolódó és a fekete faj mítikus õsének számító) Kám fiait, a szegregáció igazolásaként interpretálták (és sub rosa interpretálják még ma is).
Ami pedig manapság az utca emberét illeti, a gének véletlenszerû megoszlására vonatkozó tudós értekezések nem fogják megakadályozni a rasszistákat abban, hogy továbbra is ragaszkodjanak a meggyõzõdésükhöz, még ha azok a tudományos racionalitás szemszögébõl „aberráltnak” is számítanak. Sõt mi több, a faji tény dogmatikus tagadása gyorsan kontraproduktívvá válik, mert szélsõséges túlzásai sértik a józan észt és a valóság perverz „elbújtatásának” érzetét erõsítik. Ebbõl következõen teljességében illuzórikus a faj tagadásával harcolni a rasszizmus ellen. Mindenki tudja ugyanis a saját tapasztalatából, hogy vannak fehérek, feketék és sárgák, hogy még ezeken az embercsoportokon belül is lehet bizonyos megkülönböztetéseket tenni, és hogy ezeket a csoportokat „fajoknak” nevezik. Egy dolog az, hogy a faj fogalmát a molekuláris biológia nem tudja értelmezni, más dolog, hogy a taxonómiában, az antropológiában és abban a világban, amelyben élünk, igenis léteznek fajok, és nem a molekuláris redukcionizmus birtokolja az igazságot.
Akár a mentális képességekre, akár a fizikai adottságokra vonatkoznak, a fajok között tapasztalt átlageltérések statisztikailag ugyan változók, faktuálisan viszont állandók, a tagadásuk tehát teljes abszurditás - még a tudomány szemszögébõl is. Ugyanolyan abszurditás, mint a kalmár uniformitás vagy a technotudományos racionalitás által ideáltípusnak tartott átlagember „kitenyészthetõsége”. Éppen ellenkezõleg, amint azt Julian Huxley biológus, az ENSZ nevelésügyi, tudományos és mûvelõdésügyi szervezetének egykori igazgatója a Chicagói Egyetem 1961-es konferenciáján mondta, „új gondolkodási rendszerünknek el kell vetnie az egyenlõség mítoszát. Az emberi lények nem születtek egyenlõknek adottságaik és képességeik tekintetében, és az emberiség haladása éppen egyenlõtlenségük tényén nyugszik. ’Szabadok, de nem egyenlõk’, ez kell hogy legyen az új jelszavunk – és a kiválóságok változatossága, nem pedig a középszerûhöz való alkalmazkodás az oktatás célja”. Ez elvi síkon még akkor is igaz, ha különbözõ egalitarista lobbik nyomására az egykor általa vezetett szervezet idõközben száznyolcvan fokos fordulatot hajtott végre a kérdéses tematika értékelése és a követendõ célok tekintetében.
Mielõtt bárki is azt gondolná, hogy a faji kérdés napirenden tartása csupán a rasszisták kedvenc vesszõparipája, nem árt tisztázni, hogy az emberfajok létezése (vagy nem létezése) számos gyakorlati problémát vet fel a mindennapi élet területén is, így például a velünk született (innata) faji különbözõségeket tekintetbe vevõ és azokhoz alkalmazkodó – és ezáltal az uralkodó egalitarista ideológia „kötelezõ középszerûség”-tana ellen ható – antinivelláló vagy „elitista” oktatás létjogosultságának elismertetéséhez. Mirõl is van szó? Az USA-ban és Nagy-Britanniában az IQ-mérésére alkalmazott ún. pszichometriai teszteken a négerek mindig gyengébben teljesítenek, mint a fehérek. Átlagos lemaradásuk kb. tizenöt pontnyi. Néhány kivételtõl eltekintve valamennyi pszichológus elfogadja ezt a tényt, de nyilvánvalóan nincs közöttük egyetértés a jelenség magyarázata tekintetében. Egyesek szerint ez az állapot örökletes különbözõségek eredménye, míg mások a környezeti hatások (oktatás, társadalmi miliõ, életszínvonal stb. ) eltérésében látják az okát. Race, Intelligence and Education (M. T. Smith, London 1975) címû tanulmányával azután Hans J. Eysenck tiszta vizet öntött a piszkos pohárba, megállapítva, hogy a környezeti hatás híveinek tézisei tarthatatlanok, hogy a négerek és fehérek közötti IQ-beli különbségeket a genetikai felépítésükben mutatkozó eltérés okozza, és hogy mindezzel a tudósok kilencven százaléka is tisztában van, de inkább nem beszélnek róla. Eysenck fellépése a maga idejében valóságos földindulást okozott, õ ugyanis nem volt akárki a tudományos életben. A Londoni Egyetem Pszichiátriai Intézetének vezetõjeként és a világ legmagasabb citációs indexével büszkélkedõ pszichológusaként súlya volt a szavának, ráadásul pedig származása és életútja miatt (1934-ben a nácik elõl menekült Angliába) „rasszizmussal” sem lehetett egykönnyen vádolni, mint másokat hasonló esetekben.
Demonstrációja lényegében három megfigyelésre támaszkodott. Elõször is a születésük után különválasztott és eltérõ környezetben felnevelt egypetéjû ikreken végzett valamennyi tudományos kísérlet azt bizonyítja, hogy IQ-juk csupán néhány pontnyi eltérést mutat, ami az intelligencia erõs örökletességét tanúsítja. Másodszor, az IQ-ban mutatkozó átlageltérés akkor is fennáll, ha ugyanolyan körülmények között felnevelt, ugyanazokat a tanintézeteket látogató, ugyanolyan társadalmi-gazdasági státust élvezõ négereket és fehéreket hasonlítanak össze, sõt még akkor is, ha alacsonyabb társadalmi osztályú fehéreket és vagyonosabb miliõbõl származó négereket versenyeztetnek. A „környezet” tehát egyáltalán nem döntõ magyarázó tényezõ. Harmadrészt a kínaiak, akiknek társadalmi státusa az USA-ban összességében jelentõsen alacsonyabb, mint a fehéreké, a teszteken valamennyi faji csoport közül a legjobb eredményeket érik el, miközben az amerikai õslakosok, noha jóval súlyosabb diszkriminációk sújtják õket, mint a négereket, mégis magasabb átlag-IQ-val rendelkeznek ez utóbbiaknál. Eysenck professzor konklúziója szerint „ha az anatómia, a fiziológia, sõt a biokémia területén is vannak faji különbözõségek, miért lenne ez alól kivétel az agy? El kell fogadni az intelligencia örökletes meghatározottságának evidenciáját.”
Hans Jürgen Eysenck ezzel lényegében csatlakozott a „jenseni eretnekséget” valló tudósok egyre növekvõ táborához. A kifejezés 1968 végérõl datálódik, amikor Arthur R. Jensen, az Amerikai Oktatáskutató Társaság (AERA) alelnöke, a Berkeley Egyetem oktatáspszichológia professzora egy hosszú tanulmányt publikált a Harvard Educational Review-ban az iskolai felzárkóztató programok kudarcának okairól, amelyben fehéren-feketén kimutatta a négerek alkalmatlanságát a konceptuális intelligencia-tesztek sikeres megoldása vonatkozásában. Legutóbb James D. Watson amerikai genetikus és biofizikus hasonló értelmû megjegyzése csapta ki a biztosítékot a témabeli PC-dogma „õrzõkutyái” körében. A tudományos ortodoxiával már régóta hadilábon álló tudós – aki 1962-ben megosztott orvosi Nobel-díjat kapott a DNS kettõs spirál struktúrájának leírásáért, késõbb pedig õ vezette az emberi génállomány teljes feltérképezését célzó HGP nemzetközi kutatócsoportot és a New York-i Cold Spring Harbor laboratóriumot, és nevéhez fûzõdik minden idõk egyik legsikeresebb tudományos népszerûsítõ mûve, a magyarul is megjelent Kettõs spirál – azt nyilatkozta a londoni The Sunday Times-ban (2007. október 14.), hogy Afrika kilátásai azért rosszabak, mert „a Nyugat abból indul ki segélyezési és fejlesztési politikájában, hogy az afrikaiak intelligenciája megfelel a miénknek, holott minden vizsgálat ellentmond ennek”. (Noha a kirobbant tiltakozás hatására Watson utóbb revideálta véleményét, az ilyenkor szokásos „virtuális lincselést” mégsem kerülhette el: az általa naggyá tett kutatóintézet élérõl „közös megegyezéssel” eltávolították, elõre meghirdetett elõadásait a fogadó intézmények törölték, és persze nem úszta meg a „rasszizmussal” való megbélyegzést sem, amely – mint tudjuk – napjaink egyik legeredményesebb diszkvalifikációs technikája.)
Akárhogy is van, az egalitarista „szentírás” által kondicionált antirasszista lobbi csupán elkeseredett és hosszú távon reménytelen utóvédharcot folytat, hiszen a természet törvényeivel tartósan nem lehet szembehelyezkedni, ahogyan a tudomány tényeit sem lehet a végtelenségig okkultizálni. Nietzsche szerint „az emberiség együttes evolúciójáról beszélni ostobaság és nem is kívánatos. Megpróbálni különbözõképpen alakítani az embert, hogy kihozzuk belõle különbözõ képességeit, megtörni õt, amint egy bizonyos típus elérte a csúcspontját, ily módon dolgozva építeni és rombolni, íme ez tûnik számomra az embereknek adható legnagyobb élvezetnek.” Márpedig erre az alapigazságra maguk az emberek is kezdenek rádöbbenni, a politikailag korrekt „tudományosság” minden porhintése ellenére. A saját elemi érdekükben.
Ellentétben az utóbbi néhány évtizedben folytatott médiatikus intoxikációs kampány állításával, a népesség-genetika igenis megerõsíti a nagy emberfajok létezését. A tudományos felfedezések durva és gátlástalan elferdítése nemhogy elõsegítené a rasszizmus elleni harcot, hanem visszahatásképpen ez utóbbit erõsítheti.
Az emberiség fajokra történõ felosztásának elsõ írásos nyoma azonban a XVII. század végérõl datálódik, és egy Francois Barnier nevû francia világutazótól származik: „Észrevettem, hogy különösen négy vagy öt fajta emberfaj létezik, amelyek különbözõsége olyan feltûnõ, hogy jogos alapul szolgálhat a felosztáshoz” (Journal des Scavans, 1684. április 24.). Több mint két és fél évszázadon keresztül tartó „kegyelmi állapotot” követõen csupán fél évszázada kezdték a faj szó használatát (és az általa hordozott és átörökített állandó „faji tényezõk” érvényességét) kétségbe vonni, nevezetesen az UNESCO nagy nemzetközi konferenciáinak nyomán, éspedig két különbözõ, de következtetéseiben egyirányú fronton. Az ideológiai frontot a marxizmus bizonyos intranzigens formáinak egyeduralma, a nácizmus szinte már hipermnéziás emlegetése (párhuzamosan a holokauszt-tematika ugyanekkorra datálható „felfedezésével”), a rasszizmus-vád mint a politikai diszkvalifikáció non plus ultrájának következetesen túlzó használata, valamint az egalitárius ideológiának a társadalomtudományokra történõ rátelepedése (Boas, Mead és társaik) és a velejáró posztmodern relativizmus (miszerint a faj csak „társadalmi konstrukció” vagy „nyelvi konvenció” lenne) jellemezte. Tudományos fronton ugyanakkor rohamosan fejlõdött az immunológia, a genetika, a szerológia és különösképpen a molekuláris biológia, és új felfedezéseik jobbára ellentmondtak azoknak a bizonyosságoknak, amelyeket korábban az antropológusok egy része vallott, akik szívesen gondolták azt, hogy az emberfajoknál nagyon különbözõ biológiai ismertetõjegyeket találhatunk. Márpedig a vércsoportok – hogy ennél az erõs szimbolikus értékkel bíró példánál maradjunk – többé-kevésbé véletlenszerûen oszlanak meg az egész bolygón. A norvégok és busmanok közötti igencsak szembetûnõ fenotípusbeli különbözõségek tehát távolról sem ilyen markánsak a genotípusukban.
Ebbõl aztán a biológusok sietve arra következtettek, hogy az emberiség faji megoszlásának egyáltalán nincs tudományos alapja. A faj fogalma veszélyessé és kompromittálóvá vált számukra, és bár addig rendszeresen használták mind a sajtóban, mind a tudományos és nem tudományos publikációkban, ettõl kezdve egyre gyakrabban került óvatos, bizalmatlan, sõt ellenséges idézõjelbe. Ezzel párhuzamosan beköszöntött a szemantikailag (és ténybelileg) ugyan még homályosabb körvonalú, kulturálisan viszont annál megnyugtatóbb csengésû „etnikum” szó dicsõségének az ideje. A „fajjal” szembeni bizalmatlanság tovább nõtt a nyolcvanas évek folyamán, olyannyira, hogy például a mélyen gyökerezõ egalitarista és jakobinus hagyományokkal rendelkezõ Franciaországban szakmai tanácskozást tartottak annak megvitatására, hogy vajon nem kellene-e egész egyszerûen kipurgálni ezt a szót az ország alkotmányából. Mindez ismét csak azt bizonyítja, hogy minden kornak megvan a maga hóbortja, és ez alól a tudomány sem képez kivételt: miután hosszú idõn át csak a fajra esküdtek, a tudósok immáron megesküsznek rá, hogy nem is létezik…
Köztudott az is, hogy az uralkodó eszmék és a rájuk épülõ politikai rezsimek a tudományos életben is mindenkor számíthatnak hûséges mamelukok szolgálataira. Az ilyesfajta „udvari tudósok” emblematikus figurája az Egyesült Államokban momentán Richard Lewontin, a Harvard Egyetem biológiatanára, egyáltalán nem mellesleg pedig a „helytelenül-gondolkodók” leleplezésére szakosodott Science for the People nevû kriptomarxista csoport guruja és egy olyan könyv szerzõje, amelynek az ideológiai hatása fordítottan arányos a tudományos értékével (Human diversity, 1982). Mantraként ismételt és a média által szinte „isteni kinyilatkoztatásként” népszerûsített argumentációjának az a sarkpontja, hogy az egyének mindannyian különbözõek a populációkon belül, és hogy azok a jellegzetességek, amelyek ezeket a különbözõségeket okozzák, valamennyi populációban megtalálhatók. Szlogenné tömörítve: „mindenki rokon és mindenki különbözõ”, ami azt jelenti, hogy mindegyik népességben vannak sima és göndör hajúak, zsenik és idióták, magasak és alacsonyak, kék és barna szemûek stb. Még a bõr színe is csak közönséges illúzió lenne, vagy ha úgy tetszik: optikai csalódás. Ellentétben az átlagember érzékelésével, ezek az „éles látású” és tudományosan fölöttébb korrekt tudósok csupán egy „fokozatos elhalványulást” hajlandók felfedezni Szomáliától Svédországig, tehát egy néger és egy fehér között különbséget tenni, szerintük csak egy szellemileg retardált mûve lehet.
Lewontin egyébként genetikus, tábora is fõként genetikusokból áll, és mindenekelõtt a molekuláris biológia területén vonják kétségbe a fajok létezését, azon az alapon, hogy minden ember ugyanazon a génállományon osztozik, vagyis - ellentétben az egyes kutatók által a XX. század közepéig vallott poligenista elmélettel - genetikai szempontból csupán egyetlen emberi nem létezik. Valamennyi jelenleg élõ emberi lény egyetlen, közös õse a homo sapiens sapiens volt. A kutatók azonban távolról sem egységesek az emberi nem kiemelkedésének idõpontja és feltételei tekintetében. Egyesek szerint a „modernnek” mondott ember Afrikában született viszonylag nem olyan régen (valamikor 100-400 ezer évvel ezelõtt) és gyorsan szétterjedt az öt kontinensen. Ez az „out of Africa” vagy „afrikai Éva” elmélete, amelyet a genetikusok és paleoantropológusok többsége támogat. Mások szerint viszont az emberi nem differenciálódása a homo erectus stádiumtól datálódik (1,7-1,9 millió évvel ezelõttrõl), amikor is a modern ember egymástól függetlenül jelent meg Eurázsiában, illetve valamivel késõbb (mintegy 200 ezer éves lemaradással) Afrikában. Ez az ún. multirégionális elmélet, amelyet a paleontológusok egy jelentõs és - az utóbbi idõben véleményüket alátámasztani látszó leletek felfedezése fényében - egyre növekvõ kisebbsége képvisel.
Legalább egy kérdésben a tudósok között csaknem teljes a nézetazonosság, éspedig abban, hogy az elõember Afrikában jelent meg az õsidõkben. A kutatás szüntelen fejlõdése ellenére ugyanis valamennyi tanulmány megerõsíti, hogy az emberiség filogenézisében az elsõ alapvetõ különbözõség az afrikaiak és nem afrikaiak között merült fel. Ezt az elsõ elágazást (split) mind a legkorábbi afrikai emberszabású leletek felfedezése, mind pedig az emberi nem (Luigi Luca Cavalli-Sforza és kutatócsoportja által felállított) „genetikai családfája” tanúsítja, amely mindig és egyértelmûen azt mutatja, hogy nagyobb távolság van az afrikai és a többi populációk között, mint ez utóbbiak egymás közötti viszonylatában.
A népesség-genetika másik tanulsága az, hogy az egyének közötti különbözõségek tanulmányozásakor azt tapasztaljuk, hogy a különbözõségek kb. 85 százaléka ugyanazon népességen belül manifesztálódik, és csak 15 százalékuk a populációk között. Akár monofaktoriális (egyetlen gén által meghatározott), akár multifaktoriális (több gén által determinált) jellegzetességekrõl legyen is szó, az emberi nemet rendkívüli genetikai polimorfizmus jellemzi, azt mondható tehát, hogy – genetikai szempontból legalábbis – minden egyén egyforma. Ebbõl azonban távolról sem lehet tudományosan arra következtetni, hogy az emberfajok nem léteznek, még a molekuláris biológia területén sem.
Elõször is meg kellene egyezni a „faj” szó értelme tekintetében. Mint azt Arthur R. Jensen amerikai pszichológus (Berkeley Egyetem) hangsúlyozza, „az ezzel a szóval kapcsolatos helytelen koncepciók többségének eredete a különbözõ típusokként és egymást kölcsönösen kizáró kategóriákként felfogott emberfajok plátói képében található. E szerint a látomás szerint egy faji kategória tagjainál megfigyelt valamennyi variáció egyfajta egyéni devianciát képvisel e faj archetípusához vagy ideáltípusához képest” (The g Factor, Praeger, New York 1998). Ez a fixista, vagyis a fajok változatlanságát hirdetõ koncepció a három bibliai faj (Sém, Kám és Jafet fiai) kreacionista elképzelésére utal, márpedig a fajok, akárcsak a fajták, sokkal inkább evolúciós folyamatok, mintsem változatlan entitások, ami egyébként a paleontológia szemében egy evidencia: ha az összes jelenlegi ember az Afrikában élõ és egymáshoz nagyjából hasonlító emberszabásúak kicsiny hordájából is származik, történelmünk mindenképpen a rendkívüli differenciálódás története.
Az emberi nem alosztályaiként a fajok csak statisztikai változatokként foghatók fel, amelyeknek azonos ugyan a génállományuk, bizonyos polimorf génjeik elõfordulása viszont a populációk szerint nagyon is eltérõ. Molekuláris értelemben tehát a faj egy olyan népességcsoportként definiálható, amely a törzsfejlõdés egy adott pillanatában elkülönült genetikai állományból (pool) ered és az emberi nemen belül szignifikáns változást képvisel bizonyos allélok (homológ kromoszómák ugyanazon helyén elhelyezkedõ, valamely tulajdonságot meghatározó öröklési tényezõk) megléte vagy hiánya tekintetében.
A fajok létrejöttét az emberi nem evolúciós történelme magyarázza. Miután az elsõ homo sapiens sapiens megjelent és világszerte majdnem mindenhol megtelepedett, az embercsoportok földrajzi és kulturális elszigeteltsége több jelenséget produkált: mutációkat, genetikai elágazást (az ugyanazon csoporton belüli reprodukció növekedését és ennek következtében az allélikus variáns csökkenését), szelektív alkalmazkodást (egy adott környezetben kedvezõbbnek számító vonások dominanciáját) stb. A mindig is a faji különbözõségek legnyilvánvalóbbikának tartott bõrszín példájánál maradva: ez a bõr felszínén lévõ melanociták sûrûségétõl függ és a melanin nevû hormon stimulálja, amelynek a szintézisét több gén kódolja. A trópusi zónában a sötétebb tónusú, tehát magasabb melaninszintet tanúsító bõr az intenzív napsugárzás káros hatásaitól védi az egyéneket. Ez a vonás tehát az emberi törzsfejlõdés során szelektív alkalmazkodás révén alakult ki egy adott környezetben, a világos bõrûek ugyanis lassanként eltûntek a trópusi miliõbõl a sötétebb bõrûek javára, mégpedig az õket sújtó magasabb halálozási ráta, tehát egy differenciálisan kevésbé erõs reprodukció következtében. Ugyanakkor viszont a világos bõr szelekciós elõnyöket jelent a hidegebb éghajlaton.
A faji (sõt alfaji értelemben vett etnikai) különbözõség egy másik példája bizonyos betegségek elõfordulását érinti. Az ún. sarlóformájú vérszegénység csaknem kizárólag a néger populációkat érinti, míg a Tay-Sachs szindróma csak a közép- és észak-európaiakat, különösen az askenázi zsidókat, a narkolepszia nevû alvás-zavar génje pedig jóval elterjedtebb az ázsiaiak körében, mint bárhol másutt. „Hiába fedezték fel tudományosan, hogy a fajok nem léteznek, tudjuk, hogy az afrikai, a kínai, a japán és az európai nõk belsõ órája nem ugyanaz. Vajon az emberek egyformák az egész Földön? Persze hogy nem. Ha elutasítjuk különbözõségeik számításba vételét, általánosítva gyakoroljuk az orvoslást”, mondta ugyanezzel kapcsolatban Emile Papiernik neves francia nõgyógyász („Contre le politiquement correct”, Le Figaro-Magazine, 1998. november 28.).
Ezeken az egyedi eseteken túlmenõen a népesség-genetika statisztikai eszközöket biztosít a populációk közötti genetikai távolság allélváltozataikból kiinduló elemzésére. Az allélok azokat a különbözõ formákat jelzik, amelyeket ugyanazon gén felvehet. Az emberi változatosság vizsgálatára vonatkozó legjelentõsebb munkát Luigi Luca Cavalli-Sforza és Alberto Piazza kutatócsoportja végezte el (The History and Geography of Human Genes, Princeton University Press, Princeton 1993), amelynek keretében 42 különbözõ populáció 120 allélját hasonlították össze. Analízisük eredményeként négy nagy földrajzi zónát különítettek el, mégpedig (heuréka!) Afrikát, Európát, Ázsiát és Ausztráliát. Ezek a „nagy etnikai régiók” – a „biológiai korrektség” követelményére láthatóan érzékeny kutatók kifejezésével élve – tehát nyilvánvalóan egybeesnek az antropológia négy „klasszikus” fajával: a negroiddal, a kaukazoiddal, a mongoloiddal és az ausztraloiddal. Ugyanazokkal, amelyeket már Johann-Friedrich Blumenbach is azonosított … 1776-ban!
Ellentétben tehát az uralkodó ideológia fantáziadús állításaival, a népesség-genetika igenis megerõsíti az emberfajok létezését, sõt a még „finomabb” megoszlások létezését is, amint azt például a gének és nyelvek egymással kölcsönhatást mutató evolúciójára vonatkozó meglepõ vizsgálatok is bizonyítják (Luigi Luca Cavalli-Sforza, Genes, peuples et langues, Odile Jacob, Párizs 1997).
Tagadhatatlan persze, hogy az emberfajok közötti genetikai eltérés csak nagyon kis mértékû, vagy tudományoskodóan fogalmazva: a fajokban csak alacsony arányban „materializálódik” a genetikai polimorfizmus. Ez az érv azonban nagyon csekély súlyú, ha figyelembe vesszük azt is (amirõl egyébként a „fajtagadók” hajlamosak megfeledkezni), hogy a gének minõségileg is értékelendõk, mert mindannyian nem ugyanazokat a funkciókat, jellegzetességeket és magatartásokat kódolják az emberbe. Tudvalevõ például, hogy az emberek és csimpánzok génkészletének 98 százaléka megegyezik, márpedig a genotípusban jelentkezõ alig két százalékos eltérés óriási következményekkel jár a fenotípusra nézve. Ily módon, ha egy száz emberbõl és tíz csimpánzból álló populációt veszünk és genetikai változatosságukat a Lewontin-féle kritériumok alapján vizsgáljuk, legnagyobb megdöbbenésünkre azt tapasztaljuk, hogy több genetikai eltérés van ezen a globális népességen belül, mint az alkotói között. Mindebbõl persze akár arra is következtethetünk, hogy az emberek és a csimpánzok közötti különbözõségek „jelentéktelenek” a közös identitásukhoz viszonyítva… Valójában azonban ez a mennyiségi téren minimális, kétszázaléknyi eltérés annál fontosabbnak bizonyul minõségi téren. És egy másik állati példa, hogy valós értéküknek megfelelõen kezelhessünk bizonyos tudományos „szofizmusokat”: egy német juhász és egy törpe pincsi génállománya azonos, mert mindketten a kutyák fajához tartoznak, csupán az egyikükben jelenlévõ, a másikukból viszont hiányzó bizonyos allélok tekintetében van köztük különbség. Azonban lehet-e azt mondani, hogy egy ilyen variációnak nincs következménye az állat megjelenésére és magatartására nézve? Lehet, csak éppen nem vall különösebb bölcsességre.
Cavalli-Sforza vizsgálata 120 génre vonatkozott, génállományunk viszont 60 ezret tartalmaz, tehát még igencsak az elején járunk az emberi nem molekuláris elemzése folyamatának. Az 1993 szeptemberében beindított Emberi Genom Projekt (HGP) jelenleg génmintákat gyûjt a földgolyót benépesítõ pupulációk körében. Sok szempontú elemzésük a következõ évtizedek során lehetõvé fogja tenni az emberi nem történetének és faji különbözõségei jelenlegi megoszlásának sokkal alaposabb megismerését.
Egyébként a statisztikai változékonyság tanulmányozása nem korlátozódik a génekre. J. Philippe Rushton (Nyugat-Ontariói Egyetem) a nagy faji csoportok több tucat tényezõjét hasonlította össze, az IQ-tól az ikerterhességek számán vagy a nemi érés gyorsaságán keresztül a menstruáció megjelenésének életkoráig (Race, Evolution, and Behavior, Transaction Publishers, New Brunswick 1997). Valamennyi vizsgálat lényeges átlageltéréseket mutatott a fajok között, amelyek persze mindig statisztikai jellegûek, vagyis belõlük nem lehet olyan törvényszerûséget levonni, amely egy adott csoport minden tagjára érvényes lenne.
Dr. Schmidtke 1969-tõl 1972-ig a Pretóriai Egyetem virológiai intézetében dolgozott. 1972-ben a Zürichi Egyetemen virológus doktorrá avatták. 1975-tõl 1978-ig Nigerben mûködött, mint fejlõdést elõsegítõ tudományos munkatárs és onnan kiterjedt utazásokra vállalkozott Burkina Fasoban, a korábbi Felsõ-Voltában. A nyolcvanas években kétszer átszelte a Szaharát, 1995-ben felderítette Kamerunt, majd tíz évvel késõbb Ugandát.
A doktorral készül interjú magáért beszél. Egy kutató gyûlölettõl mentes gondolatai és az évtizedek alatt összegyûjtött tapasztalatai részrehajlás nélkül és tudományos alapon világítanak rá a fekete kontinensen uralkodó viszonyokra és a helybeli lakosság életkörülményeire, valamint a brüsszeli eurokraták hazárdírozásaira.
DS: Dr. Schmidtke Úr, a jelenkor témája a harmadik világ adósságának elengedése. Kinek használ ez az intézkedés?
Schmidtke: Az adósság elengedés a harmadik világ számára egy propaganda-manõver és korántsem válik a fogadóállamok hasznára. A felhalmozódó gigantikus adósságok rossz benyomást keltettek, mert megmutatták, hogy akár a normális kereskedelem is veszélyes néger országokkal, mivel a szállításokat nem fizetik ki. Ha azonban, mint most a szállító országokban az államháztartás a szállító cégekkel szemben követelésekkel áll elõ, akkor újra semmi sincs rendben.
Ugyanakkor ezzel az adósság elengedéssel a fejlesztési segélyek teljes kudarcát kendõzik el. Az egyetlen, ami fejlõdött, elsõsorban a néptömegek mennyisége Fekete-Afrikában. Ezek a tömegek mozgásba lendültek, hogy Európába jöjjenek. A meghívást a jelenlegi európai kormányoktól kapták.
DS: Miben látja Ön a harmadik világ elszegényedésének okait?
Schmidtke: Sok tudós felismerte és megnevezte már ezeket az okokat. Azokat a politikailag korrektek mégis szidják és lehurrogják. Professzor Eysneck a londoni egyetemrõl felállította Európa számára a statisztikus szabályt. Ennek értelmében északról délre, nyugatról keletre csökken az IQ szint, miközben ezzel szemben a bûnözés és a korrupciós hajlam emelkedik. Zsidó hitû tudósként azt hitte, hogy ezzel tabukat tud feltörni és utalt a négerek alacsony IQ szintjére. Erre õt diákok egy csoportja - akik között nem volt néger - félholtra verte. Amikor aztán pár hét után visszatért a kórházból, nagyon hallgataggá vált és az is maradt a haláláig. A tudós, Professzor Röpke egy a fejlesztési segélyekrõl szóló vitával összefüggésben azt magyarázta, hogy sem a termékeny vidékek, sem a jó klíma, sem a halban gazdag tengerek, sem pedig az ásványi kincsek nem garanciák a szegénység és a nyomor ellen. A döntõ tényezõ mindig a lakosság képessége. És ezt a képességet – úgy vélem – mindig a teljesítmény alapján lehet felismerni. Ez tudományos tesztekben kutatható is. Mindkét út ugyanarra az eredményre vezet: mélyebben vizsgálva a dolgot, a harmadik világ néptörzsei 1500-as évek óta kapnak fejlesztési segélyeket, de fejlõdés azóta nem tapasztalható. Afrika 1400-ban a vaskor kezdetét élte és ma még mindig ott tart. A körülmények javulása és az életminõség emelkedése csak magasan fejlett népekbõl származó embereknél volt tapasztalható. Ha õk újra elvonulnak, akkor minden összeomlik és csak a hagyományos kontármunka tér vissza.
Engedje meg, hogy egy példát hozzak: mezõgazdaság trágya nélkül. Ebben a formában nem mûködhet, hiszen humuszsorvadáshoz és egy úgynevezett csontváztalaj kialakulásához vezet, amit az esõk elmosnak és a folyókon át az a tengerekbe kerül. Ez a talajerózió a hasznos területet egyre kisebbé teszi, miközben a lakosság egyre csak nõ, akiket aztán Európa táplál, ahogy az most Niger és Szudán esetében jól látható. A mi parasztjaink jó terméshozamokat értek el az emberi ürülék felhasználása által úgy, hogy a latrinák süllyesztõgödreit ürítették. A négerek ezzel szemben gyakran nem készítenek toaletteket és ha a segélyszervezetek munkatársai ilyeneket építenek nekik, azokat nem használják. Egyszerûen könnyítenek magukon falvaik nyílt környezetében, megfertõzve így a mezítláb szaladgáló gyerekeket bányaféreg lárvákkal, amelyek a talpon keresztül befúródnak és vért szívnak a vékonybélbõl. Ennek hatására a gyermekek vérszegénységben szenvednek. Arra a kérdésre, hogy miért nem használják a toaletteket, a négerek többnyire egy ellenkérdéssel válaszolnak: mivel táplálkoznának akkor a disznók? A disznók szabadon szaladgálnak és részben emberi ürülékkel táplálkoznak, így azok is megfertõzõdnek a bányaféreg lárváival. Én magam is láttam frissen levágott disznókat, melyek izomrostjai a bányaféreg lárvák hatására sûrûn fehér foltosak voltak. De ezt gyakran nem ismerik fel és a húst elfogyasztják anélkül, hogy azt ésszerûen megfõznék. A paraziták keringése ezáltal bezárul.
Uganda területének egyharmada vízzel borított. De sok tóban nem lehet már fürdeni a bilharziáris veszély miatt. Ezek a férgek fekélyeket okoznak a húgyhólyagban és a bélben, amelyek fájdalmas vizelési ingerrel és hasmenéssel járnak együtt, miáltal a férgek petéi kívülre kerülnek. Sok néger hajlamos rá, hogy az ürüléktõl a vízben szabaduljon meg, ez a dolgot még csak súlyosbítja. A féreglárvák ugyanis a fürdõzõk bõrén át befúródnak.
DS: Az intelligencia-különbségek tudományosan bizonyítottak?
Schmidtke: Ezeket a tapasztalatokat a tudomány ténylegesen már igazolta. Az amerikai hadseregben 1941-tõl az újoncoknál IQ teszteket végeztetnek, melyek máig átlagban húszpontos különbséget adnak meg. A tesztek elérhetõek a „Testing of Negro Intelligence” címû könyvben. Két zsidó származású amerikai tudós, Weyl és Possony, a stanfordi egyetemen nyilvánosságra hozták összehasonlító teszteredményeiket és kiderült, hogy ugyanarra az eredményre jutottak. Az akarás nem jelent tudást!
Nekünk, németek számára - akik az egyenlõség hazugságában nõttünk fel – mindezen tények csak nehezen foghatók fel. De ezeket a tényeket mindeni bármikor megtapasztalhatja egy afrikai utazás során. Kár, hogy csak kevés német tud utazást tenni Afrikába. Csak így tudnánk elég tudást megszerezni ahhoz, hogy a politikai csuhások hazugságait a tömegmédiákban átlássuk.
DS: Ha mi a népek értékérõl beszélünk, akkor a különféleség fogalma nem lenne helytállóbb? Nem mondhatnánk azt, hogy Afrika népei a nyugati út számára nem alkalmasak és ezért nekik a sajátjukat kell megtalálniuk? Jelenleg Afrika nem más, mint az USA érdekterülete a fontos nyersanyagok kizsákmányolását illetõen. A háborúkat vezetõ elit nem más, mint marionett bábuk?
Schmidtke: Én tudatosan kerülöm az érték kifejezést. Az terméketlen, ha hiányos képességeket moralizáló értékítéletekkel összekapcsolunk. Egy diák, aki az osztálycélt nem éri el, nem alacsonyabb értékû ember. Másrészrõl pedig, ha ezt a diákot egy számára nehéz tanulási feladat elé állítják, az bûn: és nem csak az átvert adományozó, hanem a láthatóan megajándékozott is szerencsétlen helyzetbe kerül.
A népek és fajok különbözõek a szellemi képességeket és a lelki sajátságokat illetõen is. Ha mi ezt továbbra sem vesszük észre, akkor költséges hibákat halmozunk egymásra, mint ahogy az elmúlt 50 év alatt a fejlesztési segélyezésekkor.
Más részrõla Afrika nyersanyagot szállít, mert lakói képtelenek abból valamit is csinálni; képtelenek iparral és technikával foglalkozni. A háborúskodó elit mindig megvásárolható, mert õk nem vagy csak kevés zsoldot kapnak. Így válnak õk idegen hatalmak könnyen gyilkoló kirakatbábújává. A fekete afrikaiak azonban erõs hajlandóságot mutatnak a háborúskodáshoz. Fegyverek, mindenek elõtt lõfegyverek Afrikában a hatalmat és a lehetõséget jelentik ahhoz, hogy másoktól valamit elvegyenek és azokat a kívánt teljesítésekre kényszerítsék. Ezért nyomulnak már a gyerekek a hadsereghez és lesznek belõlük fosztogató, rabló és erõszakoskodó bandák.
DS: Az ENSZ a következõ évtizedekre nagy menekülthullámokat jósol Afrikából. Ön éppen az elmúlt évben utazhatta be Afrikát. Hogy látja, mi fog érni minket, ki menekül hozzánk és mindenek elõtt miért?
Schmidtke: Ha az ENSZ, ahogy Ön mondja, ilyen menekültáradatot jósol, akkor Európában szólniuk kellene a vészharangoknak. Mert az teljesen világos, mi a menekültek célja Európa és mindenek elõtt Németország. Az ENSZ elõrejelzéseit nagyon komolyan kell venni, mert az ENSZ globális, népellenes hatalmak végrehajtója, amely elõidézte azt, amit most jeleznek is: még több támogatási pénzek kifizetése mint valaha, ezáltal még nagyobb népességnövekedés elõidézése Fekete-Afrikában, ezáltal a gigantikus „inváziós had" még gyorsabb felduzzasztása. Ez a gondosan megtervezett és célirányosan véghezvitt végsõ, halálos csapás Európa ellen. A groteszk az egészben az, hogy ezeket a terveket azok az európai politikusok engedélyezik és ellenõrzik, akik állandóan Európa jövõjérõl beszélnek, mialatt annak megsemmisítését készítik elõ. Még van idõ ez ellen védekezni!
A konzervatív német Die Weltben Michael Behrendt Berlin egyes kerületei elvesztek címmel készített interjút Eberhard Schönberggel, a rendõrség szakszervezetének (GdP) tartományi vezetõjével a fõváros közbiztonsági helyzetérõl. Mára Berlin egyes kerületei elvesztek, aligha lehet azokat megmenteni – írja a Die Welt.
Berlinben a súlyos erõszakos bûncselekmények fiatalkorú elkövetõinél a bevándorlók aránya a bûntettek típusától függõen 50-80 százalék. Erõszakra való hajlandóságuk és brutalitásuk folyamatosan nõ. „Annak ellenére, hogy évek óta figyelmeztetünk ezekre az állapotokra, s jeleztük a lopakodó növekedést a politikának, mindeddig nem született olyan döntés, ami lehetõvé tenné, hogy a rendõrség feltartóztassa ezeket a folyamatokat.
Nekünk már 1997-ben volt egy hasonló ügyünk, mint a most sokat vitatott müncheni eset, ahol két bevándorló halálra rugdalt egy német nyugdíjast. Akkor egy férfi a friedrichstrassei pályaudvaron két 17 éves fiatalt figyelmeztetett a dohányzási tilalomra, akik ezért lelökték a lépcsõn és halálra rugdosták. Egyikük ellen már 60, a másikkal szemben már nyolcvan ügyben nyomoztak” – nyilatkozta Schönberg. Az ismeretek, melyek szükségesek lennének az erõszakspirál áttöréséhez, rendelkezésre állnak, de ezek megvalósításához szükség van emberekre. Szükség van fiatal tanárokra, pedagógusokra, szociális munkásokra, akik hosszú távon képesek a problémás fiatalokkal dolgozni és már januárban sem attól kell tartaniuk, hogy meghosszabbítják-e a munkaszerzõdésüket. A rendõri vezetõ a jelek szerint még mindig hisz abban, hogy a színesbõrû bûnözöket szép szavakkal jobb belátásra lehet bírni.
Ezentúl létezik a bûnözõk egy csoportja, akiknél már ilyen eszközökkel nem lehet elérni, hiszen ezen emberek újraszocializálása a büntetés-végrehajtás emberhiánya miatt lehetetlen – vallja be rendõrszakszervezetek tartományi vezetõje. Egészen fiatal bûnözõ bevándorlókat „karrierjük” kezdetén különösen intenzíven kell foglalkozni, egy „erõteljes” integrációban a kötelezõ németórák segítenének, de mindez pénzbe kerül, tehát politikai körökben egy nem kedvelt megoldás – tette hozzá Schönberg.
Berlin bizonyos területei már elvesztek, folytatta: ide tartozik Wedding, a Tiergarten, Schöneberg és Kreuzberg, valamint Észak-Neukölln egyes területei. Azok azt emberek, akik normális életet kívánnak folytatni, s van elég pénzük, más kerületekbe költöznek, már csak a gyermekeik miatt is. Egy olyan proletariátus marad hátra, akinek már nincsenek gettón kívüli kapcsolatai. Sajnos már gettókról kell beszélnünk, ahová többnyire a rendõrautók már be sem merészkednek, hiszen egy olyan erõszakos csõcselékkel kerülnének szembe, mely elveszítette a rendõrséggel szembeni tiszteletét, vagy azt sohasem tanulta meg.
GYáááááá :D ultraszánalom...bazz 2. generációs túlélõk. Hiába, okos népek ezek...
1967 - Retusálatlan kép: Auschwitz Album Klarsfeld Foundation, New York, 165. sz. kép 2000
2000 - „Füstölgõ krematóriumok“: Simon Wiesenthal Center honlapja (2000. május)
2007. június 4-én Hal Turner amerikai rádióriporter a mûsorában bemutatta, majd a rádió internet portáljára is feltette azt a vöröskeresztes dokumentumot, miszerint az úgynevezett holokausztnak a II. világháború alatt nem 6 millió, hanem 271.301 áldozata volt. Sem az ICRC (International Committee of the Red Cross, Nemzetközi Vöröskereszt) genfi fõhadiszállásáról, sem a világ és az amerikai zsidóság pénzügyi és szellemi központjának számító New Yorkból, sem Izraelbõl nem érkezett cáfolat a nácik által a Vöröskereszt részére átadott és Turner mûsorvezetõ közremûködésével a világon elõször publikált korabeli német adatokkal kapcsolatban.
Auschwitz áldozatainak száma a Francia Köztársaság hivatalos dokumentumai alapján (a háborús bûnök vizsgálatának intézete szerint): 8 millió. A francia Le Monde szerint (1978 április 20-án): 5 millió. Az Auschwitz-Birkenau-i gázkamra emléktábla szerint, amelyet 1990-ben a lengyel kormány eltávolított: 4 millió. Rudolf Hoess, az auschwitzi tábor parancsnokának kihallgatási jegyzõkönyve szerint: 3 millió. Yeduha Bauer szerint, aki a korunkbeli zsidóság történeti intézetének igazgatója a Jeruzsálemi héber egyetemen: 1.6 millió. A francia Le Monde szerint (1989. szeptember 1-én): 1 443 000. Raoul Hilber professzor, holokausztkutató és az Európai zsidóság megsemmisítése c. könyv írója, 2. kiadás 1988-ban: 1 millió 250 ezer. Lengyel tudósok szerint G.V. DPA - 1990 júliusi jelentés: 1.1 millió. Gerald Reitlinger, az Endlösung írója szerint: 850 ezer. 1989 õszén Mihail Gorbacsov kinyitotta a szovjet archívumokat, amelyek adatai alapján az auschwitzi halotti jegyzék nyilvánosságra került - a legfontosabb okirat: 74 ezer fõ.
A holokauszt-ipar tovább dübörög Újabb mérföldkõhöz érkezett a zsidó kárpótlások sorozata: most már a holokauszt túlélõk gyerekei is kártérítést követelnek a német államtól a szüleiktõl hallott rémmesék okozta lelki fájdalmakért.
A magukat "második generációs holokauszt túlélõknek" nevezõ felperesek a Tel Aviv-i bíróságon beadott keresetlevelükben azt állítják, hogy az úgynevezett holokauszt puszta ténye és a szülõknek a haláltáborokban átélt fizikai gyötrelmeit követõ lelki sérülések náluk is megtalálhatóak, mert a lelki fájdalmak generációról generációra szállnak, így a holokauszt a pszichikai sérülésekbõl eredõ maradandó fizikai egészségkárosodást okozott a késõbb született utódoknak is.
Szüleikhez hasonlóan a "második generációs holokauszt túlélõknek" is irracionális félelmük van az éhezéstõl, nem tudnak munkát vállalni vagy rendszeresen dolgozni, mert a koncentrációs táborokra gondolva a mindennapi munkájukat lehetetlenné tevõ depressziós állapotba kerülnek, az autóbuszokon nem mernek utazni, mert halálfélelmük van, hogy a buszsofõr a haláltáborba viszi õket, és a kutyáktól is félnek, mert minden kutya a szüleik elbeszéléseiben szereplõ náci õrök farkaskutyáira emlékezteti õket.
Gideon Fisher izraeli ügyvéd ezért most azt követeli a német kormánytól, hogy Berlin fizesse meg a két hetente pszihológushoz járó zsidó ügyfeleinek az anyagi kiadásait a holokauszt dráma lelki feldolgozásából fakadó egyéb fizikai egészségkárosodás gyógyításával járó többi kórházi és orvosi költségekkel együtt - vagy utaljon át az ügyfelei részére 30 millió dollárt. Fisher ügyvéd véleménye szerint az egész világon 20 ezer körülire tehetõ a szülõktõl örökölt holokauszt betegségben szenvedõk száma.
Fisher még a per elõtt létre hozta a Fisher Fund nevû alapítványát. Utána az ügyvéd a saját alapítványának nevében kereste fel a 62 évvel a háború után Izraelben még mindig életben lévõ 400 ezer holokauszt túlélõ gyerekét, és a szülõk jelenlétében személyesen beszélte rá õket az újabb kártérítési perre. Baruch Mazor, Fisher barátja, üzlettársa és az alapítvány másik vezetõje újságíróknak elmondta, hogy korábban tárgyalásokat kezdeményeztek a Tel Aviv-i német nagykövetséggel, de az Angela Merkel vezette német kormány nem volt hajlandó peren kívüli megegyezésre és kategorikusan elzárkózott az együttmûködéstõl is.
A II. világháború után az agyonbombázott, romokban heverõ, nincstelen menekültekkel teletömött, megerõszakolt, kettészakított és katonailag megszállt Németország nyugati felének kormánya már az 1950-es évek legelején elkezdte a fiatal Izrael állam és a holokauszt túlélõk részére a háborús kártérítési összegek folyósítását.
Az azóta eltelt több, mint 50 év alatt az NSZK és az újra egyesült Németország egymást váltó kormányai bizonyíthatóan 60 milliárd dollárt - független nemzetközi pénzügyi szakértõk becslései szerint ennek közel a dupláját, kb. 100-110 milliárd dollárt - fizetett ki Izraelnek és a zsidó érdekvédõ szervezeteknek a zsidók kárára 1933 és 1945 között elkövetett bûnök és a tõlük elkobzott személyi javak kárpótlásának jogcímén.
Ez az óriási összeget egyedül Németország fizette ki (más államok, mint pl. Ausztria vagy Svájc külön fizettek), és ebben még nincsen benne az a 10 milliárd német márka (akkori értéken 5 milliárd 200 millió dollár) értékû kártérítés, amit a Schröder-kormány egy 1999 decemberében aláírt német-izraeli egyezmény keretében utalt át Izraelbe. Az akkori tárgyalásokon Izrael azt állította, hogy a német koncentrációs táborokat és a németországi holokausztot túlélõ zsidó foglyok és kényszermunkások közül 2 millió 300 ezer ember még mindig életben van, így 2000 tavaszától kezdõdõen ennyi "volt náci rabszolga" után kapott Izrael újabb anyagi kárpótlást.
Jól gondolod,50%ék hogy merénylet áldozata lett.Állítólag berija keze volt a dologban.
Szerintem Sztalin ( Joszif Viszárionovics Dzsugasvili) nem azért halt meg olyan "fiatalon", mert nem volt megbízható orvosa. Az Illuminati (vagy kik) belátták, h Sztalin már nem felel meg a céljaiknak, elvégezte a piszkos munkát, mostmár mehet a süllyesztõbe.
Elképzelem a vén Sztálin arcát mikor ezt megtudta :D
Már csak azért is, mert a halála elõtt õ is utasítást adott a zsidó értelmiség gulágra szálítására... Ezért halt így meg... Mikor roszul lett, kiderült hogy elõzõ nap deportálta a saját orvosait... Imádom az élet fanyarú humorát.
Nos el kell menni ( vagy mai képeket kell megnézni) a koncentrációs táborokról. A net tele van velük, egyes magyar nyelvû oldalakon elég sok kép van. Aki a szemét látásra, a fejét gondokodásra használja, az képes átlátni a Hazugság-ködön. Igen, 6 millióról beszéltek. Nem is voltak annyian. Mostmár csak 1 millió van a kõtáblákon. Ha van is rossz fogalmazás a 62 kérdés és válaszban, a tények attól még tények maradnak. Pl a Vöröskereszt még 44-ben is rendszeresen( amikor nem bombáztak) szállított csomagokat a táborokba.
Amikor megindult a keleti front, a táborokat nyugatra költöztették, a táborlakókat megkérdezték, h maradnak-e és megadják magukat az oroszoknak, akkor nagyon sokan inkább elmentek a "kínzóikkal" nyugatra, mintsem az oroszok "szabadítsák fel" õket...
Tök jó, dobálóztok azzal, hogy ami a linkben van azt olvassa el mindenki, az nektek azóta szentírás, más véleményét persze el sem olvassátok, vagy ha igen, akkoris egy senki sem tudja honnan 3 oldalas idézettel válaszoltok..ennek semmi értelme, sõt még ti sem gondolhatjátok komolyan hogy az összeesküvés elméletek igazak/pontos információt adnak, az a lényegük, kicsit itt más, kicsit ott más, de mégis ugyanaz..
igazából a fehér bûntudat itthon nincs is annyira jelen a cocializmus áldásos hatása miatt(konzerválta a háború elõtti helyzetet). Nyugaton viszont nagyon erõsen beleverték az emberekbe, azt hiszem ezt kár is lenne tagadni...
Nemtom. Én spec nagyon szeretem a Magyarokat. Tök sajnáltam mikor kihaltak... Mikor is? Ja igen... "Szent (áruló) István (születet Vajk) népírtásában. PEdig jó lenne ha lenne most pár. Elgyepálnák ezt a sok "európait" akik valami rómaszármazékok lehetnek, hellenbeütéssel, de ne menjünk bele a rendszertanba :D
NEM ÖSSZEESKÜVÉS ELMÉLET!Felfogásod lényege:aki cáfolni meri a zsidók állítólagos szenvedéseit az börtönbe.Ez a mai kor a középkorra emlékeztet,ott az egyházat nem lehetet cáfolni.Manapság aki az igaság után kutat a koncetrációas táborok ügyében az kerül bajba.Jó lehet nem égetik meg.DE SÚLYOSABB BÛNNEK TARTJÁK MINDENNÉL,börtönbe zárják,elveszti állását folyamatos támadások érik.Persze a magyarokról lehet bármit állítani szidni stb.Érdekes.
Az összeesküvés elméletekrõl meg annyit, hogy mindig úgy kezdõdik, hogy valaki elkezd látszólag megcáfolhatatlan dolgokat állítani(azért csak látszólag, mert senki nem fog utána járni). Ekkor kialakúlnak a hívek akik elhiszik amit az a bizonyos valaki állított. Még egy darabig megmarad az ilyen hétköznapi dolgoknál, amiket könnyen bevesz az emberek gyomra. Utána viszont, ha sok hívet gyûjtött maga köré úgy érzi, hogy elkezdheti nyomatni a sci-fi faszságait, amit az ÖSSZES híve szó nélkül el fog hinni. Bármit mond elhiszik, de ha rögtön ezekkel kezdte volna akkor maximum kiröhögik. Érdemes benézni az NWO topicba, ahol egyesek meg vannak gyõzõdve róla, hogy bush meg a pápa, meg sokan mások hüllõk akik valami x-edik dimenzióbeli energiát lopnak el az emberektõl. Es ezt nemcsakhogy komolyan gondolják, hanem õk 100%ig biztosak benne hogy így van és aki nem hiszi el azt hülyének nézik.
Na ennyit az összeesküvés elméletekrõl.
Mondtam egy szóval is, hogy nem ítélem el? Nekem se tetszik ez a cionista faszság, meg a zsidók törekvései, de ez nem egyenlõ azzal, hogy hazugságokat állítok a német koncentrációs táborokról. Vannak olyan elvakult emberek akik minden szart bevesznek és azokat szó nélkül továbbítják is mintha igazság lenne. Pedig ez nem más mint összesküvés elmélet. Egy mese, egy kitaláció, fikció. Mekkora érvelés már, hogy "mi gyûjtöttünk rengeteg bizonyítékot, de amit mások gyûjtöttek azok egyértelmûen meg vannak hamisítva." Most akkor én is mondhatnám, hogy azok amiket a revizionisták állítanak nem igazak, õk csak hamisítják a bizonyítékokat. Mennyivel lenne hitelesebb, mint az ellenkezõjét állítani? Ráadásul a revizionisták legtöbb állítása tényleg nevetséges és tudományosan cáfolható. Elég csak megnézni a zyklon b-s példát. Ha nem mondom el, hogy a zyklon b igenis alkalmas tömegek kiírtására, akkor sokan elhitték volna a te állításodat, anélkül, hogy utánajártak volna. Egyszerûen nevetséges.
Azt a "sértést" meg hiába utasítod vissza, hogy neonáci vagy. Ha neked ez jobban tetszik, akkor visszavonom, de azon a tényen sajnos nem tudok változtatni, hogy a fehéreken kívül mindenkit gyûlölsz. És hiába linkelgeted a néger erõszakolós faszságaidat, a fehérekrõl olyan dolgokat lehetne linkelni, hogy el se hinnéd, hogy te ebbe a fajba tartozol.(utána persze jönne Ronny aki megmondan a frankót, hogy ez a fehér bûntudat miatt van, meg a tv kimosta az agyam, amit nem is nézek )
A nemi erõszak néger bajnokai A brutális nemi erõszak mindig jelentõs szerepet játszott a néger kultúrákban, de ami a gyarmatosítás alól felszabadult országokban történik, az nehezen képzelhetõ el a fekete kontinensen kívül élõ fehér emberek számára. Az afrikai lapokban sokszor olvashatunk arról is, hogy csecsemõket, gyerekeket darabolnak fel, erõszakolnak meg, és a kicsik gyakran szétszakadva, nagy fájdalmak között elvéreznek, szörnyethalnak.
"Abban, hogy az afrikai négerek a nemi erõszakkal, a HIV/AIDS felelõtlen terjesztésével általános háborút indítottak a gyerekek és nõk ellen, hogy ezzel akarva, akaratlanul a saját, évezredeken keresztül fenn maradt fajtájuk kipusztítását, kulturájuk megsemmisítését segítik elõ, azzal minden rendõr, szociológus, kormánytisztviselõ egyetért. Itt mindenki tudja, hogy sokkal kevesebb az esélye annak, hogy egy ma született gyerek megtanul írni-olvasni, mint annak, hogy 16 éves kora elõtt megerõszakolják, vagy hogy már gyerekkorában megkapja az AIDS-et vagy a HIV-vírust" - kezdte egy dél-afrikai riportját a BBC tudósítója.
A fehérek kormányától megszabadult új, néger vezetésû Dél-Afrikai Köztársaságban 1994-ben hivatalosan 18.801 nemi erõszakot regisztráltak az országban, ez a szám 2001-re 24.892-re emelkedett, legalább is 2002 elején ennyit hoztak nyilvánosságra. A valós számok ennél sokkal magasabbak: Pretoria rendõrfõnöke egy 2003-as nyilatkozatában kijelentette, hogy egyedül a 0 év (csecsemõ) és a 12 év közötti korosztályba tartozó gyerekek között 400 százalékkal (négyszáz) nõtt a kárukra elkövetett erõszakos nemi közösülések száma.
A dél-afrikai kormány South African Law Commission bizottsága által nyilvánosságra hozott, és a megjelenésének pillanatától kezdve erõs kétségekkel fogadott jelentése szerint az országban évente egymillió hétszázezer erõszakos nemi közösülés vagy arra irányuló kísérlet történik, amibõl kevesebb mint ötvenezret jelentenek a hatóságoknak. A fehér gyerekek és nõk elleni nemi erõszak számokban nehezen kifejezhetõ, elképesztõ méreteket öltött.
Független dél-afrikai és angol nõvédõ szervezetek szerint azonban a valóságban a 44 millió lakosú országban évente tizenötmillió háromszázezer (!) nemi erõszak történik, minden 26. másodpercben megerõszakolnak valakit, de az évente jogerõs ítélettel végzõdött esetek száma nem éri el a húszezret sem.
2002-ben az 1.7 millió erõszakos nemi közösülésnek minõsülõ esetnek több mint 40 százaléka 10 éven aluli kislányok ellen történt, és 65 százalékban csoportosan elkövetett bûncselekményrõl volt szó. A nemzetközi emberjogi szervezetek ezeket az adatokat manipuláltnak és nevetségesen alacsonynak tartják. A néger hatóságok sokáig nagy szeméremmel palástolták a nemi erõszakkal fûszerezett csecsemõgyilkosságokat, egészen addig, amíg 2002 áprilisában ki nem robbant Baby Tshepang ügye. Az akkor nyolc (!) hónapos kislányt Cape Town Louisvaleweg elõvárosában 2001 október 27.-én hat fiatalkorú néger a 16 éves anyjával együtt egymás után többször megerõszakolta és szadista módszerekkel különbözõ tárgyakkal órákon át szexuálisan kínozta.
Connie Seoposengwe, Johannesburg négerek lakta körzetének védõnõje így kezdte az egyik dél-afrikai lapnak írt beszámolóját: "Végig rosszul voltam, amíg olvastam a rendõrségi jelentést, hasmenésem volt és állandóan hányingert kaptam. Késõbb, amikor a kislány nagybátyja arról beszélt, hogy nagyon ideges lett, mert a fájdalomtól kiabáló gyerek nem akarta abbahagyni a sírást, akkor ki kellett mennem a helységbõl." A négerek azt vallották, hogy azért kínozták a gyereket "mert jobb lesz a vére" és azért követték el szörnyû tettüket, hogy a még biztosan "szûz lány szenvedésektõl áttüzesedett vére" megvédje õket az AIDS-tõl.
A szerencsére életben maradt gyereket a 35 éves nagyanyja megtalálta az ágyában, amint mozdulatlanul, nyitott szemmel feküdt egy nagy vértócsa közepén. Kórházba került és mûtétek hosszú sorát végezték el rajta, hogy a szétroncsolt, szétszakadt belsõ szerveit mûködõképes állapotba hozzák. A nem titkoltan népnevelési szándékkal nagy nyilvánosságot kapott üggyel kapcsolatban az is elhangzott, hogy a dél-afrikai egészségügyi minisztérium becslése szerint évente 25.000, azaz naponta 68-69 csecsemõt erõszakolnak meg hasonló módon, de az esetek 95 százaléka felderítetlen marad.
Napról napra újabb és újabb tudományos felfedezések kondítják meg a vészharangot az emberfajok közötti állítólagos egyenlõség alapkövének számító GOE-hipotézis fölött.
Az utóbbi évtized rohamléptékû genetikai és antropológiai felfedezéseinek köszönhetõen egyre tarthatatlanabbá válik az úgynevezett Out-of-Africa (kb. Afrikából indult) vagy édenkert (Garden of Eden – GOE)-elmélet, amely szerint a modern emberiség eredeti és kizárólagos bölcsõje valahol Afrikában volt mintegy 110-160 ezer évvel ezelõtt, ahonnan az rövid idõ alatt és viszonylag késõn kirajzott az egész világra.
Pontosításként: kevéssé kétséges, hogy az emberiség legkorábbi õsei ugyanabból a trópusi vagy szubtrópusi környezetbõl származnak, amelyet napjaink egyéb fõemlõsei benépesítenek, és legnagyobb valószínûség szerint Afrikában vagy más trópusi régiókban, így Délkelet-Ázsiában éltek, viszont sokkal kétségesebb, hogy valamennyi élõ populáció Afrikában érte el a jelenlegi homo sapiens sapiens faji státusát, vagyis hogy az európaiak és a kelet-ázsiaiak genetikailag nem különböznek jelentõsen a fekete-afrikaiaktól.
Napról napra újabb és újabb tudományos felfedezések kondítják meg a vészharangot az emberfajok közötti állítólagos egyenlõség alapkövének számító GOE-hipotézis fölött. Kínában például ritkák és gyakran töredékesek a homo sapiens fosszíliák. Éppen ezért számított fontos eseménynek egyik 40 ezer éves képviselõjük 2003-ban történt felfedezése egy kínai és amerikai paleoantropológusokból álló csoport által, Pekingtõl 56 kilométerre délnyugatra, a tian-juani barlangban. Már csak azért is megkülönböztetett érdeklõdésre tarthat számot a lelet, mert a nemrég ismételten megvizsgált egyed az archaikus homo sapiensre jellemzõ (például a fogív arányai és a kéz csontjai), és a sokkal modernebb jellegzetességek (mint amilyen a törékenyebb külsõ és a hangsúlyosabb áll) közötti ritka keveredést tanúsítja. Ez a felfedezés megerõsíteni látszik azt a – többek között Erik Trinkhaus (Washington Egyetem, St. Louis, Missouri) által régóta – képviselt tézist, miszerint a glóbuszon való elterjedése során a modern ember keresztezõdhetett akár homo erectusokkal Kelet-Ázsiában, akár Neandervölgyiekkel Európában és Ázsiában, szemben a „helyettesítés elméletének” klasszikus posztulátumával, amely azt állítja, hogy az Afrikából mintegy 65 ezer évvel ezelõtt érkezõ modern ember egyszerûen csak a már korábban kirajzott archaikus emberfajok helyébe lépett. Trinkhaus szerint a modern ember Afrikából induló szétszóródása kétségtelenül sokkal bonyolultabb volt, mint azt mostanáig képzelték, és immáron több egymást követõ migrációs hullámot valószínûsít.
Számos más korábbi tanulmány is cáfolni látszik a látványos és politikailag fölöttébb korrekt GOE-elméletet, köztük azok, amelyeket az Ausztráliában mintegy 60 ezer évvel ezelõtt élt, úgynevezett Mungo emberbõl vett mitokondriális DNS vizsgálata tárgyában tettek közzé, akinek a DNS-e jelentõsen különbözik az afrikaiakétól (Constance Holden, „Oldest human DNA reveals Aussie oddity” és Elisabeth Pennisi, „Skull Study Targets Africa-only origins”, in Science, 2001. január 12.). Ugyanebbe a sorba tartozik a Michigani Egyetem antropológusa, Milford Wolpoff és munktatársai által publikált munka is (Race and Human Evolution: A Fatal Attraction, Simon and Schuster, N.Y. 1997), amelyben különbözõ régi embercsoportok csontmaradványait hasonlították össze: korai modern emberét Közép-Európából, premodern (köztük Neander-völgyi) európai emberét, valamint korai maradványokat Afrikából, Ázsiából és Ausztráliából. Ez alapján a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy noha a korai modern európai és ausztráliai csontok mutatnak némi hasonlóságot az afrikai kövületekkel, de mégis sokkal jobban hasonlítanak a saját régiójukban talált régebbi maradványokra. Mindez ellenkezik az édenkert-elmélettel és azt sugallja, hogy bár sor kerülhetett bizonyos afrikai „hibridizációra”, a modern emberek olyan korábbi formákból fejlõdtek ki, amelyek régebben rajzottak ki Afrikából a világ különbözõ részeibe.
Jelenleg Trinkhaus társaságában Milford Wolpoff számít a többrégiós evolúciós modell (Multiregional Evolution Model – MEM) legjelentõsebb képviselõjének. E szerint egy sokkal korábbi fõemlõs, talán a homo erectus, már legalább kétmillió éve elhagyta Afrikát, hogy gyarmatosítsa a Régivilág nagyrészét. Ez az elõember faj fokozatosan fejlõdött modern emberekké különbözõ, nagyon szétszórt helyeken. Wolpoff azzal érvel, hogy léteznek regionális (vagyis faji) eltérések, amelyek megkülönböztetik a korai európai, kelet-ázsiai és ausztráliai maradványokat az összes többitõl, és ezek az eltérések tovább élnek a modern ember különbözõ populációiban is. Ennél fogva a GOE-hipotézis nem lehet érvényes. Ha ugyanis a modern ember csak Afrikában fejlõdött volna ki és aztán kiirtotta volna az összes premodern emberfajt, amelyet bárhol másutt talált (mint azt az „Afrikából indult” teoretikusai állítják), nem lenne kontinuitás a regionálisan eltérõ premodern leletek és azok között a modern emberek között, akik manapság ugyanezekben a régiókban élnek.
Másokkal együtt Henry Harpending és Alan Rogers antropológusok a ténybeli tudományos irodalom áttekintése után maguk is revideálták korábbi nézeteiket („Genetic Perspectives on Human Origins and Differentiation”, in Annual Review of Genomics and Human Genetics, I. kötet., 361–385. old.). Mint írják: „Öt éve még azt mondtuk volna, hogy genetikai bizonyítékok egyértelmûen alátámasztják az emberi eredet GOE-modelljét, ma már azonban sokkal kevésbé világos az ügy”. Ami mindent megváltoztatott, az a DNS-variációra vonatkozó tudás utóbbi években tapasztalható robbanásszerû fejlõdése. Bizonyos gének tekintetében a megfigyelt módosulás megfelel ugyan az Édenkert-elméletnek, számos más gén varációsmintája esetében azonban nem. Például egyes semlegesnek feltételezett mitokondriális DNS-változatok egybeesnek a GOE-teóriával, számos kromoszomális DNS-mutációk viszont nem. Harpending és Rogers óvatosan azt írja, hogy „a nagymértékû emberi különbözõségek eredete érthetetlen” (a „nagymértékû emberi különbözõségek” kifejezés a tudományos PC-nyelvezetben a faji különbözõségekre utaló eufemizmus). A probléma ugyanis az, hogy mint azt számos adat sugallja, az emberek közötti genetikai variációk mintegy 15 százaléka populációk közötti különbözõségek. Ez az az érték, amelyet Richard Lewontin marxista biológus használt a hetvenes években annak bizonyítására, hogy a fajok közötti különbözõségek túlságosan kicsik ahhoz, hogy törõdjünk velük. Ugyanakkor azonban Sewell Wright kiváló genetikus megállapította, hogy a csoportok közötti körülbelül tíz százalékos különbözõségek megfelelnek az alfajok közötti (tehát faji) különbözõségeknek az állatfajokon belül.
Noha tíz-tizenöt százalékos genetikai változat nem hangzik olyan soknak, mindazonáltal tudnivaló, hogy a DNS nagyon kismértékû változásainak is komoly hatásuk lehet a fizikai és mentális jellegre. Például a férfiak és nõk közötti sokféle különbözõségért mindössze egyetlen szabályozó gén a felelõs számos más génre gyakorolt hatásán keresztül. A „normális” és hibás gének közötti eltérés gyakran csupán egyetlen „alappárban” levõ különbség. Éppen ezért a tízszázalékos emberi genetikai variáció, amelyet a faji különbözõségek képviselnek, roppant fontos lehet. Márpedig a modern ember alig százezer évvel ezelõtti kirajzása Afrikából, mint azt a GOE-elmélet állítja, nem hagy elég idõt a 10-15 százalékos faji különbözõségek kialakulásához. Harpending és Rogers szerint „kiutat jelent a problémából, ha feltételezzük, hogy a faji különbözõségek megelõzik fajunk elterjedését”. Mindez csupán a néhai és kiváló Carleton S. Coon (a Harvard és a Pennsylvániai Egyetem egykori antropológiaprofesszora, az Amerikai Fizikai Antropológiai Társaság volt elnöke, az Amerikai Tudományos Akadémia tagja) által sugallt „regionális kontinuitás” elméletének a reminiszcenciája, anélkül persze, hogy megemlítenék e napjainkban már politikailag inkorrektnek számító tudós úttörõ szerepét a vonatkozó kutatásokban.
Coon legfontosabb témabeli hozzájárulása 1962-es The Origins of Races (A fajok eredete) címû mûve volt, amelyben fosszilis adatok alapján megfogalmazta azt a mára egyre nyilvánvalóbbá váló tételt, miszerint a széles körben elterjedt homo erectus mind genetikailag, mind kulturálisan különbözõ populációkban fejlõdött ki, hogy aztán a modern „sapiens” szintet különbözõ helyeken és idõben érje el. Ámbár elég géncsere volt ahhoz, hogy megõrizze a fajokat attól, hogy teljesen eltérõvé váljanak, a különbözõ fajok a modern emberré válás genetikai és kulturális küszöbét teljesen különbözõ idõben lépték át. Coon szerint az európai emberfaj legalább kétszázezer évvel korábban jutott a sapiens-szintre, mint a fekete-afrikaiak. Ezen politikailag igencsak inkorrekt, sõt kimondottan rasszista színezetû megállapítás érthetõvé teszi, hogy Carleton Coon miért számít manapság szalonképtelennek a hivatalos-tudományos körökben.
Említett könyvükben Milford és szerzõtárs-felesége, Rachel Caspari igyekszik ugyan megvédeni az elkülönült, regionális fejlõdés elméletét, miközben meghajolnak a politikai korrektség követelménye elõtt, vagyis démonizálják Coon munkásságát, és hangsúlyozzák saját egalitárius elkötelezettségüket. Érvelésük azon alapul, hogy a különbözõ régiókban élõ embercsoportok genetikailag eléggé elszigetelõdtek ahhoz, hogy regionális (faji) eltérésekkel fejlõdjenek, ugyanakkor azonban az egész fejlõdõ emberi nemen belül elég keresztezõdés és génfluktuáció történt, amely biztosította, hogy valamennyi emberfaj pontosan ugyanakkor érje el a sapiens-szintet, következésképpen mindegyik faj egyformán intelligens és egyformán képes a fejlett civilizációra. A szerzõk erõfeszítése láthatóan arra irányul, hogy elkülönítsék tudományosan hangzó álláspontjukat a poligenizmus (vagyis multiregionalizmus) korábbi elméleteinek rasszista örökségétõl, amely szerint a fajok genetikailag elszigeteltek voltak. Ugyanakkor viszont felvonultatnak számos érvet arra vonatkozóan, hogy az „emberiség egyetlen õshazája” tábor sokkal inkább a meggyõzõ marketingnek, mintsem a meggyõzõ tudományos bizonyítékoknak köszönheti napjainkban élvezett sikerét. Valójában Coon elméletét visszhangozzák akkor is, amikor felidézik a különbözõ regionális populációk (fajok) közötti fizikai különbözõségeket, amelyek nemcsak a modern emberben, hanem az ugyanazon régiókból származó premodern fosszíliákban is megtalálhatók. Például a jelenlegi kelet-ázsiai populációk fogazata ugyanolyan jellegzetességeket mutat, mint a Kínában fellelt homo erectus maradványoké.
Ma már egyre több tudományos adat támasztja alá azt a nézetet, hogy a fajok elkülönülten fejlõdtek ki, ennek ellenére az „Out-of-Africa” elmélet (amely tantraként sulykolja, hogy nincsenek lényeges különbségek a modern emberi populációk között) még szép jövõnek nézhet elébe, politikailag ugyanis túlságosan korrekt ahhoz, hogy a balliberélis (köz)véleményformálók egykönnyen feladják. Noha számos heterodox tudós (köztük Philippe Rushton) is elfogadja, a GOE-elmélet mégis mindenekelõtt a „fajok nem léteznek” lobbi kedvenc vesszõparipája, és azon nézet alapja, hogy a faji különbözõségek túlságosan is új keletûek, pontosabban nem elég régiek ahhoz, hogy fontosak legyenek.
Teljeséggel visszautasítom a sértést miszerint neonáci lennék.Vagy az neonáci aki lerántja a leplet a szegény meggyötört üldözött ártatlan népcsoportokról?
Aha értem mi itt a baj az egyik csoport büneit meglátod de a multikultúrát és az emberek becsapásért felelõs csoportokat nem ítéled el.A többi csoport megisméréséhez is sok sikert kivánok:D
"Internáló központ volt, és egy nagyméretû gyárkombinátnak volt a része. Szintetikus üzemanyagot állítottak ott elõ, és a rabokat munkaerõként hasznosították."
"Hozzávetõlegesen 30 000-en haltak meg ezekben a poklokban, melyek ugyanolyan borzasztóak voltak, mint a II. világháborús német koncentrációstáborok."
Ez csak nekem ellentmondásos?:)
"29. Alkalmas ez a termék a tömeges megsemmisítésre?
Nem."
DE!!! Nekünk van itthon zyklon b, faterom haverja rovarírtó és õ adta vakond ellen és igenis halálos és gyorsan öl!!! Ha nem hiszed akkor adhatok kölcsön egy kicsit és "lefertõtlenítheted" magad:) A sok idióta meg elhiszi ezt a hazugságot anélkül, hogy utánajárna, csak azért mert te beböfögted ide.
A végén még kiderül, hogy a németek csak munkát adtak a szegény munkanélküli zsodóknak:)))
Azt meg hiába tagadod, hogy neonáci vagy. Ha csak a négereket szídtad volna akkor még talán elhiszem, de mindenki láthatja, hogy a fehéreken kívül minden fajjal bajod van.
Az meg kicsit irónikus, hogy Ronny a hónapok óta tartó zsidó meg néger szídás után pont a cigánygyerekes beszólása miatt kapott büntipontot:) Pedig ezzel a beszólásával még én is egyetértettem:)
Az ún. "holokauszt" igazolja a dollármilliárdokat, melyet Németország jóvátétel címén fizetett Izraelnek. A cionista/izraeli lobbi arra használja, hogy a Közel-Keleten Izrael-barát külpolitikát diktáljon Amerikának, és hogy az amerikai adófizetõk pénzét Izraelbe irányítsa, mely évi több milliárd dollárra rúg.
1. Milyen bizonyítékok vannak arra, hogy a nácik megöltek hatmillió zsidót?
Semmilyen. Csak háború utáni vallomások vannak, többségében egyéni "túlélõktõl". Ezek a vallomások ellentmondóak, és csak nagyon kevesen állítják, hogy ténylegesen tanúi voltak bármilyen "elgázosításnak". Nincsenek korabeli dokumentumok vagy szilárd tények: nincsenek hamuhegyek, nincsenek krematóriumok, melyek több millió holttestet képesek lennének elégetni, nincs "emberbõl készült szappan", nincsenek emberbõrbõl készített lámpaernyõk, és nincs hiteles demográfiai statisztika sem.
2. Milyen bizonyítékok vannak arra, hogy a nácik nem öltek meg hatmillió zsidót?
Széleskörû törvényszéki, demográfiai, elemzõi és összehasonlításokon alapuló bizonyítékok alátámasztják ennek a nagyságrendnek a lehetetlenségét. A széles körben ismételt "hatmilliós" nagyságrend felelõtlen túlzás.
3. Kijelentette-e Simon Wiesenthal írásban, hogy "német földön nem voltak megsemmisítõ táborok"?
Igen. A híres "nácivadász" ezt írta a Stars and Stripes-ban, 1993. január 24-én. Azt is állította, hogy a zsidók "elgázosítása" csak Lengyelországban történt.
4. Ha Dachau Németországban volt, és ha még Wiesenthal is azt mondja, hogy nem megsemmisítõ-tábor volt, akkor miért mondja olyan sok amerikai veterán, hogy megsemmisítõ-tábor volt?
Miután a szövetségesek elfoglalták Dachaut, sok amerikai katonát és másokat végigvezettek a táboron, és mutattak nekik egy épületet, amely állítólag "gázkamra" volt. A tömeghírközlés széles körben, de hamisan, továbbra is kiáll amellett, hogy Dachau "gázkamrás" tábor volt.
5. Szóljunk Auschwitzról is. Van valamilyen bizonyíték arra, hogy az ottani gázkamrákat emberek meggyilkolására használták?
Nincs. Auschwitzt a szovjetek foglalták el, és a háború után módosították. Egy termet úgy alakítottak ki, hogy nagy "gázkamrának" látszódjék. Miután az amerikai Fred Leuchter, a gázkamraépítés és -tervezés vezetõ szakértõje megvizsgálta ezt és Auschwitz más állítólagos elgázosító helyiségeit, kijelentette, hogy "abszurditás" azt állítani, hogy ezeket kivégzésekre használták, vagy használhatták.
6. Ha Auschwitz nem "haláltábor" volt, akkor mi volt az igazi rendeltetése?
Internáló központ volt, és egy nagyméretû gyárkombinátnak volt a része. Szintetikus üzemanyagot állítottak ott elõ, és a rabokat munkaerõként hasznosították.
7. Ki hozta létre az elsõ koncentrációs táborokat?
A búr háború idején (1899-1902) a britek állítottak fel általuk "koncentrációs tábornak" nevezett táborokat Dél-Afrikában, hogy ott tartsák az afrikander nõket és gyermekeket. Hozzávetõlegesen 30 000-en haltak meg ezekben a poklokban, melyek ugyanolyan borzasztóak voltak, mint a II. világháborús német koncentrációstáborok.
8. Miben különböztek a német koncentrációs táborok az amerikai "visszatelepítõ" táboroktól, amelyekben japán-amerikaiakat internáltak a II. világháború idején?
Az egyetlen jelentõs különbség az volt, hogy a németek annak alapján internálták az embereket, hogy a német háborús erõfeszítések biztonságára tényleges vagy gyanítható veszélyt jelentettek, amíg a Roosevelt-kormány kizárólag faji alapon internálta az embereket.
9. A német kormány miért internálta a zsidókat táborokba?
Úgy tekintették, hogy a zsidók a nemzet biztonságára közvetlen veszélyt jelentenek (a kommunista felforgatók túlnyomórészt zsidók voltak). Bár mindenki, aki gyaníthatóan veszélyeztette a biztonságot - nem csak a zsidók -, ki volt téve az internálás veszélyének.
10. Milyen ellenséges intézkedéseket tett már 1933-ban a világzsidóság Németország ellen?
1933 márciusában a nemzetközi zsidó szervezetek nemzetközi bojkottot hirdettek a német árucikkek ellen.
11. A világ zsidósága "hadat üzent Németországnak"?
Igen. Az újságok errõl szerte a világon beszámoltak. Például a London Daily Express (1933. március 24.) az elsõ oldalon bejelentette, hogy "Júdea hadat üzen Németországnak".
12. Ez a "haláltábor"-történetek kezdete elõtt vagy után volt?
Évekkel a "haláltábor"-történetek kezdete elõtt volt, melyek 1941-42-ben kezdtek feltûnni.
13. Melyik országnak tulajdonítják a polgári lakosság elsõ tömeges bombázását?
Nagy-Britanniának - 1940. május 11-én.
14. Hány "gázkamra" volt Auschwitzban, amelyekben embereket gyilkoltak meg?
Egy sem.
15. Hány zsidó élt azokon a területeken, amelyek német megszállás alá kerültek a háború alatt?
Kevesebb, mint hatmillió.
16. Ha Európa zsidóságát nem semmisítették meg a nácik, akkor mi történt velük?
A háborút zsidók milliói élték túl Európában. Több százezer (talán másfélmillió) halt meg a háború alatt különféle okokból, a többi Palesztinába, az Egyesült Államokba és más országokba emigrált. A háború után még több zsidó hagyta el Európát.
17. Hány zsidó menekült el, és hányat evakuáltak mélyen a Szovjetunió belsõ területeire?
Több mint kétmilliónyian menekültek el vagy evakuálták õket az oroszok 1941-1942-ben. Tehát ezek a zsidók sohasem voltak német irányítás alatt.
18. A háborút megelõzõen hány zsidó emigrált Európából, ami által kívül estek azon, hogy a németek elérhessék õket?
Talán egymillió (ezek között nem szerepelnek azok, akiket a Szovjetunió felszívott).
19. Ha Auschwitz nem megsemmisítõ-tábor volt, akkor Rudolf Höss, a tábor akkori parancsnoka miért vallott úgy, hogy az volt?
Brit katonai rendészek kínozták, mint azt az egyik kínzója késõbb beismerte.
20. Léteznek-e bizonyítékok azokra az amerikai, brit és szovjet intézkedésekre, hogy német foglyokat kínozzanak, és hogy csikarjanak ki belõlük "vallomásokat", melyeket a nürnbergi és más perekben fel lehet használni?
Igen. A kínzást széles körben alkalmazták, hogy hamis "bizonyítékokhoz" juthassanak ezen a hírhedt nürnbergi bíróságon, és más, háború utáni "háborús bûnösök" tárgyalásain.
21. Hogyan válik ma a zsidók elõnyére a holokauszt-történet?
Segíti a zsidót, mint csoportot, a kritikák ellen. Mint egyfajta szekuláris vallás, érzelmi köteléket biztosít a zsidók és vezetõik között. Hatalmas eszköz ez a zsidó pénzgyûjtõ-kampányokon, és ezzel igazolják az USA Izraelnek küldött segélyeit.
22. Hogyan válik Izrael Állam elõnyére?
Igazolja a dollármilliárdokat, melyet Németország jóvátétel címén fizetett Izraelnek és sok más egyéni "túlélõnek". A cionista/izraeli lobbi arra használja, hogy a Közel-Keleten Izrael-barát külpolitikát diktáljon Amerikának, és hogy az amerikai adófizetõk pénzét Izraelbe irányítsa, mely évi több milliárd dollárra rúg.
23. Hogyan használja sok keresztény lelkész?
A holokauszt-történet felidézésével igazolják azt az ótestamentumi tézist, hogy a zsidó szent és örökké üldözött "kiválasztott nép".
24. Hogyan vált a kommunisták elõnyére?
Elterelte a figyelmet a szovjet háborús uszításról és atrocitásokról a második világháború elõtt, alatt és után.
25. Hogyan válik Nagy-Britannia elõnyére?
Nagyjából ugyanúgy, ahogy a Szovjetuniónak.
26. Van rá valamilyen bizonyíték, hogy Hitler elrendelte a zsidók tömeges megsemmisítését?
Nincs.
27. Milyen gázt használtak a német háborús koncentrációs táborokban?
Hidrocianid gázt - Zyklon-B-t -, a kereskedelmi forgalomban lévõ rovarirtót, amit Európában széles körben használtak.
28. Milyen célból gyártották a Zyclon-B-t?
A Zyklon-B rovarirtó volt, melyet a ruhák és lakókörletek fertõtlenítésére használtak, hogy a tífuszhordozó tetveket és más rovarokat kiirtsák.
29. Alkalmas ez a termék a tömeges megsemmisítésre?
Nem. Ha a nácik mérges gázt szándékoztak volna használni az emberek kiirtására, sokkal hatékonyabb termékek álltak volna rendelkezésre. A Zyklon lassan ható fertõtlenítõszer.
30. Mennyi idõbe kerül a terület kiszellõztetése, miután Zyklon-B-vel fertõtlenítettek?
Normális körülmények közt 20 órába. Az egész folyamat nagyon bonyolult és veszélyes. Gázálarcot kell használni, és csak szakképzett technikusokat alkalmaznak.
31. Höss, Auschwitz parancsnoka azt mondta, hogy emberei tíz perccel az után, hogy az áldozatok meghaltak, bementek a "gázkamrákba", hogy a holttesteket eltávolítsák. Ez mivel magyarázható?
Nem magyarázható semmivel, mert ha úgy tettek volna, akkor ugyanarra a sorsra jutottak volna, mint "elgázosított" áldozataik.
32. Höss azt mondta "vallomásában", hogy emberei cigarettáztak, miközben kivonszolták a holttesteket a gázkamrákból az "elgázosítás" után tíz perccel. A Zyklon-B nem robbanásveszélyes?
De igen. Höss vallomása nyilvánvalóan hamis.
33. Mi volt a pontos folyamata annak, amit a nácik állítólag használtak a zsidók megsemmisítésére?
A történetek gázzal töltött bádogdobozok a tetõn lévõ lyukon keresztüli bedobásától a zuhanyzórózsán keresztül eljuttatott csõvezetékes gázig mindenrõl szólnak; "gõzkamrákról", áramütést mérõ gépekrõl stb. Milliókról állítják, hogy így ölték meg õket.
34. Hogyan volt lehetséges egy tömeges megsemmisítési programot titokban tartani azoktól, akiknek meggyilkolását tervbe vették?
Nem lehetett volna titokban tartani. Tény az, hogy nem voltak tömeges elgázosítások. A megsemmisítés-történetek háborús atrocitáspropagandaként keletkeztek.
35. Ha a kivégzésre váró zsidók tudták, hogy mi vár rájuk, miért nem szálltak szembe a németekkel?
Azért nem szálltak szembe, mert nem hitték, hogy meg akarják ölni õket.
36. Körülbelül hány zsidó halt meg koncentrációs táborokban?
Szakértõi becslések szerint 300 000 és 500 000 közé tehetõ.
37. Hogyan haltak meg?
Fõleg a kiújuló tífuszjárványoktól, melyek a háborúsújtott Európában pusztítottak a háború alatt, valamint az éhínségtõl és az orvosi ellátás hiányától a konfliktus utolsó hónapjaiban, amikor a szövetségesek bombázásai valójában minden köz- és vasúti szállítást megbénítottak.
38. Mi a tífusz?
Ez a betegség mindig akkor tûnik fel, amikor egészségtelen körülmények között sok ember van összezsúfolva. Haj- és ruhatetû terjeszti. Ironikus, de ha a németek több Zyklon-B-t használtak volna, több zsidó élhette volna túl a táborokat.
39. Mi a különbség, ha hatmillió vagy 300 000 zsidó halt meg a második világháború alatt?
5 700 000.
40. Egyes zsidó "haláltábor"-túlélõk azt mondják, hogy látták, ahogy a holttesteket egy gödörbe dobják és elégetik. Mennyi tüzelõanyag lett volna szükséges ehhez?
Sokkal több, mint amennyihez a németek hozzáfértek, mivel jelentõs tüzelõanyag-hiány volt a háború alatt.
41. El lehet-e égetni a holttesteket gödrökben?
Nem. Oxigénhiány miatt lehetetlen, hogy a lángok az emberi testet teljesen elemésszék ily módon.
42. Holokauszt-történészek azt állítják, hogy a nácik kb. tíz perc alatt el tudták égetni a hullákat. Mennyi idõbe kerül egy holttestet elhamvasztani, hivatásos krematóriumi dolgozók szerint?
Kb. másfél órába, habár a nagyobb csontok további feldolgozást igényelnek.
43. Miért voltak a német koncentrációs táborokban krematóriumok?
Hogy az ott meghaltak testétõl hatékonyan és egészséges módon váljanak meg.
44. Ha a német terület táboraiban lévõ összes krematórium kapacitásának száz százalékát vesszük, legfeljebb mekkora nagyságrendû holttestet tudtak volna elhamvasztani az egész idõszak alatt, amikor ezek a krematóriumok mûködésben voltak?
Kb. 430 600-at.
45. A krematóriumok kemencéit lehet-e mindenkor száz százalékosan mûködtetni?
Nem. Már a mindenkori ötven százalékos becslés is nagyvonalú (napi tizenkét óra). A krematóriumkemencéket alaposan és rendszeresen tisztítani kell, ha jelentõs terhelés alatt vannak.
46. Egy elhamvasztott holttest után mennyi hamu marad?
Miután minden csontot ledaráltak, kb. egy cipõs doboznyi.
47. Ha a nácik hatmillió zsidót elhamvasztottak, mi történt a hamuval?
Ez még "megválaszolásra" vár. Hatmillió holttest sok tonna hamut tett volna ki, és még sincs bizonyíték semmilyen nagy hamulerakóhelyre.
48. Mutatják-e megsemmisítés bizonyítékát Auschwitzról a szövetségesek háborús légi felderítõ képei arról (akkor készültek, amikor a "gázkamrák" és krematóriumok teljes gõzzel dolgoztak)?
Nem. Valójában ezek a fényképek még csak nyomát sem mutatják az óriási mennyiségû füstnek, amely állítólag állandóan a tábor fölött lebegett, és a "nyílt gödröknek" sem mutatják bizonyítékát, amelyekben a hullákat állítólag elégették.
49. Mi volt a fõ lényege az 1935-ös "nürnbergi törvényeknek"?
Megtiltotta a házasságot és a nemi kapcsolatot a németek és a zsidók között, hasonlóan azokhoz a törvényekhez, amik ma Izraelben vannak érvényben.
50. Voltak-e Amerikában a nürnbergi törvényekhez hasonló törvények?
Évekkel Hitler Harmadik Birodalma elõtt az USA legtöbb állama hatályba léptetett olyan törvényeket, amelyek tiltották a házasságot a különbözõ fajok között.
51. Milyen jelentést küldött a Nemzetközi Vöröskereszt a "holokauszt"-kérdéssel kapcsolatban?
A Vöröskereszt 1944 szeptemberében tett auschwitzi látogatásakor készült hivatalos jelentésében rámutatott, hogy az internáltaknak engedélyezték, hogy csomagot kapjanak, és hogy a gázkamrákról szóló szóbeszédet nem tudják igazolni.
52. Mi volt a Vatikán szerepe akkor, amikor állítólag hatmillió zsidót megsemmisítettek?
Ha lett volna terv a megsemmisítésre, a Vatikán helyzeténél fogva minden bizonnyal tudott volna róla. De mivel nem volt, így a Vatikánnak semmi oka nem volt, hogy ellene szóljon, és nem is tette.
53. Milyen bizonyíték van arra, hogy Hitlernek tudomása volt egy folyamatban levõ zsidókat megsemmisítõ programról?
Semmilyen.
54. Együttmûködtek-e a nácik a cionistákkal?
Hitler kormánya már 1933-ban aláírt egy egyezményt a cionistákkal, amely lehetõvé tette, hogy a zsidók Németországból Palesztinába vándoroljanak, és nagymennyiségû tõkét vihessenek magukkal.
55. Hogyan halt meg Anna Frank?
Miután túlélte az auschwitzi internálást, a bergen-belseni táborban tífuszban halt meg néhány héttel a háború vége elõtt.
56. Az Anna Frank naplója hiteles?
Nem. A francia dr. Robert Faurisson által összegyûjtött bizonyítékok megállapítják, hogy a híres napló irodalmi kacsa.
57. Mi a helyzet a felszabadított német táborokban készített jól ismert fényképekkel és filmekkel, melyeken lesoványodott hullahalmok láthatók. Ezek hamisak?
A fényképek hamisíthatók, de sokkal könnyebb egyszerûen félrevezetõ felirattal ellátni egy fényképet, vagy félrevezetõ kommentárral bemutatni egy filmet. A lesoványodott hullahalmok nem jelentik, hogy ezeket az embereket "elgázosították" vagy szándékosan halálra éheztették. Valójában a tomboló járvány vagy a háború vége felé jelentkezõ élelmiszerhiány miatti éhezés tragikus áldozatai voltak.
58. Kitõl ered a "genocídium" kifejezés?
Rafael Lemkin lengyel zsidótól, egy 1944-ben kiadott könyv szerint.
59. Az olyan filmek, mint a "Schindler listája" vagy a "Háború szele" dokumentumfilmek?
Nem. Az ilyen filmek történelmileg gyengén megalapozott regényszerû megfilmesítések. Sajnos túlontúl sokan elfogadják ezeket, mint pontos történelmi bemutatást.
60. Hány könyvet adtak ki, melyek megcáfolják a szabványos "holokauszt"-történet egyes részeit?
Több tucatot. Még több van kiadás alatt.
61. Mi történt, amikor az Institute for Historical Review 50 000 dollárt ajánlott annak, aki be tudja bizonyítani, hogy a zsidókat elgázosították Auschwitzban?
Nem nyújtottak be bizonyítékot a jutalomért, de az intézmény ellen 17 millió dolláros kártérítési pert indított egy korábbi auschwitzi táborlakó, Mel Mermelstein, aki azt állította, hogy a jutalom felajánlása alvászavarokhoz vezette és az üzleti élete veszteséget szenvedett, valamint, hogy a felajánlás a "megállapított tények ártalmas tagadását" képviselte.
A 66 kérdés és válasz a holokausztról újabb változatában (2000. április) a 61. kérdés megváltozott (a fordító):
61. A holokauszt-történettel szembeni szkepticizmus csökkent-e vagy nõtt az utóbbi években?
Kétségtelenül nõtt. Egyre több "fõáramlatú" történész ad hangot szkepticizmusának kulcsfontosságú holokauszt-állításokkal kapcsolatosan. A revizionisták is egyre több országban egyre több hivatalos és félhivatalos támogatásra lelnek.
62. Mi a helyzet azzal a váddal, hogy azok, akik megkérdõjelezik a holokauszt-történetet, egyszerûen antiszemiták vagy neonácik?
Ezt a rágalmazást arra tervezték, hogy eltereljék a figyelmet a tényekrõl és a becsületes vitákról. A tudósok, akik cáfolják a holokauszt-történet állításait, minden fajban és etnikai-vallási csoportban megtalálhatók (a zsidók között is). Nincs összefüggés a "holokauszt"-cáfolás és az antiszemitizmus vagy neonácizmus között. Növekvõ számú zsidó tudós nyíltan elismeri a bizonyítékok hiányát a kulcsfontosságú holokauszt-állításokkal kapcsolatosan.
63. Mi történt azokkal a "revizionista" történészekkel, akik kétségbe vonták a holokauszt-történetet?
Rágalomhadjáratot indítottak ellenük, elvesztették akadémikus állásukat, nyugdíjukat, tulajdonaikat megrongálták, és fizikai erõszakot alkalmaztak velük szemben.
64. Hogyan vált az Institute for Historical Review áldozattá, mert olyan könyveket és cikkeket publikál, melyek vitatják a holokauszt-állításokat?
Az IHR-t - egy vezetõ revizionista történelmi kutató- és kiadóközpontot - háromszor ért bombatámadás. 1984. július 4-én felgyújtották és porig égett. Dolgozói számos halálos fenyegetést kaptak. Az IHR-rel és a holokauszt-revizionistákkal a média túlnyomórészt ellenségesen bánik.
65. Miért van oly kevéssé publikálva a revizionista nézet?
Mert politikai okokból az uralkodó osztály nem akar mélyebb tárgyalásokba bocsátkozni a holokauszt-történetet övezõ tényekrõl.
Jaja ne felejtsük el azt a bölcs mondást figyeld meg hogy kiket nem lehet kritikával illetni azok kezében van a hatalom.
az az 1 millió sem lesz sokáig tartható, a legújabb kutatások már a felével számolnak és pár évtized múlva talán elérünk a valódi adathoz.
Persze a könyvekben és a médiában még mindíg 6 millió lesz, ennyiért is kapnak támogatást a túlélõk(érdemes belegondolni abba, hogy ha az áldozatok száma 3 millióval csökkent, akkor mégis kikhez ment az a pénz?).
Az áldozatok gyerekei már perelik a németeket, hogy ismerjék el õket második generációs áldozatnak. A pofátlanság netovábbja!
Jelzem, h Auswitzban a soknyelvû kõtáblák feliratát már kijavították 6 millióról 1 millióra...
elég sokan ülnek még rajta kívûl. Ernst Zündel nemrég öt évet kapott és az amerikai házát felgyújtották a szélsõségesek. Mindíg arra kell figyelni, hogy kit akar elhallgattatni a hatalom és ha már a bebörtönzéstõl sem riadnak vissza, akkor ezek az emberek igen keményen beleköpnek a levesükbe.
annyiszor leírtam már különbözõ topikokban, hogy ne haragudj, de nem fogom ötvenedszer is újra megtenni. Olvasd el amit küldtek neked aztán lehet érvelni...
nah b+.... elküldtem a linket. Olvass, és utána jártasd a szádat. Jah, h errõl nem lehet beszélni? Akkor csak annak nézz utánna, miért van börtönben David Irving? Miért ítélték el 2 évre, és 5 év börtön után még miért nem engedték ki?
Nah erre válaszolj! Amúgy Irving történetét is megtalálod ott
Ja persze, a zsidóságnak mindenben benne van a keze. Összeesküdtek a kívülállók ellen mi? Õk tehetnek mindenrõl. Na ez az elfogultság. Minden bizonyíték nélkül elhinni dolgokat.
És mégis honnan a francból veszed azt, hogy neked van igazad? Hogy nam az a megvezetés, amire te az ellenkezõjét mondod? És igen, tényleg nem fogom úgy tagadni ezt az egészet, hogy nincs rá rendes, figyelmet érdemlõ bizonyíték. Mert amire te gondolsz, az biztosan nem nevezhetõ annak. Persze, azt sem mondom hogy feltétel nélkül elfogadom azt, amit errõl általában tanítanak, amit híresztelnek róla, hiszen az erre felhozott bizonyítékok sem mindig hejtállóak.
Senki sem mondja, h alsóbbrendûek! Éppen az ellentéte igaz. Hiszen minden zsidó gyermek születésétõl kezdve azt hallja, h mi az Isten által kiválasztott nép vagyunk, sokkal jobbak a goj-oknál.
A gojokkal azt lehet csinálni, amit csak akarsz: öld meg õket, az nem bûn, hazudj nekik, lopd el az összes értéküket. Így éppen ennek tudatában cselekszenek.
Miért faj a zsidóság?
Mert ezer évek óta zsidó csak zsidóval házasodhat.
Senki sem veheti fel a zsidó vallást. Senkit sem vesznek fel a soraikba. Még az is megengedett a gojokkal szemben, h azt hazudják, h keresztények, vagy éppen muzulmánok. És a külsõségekben úgy is élnek.
Vajon miért is van szükség strómanokra? ( a stróman is zsidó találmány, olyan "fehér" embert jelent, aki a nevét adja bizonyos szerzõdésekhez, felvásárló ember, akit a zsidók bíznak meg olyan üzletekkel, amibõl õk ki vannak zárva pl: magyarországi termõföld vásárlások)
A zsidók alsóbrendûségébe azt hiszem beletörne az emberek bicskája, azt viszont nem nehéz bebizonyítani, hogy igen kártyékonyak!
Amúgy ha ezek a haláltáborok még a mai logisztikai technológiákkal is elképzelhetetlen mennyiségû embertömeget gyílkoltak meg naponta akkor Wiesenthal mégis hogyan élhetett túl 12 különbözõ koncentrációs tábort, amik közûl 5 haláltábor volt?
Ez az évszázad hazugsága és a belénkvert fehér bûntudat miatt senki nem meri használni a józan eszét.
Õszintén szólva, nem sok erõm volt hozzá hogy túl sok mindent elolvassak. Egyébként a 8 m ember halálát én is soknak tartom csak auswitz- ban. De ezek mire lennének bizonyítékok? Maximum arra hogy többet mondtak, mint ami megtörtént. Tehát ott nem 8 m halt meg, hanem "csak" pár százezer? Bizonyos szempontbó ez teljesen mindegy. Ugyanis meghaltak. Ja, és nem is végezték ki õket gázkamrákban (talán), hanem "csak" csak a foglyok 60 valahány százaléka tifuszban halt meg. Ami persze tényleg sokkal jobb. Ezek szerint baromi jó körülmények között tarthatták õket. És ha nem kivégzõtábor volt pl auswitz, akkor mi? Itt tartották õket deportálásig? De minek? Vagy munkatábor volt? Mert ha igen, akkor ugyan valyon miért látok olyan bizonyítékot, ami szerint voltak itt bõven 70 év felettiek, nem is kevesen? Mert olyan jó munkaerõ voltak? Vagy csak ott tartották õket, hogy ne legyenek addig sem az utcákon? Ja, meg biztos fõzek is rájuk, hiszen megérte Hitlernek. Vagy inkább megvárták, míg meghalnak, ami nem lehet sokkal jobb, mint a kivégzés. Egyébként, mint azt látom, azt ti sem tagadjátok, hogy pl hátrányosan megkülömböztettek bizonyos embereket, ami által családokat szakítottak szét. Ezek az emberek még az utcára is alig mehettek ki, mert valakik azt mondták, hogy õk alsóbb rendûek. Megszálottan keresték erre a bizonyítékot, de ugyebár ez nem igen jött össze. (Ha erre is van ellen bizonyíték, akkor kérlek linkeld be, mert mint mondtam, nem volt se erõm, se kedvam sokat keresgetni, fõleg, miután elolvastam mit is tagadtok, de igazából nem nagyon emlékszem arra, hogy ez is köztük lett volna.)
Elfogulatlanság? Ezek szerint te elfogulatlannak tartod magad? Akkor hogyan találtál rá azokra a nagy összeesküvést leleplezõ bizonyítékokra? Én szerintem elég sokáig keresgélhetnék ezek után és akkor sem biztos hogy lenne eredménye. És itt nem valakinek a véleményérõl beszélek, hanem tényszerû, kézzel fogható bizonyítékokról. Akkor neked vagy nagyon nagy mákod volt, és véletlenül találtál rá, vagy pedig céltudatosn kerested, ami pedig nem igen feltételez elfogulatlanságot.
Még annyit hozzáfûznék, h senkit sem kell bántani, megalázni stb. hagyni kell érvényesülni a természetet. Mindenkinek megvan a maga helye. A krokodilok pl nem a fán laknak. Ha rájukerõszakolják a fán lakó életmódot, nem fogják ott jól érezni magukat. Hagyni kell õket visszamenni a vízbe. Éljen mindenki a saját országában, egymás mellett békességben, egymás iránti megbecsülésben.
Neked is jó kutatást és olvasást kívánok.
Vagy neked jólesik, amikor hülyének néznek és az arcodba hazudnak???
Elfogulatlanság. A tények ismerete. GONDOLKODÁS!!!! Minnél nagyobb méretû egy hazugság, annál könnyebben elhiszik az emberek.
Erre gondolj, miközben megismerkedsz a tényekkel.
Én is ebben a hazugságáradatban nõttem fel, de az igazság megismerése tényleg felemelõ érzés. Kívánom mindenkinek.
Na és akkor most jön az hogy hú de mekkora hazugság a holokauszt, meg hogy a zsidók találták ki az egészet? Remélem a hozzászólásodban nem erre gondolsz, mert ennél nagyobb baromságot még nem hallottam. Aztán a végén még az is kiderül hogy Hitlert szenté kéne avatni, mi?
Ha 1 kicsit továbblépnél a kurucokon, rájönnél, hogyan vezették meg az egész világot. Ha elovasnád egyszer A. Hitler Mein kampf ( Harcom) c. könyvét, vagy SZálasi elképzeléseit, máris a döbbenet kiülne az arcodra. Aztán ha megismerkednél a Nürnbergi per igazi lefolyásával, a vádlottak kínvallatásával, a hazug tanúkkal, meg az elfogult bíróság névsorával, már minden jóérzésû ember erõsen csóválná a fejét. Utána még megismernéd a Holokauszt kutatás eredmény(telenségeit), rájönnél kik az igazi nácifasiszták.
Ezaz! Tiltsuk be a másként gondolkódokat, vagy méginkább írtsuk ki õket! Kerüljön be a törvénykönyvbe a gondolatbûnözés és építsük a szép új világot. Vicces, hogy pont belõled fröcsög a gyûlölet és elõítéletekkel is igen gazdagon fel vagy szerelkezve. Ki mondta, hogy bárkit is ki kellene írtani nagyokos? Hol került itt elõ a nácizmus?
amúgy mellétrafáltál! Nem olvasok kuruczot, sõt úgy általában magyar oldalakon is csak ritkán járok! A hungarizmust és a nagymagyar álmokra is teszek...
Rasszista statisztika...ezen beszarok! Gondolkodj már ember!
Pfff, ezt imádom amikor leagymosottaznak. Milyen fehér bûntudatról beszélsz? Most ennyi erõvel én is mondhatnám, hogy a kurucz.info jól belédverte a rasszizmust. Ennyire balfasz oldal nincs a világon, és ne is mondd, hogy nem olvasod, mert minden egyes szavad onnan származik. Kb bezáratnám a faszba az egész oldalt, mert akkora agymosást csinálnak, hogy az összes tv adó példát vehetne róluk. Én meg azt mondom, hogy a hozzád hasonló hungarista nagymagyar rasszista roszabb mint 100 néger. Szívesen megvizsgálnám, mondjuk egy náci csoport átlag iq-ját. Meglepõdnék, ha elérné a 80-at. Az iq-ról meg annyit, hogy mondtam már, hogy kiírthatnád magad, mert hülyébb vagy a japóknál. Sõt írtsunk ki mindenkit, akinek az iq-ja 100 alatt van.
#49 De biztos, hogy az jönne ki. Ebbõl is látszik, hogy csak a balfasz rasszista statisztikáidat tanulmányozod, amik elhallgatják az igazi tényeket. Most menny és kötsd fel magad, mert hülyébb vagy egy mocskos ferdeszemûnél.
(tudom, most az fog jönni, hogy nem is ismerem a kurucz.info-t, nem is vagyok rasszista és a négereket se utálom.)
Valóban egy csodásan sokszínû faj vagyunk és a liberálisok megpróbálják évezredes örökségünket megsemmísiteni, a multikultúráról áradozva hazug dumával.Ide vágó tények: SZÉPSÉG
TÉNY #1: A journal of Ethnic and Racial Studies c. újság 1996 januárjában "Bõrszín iránti elõszeretet, nemi kétalakúság és nemi választás; a gén kultúra velejárója?" címmel cikk jelent meg, írói Peter Frost és Pierre Van der Herghe, azt állították, hogy minden fajnál a nõk világosabb színûek, mint a férfiak. 51 társaság etnográfiai adatait használva öt világrészrõl, amelyben a kedvelt bõrszínrõl nyilatkoztak, azt találták, hogy 30 kedvelte a világosabb bõrû nõket és 14 kedvelte a világosabb bõrû nõket és férfiakat. Az indiai, kínai, brazíliai és balii kultúra, valamint az arab és néger a legvilágosabb nõt tekintik a legszebbnek, örökérvényûvé téve az elefántcsontszínû bõrû, pirosarcú, kékszemû, szõke "északi ideálját" a nõi szépségnek, pedig belõlük hiányzik a genetikai képesség az ilyen elõállítására. A tanulmány szerint idõvel minden faj felsõbb osztálya világosabb bõrû lett, mint honfitársai, mert fokozatosan fehérebb bõrû nõkkel házasodtak az alsóbb osztályokból.
TÉNY #2: Az emberi szépséggel foglalkozó tudományos kutatás fényképeket mutatott és megkérdezte, hogy mennyire találják szépnek az illetõt, megmutatta, hogy az északi fehéreket találták a legszebb embereknek, még a feketék is. A bírók fölszólították a nézõt, hogy kizárólag "személyes elveik szerint osztályozzák a szépséget, és nem az általános elvek szerint". A tanulmány: "Kor, nem, faj és a szépségideál" eredményeit a pszichológiai fejlõdés c. lapból, 5. szám, 1971 november 5-rõl, 433-439 oldal, adjuk az alábbiakban vissza:
CSOPORT SZÉPSÉGI SZAVAZATOK CSOPORTOK KÖZÖTTI TANULMÁNYOKBÓL
Ítélõ csoport & Legmagasabbra értékelt csoport
--------------- --------------
7 éves fehér fiúk fehér serdülõ fiúk
7 éves fekete fiúk fehér serdülõ fiúk
7 éves fehér lányok fehér serdülõ lányok
7 éves fekete lányok 3 irányú kötõdés: fekete serdülõ lányok, fehér serdülõ lányok, fehér kislányok
12 éves fehér fiúk fehér serdülõ lányok
12 éves fekete fiúk fehér serdülõ lányok
12 éves fehér lányok fehér serdülõ lányok
12 éves fekete lányok fehér serdülõ lányok
17 éves fehér fiúk fehér serdülõ lányok
17 éves fekete fiúk fehér serdülõ lányok
17 éves fehér lányok fehér serdülõ lányok
17 éves fekete lányok fehér serdülõ lányok
Fehér felnõtt férfiak fehér serdülõ lányok
Fekete felnõtt férfiak fehér serdülõ lányok
Fehér felnõtt nõk fehér serdülõ fiúk
Fekete felnõtt nõk fehér serdülõ lányok
TÉNY #3: Egy kísérlet során, ahol fekete gyerekeket egyedül hagytak fekete és fehér babákkal, azt találták, hogy legtöbbjük fehér babákkal szeret játszani. Ez a világon mindenütt igaz, még Tobagóban is. (32) (22) (23)
látom az establishmentnek szépen sikerült belédvernia a fehér bûntudatot. Sok mocskos dolgot követtünk el, mint ahogy minden más rassz...láttuk, hogy mi történt az õslakosokkal és most mi ugyanezt csináljuk saját magunkal. Lehet, hogy mégsem vagyunk olyan intellgiensek?!
Szerinted hány néger orvos van? Minden százerer francia ghettónégerre jut egy. Amúgy is inkább fizetek egy kicsit több adót, hogy a fehér orvosoknak megérje itt maradni és akkor nem fogja a lányom vagy a dédunokám egy pillanat alatt elbaszni évezredek örökségét. Ha nem is vesszük figyelembe, hogy a négerek saját magukkal együtt importálják a harmadik világbeli életkörülményeket és képtelenek mûködõ társadalmat létrehozni(valószínûleg az intellgencia deficitjük miatt) akkor is egy egy már öngamában is csodálatosan sokszínû fajta vagyunk(szõke, vörös, barna, fekete, kékszemû, tejfehér bõrû, stb). Ezt is szépen kidobjuk az ablakon...
Az amerikaiak miért nem maradtak európában? Kinyírtak egy csomó õslakost, majd Afrikából behozták a négereket rabszolgának. Most meg sírsz, hogy minek vándorolnak a négerek? Mi magyarok miért nem maradtunk annó a seggünkön? Bejöttünk a kárpátmedencébe és nem csak a munkát vettük el az itt élõktõl hanem a földet. Miért zavar, hogy most a négerek esetleg idejönnek magyarországra? Lehet, hogy az a néger orvos fogja megmenteni az életed, akit a nagymagyar munkanélküliek baszogatnak a metrón. Nem pákóból kell kiindúlni.
az ázsiaknak tényleg van egy marginális elõnye( max 5%), de a tekintélyelvû társadalmuk miatt mégsem képesek olyan teljesítményre mint mi.
Itt aról van szó, hogy erõszakosan össze akarják keverni az különbözõ emberek a bevándorlással és a multikulti propagandával. Kit érdekelnének a négereket ha szépen otthon szednék a banánt?
Ha összehasonlítanád a fehéreket az ázsiaiakkal, akkor ugyanezt az eredményt kapnád, csak az ázsiaiak javára. Írtsuk ki magunkat, hogy csak az okos japók meg kínaiak éljenek a földön!
Amúgy meg egyre kiváncsibb lettem, hogy honnan szeded ezeket a statisztikákat, és miért utálod ennyire a négereket?
INTELLIGENCIA avagy újabb tények amerikai kutatások alapján íme:
TÉNY #1: Az amerikai négerek IQ-ja átlagosan 15-20 ponttal marad az amerikai fehérek intelligenciakvótája mögött. (26) (16) (18) (22)
TÉNY #2: Ezeket a fekete/fehér különbségeket minden olyan teszt újra meg újra kimutatta, melyeket az US hadserege folytatott bármelyik városban, államban és az amerikai közoktatási minisztérium a helyi iskolában. Ugyanez az arány volt igaz egy negyven éves idõszakban. (18) (26) (24)
TÉNY #3: A 85-ös átlagos intelligenciakvótával csak a négerek 16%-a éri el a 100-as számot, míg a fehérek fele eléri ezt. A négerek IQ-ja 10-25%-ig fedi át a fehérekét - az azonossághoz legalább 50% lenne szükséges. (31) (27) (16)
TÉNY #4: Feketéknél hatszor nagyobb a valószínûsége annak, hogy az 50-70-es IQ kategóriában vannak, azaz a lassan tanulók (visszamaradottak) közé tartoznak, a fehéreknél tízszer nagyobb annak a valószínûsége, hogy IQ-juk 130 vagy afölött van. (15) (16) (18) (23)
TÉNY # 5: AZ USA kormányának PACE vizsgálatán, mely 100 ezer egyetemi hallgatót vizsgált meg, akiket a jövõ adminisztratív vagy polgári vezetõ állásaira képeznek ki. A jó eredményt elértek között még föltûnõbb a fehérek és feketék teljesítménye közti különbség: a fehérek 16%-a 90%-os vagy afölötti eredményt ért el, míg a négerek egy százalékának csak egy ötöde érte el a 90 %-ot. A fehér/fekete siker aránya 80/1. (27)
TÉNY #6: A néger és fehér gyerekek közti különbség növekszik a korral, a különbség legnagyobb a középiskolában és az egyetemeken. (31) (26)
TÉNY #7:A fehérek és négerek közti különbséget állandóan a környezeti különbségekkel próbálják igazolni. De legalább öt tanulmány, amely egyenlõ a társadalmi-gazdasági háttérbõl jövõket hasonlított össze sem jutott lényegesen más eredményre. Ahogy javul a környezet, a néger teljesítménye javul, de a fehéré is. A különbség nem csökken. (26) Sõt, Dr. G.J. McGurknak, a Psychology a Villanovet egyetem pszichológia társprofesszorának részletes kutatása kimutatja, hogy az intelligenciakülönbség fehérek és feketék között NÕ, ha mindkét faj társadalmi-gazdasági háttere a középosztály szintjére emelkedik. (18)
TÉNY #8: 1915-ben, Dr. G.W. Ferguson Virginiában 1000 iskolás gyerekbõl indult ki, akiket 5 faji osztályba sorolt, és szellemi képességeiket tesztelte. Átlagosan a tiszta négerek a fehérek teljesítményének 69.2%-át érték el. A négerek kétharmada elérte a fehérek 73%-át, a négerek fele elérte a fehérek 81.2%-át. A négerek negyede elérte a fehérek 91.8%-át. Környezetük, "elõnyeik" vagy hátrányaik pontosan ugyanazok voltak. (14) Ehhez lásd (26) 452. oldal
TÉNY #9: A hadsereg beta tesztje, amelyben több mint 386 ezer analfabéta katonát teszteltek az I. vh során, kimutatták, hogy a néger sorkatonák "a hadsereg minden tesztjénél alsóbbrendûnek mutatkoztak a fehéreknél". Továbbá teszteket folytattak tiszta négereken, mulattokon és negyedvérûeken. Úgy találták, hogy "a fehérebb csoportok eredményei jobbak". (14)
TÉNY #10: Egypetéjû ikrek esetén, akik különféle faji környezetben nõttek fel, mutatja, hogy a származás befolyása kb. három az egy arányban meghaladja a környezet hatását. (41)
TÉNY #11:Akkor is, ha a fehérek és feketék háttere ugyanolyan ami a család jövedelmét és a gyerekkori lehetõségeket illeti, a feketék IQ aránya még mindig átlagosan 12-15 ponttal az összehasonlítható fehéreké alatt marad. Ebben olyan esetek vannak, amikor fehér szülõk fekete gyerekeket adoptáltak. Lehet hogy IQ-juk megjavult a környezet hatására, de még mindig közelebb vannak biológiai szüleikhez, mint adoptív szüleikhez. (3) (15) (26)
TÉNY #12: Egyenlõsdit hirdetõ ideológusok gyakran azzal próbálják az IQ teszt eredményeit lekicsinyleni, hogy ezek kulturálisan befolyásolt tesztek. De egyetlen egy sem, sem a NAACP, sem a néger középiskolák szövetsége, sem a NEA nem volt képes olyan tesztet kifejleszteni, amelyben a feketék és fehérek eredménye azonos lett volna. (15) (42) (3)
TÉNY # 13: Az amerikai indiánok, akik gyakran sokkal rosszabb körülmények között élnek, mint az amerikai négerek egész életükben, mégis állandóan jobb eredményt érnek el az IQ teszteken a négereknél. (3) (27)
TÉNY #14: A vegyes házasságokból jövõ gyerekek IQ szintje a fehér szülõénél általában alacsonyabb (11) (26)