gondoltam ezt is beteszem már.. hátha érdekel valakit
Érdekes megvilágításba helyezed az Emo lét fogalmát. Én nem hittem sosem abban ,hogy negativ behatás miatt lehet valaki true emo.Az emocionálisan kiélesedett embernél nem feltétlenul beszélhetünk negativ érzelemrõl.
Lányokat meg tanulmányozd jobban mert õket sokszor több sérelem éri mint minket férfiakat. gyerekori bántalmazásoktol a csillagos ég a határ.
A csajokhoz is vonzódok, de a lányok csak arra jók szerintem, hogy szexelj velük.. max testileg kielégítõ velük.. de a lányok túl különbözõek a fiúktól, teljesen másról beszélnek, fõleg jelentéktelen dolgokról és sokszor be nem áll nekik. Unalmasak hosszú távon.
Viszont egy olyan fiú, aki érzékeny, van lelke (ami ritka fiúknál), és szép finom vonásai vannak, vékony, törékeny, lányos.. szóval egy igazi emo.. egy ilyen fiút nagyon könnyen meg lehet szeretni, nem csak azt ahogy kinéz, a lelkét, a stílusát, ahogy és amiket mond, mindenét megszereti az ember, akaratlanul is. Õk is szeretetéhesek és érzékenyek, mint én is... És ezek az emó fiúk elég bújósak is.. szeretnek összebújni mindenkivel aki mutat egy kis szeretetet irántuk. Ez nagyon fontos számukra, mert sajnos az emókat nagyon sokan bántják, a külsejük, és a lelki világuk miatt. Nem csoda hogy szeretet éhesek, és olyan kis törékenyek.
Én meg úgy érzem, hogy muszáj szeretnem õket, az ilyen sokszor megsebzett kis lényeket. Meg általában azok az emók akik nem divatból váltak ilyenné.. sokszor komoly lelki gondokkal küzdenek magukban.. pl bántják õket otthon.. pl lehet, hogy meleg, és otthon állandóan veri szegény gyereket az apja, eltiltja a barátaitól. Van hogy állandóan veszekednek a szülõk, nem törõdnek egyáltalán a gyerekkel, le se szarják szegényt..lehet válnak a szülõk..stb..ezer féle oka lehet, hogy miért szenvedhet egy gyerek.
Általában a legtöbb gyerek vidám, és boldogan éli az életét. Közben vannak olyan gyerekek is, akik sajnos már korán megtapasztalják mennyire tud fájni az élet.
Olvasom, hogy mindig azzal vádolják az emókat, hogy szart se tudnak az életrõl és a fájdalomról. Én már korán megtapasztaltam hogy szar az élet, mint sok más emo barátom.
Az élet történetem tömören? Mikor alsóba jártam, volt egy rendelet, hogy a fehér és a c*gány gyerekeket nem lehet szétválasztani és együtt kell õket tanítani. Elég sokan voltak már akkor is a kisebbségiek..engem meg valamiért állandóan megtaláltak. Elég kis félõs fiúcska voltam, nem mertem visszaütni és nem tudtam megvédeni magamat..gondolom ezért volt az, hogy napi szinten megvertek, kiraboltak..állandóan bántottak. A tanárok meg nem tettek semmit, mert féltek a konfrontációtól, mert sokszor a tanárokat is megverték a cigány szülõk. Ez olyan szintre fejlõdött, hogy mikor már csak az utcán megláttam egy cigány embert vagy gyereket, pánikba estem és nem bírtam, visszatartani, hogy ne jöjjenek könnyek a szemembõl, féltem.
Otthon is voltak veszekedések..apám állandóan vert, legtöbbször egy szíjjal, és attól függõen, hogy mennyire volt gonosz, vagy részeg, még a szíjnak a fémes felével is vert..mikor 6..7 8 éves voltam. Anyámat is verte.. Aztán 10 éves voltam mikor végre sikerült kinyírnia magát. Anyám utána állandóan ki volt ütve, egy rakat nyugtatót beszedett és utána még ivott is rá. Gyakorlatilag így néztek ki a napjaim: Reggel felkelés, suliban levés, hazajövés..átmenni haverokhoz.. délután anyám hazajött a munkából.. fél kábán. Befekszik az ágyba és másnap reggelig teljesen ki van ütve. Ez ment évekig.. kisgyerek koromban. Most hogy már nagy vagyok, igaz hogy normális az életem, de érzem, hogy kurva mély nyomokat hagyott bennem az élet..és hogy más vagyok mint a többi ember. Nagyon különbözök a legtöbb fiútól.. nekem sokkal fontosabb a szeretet, hogy törõdjünk egymással, sokkal fontosabb, hogy kimutassuk egymásnak az érzelmeinket, és hogy önmagamat mutassam másoknak, ne pedig ilyen kibaszott állarcot viseljek mint a legtöbb ember.
Engem kurvára nem érdekel az ha valaki fiú..nem érdekel, mert nem azt nézem, hogy mi van a gatyájában. Sokszor rájövök, hogy a lányokat az élet nem bántja úgy ahogy a fiúkat tudja.. sokszor rájövök, hogy a lányok érzékenysége csak egy állarc..
Ha egy fiú, törékeny, lelkileg látod hogy mennyire sebezhetõ, és érzékeny, az szinte 100% nem azért van, mert ilyennek akarja mutatni magát (a fiúk pont hogy keménynek, érzéketlennek szeretnek látszani) hanem mert õ ilyen és azonosul is magával. Egy igazi emó pl ilyen..és elfogadja magát ilyennek, még akkor is ha vérig kicikizik a suliban, bántják ez miatt, és gúnyolják.
Szerintem szép dolog ha egy fiú érzékeny és ezt felvállalja a világ elõtt. Egy csomó oka van amiért szeretem az emókat. Nem tehetek róla.
NAgyon félreértetted amit írtam.
A dögös paisk képeibe nem kommenteltem sokszor,de jó benézni oda mert érdekel,hogy a lányoknak mi vonzó egy fiúban,vagy mit tartanak álompasinak.Egy szóval sem mondtam,hogy utálom az emokat,sõt bírom õket úgy ahogy az alternatívabb stílust képviselõ embereket is mint pl a Goth-ok.Egyáltalán nem akartalak téged megbántani semmivel sem. Az mondjuk egy másik dolog,hogy emo fiúkat linkelsz a topikba annak ellenére,hogy elvileg a csajokhoz vonzódsz.
azt mondtad hogy téged nem érdekelnek a fiúk, mégis minden olyan helyen ott vagy, ahol róluk van szó.. pl dögös pasik képei..
amúgy ott van ez az emo fiúk dolog.. egy csomó csaj meg "nem alteros" átlagos fiú csúnyának tartja õket..kb annyira, hogy a legtöbb fiú legszívesebben kitaposná belõlük az életet.. ennek ellenére, nekem mégis nagyon tetszenek, szerintem nagyon szexik.. de mégis mi ebben az undorító, meg a csúnya.. vagy én vagyok nagyon ízlésficamos, és akkor szégyelhetem magam is rendesen.. vagy pedig ennyire rosszindulatú a világ szegény emó fiúkkal szemben
Awwhh, megint szerelmes lettem valakibe aki elérhetetlen =(
nem tehetek róla.. túl sexy, nem tudok ellenállni, nem tudom nem szeretni az emókat
bejönnek mi?
Bellz
Sziasztok kedves fórumozók, Horváth Lili pszichológus hallgató vagyok. A kutatásunkhoz keresünk önsebzõ, vagy korábban önsebzõ résztvevõket. Ha tudtok és szeretnétek segíteni abban, hogy ezt a témát jobban megismerjük és megértsük, a [email protected] címen tudtok elérni. Ha titeket közvetlenül nem érint a kérdés, de ismertek valakit, aki szerintetek szívesen részt venne a kutatásban, kérlek osszátok meg vele is ezt a lehetõséget, hogy minél több érintetthez eljuthasson az információ. Nagyon köszönöm, Lili
sose csináltam divatból semmit viszont az nem zavart ha mások divatból voltak ilyenek.. jobban "kedvelem" azokat akik emonak néznek ki, mint átlagosnak. Szerintem szebbek, atraktívabbak az emók, mint a semmilyen átlag. Tetszenek a lányos fiúk is úgy általában.. szóval nekem az maga volt a paradicsom mikor mindenfelé lehetett látni imót.
Persze én szívbõl élek így.. nem divatnak fogom fel, hanem egy életstílusnak, way of life érdekel ez a zenei irányzat is, ezt elég komolyan veszem, a zene hatására kezdtem el foglalkozni a gitározással és a zenei alkotással is. általában undorítanak a programozott szociális viselkedési klisék.. magyarul.. nem utánozom a szokványos viselkedési mintákat, pl. ha meglátok egy kisbabát egy ismerõsöm karjában..nem kezdek el gügyögni neki meg bohóckodni.. mint a "normális" emberek.. vagy mint ahogy a TV ben, filmekben csinálják. Egyszerûen nem érzem hogy ezt kellene tennem és ezért eleve küzdök azzal, hogy furcsának, különcnek tartanak
szóval az emot úgy érzem nekem találták ki.. csak közben elfogytak a divatemók.. én meg nem vagyok hajlandó átöltözni egy másik stílusba.. és így kuirvára egyedül vagyok és szenvedek =(
Az Emo nem egyenlõ a kulsõ megjelenéssel. Szimplán emócionális oldalrol erõsebb személyt takar. plusz a kevés alkoholfogyasztás vagy semmi és sokszor étrendben valo eltérés, dohányzásmentesség vagy tulzott empatikus készség jellemzi mások iránt. Idiota dolog volt mindig is a kifestett szem pl meg a kockás cuccok meg minden, a depressziósságrol meg ne is beszeljunk soha senki nem mondta , hogy aki emo az öngyilkosságra valo hajlammal bír. Egyedül a hajviseletet ismerem el.
AZ meg , hogy ujra egy bizonyos körben maradt meg az Emo életforma/stilus,annak én örülök voltak a 80-as években is és akkoris undeground réteget jellemezte. Igy van ez jol. Aki meg divatbol fél évig évig belebujt ebbe a dologba az már rég egy másik stilust lovagol.
tudom tudom.. csak hiányzik az amikor annyi helyes emo fiú rohangált, és lehetett velük barátkozni.. ma meg már alig akad elvétve egy egy.. az összes emo barátom le falsult. a picsába
így egyedül hiába vagy emo..csak kivet a társadalom magából..és így még rosszabb mert igazából már nincs hova menekülni.. régebben ott voltunk egymásnak, viszont így egyedül semmi értelme az egésznek =(
Asszem nem értetted mire akartam kilyukadni: minden ázsiai természetszerûleg fekete hajú, és ha az hosszú akkor beleesik nálad az emo kategóriába, ezért ha téged tényleg csak az érdekel, hogy fekete hosszú hajú legyen valaki akkor nézz körül ott, tetszeni fog neked. (Ez egyébként koreai, és minden felsorolt csapat fiúcsapat tizmilliós nézettségû youtube klipekkel büszkélkedhet.)
Hát ez nagyon érdekes téma.Nekem nem tetszenek a fiúk semmilyen formában sem így nem tudok róla nyilatkozni de véleményem meg tippem az van.Szerintem az van a dologban,hogy az emo fiúk nagyon kislányosak és érzékenyek minden téren.Fizikailag és általában testileg is nagyon lányosak.Erre rátesz még a haj és az öltözködés is meg, hogy tényleg olyanok mint a lányok. Amúgy ez nekem új,hogy hetero fiúknak tetszenek az emo fiúk,szerintem azért ilyen azért ott van a pakliban egy kis homo hajlam is.Amúgy elnézve a bannert a bal oldali emberkérõl nem tudnám megmondani a nemét.A szemem azt mondja,hogy lány de az ösztönöm azt hogy fiú.
Szerintetek ez miért van így? Több hetero fiú is szerelmes lett már szép emo fiúkba..annak ellenére, hogy heterok és mégis érdeklõdnek az emo fiúk iránt. Zavaros ez azért..
Nekem is általában ha fiúkról van szó.. szinte kizárólag csak az emok tetszenek.
Egy kedves emo barátom levágatta rövidre a haját, megváltoztatta a stílusát, kinézetét, és attól fogva nem is tetszett többé. Az a fura, hogy úgy éreztem, hogy belülrõl is ugyan úgy megváltozott. Pedig elvileg ugyan az a fiú volt.. Csalódott voltam.
Szerintem fiatalocska.Olyan 14-17-ig teszem a korát.
én teljesen jól megvagyok a melegekkel míg nem tekint rám "alanyként". Amúgy el is tûnt szegény srác, nyilván kibújt a szög a zsákból pedig senki nem akarja itt bántani.
nyilván ha hetero lett volna leirja , hogy hetero és nem kérdez visza. Nemtudom mi a probléma ha meleg is valaki engem nem érdekel szive joga mit érez , hogyan akar viselkedni élni stb , én nem mondom meg senkinek , hogy te most azert is hetero leszel haver , légy meleg ha az vagy , csak engem hagyj békén :D Ugyanigy vagyok a lezbikus lányokkal is , ha lezbi akkor ne villogjon nekem sehol , hogy hogy falja a másik csajt ....
Bezony.Szerintem a srácnál az alapvetõ"gond" az hogy meleg és tán még magának sem meri bevallani.Nem tud kiben bízni,kinek elmondani. Ráadásul a fórum (kurvanagyidézõjeles) névtelensége jó alap az ilyen dolgok kimondásához.
abból ahogyan visszakérdezett,biztosan homoszexuális,ami számomra nem bajmert sok meleg ismerõsöm van,de ez pl lehet oka egy mély depressziónak. Mellesleg írtom volna neked kakaoskalács privit h gyere a topikba mert tudom h te is emo vagy aki tud neki segíteni.
Nemértem mi ezen akkora cucc leirni , hogy hetero vagyok vagy éppen nem vagyok hetero mai vilagban kutyát nem érdekli és a lelki világod sem sérül meg.
Hozzáteszem én hetero vagyok ezt le is irom mert mi lehet a kovetkezménye? semmi. ennyi : )
ti ismertek olyan emókat akiket bántanak vagy utálnak az emóságáért? úgyértem nem azért mert seggfej, vagy mert bunkó meg beleköt mindenkibe, hanem mert kis szelíd emo, aki nem bánt senki és így is bántják ez miatt.
Sokan nem merik kinyírni magukat, ha másképp lenne, akkor szerintem az ország 1/3-a kapásból kipusztulna, ha a mostani társadalmi és gazdasági viszonyokat nézzük. Szerintem legalább ennyi embernek biztosan megfordulhatott a fejében legalább 1x az életében ez a dolog. A nagy gond szerintem az, amit már pár héttel ezelõtt is leírtam, sokaknak egyszerûen nincs hova menekülni társadalmilag, ott volt az emo, sajna az is kuka lett. Az átlagnak az is jó, ha szarrá piálja-drogozza fejét, mi meg páran megmaradunk meg nem értett "esõembereknek".
Nekem ez már a vicc kategória.. hányszor hallottam már ezt másoktól, amit te mondasz. Nézd, boldogtalan vagyok.. nem akarok tovább szarakodni.. nem akarok semmit, de legfõképpen nem akarok már tovább létezni.. egy dolog tart csak életben még, az hogy gyáva vagyok megölni magam. Nincs senki vagy semmi amiért élhetnék.. nem tartozok senkiért felelõséggel. A legjobb dolog amit tettem az életemben, hogy nem csináltam gyereket.. mert akkor most szarban lennék.
Azt mondják, hogy a legfontosabb dolog az életben a szeretet. Én is így hiszem, hogy ez a legfontosabb.. csak az a szar az egészben, hogy nekem nem jutott. Semennyi. Belefulladok a szeretetlenségbe. Az én szemszögembõl, nem csak hogy nem engedik az emberek, hogy szeressék õket, de ugyan így képtelenek szeretetet adni is. Mindenki a szeretetrõl beszél..de senkit nem érdekel..le se szarja Azok az emberek meg akik azért élnek hogy szeressenek, meg szeressék õket.. majd meg halnak a nyomorúságtól.
Az mondod magadrol hogy okos vagy akkor ilyen hogy juthat az eszedbe? eldobni magadtol az eletet a legnagyobb hulyeseg, minden ember letezesenek lehet celja csak meg kell talalnod a celod.
Az emberek között azt játszom, hogy normális vagyok. Ha egyedül vagyok, önmagam vagyok, minden színjáték nélkül. Undorít ez az álszent lét. De nem vehetem le soha a súlyos álarcot, nem lehetek önmagam, ha megtenném, az emberek megundorodnának tõlem, mint ahogy én magam is undorodom magamtól, teli vagyok soha nem múló sebekkel, fájdalommal, és ha el nem dugnám a normalitás mögé, félek megszûnne az a kevés szeretet és emberi kapcsolatom az életben amit így is komoly képmutatás árán sikerült kicsikarnom az élettõl. Nincs semmi értelme a létezésemnek. Mit csináljak? Nem vagdalom magam, de nem akarok tovább élni. Soha nem vagdostam magam, okosabb vagyok annál, hogy ilyen hülyeséget csináljak. Nem bírom a fájdalmat, inkább gyógyszerekkel csinálnám, békésen, fájdalom mentesen. Gondolt itt már valaki arra hogy már elege van az életbõl.. ???
Nem a neten élem az életem, elhiheted, olvass csak vissza. Amit megtapasztaltam az mind a való életben volt. Itt nem az a baj, hogy nem tudok ismerkedni, hanem az, hogy nincs olyan ember lassan, akivel érdemes egyáltalán ismerkedni.
Próbálj kilépni a netrõl a való világba. Oké, hogy "hallottál ezt azt", de anélkül nem megy, hogy nem mész el sehova. Most egy hülye dolgot mondok: ha lemész kocsmába, és mindig ugyanott ülsz a pultnál mondjuk három héten át minden péntek este egy orát akkor már kapásból lesz csomó haverod. Nyilván ezek ennyit is érnek, csak egyszerûen nem értem, hogy nem tud ismerkedni valaki.
Sajna a különféle klubbokba, érdeklõdési csoportokba is ez megy, tapasztaltam is, hallottam is ezt-azt. De ott van példának a retronom.hu, ez egy régi dolgokkal, készülékekkel, tárgyakkal, egyszóval a múlt század hétköznapi dolgaival foglalkozó oldal. Régen pörgött elég rendesen az oldal, jöttek a kommentek és a posztok dögivel. Aztán egy adott témán belül beindult a vita, jöttek az okoskodók meg a trollok is, ez odáig fajult, hogy szép lassan mindenki ráunt és lelépett, mára már szinte halott az oldal, max páran irkálnak még oda. Amúgy meg a kezdetek óta leszarom a kinézetet, ha barátkozok, a lényeg, hogy az adott illetõvel jól kijöjjek és el tudjak vele beszélgetni.
Keress hobbit, ne az izgasson, hogy más hogy öltözködik. Menj el olyan klubba, ami érdekel, legyen az fantasy, egy együttes rajongói klubja, sportolj valamit, kerülj be egy közösségbe, ami olyan tevékenységgel foglalkozik ami téged érdekel. Ott fogsz olyan emberekkel találkozni akivel egyezik az érdeklõdési köröd, és ne az motiváljon, hogy ki mit hord, vagy hogy néz ki. Egy kövér disznó is lehet jófej (sõt, sokszor õk a legjobb arcok, tudják élvezni az életet).
Õszintét megmondva gyerekkoromban nem voltak barátaim, eléggé szégyenlõs, visszahúzódó ember voltam, ez igazából akkor nem is zavart, elvoltam a magam világában. Általános óta van 2 spanom, akit a mai napig ismerek. Szakközépbe kezdett szar lenni a magány, az osztályom nem igazán bírt, gondoltam máshol kell megkeresnem a társaságot. Vicces, hogy abban a retek gettó suliban láttam elõször emot, elég durván vékony volt a tag, csõnaci meg a szokásos, többiek meg jöttek, hogy "blõõ emo". Ekkor néztem utána, hogy mi ez (5 éve...) és eléggé megfogott a dolog. Elõször neten próbáltam meg ismerkedni, kevés sikerrel, utána jött az elsõ barát (akiben azóta csalódtam), jóval késõbb bekerültem egy nagyobb pesti közegbe, ami sajna szétbomlott, mint ahogy pár hozzászólással ezelõtt írtam. Most itt vagyok, azt mondom valamilyen szinten megérte, pár értelmes embert megismertem meg sok mindent megtapasztaltam, de valahogy azt a szeretet, összetartást és megértést nem igazán éreztem, amit vártam volna ettõl a dologtól, talán csak nyomokba itt-ott. Konkrétan volt olyan, hogy csak ott álltam és le se szartak. Most meg már nem is meglepõ, mivel abszolút halott lett ez a dolog. Az élet ilyen téren olyan, mint egy nagy rekesz, tele rohadt almával, amiben turkálni kell, hátha kifogsz még 1-2 épp darabot. Lehet én csinálok valamit szarul, de valahogy nagyon nehezen találom meg az ilyen embereket.
isis.. imádom az emókat, és mindazt amit képvisel ez a kultura. Az emo nem egy divatirányzat, mint ahogy azt egyesek hiszik, hanem egy kulturális szatelit közösség. egy internetes kapcsolati hálózat.. persze ez ma már a 3. hulláma ennek a dolognak.. és nem voltam jelen az elsõ kettõnél, de akkor még nem is volt világjelenség szóval amiért úgy beleszerettem az emoba, az a szenvedély amit sugároz, a közösségi összetartozás, a szeretet egymás iránt (nemtõl függetlenül), az alaptermészet az hogy barátságosak az emók, meg az a különleges érzés hogy emo vagy ♥.. Nagyon tetszik, hogy megjelenésben végre lehet egy fiú is feminin jelenség. Van is olyan emo barátom aki olyan szinten lányos, hogy amíg nem szólal meg nem is lehet tudni róla hogy nem lány. Néha van hogy rendesen megnézik õt is a pasik =).. meg piszkálják meg haverkodni akarnak vele.. aztán nézni ahogy beégnek.. na szóval ez nagyon bejön, hogy mi fiúk végre eltaszíthatjuk ezt a hülye szockulturális agymosást, hogy nekünk fiúknak, erõsnek, agresszívnak, meg nagy faszoknak, meg érzéketlennek kell lennünk.. az egészet a szüleink meg a társadalom verik belénk.. ez az egész csak egy kép, aminek meg akarnak feleltetni. Ugyan innen ered az hogy egymással állandóan versengünk, hogy állandóan kritizáljuk a másikat, mindenkit lenézünk, mi vagyunk a királyok hatalmas egóval élünk, szeretet kapcsolatok nélkül éljük kurvára elbaszott kis életünket..
Van egy nagyon fontos dolog, amire az évek alatt saját magam is rájöttem, és sokan mások is..fõleg emok. Amikor kicsi voltam, minden arról szólt, hogy van családom, és van egy csomó ismerõsöm, barátom, oszt társak.. és ezek a kapcsoaltok mirõl szoltak?? Egymással törõdtünk, nagyon sokat voltam a barátaimmal, a suliban együtt voltunk, a suli után együtt voltunk..sokszor együtt aludtunk, buliztunk, vigasztaltuk egymást... SZERETTÜK egymást, és akkor még nyugodtan elmondhattam azt, hogy õk miattam vannak velem, engem látnak, engem szeretnek, és semmi más oka nincs ennek. Ez egy igazi szeretet közösség volt. Gyerek voltam. Most hogy idõsebb vagyok, persze még fiatal vagyok.. de már most látom, hogy hogy megy ez a felnõttkorban. Gyakorlatilag minden emberi kapcsolatunk elüzletiesedik, minden emberi kapcsolatunk az érdekeinkrõl szól.. mindenkit ki akarunk használni.. még a régi igaz barátainkat is..
Én mikor kisgyerek voltam, sosem értettem, hogy az öreg bácsik meg nénik, miért mindig olyan magányosak.. mert arra gondoltam, hogy ha most gyerek koromban ennyi sok barátom van, és még alig éltem ezen a földön.. mennyi sok barátot lehet szerezni egy egész hosszú élet alatt.. az én világ felfogásom szerint az öregeknek több sok száz barátjuk kellene, hogy legyen.
Szóval emo... emberek vagyunk, millió évekig szeretet közösségekben éltünk.. igaz, hogy nem volt drága autónk, drága telefonunk, meg minden féle kütyüjeink, de most meg... pont az nincs meg ami a legfontosabb lenne nem szeretjük egymást igazából =(
Szerintem ebbõl lett elege az emóknak.. fiatal gyerekek látva milyen rossz irányba halad a felnõtt társadalom, egymás karjaiba menekültek a társadalom elõl, és létrehozták maguknak ezt a kultúrát. és szerintem pont ez az oka, hogy anyian utálják az emót, mert annyira szembemegy a társadalom konvencióival.. fiúk lányos, feminin megjelenéssel és viselkedéssel, a hiányolt szeretet és az emberi érzelmek hangsúlyozása.. egy szeretet nélküli, befásult társadalomban.. ebben a korban nem könnyû emónak lenni.. az egész társadalommal kell szembeszállni.
Ha egyedül vagy.. és lázadsz a világ ellen, mert érzed hogy valami nagyon nincs rendjén, velünk emberekkel.. majd a szemedbe fésülöd a hajad attól még nem vagy emo.. viszont ha csatlakozol, vagy létrehozol egy ilyen emo közösséget.. akkor megérted miez.. szerintem az emo, a szeretet kapcsolatokról szól, hogy nem kell félned.. nem akarunk érzéketlen világban élni, nem akarunk belefásulni az életbe
az emo egy menedék a világ elõl nekem ezt jelenti, ezért ilyen fontos
Am te valamilyen szinten még képviseled ezt az irányzatot vagy csak foglalkozol vele?
Mondjuk az az emo, amit most leírtál, az igazi, sajna pont ilyet nem találni manapság, legalábbis kishazánkban biztos, hogy nem, max talán külföldön... Én örülnék a legjobban, ha még most is lehetne ilyen emberekkel ismerkedni.
A primitív szar embereket lehetetlen kiszûrni, bárhol bármikor belefuthatsz egy gyökérbe. Itt Pesten minden 2. vagy 3. m2-re jut legalább 1.:D Az a baj hogy, az ilyen emberek bizonyos eseteben akár több emberre is veszélyesek, ott van pl: az elborult agyú buszvezetõ, aki sajna a mai napig büntetlenül végzi a ""munkáját"", épp egy hajnali járatot vezetett, amikor meglátott egy macskát az úton, direkt gyorsított és szabálytalan sávváltást végzett, hogy a macskát elgázolja. Mai napig megvan az állása és dolgozik, ezt geciséget csak "brahiból" követte el, de kitudja, ha ideges lesz, nem-e épp egy babakocsis anyát üt el, az ilyen elborult faszkalapoknál bármi lehetséges.
Sajnos igazad van.. azon gondolkodtam múltkor, hogy mi lenne ha az új arcoknak így mutatkoznék be, amikor elõször beszélünk, hogy szia, tamás vagyok, egy szar ember... és ezzel így már talán az elején lekoptatom azokat a felszínes, egymást állandóan kritizáló embereket, akikkel nem akarok barátkozni. Dehát kb így az emberek 99% furcsán nézne rám. De amúgy ezért szeretem az emókat, õk nem ítélkeznek, legalábbis sokkal toleránsabbak, és ezerszer több szeretet van bennük.
A szomorú az, hogy, ha itt manapság valaki betéved egy ilyen jellegû közegebe és kiderül róla, hogy meleg, szinte egybõl "fúúúj buzi stb"... Én azt vettem észre, hogy az emberek mostanság az élet bármely területén szinte keresik, hogy hol köthetnek bele a másikba, mivel támadhatnak, mintha igényelnék az állandó ellenségeskedést és konfliktust. Ez a hozzáállás kismillió dolgot nyírt már ki és még fog is...
nekem semmi bajom sincs a lányokkal, attól mert valakinek tetszik ez a stílus és úgy dönt hogy emo lesz, attól még nem kell melegnek lennie. Hangulat függõ nálam is hogy mi tetszik és kivel mit csinálok, de senkinek nem kell utánoznia.
Én maradok az emo fiu emo lánynál : ) nekem nem igényem egy csávot sem nyalogatni :D de értem akinek bejön tegye csak ne velem nem attol lesz valaki emo.. : )
De azért ez is emo, mert végülis emo fiúkról van szó.. De vitatkozhatunk arról, hogy miért ilyen gyakori ez a jelenség az emósok körében, mármint hogy emo fiúk nyalják falják egymást. Gondolom nagyon szeretik egymást, és így mutatják ki egymás iránt az érzelmeiket. Sok meleg barátom döntöt úgy hogy akkor õ emo lesz. És elég sok emo fiú próbálja ki a dolgot, és válik biszexé. De ez igazából nem gond, maga az emo közösség elég toleráns és befogadó. Sõt.. már van egy olyan új fogalom is, hogy emosexuális... azt jelenti, hogy emo vagy, és vonzódsz más emokhoz, mindegy hogy fiú vagy, vagy lány, a lényeg hogy õ is emo legyen. Ebben a közösségben teljesen normális hogy fiú fiúval van.. kb több mint a felük vagy meleg vagy bi.
Informatika és tudomány
ezt nem értem.
