A lélek az intelligencián az pedig a tudaton keresztül kapcsolódik ( az agy segítségével) a testhez. A tudat kb. egyidõs a fizikai világgal, a lélek term. soha sem született, ezért halhatatlan.
én hiszek a reinkarnációban. sztem viszont a lelkek vándorolnak és nem a tudat.és a lélek halhatatlan:D szal elképzelhetõ h én 3000 éves vagyokvagy bárki más...
Isten csak 1 van, de különbözõ emberek különbözõképpen imádják.
Jaaaa, 8 millió 400 ezer! Így mindjárt más! A vallásokat meg egy szóval se mondtam, hogy értem mind és ismeretem bõ, pusztán felhoztam egy bökkenõt, hogy lehet ez is akadály. Ezek szerint nem, vagy nem tudom.
Akkor mégegyszer a szám: 8 millió 400 ezer létforma van a mi Univerzumunkban. Az anyagi világ a szenvedés helye, mert semmi sem állandó, az anyagi test mindig meghal, és akkor a karma törvényei szerint újat kell elfoglalni. Aki ezt megérti, és igazán visszakívánkozik a Lelki Világba, az majd tudakozódni fog Isten felõl. Azért kicsit bõvíthetnéd a látókörödet vallásügyileg, mert nem csak a kereszténység az egyedüli világvallás...vannak sokkal régebbi vallások is.
Érdekes elgondolás, csak ebbõl kimaradt az, hogy, aki nem hisz Istenben, vagy nem full keresztény, az elvilleg a pokolra kerül, akkor is, ha rendes életet élt a Földön. Vezekelésért, vagy miért. Szóval, ha végigjárja a 8 400 (és nem tudom miért írtál oda még egy "ezer" szót), skkor mi lesz vele, ha nem hisz Istenben, vagy ilyesmi?
Szóval vannak itt gubancok, de mint mondtam, érdekes elgondolás.
Hevenyészett ábrából (talán) látható, h a lélek az anyagi világon kívüli létezõ. Az anyagi világgal a kapcsolata az intelligencián, a tudaton keresztül van. Mi a lélek? Végtelenül leegyszerûsítve: Isten végtelen testének végtelen számú "atomja". Mivel a lélek egylényegû Istennel, ( mint az óceán egy cseppje az óceán egészével) minden lelket elkap egyszer a vágy, h Istenként akar teremteni, Istenként akar élni. Erre a legalkalmasabb az anyagi világ, ahol minden lélek úgymond kiélheti a vágyait. Ám az anyagi világban hat a karma törvénye. Végigjárva mind a 8 400 ezer létformát a lélek letisztul ama vágyától, h Istent "játszon" és visszakívánkozik örök otthonába, a Mennyországba, Isten szeretõ társaságába. ( lásd tékozló fiú hazatérése/ Újtestamentum) Isten ezért vagy Õ maga, vagy nagykövetei: a szentek, próféták, avatarok , lelki tanítómesterek útján mindig, mindenhol és minden korban tájékoztatja az értelmes ( intelligenciával rendelkezõ ) lényeket a hazatérés ( visszajutás a Mennyországba) aktuális módjáról. Mivel az értelmes lények eléggé különböznek egymástól végül is minden lélek más és más, így rentgeteg módja van Isten szeretõ szolgálatának és a hazatérés módozatainak is. Gyak. ezért van a Földön is annyiféle vallás. Persze nem mindegyik hiteles. Egyenlõre ennyi :D
megnéztem a trailert, és igen
valahogy elég sok élethelyzetbe kerül elõ ez a szám Az óra ezt mutatja mikor odanézek, azt a szekrényt kapom, tavaly a 48as helyett lett 50es zakó, az egyik reklámban 48as szám van a gyereken, vonalkódban, filmben, hiradóban mostanság stb. bárhol
DE! valahogy nem tudom megfejteni, mert biztos hogy nem véletlen (persze nem ilyen megoldást keresek mint a filmben), vagy nem tudjátok mitõl lehet?
[...] - Én meg azon gondolkodom, amit te mondtál. - És az mi ? A reinkarnáció, és hogy honnan jönnek az új lelkek. Vannak, akik azt mondják, hogy Kleopátra, vagy Nagy Sándor reinkarnációi. Mindig meg akartam nekik mondani, hogy mekkora faszok. Mert lehetetlen, gondolj bele! A népesség megduplázódott az utóbbi 40 évben, igaz? - És hogyha hiszel ebben az ego dologban, hogy van egy halhatatlan lelked, 50% esélyed van, hogy a lelked 40 évnél idõsebb. És egy a hathoz, hogy 150-nél is öregebb. Akkor mi van? Nem létezik reinkarnáció? Vagy mind fiatal lelkek vagyunk, elsõfordulós emberek? Nem, nem. Azt gondolom, hogy a reinkarnáció csak egy költõi kifejezés a kollektív emlékezetre. [...] stb.stb.
ez egy filmben elhangzó párbeszéd részlete egyébként...
én már elõzõ életemben sem hittem a reinkarnációban
lehet hogy elég sok mindenre emlékszel gyerekkorodban a születés elõtti dolgaidra, de vald be, emlékszel mi volt veled 1 éves, fél éve,s vagy 1 hónapos korodban?:D lehert hogy ujjá születünk vmikor, de mivel az agyunk még nagoyn kezdetlegs állaptban van, nem tudja befogadni az egész élet emlékeit, tudatád, igy egy új fog kifejlõdni. mintha restartolnád magad:D
de itt jön az a kérdés, hogy hol szülecc akkor ujjá?
Juktasastika - Sixty Verses of Arguments. Angol nyelvbõl fordította: Hadházi Zsolt.
Az elválaszthatatlansága a két igazságnak: egyikbõl következik a másik. A függõ keletkezésrõl való megértésünk tökéletesítése elvezet az üresség megvalósításához. Meghajlok a Buddha, a Munindra elõtt, aki hirdette: "A függõ keletkezés az alapelv, amivel keletkezést és pusztulást megszüntetnek".
1. Akinek értelme meghaladta létet és nemlétet és támasz nélküli, az felfedezte a mély és nem tárgyi jelentését a feltételnek.
2. Elõször el kell utasítsd a nemlétet, minden hiba forrását. De most halljad az érvet, amivel a létet is elutasítja!
3. Ha a dolgok igaziak lennének, ahogyan a bolondok képzelik, miért ne fogadnád el a megszabadulást, mint a nemléttel azonosat?
4. Az ember nem szabadul meg a léttel; nem lép túl a jelen létezésen a nemléttel. De a lét és nemlét teljes ismeretével a nemesember megszabadul.
5. Akik nem látják a valóságot, szamszárában és nirvánában hisznek, de akik látják a valóságot, nem hisznek egyikben sem.
6. Létezés és nirvána: ezt a kettõt valójában nem kell megtalálni. Hanem a nirvánát úgy lehet meghatározni, mint a létezés teljes ismerete.
7. Míg a tudatlan azt képzelni, hogy a megsemmisülés valami létrejött megszûnését jelenti, a bölcs meggyõzõdött, hogy valami létrejöttnek a megsemmisülése káprázat.
8. Bár valami látszólag megsemmisül az elpusztulásával, nem pusztult el, ha valaki teljesen megérti összetett voltát. Kinek lesz egyértelmû? Hogyan beszélhet róla megszûntként?
9. (Vitázó:) Ha a szkandhák nem semmisülnek meg, az arhat nem lép be a nirvánába, bár a klésái kimerültek. Csak amikor a szkandhák megsemmisültek, akkor szabadul meg.
10. (Nágárdzsuna válasza:) Mikor az ember helyes tudással látja, ami tudatlanságtól függõen megjelenik, sem keletkezést sem elpusztulást nem észlel.
11. Ez a nirvána ebben az életben, az ember feladatának beteljesülése. De ha különbséget tesznek itt, épp a Dharma megismerését követõen,
12. Aki akárcsak azt képzeli, hogy a legkisebb dolog megjelenik: az ilyen ember nem látja, mit jelent függõen megszületni.
13. (Vitázó:) Ha a szamszára megállt annak a szerzetesnek, akinek kimerültek a klésái, akkor miért tagadnák a Tökéletes Buddhák, hogy lenne kezdete?
14.(Nágárdzsuna válasza:) Azt mondani, hogy volt kezdet, egyértelmûen tantételekhez való ragaszkodás lenne. Hogy lehetne annak, ami függõ módon keletkezett eleje és vége?
15. Hogyan lehetne egy elõzõleg létrejöttet késõbb újra tagadni? Nem, valójában a világ, kezdeti és végsõ határtól mentesen, úgy jelenik meg, mint egy káprázat.
16.Mikor valaki azt gondolja, hogy valami káprázat megjelenik vagy elpusztul, az, aki felismeri a káprázatot, nem zavarodik össze, de aki nem ismeri fel, az vágyakozik utána.
17. Aki értelmével meglátja, hogy a létezés olyan, mint egy délibáb és egy káprázat, azt nem szennyezik kezdeti és végsõ határokra alapuló tantételek.
18.Akik azt képzelik, hogy valamely összetett keletkezéssel vagy elpusztulással bír, nem érti a függõ keletkezés kerekének mozgását.
19. Bármi, ami ettõl vagy attól függõen jelenik meg, az nem jelenik meg lényegileg. Ami nem jelent meg lényegileg, azt hogy lehet megjelentnek nevezni szó szerint?
20. Egy kimerült ok miatt lecsendesült összetett dolgot kimerültnek értelmeznek. De hogyan lehet azt, ami nem merült ki természeténél fogva, kimerültnek nevezni?
21.Összefoglalva: nincs keletkezés, nincs elpusztulás. A keletkezés és elmúlás ösvényét azonban gyakorlati céllal fejtették ki a Buddhák:
22. A keletkezés megismerésével megismerszik az elpusztulás; az elpusztulás megismerésével megismerszik az állandótlanság; az állandótlanság megismerésével megértõdik a Szent Dharma.
23. Akik eljutottak annak megértésére, hogy a függõ keletkezés mentes keletkezéstõl és elpusztulástól, azok átkeltek a tantételekbõl álló létezés óceánján.
24. A köznapi emberek, akik [létezést] állító hozzáálláshoz ragaszkodnak, azokat klésák uralják, mert tévedésben vannak a létrõl és nemlétrõl. Saját tudatuk téveszti meg õket!
25. Akik megértik a dolgokat, látják, hogy a dolgok állandótlanok, hamisak, hiábavalóak, üresek, éntelenek és lényeg nélküliek.
26. Otthontalan, nem tárgyias, gyökértelen, rögzítetlen, teljesen tudatlanságon keresztül megjelenõ, kezdet, közép és vég nélküli,
27. [Belsõ] mag nélküli, vagy mint a gandharvák városa: Így jelenik meg a félelmetes világ, a zavarodottság városa, mint egy káprázat.
28. Azt mondják, hogy Brahmá és a többiek, akik ennek a világnak legvalóságosabbnak tûnnek, a nemesnek hamisak. Hát még akkor a többi ezeken kívül!
29. A világ, tudatlanságtól vakon, követve a vágyak áramlatát, és a bölcs, aki szabad a vágyaktól: hogyan lehetne a jóról való nézetük hasonló?
30.Kezdetnek egy tanító mondja azt igazságkeresõ tanítványának, hogy minden létezik. Késõbb, annak a tanítványnak, aki megérti a jelentést és mentes a ragaszkodástól, mondja azt,
hogy minden dolog üres.
31. Akik nem értik az elválasztás jelentését, hanem csak tanulnak érdemek végrehajtása nélkül, az ilyen hitvány emberek elveszettek.
32.A karmát összes következményével és az újraszületés helyeivel együtt kifejtették [a Buddhák]. És tanítottak annak természetének és nem keletkezésének teljes ismeretére.
33. Miképp a Buddhák beszéltek enyémrõl és énrõl gyakorlati okokból, ugyanúgy beszéltek a szkandhákról, az érzékterületekrõl és az elemekrõl, gyakorlati okokból.
34. Amikrõl beszéltek, mint a nagy elemek, azért tették, hogy összeálljanak a tudatban, amint megértik azokat, megszûnnek. Minden bizonnyal tévesen képzelik el azokat!
35. Mikor a Dzsinák azt állították, hogy a nirvána egyedül valódi, akkor ebbõl a tanult ember azt fogja gondolni, hogy a többi nem hamis?
36. Ameddig a tudat nem szilárd, addig Mára uralja. Ha viszont úgy van, akkor biztosan nincs tévedés.
37.Mivel a Buddhák azt állították, hogy a világot a tudatlanság határozza meg, tán nem helyes úgy érvelni, hogy ez a világ a megkülönböztetés eredménye?
38.Mikor a tudatlanság megszûnik, hogy nem lehet az tiszta, hogy ami megszûnik, azt a tudatlanság képzelte?
39. Ami okból jön létre és nem marad meg bizonyos feltételek nélkül, hanem eltûnik mikor a feltételek hiányoznak: hogyan lehet ezt létezõként értelmezni?
40. Ha a létezés hívei, akik ezután is ragaszkodnak a léthez, ugyanazon az úton mennek tovább, nincs abban semmi furcsa,
41. De az már igazán furcsa, hogy a minden állandótlanságát hirdetõk, akik a Buddha módszerére támaszkodnak, elégedetten ragaszkodnak dolgokhoz.
42. Mikor mondanak ezt és azt valamirõl, amit nem elemzés útján láttak meg, miféle bölcs ember fog elégedetten kitartani amellett, hogy ez és az igaz?
43.Akik ragaszkodnak egy énhez vagy a világhoz, mint feltételtõl függetlenhez, mily sajnálatos! Fogságba ejtették õket az állandóról, állandótlanról és hasonlókról szóló tantételek.
44. Akik úgy veszik, hogy a feltételes dolgok megalapozottak a valóságban, azokat legyõzték az állandósághoz és egyebekhez kapcsolódó hibák.
45. De akik meggyõzõdtek, hogy a feltételes dolgok olyanok, mint a hold a vízen, nem igaz és nem hamis, azokat nem viszik félre tantételek.
46. Mikor valaki egyetért a létezéssel, akkor ott vágyból és haragból megjelenõ szörnyû és gonosz tantételek megragadása van. Ebbõl vitatkozások keletkeznek.
47. Ez minden tantétel oka. Az üresség ismeretével megszabadulnak az összes nézettõl és az összes szenvedéstõl. A nélkül a klésák nem jelennek meg. Mikor ezt teljesen megértik, a tantételek és a klésák eltûnnek.
48. De hogyan ismerik meg teljesen? A függõ keletkezés látásával! A [Buddha], legjobb a valóságot ismerõk közt, azt is mondta, hogy ami függõn született, az nem született.
49. Azoknak, akik, hamis tudás következtében, a hamisat igaznak veszik, a megragadás, vitatkozás, és így tovább, folyamata jelenik meg.
50. A nemesembernek nincs tétele és nem vitatkozik. Hogyan lehetne ellenkezõ tétel azzal szemben, akinek nincs tétele?
51. Bármilyen álláspontot felvéve az embert megtámadják a klésák tekergõ kígyói. De kiknek tudata nincs semmilyen állásponton, azokat nem kapják el.
52- Hogyan kerülhetnék el azok, kiknek tudata állást foglal a klésák erõs mérgét? Még ha csak hétköznapi [életet] is élnek, akkor is elemésztik õket a klésák kígyói.
53.Miként a bolond is ragaszkodik a tükrözõdéshez azt igazinak gondolván, ugyanígy a világot is csapdába ejtették a tárgyak börtönei az ostobaságnak köszönhetõen.
54. Mikor a nemesember látja a tudás szemével, hogy a dolgok olyanok, mint a tükrözõdések, nem ejti õt csapdába az úgynevezett tárgyak mocsara.
55. Az együgyû ragaszkodik az anyagi formához, a közepes szintû eléri a klésák eltûnését, de a legfelsõbb megértéssel rendelkezõk megszabadulnak a forma természetének ismerete által.
56.Az ember kellemesre gondolva felébreszti a vágyat, s megszabadul a vágytól attól elfordulva, de úgy éri el a nirvánát, hogy üresnek látja azt, mint egy árnyképet.
57. A klésák hibái, amik a hamis ismeretnek köszönhetõen gyötrõek, nem jelennek meg azoknak, akik megértik a lét és nemlét megítélésének jelentését.
58. Ha létezne álláspont, lenne vágy és vágytalanság. De a nagy emberek álláspont nélkül nem rendelkeznek sem vággyal, sem vágytalansággal.
59. Akiknek a csapongó tudat nem csapong, még az üresség gondolatára sem, átkeltek a létezés szörnyû óceánján, amit a klésák rémei zavarnak fel.
60. Minden ember ezen érdemek által gyûjtsön érdemeket és belátást és érje el a két jót ami megjelenik az érdemekbõl és a belátásból.
most így elgondolkodva, bármi lehet, de arra jutottam, hogy a halál után az van, mint a születés elõtt, semmi.
Ettõl függetlenül: honnan tudod mi van a halál után? Sehonnan, ergo ezek a "kitalációk" talán nem is kitalációk :P. Ha meg jobban figyeled a világot, akkor ugye keresztényeknél pl rakat olyan beszámolót hallhatsz, hogy visszajött a halálból akár még 1-2 nappal késöbb is, mikor már a hullaházban volt (erre emlékszem, ezt mondták nekem abban az Anthiokiában, vagy miben), meg aztán az a sok-sok vallás; ami létezik.... annak is lehet igaz alapja és ezért mondom, hogy lehetetlen megállapítani mi a helyes út. Azonban, hogy kitalálták, az azért szerintem túlzás.
Az emberek azért találták ki a reinkarnációt, mennyországot, stb, mert nem tudják elképzelni a semmit.
ez hülyeség:D miaz, hogy elszenvedi tetteit bazzze mikor nem is emlékszik rá, hogy mit cselekedett:D akkor mit szenved el? akkor tudjam má hogy mét büntetnek:D
rem ettõl a szarni rá dologtol nem lett komolytalan :) télleg ezeket gondolom
faja a téma.. én nem hiszek abban h ami eccer volt annak nem lehet vége ez igy sztem nem igaz. elsõként (nem egészen idevág) vegyük a mennyországot. ha van földönkivüli élet meg Isten (ami csak egy van.. a kereszténység szerint) akko az ufokkal együtt fogom tölteni boldog perceimet a mennyben? nem teccik az ötlet de nem is hinném. a másik része az ami volt meg is marad dolognak, ha vannak szellemek. szal nem kerülünk át más testbe. amennyi élõlény már elpusztult a Földön, legyen ember v állat, ha át is tudnak menni egymáson (film effekt meg ienek) akko jo sokan lehetnek ma már egy kupocon.. és végül a vándorolgatás. volt oan idõ Föld történetében, miko alig volt élõlény a Földön, v nem is volt. az a meteoritos cucc a sulibol.. akko mi volt? a lelkek vártak miko lesz értelem amibe beköltözhetnek és miko lett elkezdtek civakodni ki mennyen elsõként? hááát.. ha meg van vmennyi lélek de több a test akko uj lekek jönnek létre? nekem ez sántit. én hiszek abban h az embert meg az állatot az agy meg a hormonok meg a ku tuggya mik vezérelnek. képletet irtak fel a szerelemre is :o.. és ha ez igaz, akko sztem miko az agy kipurcan akko kiprcan a tudatod is.. és nincs semmi tovább. még csak sötétség se. én vhogy nem tuttam elképzelni ezt az állapotot eddig. sztem ésszel fel se foghato. (grat annak akinek sikerül) számomra picit iesztõ miko ezeken gondolkozok. de ahogy az életfilozofiám mongya: "szarni rá" :D
Nos igen, itt a pont, na jó fél pont: "A reinkarnáció elve a periodikus ismétlõdésen alapul. Egy-egy lélek addig születik újra, míg el nem éri a tökéletességet, amikor már mindent (jót és rosszat egyaránt) megtapasztalt." Leszületés elõtt eltervezed, hogy milyen életutat szeretnél bejárni (miket szeretnél megtapasztalni), keresel szülõket aki a majd segítenek elérni az életfeladatodat. Fátyollal a szemeden és emlékeiden leszületsz és éled az életed. Ha jól csinálod és az Utadat járod akkor boldog vagy. Ha letérsz, akkor jönnek a betegségek és a pofonok amik figyelmeztetnek, hogy kiskomám rossz irányba haladsz. Merthát ugye a Lélek nyelve a betegség ("lelki okai vannak" - emlékezzetek a régi mondásokra, sok bölcsesség van bennük). Szóval, legyetek boldogok, azt tegyétek amihez kedvetek van, szeretetben éljetek -legfõképpen magatokkal, mindig bocsássatok meg másoknak - de mindenek elõtt magatoknak. Ha így éltek akkor az Utatokat járjátok és megértitek hogy nincs is reinkarnáció, mert ebben a pillanatban élitek az összes többi életeteket is, s lehull a fátyol...
hibáassb az agyadba ültettett chip mint a többieknek, zárlatos valszinû :P
Álítólag van aki emlékszik az elõzõ életére.. Lehet, hogy mi vagyunk retardáltak? szerintem ez tök egyértelmü:D Én személy szerint hiszek benne. Egyáltalán nem mindegy, hogy van-e vagy nincsen, legalábbis nekem. Ha abban a tudatban élem le az életem, hogy ez nem a vége, akkor sokkal boldogabba ember vagyok. Igen szánom azokat az embereket, akik szerint a halál után megszününk létezni. Számomra már a gondolat is nevetséges. Ami egyszer volt, az hogy szünhetne meg? No meg a lélekben is hiszek, hiszen ha nem lenne akkor nem kéne-e minden embernek ugyanolyannak lennie? Mindannyian emberek vagyunk, vannak kezein lábaink, igazándibol ha megnézzük az eltérés elenyészõ. Az én hitem naprol napra változik, mert mindig gondolkodom rajta, de nem vagyok se keresztény, se budhista se semmi. Én a végtelenben hiszek. A semmi nem létezik, szerintem XD
ja ha fasság akkor bocs akkor most már nem hiszek benne!4û
"A reinkarnáció az ismétlõdõ születés és halál folyamata, amely során a lélek életrõl életre, egyik testbõl a másikba vándorol, egyszer emberi, másszor pedig állati vagy növényi létformát elfogadva. A reinkarnáció, illetve a lélekvándorlás filozófiája szerint a lélek örökkévaló, míg a fizikai test átmeneti. Ennek megfelelõen, amikor valaki meghal, csak durva fizikai teste hal meg, a lelke azonban a karmája szerint egy másik testet kap. Így a karma eredményeképpen az ember megszülethet akár egy gazdag kereskedõ családjában vagy éppen egy rovartársadalomban is. A Padma Purána szerint 8 400 000 életforma van az univerzumban, amelyek mindegyike a teremtés által jött létre. Evolúciós kialakulásukat nem fogadják el a hindu hagyományok. Úgy tartják, hogy itt az anyagi világban a feltételekhez kötött lélek kerül egyre fejlettebb helyzetbe a különbözõ testeken keresztül, míg el nem éri az emberi életformát, ahol végre lehetõsége van az önmegvalósítás gyakorlására és a felszabadulásra."
Karma
"A karma az ok és hatás törvénye. A megfelelõ hindu szentírások elmondják, hogy bármit tegyen is az ember, az késõbb vissza fog hatni rá, s ha nem ebben az életében, akkor következõ születései valamelyikében. Az egyéni lélek idõtlen idõk óta cselekszik az anyagi világban, s élvezi vagy elszenvedi tetteinek visszahatásait. Tettei okozzák azt, hogy egyik anyagi testbõl a másikba vándorol. A jámbor és a bûnös tettek egyaránt a lélekvándorlás kerekéhez kötözik az embert, hiszen mindkettõnek megvan a visszahatása, amelyet itt, az anyagi világban kell elfogadnia. Lehet az akár kellemes visszahatás vagy esetleg valami szenvedés, mindkettõnek az az eredménye, hogy az élõlénynek újra meg kell születnie az anyagi világban, hogy élvezze vagy elszenvedje tetteinek gyümölcsét. Mindenki maga teremti meg saját karmáját, sorsát annak a vágyának köszönhetõen, hogy meghatározott módokon élvezni akarja ezt a világot. A szentírások szerint az élõlény egyedül saját maga felelõs a karmájáért. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Az élet célja az, hogy megszabaduljunk ettõl a karmától, s ezzel felszabaduljunk az ismétlõdõ születés és halál körforgásából (szamszára). Az ember nem szabadulhat meg a karmától csupán azzal, hogy feladja a munkát és más tevékenységeket. Amíg cselekedetei nem válnak transzcendentálissá azáltal, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségét szolgálja, még a tétlensége is anyagi eredményeket fog szülni. A Legfelsõbb szolgálatával az ember megtisztul elõzõ életeinek minden visszahatásától, s a vallásos élet elveinek elfogadásával már nem követ el karmikus tetteket. Az Isten-tudatban cselekvõ ember transzcendentális tevékenységeket végez. E tetteket olyan tevékenységeknek tekintik, amelyeknek nincs visszahatásuk."
Így már, akik majd késöbb ide benéznek, õk is tisztában lesznek a reinkarnációval. Jó kérdés a topik alcíme. Én nem is tudom miben higyjek. Annyi minden hit van a világban, hogy lehetetlen kiválasztani a helyes útirányt. Ugye az arabok Allahban hisznek, meg abban, ha jól élték életüket, akkor a Paradicsomba kerülnek. A keresztények meg már Istenben hisznek és hiszik ,hogy van az ördög, a sátán; ki a pokolban várja azokat, akiknek az élete nem volt valami fényes. Nos, a keresztényekre én kitérnék. Jártam (sajnos, nem sajnos; ne mtudom mennyire jó ez nekem) egy keresztény iskolába 7dik és 8-dik osztályban. Ilyen magán iskola féle volt kis létszámú osztályokkal: egy osztály állt 14 fõbõl általában. Volt minden reggel huhh... ööö... milyen óra is? Nem, nem hittannak nevezték, hanem nevelési órának. Az osztály átaludta mindig az egészet. Mikor oda kerültem, akkor én figyeltem, de aztán idõvel szartam az egészre. Legtöbbször rögtön elsõ óra volt ,szóval így félálomban még ez érthetõ, meg amúgy is. Hülyeség valamit erõltetni, ha valaki nem hisz benne. Már pedig állítom, hogy az osztály 99%-a nem hit benne. Csak egy-kettõ esetleg. Tehát itt, ebben az iskolában (Anthioka, vagy mi... rémlik valakinek?) azt szajkózták, hogy térjünk meg Istenhez és kövessük parancsait, blabla. Aki pedig nem tér meg, de hisz Istenben, az is a pokolba kerül, csak nem lesz olyan nagy a szenvedés, amit el kell viselnie. Hiszek abban, hogy van Isten, sátán, menyország, pokol, angyalok. Azonban ennyi, nem több, nekem ez elég. Nem tudom, hogy ott fent hogyan gondolják ezt, de én megelégszem ezzel. Aztán vannak, akik arra esküsznek (vagy nem esküsznek, csak abban hisznek), hogy a halál után az örök alvás, pihenés következik és sötétség lesz. Érdekes elmélet nem tagadom, de hát... mi értelme lenne ennek mégis? Valahogy lennie kellett a világnak, valakinek kell irányítani a világot ,felügyelni. Na és az a sok csoda, ahol a keresztények meg nem keresztények Istenrõl számolnak be? Azért abban is van elég sok minden. Plusz eléggé abszurd gondolat szerintem, hogy halál után sötétség lesz és megpihen az ember. Ez valahogy nem jó nekem.
Aztán így a vallásokon átgaloppozva végre elérek a reinkarnációhoz is (tudom, hogy sok-sok vallás van még és én csak párat vettem terítékre, de hát sokkal nem vagyok tisztában és gondoltam picit boncolgatom ezt a témát, hogy ki mit szól errõl), amirõl a topik szól. Igen érdekes elmélet és vallás és ez az egyik legkézenfekvõbb számomra. A másik a keresztényeké, hogy van Isten, sátán, menyország, pokol stb-stb. Reinkarnációról mit gondoljak? Jó lenne, ha lenne, hiszen, ha jól szûrtem le a dolgokat itt; akkor a lélek nem hal meg soha, csak a test. S ahogy éltük egyik életünket, aszerint kapunk új testet leegyszerûsítve. Ez lehet rossz is, jó is. Semmi kedvem nem lenne pl egy ásodpercet élni valamilyen rovarként, hogy bekapjon egy állat, mert elõzõ életemben esetleg rosszul éltem. Ahhoz már inkább, hogy tök gazdagként éljem le életem. Ezzel gondolom sokan vagytok így. Szóval ennek folyománya, hogy talán mégse lenne olyan jó ez a reinkarnáció, ám azonban az bomba biztos tény: hogy igazságos lenne, nem kivételezne senkivel. A többi vallás se, az igaz. Úgyhogy én még nem tudom mit higyjek, ez a sok vallás jól meglutyul mindent. Mindenki azt harsogja, hogy az a helyes, amiben õ hisz, aztán az is lehet ,hogy egy teljesen más dolog lesz a helyes, vagy más fog történni halálunk után. Ám számomra eddig a leghihetõbb és elfogadhatóbb a keresztények (Isten, sátán, menyország, pokol stb-stb) és reinkarnáció.
igazság szerint aki hisz a szellemekben, meg a lélekvilágban az hisz a reinkarnációban is... egyébként meg nem fog. de ez egy másik téma...
Minek azon gondolkodni hogy mi lesz a halál után? Ez az egyetlen kérdés amire mindenki úgy is garantáltan megkapja a választ (amikor meghal )
Az egész reinkarnáció hidegen hagy, attól függ hogy miként születsz újjá hogy jó/rossz voltál, ez hülyeség, eleve szubjektív hogy mi számít jónak vagy rossznak meg hol érdekeljen az engem hogy lazacként fogok újászületni, úgy is tudom hogy kurva boldog leszek a lazac-agyammal meg a lazac-vágyaimmal miközben zabálom majd a planktont (vagy bármi mást, mittudom én mit esznek a lazacok )
Szerintem halálunkal velünk hal minden..nem hiszek benne hogy bármi is átszállna más testbe.. Ellenben pont ez a teljes megszûnés az amiért gondolom hogy nem semmi, nemlétezés következik majd örökidõre-> mivel az megélhetetlen, mindig lesz létérzésünk..persze meghalunk..vigasz hogy minket uj élõ formánkban rohadtul nem fog zavarni mert a létérzésen kivül semmi köze nem lesz ahhoz akik vagyunk..szomorú :D
pedig igy van meg halsz es vege mit nem lehet elhinni azon az alaoton hogy nem erzel semmit nem vagy nem elsz semmi ? :D sztem erdekes lehet bar en sajnalom hogy ien van sztem amugy fassag ez az ujja szuletes masik testben dolog semmi ertelme rola bezselni hiszen senki nem tud rola hogy elozo eleteben volt vami eloleny aki meg tud az hazudik :D
viszont a regressziós hipnózis állapotában néhányan azt állítják, hogy emlékeznek elõzõ életük részleteire - szerintem nem emlékeznek, csak azt hiszik
a reinkarnáció gondolata kb 2500 évvel ezelõtt merûlt fel, ha jól rémlik, és különbözõ vallások különbözõképpen értelmezik
pl. a buddhistáknál kissé más, mint a hinduknál, a hindu vallás szerint a sorsunkat az elõzõ élet tettei határozzák meg, azt mondják, ha rosszul cselekedtünk elõzõ életünkben, akkor büntetésként alacsonyabb rendbe születünk - ezzel abszolúte nem értek egyet, mi az hogy büntetésként, és egyébként is ki dönti el mi a jó és a rossz, csak mert az ember találta ki az egész jó/rossz kérdést, tehát embernek kellene eldöntenie, ami kizárt - sõt a reinkarnációt is az ember találta ki, (ami nem zárja ki, hogy nem is létezik, de igencsak gyanús hogy nem), mindezt azért hogy könnyebben beletörödjön a sorsába, hogy most szenvedni kell, de majd a következõ életben jó lesz - baromság, hát nem lesz jó
ja ilyen is van: "Az újjászületés elõtt az entitás (lélek) megválasztja a következõ életében elvégzendõ feladatokat, melyek fejlõdését szolgálják." - mi az hogy a lélek választja meg, ezzel sem tudok egyetérteni
"A reinkarnáció elve a periodikus ismétlõdésen alapul. Egy-egy lélek addig születik újra, míg el nem éri a tökéletességet, amikor már mindent (jót és rosszat egyaránt) megtapasztalt." - nem értek egyet, ki dönti el, hogy elértük-e a tökéletességéet, amit nem is lehet elérni...
na mindegy, ez csak egy vélemény...
Nem mindegy ha úgyse emlékszel az elõzõ életedre?
velem is elég gyakran, de nem szeretem. ilyenkor csinálok valami olyat, amit "akkor" nem csináltam:D
nekem mindig olyan fura érzésem van, mintha már leéltem a egyszer ugyanezt az életemet. el is gndolkodtam rajta. mintha az ember mindig pontosan uyganúgy élne minden életében, és hát mit mondjak baromi unalmas lehet, csakhogy az ember ezt nem is tudja. fura. ezen is elgondolkodtam már, bár hülyeség.
...
bizonyos szerek csodát mûvelnek ilyen téren elõzõ életed, jövõt, múltat, más világokat láthatsz :O
Én pusztán fizikailag tudom elképzelni. Vagyis, hogy a tudatunk egy része amikor utódot nemzünk a sejtjeinken keresztül bekerül egy új állományba és az információ egy része eltárolódik jó mélyen, tudatalatt. Nos, ha ebben az irányban haladva gondolkodunk akkor érthetõ, hogyan láthatnak emberek "elõzõ" életbõl képeket hipnózis során.
Van az embernek a tudata. Az egy eléggé érdekes dolog. Valószínüleg nem olyan, mint az emlékek, meg a tudás, hogy el van tárolva az agysejtekben, hanem inkább valami folyamatban lévõ dolog. Nagyon nehéz elképzelni, leírni, felfogni mi az a tudat. Azt tudjuk, hogy az állatoknak valószínüleg nincs tudata. Bár szerintem ez is csak feltételezés.
Szóval a lényeg, hogy ha a reinkarnáció létezik, akkor a tudat megy át egy másik agyba. Ami talán lehetséges, ugyanis a tudat valami nagyon nagyon bonyolult dolog, talán nem is az agyunkban van, csak kapcsolatban van vele.
Tehát valahogy úgy tudom elképzelni a reinkarnációt, hogy halálkor az agy leáll, de a tudat megmarad, és elkezd egy másik agyat keresni, hogy kapcsolódjon hozzá. És amikor egy baba agya annyira fejlett lesz, hogy képes lesz kapcsolatot teremteni egy tudattal, akkor egy halott ember tudata megtalálja, és kapcsolódik hozzá. Emlékek azért nem maradnak, mert azok biztosan az agyban vannak eltárolva.
Szóval én nem tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy hiszek -e benne. Mert lehetséges, hogy létezik, de az is, hogy nem.
nem
Nem tudom.. Nehéz.. De ha végig gondolod minden ember életében van egy olyan dolog ami a régmúltból nagyon érdekli. Pl én nagyon szeretem a Titanic hajót. Miért? Nem tudom. De miért szeretem ennyire? Talán azon vesztettem életemet elõzõ életembe? Lehet hogy ez hülyeségnek hangzik de akkor mi ez a rajongás érte?
egy élet túl rövid ahhoz, hogy mindent elérjünk amit szeretnénk szerintem
és amúgy sem tudok elképzelni egy olyan világot ahol mindenki 100%ig boldog és ha nem volt rossz oda kerül halála után.
lehet, hogy van, lehet, hogy nincs, de az a lényeg, hogy semmi értelme.
ha én nem tudom, hogy mi voltam elõzõ életemben, akkor lényegét veszti:)
nem?
Én szerintem az elõzõ életemben ír whiskey lehettem, vagy ha mégsem akkor abba fulladtam meg
öh... Én azt olvastam valahol hogy ez valahogy úgy lehet, hogy mindig emberekké születünk. És egyszer nagyon szegénynek, aztán normális körülmények között élõnek, másszor nagyon gazdagnak... na ebben én nem annyira hiszek de magában a reinkarnációban igen... akár állatok is lehettünk elõzõ életünkben szerintem
6000 éve élek. Még meg sem haltam. Így hát nem hiszek benne. Valaki hisz az öröklétben?
en mar elozo eletemben sem hittem a reinkarnacioba
Informatika és tudomány
vagy bárki más...
bazzze mikor nem is emlékszik rá, hogy mit cselekedett:D akkor mit szenved el? akkor tudjam má hogy mét büntetnek:D
. Mikor oda kerültem, akkor én figyeltem, de aztán idõvel szartam az egészre. Legtöbbször rögtön elsõ óra volt ,szóval így félálomban még ez érthetõ, meg amúgy is. Hülyeség valamit erõltetni, ha valaki nem hisz benne. Már pedig állítom, hogy az osztály 99%-a nem hit benne. Csak egy-kettõ esetleg. 
. Ezzel gondolom sokan vagytok így. Szóval ennek folyománya, hogy talán mégse lenne olyan jó ez a reinkarnáció, ám azonban az bomba biztos tény: hogy igazságos lenne, nem kivételezne senkivel. A többi vallás se, az igaz.
