Naja, mert minden indiai meg egyeb nepek a uk-t fanoljak! Nagy is a konkurencia a helyekert! Es a vicces az, hogy az indiaik kezdenek nagyon jokmes versenykepesek lenni!
Persze a jó eredmény mindenhol számít. UK-val nincs sok tapasztalatom ilyen szempontból, mert volt évfolyamtársaim mind 2-3 éves tapasztalattal mentek oda. De elég borús a helyzet, ahogy írod. Németben nincs ennyire könyöklés, legalább is a műszaki iparban. Szakemberből hiány van, még mindig. Aki elvégzi BSc-t, MSc-t, rögtön kap munkát. Persze ne legyen sík hülye, és folyékony német alapvető, ennyi kell. Ja lehet, hogy el kell költöznie másik városba a munka miatt, mobilitás itt nagyon megy.
Nyilván kezdő szakember lesz, szóval valami junior, de a kezdő fizetés mindenképp jobb mint otthon, és elég már egy önálló élethez + saját albérlethez. A jobb tanulmányi eredmény és tapasztalat meg aztán még tetézi is. De ilyen ingyen talicskázás itt felejtős.
Azert idekint az frissdiplomasok nem ugy mennek az egyetemrol dolgozni, hogy egybol a 30.000 fontos bert akarjak. Ahhoz, hogy egy ilyen Grad schemebe bekerulj Jo egyetemi eredmeny+ legalabb 1 hanem 2 egy eves egyetem alatt eltoltott internship kell. Sokszor ingyen kell dolgoznod, hogy megmutasd mit tudsz es ha tetszik akkor felvesznek.
A verseny itt is hatalmas. csak ha megmutatod, hogy tobbre vagy kepes mint az atlag vagy az ottani dolgozok akkor elobbre is kuldenek.
persze hogy nem. viszont ha azt nézzük , hogy itthon a postás fizu egésze elmegy vagy még kevés is akkor nem olyan rossz. ja és mellette lesz annyi ideje , hogy közös üzletbe kezdjünk . szóval én külön örülök annak , hogy volt mersze kimenni .
Detto. Én 5+ éve élek kint Berlin környékén, orvosként dolgozom, itt házasodtam német partnerrel, most jön a baba, és csatlakozom az elöttem szólóhoz, én sem mennék haza semmi pénzért. Emlékek megmaradnak, fénykép, videó, stb., éves szinten járunk a Balcsira nyaralni pár napra, a szüleimet rendszeresen látogatom, vagy ök jönnek, az összes barátom (akit tényleg barátnak mondhatok) meg mind külföldön él már. Ráadásul azt az életszínvonalat, amit itt összehoztam, azt Mo-n akármennyit is dolgozom orvosként, az életben nem tudnám összehozni és a családomnak megadni. Akkor meg minek? Kötelességtudatból menjek vissza? Vagy azért, hogy magyarként elmondhassam, mennyire patrióta vagyok? Mo. lesz a hazám mindig is, attól függetlenül, hogy hol élek. A szívemben magyar vagyok, párom ezt elfogadja, viszont nem kell havonta azon stresszelnem, hogy húzom ki pénzügyileg a hónapot, (teszek is ezért, a napi 10-11 óra meló megvan, meg mellékállásként mentözés), hanem kellemesen beosztva a havi pénzt nyugodtan, stresszmentesen eléldegélek itt a pici családommal, ha meg jönnek kollégák, haverok ismerösök, akkor megy a grillparti, a bowlingozás, mozi, stb. De ezt mindenki maga kell eldöntse, hogy tud-e élni hosszabb távon külföldön vagy sem. Nekem sose volt honvágyam, mert nem volt miért, a családon kívül, ök meg megértik, miért mentem ki.
En harom éve élek Münchenben. Semmi penzert nem mennek haza, de a baratok, a kapcsolatok, szülök, emlekek attol meg hianyoznak. Én tökéletesen értem mind a két oldalt, hiszen átélem/átéltem.
Főváros környéki agglomerációban laktam - most már felköltöztem - és a régi Miklósi haveri kör teljesen szétszéledt. Asszem ketten már nem is ezen a kontinensen élnek...
Külföldön dolgozni, és a szülővárosban élni, micsoda egy mákos fasszopó vagyok
Nem, tényleg.
Szerk.: igazából nem. Nagyon jó gyerekkori barátaim szétszaladtak, Pestre, Angliába, kiskutyafaszára. Tiszta szopás. Utoljára szerkesztette: SötétBarom, 2015.01.12. 19:38:17
jólvan jólvan, nem kell ilyen indulatosan írni... ha jól elolvastad akkor azt írtam, hogy ha szerencsés vagy és mérnöki munkát vagy hasonlót kapsz, simán megérheti. van ismerősöm aki régóta próbálkozik a szakmájában mérnökként elhelyezkedni, de sajnos nem jár sikerrel. nem egyszerű a helyzet, mert ezekben a szegmensekben meg a briteket preferálják a cégek. Utoljára szerkesztette: cement, 2015.01.12. 19:13:37
Kulfoldon elek, aranylag jol keresek (halozatmernok) de megis mennek haza.. A penz egy ideig hajt csak amikortol megvan a hazra motorra kocsira nyaralasra kajara meg piara onnan mar a tobblet csak penz a szamladon.. ami afelett van annyira nem fontos, eloterbe kerulnek olyan dolgok mint egy jo csaladi sutes fozes (itt nincs) vagy a hazai levego, hazai emberek (barmennyire is savanyu banda).. 15 eve elek kinnt es maskepp latok dolgokat mint sokan otthon, az tobbseg fejeben csak az van hogy sok penz kell mert az kepzelik ha 5X annyi lesz 5X boldogabbak lesznek, pedig nem. Tudom sok a nyomor kornyeken elo ember magyarorszagon de itt is van boven meg aki elegge szarul el. A szar munkat raadasul mindenhol szarul fizetik mindegy melyik orszagban vagy.
Leszarom, hogy az ottani magyarok X%-a milyen munkát végez. Én mérnök vagyok és szakmában dolgozom 5+ éve. Nem mérnöki munkáért nem mennék ki... Dolgoztam már több külföldi projekten is, tehát a szaktudásomnak van valamiféle nemzetközi értéke.
ma ezt kaptam egy havertól aki a postán dolgozik. "megjött a fizum is 1312 euro kb 20 napra"
esti műszakos. elvileg a feléből megvan a kaja meg a rezsi. de majd ha vége a hónapnak majd írok , mennyiből úszta meg a hónapot.
ha valaki nem is tud kint félre tenni akkor is tesz félre, mert kap egészségügyi ellátást majd, nyugdíjat .
igen, ez a bevett séma a hozzá tartozó eredményekkel csak azt nem tudom, hogy amikor nem jönnek az elvárt eredmények, miért gondolják azt, hogy a hiba mindenhol máshol van, csak a bevett sémában nem
Az első profiljának mindenkinek az önmenedzselés kell(ene), hogy legyen, s utána jöhet a szakma. Mert mit akarsz a szakmáddal, de egyáltalán az életeddel, ha nem tudod menedzselni magad? Hogyan érsz el így bármit? Hogy érvényesíted magad önmenedzselési tudás nélkül? Itt nem elég a 2-es és az ímmel-ámmal. Munkatársakkal, főnökökkel, ügyfelekkel, környező emberekkel hogy akarsz boldogulni? Vagy megengedheted magadnak a luxust, hogy bérelj egy személyes menedzsert? Vagy, hogy egyáltalán dolgoznod se kelljen?
Vagy beéred azzal, hogy szimpla szerszám légy más kezében? Amit addig használnak, amíg el nem kopik és ki nem dobják? Amire csak épp a működéshez szükséges minimumot költik?
persze, hogy azt kérdezi magától a huszas, friss diplomás, hogy "mit kaphatok?". eleve arra készítik fel, hogy a sokkal több felelősség és munka lesz az élete, mint egy alkalmazottnak (ez nem degradálás!). elvárhatja érte a jobb fizetést? természetesen!
egy szakembernek annyira kell tudnia magát menedzselni, ami belefér egy jól összerakott jelentkezésben, és képes magát eladni az interjún. ennyi. nem az önmendzselés a profilja, hanem a szakma. azt kell megtanulnia első sorban. (ha a mendzsment a szakmája, akkor azt tanulja meg jól)
s ha nem tanulta meg eléggé, akkor majd rá lesz kényszerítve, hogy a munka során megtanulja. nem azért jár a jó fizetés, mert lehúzott 5 évet az egyetemen, hanem mert olyan munkát bíznak rá, amihez jó fej kell és jó idegek. ezért várja a jó pénzt. ha nem kapja meg? elmegy oda ahol megadják. (ha kell határon túlra)
Figyelj, kétféle ember van: aki tőle telhető módon célszerűen kezd valamit a helyzettel, igyekszik tanulni, jobbítani, orvosolni, előre jutni és az aki elkönyveli, hogy esélytelen és nem is tesz semmit.
Szülők beleszarása korrigálható, helyesírás korrigálható, ocsmányság korrigálható, gátlás korrigálható. Igaz, erőfeszítésekkel. Ezer akadály elbontható, vagy megmászható, vagy kikerülhető, bár valóban a végtelenségig sorolható és tétlenül mereven bámulható.
"Tudnék még sorolni ezer meg egy akadályt, ami a sikeres élet útjába állhat." Inkább járatnád azon az agyad, hogy merre van és hogyan közelíthető meg sikeres élet. Több értelme és hasznosabb eredménye lenne.
Utolsó bekezdésed demagóg marhaság. Amúgy persze, hogy lehet, sok mindent lehet. De elfelejted, hogy mennyi minden múlik rajtad teljesen kívülálló dolgokon, kezdve például azzal, hogy a szüleid szartak-e rá, hogy tudsz-e helyesen írni. Vagy netalán tán ocsmány vagy mint a disznó. Gátlásos? Tudnék még sorolni ezer meg egy akadályt, ami a sikeres élet útjába állhat. Az nem kiindulási alap, hogy neked sikerült. Nekem sem kiindulási alap a saját helyzetem, mert viszonylag egyedi, és nem vonnék le belőle általánosan érvényes igazságokat.
hát azért van rálátásom a témára maradjunk ennyiben. nem csak a saját perspektívámból, de rengeteg magyart ismertem meg ott akik különféle melókat csináltak, hallottam ezt-azt.
azt kell hogy mondjam, hogy az emberek legtöbbje boldogabb kint, mint itthon, és sokan nem fognak hazajönni talán soha. de én ennek az okát nem a pénzben látom. az is jó, ha az ember ki tudja fizetni biztonsággal a számláit, de ahogy mondtam, abból a fizuból amiket egy átlag magyar visz ott haza, nem lehet túl jól élni, mert minden kurva drága. nyilván ha van lehetőséged egy mérnöki vagy hasonló munkát csinálni, akkor érdemes adni neki egy esélyt mert azok nagyságrendekkel több pénzt keresnek mint itthon, és abból már tényleg lehet tervezni. de kanyarodjunk vissza a minimálbéres munkavállalókhoz akik az ottani magyarok 85-90%-át alkotják. nekik -akikkel én beszéltem- elég szar volt a családi hátterük, nem voltak sikeresek az élet semmilyen terén. kint gyakorlatilag egy új életet kezdtek, és a családi hátterüket maguk után hagyva tiszta lappal indulnak, és új embereket ismernek meg, új "barátokat" szerezhetnek. olyan ember, akinek nagyon fontos a családja és sok "veszíteni" valója van itthon, az úgyis visszajön, inkább előbb, mint utóbb.
a 150ezres fizuról meg csak annyit, hogy annál sokkal többet lehet keresni ha valaki keményen dolgozik, és nem elégszik meg az átlaggal. nekem nincs diplomám és nem protekcióval jutottam el oda ahol vagyok. vidéken mondjuk tényleg szűkek a lehetőségek, ezért költöztem én is pestre
Való igaz, amit írsz is lényeges, csak újfent azon meditál, hogy mi jár(na) nekem készen és máshol mi jár az embereknek készen, és nem azon, hogy mit kell tennem.
A húsz éves diplomásnak talán azt is meg kéne kérdeznie, hogy valóban csak diplomára, közvetlen szakmai ismeretekre, és az egyetemen tanítottakra van szükség az előrejutáshoz? Persze a bevett gondolkodás azt fogja mondani, hogy igen, hozzátéve azt, hogy még egy kis szerencsére.
De ez hatalmas tévedés!
Aztán azt a kérdést is fölteheti, hogy miért gondolom azt, hogy diplomához automatikusan járnia kell egy jó állásnak és előmenetelnek? Képes vagyok egyáltalán bértárgyalásra, helyezkedésre, értek hozzá?
A potenciális állások 75-80%-a sohasem kerül meghirdetésre, és van, hogy még a munkáltató sem tud róla. Ért az illető egyetem után diplomával kezében ezeknek az állásoknak a megpályázáshoz, létrehozásához?
Ért a karrierje, tudása menedzseléséhez? Tanult róla legalább annyit, ha nem többet mint a szakmájáról?
Az illető ha „beleül a kész külföldbe” lehet, hogy magasabb lesz a kezdőfizetése, lehet, hogy a rendszer sodrása magasabbra fogja vinni, mint itt, de ha nem ért az előre jutáshoz, önmenedzseléshez sosem ő maga lesz az aki az eredményeket eléri, és bármikor máshol könnyedén, szinte rutinból reprodukálni tudja!
Öööö, Bucser finoman szólva nem ilyen szintű végzettségen nem nagyon igénylő helyen dolgozik tudtommal. Szóval, ha te csak ilyen munkahelyen dolgozták és 1,5 évet, akkor kb. 0 rálátásod van a témára. Ha én itthon elveszteném a nem túl rossz munkahelyemet, akkor bizony eltöprengenék azon, hogy ne próbáljam ki magamat odakint is. Nem mosogatónak mennék ki...
csak azt ne felejtsd el, hogy mindenki volt kezdő, az is aki ma "ért hozzá". Azoknak van ma nehéz dolguk, akik lófasz pénzért kezdenek dolgozni, míg tapasztalat és eredmények által elérik a következő pozíciót. Joggal kérdezi meg ma egy huszas, friss diplomás, hogy "mire volt jó ez a sok vergődés, szivatás, vizsgák?" Ez a nagy különbség, hogy milyenek a kezdő fizetések otthon és UK-ban, DE-ben, stb. Meg persze magasabb pozícióban is érződik a különbség.
Nem azt mondtam, hogy nem számít, hanem azt, hogy nem az a szűk keresztmetszet amin mindenki siránkozik. Ha egy csapásra tökéletesre fordulna a helyzet, itt akkor se jutna szinte senki semmire, mert a hozzáértés és az érdeklődés nulla.
Aki ma ért hozzá, az ma is jól boldogul a magas adók stb ellenére.
Hogyne számítana az adó? Egy cégnek se mind1 h mennyi marad a zsebében fejlesztésre, bővítésre... lehet akármilyen üzleti érzék ha milliókkal kevesebből kell gazdálkodni.
Itthon is meg lehet élni, csak sokkal többet kell érte dolgozni, mint külföldön... az a baj, hogy itthon annyi adó van, (és mindig kitalálnak egy újabbat) hogy lassan a fizetésünknek csak egy kis része marad a zsebünkben, és megy a népbutítás hogy milyen jól élünk (kormányközeli spanok persze) dübörög a gazdaság, minden a legnagyobb rendben. Európában nálunk a legmagasabbak az adók, amivel még ki is egyeznék, ha a fizetés is német szinten lenne, ehhez képest én nyugdíjasként örülni fogok, ha lesz mivel fűteni ha itt maradok, és nem azon filózni hogy a legújabb kabrió mergát vagy bmw-t vegyem második autónak...
nem tudom hol élsz, de ehhez én annyit szólnék hozzá, hogy én is éltem kint angliában 1,5 évet, de ott nem vagy más mint egy minimálbéres rabszolga. nem akarok flémet indítani, de tapasztalatból beszélek. ott kb az ottani minimálbérért dolgoztam egy kávézóban, és nem véletlen vettek fel azonnal - az angolok nem hajlandók annyi pénzért csinálni azt a fizikailag és minden más tekintetben nagyon kimerítő munkát. hála az égnek sikerült elhelyezkednem magyarországon úgy, hogy rendes fizetésem van, átszámítva kb hasonló az ottanihoz vagy talán kicsit is több, és itt sokkal magasabb életszínvonalon élek. ezt a "külföldön a kerítés is kolbászból" van dumát már annyira unom... ezt vagy olyan emberek mondják akik soha nem éltek kint, vagy olyanok akik magyarországon 100ezer nettót kerestek és most örülnek hogy háromszor annyit. 100ezerből tényleg szar élni, ezzel nem lehet vitatkozni. de én nem mennék vissza, mert ott ha jártam szórakozni és nem otthon kuksoltam és csak olcsó szar kaját ettem, akkor félretenni egy fillért sem tudtam. az meg nem élet.
Nőé' én sem mennék sehova. Elhiszem, hogy egyenjogúság van meg minden, de én vagyok a férfi. Én vagyok a családfő. Pont. Másik bolygón, másik fajnál lehet máshogy van, nálam nem.
A pénzre pediglen erősen szükség van, mert manapság az jelképezi az erőt/dominanciát. Régen aki nagyobb volt, erősebb, vadabb, kitartóbb, szívósabb, jobb vadász, gyorsabb futó, ügyesebb íjász, lovas stb., na az volt a domináns, ma pedig az, akinek van elég dellája, hogy bőséggel biztosítsa a létfeltételeket a családjának. Senki sem megy ökölharcra manapság a többiekkel a mammuttalpkoncért az utcán, mindent erőforrásigénybéli "vitát" gyakorlatilag eldönt a pénz békeidőben. Akinek több van belőle az nagyobb részben részesül a közösség vagyonából, a civilizáció áldásaiból. És ez bezony életmentő lehet (egészségügy).
Körülbelül ezt írod: az autóba nem kell üzemanyag, anélkül is tud gurulni és úgy is lehet élvezetes a vezetés.
Nem arról van szó, hogy a pénz megszállottja legyen az ember, hanem arról, hogy biztosítani tudjon magának egy kívánsága szerinti anyagi alapot, amivel jól érzi magát. Sokfélék van vagyunk, nem mindenkinek a zsíroskenyér a netovább.
Hat azért jó páran emlékeznek még itt milyen voltál fiatalnak.
Mellesleg külföldön élek immáron 5 éve és semmi pénzért nem mennek haza, hogy megint roghozkotott jobbágy legyek. Köszi de nem.
Amíg nem próbáltad és éltél külföldön szerintem nem tudod hogy mekkora kulonbsegekrol beszélsz. És nem a fizetésről van szó, hanem megbecsülés a másik elfogadása és az emberi kapcsolatok terén.
Pedig semmi köze a boldogságnak meg a jó közérzetnek a pénzhez. Aki arra teszi az életét hogy még többet és még többet az sose lesz elégedett..
Normális értékrendű embernek a pénz arra kell hogy megvegye az élelmiszert a boltból. Minden más rongyrázás. Semmire nincs szükségünk az élelmem kívül.
Szerintetek hol van az a határ, aminél elgondolkozol azon, hogy lemész a térképről (akár egy nő miatt)? Racionális választ kérek, mert én speciel pár hónap lángoló jajistenemdeimádlakkisangyalom miatt biztos hogy nem változtatnék az életemen.
Szerintem sarkosan, egysíkúan, sötéten, fantáziátlanul, klisésen, korlátoltan ábrázolod a lehetőségeket. Miért kéne ezek közül fontosabbat választanom?
le lehet egyszerűsíteni a dolgokat, de ennyire nem egyszerű a helyzet.
mit választanál, gürizést a semmiért, pár év alatt kiégést, és egy gyönyörűen induló kapcsolatot amit a mindennapi stressz és folytó hurok szépen lassan aláás
vagy
egy alapvetően gürizős melót egy idegen helyen ami sok újdonságot és kihívást rejt(persze sok buktatóval) és a végén az érte járó jutalomból kialakíthatsz magadnak egy kevésbé stresszes, nyugodtabb életet....
És ha tényleg annyira bejött talán még nem késő elgondolkodni, hogy utánamész.....ha tényleg annyira jó.....
Mert neked mi a fontosabb? Ha van egy lakasod, biztos hatterrel, itthon, a sajat nyelveddel a sajat orszagodban kevesebb fizetesert, vagy egy bizonytalan jovo, ismeretlenek között, a szuloorszagodtol, a szuleidtol a barataidtol tavol az otthoni jovedelem 3-4-10x-eseert? Itthon mindenki kibaszottul milliomos akar lenni, mutatni neki mennyi van (holott kb mindenki leszarja), es emiatt nem törödnek a kapcsolataikkal. Mindenki leköpi a masikat hogy neki jobb legyen.
Nezd meg. Tini ribancok, pawa gyerekek, minden az ertekekrol szol, es a faszmeresrol, hogy neked milyen iPhone-od van, egy olyan vilagban, ahol valojaban az emberek 70%-nak penze sincs.
„Régi az a felfogás, és ma már nem áll, hogy pénz nélkül is létezhetik boldogság. Ki még hisz e frázisban, az ábrándozó, nem a világból való. Az élet arra tanít, hogy a pénz nagyon is fontos eszköz, és hogy mindenek alapfeltételét képezi. Emberek, országok sorsa, nagy eszmék diadala egyaránt a pénz kérdésén fordul meg.” - ezt a XIX. század végén Dolinay Gyula írta az ifjúság számára, de már az ókorban is rájöttek a realitásokra fogékonyabbak.
Előttem bámulatos dolog, hogy megtanulunk írni, olvasni, számolni hogy az életben boldogulhassunk miközben a hasonlóan fontos anyagiak terén csak a rossz hírbe hozásig, rágalmazásig jutunk és benne analfabéták maradunk, sötét dolgokra tudunk csak gondolni, magunkat nem képezzük. Pedig ez sem különb, ördögibb dolog, mint az írás, olvasás, számolás. ...
Költői kérdés: a pasi miért nem ment a csajával? Utoljára szerkesztette: salsoul, 2015.01.05. 18:35:32
Itt egy story az egyik fórumról ami szerintem ide illik.
2. Nem akartam soha pénzzel nőt lenyűgözni (nem is tehetem meg ugyebár)...de mikor egy nő azt mondja hogy szeret...és hozzád bújik 2 szál lábban, két csini mellel...te meg győzködöd, hogy neki nem kell külföldön dolgozni azért hogy megéljen - majd a hiányt én pótolom az én munkámból, meg a lakásomból - akkor sem ad alább, mert ő eltökélte magát és visszamegy és százezreket keres. Dammit!+!! Végre itt a NŐ a kezeim között...és lelép dolgozni, mert nem akar 120-150-et keresni itthon. Úgy sem hogy én hozzálökök még X összeget a közösbe meg egy lakást...most kilélegeztem egy b@520tt nagyot...
Ilyenkor mindig elgondolkodom, mennyire más egyik másik embernek, hogy mi a fontos és mit sorol előre az életében. Lehet naivság, vagy lehet a csalódások miatt, de ha választanom kéne pénz és egy olyan ember között, akiben megtaláltam az "igazit" nem hezitálnék, hogy az utóbbi legyen. Maximum ha csak nem olyan élethelyzetben lennék, amikor a családom megélhetése függene tőlem