Most már csak arra a kérdésre kell választ találnod, hogy: Számít valamit is? Mielõtt rávágnád az egyértelmûen hibás "igent", érlelgesd pár napig a gondolatot.
visszatérve kicsit a virágos példádra, a virág pont olyan mint egy nõ egy dolgot akar elérni a szépségével illatával színével
szaporodni akar, ez az egyetlen cél az életben
miért van attraktív színe, vonzza a rovarok figyelmét, azt üzeni nekik ide repüljetek erre szálljatok, sõt illata is van némelyiknek, gyertek már messzirõl érezzétek, hogy mennyire jó lesz nektek, ha rám repültök kaptok finom illatot színt és még finom édes cukros nedûm is van a bibémen a szirmaim között
mindezt miért teszi a virág? hogy a rovarok beporozzák, önzõ módon becsapják a rovarokat van amelyik a rovar testnedveivel táplálkozik csapdába ejti és felhasználja saját érdekében
szóval a rózsa létének értelme nem a tudomány a festés vagy a bölcselkedés, hanem jól be kell porozni, nem letépni kell hanem a szirmait és a bibéjét jól összefogdosni, mintha egy rovar segítkezett volna a beporzásban; mert hát ezért olyan vonzó a rózsa ezért szép ezért van illata
azt ne felejtsd el, hogy a Nap hatása az élet kialakulásához nem teljesen indifferens
iszonyat mennyiségû körülmény összejátszása és rengeteg evolúciós lépés kellett ahhoz, hogy a halakból kialakuljon az ember, nézd meg amikor egy magzat fejlõdik, elõször pontosan úgy néz ki mint a halak magzata
Engem ezek nem nagyon érdekelnek. Atomok, elektronok és hullámhosszok nélkül is örülök annak, hogy süt a nap, jó idõ van és szép pirosak a pipacsok. Tudom, hogy a világ nagyon bonyolult és egy pici pötty vagyok az univerzumban, de érzésem szerint többnyire tudom mindazt megfelelõen értékelni, ami körülvesz. :)
szép gondolat.. nem teljesen párhuzam, csak errõl jutott eszembe.. nekem pár éve jutott az a gondolat a fejembe amikor a Nappal süttettem az arcomat, hogy gyakorlatilag én most egy reaktor sugárzását élvezem :) ezt kevésbé találtam felemelõnek :)
szoktál azon gondolkozni, hogy miért piros a pipacs szirma, vagy hogy miért világít az izzólámpa?
esetleg miért hallod a madarak csicsergését, miért érzed a Nap melegét?
ezek mind mind különbözõ energia szintek, az energiát sugárzással adja át egyik anyag a másiknak
az emberi érzékszerveinkkel ezeket a továbbadott energiákat bizonyos mértékben mindenféle segédeszköz nélkül érezhetjük és ez az igazán nagy dolog
a látásunk 400-700 nanométeres hullámhosszon terjedõ energiát érzékeli, a fényt a Nap azért sugározza ki, mert az ott lévõ hõmérséklet az atomok és elektronok rezgései a látható tartomány hullámhosszát magába foglalva energia hullámokat sugároznak a Föld felé
a hõmérséklet rezgési energia, minél intenzívebben rezegnek egy anyag atomjai annál nagyobb energiájuk van
a fenti dolgokkal egy dolgok akarok csak mondani, hogy kell egy bizonyos tudás ahhoz, hogy értékelni tudd azt, hogy egy iszonyatosan bonyolult rendszert a testedet uralod és használhatod egy felfoghatatlanul bonyolult rendszerben az univerzumban
a világon minden a nyugalomra törekszik és a lenyugodott anyagokat a gravitációs erõ vonzza egymáshoz
az emberek 99%-a hajlamos arra, hogy egy központilag a fogyasztásra-vásárlásra, profittermelésre és elégedetlenségre fókuszáljon és elfelejtse élvezni azt az ajándékot, amit életnek hívnak
pár hónapja minden reggel sétálok fél órát ébredés után egy közeli réten - a Nappal együtt kelek fel - a séta közben amikor látok egy piros pipacsot akkor arra gondolok, hogy ennek a virágnak a szirma egy kb. 402 nanométer hullámhosszú fotonhullámot sugároz a szemem receptoraihoz és ez egy iszonyatos csoda, hogy errõl nekem ugyanolyan atomokból felépülõ lénynek tudomásom van
A tudós biztosra vette, hogy elõbb-utóbb megfejti a létezés titkát; biztosra vette, hogy csak idõ kérdése az egész. Úgy érezte, ha tüzetesen megvizsgálja a dolgokat, akkor minden kérdésére sikerül választ kapnia. Egy nap egy piros rózsát vett észre az ösvény mellett. - Gyönyörû! - suttogta. Kíváncsi lett a rózsa titkaira, ezért leszakította, és elvitte haza, hogy megvizsgálja. Otthon aztán apró darabokra tépte a rózsát, de hiába, mert képtelen volt megtalálni benne azt, ami oly széppé tette. Értetlenül állt a széttépett virág fölött. - Egy nap ez a titok is ki fog derülni, erre a kérdésre is választ fogunk találni. Talán éppen én leszek az, aki megteszi ezt a felfedezést! Ugyanazon a napon egy mûvész is végigment ugyanazon az ösvényen, és õ is megpillantott egy gyönyörû rózsaszálat. Letépte, hazavitte, beállította egy vázába, és nekiállt, hogy lefesse. Miközben festett, a rózsa elhervadt és elpusztult. A mûvész értetlenül rázta meg a fejét. - Se szavakkal, se ecsettel nem tudom visszaadni ezt a szépséget. Talán egy nap valaki majd megfejti a titkot, mitõl ilyen szépek a virágok. .. A képem is szép, de közel sem olyan gyönyörû, mint a rózsa volt! Ugyanazon a napon egy szerzetes is végigment ugyanazon az ösvényen, és õ is megpillantott egy gyönyörû rózsaszálat. Leült mellé, beszívta az illatát, elgyönyörködött benne, és úgy belemerült a szépségébe, hogy el is feledkezett arról, hol van. Végül mosolyogva felállt és elsétált. Késõbb elmesélte az esetet az egyik barátjának. - És mire sikerült rájönnöd? - kérdezte a barát. - Arra, hogy a létet át kell élni, meg kell tapasztalni, el kell fogadni, és ünnepelni kell, és sosem szabad kísérletet tenni arra, hogy megismerjük a részleteit. Nézz csak! - mutatott körbe a kertben. - Nézz és láss, és fogadj el mindent olyannak, amilyen!
Ilyesmit tudok elképzelni, de nem tudnám pontosan megmagyarázni. :)
az a baj, hogy ha valamit szeretnék megtudni, elérni, akkor leginkább azonnal akarom. vagy legalábbis rögtön. esetleg iziben :D jó, van, amire muszáj várni. a ffiak inkább tudnak türelmesek lenni szerintem.
1. az információk érzékelése a megfigyelés a nézés 2. az információk megjegyzése a tanulás a tudás 3. az információk használata a megértés(látás) a gondolkodás
igen ez világos.. de mondjuk aki "lát", az gondolom volt hoyg csak "nézett" korábban, így talán le tudja írni mi a különbség..
sejtem valahol, mert vannak pillanatok amikor azt érzem hogy "értem" a másikat a nélkül, hogy bármit kellene mondania.. de honnan lehet tudni hogy akkor ott az valóban így van-e?
részben kapcsolódhat a topikhoz, meg érdekel mit gondoltok errõl .. ma olvastam ezt az idézetet:
"A megismerés nem részekre bontást, nem magyarázatot jelent. Hanem látást."
Antoine de Saint-Exupery
én mindig azt gondoltam, hogy akkor ismerek meg valakit igazán, ha megértem.. megértem például a motivációit, vágyait.. és ehhez ha nem is részekre kell szednem, de az alaposabb magyarázat hozzásegíthet a megértéshez..
ehhez képest nem értem igazán a "látás" mit jelenthet? simán "elfogadást"?
nem minden ember szokott pánikolni a nem várt dolgoktól sem. én pl. inkább utólag érzem a hatását egy stresszhelyzetnek. ha pedig mindig fel akar valaki készülni mindenre, nem hiszem, hogy marad ereje a tényleges tevékenységre.
Meghatározó az akarat, de szerintem sajna nem azon múlik minden. Minden jó szándék ellenére is rengeteg más befolyásoló tényezõ van, amit nem tud az ember pusztán az elhatározásával befolyásolni.
mindenki törekszik valamire, aztán jönnek a nem várt események, nem várt reakciók, olyan helyzetek, amikre fel sem lehet készülni. a jó szellemiség fontos, meg is lehet õrizni. legalább nem jut el az ember arra a silány szintre, hogy minden mindegy, minden bajáért mindenkit hibáztat, csak magát nem.
annyire egyértelmûen állítod, hogy egyszer, s mindenkorra? 20+ év házasság után is ez lesz a véleményed anélkül, hogy soha mást nem akartál volna mondani errõl, a világ legszerencsésebbje vagy.
ami a fejedben gondolatként kialakul arra képes vagy
másszavakkal: nem tudsz olyat kigondolni, amire ne lennél képes
a gondolataink ugyanis személyes tapasztalásainkból születhetnek meg, a tudásunkból vannak információk a tudásunk ezen információk összekapcsolódásai a gondolataink pedig ezen összekapcsolódásoknak a zárt rendszere, ami ezen kívül van pl egy olyan információ, amirõl nem tudunk, arra nem is gondolhatunk
Én úgy látom egyelõre - tapasztalatból - hogy ez olyasmi dolog lehet mint Ford ezen gondolata:
"Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz."
Tehát a mérleg objektíve mindig középre van beállítva, és egy ilyen vagy olyan irányú döntéssel billentjük ide vagy oda, szóval a "mûködik még tovább" és a "nem mûködik tovább" irányába.
Akik pl a házasságot komolyan veszik, azok a mérleg mutatóját egyszer s mindenkorra kilendítik a "mûködik még tovább" irányba, és eszerint igyekeznek vezetni az életüket, kapcsolatukat, hisz a másik irányba való billenést kiküszöbölték.
Arra akartam célozni, hogy a kezdeti rózsaszín ködben, amikor még fülig szerelmes valaki, több dolgot elnéz a másiknak, hajlamos kisebbíteni az ellene elkövetett apróságokat. Nyilván nem szó szerint kell érteni azt, hogy "mindent megbocsát"... De akkor még meg lehet magyarázni, hogy ez csak átmeneti állapot, és majd minden helyrejön stb (nevezhetjük önáltatásnak is), annyira nem akarja elveszíteni a másikat. De mindig megvan az a határ, amikor már elég volt és nem mûködik tovább a dolog.
Aztán persze embere válogatja. :) Nekem ez a tapasztalatom.
nem bocsájt meg az ember akkor sem mindent a másiknak, ha fülig bele van szerelmesedve. én legalább is nem tettem. van az a határ, amit már nagyon nem kell feszegetni senkinek egy párkapcsolatban sem. max ez egyéni besorolás.
Hát nincs olyan nagy eltérés aközött, amit beszélünk. :)
Amit írsz, az a barátságra remekül igaz, ezzel egyetértek. A barátaiddal meg tudod tenni, hogy hetekig vagy évekig nem beszéltek, aztán ugyanott folytatjátok, ahol abbahagytátok. És persze addig is szereted és fontos neked. (Nekem is van ilyen barátnõm, évente kétszer találkozunk, de 10 perc után úgy egymásra hangolódunk, mint anno amikor minden nap együtt mászkáltunk.)
Szerelemben, kapcsolatban viszont ez nem mûködik, mert egyoldalú lesz a dolog. Egy darabig el lehet viselni, ha fülig bele vagy zúgva a másikba, akkor meg is bocsátasz neki mindent. Pláne ha együtt is éltek már, akkor sokkal inkább felerõsödik minden bántás, hisz minden nap látod, együtt alszotok... De te is írod, hogy attól, hogy szeretsz valakit, még nem lesz feltétlen mûködõ a kapcsolat. A #22409 -ben írod is; ezt az állapotot nem lehet a végtelenségig eltûrni, bármennyire is fontos neked a másik. A többiben meg egyetértünk: ha a másik csak azért ad, hogy késõbb õ is visszakapja és elvárja az ennek megfelelõ bánásmódot, az nem szerelem, hanem üzlet.
van olyan barátom, ismerõsöm, akit ritkán látok, de attól függetlenül tudom szeretni a személyiségéért. így egyet értek veled ebben. sõt, olyan személyre is tudok szeretettel emlékezni, aki utóbbi idõben leginkább csak piszkált, vitáink voltak, nem is kicsik. dobálóztunk egymásra mindent. nem lesz belõle újra barátság azt hiszem, de nem csak a marhaságaira tudok visszaemlékezni, hanem arra is, amikor törõdõ, kedves volt, megmutatta a jó tulajdonságait is. bár remekbeszabottan elcseszte a jó kapcsolatot kettõnk között, mégis tudok rá szeretettel gondolni annak ellenére is, hogy mostanában csak rosszat kaptam tõle. tuti van benne abból a jóból, amiért közel tudtam érezni magamhoz hónapokon keresztül.
az lenne mazochizmus ha azt szeretném hogy fájdalmat okoz.. de én azt nem szeretem, így hosszú távon nyilván nem akarom elviselni ezt.. ha ez így lenne, akkor azt mondanám hoyg bár szeretlek, de ez a kapcsolat nem jó nekem
Például, van egy barátnõd, akit szeretsz, mert okos, szereti az állatokat, humoros és mondjuk még kedves is másokkal. ("szeretlek: szeretem azt aki te vagy") Viszont, az illetõ nem foglalkozik veled, fontosabb neki, hogy a barátaival legyen, vagy inkább egyedül lenne, és te azt veszed észre, hogy folyamatosan csak a háttérben vagy. Ez rossz esik neked. És ez mondjuk így megy nagyon sokáig. ("ha nem kapok tõled semmit akkor is fontos vagy a számomra")
Szeretni valamit, ami fájdalmat okoz, mazochizmus.
És ha azt mondod, hogy egy idõ után szakítanál a hölggyel, mert hiába szereted, ez így nem mehet tovább, akkor lényegében elmondtad ezt: #22401.
ha a személyisége nem változik meg ahhoz képest amit én fontosnak és szerethetõnek tartok akkor igen..
csak egy példa.. biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek vannak olyan barátai aki felé szeretettel tud fordulni akkor is, ha mondjuk évente egyszer vagy kétszer beszélnek csak.. vagy jó érzéssel gondolsz valakire attól függetlenül, hogy õ tette-e érted mostanában valamit vagy sem..
a/ szeretem azt amilyen vagy velem, hogy pozitív dolgokat kapok tõled b/ szeretlek: szeretem azt aki te vagy, a személyiségedet, a világnézetedet stb (az ellentéteink ellenére is)
ez a kettõ nem ugyanaz, ráadásul: a/ ha nem kapok tõled, vagy bántasz akkor az nem olyan jó nekem ezért nem szeretlek b/ ha nem kapok tõled semmit akkor is fontos vagy a számomra, és ha esetleg bántasz az nekem rossz ugyan, de mégis fontos vagy
az emberek általában (korábban én is) az elsõ esetben mondják valakinek hogy szeretlek.. én egy jó ideje már csak akkor mondom ha úgy érzem eléggé megismertem valakit ahhoz, hogy õt magát értékeljem számomra pozitív emberként az életemben (még akkor is ha esetleg õ maga nem ad nekem semmit).. ezért is mondom ezt kevésszer
btw az hogy valakit szeretek ("b"), még nem jelenti azt hogy az mûködõ kapcsolatot is eredményezhet..
szeretni a páromat? nem azért vagyok senkivel kedves hogy majd õ is kedves legyen velem.. azért vagyok kedves vele mert értékes ember számomra, és jól esik nekem hoyg adhatok neki.. egy kapcsolat akkor mûködik szerintem jól, ha mindkét fél ilyen elven, önként akar adni a másiknak..
lehetne mondani hogy nincs különbség, hiszen számomra is fontos hogy kapjak.. a különbség ott van szerintem, hogy valamit elvárok cserében a másiktól, vagy hogy rábízom azt a döntést hogy mit és mikor ad..
velem ne azért legyen senki kedves mert én azt elvárom.. legyen velem akkor kedves amikor õszintén felém tud fordulni, és azért mert neki jól esik adni
ha tartósan mindig csak az egyik fél "ad", akkor ott nincs egyensúly, és akkor a kapcsolat nem mûködik
A húsleveses példa szvsz arra próbál rávilágítani, hogy mennyi negatívumot vagy hajlandó elviselni a párodtól és mikor éri el a hibáival/hozzáállásával/akármivel nálad azt a tûréshatárt, amikor már azt mondod, hogy nem éri meg fenntartani a kapcsolatot, mert nem lehet megoldani a felmerült problémát vagy a köztetek feszülõ ellentétet.
Ha eljön ez a pont, azon már semmilyen kompromisszum nem segít. :)
mindig is szerettem volna tisztába kerülni az érzéseimmel, egy részével azt hiszem sikerült is.. de nem hinném hogy túlmisztifikálom, egyszerûen csak másra használom a "szeretlek" szót mint általában szokták.. emiatt számomra tartósabb és értékesebb lesz mint azoknak akiknek ezt annyi is el tudja mulasztani ha a "szeretett" személy épp nem a kedvük szerint cselekszik..
az hogy szeretem a húslevest, számomra nem ugyanaz a kategória mint amikor valakinek azt mondom hoyg szertlek, még akkor sem ha a "hagyományos" megközelítést használom.. de akkor hogy a példánál maradjak.. az hogy a hideg húsleves nem ízlik, és lehet hogy meg kell várjam hogy megmelegszik, még jelenti azt hogy nem szeretem a húslevest..
ha jól érzed magad valami hatására, akkor szereted azt a valamit, függetlenül attól, hogy azt egy csaj okozza vagy egy cicus vagy egy tál húsleves vagy egy szem eper
tisztába kell kerülnöd az érzéseiddel ez tény és ebben igazad van
viszont, ha te eldöntöd, hogy szereted a húsleves, akkor az nem azt jelenti, hogy bármilyen körülmények között szeretni fogod - hidegen lehet hogy már nem, vagy ha el van sózva esetleg sótlan, vagy nincs benn elég tészta vagy túl sok tészta van benne és így tovább, tehát azért tenned kell neked is és a húslevesnek is, hogy az jó legyen neked és ezt a tökéletes húslevest kompromisszumok árán éred el, mivel dinamikus egyensúly van van olyan elsózott leves amit még megeszel, de van olyan amit már kiöntesz
az hogy nem vagy tisztában azzal hogy én mivel vagyok tisztában magammal, és az érzéseimmel kapcsolatban még nem jelenti azt hogy nekem nicsn meg a saját igazam, valamint azt sem hogy csak a te igazságod létezik
azzal egyetértek hogy a legtöbb ember (korábban magamat is beleértve) gyakran esik abba a hibába, hogy akkor gondolja valakirõl hogy szereti, ha a másik neki szeretetet, jó érzéseket tud adni..
viszont én pont ezért nem mondom ezt addig, amíg csak a fenti érzést tapasztalom magamon.. csak akkor mondom ezt bárkinek is amikor eljutok odáig amit a #22391-ban leírtam..
az hogy te nem vagy tisztában magaddal és az érzéseiddel, az még nem azt jelenti, hogy igazad van
ha valakit szeretsz, azt azért szereted, mert kialakult egy olyan elképzelés benned róla, ami jólesik neked és akkor magadat szereted olyannak, amivé az által váltál, hogy kialakult benned egy gondolat róla
tehát, ha szeretsz valakit, akkor igazából nem azt az embert szereted, hanem azt a változást éled meg szerethetõnek, amit az õ megismerése jelent
ezáltal becsaphatod magad elég könnyen, utána, ha jönnek a tapasztalatok a lánnyal kapcsolatban, amik esetleg nem tetszenek, akkor azokat kompenzálnia kell a jó dolgoknak vele kapcsolatban, mert akkor ez a prekoncepció el fog sekélyesedni, ha csak a rosszat látod meg, ezen a lánynak is dolgoznia kell, de neked is, mert ha nincs egyensúly, akkor borul a kapcsolat
én nem azért szeretek valakit mert õ viszontszeret.. akkor mondhatod valakirõl hogy szereted, ha a hibái ellenére is pozitívan tudsz felé fordulni.. a szeretet nem lehet sem kompromisszum, sem üzlet kérdése..
az más kérdés hogy azért mûködik egy kapcsolat mert kölcsönösen akarjuk mûködtetni, és ez akkor igazán jó ha kölcsönös szereteten alapszik..
"mert mi a jó nekem abba, ha egy dohányos mellettem van ha ezen kívül semmi mást nem tesz, ennyi erõvel egy dohányzó 55 éves hajléktalan férfi is lehetne melletted"
ha a csajod nem tenné meg neked amit te elvársz tõle, az neked ugyanannyi mint egy 55 éves hajlesz?
senki nem tökéletes, így szerintem amit tehet az ember az az, hogy olyat választ akinek a tulajdonságai, személyisége nagy részét tudja szeretni, tisztelni, a többit pedig elfogadja hogy ez vele jár.. aztán lehet mondani hogy ez vagy az nem szimpatikus, de azt már a másik félnek joga eldönteni hogy változtat-e ezen.. neked meg szived joga hoyg eldöntsd, akarod-e úgy is ha nem változtat..
kutyát sem azért tartok.. nõt sem "tartok", úgyhogy ez nem jó példa szerintem
és õ is megtehetne bármit ennyi erõvel...olyan dolgokat is, amik neked nem tetszhetnek belül...kérdés te ezeket a dolgokat elfogadod-e, de erre azt válaszolnád, hogy mégis miket;)