Szinte teljesen egyedül – pár könyvajánlást leszámítva.
Segítség? Mester? A problémáim, vágyaim és az igyekezet ezek megoldására, elérésére.
Ezek hajtottak, ezek hajtanak ma is. Lehetõségem szerint igyekeztem mindent megragadni, ami a célhoz közelebb vivõnek látszott elõttem – a látszat persze sokszor csalt.
az meg legyen a te bajod. én nem azt mondtam, hogy minden nõ ilyen, hanem azt, hogy ez alapvetõ nõi tulajdonság. vannak kivételek. nagyon nem érdekel, hogy te mit/kit hogy viselsz el, hogy nem viselsz el, természetes, hogy a magam nevében írtam. sõt, én még olyan nõvel nem találkoztam, aki ennyire ódzkodik az érintéstõl, fõleg, ha kapcsolatban él.
#22287 azért, mert mint említettem, a nõk szívesebben fejezik ki az érzelmeiket, de ezt nem csak szavakkal, mimikával, hanem érintéssel is megteszik (tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, ne vegye magára :)). ténylegesen nem kell belemagyarázni semmit, legfeljebb, ha ez valakit zavar, utaljon rá.
azt gondold végig, hogy ha a döntésed valakit érint bármilyen szempontból, akkor õ vajon mit érez; képzeld bele magad a helyébe, mintha valaki más csinálná azt veled, amire te készülsz hogy megteszed vele
csak azt tegyél másokkal, aminek te is örülnél, hogy veled megteszik
ez így igaz, a te vonalad egy olyan topik téma lehetne, hogy "Miért nem tudok megbízni magamban?" esetleg "Miért nem felelek meg a saját elvárásaimnak, ha azokat én alakítom?" vagy másképpen fogalmazva "Hibáztathatom a páromat azért, mert nem tudom elfogadni õt sem olyannak amilyen?"
Nekem alapvetoen nem problema az ellentetes nemu barat, inkabb azt mondanam h van egy mennyisegi es talalkozasi hatar nalam ami alatt nem erzek feszkot.. kb annyi hogy nem lakotarsat kerestem sosem uh nekem az az oke alapvetoen ha az aranyok egyertelmuen a kapcsolat fele billennek
Illetve ha a masik nem uz sportot az uj baratok beszerzesebol
#22282 Alapvetõen miért probléma az ellentétes nemû barát vagy haver? Ez a vita már többször felmerült néhány emberrel, de még mindig nem fogom fel. :D
#22285 Magad nevében beszélj, rám pl. egyáltalán nem jellemzõ... és fordítva is, azt sem szeretem, ha csak a karomat megérintik például.
Meghallgattam kétszer amit linkeltél, magvas és hasznos gondolatok..
teljesen egyetértek mindazzal amit leírtál és irigylem hogy ha ezt ilyen könnyen tudod megtenni..
ide szeretnék én is eljutni, de most még ott tartok hogy nehéz õszintén örülnöm annak ha pl más pasikkal érzi jól magát, vagy ha esetleg megismerkedik új pasikkal mondjuk egy buliban és majd tartani is akarná esetleg a kapcsolatot vele mert milyen jó fej..
bezárni mondjuk sosem fogom, vagy azt mondani hoyg ezt vagy azt ne csinálja (akármilyen ezirányú ösztönös késztetésem is van erre).. max ha nagyon szar valami akkor elmondom neki, megbeszélem vele, hogy valami nekem miért nem esik jól
igen, érdekes lenne, ha valaki szintén csak azt akarná, hogy õ legyen neked a kizárólagos legfelesõbb jó és aztán legszívesebben "vasfüggönnyel" venne körbe és ...
próbáld meg szabadon hagyni, s ha veled marad akkor a tied, ha meg nem, akkor csak idõ kérdése, hogy mikor megy el, viszont akkor jobb ha inkább elõbb, mint késõbb
én sokszor kimondottan elküldöm a barátnõmet, hogy menjen el szórakozni, érezze jól magát, mert megfolyt azzal, hogy mindig mindent csak tõlem vár
nincs is mindenben közös érdeklõdésünk, és nem okoz minden kölcsönösen örömet egymásnak; külön külön azért csak szükségünk van pár ilyen dologra is
aztán van amikor mondja, hogy itt-ott milyen jó pasit látott, meg itt-ott milyen jól érezte magát, de ettõl engem szeret s ezeket inkább olyan jelzéseknek veszem, hogy ezt és azt érdemes lehet a kapcsolatunkba építeni
mindig mondom neki, hogy mellettem szabad ember, és ha mehetnékje van menjen, mert ha "börtönbe zárnám is csak a rácsokat kezdené el reszelni" ilyenkor
Nem az. Persze, van 1-1, aki mindenkit letapiz. Ez is sokat elmond az adott személyrõl. Na, az ilyeneket kell elkerülni. ^/_\^ (Hacsak nem egy dugásra kell. Persze, itt is felmerül a kérdés, hogy az ember mennyire szereti a használt holmit...)
mekkorát tévedtek. alapvetõleg a nõk igenis hozzáérnek a beszélgetõpartnerükhöz. nincs ebben semmi meglepõ. az a nem mindegy, hogy ezt milyen módon teszik. meg az sem mindegy, hogy a másik fél mit ért ki belõle.
Olyat keress, aki beszélgetés közben nem taperolja/fogdossa/érintgeti a másikat.
Véletlenségbõl nem fog kialakulni semmi sem. Vagy megmarad minimális szinten.
Egyénfüggõ, hogy kinek mennyi idõ kell a barátaira és a kapcsolatára, hogy az neki kényelmes legyen. Ha szerencséd van, akkor hasonlóan gondoljátok mindketten.
a párom iskolákban, munkahelyeken körül volt véve mindig pasikkal, és innen vannak ismeretségek.. annyira még nem ismerem hogy tudjam hogyan kezeli ezeket, nem láttam még ilyen helyzetben..
az érintkezés alatt azt értem , hogy mondjuk ismerek lányokat aki beszéd közben megérintik néha a másikat.. az intim az félreérthetõ mert nem taperolásra gondolok.. én mondjuk kevésbé vagyok érintgetõs, én nem "osztogatom" ezt csak úgy, de valószínû én vagyok visszafogottabb és kicsit merevebb ezen a téren..
az meg örök kérdés számomra hoyg mi a "normális".. mármint azt írod hogy nem keres új fiú barátokat.. de ez nem feltétlenül azon múlik hogy keresi, hanem az életben vannak találkozások és kialakulhatnak baráti, haveri kapcsolatok.. és ok nem kell összenõni a párunkkal és teret kell hagyni meg minden és hagyni hogy a barátaival is töltsön idõt, de azt sosem tudom jól eldönteni hogy hol érezheti azt az ember jogosan, hogy ez túl van egy határon, és hol van az hogy csak a saját "félelmeim", defektem az ami "beszól"?
Nem mindenkinek van ellentétes nemû "barátja" vagy haverja.
De ha (a rendes lánynak) van is, akkor azt úgy is kezeli. Teszem azt, nincs érintkezés és semmi intim faszság, mert lerúgja a gyerek tökeit. Ha meg jobb fejnek találná, és jobban érezné magát vele, akkor vele jött volna össze. (És szerintem egy normális lány nem keres új fiú barátokat, ha van egy pasija.)
#22281: Nem azért mondtam, csak jelezni akartam, hogy ha rendes lányról van szó, akkor szerintem ez a dolog nem áll fenn.
btw.. valóban, az én "vonalam" már nem teljesen a fórum témájához kapcsolódik.. bocsi
kérdés hogy az mennyire életszerû? úgyértem azt nem gondolom hogy egy lánynak ne lehetnének fiú barátai.. nekem is vannak lány barátaim, és tudom normális szinten kezelni ezeket.. az más kérdés hoyg a "defektem" vagy félelmeim miatt ezt hogyan élem meg errõl az oldalról, de az én célom az hogy ne a félelmeim szabják meg hogy hogyan élem az életem..
Ha már ritka rendes lányról szól a topik... Van olyan ritka rendes lány, akivel ha együtt vagy nem keresi más srácok társaságát, mert A. nincs rá szüksége, B. tudná, hogy téged zavarna.
Ennek fényében mit fog tenni ha valakit jobb fejnek talál, valakivel jobban érzi magát stb. mint veled?
a kérdés jó meg a hûség témaköre is.. ami elsõre eszembe jut az rólam szól, hogy akkor átmenetileg a másiktól kap jó élményeket, izgalmat, bizsergést stb és én ilyenkor nem létezem számára.. hogy mit fog tenni? ha szélsõségesen nézzük (de hûséges) akkor bármilyen bizsergés is van, megpróbál úrrá lenni rajta, és utána hozzám jön vissza.. ami jó, de ott van az a negatív érzés bennem mégis, hogy mást is beenged.. és ha ideiglenesen is, az ott lesz benne utána.. hogy nem én vagyok az egyetlen aki pozitív élményekhez juttatja..
ami amúgy vicces hogy fordítva én is tudom hoyg jól tudom mással is érezni magam, hoyg nem lépek át egy határt, és ettõl még nem inog meg a kötelék köztem és a párom között, de ezt az érzést mégsem tudom "átirányítani"
Ennek fényében mit jelenthet, ha máshoz ér stb? hasonló mint az elõzõ.. annyiban más hogy a máshoz való kapcsolódása némileg "intimebb" módon történik, ha sarkítom a dolgot akkor jól esik neki érezni valaki más testét.. gondolom egy határon belül tartja ezt ha hûséges..
hát igen, de ehhez a módszer amit még nekem legalábbis keresgélni kell, sokszor magamra kell erõltetni a koncentrációt.. az pedig valóban úgy van, kis lépésekkel, kis célokkal kell haladni, amit hajlamos vagyok elfelejteni, mert egyszerre és hamar szeretnék már túllenni a nehézségeken és majd jól boldognak lenni.. ami tudom hogy nem így mûködik hisz olyan állapot sosem lesz, de a belsõ késztetéseim mégis e felé tolnak :D
na, fiúk, akkor kicsit tessék lazítani. nem jó folyton rágódni a dolgokon, tényleg csak túrja maga elõtt az ember a nehézségeit. megoldani egyszerre mindent nem lehet. szép sorjában, idõvel lesz megoldás is :)
nekem is folyton jár az agyam:) odáig jutottam, hogy plusz a költözés okozta stressz miatt, hogy heti 1x legalább bevérzett az orrom és a vérnyomásom is igen magas lett...
Kicsit tulzonak erzem a diagnozist :).. valoszinu felre ertheto voltam.. nem hangokat hallok foleg nem mas hangjat.. a sajat gondolataim vagy eszmefuttatasaim azok amre celozni probaltam. Pl amikor agyalok valamin akkor van hogy porog a fejemben par gondolat es annyit jaratom hogy szinte hallom.. szinte, de sosem valosagosan ;) sokkal jobb szo talan hogy neha zsong a fejem a sok agyalastol
te neked mindenki klinikai eset, aki eltér a "normálistól" õ próbálja keresni az okokat, kijavítani a saját úgymond hibáit, amit annak vél, te pedig máris a pszichiátriára küldöd:)
visszavehetnél picit érdekes salsoulnak semmi problémája nincs a sráccal
szerintem még idõben menj el pszichiátriára, lehet ez így elsõre durván hangzik, de bipoláris zavarod van más néven skizofrénia tüneteit produkálod, ha csak rövid ideig, akkor lehet sima mániákus depresszió, de ha több hónapja akkor esélyes
a szorongást mint fogalmat sosem tudtam jól körülhatárolni, úgyhogy megnéztem a neten: aggodalmaskodás, idegesség, feszültség, nyugtalanság, ingerültség, stresszes állapot
ami miatt most konkrétan érzem hogy kicsit növekszik bennem a szorongás az például az, hogy pénteken lesz sörözés az én barátaimmal, haverjaimmal.. csupa fiú.. ez lesz az elsõ alkalom, hogy találkozik a párom velük, és hát vannak köztük nagy nõcsábászok, meg olyan típusok akik tudom hogy esetleg bejönnek neki..
az egyik félelmem gyökere, hogy majd lesz(nek) valaki(k) aki esetleg érdekesebbek, vonzóbbak és majd velük érzi jobban magát.
a másik félelmem meg hogy (mivel még nem voltunk hasonló helyzetben) olyan dolgokat látok, amit nem fogok jól kezelni.. ilyen például ha õ megérint másokat, vagy mások megérintik õt és õ ezt hagyja, vagy flörtöl, nem leplezi hogy valaki bejön neki stb
ez utóbbi például az a kategória, ahol nem tudom mi a "normális" határ ameddig nem kéne hogy zavarjon, és mi az ami már arra mutat hogy a másik "megszegi a kapcsolat íratlan szabályait"
mindez úgy hogy folyamatosan kapok tõle abszolut pozitív megerõsítéseket
a gondolataimat meg hát van hogy igen, de nem úgy hallom mintha más, inkább csak mintha néha hangosak lennének
köszi az érdeklõdést.. egyelõre az a fázis van, hogy figyelem magam amikor valami rosszul érint, és próbálom különválasztani a "sebzettségbõl" adódó reakciókat attól amit mondjuk "normálisan" érezhet az ember.. nem megzuhanni és nem magamra venni ha a párom valamiért morcos.. önmagamat adni és ne ösztönösen megfelelni akarni.. felismerni hoyg mikor kell a másikat elengedni, teret hagyni neki akkor is ha épp szükségét érezném a törõdésnek.. túllépni és nem hordozni azt ha valami bánt, de azért felismerni azt ami valóban nem fér bele az én világomba és annak hangot is adni nem mindig megy könnyen és felszabadultan, még sok az amikor nem igazán tudom mi a "normális", de próbálom a határaimat tágítani, feszegetni, és szerencsére a párom is megértõ és lehet vele néha beszélni errõl..
múlt héten beszéltem egy terapeutával, aki a közeljövõben indít elvileg pszichodráma csoportot.. ettõl azt várom, hogy az el nem gyászolt, görgetett és rosszul kezelt sérelmeket sikerül a helyére rakni, és ezáltal is sikerül kicsit élhetõbbé tenni a defektemet..
próbálok reggelente, esténként kicsit meditálni, próbálok tudatosan arra koncentrálni, azt megélni amit épp csinálok és nem elkalandozni.. most még inkább azt érzem hogy figyelnem kell arra hogy ezek menjenek, még nem rutinszerû
szívesen, remélem találtál bennük valami hasznosat
Általánosságban még a filozófiával és a spiritualitással való valamilyen szintû kis foglalkozást tudnék javasolni. Én ebbõl nyertem a legtöbb jót és értékest az életemben.
nem, mert ha másokkal töltöd az idõd, másokra figyelsz, nem fog az hiányozni, ami nagyon bántana. sok idõ, amíg csitul a dolog, de, ha vannak olyanok, akikkel jól érzed magad egyszer csak azt veszed észre, hogy rendben vannak a dolgok. már nem hiányzik, már nem fáj.így nem felszíni vakargatás, hanem maga a gyógyszer a bajra.
Ha nem tetszik ahol vagy: evezz új vizekre. Tájold be az új irányt, húzd fel a horgonyt és bonts vitorlát. Aztán vissza ne nézz, mert „senki sem alkalmas az Isten királyságra, aki miután kezét az eke szarvára vetette, hátra tekint”.
Tulajdonképpen ennyi. Nekem ez segített. Az egész gyûlölet sztori irrelevánssá vált az új kikötõ szempontjából.
Másrészrõl igyekszem a dolgokat nem személyesre, nem rólam szólónak venni, különösképpen a rólam szóló személyes dolgokat.
Megégetem magam a tûzzel. Gyûlölöm a tüzet ezért? Ha ép eszem van: nem. Megráz az áram. Gyûlölöm ezért az áramot? Ha ép eszem van: nem.
Ugyan így érdemes eljárni az emberekkel. Kitapasztaljuk a tulajdonságaikat, és aztán annak megfelelõen eljárunk. Építünk belõle, felhasználjuk, alkalmazkodunk, kikerüljük, eltávolítjuk stb.
igaz az a mondás, hogy az idõ minden sebet begyógyít. el nem felejted, de már nem fog fájni. lassú folyamat (legalább is nálam). addig pedig elmesélem mi az ami bánt a legjobb bnõmnek, haveromnak. kapok visszajelzést nõi és ffi látásmódból is, összerakhatom magamnak ahogy akarom. aztán pedig, ott vannak a mindennapok, a megszokott teendõk. lefoglalom magam, nem jut idõm a 'semmin' agyalni. pont elég amikor lefekszem már. ha nagyon bánt valami, amit muszáj lesz túllépni, akkor lekötöm a szabad perceimet mindennel, amivel lehet. olyankor nem bírok megmaradni egyedül. közös progikra megyek. nekem ez a legjobb, ami bevált. másnak biztos más.
még valami eszembe jutott reggel.. triviálisnak tûnt elsõre, de rájöttem hogy nem annyira kézenfekvõ számomra.. a megbocsájtás, elgyászolás, elengedés folyamata
kimondani egyszerû hogy ok nem haragszom, megbocsájtok.. de a sérülések nyomai ettõl még nem tûnnek el, nem lesz semmis és csak görgetem magam elõtt mindet.. el kell engednem a korábbi sérelmeimet és erre még nincs jó "módszerem".. van ezzel kapcsolatban saját tapasztalatotok? kinek hogy megy ez, illetve van-e valami jó módszer?
szerintem csak így tovább, gyakorlat teszi a mestert a kezdeti botladozások, "szerencsétlenkedések" idõvel, gyakorlattal megszûnnek
a pároddal tényleg beszélhetsz a dologról, esetleg beszélhettek arról, hogy mondja el ha valamit túl soknak vagy túl kevésnek érez és aztán idõvel adjusztálhatsz a dolgokon
Ahogy a dal is mondja:
Life's a dance, you learn as you go. Sometimes you lead, sometimes you follow. Don't worry about what you don't know, life's a dance, you learn as you go.
akkor beszélhetsz önértékelési zavarról, ha sokkal eltérõbben látod magad, mint azok, akik ismernek, ismerik a képességeidet és pártatlanul állnak hozzád. nagyon kétlem, hogy nálad ez lenne a gond. szerintem, egyszerûen csak extra igényed van a visszajelzésekre, mint sok más embernek is. ha a párod így elfogad, nem mész vele az idegeire, akkor nincs semmi gond.
Akkor is önértékelési zavarról beszélünk, ha amúgy ki vagyok békülve a világgal, és ismerem a korlátaimat, értékeimet és problémás területeimet?
Mármint azt figyeltem meg az évek alatt, hogy amíg nem kezdek el kötõdni, addig semmi ilyen jellegû problémám nincs.. amikor nincs senkim, teljesen felszabadult, kiegyensúlyozott tudok lenni és nem érzem hogy önmagamnak ne felelnék meg.. ez utóbbit igazából most sem érzem..
üdv újra.. a március elején boncolgatott "nyûgömmel" némileg továbbléptem, és azért írok, hátha valakit érdekel, akár tanulság, akár további hozzáfûznivaló tekintetében a dolog :)
Szóval végeztem némi önértékelést, és "nyomozást", és arra jutottam hogy az én problémám alapvetõen az, hogy nem tudok biztonságosan kötõdni (folytonos szeretgetésvágy, folytonos megerõsítési vágy, folyton nézem a telefonom írt-e és ha nem vajon miért stb stb).. Amire jutottam az az, hogy ennek az okai egészen gyerekkorra vezethetõek vissza, hogy ez már nem bepótolható "hiányosság", amire a rossz tapasztalataim még ráépültek, és csak erõsítették a rossz hozott mintát.. viszont szeretnék ettõl valahogyan megszabadulni, vagy élhetõ módon úrrá lenni..
Jelenleg azt próbálom megvalósítani, hogy figyelem magam, és próbálok különbséget tenni, hogy mikor érzem azt hogy valamit ennek a "mûködészavarnak" a késztetésére szeretnék cselekedni, és mikor van az, amikor õszinte (valós?) érzelem kimutatásról van szó, és e szerint megtenni valamit vagy sem (sms-t írni, telefont, emailt nézni stb).. Próbálok mindig arra koncentrálni amit csinálok, és mindig elfoglalni magam valamivel, nem összekeverni a folymatokat, de sokszor úgy érzem még hogy túlkompenzálok, és nem látom még hogy hol a határa annak ami a másiknak sok vagy kevés, hol húzódik a közös és hol az egyén..
A felismerés és próbálkozás nem régi, de legalább annyiban megnyugtat, hogy kicsit tisztábban látok magammal kapcsolatban..
Fogok majd errõl a párommal is beszélni, de ha van ezzel kapcsolatban valakinek még javaslata, hozzáfûzni valója azt megköszönöm ;)
na amúgy komolyan, ha te is magányosnak érzed magad természetesen, én is hasonlóképp akkor mire várunk vágjunk a dolgok közepébe:D találkozunk, összehozunk valamit, nem félünk levetkõzni és azután folyamatmenedzselés:DDD