Ezt a topicot azért nyitottam, mert már több helyen találkoztam olyan gondolatjátékkal, amiben azt feszegetik, hogy egy 2d-s lény hogyan lenne képes érzékelni a 3d-s dolgokat, vagy egy 3 dimenziós lény a 4 dimenzióst. Maradjunk az elsõnél: Az nyilvánvalónak tûnik, hogy amég a 3d-s dolog nem metszi a 2d-s világot, addig a 2ds világ lakói semmilyen megfigyelést nem tehetnek a 3 dimenziós dologról (bár elképzelhetnek rá modelleket).
Engem azok az elképzelések érdekelnek, hogy ki mennyire tartja megismerhetõnek a 3d-s dolgot 2d-s lény szemszögébõl.
Az én véleményem: Amint keresztezi a 3d-s dolog a 2d-s világot, akkor mindent megtudhatnak a 3d-s dolog az részérõl, amivel kapcsolatba kerültek. Sok olyan véleménnyel találkoztam, ami azt állítja, hogy 2d-s lény nem ismerheti meg a 3d-st. Amiért én mégis az ellenkezõjére következtetek, az az, hogy 3d-s dolgok is nagyszerûen leképezhetõk kettõ dimenzióba (mondjuk egy ház tervrajza). Továbbá mert vannak jelenségek, amiket érzékszerveinkkel nem tapasztalunk, de közvetetten, mûszerek által következtetni tudunk a létükre. Ilyen pl.: rádióhullám.
És akkor most próbálok Üvegszem másik topicban feltett kérdéseire válaszolni:
"Metszetek,na igen.de hogy rakod össze a metszeteket sikban? Még ha elejétõl a végéig minden méretet jegyeznének is,miközben áthalad a kúpos test,és utánna megpróbálák összerakni,akkor is csak egymás mellé tudnák pakolni,fent és lent hiányában.Tehát kapnánk egy belül kissebb nagyobb karikákkal teli négyzetet."
-Nincs szükség 3D-s összerakásra a kúspos test megismeréséhez. 2D-s leképezésre van szükség.
"Pontosan csak azt észleljük a 4d-bõl ami 3.d-ben képes megjelenni,tehát 1 metszet.De hogy indulsz el,és milyen méréseket végzel 1 gömbvillám esetében?Hogy rakod össze 3d-ben a 4d-s tárgyat? Vagy 2d-ben a 3d-t?" Errõl van szó, a 2d-s lények is csak azt észlelik, ami hatást fejt ki a világukra. A fennmaradó részt csak modellezni tudják. Viszont ami hatást fejt ki a világukra, azt teljes egészében vizsgálni tudják.
az ember 2d-s vagy 3d-s?:D és mitõl függ,hogy azaz élõlény,2d-s,vagy 3-dés?
Az ember az 3d, MERT VAN KITERJEDÉSE. (magasság, szélesség, a harmadik meg nem jut eszembe:) ). A 2 D-nek, meg csak magasság, és szélesség (vagy hosszúság?) Télleg, milyen a 2-D -s teremtmény?:)
Mondjuk azt nem értem, hogy ha a negyedik dimenzió valóban az idõ, akkor hogyan hathat a háromnál kevesebb kiterjedéssel rendelkezõ dimenziókra. Mert ha jelen van mindegyiknél, akkor meg eleve nincs is nulladik dimenzió. :)
"Valahogy úgy, hogy egyáltalán nem olyan objektív létezõ a szemünkben, mint az anyag, hanem tudati, és éppen azért, mert tévesen képzeljük el, mint ha az idõnek valami önálló, tapasztalható léte lenne, mint valami dimenzió. Úgy képzelem el az idõ mérését, hogy van egy anyagi változás, egy folyamat, és ebbõl a folyamatból kiragadott rész jelent egy egységet, amit mi másodpercnek/órának/napnak... hívunk. Tehát van egy mechanikus falióránk, a kismutató megtesz egy kört, és ezt nevezzük mi 12 órának. Ez teljesen visszavezethetõ csak anyagi változásra, hiszen csak a mutató mozog (na meg a többi jelenség, amit a szerkezettel mérünk). És mi ebbõl vonjuk le a következtetést, hogy van valami, amit ez a változás mér.
gyakorlatilag egységnyi mozgáshoz viszonyítjuk a jelenségek változását, mozgását, és azt nevezzük idõnek. ugyanúgy megállná a helyét számításban, ha egységnyi mozgással számolnánk, nem pedig idõvel."
Guns N' Roses szégyenteljes elõadása egy vendégénekessel. :)
mi az a 2D-s lény??? papucsállatka,v mi a rák??? már a papucsállatkának is van megassága, szélessége,és vastagsága (még akkor is,ha csak mikroszkoppal nézhetõ és mérhetõ) még ha a membrán 0,00000001 mikrométer vastag,akkor is mérhetõ, szal már az is 3D-s...
ezek után tényleg érdekelne,mi a fene az a 2D-s lény... (csakh az alcimhez ragaszkodva irjak,és ne fantáziálgassak itt idõrõl meg efféle fantáziálmányokrol)
ez csak gondolatjáték, ne vedd a szívedre, ha nem találod a párját a természetben. :)
oké, de akkor ilyen gondolatmenettel megdõl minden amit a geometriáról tanultál... mert ugye ott is az alapja mindennek a pont, ami elvileg kiterjedés nélküli, holott ha csinálsz egy pontot a papíron, vagy rajzasztalon, akkor annak lesz valahány, vagy valahanyad négyzetmilliméter kiterjedése.... tehát így gondolkodni nem helyes...
És mi van a síkkal, mint geometriai objektummal? Ha így gondolkodsz, máris van egy 2D-s objektumod, amit az általad érzékelt 3D-s világban is definiálni, tehát modellezni tudsz. Például a monitorod síkjának csak 2 kiterjedése van.
Tegyük fel, hogy valami 2d-s élõlények egy síkon élnek, és a síkjukat, vagyis a világukat (!) metszi egy 3D-s test, ezesetben egy háromszög alapú gúla.
A síkon élõ élõlények a gúlának csak azt a részét érzékelnék, ami a síkjukat éppen metszi. Vagyis a háromszög alakú A2 metszõsíkot. Viszont a gúla a síktól felfelé, vagy lefelé esõ 3D-s kiterjedését már nem érzékelik, csak azt, hogy egy háromszög alakú területen szakadás van az õ világukban.
Szóval amikor mi térgörbületrõl, meg fekete lyukról beszélünk, kb így is el lehet képzelni, hogy a mi 3D-s világunkat metszi valami többdimenziós dolog, aminek logikusan a 3 dimenzión felüli kiterjedését nem tudjuk érzékelni csak azt, hogy szakadást, torzulást okoz a mi 3 dimenziónkban.
Ha a 4. dimenziónak az idõt vesszük, akkor annak nem feltétele, hogy az elõzõ 3 is érzékelhetõ legyen.
A mi 3D-s világunkban csak érzékelni tudjuk az idõt, vagyis a negyedik dimenziót olymódon, hogy haladunk benne elõre. Ezzel az analógiával egy 2D-s test is tudja érzékelni az idõt, ha halad benne elõre, vagyis változásokon esik át. Mindattól függetlenül, hogy az õ szintjén a 3. dimenzió nem érzékelhetõ közvetlenül, max elméletet gyártanak róla, hogy mitõl van a háromszög alakú szakadás az õ világukban. (#20)
A kvantumfizika szerint egyébként 11 dimenzió van, tehát a 3 közvetlenül és egy közvetetten érzékelhetõ dimenzió felett még 7. Ezek közé tartozik pl a húrelmélet is, ami a szubatomos részecskék között teremt olyan kapcsolatot, amire csak elméletek útján tudunk következtetni, de érzékelni sehogyan sem.
Az idõ mindig is egy viszonyszám volt, a gondolat helyes.
Hogyan definiálják most a másodpercet: "A másodperc az alapállapotú cézium-133 atom két hiperfinom energiaszintje közötti átmenetnek megfelelõ sugárzás 9 192 631 770 periódusának idõtartama."
Hogy egységnyi mozgással írjuk le a változást, és ne az idõvel? Ez így értelmetlen, hisz az idõ maga az egységnyi mozgás. Például a nap mozgása az égbolton, amivel már régen is "mérték az idõt". Hogy aztán egy egységét percnek hívod, vagy az árnyék mozgásáõt cm-ben méred, már csak részletkérdés. Az idõ mint fogalom attól még ugyanabban a formában van jelen.
Azonban ugye ez az idõmérés a fénysebességen alapul. Vagyis hogy a nap fénye mennyi idõ alatt jut el hozzánk, és mennyi idõ alatt milyen változást jelent az árnyékok mozgásában. Viszont mi van annak az embernek az idõmérésével, aki netán fénysebességgel mozog? Mihez tud õ viszonyítani? Itt kezdõdnek a problémák.
Ahogy Hawking pl megmondta, ez ugyanolyan önmagának ellentmondó, és értelmetlen kérdés, mintha azt kérdezed, hogy mi volt az idõ kezdete elõtt, vagy mi van az északi sarktól északra.
Aztán már el is jutottunk a szingularitáskhoz. Maga Einstein is tisztában volt azzal, hogy az általános relativitáselmélete nagy bizonyossággal elõrejelzi szingularitások létrejöttét, és ezáltal furcsamód az elmélet saját magát dönti meg véges idõn belül a jövõben.
A második mondatoddal magyarázod. És én egyáltalán nem látom értelmetlennek. Egységnyi változásnak adtunk egy nevet, és az az idõ.
A fénysebességes problémát én nem értem, mert nem valami jó a fizika tudásom. De ha jó a gondolatmenet, akkor az is leképezhetõ mozgáshoz viszonyítva. pl.: hányszor akkora mozgást végez a foton, mint az egységnyi mozgás.
Pontosan azért, mert az idõt nem lehet ilyen egyszerûen leírni úgy, hogy ne legyenek szingularitások a definíciókban. Magyarázd meg pl a gravitációs, vagy a sebességbõl adódó idõdilatációt.
amint lemodellezed idõt használva ezeket a jelenségek azon nyomban át tudom konvertálni egységnyi mozgásra benne az idõt. De erre nincs szükség, hiszen saját magad írtad, hogy ugyanaz. Miért gondolod, hogy a térben mindenhol ugyanakkora a változás mértéke, mint az alapul vett egységnyi változás?
Akkor modellezd le nekem mozgással, hogy két egymással szemben 50-el haladó autó söfõrje miért 100kmh-val látja közeledni a másikat, miközben két egymáshoz fénysebességgel közelítõ ûrhajó ûrhajósai a másikat nem a fénysebesség kétszeresével, hanem csak a fénysebesség 95%-ával látja közeledni.
Mai teóriák szerint az idõ. Képzeld el, hogy az idõt is fel lehet osztani oszthatatlan atomi egységekre. A 3D világról ilyen atomi idõközönként készítesz egy makettet, 3D képet, vagy valami fix, nem változó dolgot, és ezeket belerakod egy-egy kockába. Az egy-egy kockában lévõ kis emberkék csak a saját "pici" 3D világukat látják, de te bármikor elõvehetsz egy másik ilyen kis dobozkát és belenézhetsz. Így te nem csak a kis dobozon belüli 3D-ben tudsz mozogni, hanem a dobozok között a 4. dimenzióban is.
Számodra semmi, mert te "4. dimenzióbeli lény" lennél. Számodra ott volna a jelen, ahol éppen vagy. Az "egyszerû" 3D lények pedig kényszerítetten mozognának a 4. dimenzióban, csakis elõrefele. Persze ez csak ilyen saját elmélet, én így tudom elképzelni a bûvös 4. dimenziót, mint idõt. Mai tudásunk szerint múltba semmiképp nem lehetséges visszautazni, mert a világegyetem ok-okozati kapcsolatra épül, amelyek felcserélhetetlenek. De ki tudja mi is van valójában, 500 éve még azt hitték, hogy a föld lapos.
Szerintem nincs idõdimenzió, hanem a világ valójában Newton fizikája szerint mûködik. Az idõt az anyagban fénysebességel végbemenõ folyamatokból származtatjuk, ahogy sz4bolcs írta, ezekhez viszonyítunk. Ezeknek a folyamatoknak meghatározott térbeli irányuk van. Ez végül is a rendszer térbeli mozgási iránya. Eszerint mindennek ami mozog az idõdimenzióját felvehetjük ebben a térbeli dimenzióban. A sebesség egy vektor, az idõ pedig skalár mennyiség. Tehát az idõ a sebességvektornak egy skalár mérõszáma.
Azt pedig már itt a szomszéd topikba leírták részletesen, hogy lesz a Lorentz elmélettel felturbózott newtoni fizikából 4dimenziós relavititás.
"relavititás"
xD relativitás
Magyarán annyi idõdimenziónk van, ahányféle irányú mozgás létezik.
"Az "egyszerû" 3D lények pedig kényszerítetten mozognának a 4. dimenzióban, csakis elõrefele."
Ez képzavar. 4D-ben nincs mozgás, ott az univerzum egész történelne egyszerre van jelen. Már csak ezért sincs idõdimenzió, mert akkor semmiképp nem lehetne olyan, hogy 'jelen'.
Egy 2D-s lény sebességvektora csak a saját 2 dimenziójába mutathatna, mert egyébként már nem lenne 2D-s lény. Nincs olyan, hogy az idõdimenzióban mozog valami. Magát a mozgást lehet felbontani idõkomponensre, ami egy viszonyszámot ad a többi mozgáshoz.
Egy 2D-s lény számára mindenképp lenni kellene egy kényszernek, ami 2D-ben tartja. Pl egy nagy gravitációjú bolygó felületén élhetne és mozoghatna. Ebbõl a gravitációból õ csak annyit venne észre, hogy minden magárahagyott mozgó test egy idõ után lelassulna és felmelegedne.
Ha a mi világunk 4D-s lenne, akkor valami hasonló dolognak kellene történnie, de semmi ilyesmi nem történik.
A 2D-s lény számára nem is létezne 3. dimenzió,nem is lenne annak 3. dimenzióban kiterjedése.
Nos: kicsit új véleményt formáltam a témában, valóban nem ismerhetné meg teljesen a 3d-s világot egy 2ds lény, maximum következtetéseket vonhat le, amibõl modelleket alkothat a jelenségre de: Amennyiben egy 2d-s világra hatással lenne egy 3d-s objektum, amennyire a lény érzékei, és képességei lehetõvé teszik, megismerheti a jelenséget. Na de eddig nem is olyan érdekes. Ahogy mi beszélünk 4-5-6 vagy több dimenzióról, úgy a 2d-s lény is teheti.
Ha 2D-s világ törvényeinek kibõvítésével érünk a 3D-s világba, akkor ebbõl nem következik a fordítottja! Azaz fordítva nem érhetünk a 3D-s világ redukciójával a 2D-s vilagba, mert a fogalmaink egy része értelmetlenné válik 2D-s esetben.
Pl.: A tömeg, a térfogat elveszti értelmét 2D esetében.
Ugyanakkor pl. a "takarás" fogalma a 2D-s esetben kizárólagosságot okoz. Azaz ha kellõ számú 2D-s objektum létével számolunk, akkor a nagy számok törvénye értelmében nem található olyan irány a 2D-s térben, amin végighaladva ne ütköznénk véges távolságon belül objektumba.
léteznek világok más dimenzioban?
Sziasztok! Van e értelme a mértani definíciókat fizikai definíciókkal kiváltani, adhat a valami többletet ez a szemlélet? PLd: A merõlegességet, nem a szögek alapján határozom meg, hanem azt mondom: Merõleges az az irány aminek mentén állandó sebességgel azonos idõ alatt a legnagyobb távolságot lehet megtenni a vonatkoztatási objektumhoz képest. Ezenmódon értelmes e a képzetes mennyiségeket egyenértékû(ezeket kiváltó) fizikai függvényekkel behelyettesíteni, és valamiféle "oksági topológiát" használni? Számomra, így röviden belegondolva erõsen korlátosnak tûnik a dolog, mindenesetre érdekes módon lehetne rendezni az egyenleteket.
Üdv: shakwill
Húú. Érdekes elmefuttatás. Ehhez viszont most fáradt vagyok.
A kocka sarka, egy nulla dimenziós pont.(az egész kocka, vagy a határoló élek és síkok is levezethetõk ezzel a logikával.A kétdimenziós síkra a harmadik dimenzióban húzható merõleges, a 3D kockára a negyedikben ésígytovább) A ponthoz viszonyítva minden irány egyenértékû. Ugyanakor a pontból kiinduló vonal már egydimenziós, tehát, nulla dimenziós objektum esetén a merõlegesség nem értelmezhetõ, csak akkor, ha a pontot egy magasabbdimenziószámú objektummal vetjük össze. Ebbõl logikailag következik, hogy ha két pontot összekötünk egy egyenessel, a vonal merõleges lesz a két végpontjára, sõt az õt alkotó összes pontra. Ps: ezek az én pihent okoskodásaim, csak gondolat ébresztõnek szántam, mivel nem értek hozzá, hamar be lehet égetni.
Tehát akkor merre van az az irány, amely a három él metszéspontjából indul és mindegyikre merõleges ?
Mondani ugye milyen egyszerû, hogy a negyedik dimenzióban ??
Elképzelni vajon sikerül ?
Mármint hogy érdekes ez a dimenziós téma. :)
Állíts egy kétdimenziós síkra merõlegest. Ezt csak a harmadik dimenzióban teheted meg. Ha a kockát mint kompakt 3D testet tekintem,mértani szempontból csak plusz dimenzió bevezetésével Állítható rá merõleges.Te egy kidolgozott,n dimenziós elméletet vársz, pedig ez csak egy komoly munkabefektetés nélküli ötlet. Mondtam, hogy könnyû beégetni. Akinek kedve van tovább gondolhatja. Ha az irányokat úgy definiálom, mint lehetséges hatásvektorokat, akkor a térrõl már fizikai értelemben gondolkozom, és nem geometriai értelemben. Tehát nem a tér lokalizálja a történéseket, hanem a történések határozzák meg a teret, minden értelemben. Ez szemléleti kérdés, de szerintem alapvetõ fontosságú. Eszerint a teret (a geometriájával együtt) a történések definiálják. Ha ezek a történések csak n dimenzióban írhatóak le helyesen, akkor az a tér n dimenziós. Van egy érzésem, hogy a térfogalmunk csak egy logikus matematekai absztrakció, és a geometriai térfogalom nem alkalmas a valóság helyes leírására. Célszerûbbnek látom a dimenziók kérdését a kauzalitásból visszavezetni a geometriára. Tehát ahogy a világot mi érzékeljük az a valóság 3D vetülete, a valóság pedig sokkal komplexebb mint ahogy érzékeljük.(mekkora zûrt okozott csak a bolygómozgások értelmezése, amikor az eget egy gömbfelületnek látták(2D)) Mivel én kutyafülû képzetlen ember vagyok, ezért csak rizsázni tudok errõl, de akik értenek a témához átgondolhatnák ezt a merõlegesség dolgot, elõször csak a harmadik dimenzióig, a legegyszerûbb eseteket véve. Érdekelne, hogy mekkora marhaság az egész.
Üdv: shakwill
Én nem akartalak beégetni sem, és megbántani sem. Remélem akaratomon kívül sem tettem. Ha igen akkor bocs.
Egyébként azt a kidolgozott n dimenziós elméletet magadtól várod.
Én egyszerûen arra vagyok kiváncsi merre van a negyedik dimenzió ?
Szia BREMBO! Egyáltalán nem bántottál meg! A pudding próbája az evés, az elmélet próbája pedig a kísérlet. Legyen az gondolatkísérlet, vagy fizikai kísérlet. Sztem nagyon is jól tetted fel a kérdést. Mivel nem értek a témához és nem is célom tanulmányokat végezni a területen, önérzetes sem lehetek itt, mert mire föl lennék az? Ugyanakkor abban is igazad van, hogy a gondolat felvetõjének kell a saját(?) "elméletét" kidolgozni. Ehhez viszont sem a tudásom sem a szorgalmam nem elégséges.(Magyarul hülye vagyok hozzá.) Szerintem a dimenziók kérdése tisztán elvi síkon, mint matek probléma, vizsgálható, ebben az esetben viszont a tiszta euklideszi megközelítés kevés,(abszolút mennyiségekkel dolgozik) mindenképp megasabbrendû megközelítés kell. Éppen ezért elképzelni sem lehet, mivel mi 3D s lények vagyunk és a képzeletünk nem alkalmas a probléma közvetlen (grafikus)leképezésére. Viszont, ha a dimenziókat a fizikai világ történéseihez rendelem, akkor az irányokat a távolságokat, a mozgásokat, a teret fizikai történésekkel vizsgálom, és ekkor ezek relatív mennyiségek lesznek. Einstien relativitás elméletei ezért zseniálisak, mert pontosan ezt csinálta az öreg. Csak nem ment elég messzire el. Viszont nem is mehetett, mert nem voltak meg az eszközei hozzá(+ellene ment az akkori tudományos közgondolkodásnak. Nem is ezért kapott Nóbel díjat.) Ma viszont a szuperszámítógépek, és a szupergyorsítók korában már folyamatban van a tudományos gondolkodás megváltozása.(részben már + is történt.) Talán nemsokára be lehet vezetni a "relativisztikus geometria fogalmát". Ebben a vonatkozásban a kockás kérdésedet Pld. úgy tenném fel, hogy extrém nagy térgörbületben milyen alakúra növekszik egy konyhasó kristály? Vagy több tíz TeV os energiaszinteken milyen az anyag szerkezete? Érdekes, hogy a részecske fizikusoknak új mennyiségeket kellett bevezetni, Pld a spin, a "szín" ésígytovább, mert a meglévõ mennyiségekkel nem lehetett leírni a valóságot. Szerintem öt, tíz éven belül nagy durranások lesznek a tudományban.
Üdv: shakwill
"relativisztikus geometria" egy képzavar. Igazad is van meg nem is. Nem kell bevezetni ilyen geometriát, ugyanis az általános relativitás a Riemann geometriára épít. A görbült téridõt ugyan azokkal az egyenletekkel írja le, amelyekkel pl egy gömbfelületet le lehet írni. Ez a differenciál-geometria. Csakhogy nem 2D felületeket ír le, hanem 4 dimenziót használ. A terünk három dimenziós, pont úgy, ahogyan érzékeljük. Az anyag tulajdonságai teszik több dimenzióssá. Ezek a plussz dimenziók nem térbeliek, de úgy a legkönnyebb együtt kezelni a térdimenziókkal, ha 'térszerûvé' tesszük ezeket. A speciális relativitás 4 dimenziós téridejét úgy hozták létre, hogy az idõ tagot megszorozták a fénysebesség értékével. Ugye idõ szorozva sebességgel az út. Tehát felírtuk az idõt, mint térdimenziót. De ez nem azt jelenti közvetlenül, hogy az idõ egy negyedik térbeli dimenzió, ezt csak azért tettük, hogy egyszerûbbé tegyük az egész matematikai leírást. Ugyan ez történik a húrok esetén. Térszerûvé teszik az anyag tulajdonságait a könnyebb kezelhetõség miatt. Nem a tér 12 dimenziós, hanem az anyag tulajdonságai.
sliderek létezhetnének?azaz van másik dimenzio?:S:) vagy lehetséges majd?
Arra van a negyedik dimenzió, amerre éppen megy a fény.
Elõször is köszi Celeronnnak a választ. Üdítõ értehetö és nem nagyképû válaszokat kapni. Egy fizikus barátom azt monta, hogy a kauzalitás(ok-okozati összefüggésrendszer) vizsgálata =kísérlet Én úgy látom, hogy a dimenziók az energetikai-anyagi összefüggésekben érvényesek. Abban az energiatartományban, ahol az élet lehetséges, a 3D meghatározó(kizárólagos?)(Maxwell egyenletek). Magasabb dimenziószám extrém energiaszintekhez rendelhetõ. Tehát a képzetes dimenziók csupán gondolati absztrakciók, amelyeket a matematikai logika megenged. Azonban, nem minden valóságos, ami logikus. A valóságos dolgok feltétlenül logikusak, de a logikai elvonatkoztatások nem feltétlenül valóságosak.(Ld: nemlineáris egyenletek hatványfüggõen adnak képzetes megoldásokat). A matematikai egyszerûsítések(téridö) nem biztos hogy a helyes eredményt adják. De, hát hogy máshogy? A kvantumfizika megközelítései drámaian más képet adnak, mint a relativitás elmélet. Sztem eljött az ideje egy drámai paradigma váltásnak a tudományban, ez azonban nem egy újabb fikció kell legyen, hanem a valóság megismerésének szigotúan tudományos leképezése, amely a valóságot jobb közelítésel írja le mint az eddig használt módszerek. Kérdés: A fénysebesség irányfüggetlen, állandó, és abszolút. Erre alapoz a reletivitás elmélet. Mégis, miért éppen annyi, amennyi? Ez már szerintem dimenzionális probléma is lehet. Az ok-okozat öszefüggésében vizsgálva párhuzamos világok kölcsönhatását kizártnak tartom, legalábbis energetikai szinkronicitás nélkül. Ha A és A' világegyetem között nincs fizikai interakció, és nem tételezek fel transzcendens szinkronicitást, akkor A+A'=0 összefüggést nem írhatom fel(negatív univerzum). A sliders sorozatban sem ez a helyzet, mert minden "sliders világegyetem"-ben kicsit más a valóság. Azonban a sorozatban ábrázolt világok között annyi az egybevágóság, hogy az tiszta fikció. A "csúszás", lehetõsége, már fizikai hatást feltételez. Amit egy villogó ledes kütyüvel valósítanak meg. Ez egy film, semmi köze a tudományhoz. Szerintem egy nulla hatást közvetítõ univerzum, maximum képzetesnek tekinthetõ, nem fizikailag valóságosnak. Persze semmi sem kizárt, legalábbis kedvelem a sci-fit. Végül: " Arra van a negyedik dimenzió, amerre megy a fény." Ez szerintem abszolút így mûködik. A kérdés az, hogy a lehetséges terjedési irányt, (attól foton, ha detektáljuk (kölcsönhatásba lép)) mi határozza meg?
Üdv: shakwill
Az is lehet, hogy végeredményben az ember csak egy bioszámítógép. Az idõ folyamán ahogy telik-múlik az idõ egyre jobban "megtanuljuk" amit egy inteligens programon keresztûl (mindig a személyiségünkhöz alkalmazkodik, mint az autóban ha jobban odanyomom neki sportos fokozatba kapcsol) kapcsolatban van a szellemünkkel és teszi amit szeretnénk. Ami a lelkünk ez kapcsolatban van közös tudat alattival és érzék felettivel. Már csak meg kéne hack -elni.
Nos az elõzõ hsz-om lehet kicsit elhamarkodott volt.Nem mintha megváltozott volna a véleményem, de mostanra elolvastam a többi hsz-t és megkönnyebülten tapasztaltam, h átléptünk ezen a 2D-s lényes dolgon.
Rettentõ érdekes dolgokat olvastam, melyek mélyen megmozgatnak bennem gondolatokat és ilyenkor mindig felébredni vélem magamban a világ relytelmeit és absztrakciót felderíteni váló énemet, valamint ilyenkor mindig törekvést érzek arra, hogy mostantól sok sok idõ múltán egy olyan lelki állapotot hozzak létre magamban, ahol az jelenti a megnyugvásom, hogy beleláthatok kicsit a világ mûködésébe. Sosem éreztem magam annyira szerencsésnek, hogy gyökeresen egyedülállõ gondolatokat hozzak létre a fizika vagy matematika terén, de erõs meggyõzõdésem van arról, hogy mindez szükséges lenne törekvéseim megvalósításában. Részemrõl a biológiához, biokémiához, genetikához értek valamennyit és ezeket érzem olyan tereknek ahol tudok magamnak utat törni és úgyérzem mintha köpönyeget tudnék forgatni.
Nem tudom. Létre kéne hozni valamilyen tudományos társulatot ahol mi,mint különbözõ nemû szakértõk magyarázhatnánk egymásnak a különbözõ szakterületek mûködését, struktúráját és elméleteit. Nektek nincs igényetek ilyesmire?..vagy létezik ilyesmi?
Gondolom a "fórum"-nak is ilyen jellegû tartalma kéne, hogy legyen de én személyszerint nem tudom figyelmen kívül hagyni azt a tényt h nem vagyunk "egy körön belül"...a forum messze nem elígiti ki ilyen téren az elvárásaimat. Kár h ez az ötlet eleve halva születik bár nem tudom, hogy másoknak milyenek az igenyeik.Hátha van még egy olyan háborodott elme mint én, aki legalább annyira utálja az idõhöz való kötöttséget és annyira imádja ha betekintést nyerhet különbözõ elméletekbe, hogy képes leküzdeni önmagában és a környezetében rejlõ korlátokat, hogy hozzájárul ennek a gondolatnak a megvalósításához....
Wow! Végigolvastam a dolgozatot, és megerõsített abban a fixa ideámban, hogy az idõ nem önálló fizikai entitás, hanem az oksági rend (kauzalitás) következménye. Ez persze következik a rel. elméletbõl. de nem közvetlenül ebben az összefüggésben értelmezve.-Ha az idõ abszolút értelemben is relatív, akkor ez kötelezõvé teszi a tudományos szemléletváltást, ami elhozza az új fizikát.- Ami a leghasznosabb, az korlátoz a legjobban- Ez pedig Occam borotvája, amely kimondja, hogy az egyenértékû megoldások közül a legegyszerûbbet kell elfogadni. Ez az elv gyakorlatilag kikerülhetetlen. Nélküle a tudományosság viszazuhanna az alkímia zagyva elvonatkoztatásaiba.-De-Occam borotvája óhatatlanul az emberi gondolkodás zsákutcájába is vezet minket. (Antropomorfizmus-Embermértékûség) Kénytelenek vagyunk a belakott fogalmaink alapján gondolkodni. Ez pedig leszûkíti a megértés lehetõségeit is. ( próbáld egy kétdimenziós lénynek megmagyarázni a gömböt.- pláne, ha mozgásban metszi az õ kétdimenziós világát. azt érzékeli, hogy a létsíkjával történõ érintkezése pillanatában egy pont keletkezik, amely egyre táguló körré növekszik, amely, mikor elérte a metszéspont maximális rádiuszát, zsugorodni kezd, majd egy ponttá válik, azután eltûnik. A kétdimenziós univerzum lakója a harmadik dimenziót, mint idõbeni változást élte meg, és máshogy nem is értelmezheti, mert a fogalmi rendszere a kétdimenziós gondolkodás evolúciójának terméke.) -Így vagyunk mi, a saját emberi létünk által meghatározott fogalmi rendszerünkkel. A valóság pedig sokrétûbb, mint az emberi tapasztalás extrapolácója.