A gázok nyomása, hõmérséklete függ az anyagmennyiségtõl, anyagminõségtõl(milyen molekulák alkotják) és a térfogattól. A térfogata meg az edény térfogatától.
Remélem ezt nem gondoltad komolyan... "A gáztörvények szerint a hõmérséklet függ a nyomástól, természetesen."
Láthatod barátom, hogy a gáztörvényben a HÕMÉRSÉKLETET MEGSZOROZZÁK A MOLEKULÁK SZÁMÁVAL, merthogy a hõmérséklet független az anyagmennyiségtõl. Hát pont ez a lényege a hõmérsékletnek, szerencsétlen!
#1582-1583: mi az hogy "beleteszel"? A gáztörvények szerint a hõmérséklet függ a nyomástól, természetesen. Ha ugyanakkora térfogatba, ugyanakkora nyomással akarsz beletenni kétszerannyi gázt, akkor természetesen feleakkora hõmérsékletre le kell hûtened. Ezt mondják a gáztörvények.
De beleteheted úgy is, hogy ugyanakkora hõmérsékleten, ugyanakkora dobozba, persze akkor a több gáznak nagyobb lesz a nyomása. De a hõmérséklete ugyanakkora lesz.
Nem kell ide statisztika, meg átlagolás, az csak hibát hoz.
Több molekula = magasabb hõmérséklet.
Mi nem érthetõ ezen?
Na várjál hello... !!!
ha én beleteszek egy azonos térfogatú tartályba azonos gázból különbözõ mennyiséget akkor az egyensúly kialakulása után a több gáznak nagyobb lesz a hõmérséklete.
#1578: mint mondottam, a hõmérséklet statiszikus, tehát két molekulára ne használjuk.
De ha van egy 1m^3 tartályod mondjuk 10^20 molekulával, illetve ezerszer ennyivel, akkor a hõmérséklet lehet egyforma, vagy bármelyik lehet nagyobb.
Természetesen ha egyforma a hõmérséklet, akkor a kevesebb molekulát tartalmazó tartályban a nyomás ezerszer kisebb lesz, a gáztörvények szerint.
A tartály hõmérséklete a benne lévõ gáz és a külsõ gáz hõmérséklete közötti grádiens lesz.
Van egy 1m3-es tartályom 2000db hidrogénmorelkulával. és egy 1m3es tartályom 2 db hidrogénmolekulával.
A 2 darabos tartályomban sokkal hidegebb lesz mint a 2000dbosban.
#1576: kiegészítés. Tehát kétszerannyi gáznál sem lesz energiaátadás, ha ugyanaz a mozgási állapot megoszlása. És mivel a hõmérsékletet úgy definiáltuk, hogy az a mennyiség, ami mutatja, hogy milyen irányú belsõenergia átadás történik, ezért a nulla átadásból következik, hogy a gáz hõmérséklete továbbra is egyezik a tartály hõmérsékletével.
#1575: "ütközések miatt van", ez eléggé elnagyolt megfogalmazás. Nem amiatt van, hanem az ütközések révén jön létre az a KÖLCSÖNHATÁS, amit kísérhet BELSÕENERGIA-VÁLTOZÁS.
Ha a gáz hõmérséklete megegyezik a tartály hõmérsékletével, akkor nincs energiaátadás. Miért? Mert az ütközések során ÁTLAGOSAN nincs energiaátadás. Azaz egyes ütközéseknél a tartály részecskéi adnak a gáznak, máskor a gáz a tartálynak. Függõen attól hogy éppen hogyan mozog és rezeg a két részecske. Ha a részecskék MOZGÁSI ÁLLAPOTÁNAK MEGOSZLÁSA jól meghatározott az edényre és a gázra, akkor nyilván jól meghatározható fajta ütközési esetek fordulhatnak elõ. Az átlagos energiaátadás nulla.
Ha kétszerannyi gázt veszek, a részecskék MOZGÁSI ÁLLAPOTÁNAK MEGOSZLÁSA ugyanaz, akkor a gáz hõmérséklete ugyanaz! Miért? Mert az ütközések ugyanolyan fajtájúak, megoszlásúak lesznek, csak kétszer annyi lesz belõlük, de az energiaátadás kétszer nulla, azaz nulla lesz továbbra is. A hõmérséklet változatlan.
A hõmérséklet a részecskékkel való ütközések miatt van, ha kevesebb a részecske akkor kevesebb a hõmérséklet. Ennyi.
#1572: nem. A TELJES BELSÕ ENERGIA függ a részecskék számától és az egy részecskére jutó mozgási energiától. A hõmérséklet a részecskék számától nem függ.
Mint mondtam, a nagyobb hõmérsékletû test melegíti az alacsonyabbat. Ha veszel 500kg jeget, annak a belsõ energiája sokkal nagyobb, mint egy pohár szobahõmérsékletû vízé, mégsem tudja felmelegíteni, mert HÕMÉRSÉKLETE KISEBB.
#1569: mint mondtam, a jelenlegi modelljeinkben hullámfüggvények vannak. A kísérletek eredményeit pontosan magyarázhatjuk a hullámfüggvénnyel. Itt nincs semmi hiba, vagy pontatlanság. Teljesen determinisztikus képletek vannak arra, hogy a részecske hullámfüggvénye hogyan fejlõdik.
MEGMÉRNI nem lehet a hullámfüggvényt, de indirekt módon, számos kísérlettel, több méréssel, próbákkal ellenõrizni lehet a modell pontosságát.
A modell teljesen pontosan megjósolja, hogy egy adott hely és sebességmérés milyen fajta eloszlást kell adjon, ha adott kiindulási állapotú részecskékkel kezdjük a kísérletet.
Annak tárgyalása pedig, hogy a hullámfüggvény "létezik-e a valóságban", nem a fizika feladata, érdektelen, mert a fizika MODELLEKKEL foglalkozik, és a hullámfüggvény is egy modell. Csupán azzal foglalkozik, hogy MINT MODELL mennyire korrekt.
A hõmérséklet kizárólag a részecskék számától és energiájától függ. Ugyanis ezek a részecskék intenzív váltotói.
#1568: a hõmérséklet egy STATISZTIKUS fogalom. És érvényes rá mindaz, amit az 1570-ben elmondtam.
Ott jelenik meg a probléma, hogy a "HA" feltétel annál kevésbbé teljesül, minél kevesebb részecskénk van.
És természetesen csak anyagnak lehet hõmérséklete, sõt, egy csomó részecskének van csak együtt hõmérséklete.
De a hõmérséklet nem a részecskék számától függ, hanem egy részecske tömegétõl és átlagos sebességétõl.
#1557: valóban, gyakori HIBA a valószínûségszámítást és statisztikát TÉVESEN ALKALMAZÓK részérõl, hogy a kiindulási feltételeket nem vizsgálják.
Például a dobókocka sosem szabályos, de egy kaszinó kockát jól modellezhetünk EGYENLETES ELOSZLÁSÚ véletlenszámmal.
Pont a valószínûségszámítás ad választ azokra a kérdésekre, hogy hány dobás után kell kicserélnünk a kockát, illetve hányszor kell megkevernünk a paklit, hogy az EGYENLETES ELOSZLÁSHOZ közeli eredményt kapjunk.
De minden esetben valamit FELTÉTELEZÜNK, és a valószínûségszámításban fokozottan figyelni kell a ha-akkor szabályokra. Például a 7 egymásba pörgetés körülbelül elég egy jó egyenletes eloszláshoz, HA feltételezzük hogy egy egymásba pörgetése a kártyacsomagnak teljesít bizonyos feltételeket, köztük azt, hogy az osztó nem csal.
Egyébként a valószínûségi alapú modellek általában tényleg csak MODELLEK, hiszen legtöbbször determinisztikus jelenségekre használjuk õket. Itt úgy használjuk, hogy a HA feltétel nem teljesül, de JÓL KÖZELÍTI a vizsgált valóságos folyamat, ezért az eredmény is JÓL KÖZELÍTI a valóságban végzett megfigyelés.
Persze vannak tisztán valószínûséginek vélt folyamatok, mint például a radioaktív bomlás.
Én értem, azért idéztem mert a kvantummechanikában is nagyon sok hibával kell számolnunk, ami sajnos nem kiküszöbölhetõ, csak elfogadható.
Tehát azt elismered, hogy a hõmérséklet nem létezik részecskék nélkül. Ezért is van hidegebb ritkább levegõben, és ezért csökken a hõmérséklet a földtõl távolodva.
Tehát más szóval a hõmérséklet igen is arányos a rendszer részecskeszámával.
#1556: nem ezt mondja a Heisenberg. Nem ott van a probléma, hogy nem tudod megmérni.
A részecske NEM RENDELKEZIK OLYAN TULAJDONSÁGGAL, hogy független hely és független impulzustulajdonság. Éppen ezért írja le a kvantummechanika a részecskét hullámfüggvénnyel, és származtatja belõle a hely és impulzusmennyiségeket. Nincs olyan hullámfüggvény, ami tetszõlegesen konkrét és pontos impulzus és helykoordinátákat ad meg.
Ebben az értelemben a részecske állapota teljesen pontosan meghatározott egy adott idõpillanatban, de mi nem látjuk közvetlenül, hanem helyet, és sebességet látunk, ami ennek az állapotnak két, nem független vetülete.
Képzeld el úgy, mintha egy test árnyékát néznéd felülrõl, oldalról és szembõl megvilágítva. Világos, hogy elég szabadon variálhatod õket, valamennyire függetlenül: van olyan test, melynek vetületei kör, négyzet és háromszög. De akármilyenre nem választhatod meg õket, nem létezik bármely háromhoz test.
#1555: a termodinamika foglalkozik ezzel a kérdéssel. A hõmérséklet onnan ered, hogy ha egy magasabb és egy alacsonyabb hõmérsékletû testet zársz össze, akkor a magasabb hõmérsékletû lehûl, az alacsonyabb felmelegszik. Az a rejtélyes valami a hõmérséklet, ami egy olyan mérõszám, ami teljesíti ezt a tulajdonságot.
A pontos álláspont pedig az, hogy ha egy testet kettévágsz, akkor egyrészt a vágás által befektetett munka növeli az összhõmérsékletet, de ez gázoknál minimálisra csökkenthetõ (egy vékony lappal elválasztom egy gáztartály két felét). A két rész együttes átlaghõmérséklete egyenlõ lesz a kiindulási hõmérséklettel. A két hõmérséklet nem hajszál pontosan egyforma, az egyik kicsit kisebb, a másik kicsit nagyobb, attól függõen, hogy éppen milyen állapotban van a gáz. A termodinamika foglalkozik azzal, hogy milyen valószínûségekkel mekkora eltérések lehetnek. A makroszkópikus mennyiségû anyagoknál úgy számolunk, hogy ezt az eltérést elhanyagoljuk.
ok én nemsokára húzok haza, motorozok egyet és friss adrenalinnal tele majd írok még :P
Van egy egyenesvonalú mozgás A és B között. Pontszerû az objektumom ami mozog.
Ez azt jelenti, hogy az A és B közötti távolság végtelen pontból áll és így véges idõ alatt nem érhet oda az objektumom, bármilyen gyorsan is mozogjon.
"A megfigyelés maga hatással van a megfigyelt folyamatra a kvantummechanikában."
Nem csak ott szerintem, a megfigyelõ azt látja, amit látni akar.
A zenon paradoxon, azért szimpatikus, mert az idõtõl függetlenül vizsgálja az eseményeket. Így mozgás sebesség értelmetlen.
Ugyanis idõ nélkül nincsen távolság, ami ugye nekem hibás törvényeket eredményez. Többekközött...
"Hamis arról, ami van, azt mondani, hogy nincs, és ami nincs, arról azt mondani, hogy van, igaz pedig arról ami van, azt mondani, hogy van, és arról ami nincs, azt mondani, hogy nincs."
Ezt én is így látom.
Ha egymással két ellentétes feltétel teljesül, akkor abból levont következtetés bármi lehet:
Ha van végtelen. és Ha nincs végtelen.
Akkor arra következtethetünk ebbõl, hogy minden szám 2-vel egyenlõ.
A matematikával kiszámolt szabályos kockadobások várható értéke 3,5. Viszont a dobókockák a valóságban nem szabályosak.
"Elég csak a Heisenberg-féle határozatlansági relációra gondolni, amely szerint egy elemi részecske helyét és impulzusát egyidejûleg, egy meghatározott értéknél kisebb HIBÁVAL nem lehet meghatározni."
Ez a példám, jelenleg amirõl beszélünk.
A tudomány azt állítja, hogy a rendszert alkotó részecskék számától független annak hõmérséklete, másszóval a hõmérséklet intenzív mennyiség.
Persze továbbra is várom a példákat az állítólagos hamis törvényekre és definíciókra.
#1551: akkor képzeld úgy, hogy egymáson van a két -15C jégkocka. Külön-külön is -15C a hõmérsékletünk, meg együtt is. Energiájuk nem. Darabszámuk sem.
Ha egy -15 fokos jégkockát szétvágsz akkor az bebaszna, ha -15 fokos maradna a 2 rész együtt, mert a kész tuti felmelegíti, ugyanis a vágás következtében hidrogénkötések szakadnak fel. Melyek keletkezéséhez hõelvonás kell, felszakításukhoz hõ.
Ez egy baromság, már elnézést... tele van hibával.
A darab az intenzív mennyiség? Szerintem ehhez kétség nem férhet. Másszóval 1 darab alma függetlenül attól, hogy mennyi atom alkotja az almát 1 darab igaz?
#1547: jobb lenne, ha nem sértegetnél. Én ALÁTÁMASZTOTTAM a véleményemet, és RÁMUTATTAM A SÚLYOS HIBÁKRA a weboldalon.
Te vagy az ellenben, akitõl MÉG MINDIG NEM hallottunk egyetlen példát sem a hibás tövényekre, definíciókra.
#1545: én inkább úgy mondanám, ami értelmesebb, hogy ha például kettévágom a "cuccot", vagy két egyforma részt összerakom, akkor nem változik az intenzív mennyiség. Ebben az értelemben a hõmérséklet intenzív (mert fél kiló olvadó jég ugyanúgy 0 fok mint egy kiló) de az energia nem (mert a fél kiló jégnek kevesebb a belsõ energiája). A hõmérséklettel annyi a gond, hogy statisztikus jellemzõ, tehát bizonyos anyagmennyiség alatt nincs értelme.
Ez a hiba Basic hozzáállásában, hogy meglátta, hogy aniteinstein és máris lehülyézte a cikk íróját.
Nem szeretem aki elõítéletes. Az elõítélet hiba, és hibás következtetésre jutsz ha elõítéletes vagy. A törvényeink is egyfajta elõítéletek a világgal szemben, amelyek évszázadokon keresztül alakultaki ki tudósainknak köszönhetõen.
"Az intenzív mennyiség olyan fizikai mennyiség, amelyeknek az értéke a rendszer mennyiségétõl – ami az alkotó részecskék számával arányos – független. Ezzel szemben az extenzív mennyiség függ a rendszer mennyiségétõl, nagyságától." Wiki... egyetértek, elnevezés kérdése, de elfogadom...
"A fizikai mennyiségek egy része intenzív sajátságú. Például: a hõmérséklet, a nyomás, a feszültség, a sûrûség, a fajlagos ellenállás, a felületi feszültség, a moláris térfogat, minden fajlagos és moláris mennyiség stb."
Na itt a hiba, ez nem igaz, a hõmérséklet az extenzív, mert függ a rendszert alkotó részecskék DARAB-számától.
Az energia viszont intenzív és ebbõl kellene valami normális mértékegységet hozni.
Tehát ENERGIA mértékegységet nem szabad extenzív mennyiségbõl levezetni. Itt a Hiba. Csakis fordítva.
#1540: megint a szócséplésnél tartunk, de még mindig nem láttunk hibás törvényre vagy definícióra példát.
#1534: a teljesség kedvéért, a http://antieinstein.tar.hu/ lapon az elsõ pontban fel vannak cserélve a Holicsnak tulajdonítot (de nem tudom, hogy pontosan idézett-e) részben az ABA és ACA utak. Mondhatjuk azt is, hogy a szél AB irányban fúj. Ez lehetett sajtóhiba is.
Viszont amit a weblap írója ír, nagy marhaság. "Ugyanis, ha a v sebességû szél A-tól C irányába fúj, akkor AB és BA irányban haladó repülõ mozgási irányára merõleges a szél iránya, így a repülõ oda-vissza mindekor c sebességgel repül."
Hát nem! Ha oldalirányú szelem van, és A-ból B-be akarok megérkezni, akkor a szél ellen is kell dolgoznom, tehát a sebességvektorom nem B fele mutat, hanem oldalra, a szél felé. A szélirányú sebességkomponensem nagysága a szél sebességével egyezik meg, és ekkor fogok B-be érkezni. Különben "elcsúsznék" oldalra. Ez valóban így van, egy igazi repülövel is.
nem a tér görbül, én úgy tudom elképzelni, bár látni nem látható, hogy a számunkra még érzékelhetetlen dolog módosítja a fény mozgását, ha úgytetszik götbíti.
#1533: egyrészt igazam van. Másrészt keversz két dolgot. Elõször azt mutatjuk ki, hogy UGYANABBAN AZ IDÕBEN a fények EGYFORMA UTAKAT tesznek meg.
Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy idõben változik-e a sebessége, akkor viszont el kell fogadnunk egy idõalapot, amivel mérünk. Ha ez meg van, akkor ellenõrizhetjük ezt az állítást is. Ez utóbbi is igaznak tûnik, ugyanis a tapasztalatok szerint a rádióhullámok frekvenciájának és hullámhosszának aránya nem változik évtizedek óta. Tehát hosszú távon sem halmozódik fel eltérés.
A fénysebesség csak vákuumban állandó, hiszen itt az SGn is voltak cikkek, h lelassították a fényt, meg állítólag 2X-re gyorsították szal.. és ez a tér, ami elgörbül vajon mibõl áll? Mert valaminek lennie kell ami görbülni tud..
Az eeprom a végén, csak hogy kijavítsam a hibáidat :P
#1531: belenéztem, elég szánalmas. Egy csomó TÉNYT figyelmen kívül hagy: 1) Michelson és Morley: A Lorentz transzformáció levezethetõ pusztán abból a feltételbõl, hogy a fénysebesség állandó. Így talán a weblap írójának elgondolásában lesz a hiba. 2) Merkúr pályaanomáliák: ez csúnya bukta. A Merkúr pályája nem abban az irányban forog, mint ahogyan a rajzon lévõ erõ mutatja. Ez durva elnézés. Nem ég az arca a fickónak? 3) Gravitációslencse-effektusok: pont arról van szó, hogy a gravitáció HELYETT használja a térgörbület-modellt. 4) Az idõdilatáció, a hosszkontrakció: már említettem, hogy a GPS mûholdaknál tapasztalt relativisztikus idõeltérést korrigálni kell, különben nagyságrendileg 100m-t tévedne a rendszer. Kell ennél jobb kísérlet, bizonyíték? 5) Alagúteffektus: hát az epromok így mûködnek. Van mobiltelefonotok? Abban is van.
Ha te megtudod mondani, hogy egy biciklis ma is és holnap is ugyanolyan gyorsan megy-e ugyanazon az úton akkor igazad van.
#1530: hogyne dönthetnéd el ekzaktul! Amit nem tudsz eldönteni mértékegység nélkül, az a sebességkülönbség nagysága.
A kérdésünkben viszont errõl szó sincs! Azt kell megállapítani, hogy a fény egyforma sebességgel megy-e. Ehhez nem kell mértékegységeket definiálni egyáltalán. Az eredmény pedig egy arányszám, például: "kimutattuk, hogy az interferométer karjaiban a sebességek aránya az 1-tõl nem térhet el jobban, mint 10^-6". Ehhez nem kell mértékegység.
http://antieinstein.tar.hu/ Ezt olvasta-e már valaki közületek?
Valóban el tudom dönteni melyik a gyorsabb, de nem egzakt módon és nem tudok hozzárendelni számokat.
Viszont az hogy 3 biciklis kevesebb mint 5 gyalogos az már egzakt. Nem úgy mint a biciklis gyorsabb, mint a gyalogos, ez milyen pontatlan már. És a miértre nem tudsz válaszoln az utóbbi esetben.
#1527: Teljesen hülye vagy? Sebességet össze lehet hasonlítani anélkül, hogy métert definiálnánk, ez talán nem teljesen nyilvánvaló? Nem kell megadnod m/s-ban a gyalogos és a biciklista sebességét ahhoz, hogy megmondjad, adott esetben ki a gyorsabb. Egyszerûen megnézed.
Az egyik példa, ami a fénysebesség változatlanságáról szól, az a Michaelson-féle interferometriás kísérlet. Megjegyzem, a kísérlet célja ennek ELLENKEZÕJÉNEK kimutatása volt, de hát õk elfogadták az eredményt, mármint hogy állandó a sebesség.
#1526: valóban szócséplés. Hiszen a vitánk tárgyai azon kijelentéseid, hogy "hibás tövények" illetve "hibás definíciók". ELÕBB kérem a példákat, és UTÁNA az indoklást. Ha elõre elkezdesz indokolgatni, de nem tudjuk, hogy mit, az szócséplés.
A darabhoz visszatérve, 1 darab pofon az mindenkinek ugyanannyi, ezért a darab mint egység, nekem elfogadható, kompromisszumok nélkül.
Viszont 1 méter az mindíg más hosszúságú. Márpedig, amit anyagiasítunk vagy ahhoz viszonyítunk az már nem objektív és nem állandó. Így a fénysebesség sem az.
"A méréshez a T1 és T2 tükrök közötti távolságot is 1/11 milliomod pontossággal, vagyis 3 mm-es hibával állapították meg."
A fény sebességének értéke alég sok képletben szerepel, és ha magát az állandó fénysebességet hibásan határozod meg mérésekkel, akkor a képletekben eleve hibás értéket helyettesítesz a c helyére.
Ami nem tetszik nekem a beszúrt linkbe, hogy nem a fény mint pontszerû test segességét mérik, hanem egy fény sugár sebességét, ami nagyon sok fotonból. Az hogy mindezt nem vákuumban azt nem is említem.
Most belinkelhetnék ide számos c-t tartalmazó képletet és rázhatnám az öklömet, hogy ott a hiba.
De ha magát az alapfelvetésemet nem ismered el, hogy hibával tudjuk csak vizsgálni a viágot mûszereinkel és megfigyeléseinkkel, és azt állítod, hogy amit mondok az csak "szócséplés", akkor feleslegesen mondok neked bármit.
#1523: inkább nem. De itt elolvashatod: http://www.tiszaparti-szolnok.sulinet.hu/Sulinetverseny/12b2001/Uses/Feny/Fenysebesseg_meresi_modszerei.htm
#1522: Nem kell megállnia. És már úgy keletkezik, hogy fénysebességgel mozog.
Mint említettem, a fénynek van energiája és impulzusa. Ez adott frekvenciájú fény esetében fotononként egy jól meghatározott érték. Az energia sosem változik, amíg létezik a foton. Az impulzus iránya változhat, például visszaverõdéskor.
Kíváncsi vagyok, hogy a fénysebességet, hogyan mérték meg. Leírod érthetõen nekem?
Tehát a fény mindíg fénysebességgel, mozog. Mi történik akkor, amikor visszaverõdik? Akkor csak meg kell állnia, arra a kis idõre.
Tudomásom szerint minden mozgáshoz véges energia kell.
A fény keletkezésekor már max fénysebességgel, mozog? vagy amikor már fénysebességgel mozog kap még végtelen energiát hozzá?
A fény sosem mozdulatlan. A többi dolog pedig sosem mozoghat fénysebességgel. Ez két külön csoport, amelyeknek nem lehetnek közös elemei.
A fénysebességnél lassabb dolgokra használhatóak azok a bizonyos képletek amiket például a speciális relativitáselméletben felírunk.
Az, hogy a fény számára hogyan telik az idõ, és milyennek látja a dolgokat, az kideríthetetlen, hiszen a mûszerek, részecskék, és bármi a fényen kívül, amivel mérni lehetne (például idõt, vagy tárolni a mérés eredményét) az nem gyorsítható fel fénysebességre.
Tehát pusztán spekulálni lehet róla, de a fizika szempontjából ez jelenleg érdektelen, hogy a "fényhez szemével nézve" milyenek a dolgok. A képletek a fényre nem alkalmazhatóak. A fény energiájára, impulzusára más képletek vannak.
Ez csak akkor igaz ha a fény áll, mozdulatlan. Korábban írtad, hogy a fénysebességgel mozgó dolgok számára másképp telik az idõ.
Tehát nem mozog a fény saját magához képest, és az idõ sem telik számára.
#1518: Ez megint csak szócséplés. Arra lennék kíváncsi, hogy újat mondtam-e valakinek azzal, hogy a fény vákuumban mindenhonnan nézve ugyanazzal a fénysebességgel megy.
A vákuumban mozgó fény már nem vákumban mozog mert õ már benne van.
#1516: mint mondottam, a fény vákuumban MINDENHOL egyforma SEBESSÉGGEL mozog. És nem csak inerciarendszerben. Erre számos mérés és tapasztalat van. Az összes eddigi mérés, tapasztalat és információ egyetlen ellenpéldával sem szolgál.
A fény mindenhol más sebességgel mozog, hogyan lehet kijelenteni, hogy a világban fellépõ hatások is max fénysebességgel történhetnek?
Ez azért van így mert gyorsabban törénõ hatásokat nem érzékelhetünk, a mérõmûszerek kijelzõjén az eredményeket is maximum fénysebességgel tudatosíthatjuk.
Ha feltételezzük, hogy az objektív világot csak az emberi érzékszervekkel lehet ismerni, akkor nincs hiba.
Majd holnap erõt gyújtök.
#1513: ez megint mellébeszélés. Térjünk vissza inkább a konkrét példákhoz, mert az eddigiek nem igazoltak téged.
A folyamatok és történések az esetek többségében úgy vannak, ahogy elvárjuk, hogy legyen. Viszont vannak olyan ritkán elõforduló események amelyek nem elvárásaink (törvényeink) alapján történnek. Ez azért lehet így mert, a világ objektív és mi látjuk szubjektíven.
#1510: ez a képlet pedig arról szól, hogy az 1/2mv^2 annál pontosabban leírja a mozgási energiát, minél lassabb a test (a fénysebességhez képest).
Az #1508 állításod önmagában igaz. Viszont a képlet nem alkalmazható fénysebességgel haladó testre! Ez a tudomány álláspontja!
Mit is jelent hogy a "végtelenhez tart"? Ez csupán azt jelenti, hogy akármeddig növelhetem az energiáját és impulzusát egy szem kicsi protonnak, ha elég nagy részecskegyorsítót építek. Ez nem azt jelenti, hogy végtelenre növelhetem, csupán annyit, hogy bármekkora véges értéket is mondanál, elvileg lehet neki nagyobb az energiája. Ez a "végtelenhez tart" nagyon leegyszerûsített (némileg pongyola) meghatározása.
#1506: a matematikai paradoxonoknak mi közük van az egész témához?
Ezek sem tudományos törvények, sem nem fizikai vagy matematikai definíciók.
Egyébként ezek többnyire olyan állítások, amelyek nem igazak és nem is hamisak. Ezzel nincs gond.
Ennél tovább is lehet menni. Vannak olyan állítások, amelyek eldönthetetlenek egy rendszerben, tehát nem lehet bizonyítani az axiómákból, hogy igazak-e vagy sem. Olyanok is vannak, amikrõl nem lehet bizonyítani, hogy eldönthetetlenek-e. Sõt olyanok is, amirõl az elõbbit nem lehet eldönteni. És ez folytatható.
Ahogyan az egyik tanárunk fogalmazott: a szemléletünkön van itt egy lyuk, amit nem tudunk betömni.