Innét már csak 1 lépés, h minek is nevezzük ezt a a hatalmas, mindent magába foglaló dolgot?????? ( segítek: nem Univerzum.. Vágó úr ! felezzünk :D :D )
Na kicsit most el fogok térni a témától de még mindig nem válaszoltátok meg a kérdésemet hogy a gravitációt a gravitonok áramlásaként fognjátok fell???????
Egyfajta, nyugi ismerem a szót...
Logikus, legalábbis annak hangzik. Ha ennek a halunak a mûködését és mozgató rugóit feltárnánk, kifordítanánk sarkaiból a mai tudományt.
Akkor minden szellem lenne, ma pedig mindent az anyagra vezetnek vissza.
Tényleg zseniális, és szerintem ezt már többen is véggigondoltuk, és hasonlóan vezettük le. Eddig nálam ugyanez. Esetleg más szavakkal :)
Mondjuk akkor ha elektoromos térben vagyunk, akkor határozzuk meg, mi is az elektromosság ?
Ezek szerint minden anyagot más struktúrájú elektromos jelek alkotnak. Egyfalyta kód, mint a mátrixban.
Elvonatkoztatva attól, hogy elektromosságnak nevezzük, oda jutunk, hogy minden egyetlen dolog különbözõ megnyilvánulása.
Mi is az ú.n. érzékelés? Az érzékszervek elektromos jellé alakítják a behatásokat, ez továbbítódik az agyba. Az agy viszont már semmit sem érez. De az agyba beérkezett elektromos impulzusokból hogyan lesz érzékelés? Hol van a tudat? nincs materiális nyoma. Vagy az agy összes sejtje alkotja egészében a tudatot?
Visszatérve a tudat nincs igazi fizikai kontaktusban az anyaggal. Csakis elektromos jelek által áttételesen. Akár mondhatjuk is, h anyag nics is, csak 1 elektromos tér, és minden tudat ( emberi, növényi és állati) ebben a térben hallucinálja az anyagot, meg a cselekvést. Az egész világ 1 nagy közös halu. Ez mindent megmagyaráz :D
Ez abban az esetben korrekt is lenne, ha nem lenne közbe olyan állítás, hogy a valódi létezés nem függ az érzékeléstõl. Abban az esetben el is fogadnám ezt a vak, és süket érvelést, ha az érzékszervektõl függne a valódi létezés. Csak akkor meg az az állítás nem állná meg a helyét, hogy a valódi létezés nem függ az érzékeléstõl.
Például egy vak magától is csak találgatni tud hogy létezik látható világ... Szerintem így gondolja.
Sajnos ilyen általánosságot kell hogy mondjak: nem feltételezhetjük sem azt hogy létezik, sem azt hogy nem, arról amit nem tapasztalunk... Sõt még lehet hogy AZ sem létezik...
Pl. ha valaki azt mondja, hogy valódi létezés nem függ érzékeléstõl, akkor a témában nem számít hogy a vak nem lát, a süket nem hall, mert ellenkezõ esetben sem függne érzékeléstõl a valódi létezés.
Irreleváns, hogy az evolució hány érzékszervet növeszt még, vagy hogy most hány van nekünk, esetleg egy vaknak, mert azt írtad, hogy a valódi létezés az érzékeléstõl függetlenül létezik.
Illetve alcíme, a Fõcím az Isteni atom - God particle
A sajtos könyvet ismeritek? "Mi a kérdés ha a válasz a Világegyetem?" a címe.
Á nem, én valami gyerekregényben olvastam valami ilyesmirõl még régen, hogy a negyedik dimenziót hogy lehet elképzelni: az elsõ dimenziót négyzetre emeled, kapsz második dimenziót ha a második dimenziót emeled négyzetre, megkapod a harmadik dimenziót. ha ezt a harmadik dimenziót emeled négyzetre kapod a negyedik dimenziót. képzeld el...
Majd utánanézek a könyvnek amit ajánlottál, érdekesnek tûnhet :P
Netán olvastad Abbot Síkföld c. könyvét? Nekem kedvencem, hiszen csak tovább kell folytatni a gondolatmenetet, és el kell képzelni ennek alapján a 4. tér dimenziót. Ami nem az idõ. "Felfele, de nem északra" :D
Én meg arra gondoltam, lehetséges-e , h az a "tér", ami elgörbíti a fénysugarakat gravitronokból áll?
Én szeretek ilyenekrõl beszélgetni más emberekkel :)
Csak én példának a kettõ és három dimenzió közti különbséget szoktam felhozni kezdetként, ez, hogy vak embernek mi a valóság, még sosem jutott az eszembe.
Sajnos megeshet az is, hogy tényleg elértük a korlátokat, és kész, ennyire vagyunk képesek. Még mi a saját gépeinkkel se tudjuk átlépni a saját fizikai korlátainkat. Nem szeretném azt gondolni, hogy emiatt fordulhatna elõ az is, hogy más létformákkal ne találkozzunk. Pedig lehet hogy igaz.
Fénnyel azokat a dolgokat látjuk, amirõl visszaverõdik (vagy ha fényforrás kibocsátódik) fény a szemünk sejtjeibe. Amirõl nem azt nem látjuk. Ez eddig gondolom tiszta volt.
Az idõt nem látjuk, csak a szemünkel érzékelt eseményekbõl változásokrõl tudunk következtetni rá. Tehát nem érzékeljük az idõt közvetlenül. Nagyon sok ilyen dolog létezhet még amirõl nincs tudomásunk. Ezekre csak feltételezéseket tudunk mondani, a fény segítségével. Ezért a fény sebességét gondoljuk hisszük maxnak.
Ezért gondolom, hogy a jelenleg látott, dolgokon kívül még lehetnek olyanok amit nem érzékelünk, de attól még létezik.
Pl a nem látó emberek számára csak azok a tárgyak léteznek, amelyeket ki tudnak tapintani, vagy hangot adnak ki, esetleg hõt bocsátanak ki hidegek, illatuk-szaguk van. Amit tehát nem érzékelnek, arról nem tudnak semmit.
Mondhatjuk, hogy mi is "sötétben" tapogatózunk. Amíg az evolúció nem alakít ki újabb érzékszerveket, mutáció vagy egyéb örökíthetõ elváltozás alapján, addíg nincs sok esély felfedezni újabb dolgokat, csak a meglévõ érzékelések gépekkel való javításával.
Azt sem mondhatom igazából, hogy az érzékelt valóság 10-50%-a a teljes létezõnek, mert nem lehet tudni, de az is elképzelhetõ, hogy teljesen megegyezik és az ember a legfejlettebb élõlény (he-he csak vicceltem).
Nem akartam ide írni, mert én éppúgy nem értek a dologhoz, mint a többiek és ilyenkor nem szokásom beledumálni. De egy másik téma kapcsán belenéztem egy régebbi topikomba az asztromokus-on és találtam egy ideillõ dolgot. Tudományos hírek fórumába járt régebben egy DCsabaS nevû emberke. Érdekessége, hogy bár fizikusként keresi a kenyerét (ha jól tudom) kevéssé dogmatikus és gondolkodó lény. Tõle idéznék, ami idevághat:
" "a gravitáció terjedésének van sebessége?" Itt mindjárt 3 dolgot is érdemes megkülönböztetni:
1.) a gravitációs KÖLCSÖNHATÁSNAK van terjedési sebessége, amely jó közelítéssel megegyezni látszik a c határsebességgel. Különféle elméleteket lehet felépíteni arra, hogy esetleg nem pontosan azonos c-vel, hanem egy picit (jelenleg nem mérhetõ mértékben) kisebb.
2.) a gravitációs HULLÁMOK terjedési sebessége elméletileg szintén c. Ezek annyiból különböznek a szokványos gravitációs kölcsönhatástól, hogy lehet vizsgálni azt a kérdést, hogy leszakadhatnak-e a forrásuktól úgy, mint az elektromágneses hullámok a szabad elektromos töltésekrõl. (Ugyebár az elektromágneses hullámokhoz NEM kellenek szabad elektromos töltések!) Ilyen leszakadó gravitációs hullámok közvetlen észlelése viszont elég nehéz feladat, mert nem elég érzékenyek a módszereink. Elképzelhetõ, hogy a következõ években valamikor majd sikeres mérést hajtanak végre, és akkor összehasonlíthatjuk a mérés eredményét az elméleti c értékkel.
3.) A GRAVITONOK létezése még elméletileg is vitatott. Mindenesetre azon elméletek szerint, amelyek a létezését feltételezik, általában c sebességet adnak meg. Kísérleti alátámasztás egyelõre nincs, és az elméleti tisztázatlanságok miatt még csak azt sem lehet megbecsülni, hogy mikorra lenne várható. "
Személyes véleményem szerint a "tudomány" soha nem fogja megtudni mi az a gravitáció. Nem tudni mi az, nevezhetjük akár isten-nek vagy szeretet-nek is. De ez (is) remek példája annak, hogy a világegyetemben minden összefügg mindennel.
Nem akarok én semmit magyarázni ezzel a modellel, ez csak egy mankó, hogy könnyebb legyen elképzelni.
Egy modellen belül minden le van definiálva. Nemtom milyen térrõl beszéltek, de a relativitás térideje elemi események halmaza. Egy elemi esemény a fény emissziója vagy abszorpciója. Mondhatnám azt is, hogy a relativitás térideje fénysugarak hálózata. A valóság nem csak fénybõl áll, emiatt az elmélet nem teljes. De jól illeszkedik a valóság azon szeletére, amire a jóslásokat adja.
A tömegnövekedés csak következménye az 'idõ' lassulásának.
Valójában nem is az idõ lassul, hanem minden folyamat lassabb benne egy hozzá képest mozgó rendszerbõl szemlélve. Emiatt lomhábban reagál, amit tömegnövekedésnek is nevezhetünk.
Matematikailag nem lehet bizonyítani egy fizikai elméletet.
Vannak matematikai módszerek, amiket átvesznek a fizikusok és alkalmaznak, ha jól lelehet írni valamit. Teszemazt ki lehet vele elõre számolni egy kisérlet várható eredményét. Ha elég pontosan egyezik a mért érték és az ELÕRE kiszámolt érték, akkor mondjuk arra a matematikai alapokra épülõ fizikai elméletre, hogy MÛKÖDÕKÉPES. Semmiféle bizonyításról szó nincs. Az se feltétel, hogy pontos eredményt adjon az elmélet, ha nincs helyette jobb. Ha akad egy kisérlet, ami más eredményt ad, mint amit az elmélet jósolt, akkor bukott az elmélet.
Ilyen még nem történt se a relativitással se a kvantummechanikával. Emiatt jelenleg ezek a fizika vezetõ és mûködõ elméletei. Igaz hogy teljesen más matematikai apparátust használnak, és néha ellentmondani látszanak egymásnak, de kisérletileg ezek az ellentmondások még nem jöttek elõ, mivel a részecskegyorsítókban a gravitációs hatások teljesen elhanyagolhatóak, a gravitációs effektusoknál pedig a kvantumhatások nem mérvadóak.
Gondolati elképzelés féle létezéssel mit jelölsz pontosabban? A gondolatokat, eszméket, elméleteket, valóságmodelleket, vagy ezekhez hozzájön az érzékszervi tapasztalat?
Ám jó, "vitázzunk". Az idõnek nincs sebessége. Folytonossága van, amit végtelenül kicsi pillanatokra bonthatnál le. Minden egyes, végtelenül kicsi idõintervallumhoz - gyak. pillanathoz - tartozik egy tér. Ez olyan, mintha egy térvektor skálázására megkérdeznéd, "mekkora a sebessége". Sebessége nem a rendszernek van, hanem a benne résztvevõknek.
"Azért a fénysebességet képzeljük, gondoljuk az elérhetetlen és átléphetetlennek, mert azzal érzékelünk leggyorsabban, ha nem lenne szemünk, mint fényérzékelõszervünk, akkor valószínû a hang sebesség lenne, amit maximálisnak gondolunk. Ezért nem csoda, hogy azu okos emberek a tapasztalásaik és méréseik alapján képleteikbõl a fény maximalitását vezették le."
Nem mondom, hogy nem lehet igazad, de azért "gondoljuk" így, mert az emberi korlátainkkal gondolkodunk. Ha az anyagi testtel gondolkodok, mivel a legszûkebb korlátok határolják be a létezésemet, értelemszerûen oda állítok fel szabályokat. Cseszhetem, ha kijelentem, hogy "végtelen sebességgel haladhatok", ha az anyagi "láncom" nem engedi, csak a fényt.
Ahogy mondtam két féle létezés van. Van az agyadban fizikai - kémiai folyamatok folyamán létrejött gondolat elképzelés féle LÉTEZÉS.
És egy valóságos létezés.
A valóságos létezésnek csak egy nagyon kis részét fedi le az agyunkban létrejött érzékelt létezés. SAJNOS ebbõl az ember sok hibára következtet.
Ezt már sokan nem értik, ehhez át kell értékelni eddigi gondolkodásotokat.
Az ember által érzékszerveivel érzékelt dolgok léteznek egy ember számára, ahogy fejlõdtek a használati tárgyak, egyre többet vagyunk képesek érzékelni a valóságból.
A tér a valóságban nem létezik, elméleti segédeszköz.
Az idõrõl viszont tudjuk, hogy létezik csak nem vagyunk képesek érzékelni.
Azért a fénysebességet képzeljük, gondoljuk az elérhetetlen és átléphetetlennek, mert azzal érzékelünk leggyorsabban, ha nem lenne szemünk, mint fényérzékelõszervünk, akkor valószínû a hang sebesség lenne, amit maximálisnak gondolunk.
Ezért nem csoda, hogy azu okos emberek a tapasztalásaik és méréseik alapján képleteikbõl a fény maximalitását vezették le.
Csak 1 kérdés mennyi az idõ sebessége, ha van neki?
...meg a húrelmélet... :| Lassan ez is mindjárt asztalra kerül, és újabb órás viták lesznek.
Tudtommal a negyedik dimenzió maga az idõ, a három térvektor egy negyedik, idõvektoron történõ eltolása. Viszont errõl az "univerzum"-dologról voltak az NG-ben (a folyóiratban) nemegyszer nagyon jó cikkek, azok is bekajálhatják, akik nem csípik a "fehérköpenyeseket", mert õk jobban tudják; eléggé távolra merészkedik a feltételezésekben. Nem tudom most, melyik számban, ha valakit érdekel, megkeresheti.
Az univerzum tágul, és emiatt tágul MINDEN ami benne van.
Az univerzum a létezõ világ, minden, ami ezen túl van az általunk (elméletileg) felfoghatatlan. (A galaxis pedig a csillagok rendszere.)
Körülbelül ugyanúgy kell elképzelni mint ahogy a dimenziókat akarnánk magyarázni: Második és harmadik dimenzió közti különbséget ismeritek nem? Ugyanilyen léptékkel kellene elképzelni a harmadik és negyedik dimenzió közötti különbségeket... És ez a sablon ráilleszthetõ az univerzumra és ami mögötte van.
Nos, ezt kellene elõször tisztázni.. vagy ha valaki ( S. Hawking ???) már tisztázta, akkor az angoltudósok fordíccsanak, vagy Wiki? én nem keresgélek..
Nem, figyelj, van a tér. Most görbül vagy nem, mindegy. Van benne valami, vagy nincs. Végülis mindenféleképpen van a térben valami, mert a bolygók, galaxisok is a térben vannak. És Te is. Viszont az már megint más kérdés, hogy mi van ezen a téren túl? Ha a galaxis tágul, mivan ott, ahova még nem terjedt ki? Semmi?