Lét vagy nemlét: mindkettõ véglet. Tiszta vagy nemtiszta: szintén végletek. Ezért a bölcs mindkét végletet elkerülve Még középen sem foglal helyet.
Felhagyni elõször az érdemtelennel, Felhagyni aztán az énnel, Felhagyni végül minden vélelemmel: Bölcs az, ki tudja ezt.
Köszi, elolvastam, bár elég rég nem tudnak lekötni az ezoterikusabb hangvételû írások. Amit szerintem elsõ nekifutásra érdemes elolvasni a témában:
Buddha beszédei Dhammapada A középút filozófiája (Fehér Judit) Nagarjunától, amihez csak hozzá lehet jutni. Lankávatára szutra / Szív szutra + jogacara filozófia Gyémánt szutra Ajahn Sumedho írások Pátimókkha
Már régóta tervezgettem, hogy nyitok egy ilyen témájú topicot, hátha érdekel valakit, és tudunk róla eszmecserét folytatni.
A buddhizmus témája a szenvedés és boldogság. Engem elsõsorban a vallás/filozófia/életfilozófia/tanítás sokszínûsége fogott meg, és emberközpontúsága, ami számomra abban nyilvánul meg, hogy mondanivalója szempontjából közömbösnek tartja, hogy a tapasztalat tudati, vagy pedig anyagi természetû. Például a tudat együtt szerepel a látás, hallás, ízlés, tapintás, szaglás listában. Elsõre kicsit fura, de belegondolva ahogy például ahogy a szem észleli a látványt, úgy a tudatban a gondolat jelenik meg. Ami közös ezekben a tapasztalatokban, hogy függõen keletkeznek ezért nincsen önálló létezésük, állandótlanok, és nem kielégítõek. Ez jelenti az ürességet. A szenvedés abban áll, hogy ezeket a dolgokat állandónak, örömtelinek véljük, és ragaszkodunk hozzájuk, vagy pedig elutasítjuk õket. A ragaszkodás megszûnése a nirvana. Az ehhez vezetõ középút elveti mind az önsanyargatást, mind az élvezetekben való elmerülést, továbbá a nihilista nézeteket, valamint az állandó szubsztanciához való ragaszkodást, mint pl. a lélek.
Kezdésnek talán ennyi, ha valakinek van kedve, szóljon hozzá.