Hogen egy kis kunyhóban éldegélt a nagy hegyek lábánál. Egy napon négy vándor szerzetes érkezett a környékre, s egyikõjük engedélyt kért tõle, hogy kertjében tüzet rakhassanak maguknak éjszakára. A tábortûz mellett Hogen akaratlanul is tanúja lett a szerzetesek vitájának, amelyet a szubjektivitásról és az objektivitásról folytattak. Közéjük telepedett hát, és így szólt hozzájuk egy ülõalkalmatosságnak használt sziklára mutatva: – Itt van ez a nagy kõ. Nos, szerintetek ez elméteken belül vagy azon kívül létezik? – Buddhista nézõpont szerint minden a gondolat objektivációja – felelte az egyik szerzetes –, úgyhogy megkockáztatom: ez a kõ csupán gondolataimban létezik. – Szörnyen nehéznek érezheted a fejed – jegyezte meg erre Hogen –, ha egy ekkora követ cipelsz benne.
Arra kiváncsi lennék mit hogyan tudtak bizonyítani ebbõl a témából majd utánanézek.
Az agy alakítja át ezeket, de normális esetben nem hoz létre meg nem szûr meg semmit :| Szerintem olvass utána, a tudomány is bizonyított egy-dolgot a témából...de egyébként is offtopikok vagyunk nagyon.
Az agy alakítja át ezeket, de normális esetben nem hoz létre meg nem szûr meg semmit :| A tudomány attól tartok messze van, hogy még ezt bizonyítani tudja, hogy számítógép is képes lenne olyan jeleket küldeni, amit az agy képpé tudna alakítani C: Így önmagába egy agy sztem nem is élne :o
Amit a szemeddel látsz is az agyad hozza létre, úgy ahogy az összes többi fajta érzékelést is, mint mondtam, ha az agyad beraknák valami tárolóba és rákötnének egy gépet, ami mindezeket az impulzusokat megadja neked (lásd mátrix), nem tudnád megmondani, mivel a külvilágot nem érzékeled, az érzékelésed szubjektív mivel az agyadban jön létre, miután meg lett szûrve.
Hogy lehet más fajta illuzió? Van amit a szemünk által látunk (szerintem valóság amit látunk, nem illúzió), és van amit az agyunk hoz létre képet (akár saját akaratra, akár valamilyen hatásra - félelem mondjuk az erdõben, vagy valamilyen alkohol).
Agykontrollban is a képzeletet használják fel sok mindenre. Már írtam, hogy pl. a villámolvasás technikája azon alapul, hogy rápillantunk egy könyvre, utána meg meditálás közben (ami idõ után akár nyitott szemmel is lehetségessé válk) ki tudjuk vetíteni egy képzeletbeli képernyõre, és el is tudjuk olvasni. De attól még az csak "illúzió" vagyis csak az agy képzeli oda, másnak nincs ott és nekünk sincs!
A szem hullámokat (vagy erõket?) érzékel, majd elektromos jelekké alakítja, amit az agy képpé alakít. Az emberi agy képes ez mellett elképzelni is dolgokat. Például kicsi koromba így buszon nyitott szemmel eltudtam képzelni, hogy egy teljesen más világba vagyok és úgy játszottam mindig. :) De hiába képzeltem, hogy nincs ott a szekrény (mert akkor nem akartam látni, mást gondoltam), attól még az ott volt és bele is rugtam :DD
Szóval az egy más dolog, hogy az emberi agy külön is képes mást látni mint amit a szem (álmodni is). De amit a szem érzékel az szerintem nem illuzíó, annak ellenére, hogy nem látjuk a háttérben történõ dolgokat. Például a fal látszólag szilárd anyag, érezzük is, de a részecskék állandóan mozognak, nincsen olyan ami állandó. Amit állandónak látunk az is egy folyamatos cselekvés, vagy folyamat.
Az egész élet illúzó, a valóságot nem látod, az amit látsz az agyadban jön létre, oda elektromos impulzusokkal érkezik a jel, lehet, hogy az agyad egy tankban ül és egy számítógép küldi rá jeleket, soha nem tudnád meg. De igazából az agyad sem létezik, a kép egészen máshol jön létre. Ezért illúzió és ezért nincs fal.
Az illúzió pedig nem nemlétet jelent. Valóban? Tegnap este voltam az erdõben tök sötétben. És bármit beleképzelhetek a sötétbe, ottvannak azok akik az elmeosztályon vannak és olyan dolgoktól félnek amik számunkra nem léteznek, de számukra igen, no, így vagyunk mi "normálisok" a fallal. Csak odaképzeljük, de valójában nincs ott, soha nem volt és soha nem is lesz.
Az üresség azt jelenti, hogy múlandó, szenvedésteli, és éntelen.
"az egód létrehozta a falat, attól az még nincs ott" -Az illúzió pedig nem nemlétet jelent. Nem azt jelenti, hogy Buddha a semmi közepén lebeg, miközben eltûntek a fal textúrák. :D
Antamanon keresztül elindultam wikipedia olvasásra és jó nagy kavarodást látok, úgytûnik számomra, hogy az Én-t keverik a lélekkel. Lélek alatt nem értek mást mint a Buddha természetet, amit mindenkiben megvan. Az a lélek.
Rákerestem erre az Anatman-ra és érdekes amit ír. Akkor mi a reinkarnáció, hogy mûködhet az a rendszer ami mûködik a Dalai Láma kiválasztásánál?
még logikus hogy van valami amit láthatunk másnak... Tehát lehet hogy a pokollakónak még ég is az a fal, a titánnak pedig nem túl stabil, de ott van.Miért lenne ha az, ha egyszer minden illúziú, miért lenne pont a fal valódi?
Olvastam. Ahogy Farkas Attila Márton, "Implikált tudás a létben" címû cikkét is a 8. tudatosságról, amiben jól kifejti ezt is. És beszélgettem elég sok élõ Buddhista mesterrel, sõt meditációs tapasztalatom is van valamennyi.
És ismerem a Buddhista alap dogmákat. Az anátman az egyik legfontosabb tanítás. A "nagy sárga" is ezt látta be legnehezebben ez tény, mégis megvilágosodott mikor sikerült (legalábbis egybeesett a két dolog). Ja, és tény hogy a fal milyenségét a tudat (nem csak egó) hozza létre, ezért látja másnak az ember, a pokollakó, szellem, isten, titán, állat, de attól hogy valamit mind másnak látunk, még logikus hogy van valami amit láthatunk másnak... Tehát lehet hogy a pokollakónak még ég is az a fal, a titánnak pedig nem túl stabil, de ott van.
A Buddhizmus egy funkcionális, praktikus, materialista rendszer. Aztán késõbb a hozzá nem értõ sokfelõl szalajtott szerzetesek felvizeték, aztán az eladhatóság kedvéért szép szimbólikus nyelvre újraírták, de mindez nem változtat a központi lényegen. Ilyen az indiai nyelvi stílus. Még az "ülj le!" mondatot is úgy mondják: "alázatosan kérlek, ékesísd fel a széket." Ezért ilyen a megfogalmazás. Ezt pedig ugye a kínaiak is tudják, sõt értik is, de Csan (Zen), is kínai, mert ott legalább már volt pár ember aki azt mondtak: "ok, skacok, nem bírom tovább a süket dumát. beszéljünk CSAK a lényegrõl." PErsze azóta arra is pakolódott sokminden.
Ezt nevezem szellemi materializmusnak :). Az egységet a perspektívából nem fogod látni, azért tudsz belerúgni a falba, mert az egód létrehozta a falat, attól az még nincs ott. Gondolom olvastad akkor az egó keletkezésének fázisait is, de úgytûnik tök másképp értelmezted.
(Ilyenkor vagyok mindíg bajban, hogy mikortól értékelek, asszem ez most az.)
ISmerem a "forma az üresség az üresség a forma" szöveget. Szépen leírja a szív szutra. De nem értek veled egyet. Minden üresség természetû a forma pedig csak a folyamatos, pillanatról pillanatra változó forma. Nem azt mondtam hogy nincs test fizikailag, hisz bele tudok rugni a falba és még fáj is. Azt mondom végsõsoron nincs. TEhát, most van, de nem lesz mindíg. Megöregszem és meghalok (vagy elüt a villamos) elõbb-utóbb. Épp ez az. Nincs egység. Nincs semmi ami állandó, változatlan, hordozó lenne. Ha lenne, nem lehetne változás, az pedig evidens hogy van. A lélek egy gyönyörû rozsaszin álomfelhõ azoknak akik félnek attól hogy egyszer végetérnek. (Fõleg nyugaton.) Márpedig véget fogunk. Meghalunk, elporladunk, megesznek a férgek, és az újralétesülésbe nem lesz semmi belõlünk. Maximum halvány emlékfoszlányok a karmikus lenyomaton szennyezõdésként.
Szép hogy nem akarsz meggyõzni, de meg tudsz. Hozd ide a lelked! Tedd le elém, és készséggel elhiszem hogy létezik. (Már hallom is, az : "Ez hülye!" mondatot a háttérben, pedig csak simán nem gondoltatok bele abba amit mondtam.)
Szerintem összekevered a dolgokat. Az ember üresség természetû, az üresség üresség, a forma pedig forma, de a forma üresség is és az üresség forma is. Ez jelenlegi fizikai testünkre vonatkozik, nem arra, hogy nincs lélek. Hiszen ha minden illúzió, akkor az idõ is (és az), tehát a folyamat sem létezik, hiszen minden egyszerre van. Valóban a lélek állandó. De ez az egységben természetesen. Az illúzió azért jön létre, hogy tudatosítsa önmagát az egység (hülyén hangzik) ehhez látszólag részekre esik, polarizálódik, létrejön a fizikai test.
Mind1 végül is, nem akrlakgyõzködni, egyszerûen csak nem látom azt amit te látsz, de ebben nincs semmi rossz, lehet hogy pár év múlva úgy fogom látni ahogy te, vagy fordítva....
A nagy sárga mókus (Buddha), is azt mondta hogy a tant, mindenkinek a saját nyelvén kell tanítani. De a nyelvet nem csak a nyelvtan határozza meg, hanem a kor is. Tehát ráférne egy "fordítás" a jó öreg Tanra. Modern szavakkal, modern embereknek. A XXI. századi tan, hitelesen! Mint Hszuen Cang mester csinálta sokszáz éve. Háromszoros ellenõrzési rendszerrel, nehogy torzuljon a jelentés, mégis érthetõ legyen, akkor, ott, úgy.
Pontosan. Egyáltalán nem hiszek a lélekben. Ahogy a Buddhizmus sem. Anátman meg minden :)
Nincs ami továbbvigye a karmát. Az ember csak a folyamat része, végsõsoron üresség természetû, ergó csak látszat. A karma a tett, és következmény. Ha felrobbantasz egy atombombát, ha a bomba minden apró kis része is megsemmisül a sugárzás továbbra is ölni fog.
Lélek nincs, nem volt és nem is lesz. Ha lenne bármi ami állandó lenne (lélek) akkor nem lehetne fejlõdni, mert ami állandó az nem változik, ergó nem is fejlõdik, és nem lehetne megszabadulni, tehát értelmetlen lenne minden. Csak a folyamat van. Nincs semmi hordozó, és nincs kiragadható pillanat.
A lényeget leírja, csak kellõen "ködös". GOndoltam rá, hogy pár szutrát modernizálok, és átírok jelenlegi szóhasználatra. Mikor a mesterem meghalotta felállt a haja (felállt volna ha lett volna neki), de végül azt mondta, hogy megtehetem, nyugodtan, amint megvilágosodtam. :D
Szerintem a karmáról bõven elég, ami Nagarjuna Drágakõfüzérében le van írva:
12.
Aki nem törõdik az igaz törvénynek Az adástól, az erkölcstõl, a türelemtõl Világos nagy ösvényével, hanem A testet kínzó, rossz tehéncsapásokon kóborol,
13.
Az igen hosszú idõre betéved A létforgatag félelmetes erdejébe, A lények végeláthatatlan fái közé, A testére tekeredõ szenvek mérgeskígyóival.
14.
Az ölés miatt rövid életû lesz, Az ártás miatt sok sérülés éri, A lopás javakban szûkölködõvé teszi, A házasságtöréssel ellenséget szerez.
15.
Hamis szava miatt gyalázzák majd, A rágalmazás miatt barátaitól elszakad, A gorombaság miatt kellemetlent hall majd, Fecsegése miatt szavára nem adnak.
16.
A sóvárgás kiöli a vágyait, A rossz szándék félelmetessé teszi, A helytelen nézettõl alantas látású, Az alkoholfogyasztástól zavaros elméjû lesz.
17.
A nemadás miatt szegény lesz, A helytelen megélhetés csalódottá teszi, A gõg miatt rossz családba születik, Az irigység miatt életereje kevés lesz.
18.
A haragtól színe csúnya lesz, A bölcset nem kérdezéstõl ostoba. Az emberlétben így érik a gyümölcs, Ám a rossz-születés mindezek élén jár.
19.
Az érdemtelennek nevezett tettek Következményét mondtam el, Az összes érdemteli Ellenkezõ gyümölcsöt terem.
A nirvánáról meg annyit, hogy a szenvedés vége. :)
"ha kis koromban megerõszakolt egy pedofil, akkor a következõ életemben én fogok megerõszakolni egy kisfiút" ugye, milyen fura karma elképzelés? :)
Szándékos. A sarkos, szélsõséges példák a leg tisztábbak, leg jobban érthetõek. Nincs rajtuk az a sok maszlag mint amiben a legtöbb helyen bele lehet kötni (én is szoktam).
Átgondolhatod hogy hogyan jutottál a kard elé tény. Talán még némi hatással is lesz a következõ létesülésed milyenségére, tény. De ne essünk a hindu csapdába, az már nem Te leszel, csak a mostani léted következménye. Max együttérzésbõl akarhatsz neki jobb életet és lehetõségeket. Bár személyes meggyõzõdésem hogy a lehetõségeket mindenkinek magának kell megalkotni.
Az õsember teljesen másképp gondolkodott. Akkor már inkább humanista mód bekapcsolva :-) Természet felettinek gondolom azt kell érteni, hogy az általunk ismert természeti tudományunkon feletti, ezen még nem gondolkodtam sose :D Természet felett nyilván nincs semmi - bár ki tudja! A gravitációt is nevezhetnénk természetfeletti dolognak, de az nem hit/érzés kérdése, az van, akár megtudja magyarázni a tudomány, akár nem. Sok dolgot nem tud megmagyarázni.
Nah mostmár én is összezavarodtam. De az buddhizmus több annál mint egy életfilozófia szerintem :S Arra gondoltam, hogy életfilozófiában nincs természetfeletti dolgon alapuló hit, de ha jobban belegondolok, ahogy a 'Világokon át' sorozatban is körülírták, akármilyen magyarázatban, életfilozófiában van. Mind1 hagyjuk ezt a kérdést.
De a nirvana is egy természetfeletti dolog, amit nem tudnak bizonyítani Ez tetszik :). [Idõben visszautazok, Õsember mód bekapcsolva] A gravitáció (vagyis nem tudom megnevezni még, szóval ami a talpam alatt lévõ valami irányába húzza a dolgokat) az természetfeletti, megmagyarázhatatlan és mérhetetlen, biztosan Isten csinálta. Ha villámlik akkor pedig haragos. Csak, hogy legyen PERSPEKTÍVA. Attól mert a tudomány nem ismeri el/nem tudja mérni még nem lesz valami természetfeletti. A természet felett nincs semmi :).
Azt gondolom hogy a nirvánának nevezett dolog egy életérzés.
Zsolo: a teraszon :)
Olvastam, olvastam olvastam, olyan volt mintha mindig épp az került volna a monitoromra amire épp szükségem volt... hirtelen megjelent a fejemben a gondolat hogy ki kell menjek szétnézni...
És akkor átéreztem hogy itt nincsen véletlen: minden részecske a testünkben és a világban a fény sebességénél is gyorsabban ! forog a saját tengelye körül, a Föld a tengelye körül és a Nap körül, a Nap a Tejút tömeggközéppontja körül, és azis mind mind magasabb egységekben és a legmagasabb egység maga a Teremtõ Isten !
És mivel magam is Isten része vagyok így én vagyok (mi vagyunk) Isten és Isten én vagyok (mi vagyunk).
Átéreztem hogy attól hogy nem vesszük észre még nem változik meg az hogy semmi nincs másért mint az Életért. Minden madár fa folyó felhõ és minden minden...
Nekem az egész karma meg sors kérdés furcsa volt, mi is tanultunk pár dolgot a buddhizmusról ahogy írtam, olvastunk is, láttam a Kis buddha nevû filmet is, de soha nem hallottam olyan tant, hogy minden ami történik, okon alapul, tehát semmi sem történik ok nélkül. De mind1 mert ha van, én akkor is inkább valami utó dolognak tartanám, mert õszintén szólva lehetetlennek tartom, hogy bármilyen történés valamilyen okozat lenne.
A tanítás lényegét etika órán is úgy tanultuk, hogy a "szenvedéstõl" meg kell szabadulni (vágytól, kísértésektõl, meg nemtudom mitõl), és azt is tanultuk, hogy innen ered az "aranyközépút" szó is. És a cél a nirvana elérése, kikerülni a "körforgásból".
Másik topikba is írták, hogy a buddhizmus inkább életfilozófia. De a nirvana is egy természetfeletti dolog, amit nem tudnak bizonyítani, tehát csak hiten, vagy érzésen alapul (lehet, hogy megértésen ami tényleg másabb, de bizonyítva tudományosan nincs és az érzés is csalhat).
Olyan érzésem volt, hogy amikor átéltem "mindent" arra gondoltam ezt látni kell mindenkinek. Teljesen megváltozott a tudatállapotom, tudom ez olyan elcsépelt kifejezés, hogy szinte már semmi súlya nincs, de mégis pontosan azt tudnám mondani mintha kitágult volna a tudatom és éreztem az egységet.
Aztán jöttek a feri a mondókájával...
Tehát amit ki akarok hozni ebbõl: ugye írtam, hogy azt gondoltam ezt mindenkinek át kell élnie... Ezt próbálnám segíteni.
Boltból visszafelé jövet eszembe jutott egy-két dolog a mostanában a topikban felmerülõ dolgokról:
Nem is olyan régen volt kis "vitánk" arról, hogy van-e sors, vagy csak karma van, aztán most feljött az egységre a Buddha mit mondana kérdés.
Szóval igen, fantomlovagnak igaza van, a karma nem fér össze a sorssal, legalábbis nem a buddhista tanok szerint. Azokban ugyanis nincs ilyesmi említve, nem foglalkozik a témával, úgy láttam, hogy õ teljesen ahhoz igazítja az álláspontját(javíts ki ha valamit rosszul értelmeztem), amit a Buddhizmus tanít, és ha innen tekintem a dolgot akkor valóban nem fér összea kettõ. Ugyanez igaz az egységre is (igaz nagyon kevés Buddhista iratot olvastam), nem láttam eddig különösebb említést ezzel kapcsolatban.
Mindez azonban nem jelenti azt szerintem, hogy ezek marhaságok, mindössze annyit, hogy a Buddhizmus nem foglalkozik vele. Nade miért nem? Ahogy én látom a Buddhizmus alapvetõen arra tanít, hogy hogy tudjuk elérni a Nirvánát (ezért életfilozófia és nem vallás), és tényleg csak erre fókuszál, erre megvan a sokféle iskola, kicsit más utak, de a cél mindnél ugyanaz. Ha ez valóban így van, akkor érthetõ, hogy nem foglalkozik a témával, hiszen sem a sors értelmezése, sem a köztes lét, sem az egység megértése nem fontos a Nirvána felé vezetõ úton, hiszen, ha megvilágosodsz, akkor ezt úgy is tudni fogod/nem fog számítani. Ezek a dolgok azért foglalkoztatják az embert, mert kíváncsi, szeretné megérteni, hogy mi történik vele, azonban a kíváncsiság az ego eszköze, hogy dolgokat szerezzen magának, innentõl kezdve tökre érthetõ, hogy a Buddhizmus miért nem foglalkozik vele, hiszen az pont az ego meghaladásával foglalkozik, semmi szüksége nincs arra, hogy ilyen dolgokat leírjon.
Kíváncsi ( =)) vagyok a véleményetekre ezzel kapcsolatban.
Bakker, hiányzik az utólagos szerkesztés :/. Szóval az utolsó mondatom az másikisvan HSZ-re reakció.
Tudom, hogy mi volt a kérdés, de elég értelmetlen elképzelés az, hogy majd az alapján kitalálod, hogy hozzátartozik-e vagy sem, hogy Buddha mit gondolna róla. Ha azonban ez azt jelenti, hogy felcsapod a könyveidet, meg neten keresel, hogy említett-e ilyet, az más.
És ennek fényében, szerinted mit mondana Buddha a kérdésedre?
Bennem még az a gondolat is felmerül, hogy ki az rajta kívül, aki halála után 2500 évvel meg tudná válaszolni ezt a kérdést? Van pár lehetõség erre. Elõször is le tudjuk szûkíteni a kört úgy, hogy a különbözõ buddhista szektákból kiragadjuk azt, amiben sikerült közös nevezõre jutniuk, és ennek fényében próbáljuk megválaszolni a kérdést. Esetleg kiválasztunk egy szektát amelyik szerintünk a leghitelesebben közvetíti az elképzelt Buddhánknak a tanítását, és az szerint válaszolunk. De azt is meg lehet tenni, hogy a rengeteg neten fellelhetõ Buddhával kapcsolatos írásból vonjunk valami következtetést.
Elég égõ mert most rákerestem a googleban és látom hogy az a közismert Buddha becsületes neve...
Azt hozzá kell tennem hogy én soha nem olvastam buddhista könyvet és soha nem jártam buddhista iskolába sõt még csak nem is nagyon találkoztam egy buddhistával sem.
Legtöbbször akkor találkoztam a buddhizmussal amikor a googléban rákerestem egy-egy benyomásra érzésre. Gyakran olyan szövegeket dobott ki amik kapcsolatban álltak a buddhizmussal...
Nem ismerem Gautama remetét. Mit ??
Én nem tudom. Lehet. Gautama remete szerinted mit válaszolna erre a kérdésre?
Megpróbálom érthetõen kifejteni azt hogy minden és mindenki Egy.
Kiindulópontunk egy olyan "pont" ami nincs és mégis van. Maga a pont semmi és egyben minden vagy minden Egyben.
Ebbõl azután a még pontosan meg nem határozott Törvény által nyilvánult meg a világ.
Az összes csillag bolygó és hold, a hegyek, a vizek, az állatok a növények és minden. Ez másként nem is lehet.
Úgy tudom a leglátványosabban szemléltetni testvériségünket, hogy az Egészet egy fához hasonlítom, ezen a fán mi vagyunk a legfiatalabbak mint pl a fa levelei. Egymás és az egész számára sem alá sem följebbvalóbbak nem vagyunk. Ebben a tekintetben szerintem igaz az hogy minden ember egyenlõ, legalábbis annak kellene lennie.
Itt élünk a Földön és ki-ki de valamilyen módon ugyanazt az Egészet látja, tapasztalja, más szemszögbõl.
Másként úgy írnám le hogy van egy olyan lény akinek mi vagyunk az érzékszervei. Sokan vagyunk, sok félék és sokféle nézõpontból szemléljük ugyanazt az egészet, az egész ez által mind jobban és jobban megismeri önmagát.
Nem. Nem szoktam részeg lenni. Egyszerûen csak nagyon _akartam_ és ennek köszönhetõen nem jött össze igazán. Ma reggel meg egyáltalán nem is foglalkoztam vele, ezért jutott eszembe (szerintem) helyesen :).
Ma reggeli közben eszembejutottak dolgok és rájöttem, hogy amit írtam az nem pontos, részletek kimaradtak, míg másokat figyelmen kívül hagytam.
Nem fogom részletezni, mert túl bonyolult (illetve nem az :D, csak olyan dolgokon alapul, amit nem biztos, hogy mindenki ért se ezért inkább nem fejteném ki.). Szóval tekintsd abszolút marhaságnak amit írtam :)
Ha hiszed ha nem számos azonosság van a keresztény és a buddhista vallásban.
Ha nem törõdne senki se azzal, hogy mással mi történik, akkor 1 ember, aki nem a saját életével foglalkozik akár meg is ölhetne mindenki mást. Nem igazán tudom elfogadni, hogy minden okkal történik. Az emberek teremtették meg a helyzetet. Döntési lehetõség mindig megvan. Ha nincs akkor az teljesen más okból nincs (parancsra katonának le kell lõni valakit, vagy szükség van pénzre és ezért lopni kényszerül). Én a karmát egy külsõ erõnek képzeltem el, nem szilárdnak vagy folyékonynak.
Az szerintem nem jó érv, hogy ne foglalkozzak más életével. Oka például az 1. mondatom, vagy a családtagokkal biztos mindenki törõdik :/ Nekem ez a karma dolog kicsit úgytûnik, mintha csak a béke érdekében lett volna kitalálva (mindenki saját magával törõdjön, ne ártsunk egymásnak), ami jogos is.
Mostmár egyre inkább érdekel ez a dolog. Az biztos, hogyha sikerül leérettségiznem és lesz idõm utána, akkor kifogok olvasni pár könyvet :-)
És ugyanez igaz az egóra is, az egó te vagy. Az egó a részed, nem egy rossz dolog amivel harcolni kell és kiírtani. Csak meg kell tanulni felsimerni a trükkjeit :)
Az utolsó részben kicsit félreérthetõ lehetek. A karma nem egy megfogható létezõ valami, a helyzetet az illetõ teremti meg, csak így egyszerûbb írni és talán érthetõbb. Bonyolultnak tûnik így leírva de nem az, ha az ember megérti nem az.
Ez volt a motiváció, mégis az szenved akit leszúrt. Ez nem motiváció, ez a felszín. Ilyenen felesleges agyalnod, a saját életeddel foglalkozz ne máséval.
Vagy másik az atombomba amit ledobtak Hiroshima -ra meg Nagaszakira, mindenki aki ott élt bûnös lett volna, és a karma akarta így, hogy kitalálják az atombombát. Háborukat is a "sors" akarta h kitörjön, vagy az emberek okozták. Ne elemezgesd, hogy így nem tudod elhinni vagy úgy. Ha nem fogadod el azt, hogy nincs véletlen akkor felesleges ezen törni az agyad, ha elfogadod, akkor meg azért nem fogod törni magad, mivel tudni fogod, hogy minden okkal történik. Nem kell neked kideríteni, hogy hol kik miért haltak meg, nem a te dolgod. Ez az egész nem arra való, hogy elkezdj katasztrófákat elemezgetni aztán meg hirdetni, hogy hajj de bûnös mindenki, ezt szektának hívják. A saját életeddel foglalkozz, arra alkalmazd ezt. De ha komolyan akarsz ezzel foglalkozni akkor olvasgass ilyen témájú könyveket. Úgyis rábukkansz a neked megfelelõre :).
Ez a karma végülis ellent is mond annak, hogy az emberek saját maguk irányítják "sorsukat" (mármint úgy, hogy közbe a feladatot kell teljesítsék). Tehát ha azt mondja, hogy annak oka volt, hogy térdenszúrták azt az embert, akkor az már "meg volt írva", nem az okozója akaratából történt. Vagy rosszul értelmezem? Rosszul. A karmát ne egy nagy szilárd valaminek képzeld el. Inkább mint valami folyékony folyamatosan változó dolgot. Ne helyezd ki a dologt, az okozója saját akaratából szúrta le, hogy is mondjam....a karma csak a helyzetet teremtette meg, hogy létrejöjjön az esemény, de még ettõl nem volt biztos, hogy bekövetkezik a bûntett, dönthetett volna másképp is. Azt szokták mondani, hogy ha az ember megindul a lejtõn lefelé, akkor nagyon könnyû begyorsulni és tovább haladni lefelé. Benne is ott volt a hang amely mondta neki hogy ne tedd meg, de már annyira tele lehetett gyûlölettel vagy akármivel ami rávitte, hogy azonnal elnyomta a hangot. A karma nem determinál, a helyzeteket megteremti ahol bizonyos dolgok történhetnek, az hogy mi tröténik a te döntésed, az egy másik kérdés, hogy a döntés lehetõsége nem merül fel benned, elég kényelmetlen dolog ez az egónak, totál összeomlás lenne (a döntés beismerésével) az amit eddig tett, felipített a saját önigazolására.
Ez nekem valahogy még mindig érthetetlen. A Blahán a 12 éves cigány gyerek térden szúrt valakit azért, hogy elvegye az mp3 lejátszóját. Ez volt a motiváció, mégis az szenved akit leszúrt. Nemtudom elképzelni, hogy azért történt így, mert az õ lelke bûnös volt. Vagy másik az atombomba amit ledobtak Hiroshima -ra meg Nagaszakira, mindenki aki ott élt bûnös lett volna, és a karma akarta így, hogy kitalálják az atombombát. Háborukat is a "sors" akarta h kitörjön, vagy az emberek okozták.
Abban igazad van, hogy nem létezik multban olyan, hogy HA. De jelenben van. Valaki felidegesít, és utána én ütéshelyzetbe kerülök, én döntöm el h beleütök vagy nem, vagy durvább lehetõség, megölöm vagy nem (illetve fájdalmasabban vagy kevésbé). Ezt akkor sem én döntöm el, hanem a karma? Sztem kilehet így vetíteni, ha jól értem ezt akarják mondani a tanítások.
Ez a karma végülis ellent is mond annak, hogy az emberek saját maguk irányítják "sorsukat" (mármint úgy, hogy közbe a feladatot kell teljesítsék). Tehát ha azt mondja, hogy annak oka volt, hogy térdenszúrták azt az embert, akkor az már "meg volt írva", nem az okozója akaratából történt. Vagy rosszul értelmezem?
Ezzel tökéletesen tisztában vagyok. Viszont a hallucináló illetõnek léteznek a hallucináció (saját maga számára). Nem elég ez önmagában a szabad döntés illúziójához?
Egy kedves fórumtárs ezt úgy fogalmazta meg, hogy noha minden gyárilag éntelen, mégis az emberek valami pluszt látnak oda, ahol az nincsen. Egy másik úgy tette föl a kérdést: "Hogyan magyaráznád el egy halucináló embernek, hogy a látomások tárgyai valójában nincsenek is ott, ahová képzeli õket?"
De ki is van fejtve a tanításokban, hogy mi minden nem én. Nem én a test, nem én a látás, hallás, izlés, tapintás, nem én az érzetek, nem én a gondolatok, nem én a tudat.
"Az ember kellemesre gondolva felébreszti a vágyat, s megszabadul a vágytól attól elfordulva, de úgy éri el a nirvánát, hogy üresnek látja azt, mint egy árnyképet."
Csak egy dologra reagálok, kicsit kötözködésnek tûnhet: A buddhizmusnak viszont van egy olyan tanítása, hogy éntelenség, ami szerint egyik sem lehetséges.
éntelenség....mi is ez?.....az én hiánya? ami nincs annak, hogy lehet hiánya?
hogy minden ami történik az emberrel (fájdalmas dolog, pozitív dolog) egy következménye annak amit tettünk Tettek, szavak, gondolatok, mind3 generál karmát.
Ha én most térden szúrok valakit, akkor azt a karma akarta így, mert õ bûnös volt? Ha nem szúron térden akkor vszínûleg semmi nem történt volna. Most akkor térden szúrtad, vagy nem? Nem létezik ha vagy van vagy nincs. Azt hogy a térdenszúrást te generáltad vagy õ generálta, nem mindegy, de csak addig a pontig, amig kideríted a saját részedet benne, az övével nem tudsz foglalkozni, hiszen nem ismered az életét. Mellesleg felesleges ez a kivetítés, hogy a "karma akarta így vagy úgy" ez max arra jó hogy bûnbakot csinálj belõle. Ha térden szúrtad akkor meg kell vizsgálnod a motivációt, a tett elõtt/közben/után felmerülõ gondolatokat érzéseket.
Másrészt a legtöbb ember élete végén amúgy is szenved. Igen, mert sok megoldatlan dolgot hagyott hátra.
Legtöbb szenvedést az emberek okoznak egymásnak, vagy betegségek/természeti katasztrófák okozzák. Az utóbbi 2 egyáltalán nem tûnik úgy, hogy mindenkit úgy bûntetne, ahogy korábban negatív dolgot cselekedett. Ember okozta-ra pl. ottvan az atombomba (az biztos nem válogatott, h kit bûntessen :S), betegségeknél pl. a régebbi járványok, mint a pestis. Ezekszerint te ismered az összes embert a világon? A múltjukat, személyiségüket, karmájukat? Nyugodj meg semmi sem véletlen és mindenki "megfelelõ" módon "bûnhõdik".
Visszatérve a döntésre (hogy reagálásom ne tûnjön csak szimpla kötözködésnek). Gondolj bele mindennapi életedben, volt már olyan, hogy döntened kellett, hogy menj vagy maradj, és nem tudtam eldönteni? Nos enmtudom nálad hogy van ez, de az utóbbi idõben ilyen esetekben nekem feltûnt, hogy valójában a döntés már megszületett ekkor (maradok), csak táncolok egyet az egómmal :). Kíváncsi vagyok te hogy látod ezt.
A döglött hal nem DÖNT úgy hogy a víz sodorni fogja. Valóban nem, hiszen döglött, döglött dolgok nehezen döntenek.
Ha a kard suhan a nyakad felé, és te meg vagy kötözve, hiába tudsz a kardról véged... Valóban, de te valamiért azt vetted alapul, hogy ha tudom mi törtnik akkor megakadályozom (legalábbis így értelmeztem). Pedig ez nem errõl szól. Szóval a példa szerint: Tudok a kardról így van idõm (lehet kevés, lehet sok, mivel az idõ relatív) átgondolni, hogy mit ronthattam el, amiért ilyen véget érek. Ha ezt képes vagyok felismerni, akkor következõ életemben lehet, hogy könnyebben tudom korrigálni. Azt azért hozzá kell tennem mondjuk, hogy nagyon sarkos a példád szerintem.
A legegyszerûbb úgy fölfogni, hogy különbözõ külsõ és belsõ hatások motiválnak, újabb hatásokat váltanak ki. És hogy jön mindehez a szabad akarat? Ahhoz, hogy valaki szabad akarattal rendelkezzen, kéne egy stabil "én", vagy valami állandó pont, ami szabad akarattal rendelkezik. Hogy valami determinált legyen, ugyanúgy kell egy állandó pont, ami determinálva van az elõzõ feltételekbõl. A buddhizmusnak viszont van egy olyan tanítása, hogy éntelenség, ami szerint egyik sem lehetséges.
Nah gondolkodtam rajta egy kicsit. A karma azt mondja lényegében, hogy minden ami történik az emberrel (fájdalmas dolog, pozitív dolog) egy következménye annak amit tettünk (akár nem jelenlegi életünkbe. (ok-okozat törvény). De most ez hogy lehetne lehetséges? Ha én most térden szúrok valakit, akkor azt a karma akarta így, mert õ bûnös volt? Ha nem szúron térden akkor vszínûleg semmi nem történt volna. Másrészt a legtöbb ember élete végén amúgy is szenved. Legtöbb szenvedést az emberek okoznak egymásnak, vagy betegségek/természeti katasztrófák okozzák. Az utóbbi 2 egyáltalán nem tûnik úgy, hogy mindenkit úgy bûntetne, ahogy korábban negatív dolgot cselekedett. Ember okozta-ra pl. ottvan az atombomba (az biztos nem válogatott, h kit bûntessen :S), betegségeknél pl. a régebbi járványok, mint a pestis.
Akkor ez is egy döntés nem? (a döntés megtagadása)
- Nem. Az nem döntés, pusztán döntési képtelenség. A döglött hal nem DÖNT úgy hogy a víz sodorni fogja.
Ha tényleg így van akkor mik azok a különbözõ képességek amikkel az emberek születnek, miért van az, hogy minden embernek megvan a helye?
- Az ember képességei egy dolog (aminek tényleg van köze a karmának, de közvetetten), de olyan hogy "helye a világban" senkinek nincs csak úgy, azt mindenki vagy megteremti magának vagy nem. Mellesleg az emberek képességei ha megvizsgáljuk végsõsoron igen kevésben térnek el, úgy igazán. Persze van aki jó matekból van aki szar, de kevesen vannak akik ne értenék a szám fogalmát úgy alapbna (még a benszülött is tudja a külömbséget a 2 birka és a 3 birka közt), innnetõl csak a fok tér ael, ami tényleg tehetség kérdés, amire hat a karma, de attól hogy valami pl matek zseni, még nem meuszáj matematikusnak lennie, lehet B kategóriás színész is... Döntés.
Hogy tudnád élni az életed megfelelõen (megértve és rendzve a felmerülõ dolgokat), ha nem ismered a karmát és annak mûködését? Pont a karma szabályát ismerve leszel "szabad", hiszen így tisztában leszel azzal, hogy mi miért történik veled.
- Egyszerû gyakorlati cáfolat: Ha a kard suhan a nyakad felé, és te meg vagy kötözve, hiába tudsz a kardról véged...