Az állandótlanság még stimmt is, nincs is ezzel semmi baj. Ami megjelenik, az egyszer el is múlik... Engem az hangol nagyon le, hogy olyan sivárnak tûnik ez az állapot. Semmi emberit nem érzek benne. Oké, hogy szeret végtelenül, és másokat is ebbe az állapotba akar juttatni, de egyfajta módszeres emberirtásnak tûnik, mivel egy megvilágosodott (ha jól értelmeztem), nem él párkapcsolatban. Ha mindenki megvilágosodik, nem lesz többé ember, nem lesz többé, amiben megjelenjen a szenvedés, így a forrás megszûnik.
Ne kövezzetek meg kérlek ezekért a gondolatokért.
A hamistudás láttatja olyannak a dolgokat, amilyennek látjuk. A tudat, ha úgy tetszik.
Miért ne lehetnének a megvilágosodottnak gyerekei?
Köszönöm! Közben újra fölfedeztem Tollet, akit régebben nagyon nem kedveltem, tõle is olvasgatok pár dolgot :)
"Nem az üresség a cél, hanem a teljes tökéletesség." Ha cél van, akkor hol a semlegesség? A Nirvana nem pont olyan állapot, amibe/ahová nem lehet eljutni, ha az a célod? Avagy ha tudod, hogy elérted, akkor már nem is vagy ott?
A teljes tökéletesség a megvilágosodás, ami a tökéletes arany középút. Se nem jó se nem rossz, de nem tagadjuk egyiket sem (az a nihilizmus lenne), szóval ez semlegesség. A nirvana (nibbana) elérhetõ mindenki számára, de azt biztosan tudni fogjuk, hogy elértük, mert akkor mindent tudni fogunk :D
"24. A köznapi emberek, akik [létezést] állító hozzáálláshoz ragaszkodnak, azokat klésák uralják, mert tévedésben vannak a létrõl és nemlétrõl. Saját tudatuk téveszti meg õket!
25. Akik megértik a dolgokat, látják, hogy a dolgok állandótlanok, hamisak, hiábavalóak, üresek, éntelenek és lényeg nélküliek.
26. Otthontalan, nem tárgyias, gyökértelen, rögzítetlen, teljesen tudatlanságon keresztül megjelenõ, kezdet, közép és vég nélküli,
27. [Belsõ] mag nélküli, vagy mint a gandharvák városa: Így jelenik meg a félelmetes világ, a zavarodottság városa, mint egy káprázat."
A jelenben és nem a jövõben élni,szerintem ez a boldogság titka,hogy nem az álmainkat üldözzük görcsösen,hanem csak hagyjuk hogy megtörténjenek a dolgok,és elfogadjuk azokat,így észre véve hogy a boldogság valóban mindvégig ott volt körülöttünk,és végre élvezni tudjuk azt.Ezt elõttem már sokan elmodnták,és szerintem mindannyiuknak igazuk vot,de higyjétek el, egészen más ezt olvasni és más ha magadtól jösz rá. A boldogság ott van,csak néha nem látjuk a fától az erdõt. Ennél egyszerûbb dolog kevés van a világon,és pont az egyszerûségében van a nehézsége,hajlamosak vagyunk uyganis túlbonyolítani a dolgokat,ez az amit le kell vetkõzni hogy mindenki rátalálhasson arra amit keres.
Na ez a fától az erdõt totál igaz bizonyos esetekben. És az is, hogy jobb nem álmokat kergetni, nem csak a nemakarásnak, de a túlzott akarásnak is nyögés lehet a vége. Van, hogy az álmok jót tesznek, pl. könnyebb lesz az életünk jellegû önbiztatás jól jöhet, de vannak területek, hogy "becseszhet" az álmodozás.
Inkább a létezés a képzelet része. A tudat tárgyiasításából jön létre a világ, amitõl a jelenségek keletkezését, és megszûnését tapszataljuk, amit aztán létezõnek, vagy nemlétezõnek nevezünk.
ugye most nem matrixozunk? A tudatéból? Mi van a tudatalattival, illetve tudattalannal. Az érzékelésünk jórészben nem "tudatos". A szervezetünk zömében nem tudatosan mûködik, mégis milyen sokszor emlegetik a TUDAT fontosságát...:D
Hát, amire én gondoltam, inkább valami psziché-féle, amiben ugyanúgy benne van a tudat nem tapasztalható mûködése is. A késztetések pl. nem a tudatba tartoznak?
Ezt a kérdést nem értem. A szervezetrõl volt szó. márpedig akkor is emésztünk pl., ha nem tudatosan akarunk...stb. Mivel én ilyen dolgokra gondoltam a kérdés kicsit értelmetlennek tûnik.
És ha "késztetést érzel", hogy reggel pontosan emlékezz arra pl. hogy mit álmodtál, akkor emlékezni fogsz? Egyébként mi a "tudat nem tapasztalható mûködése"?
Arra értettem, hogy a tudatosság vonatkoztatási rendszerén kívül megállapíthatod-e azt az emésztésedrõl, hogy mûködik? Azaz, mi teszi az emésztést mûködõvé, folyamattá, ha az egész képbõl kiveszed a tudatos vizsgálódásnak az ok-okozati természetét?
Asszem akkor is mûködne, ha nem vizsgálgatom sem ok-okozati sem más szemszögbõl. A tudatos vizsgálat nem feltétele egy mûködõ rendszernek. Vagy totál el lennék tájolva?
El. itt nem arról van szó, hogy jópár dolog az ember szándékán, kontrollján kívül csak úgy "teszi a dolgát", hanem arról, hogy az egész tapasztalt világ körülötted csak a tudat miatt "olyan, amilyen", és ennek a nyugtalanító abszurditása megkérdõjelezi az egész tudat, én, lélek, stb. beidegzõdéseket, rávilágítva a dolgok gyökértelenségére..
Olyasmire gondolsz, hogy pl. újszülöttek egész másmilyen arcokra reagálnak pozitívan, másmilyenek tetszenek nekik, mint kamasz meg felnõtt korban, mert még nem "mondták meg nekik" mik az elvárások?
Egyébként a tudomány is folyton megkérdõjelez, még a tudományos elméleteket is és felfedezni igyekszik, nem? Csakhát alapvetõen olyasmit lehet csak létrehozni, megalkotni, amit el is tudnak képzelni...folyt köv, majd.
Jaj errõl egy régebben belinkelt cikk jutott eszembe: képesek lennénk-e felfogni, hogy nem a múlt, hanem a jövõ alakíthatja a jelent.... Ilyesmire gondoltál?
a #762-nél én sem tudom jobban megfogalmazni :D Úgy gondolod: a valóság valamilyen, mûködik valahogy, és a tudat arra szolgál, hogy ezt a mûködést elemezze és megértse. De ha belegondolsz, a dolgok alapvetõen nem "mûködhetnek", mert semmiféle céllal, értelemmel nem rendelkeznek önmaguktól, a te tudatodtól függetlenül. Ezek pusztán a te érzéki, és ebbõl kifolyólag logikai tapasztalásaid. Tehát ugyanaz akarja megmagyarázni a dolgok mûködését, ami létrehozta az alapvetést, hogy a dolgok mûködnek: a tudatod.
[...] "A dolgok közepébe vágva, azt mondhatjuk, hogya jnaná-val ellentétben, ami valamiféle transzcendens tudást, illetve ismeretet takar, a vijnana ,a hétköznapi ismereteket jelenti. Azt az empírikus tapasztalatokból nyert ismerethalmazt, ami az anyagi világgal való érintkezésbõl fakad. Mint ilyen, mindig hiányos, szennyezett és tévedésekkel teli, hiszen illúzórikus alapokon álló világra vonatkozó ismeretekbõl áll. (Gondolok itt a megkülönböztetõ tudatosság mûködésére, ami részekre bontja a tapasztalati valóságot - általános értelemben szamszarára és nirvánára.) Míga vijnana ilyen változékony természetû, addiga jnana nem. Ugyan magában foglalja a világi ismeretek körét is, így a vijnaná-hoz tartozó ismereteket is, de mindezeken jóval túl is mutat. Ugyanis nemcsak a teljessegét foglalja magában, hanem ennek a teljességnek az ürességét is, és így eztakét ellentétesnek látszó minõséget egyesíti magában. A jnana elérésével, ahogy abban bennünket a szöveg megerõsít, nemcsak maga a tudat, de az egész létezés radikális változáson megy keresztül. Az összes felgyülemlett karma (én inkább tettkövetkezménynek hívom) ellobban, és ennek következtében a tudás birodalma (a dharmadhatu) egyesül a forma birodalmával (a rupadhatu-val). Ez rendkívül titokzatosnak hangzik, azonban elsõsorban arról van szó, hogy a tudat mozgásait felfüggesztõ gyakorló számára megszûnik a tapasztalati világ. Nem lesz képes tapasztalni semmit, hiszen az érzékszervi tudatosságok mûködését megállította. Ilyen mesterségesen stimulált deficiens létmódot tud okozni a nitrogénoxid belélegzése is, azonban ez nem biztos, hogy a tudás birodalmába röpíti a megmaradt tudatfragmentumokat. Nézzük azonban mit mond errõl maga a szöveg:
"Mahamati, háromféle tudás (jnana) van: Világi, Világon-túli, és Transzcendens. Namármost, a világi tudás (laukika-jnana) a bolondokhoz (ezek a közönséges emberek) tartozik, az éretlenekhez, és az összes filozófushoz, akik ragaszkodnak a lét és nem-lét dualisztikus szemléletéhez.
A világon-túli tudás (lokattara-jnana), a Sravaka- és a Pratyeka-buddhákhoz tartozik, akik az állandóság állapotában leledzenek, miután elvetették az individualitás és az általánosság fogalmait.
A transzcendens tudás (lokottaratama-jnana), a Buddhákhoz és Bodhiszattvák-hoz tartozik; és [ez] mentes a lét és nem-lét dualisztikus szemléletétõl, miután ez, a nem-keletkezés és nem-pusztulás állapotának belátásából bomlik ki, és az olyan dolgok szemléletébõl, amik nem pusztán látszatok (vagy képzelet szüleményei), és az éntelenség [ego-talanság] elérésébõl, ami a Tathágatha állapot végsõ jellemzõje." [11]" [...]
Lankavatara szútra:
"Lanká ura, a lények jelenségek, olyanok, mint a falra festett alakok, nem rendelkeznek fogékonysággal se tudatossággal. Lanká ura, az egész világ mentes a cselekvéstõl és a tettõl, mivel egyetlen dolognak nincs valóságtartalma, nincs meghallott és nincs hallás. Lanká ura, az egész világ olyan, mint egy mágikusan alkotott kép. Ezt nem értik meg a bölcselkedõk és a tudatlanok. Lanká ura, aki a dolgokat így látja, az a valóságot látja. Az, aki a dolgokat másképp látja, az a megkülönböztetésben leledzik, az a megkülönböztetéstõl függ, és a kettõsséghez ragaszkodik. Ez olyan, mint a tükörben visszaverõdött képünket nézni, a vízen vagy a holdfényben lévõ árnyékunkat nézni, a házban lévõ árnyékunkat nézni, a völgyben hangzó visszhangot hallgatni. Az emberek megragadják a megkülönböztetés szülte önön árnyékukat, fenntartják a dharma és az adharma megkülönböztetését, haboznak megszüntetni a kettõsséget, folytatják a megkülönböztetést, és soha nem érik el a nyugalmat. A nyugalom az egységet (ékágra) jelenti, a nyugalom szüli a legmagasabb szamádhit, amely elnyeri a Tathágataság méhébe való belépést, amely az önmagad belsejében megvalósított nemes tudás birodalma."
Az érzetek halmazának definíciójában tetszik, hogy 6 érzethalmazt említ nem csak ötöt.:D
Azért az nem teljesen világos, hogy aszongya: újjászületés, aki mocskos újjászületik, aki nem, nem, viszont akinél megszûnik a léthez ragaszkodás nem születik újjá. Hogy is van ez? Ragaszkodni se kellene, meg mocskosnak lenni se, vagy elég egy"kritériumnak megfelelni"?
Ez klasszikus buddhista tagolás. A hatodik érzékszerv a tudat, vagy elme, amiben a gondolatok, vagy fogalmak jelennek meg.
Nem tudtam hova írjam.... A tegnapi beszélgetés kapcsán fel lett vetve a fiatalabb generációk nevelésének kérdése. Pár gondolat ehhez kapcsolódóan: Én globálisabb problémának tekintem, ami nem feltétlenül a családokból fakad. Nézzük csak: médiák hangoztatják mér gyerekeknek is, hogy rajta legyél sztár, valósítsd meg önmagad meg hasonló marhaságok, munka területén a munkaadók úgy alkalmazzák zömében az emberkéket, mintha a fiatalság érdem lenne, nem múló állapot. Felbomlott az a szamárlétra rendszer ami régebben volt, hogy kezdõként fiatalként a létra aljáról kezded, majd idõvel léphetsz följebb addig pedig zömében idõsebbek irányítanak. Ez és a családok összetartása is tudat alatt is követelményként állított fel tiszteletet idõsebbekkel szemben. A fene hatalmas szabadság meg, ami hozzá lett vágva a fiatalokhoz létrehozott egy fogjuk meg a dolgok könnyebbik végét magatartást, ha a hazámban nem kapok olyan lehetõséget amilyet akarok, fogom magam és lelépek, minek tennék erõfeszítéseket, ha könnyebben is lehet....Az idõsebbek, akik most szülõk nemigazán tudják hogy neveljék ilyen hatások és ilyen változások után a gyerekeiket, hiszen alapjaiban más volt az a rendszer, amiben õk nevelkedtek, nem hagyatkozhatnak semmilyen tapasztalatra amelyet "otthonról hozhattak" volna. Felmerül a "helyes értékrendekre neveljem a gyerekeket vagy a jelenlegi életre?" kérdése, ami alapjában gáz, mert ennek a két szemléletnek egyezni kellene. Sok esetben eltûnõben van a fiatalság erény, nem múló állapot meg érdekelvû szemlélet munkáltatók részérõl a tisztelet és megbecsülés az idõsebb korosztályok felé, amibõl hosszú távon sztem nem kicsi problémák lehetnek. A fiatalok is lehetnek okosak, ahogy nemegy az is, csakhogy még nincs meg bennük az a fajta életbölcsesség, amelyet az élettapasztalat alakít ki az emberben és így döntéseik lehetnek okosak, de nem valószínû, hogy bölcs döntéseket hoznának. Munkahelyek szempontjából is látható ez, cégek alakulnak és baromi hamar "tönkre is mennek". Hiányzik a hosszútávú bölcs gondolkodás, a nem törelmetlen gyorsan meggazdagodni hozzáállás. A bölcs, türelmes vezetés, elõre gondolkodás, élettapasztalat ezen és más területen is nélkülözhetetlen lenne, csakhát kiktõl tanulják meg a fiatalok, ha már fent kezdik, nem lent a fenti idõsebb, bölcsebb embereket példaként szemlélve, tõlük tanulva? Huh, egyszerre kb. ennyit, most nincs több idõm, hogy bõvebben kifejtsem. De ne értsd félre, nem irigység, inkább szülõként aggódás íratja ezt velem. Kiktõl tanuljanak a fiatalok helyes és bölcs gondolkodást, ha nincsenek és adott esetben el sem akarják tûrni az idõsebb segítõ és fiatalos túlkapásoktól (melyek életkorból adódnak) védõ idõsebb õket irányító és segítõ "kezeket"?
Hát most sikerült jó pár értelmes gondolatot írnod, meg szerintem nem sok mindenkit zavar, hogy ide írtad, úgyhogy itt válaszolok is. Ha valakit zavar ez a kis kitérõ, akkor kimoderáltatom.
Én úgy gondolom, hogy egy fiatal pályakezdõnek ugyanúgy nehéz munkát találnia, mint egy nyugdíj fele közeledõ embernek. Azok vannak elõnyben, akik már rendelkeznek munkatapasztalattal az adott területen, és még jó pár évig alkalmazhatóak.
Ha jobban érdekel ez a téma, akkor nekem az egyik kurzuson volt egy ilyen tételem: "Az idõsek társadalmi marginalizációjának okai, és a megszüntetés lehetséges módozatai. Reszocializáció.", amihez egy érdekes tanulmányt kaptunk feldolgozásra: 'SZÉMAN ZSUZSA - Ki az idõs? – Az öregedés különbözõ szempontjai' Netrõl le lehet húzni. A cikkbõl kitûnik, hogy amit írsz, itt magyarhonban a munkáltató diszkriminációja az idõsebb korosztállyal szemben nem hosszú távon fog problémát okozni, hanem már most is problémát jelent, együtt a magyar lakosság katasztrófális egészségügyi állapotával, ami a fiatalabbtól az idõsebb kor felé haladva egyre csak romlik.
Azt nem tudom, honnan veszed, hogy felbomlott ez a szamárlétra rendszer, komolyabb (értsd: profitorientált) cégeknél szerintem pályakezdõre senki nem bízna fontosabb pozíciót hacsak nem nagyon tehetséges. Ez szerintem régen is így volt, bár ilyen gazdasági helyzet mellett tényleg nagyobb szerepe van a kapcsolati tõkének. De az, hogy a "fiatalok fent kezdik" szerintem egy elég ostoba kijelentés.
Ha valaki itthon nem tud elhelyezkedni, akkor nekem logikusnak tûnik, hogy máshol próbálkozik, fõleg ha még fiatal, így van erre lehetõsége. Nekem is van pár ismerõsöm, akik a rezsit alig bírták fizetni, napról napra éltek, miközben minden lehetséges úton próbálkoztak olyan állást találni, ahol normálisan megfizetik õket. Nem jött össze, ezért kimentek Angliába, és ott jól élnek, megfizetik õket, félre is tudnak tenni. Pedig az egyik 2-3 évig volt óraadó egy középiskolában, és így is szûkösen élt.
A szülõk amúgy mindig az õ szüleiktõl kapott értékeket adják át a gyerekeiknek, úgyhogy szerintem fölösleges ezen dilemmázni. Nincs olyan, hogy "na most én életre nevelem a gyerekeim, nem a helyes értékrendre", mert ahogy a szülõ él az számára a helyes értékrend is egyben, ezek nem szétválaszthatóak. Mindenki hozott anyagból dolgozik. :)
Komolyabb cégeknél....hmm akkor kevés a komolyabb cég. Na szal azt írod, hogy fiataloknak épp olyan nehéz elhelyezkedni, meg cikk. Hát valóságosan én azt látom, ha bementem jelentkezni a munkaügyi központba, hogy zömében igen jól behatárolható kikkel találkozom. Fõleg idõsebb korosztály 30-40 felettiek ill a fiatalok közül minden ellenkezõ híreszteléssel ellentétben fõleg férfiak. Alig találkoztam pl. 20-as nõkkel. Lehet én mentem nem jókor:D:D Lehetnek okoskodások, de hogy ha az ember körülnéz mit lát és ez ellentmond bizonyos híreszteléseknek, akkor kételkedni kezd és elgondolkodik. Olyan ez az egész rendszer, mit a hússütés (hogy egy kicsit hû legyek a vallási példázatok egyszerûségéhez:D) Elõveszi az ember a fagyóból a húst ami nem annyira friss, de jó, hozzáad friss fûszereket meg szalonnával megspékeli egyebek és megsüti. De azért ha elkészül nem csak a friss fûszereket fogyasztja el, meg a szalonnát attól, hogy a hús nem friss volt. Együtt az igazi:D Kb így lenne jó minden területen is, megõrizni évtizedes, százados, ezredes dolgokból, ami jó és értékes és hozzátenni az újdonságokat, sem ehhez ragaszkodni, sem ahhoz nem a legnyerõbb kombináció. Én ebben hiszek valszeg ezért mosok össze régi és másfajta nézeteket a modern tudományos elképzelésekkel. Talány jobban dominál nálam az arany középút elv, mint másoknál. Talán ez nem volt teljesen érthetõ a gondolkodásmódom kapcsán.
Ja egyébként a vallásoknál is nagyon tetszenek az ún. példázatok, példabeszédek, amikor bonyolult kérdésekre egyszerû bárki számára érthetõ példán keresztül világítják meg a lényeget. Jó stílus és közérthetõ. Manapság sem ártana, ha bizonyos területeken visszakanyarodnának ahhoz, hogy a mondandó közérthetõ legyen, ne bonyolult valszeg többen értenék.:D:D Lehet még a magam fajták is:D:D A megértéshez kell az érthetõ megfogalmazás is. Meg egyébként is telhetetlen vagyok, szeretem, ha egy-egy dolgot amirõl beszélek nem csak én értek meg, hanem elég egyszerû a megfogalmazás ahhoz, hogy más is értse. Ha meg tudom úgy fogalmazni, hogy csak kevesen értsék attól nem érzem magam okosabbnak. Ahhoz, hogy az emberekkel, minél több emberrel megtaláljuk a közös hangot magunkra és rájuk is oda kell figyelni. Én hogy fogalmazom meg, õ hogy érti meg. Bár ehhez néminemû tapasztalat emberismeret terén sem hátrány.
Ja, a megjegyzésedre: Könnyebb gondolkodni és érthetõbben fogalmazni, ha az embert nem "cseszegetik" folyton provokáló és lekezelõ megjegyzésekkel. Kb. mindenkire igaz, csak a mérték változó kit mennyire idegesít az adott helyzetében ami lehet nyugis, meg kevésbé nyugis is és természetes módon hatással van rá. Az élet bonyolult...:D
Szerintem az élettapasztalatot és a bölcsességet nem kéne összemosni. Az élettapasztalat egy adott életúton szerzett ingerek sokasága, a bölcsesség meg valami állandóbb, elemibb, kortól független dolog. Különben is, ha egy kicsit is buddhista vagy tudhatnád, hogy a huszonixedik életét élõ kölyök már 10 évesen is bölcsebb nálad :D Egyébként egy cég vezetéséhez manapság nem élettapasztalat meg bölcsesség kell, hanem jó spekuláció, gazdasági, logikai érzék, egyszóval érteni kell a pénzhez. Ezek egyrészt tanulható dolgok, másrészt meg született érzék sem árt hozzá, ami tapasztalattól független. Amennyire természettudomány, és leginkább matematika-központú ez a világ, sokkal nagyobb szükség van egy friss, analitikus agyra, mint egy tapasztalt öregre. Persze az idõs, tapasztalt professzoroknak ma is nagy tekintélye van, de ez elsõsorban nem életkoruk miatt, hanem tárgyi tudásuk miatt van. Szóval a fiatalság-öregség ma már sokadlagos szempont, szerintem egyáltalán nem ez az, ami lényeges lenne egy fõnök szemébõl. Ebben a komplex és roskadozó gazdasági rendszerre és természettudományos alapokra épülõ világban fontosabb a parciális integrálás az élettapasztalatnál :D Már persze akkor, ha a világot szigorúan materiális szemszögbõl nézed, ami szinte már kötelezõ a megélhetés szempontjából, és amit manapság mindenki elvárna...
Nyilván nem úgy készült a tanulmány, hogy valakit beküldtek kedden fél10-kor a munkaügyi központba, hogy nézze már meg, hogy éppen kik vannak ott.
Én nem értem azt, hogy mi szükség összemosni olyan nézeteket tudományos elképzelésekkel, amik nem álják ki a tudományosság próbáját, vagy egyenesen ellentétesek vele. Az igazság kiderítésében szerintem csak árt ez a fajta összemosás, 'arany középút'.
Milyen területekre gondolsz, minek kéne közérthetõbbnek lenni? A különbözõ tudományágak soha nem lesznek képzetlen emberek számára érthetõek, csak sok tanulással. De ez nem csak a természettudományokra jellemzõ, hanem bármire, aminek a megértéséhez tanulásra van szükség a konyhamûvészettõl kezdve az autószerelésen, zenélésen át a kvantumfizikáig. Mindenhol ott vannak a szakszavak, amik sokszor összetett jelenségeket jelölnek, amit ha a plebz számára érthetõen akarnának leírni, akkor hosszú oldalakon át kéne fejtegetniük. Egy szakembernek még csak nem is kell tudnia átadni ezeknek a szakszavaknak a jelentését, elég, ha õ megértette, és utána hatékonyan tudja alkalmazni õket, és nem azért, hogy okosabbnak érezze magát, mert az magában semmit nem ér. Bárki érezheti magát okosnak akkor is, ha mélyebben köze nincs az adott témához, de felszínes tudása közérthetõ. Szóval vissza vannak kanyarodva azok a területek az érthetõséghez, és ezt úgy hívják, hogy oktatás, tanulás, olvasás. És lehetõleg ne csak ismeretterjesztést. Az ismeretterjesztés, ami egyszerûen, és hétköznapi tudással fölfogható módon foglalja össze a sokszor nagyon bonyolult jelenségek mûködését, csak felületes rálátást szokott adni. Ezeket könnyebb is összekutyulni olyan nézetekkel, amik, ha a jelenség mûködését mélyebben megértené valaki, akkor azok ellentétesek lennének. Szóval lehet valaki nagyon képzett egy adott témában, akkor is, ha nem használja a szakszavakat, de ennek inkább az elõadó képességekhez van köze, mint ahhoz, hogy mennyire mélyítette el a tudását.
Azt még lehagytam, de nekem nagyon szúrja a szemem, hogy manapság az idõsebb emberek között nagyon sokan elvárják a pusztán életkoruk alapján szerintük nekik kijáró tiszteletet. Egyrészt alapvetõen értelmetlen egy embert pusztán jelenlegi fizikai állapota miatt tisztelni. Ha az életkorának puszta ténye miatt fordulsz valakihez kiemelt tisztelettel, azzal nem teszel mást, mint elsöprõ jelentõséget adsz magának az idõnek, és konstatálod az idõ feletted való mindenhatóságát. Mondjuk elismersz egy számszerû rendszert, ami az idõ múlására építkezik, és ebben a rendszerben kiemelt rangokat ismersz el, ahol az idõnek nagyobb számszerû értékéhez hozzácsatolod a tiszteletet. Szóval van itt nekünk az idõre, mint elvont fogalomra építkezõ rendszerünk, amihez hozzácsapjuk a tiszteletet mint másik elvont fogalmat, amely életkor tisztelete nagyrészt a halál közelségétõl való félelmen nyugszik. Értelmes ez a rendszer? A tisztelet pusztán a tudásra, bölcsességre vonatkozik.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy manapság a tisztelhetõ tudás és bölcsesség, ami órával meg stopperrel nem mérhetõ, nagyon sok idõs emberben ugyanúgy nincs meg, mint fiatalban, ezért a tisztelet kor alapján való leosztása értelmetlen. Az élettapasztalat nem tiszteletre méltó önmagában, de a tudás, ahová ez vezethet, vagy amire a tapasztalatot be lehet váltani, az igen.
A tapasztalás önmagában rengeteg hamis következtetést és tévképzetet rejt, ezért az élettapasztalat nem más, mint ezeknek az érzékleteknek a felhalmozása. Ami ezeket a tapasztalásokat megszûri, és nem érzeteket, hanem valóságot tapasztal, azt hívhatod bölcsességnek. Ez a rosta a tapasztalás mögött, ami a tisztelet alapját képezi, és nem mutat semmiféle összefüggést életkorral.
Csakhogy a fõnöknek nem csak pénzzel, hanem dolgozókkal, emberekkel is kell tudni bánni. Jó munkaerõ nélkül nem sokra menne egy cég sem. Ahhoz pedig, hogy emberekkel szót értsen bizony emberismeret és tapasztalat is kell bõven. A jó szakember fõleg mostanság állítólag ritka, nem árt ám, ha egy fõnök beszélni is tud az alkalmazottaival és nem üldözi el õket a modorával. Teszemazt csupa selejtet gyártó kétbalkezesekkel egy cég sem jutna csúcsra ugyebár....:D A bölcsességet pedig ne keverd az intelligenciával nem ugyanaz. A problémamegoldó képesség és más képességek velünk született dolgok ugyan és a hajlam is, hogy bölcsek lehessünk, így gondolkodhassunk, de élettapasztalat is kell hozzá. Ja nem vagyok buddhista, nem vagyok semmilyen valláshoz tartozó, csak a magaméhoz ami részben azonos majd minddel.
És jó az a tudomány képviselõinek, ha nem törekszenek közérthetõségre minél fokozottabban? Konkrét egyszerû példa: kutatók adományt gyûjtenének egy kísérletsorozathoz, elsorolják hogyaszongya fúziós folyamat egyebek, amibõl szinte senki sem ért egy árva kukkot sem. Ellenben egyszerûen megfogalmazva: naperõmû...stb. (ja bocs a pédáértnapokban láttam egy filmet errõl a TV-ben) Elgondolkodtál rajta, hogy miért találta ki majd minden vallás a példázatokat, példabeszédeket? Mert így szélesebb embertömegekkel érthette meg nézeteit és több szimpátia és követõ kisérte felbukkanásukat, na és vajon miért tartották õket bölcsebbeknek másoknál? (holott, lehet az adott korban nem is tartoztak a legokosabb emberek közé) Rendelkeztek azzal a képességgel, bölcsességgel, hogy minél egyszerûbben fogalmaznak meg bármit, minél többen értik meg õket, minél egyszerûbben válaszolnak bonyolult kérdésekre is, annál többen értik meg õket, annál többen követik õket. Nem újkeletû tudás, több ezer éves.
Hm, azért mert idõs nem jár tisztelet? Pusztán kor miatt? Rég hallottam okos embertõl ekkora szamárságot. Kedvesem, te még mindig a pusztán ijjazva vadásznál, ha idõsebbek nem munkálkodtak volna azon, hogy ez az ország, vagy bármely ország ott tartson, ahol tart. Dolgoztak, feltaláltak, gyerekeket neveltek...soroljam még? Végig dolgozták az életüket, vagy annyit amennyit mindegy, rengeteget megtudtak arról tapasztalat alapján is, mi hogy egyszerûbb pl. a tankönyvekben leírtaknál, milyenek az emberi kapcsolatok...stb. Szakácsmûvészetet emlegettétek én is olyan példát írtam, íme még egy: Ha követed a leírt receptet két óra alatt készíted el a süteményt, ha van tapasztalatod találhatsz egyszerûbb, gyorsabb megoldást amivel egy óra alatt kész lehet. Talán mégis jó egy órát megspórolni. Ja és ha fiatalabb tõle tanul idõvel õ is "ellesi" tõle ezeket az apró trükköket. Ugyebár az idõ is pénz.:D
Bölcsesség? Hát talán az általunk birtokolt tudás leghatékonyabb alkalmazásának ismerete. Illetve a tudás szelektálása az élethez igazodva "használhatóság" praktikusság alapján. (Hu ez elég rövid és száraz lett) "Idõsödöm, fogy belõlem ami felesleges." Nem fizikálisan!!!!!
"Egy szakembernek még csak nem is kell tudnia átadni ezeknek a szakszavaknak a jelentését, elég, ha õ megértette, és utána hatékonyan tudja alkalmazni õket, "
Most gondolj bele, két autószerelõ fekszik az autó alatt, és barokk körmondatokat fogalmaznak egymásnak, miközben egyetlen szóval, vagy félmondattal is át tudják adni egymásnak a szükséges információt. -baromság...
"Szóval vissza vannak kanyarodva azok a területek az érthetõséghez, és ezt úgy hívják, hogy oktatás, tanulás, olvasás."
"Kedvesem, te még mindig a pusztán ijjazva vadásznál, ha idõsebbek nem munkálkodtak volna azon, hogy ez az ország, vagy bármely ország ott tartson, ahol tart." -El vagy tájolódja. Egy része munkálkodott ezen. Egy másik fele meg ez ellen munkálkodott. Te automatikusan összekapcsoltad a kort a jócselekedetekkel, ami hülyeség.
"te még mindig a pusztán ijjazva vadásznál, ha idõsebbek nem munkálkodtak volna azon..." Az idõsek? Mert a fiatalok nem munkálkodhattak? Én megint csak nem tennék különbséget kor alapján ebben.
A pusztán íjazva vadászhatnánk, a végtelen természet gyümölcseibõl korlátlanul fogyaszthatnánk, a tábortûz körül éjszaka történeteket mesélnénk és zenélnék, a dombok között vörös naplementében a sámánokkal hallucinogén füveket pöfékelhetnénk. Hálát adok a sorsnak, hogy manapság mindezen nem kell keresztülmennem, helyette akár a számítógép elõtt is ülhetek. Mekkora szerencse, hogy voltak nagyjaink, akik az életszínvonalat magasabbra emelték...