Na azt senki semmivel nem tudja megmagyarázni, legfeljebb találgatnak, meg elméleteket igyekeznek ráhúzni egy "furcsa" dologra. Ennyi. Ez van bele kell törõdni. Vagy tagadják, hogy nincs ilyen, az alany meg dühönghet, vagy mosolyoghat rajta, hogy na nekem mondhatjátok.... Ha elfogadsz egy javaslatot, jobb nevetni....
Mindenesetre kicsit megrémít és kicsit csodálkozom ezeken a dolgokon.
Én frankón tudok csodálkozni, meg megrémülni azon is, hogy milyen a világ, az emberek(tisztelet a kivételnek) nem kellenek ehhez furcsa dolgok, bármennyire is fura a "való világot" nem múlja fölül...
z a legjobb érzés, amikor belegondolsz, hogy minden részecske, minden sejt, csak úgy van, örökké... és te sem halsz meg...
Éppen ez az állandóságba vetett hit hozza létre az énképzetet.
"Még egyszer Mahámati, a hatrétû tudatosság rendszerének kialvásáról; a bolondok és az éretlenek a nihilizmus tanításához menekülnek, és a raktározó tudatosság meg-nem-értése miatt az Örökkévalóság tanításához [Ezt vélik belelátni.]. Azonban a felszabadulás csak úgy érhetõ el, ha az egyén saját gondolataiban (sva-mati), pontosan ez a megkülönböztetés szûnik meg." -Tarr Dániel: Jógacara realizmus
"Nem-elhagyott, nem-elnyert, Nem-megsemmisülõ, nem-örök, Nem-szûnõ, nem-keletkezõ, Ezt nevezzük nirvánának." -Fehér Judit: A buddhista középút filozófiája
Mellesleg nem olvastad az általad régebben belinkelt cikket, csak nekem ajánlottad, hogy olvasgassam? Minden ilyen, hogy aura-látás...stb agy-betegség szerintük, na akkor most mi a véleményed valójában? Vagy egyszerûen csak megváltoztattad?:D:D Hagyjuk...
Csak szólok, mielõtt szétcincálnánk az összes topicot, hogy nyitottam egy sajátot. A kritikai megjegyzéseket vagy netán egyéb vitákat és nem vitákat legyen hova írni. Azszem másoknak is jobb lesz így, hogy a "magánvitáink" nem tördelik szét a topicocat....
Értelme van, az hogy van akinel az elméje az értelmét nem fogja fel nem az én hibám.... Mellesleg pont az ilyen jellegû megjegyzésekre gondoltam, ott legalább egy helyen lennének és ha nincs kedvem semmihez elolvasgatnám, milyen szépeket írtak rólam és nem kellene ugrálnom a topicoc között
Még neked is menne, mondjuk ha 10 napig naponta legalább 12 órát csak ezt csinálnád, megfelelõ útmutatásokkal ámde belemagyarázások nélkül. Persze ehhez el kell fogadni, hogy közben nincs szórakozás, nem beszélhetsz senkivel, be tartod a szabályokat, stb.
5. Akik nem látják a valóságot, szamszárában és nirvánában hisznek, de akik látják a valóságot, nem hisznek egyikben sem.
9. (Vitázó:) Ha a szkandhák nem semmisülnek meg, az arhat nem lép be a nirvánába, bár a klésái kimerültek. Csak amikor a szkandhák megsemmisültek, akkor szabadul meg.
10. (Nágárdzsuna válasza:) Mikor az ember helyes tudással látja, ami tudatlanságtól függõen megjelenik, sem keletkezést sem elpusztulást nem észlel.
11. Ez a nirvána ebben az életben, az ember feladatának beteljesülése. De ha különbséget tesznek itt, épp a Dharma megismerését követõen,
12. Aki akárcsak azt képzeli, hogy a legkisebb dolog megjelenik: az ilyen ember nem látja, mit jelent függõen megszületni.
23. Akik eljutottak annak megértésére, hogy a függõ keletkezés mentes keletkezéstõl és elpusztulástól, azok átkeltek a tantételekbõl álló létezés óceánján.
24. A köznapi emberek, akik [létezést] állító hozzáálláshoz ragaszkodnak, azokat klésák uralják, mert tévedésben vannak a létrõl és nemlétrõl. Saját tudatuk téveszti meg õket!
25. Akik megértik a dolgokat, látják, hogy a dolgok állandótlanok, hamisak, hiábavalóak, üresek, éntelenek és lényeg nélküliek.
26. Otthontalan, nem tárgyias, gyökértelen, rögzítetlen, teljesen tudatlanságon keresztül megjelenõ, kezdet, közép és vég nélküli,
27. [Belsõ] mag nélküli, vagy mint a gandharvák városa: Így jelenik meg a félelmetes világ, a zavarodottság városa, mint egy káprázat.
50. A nemesembernek nincs tétele és nem vitatkozik. Hogyan lehetne ellenkezõ tétel azzal szemben, akinek nincs tétele?
51. Bármilyen álláspontot felvéve az embert megtámadják a klésák tekergõ kígyói. De kiknek tudata nincs semmilyen állásponton, azokat nem kapják el.
52- Hogyan kerülhetnék el azok, kiknek tudata állást foglal a klésák erõs mérgét? Még ha csak hétköznapi [életet] is élnek, akkor is elemésztik õket a klésák kígyói.
56.Az ember kellemesre gondolva felébreszti a vágyat, s megszabadul a vágytól attól elfordulva, de úgy éri el a nirvánát, hogy üresnek látja azt, mint egy árnyképet.
57. A klésák hibái, amik a hamis ismeretnek köszönhetõen gyötrõek, nem jelennek meg azoknak, akik megértik a lét és nemlét megítélésének jelentését.
58. Ha létezne álláspont, lenne vágy és vágytalanság. De a nagy emberek álláspont nélkül nem rendelkeznek sem vággyal, sem vágytalansággal.
59. Akiknek a csapongó tudat nem csapong, még az üresség gondolatára sem, átkeltek a létezés szörnyû óceánján, amit a klésák rémei zavarnak fel.
60. Minden ember ezen érdemek által gyûjtsön érdemeket és belátást és érje el a két jót ami megjelenik az érdemekbõl és a belátásból.
Ha a jógacsára szerint a tudat természete alapvetõen tiszta, és ez az egyetlen szubsztancia, ami valóban létezik, mit is kezdhetünk azzal az illúzióval, amelyet külvilágnak nevezünk. Egyáltalán hogyan viszonyuljunk ehhez a duális világszemlélethez. Ezekre a kérdésekre ad választ Vaszubandhu a korábban már idézett vidzsnyaptimátratásziddhi mûvének utolsó részében.
Miután rendkívül hosszú már így is ez a fejtegetés csak az esszenciális gondolatokat mutatom be. Az ‘objektív’ világba, mint kiindulási alapba vetett bizalom, a végsõ igazság megismerését kutató ember számára elengedhetetlen. [55] Mivel az így kialakuló diszpozíció az a kiindulási pont, amelynek filozófiai elemzésével a tudatosság ráébredhet valódi természetére. Ezért nevezi ezt a kétrétû kondicionáltságot, (az ‘objektív világot’, mint a tudatosság tárgyát és a ‘szubjektív tapasztalót’, mint a tudatosság magvát) Vaszubandhu a két alapnak. [56] Ugyanis ennek a díszpozícionáltságnak a feloldásával láthatja meg a tudat a dolgok igaz természetét. Ha belátja, hogy az objektív világ, aminek létezésében eddig hitt, igazából nem létezik, vagy legalább is nem függetlenül tõle, akkor nem fogja a világot úgy szemlélni, mint amitõl független. Sõt képes lesz felfedni azt a valóságot, hogy minden dolog egymástól való kölcsönös függésben van, s saját maga sem más mint ezeknek az össze-függéseknek a halmaza. Tehát ebbõl a szimpla diszpozíciónak a fenntartásából képes lesz mind sajátmaga, mind a világ ürességtermészetének szemléletére, [57] aminek következtében eléri az igazi tudatosságot. Ennek értelmében kifejezetten hasznos a diszpozícionális tudatosság. Aki pedig belátja, hogy ennek a diszpozíciónak nemcsak a ‘külsõ’, hanem mindkét oldalán sincs semmi, az eléri az evilági léttõl való teljes megszabadulást. Úgy mint egy álomból felébredve az ember felismeri, hogy mindaz amit látott az valótlan volt csupán. [58] Ez az állapot Vaszubandhu szerint a Tathatá állapota, az igaz megvilágosodás; amelyrõl szavakkal semmit sem lehet mondani.
Ez az a tudatosság, aminek minden tartama üres, ez az aminek a megjelenõ képzetei nem mások mint saját termékei. Természetesen minden embernek ez az igazi természete, hiszen minden ember potenciálisan képes ennek az állapotnak a megtapasztalására. Csak a hétköznapi tudatosság az, ami belefelejtkezve saját szüleményeibe nem képes a saját maga gyártotta illúzióitól megszabadulni. A külvilág éppen ezért magának a tudatnak a terméke, saját eszköze arra, hogy magára lásson; mintegy tükre mindannak ami valójában. S azért ‘interszubjektív’, mert a megvilágosodott állapot számára nem létezik sem alany, sem tárgy, sem én, sem õ. A tiszta tudatosság csak egyféle, egyetemes és mindent magába foglaló, minden potenciális jelenléte. Ez az a teremtõ, amit Hume ‘valami’-nek nevezett, ami magát a tapasztalást okozza, ami maga a tapasztaló és amit tapasztal: ‘the mind itself’ - a tudat maga; ‘csitta mátra’ - semmi csak a tudat.
Hallottam egy találó megfogalmazást a nirvanara:
"Nirvana az amikor nincs otthon kajád 10 perc múlva zár a bolt, és te úgy döntesz, hogy nem veszel semmit."
Az idézett szövege hiteles buddhista tanítás, a többibe meg inkább nem olvasok bele. :)
A mély megértés az okés, ott a probléma, hogy itt nyugaton már nagyon nehezen tudnak elképzelni másfajta megértést, mint intellektuális megértést. Azt tudni kell, hogy ebben az esetben nem intellektuális megértésrõl van szó.
Ahogy Astus írta: Nem nehéz megérteni, hogy minden dolog állandótlan. Így látni, na az már nem annyira mindennapos.
Ahogy a madhyamakának (Nagarjuna) sem az intellektuális bûvészkedés, vagy valamiféle filozófiai bravúr a célja, hanem rávezetni a jelenségek ürességének látására.
Én ebben az egészben nem nagyon értem pl azt, ha valaki elérte a tiszta tudati állapotot, igazából mi értelme élnie? Oké, segíteni másokon, hogy õk is elérjék ezt, ez így oké. De ugye ha ezt valaki elérte, onnantól nincs neki semmire sem vágya... Nincs különösebb célja, hisz a célok vágyakból keletkeznek. Teszem azt, teljesen tiszta tudatú pl nem szeretne valamit megtanulni. Vagy valamit készíteni (itt most vonatkoztassun el a más emberek segítésén)... Vagy rosszul értelmezem ezt? Mert igazából nem sok értelme lesz utána az életnek, fõleg ha nincs reinkarnáció (szerintem ezt nem tudhatjuk biztosra)... Ha van, akkor persze egészen más a helyzet, hogy soha többet ne kerüljünk ide vissza. Ez így nekem nem nagyon tetszik. Csak lenni a nagy semmiben és vigyorogni?
Ha a megvilágosdást mondjuk egyenlõvé teszed az abszolút együttérzéssel akkor lehet, hogy egy kicsit közelebb kerülsz ahhoz, hogy mi értelme is van a dolognak. Nehéz ezt innen a polaritásból megérteni...
Gondolj úgy a vágyaidra, mint ahogy tükörbe nézve látod magad. Látsz egy külsõ formát, valamit aminek a tartalmát te adod. Önmagában értelmetlen. Az a vágy ami nekünk van egy felszínes formája a szeretetnek. A mi szemszögünkbõl nincsenek vágyai, valójában nem errõl van szó...egy megvilágosodott elérte azt, hogy a vágyai "letisztultak" és tiszta formájukban vannak jelen, ami a szeretet, vagy együttérzés. Ehhez természetesen érdemes tisztában lenni olyan dolgokkal, hogy minden (értsd: az összes) érzelemnek a szeretet az alapja, vagy máshogy fogalmazva: a szeretet különbözõ szeletei, vagy aspektusai. Illetve, hogy a világon minden illúzió :). Ennek megfelelõen aki megvilágosodott az nem tanul és nem is készít semmit, illetve ha a mi szemszögünkbõl vizsgáljuk akkor igen, de ennek pusztán az együttérzés a forrása.
Aham. Köszi a választ! Mindenesetre nem nagyon tetszik :D Ami innen nézve érthetõ :)
Megpróbálok még egy harmadik verziót is összerakni :). Együttérzés alatt az értendõ, hogy õ érti azt, hogy te miért csinálsz valamit. Olyan szinten érti ahogy te magad sem. Mivel tudja az okát a viselkedésednek úgy fog cselekedni (vagy nem cselekedni), hogy segítse felébredésedet (tudatosodásodat).
Élet értelme: Ha elfogadod a reinkarnációt akkor az élet értelme pofon egyszerûvé válik: a megvilágosodás elérése, vagy a teljes tudatosság elérése. Az a megvilágosodott aki leszületik azért jön, hogy segítsen (nevezheted célnak vagy vágynak, ugyanarról van szó).
Igazából vannak dolgok az életemben, amikhez "ragaszkodok"... Bizonyos célok, bizonyos vágyak. És én ezektõl nem kívánok megszabadulni jelen állapotomban. És mivel ez a módja, hogy bizonyos dolgoktól megszabaduljak, amiket távol kívánok tartani, de ez magával vinné amit nem, ezért vagyok patt helyzetben, hogy foglalkozzak-e ezzel...
Ne így tekints rá. Semmitõl sem kell megszabadulnod, ez nem a tiltás, hanem az elfogadás útja. Megpróbálom nagyon egyszerûen leírni: Egy dolgot nézz meg mikor gondolkodsz/beszélsz/cselekszel: Mi motivál. Õszintén. És nem felszínesen. Ne állj meg az elsõ miértre adott válasznál. Menj tovább. Kérdezd addig ameddig úgyérzed meg nem találtad a valódi alapindokát valaminek amit teszel. Ezek általában pofon egyszerû dolgok. Ha ez megvan akkor egy kérdés maradt: Helyesnek találod-e ezt a motivációt.(Ez is õszinte választ igényel természetesen. Legalább magadnak ne hazudj) Ennyi.
("Nézzünk például egy fazont, akinek semmi baja, se testileg se másképp. Hogyan segít magán? Egyszerû. A semmire gondol. A természet így gondoskodik róla, hogy minden helyzetben, ha nem is nevetünk, legalább mosolyoghassunk.”- vigasztalja Mercier beteg barátját, Camiert" - azt hiszem ebben van valami)
:D Vagy az üressétõl, mert a boldogság is valamihez képest viszonyítás, így ha csak az üresség van, akkor boldogság sincs, semmi, csak az üresség, a pozitív és negatív közti középpont (?)
én mem így képzelem a megvilágosodást. annak is több változata van. vannak olyanok, akik megvilágosodás után azért élnek, hogy másokkal jót tegyenek vagy segítség õket is a megvilágosodáshoz vezetõ úton
Egyébként erõsen gondolkozok ezeken a dolgokon. Értem, hogy az üresség a cél, de mi a manónak jött létre az ember, és miért került bele a tudat ebbe a testbe. Értelmetlennek tûnik egy határon túl. Állítólag minden illúzió, amit mi magunk teremntünk meg. De ha illúzió jön létre, azt valaminek meg kell teremtenie, tehát mégsem illúzió, hogy van egy test, amiben van egy tudat... Bwáh... 8.8 Én már nem értek semmit, és mégis mindent :D
"Tanítványaim, ne gondokozzatok a felett, mint a világiasan gondolkozók, hogy vajon a világ örök, vagy a világ nem örök; a világ véges, vagy a világ végtelen. Inkább gondolkozzatok a szenvedésen, a szenvedés eredetén, a szenvedés megszüntetésén, és azon az úton, mely a szenvedés megszünésére vezet." Szamjutta-Nikája
Valami hasonlót szerettem volna leírni, csak világiasan fogalmazva :).
"Egy embert mérgezett nyíllal meglõttek, mire barátai és rokonai ügyes orvost hívtak hozzá. De ha a beteg ekkor azt mondaná: én nem akarom a sebemet addig gyógyíttatni, amíg nem tudom, ki az az ember, aki engem megsebzett, mi a neve, nagy vagy kicsi termetû-e, miféle családból való és milyen volt a fegyver, mellyel meglõtt - ugyan mi lenne az ilyen balga viselkedésnek a vége? Az ember ettõl a sebtõl meghalna." Maddzsahima-Nikája
Hogy a megvilágosodást elérjük a teljes lemondás útjára kell lépnünk? Nem a lemondás, hanem a megszabadulás útjára.
Nem az üresség a cél, hanem a teljes tökéletesség. Ha elérjük a megvilágosodást mindenre tudni fogjuk a választ, de addig teljesen mindegy, hogy miért létezünk, mert a válasz nem segít megvilágosodni.