Sziasztok... Jó kérdés. Hogy ki a legnagyobb? Mátyás vagy Széchenyi. Mátyásnál mindig nagyot röhögök, mikor olvasom, hogy vette hülyére a sok lagymatag európait. Õ karakteres volt, egy igazi európai személyiség... Széchenyi pedig Magyarország valódi Kasszandrája, aki helyett mindenki arra a másikra hallgatott :(
Legnagyobb magyarok... Árpád, Koppány... Hm... Széchenyi talán.
Sziasztok. Nálam az elsõ 3 helyen õk állnak. 1. Mátyás 2. Puskás 3. Hofi
Úgy gondolom különösebb kommentálás nélkül is lehet érteni, miért õk :) ( ha folytatnom kellene, az elsõ 10-ben benne lenne még Széchényi, Rákóczi, Petõfi, )
2000 res nem hivatalos felmérés szerint a Magyarországi magyarok szerint a 10 legnagyobb magyar: 1,Széchényi 21,1% 2,Kossuth 17,3% 3,Szent István 15% 4,Petõfi 12,1% 5,Mátyás 11,6% 6,Rákoczi Ferenc 5,8% 7,Kádár János 4,1% ???? 8,Deák Ferenc 2,2% 9,Gönzc Árpád 2%alatt 10,Antall 2%alatt
persze azóta már változott nyilván de viszonyításnak jó
LÉnyegében az volt a problémám, hogy Mátyás cselekedeteit szinte negatívumként állítottad be, holott éppen azt kellett volna folytatni. Hasonlattal élve, nem az én szégyenem, ha az életem során, becsületes munkával összehozott vagyonomat az örökösök széthordják. Egyszerûen Mátyásnak nem volt méltó örököse, hiába tett meg mindent Corvin János megerõsítése érdekében, ez nem bizonyult elégnek. Nem akadt méltó utód, és ez nem feltétlenül a király hibája volt.
Sok igazságod van abban, amit a császarságról mondasz, de a presztízse a címnek azért igen nagy volt. Mátyás saját pápát is akart VIII. Ince helyett, hogy keresztes hadjáratot kihirdetve, a német tartományok katonai erejét is a zászlaja alá rendelve mehessen a török ellen. Persze ezek a törekvések nem jöttek össze, de a magyar állam történetének ettõl még egy fénypontjáról beszélhetünk. Persze a háborúk sokba kerültek a jobbágyoknak, nyílván nem szociális téren nyújtott kiemelkedõ teljesítményt, de késõbb csak még rosszabb helyzetbe került a jobbágyság (már a hódoltság elõtt is, de a kettõs adóztatással és az ún. második jobbágysággal pedig pláne). Ugyanakkor a modern zsoldoseregnek éppen az volt a hátulütõje, hogy békében is fizetni kellett volna, így akkor már - persze némi túlzással - inkább megérte folyamatosan "használni" :)
Abban igazad van, hogy az eredményei hamar szertefoszlottak, de más neves történelemi szereplõink után is következett káosz. Bár István stabil államot hozott létre, de mégis hosszú idõn át szinte polgárháborús helyzet következett, III. Béla halála után fiai háborúztak egymással, Zsigmond után tehetetlen báburalkodók következtek, Bethlen után már csak II. Rákóczi György tudta hozni Erdélyben a "szintet", az õ fia az engedély nélküli lengyelországi kiruccanással követett el ostobaságot, és még lehetne sorolni. Mátyás után persze tényleg kevesebb maradt, de ez a kor hibája, nem a személyé, de végülis Mátyás ebben az értelemben fecske maradt, nyár nélkül.
"a királykérdés értem, de miért nem lehetett köztársaság? mi volt ennek az akadálya?"
1. A politikai elit egyértelmûen királyságban gondolkodott. A két fõ csoport a legitimisták és a szabad királyválasztók voltak, egyik sem fért össze a köztársasági eszmével. 2. Károlyiéknak sikerült lejáratni a köztársaság intézményét.
Horthy: a királykérdés értem, de miért nem lehetett köztársaság? mi volt ennek az akadálya?
valóban az felületes, de igy is szép hosszu lett....
Mátyás korszakhoz: - nem volt realitása a császári cimnek, ráadásul mint tudjuk inkább cim volt, mint valami konkrét hatalmi pozició. XVI. század valóban másként alakulhatott volna, de közben felfedezték az uj kontinenst, s igy a nagyhatalami érdekek eltolodtak nyugat felé, spanyoloknak, portugáloknak, késõbb a franciáknak s a németeknek - ti. V. Károly - viszonylagos nyugalom kellett, hogy gyarmatokat tudjanak szerezni, nem volt érdekük egy elhuzódó háború a török ellen. Ráadásul a reformáció is közbe jött, megosztva a német államokat. Hiába az emlitett centralizáció, ami valóban jól jött, de halála után - aza hosszutávon - egybõl meggyengült a központi hatalom.
Azért elég felületesen sikerült megközelítened a két korszakot.
Mátyás uralkodásának azért nem lett hosszútávú eredménye, mert fiatalon meghalt, s hiába eskette fel a fél országot, fiára Corvin Jánosra, halála után ment az oszozkodás a koncon. Teljesen másként alakulhatott volna számunkra a XVI. század, ha idõsebb korában, egy életképesebb utódra tudja átörökíteni az országot. Nem Mátyás teljesítményét degradálja, amit utána az uralkodó osztály tett az országgal. Õ éppen kitört ebbõl a ligák általi kormányzás gyûrûjébõl, és komoly hatalommá tette Magyarországot, míg nélküle folytatódhatott a korábbi mainstream, a különbözõ hatalmi csoportok kakaskodása. A török elleni háborúi hasznosak voltak, hiszen enm csak megvédétk az országot a nem éppen békés déli szomszédunktól, de évtizedekig kesztyûs kézzel bántak velünk a törökök, mert félték a magyarokat. Török hódoltság vagy független, erõs és realtíve modern Magyarország. Ez a különbség Mátyás utódai és híres királyunk eredményei között.
A nyugati háborúk sem voltak értelmetlenek, hiszen a céljuk a császári cím volt, melynek segítségével a török veszélytõl egyszer s mindenkorra le akart számolni, úgy vélte (joggal), egyedül nem ûzhetjük ki Európából a törököt. Az más kérdés, hogy helyette Habsburg Miksát - III. Frigyes császár fiát - választották meg német királynak (tkp. leendõ császárnak), ebbõl a szempontból eredménytelenek voltak a hadjáratai, hódítás és a Habsburgok meggyengítése szempontjából viszont nem. (Nagynak is nevezett I. Lajos királyunk balkáni kersztes hadjáratai az eretnekek ellen annál ártalmasabbak voltak, ellenünk fordították az egész Balkánt, amikor össze kellett volna fogni a török ellen. A nápolyi hadjáratról nem is szólva.)
Nem hiszem, hogy demokratikus szempontok alapján kellene megközelíteni Mátyást, és kritizálni, mert leszámolt az ellenzékével, korántsem volt tekinthetõ véreskezû uralkodónak, és valóban a szakértelem vált a kisebb hivatalok betöltésének a feltételévé, a ranggal szemben. Éppen, hogy centralizációra volt (lett volna) szükségünk feudális anrchia helyett. Kevés más királyunknak sikerült ilyen hatékonysággal és modernséggel meg- és átszerveznie az országot, Szent Istvánt, III. Bélát és Károly Róbertet említhetném. (Zsigmondot is jó uralkodónak tartom, de õt azért nagyban gátolták a bárói ligák, kevésbé volt független tõlük, de jó politikai érzékkel kezelte õket.)
Késõ van, így csak pár megjegyzést fûznék a két világháború közötti témához.
A napi ügyekéert nem Horthy volt a felelõs, õ valóban inkább a háttérben volt, mint egy köztársasági elnök, persze tekintélyes politikai súlyt birtokolva, és egyre bõvebb jogkörökkel rendelkezve.
"A király nélküli királyság kormányzója lett, ez önmagában is abszurdum, de Horthy monarchista volt, gondolom közt. elnökként el sem tudta volna magát képzelni."
Nem feltétlenül abszurdum, csak alá kell támasztani megfelelõ eszmei alappal. (Vannak ennél jóval abszurdabb monarchiák is, Malajziában például 5 évre szól a királyi mandátum, akit a 9 szultán közül választanak.) Jól körülhatárolható politikai okai voltak annak, hogy miért nem lehetett királyt választani, illetve miért nem lehetett Magyarország köztársaság. Horthy pozíciója sem állt annyira messze egy elnökétõl.
"Politikailag - a gazdasági bajok magyarázataként - kitûzték a revizionista törekvést, pedig gazdaságilag nem jártunk volna jobban a Nagy Magyarország Mennyország képpel, több lett volna a szegény,s nagyobb a szegénység."
Azért nem volt kellemes, ahogyan most sem az, hogy barátságtalan országokkal voltunk, vagyunk körülvéve. Elég komoly méretû és kiváló minõságû termõterület szakadt el délen, miközben egy csomó fölöslegessé vált malom a nyakunkon maradt. A közlekedést, ifrastuktúrát tekintve is nagy érvágás volt a vasútvonalak határon kívül rekedése. Mindezek mellett magyar menekülteket is kellett fogadni - vagonban. Nyílván nem lett volna eszményi a helyzet a háború után az országban, de a gazdasági veszteséget hiba degradálni, bár tényleg "ürügyként" használták fel a gazdaság állapotára. Az persze más kérdés, hogy utólag egy kis határkozmetikázással nem lehetett volna a gazdasági fellendülést elérni, de annak nem is feltétlenül az volt célja.
"30 as években természetesen elõre tört a jobboldal, bár a vezetõ körök angol orientáltak voltak, a Harmadik Birodalom közelebb volt,"
Ráadásul az angolok és a franciák nem foglalkoztak velünk, õk a válság idején is a gyarmataikkal való begubózást tartották a helyes útnak. Az európai hatalmak rövidlátó poltitikája dobta Hitlernek az egész térséget. Ha nem lépünk be a háborúba, vélhetõen rövid idõn belül megszálltak volna minket, sajnos alternatíva egyszerûen nem volt, a nyugati hatlaamak elvárták, hogy szolgáljuk ki annyira a németeket, annyira, hogy baj ne legyen, de a háborúba ne szálljunk be. Ezt a nyílvánvaló paradoxont nem is sikerült feloldanunk.
Egyébként némileg vitatnám a vezetõ körök angol orientáltságát (nem, nem tagadom), bár Bethlenék végig ezt a vonalat próbálták erõsíteni, igencsak ez ellen dolgozott Gömbös, majd késõbb a pont anglomániájáról jól ismert Imrédy is, aki miniszterelnökként váltott irányt, úgy kellett tõle "csellel" megszabadulni, annyira nácibarát lett.
volt látszata? Mátyás egész uralkodása alatt háborúzott, ami a török ellen még érthetõ is lett volna, de az osztrákok és a csehek ellen teljesen értelmetlen volt. Ezt a háboruját már az itthoniak sem támogatták, bár az ellenzéket gyorsan és hatásossan felszámolta. A régi nemességben nem bizva, létrhozta a hozzá hûséges - vagy annak tartott - uj nemességet, tisztségekkel és birtokadományokkal, amik a királyi birtokokat csökkentették. Nem bizva a bandériumokba zsoldosokat alkalmazott, ez megfelelt a kornak, de sokkal többe került, ráadásul szinte semmiért, hiszen a cseh vagy osztrák háboru semmilyen kézzelfogható sikert nem hozott, hiába volt Mátyás cseh király - névleg - Podiebrad György Ulászló lengyel királyt jelölte örökösének, s vele illetve országával Mátyás nem vehette fel siekresen harcot, fõleg ugy, hogy szinte körbe volt véve ellenségekkel, Frigyes és a török. Halálakor már látszottak a középkori Magyarország bukásának okai, s nem olyan soká ez be is következett (1514,1526).
Horthy a legnagyobbak között emlegetni történelmünkbõl igencsak tulzás, szvsz, nincs benne semmi rendkivüli, s igazából semmi olyat nem tett, amitõl akár szeretni is kellene, Horthy mellett olyan real politikusok áltak, akik sokkal többet tettek az ország akkori "sikereiért".(Bethlen, Keresztes-Fisher) 1919 ben szinte belecsöppent a szegedi társaságba, akik bár tudták, hogy a kommunista vezetés meg kell dönteni, különben az országnak annyi, de jó magyar szokás szerint mindebki saját pecsenyéjét sütögette, igy lett Horthyból fõvezér, õ egyik körhöz sem tartozott, azt gondolták, majd lehet befolyásolni. A király nélküli királyság kormányzója lett, ez önmagában is abszurdum, de Horthy monarchista volt, gondolom közt. elnökként el sem tudta volna magát képzelni. Parlamenti demokrácia, volt 2 kamarás parlament, alsó és felsõház, választások, többpártrendszer, ahol még baloldali párt is indulhatott - SzDP- s persze jobboldaliak is, de a szélsõjobbot ugyanugy üldözték, mint a szélsõbalt. Politikailag - a gazdasági bajok magyarázataként - kitûzték a revizionista törekvést, pedig gazdaságilag nem jártunk volna jobban a Nagy Magyarország Mennyország képpel, több lett volna a szegény,s nagyobb a szegénység. '30 as években természetesen elõre tört a jobboldal, bár a vezetõ körök angol orientáltak voltak, a Harmadik Birodalom közelebb volt,s a Willhelmstrasse sikerei nagyban befolyásolták a hazai dolgokat is, s Horthy tudta, hogy csak német támogatással lehet országvisszaszerzõ, mégha kockázatos is függni . Igy került bele a 2.vh ba, ahol Románia is a Birodalom szövetsége volt, ráadásul fontosabb mint Magyarország, s onna már nem volt visszaút, a bukás elkerülhetelen lett. Igazából örülhet, hogy meguszta a felelõségre vonást.
A pápaválasztás nem így mûködik (ekkor különben is már 71 éves volt, nem igazán számíthatott arra, hogy megéri a következõ választást), a pápai bullát a helyette megválasztott X. Leótól mintegy kárpótlásul kapta.
Bakócz Tamás pedig csak azért nem lett pápa,mert beetették(restellem is,hogy nem jut eszembe az akkori pápa másik nevét(vagy leendõ?),mert megígérte neki,hogy majd lehet pápa,csak elõbb a törökök elenni elûzésben segítsen,vagy valami ilyesmi volt)
Arról az apróságról már nem is beszélve, hogy a vasútvonalunk egy elég tekintényes része (ugye a körvasút), így eleve más kezekbe került, sok más egyébrõl nem is beszélve. Az, hogy a diplomatáink/küldötteink reagálnak egy felvetésre, különben sem jelenti azt, hogy "kapva kaptak az alkalmon", maga az "üzlet" pedig nem valósult meg.
Te nézd meg egy kicsit jobban. Amirõl te beszelélsz az a franciák ajánlata volt hogy a vasútvonalainkat adjuk el nekik. Cserébe õk meg lobbiznak azért hogy területeket vissza kapjunk. Nem történt meg elutasítottuk. Ennyi.
Beza, Mátyás nagy ember volt. Beszedte az adót, de rend is volt az orszában, ahogy kell. Svédországban is adózik a nép rendesen, mert látja értelmét. Ma itthon nem nagyon látni.
Tisztázzuk, azt az adót behajtották késõbb is, csak nem a kincstárba, hanem a földesurak zsebébe folyt. (Majd török hódoltság idején a törökök és a korábbi földeuraik zsebébe, kettõs adózás gyanánt.) Így eljátszottuk a törökök elleni esélyt, bár Mátyás halála után még évtizedeken át alig mertek "rendesen" támadni, még késõbb is ajánlottak békét, melyet el sem fogadtunk. Valójában Nándorfehérvár 1521-es eleste után maradt védtelen az ország, a mohácsi csata inkább csak az ország kórképét mutatta, tényleg csak szánakozni lehet a körülményeken.
Mátyás reformjai mellett sem szabad elmenni. Az õ idejében jött létre elõször komolyabb hivatali rendszer Magyarországon, ahová ráadsul származástól függetlenül be lehetett kerülni. Bakócz Tamás, késõbbi esztergomi érsek, majdnem pápa is jobbágyi sorból emlekedett fel. A török elleni összefogást szerényen úgy képzelte el, hogy õ lesz a római császár, és így valódi európai támogatással tudja õket "elhajtani". (Egyébként tett lépéseket magyar pápa érdekében is, de ez sem valósult meg.) Összességében hihetetlen dolgokat ért el az uralkodása alatt, a Nyugat-Európához képest állandó 500 éves lemaradásunkból õ dolgozta le a legtöbbet, a török pedig talán még az apjánál is jobban félte.
értem hogy mire gondolsz, igen hatalmas adókat szabott ki , meg nagy kamu ez a Mátyás az igazságos stb... de tényleg az õ idejében volt a legerõsebb Magyar o. , meg korához képest az egyik legfejlettebb, meg elég nagy tekintélye volt Mo.-nak akkoriban , szval nem feleslegesen voltak azok az adók...
Ettõl függetlenül azzal a sereggel beavatkozni akkor nem lett volna semmi értelme, öngyilkos akció lett volna. Arról, hogy még ez volt akkor a legnagyobb magyar katonai alakulat, elsõsorban Linder Béláék tehettek, igaz, volt közben - szintén Károlyiék okosságának hála - egy tanácsköztársaság is.
Nézd Bucser, én nem akarok belefolyni a kis vitátokba, de elég letorkolló hangnemben próbáltad elõadni Rundstedt17-nek, hogy õ mennyire inkompetens a témában. Ehhez képest a tárgyi tévedéseidet hárman alig tudjuk kijavítani, pontosítani, talán nem kellett volna ilyen vehemenciával és magabiztossággal vitatkoznod egy témában, melyet felületesen ismersz. Javaslom, hogy nézz utána a korszak történelmének és politikia rendszerének, mert hamis feltevésekre alapozod az egyébként elég markáns értékítéletedet, ismételni, tanulni sohasem késõ, és - hangsúlyozom - nem is szégyen.
Rundstedt17: Te pedig tényleg komolyan gondolod, hogy valaki nem kapja fel a vizet, azok után, hogy az elsõ más véleményû komment után lekommunistáztad? Nem kellene ilyen gyerekesen vitatkozni, már így is átment offba a téma, de értelmes párbeszéd helyett csak személyeskedtek egymással. Ez körülbelül 12 éves szint, nem emberi vitakultúra.
MOndtam már. Ignorálj már. Nem vagy vitapartner, mert csak személyeskedni tudsz. És néhány kétértelmû becsapós kérdés esetén meg kussolsz mert alapból semmi infód nincs.
Köszönöm a helyesbítéseket. Mindenesetre a helyszínekre való pontosítások nem veszik el a tényt, hogy Horthy-é volt az egyetlen ütõképes magyar haderõ és a 2. vh utáni idõben ezt nem 500-2000 fõben mérték. (én többre emlékszem.)
Magyarország Külpolitikája címmel volt elõadássorozat fõsulin az 1. világháború utáni évekrõl Szegeden (egykifejezetten jobboldali FIDESZnek korábban HR-esként dolgozó tanárunk tartottta akinek töribõl is van PHD-je és ez volt a kutatási témája). Ott hangzott el. Folyóiratot nem tudok mondani, de írásos emlék van róla lévén a találkozásokról és a levelezésekrõl van még írásos nyom. Még ha nagy részük megsemmisült is. Jegyzetet nem kaptunk szóval csak ami órán elhangzott arra tudok hivatkozni.
Bucser úgy látszik mégsem vagy valami nagy szakértõ:D
tök jó,folytassátok már :)
érdekes eszmefuttatások látni itt,és sokat tanul belõlük az ember.
most hagy ne példálózzak egy bizonyos miniszterelnökkel,aki szintén g**i,viszont õ nem tud kormányozni,Mátyás idejében meg azért egy erõs hadseregünk volt.akkoriban Magyarország Európa legerõsebb nemzetei közé tartozott.(mondhatnánk azt is,hogy Magyarország akkoriban élte fénykorát)
Horthy nevében 2 h betû van és nem "Horty". Alapvetõ.
"1919-ben fél évre elfoglalták a románok fél Magyarországot akkor az õ kezében volt Szegeden késõbb Pécsen Magyarország egyetlen ütõképes hadserege. Mégsem próbált tenni semmit."
A Szegedi tiszti hadserege kevés fõbõl állt ahhoz, hogy tudjon vele valamit kezdeni. 500 vagy 2000 fõ, nem tudom pontosan, de nem léphetett vele semmit. Pécsen nem járt akkoriban, mivel Siófokra költözött át a seregével. (Ebben a seregben még nem volt teljes a befolyása kezdetben, Prónay Pál is eléggé kulcsember volt.)
Sõt a nagy magyar Horty akit kormányzónak neveztek ki. ugye tudjátok, hogy a farnciáknak köszönheti a kormányzói pozícióját? az angolok elküldték volna a picsába.
Siófokon egy Clerk nevû ANGOL diplomata látogatta meg aki épp a magyarországi erõviszonyokat mérte fel akkoriban. Õ jelentette azt, hogy Horthyé az egyetlen ütõképes magyar erõ, aki rendbe teheti az országot, így kapta meg a jogot a bevonulásra. Egyébként Horthy neve az angol flottánál is jól hangzott, eléggé anglomán beállítottságú volt.
"Ugye azt is tudod, hogy Horty és küldöttei árusították ki a Franciáknak Magyarországot a béke újragondolásáért cserébe. A Ganz mûveket és az ország teljes vasúthálózatát, a magyar pénzverdét és a Nemzeti bankot képesek lettek volna ELADNI a franciáknak néhány kilométernyi területért..."
Ilyen terv nem volt. Mindenesetre Nagy-Magyarország nem néhány kilométer, szvsz nyertünk volna rajta.
"Többször is tevezték magyar fõhajakendek Horty eltávolítását a vége sok sok kivégzés és per lett. mégpedig állami hatalom elleni összeesküvés vádjával.. vérbeli kis diktatúra volt itt."
Itt elaludhattál a törikönyvön ami átlapozódott Sztálinra, mi? Ha akkora diktatúra volt, miért nem nyírták ki a szocdem pártot?
"Hortyé volt minden hisz választáson csak az indulhatott akinek õ engedélyt adott... Gondolom ismerõs valahonnan:) csak ott egy központi bizottság határozta meg ki indulhat."
Ha a választáson lehet valamit bírálni, az a nyílt szavazás volt.
"Horty-t az orránál fogva vezették.... és nem csak a lovát..."
Kik, mikor, hol? Hitlernek ellent tudott állni, amíg lehetséges volt!!!
"Aki a jogos trónörökös!!! nem engedi vissza a hatalomba!!!"
Tényleg nem szívesen folytatom a történészkedést, de erre még reagálnom kell. A jogosság az elhet vita tárgya, nem is ez az érdekes, hanem az, hogy nem lett volna reálpolitika visszaadni Károlynak a hatalamt. Ellenezte ezt az antant, és az elsõ visszatérési kísérlet nagyban hozzájárult a kisantanat létrjöttéhez. Ez diplomácialag olyan lépés lett volna, mintha mi most kijelentenénk igényünket a Felvidékre. Tehát ezt bûnként Horthy (és a rendsuer) nyakába róni elég érdekes történelemszemléletre vall.
Ha visszaolvasod láthatod: Kádár nevének - vélhetõen nem komolynak szánt - bedobása után Bucser és Rundstedt17 a saját prorondjukká változtatták a topikot. Egyesek (például én vagy Pluskast) megpróbálja kibogozni a történelmi tévképzeteket a személyeskedésük tengerébõl, és ezeket helyesbíteni, hogy legalább valami értelmes tanulsága is legyen ennek a topiknak.
Csak egy aprócska kérdés: miért csapott át a topik történelem vitába? Nem tudtok olyan magyart mondani, akirõl objektíven ki lehet jelenteni, hogy sokat tett Magyarországért (vagy akár az egész világért)?
Ezek a jegyzõkönyvek engem is érdekelnének, én az esettel csak a nmezetgyûlési naplóban találkoztam, mitn az ellenzék által elhangzott vádakkal, de már nem most, és õszintén szólva a kelleténél felületesebben. Persze utána lehet már ez alapján is járni, de ha tudsz mondani egy folyóirat címet és lapszámot, vagy internetes hivatkozást, akkor megkönnyítenéd a dolgomat.
Azt azonban a korszak ismeretében tudnod kelelne, hogy ilyen esetben nincsen olyan, hogy "Horthy küldöttei". Ilyen esetben a törvényhozás döntött, és a kormány küldöttei tárgyaltak, a kormányzó általában nem vett részt a napi politikában, ennek megfelelõen kevesebb szerepe volt a döntéshozatalban, mint például a francia elnöknek. Ugyanakkor például a szovjetekkel való gazdasági kapcsolatok felvételét sokáig nem engedte Bethlennek. (A liberális ellenzék is támadta miatta a kormányfõt, persze fel lehet tenni a kérdése, hogy politikai vagy elvi kokból.)
A Nagy Imrérõl írottakkal viszont egyetértek, magam is hasonlóképpen vélekedem róla.
No offense, de feltételezem nem komolyan írod ezt, hanem csak Rundstedt17-et akarod provokálni. Az olaszok a felszabadítás után ugrottak ki, a románok is a szovjetek megérkezésekor - németek kanyarban sem. Mi végig körbe voltunk véve az akkori szövetségeseinkkel, úgy kiugrani nem lehetséges. Egyébként diplomáciai úton próbálkoztunk ezzel, de nem foglalkoztak érdemben velünk, egy balkáni partraszállást szerettünk volna elérni (a normandiai helyett, akárcsak Churchill), hogy így a nyugati szövetségesek elõtt kapitulálhassunk. Késõbb a német megszállás - majd ráadásnak a hazaáruló nyilasok - miatt már nem lehetett megvalósítani a kiugrást. De ez egyszersmind érettségi tétel is (mi idõnkben az volt legalábbis), tehát ezzel illik tisztában lenni.
Hunyadi Mátyás (a legjobb hadvezér és mûvelt volt.)
Horthy Miklós (aki elûzte azokat akik vissza akarták hozni királyságot)
Szerinted ha átálunk a szovjetek oldalára mint gyõztesek tárgyalhatunk volna?Szvsz te nem olvastad hogy a románoknak mit igért Sztálin?Egész erdélyt...Másrészt a magyar társadalom jelentõs többsége számárá elfogadhatlan volt az hogy a szovjetek oldalán harcoljunk..Horthy tábornakai nagyrészt német pártiak voltak..
Te meg egy 17 éves sulinetes majom. Na és? Én legalább érvelek és nem minden posztban ócsárolok valakit...
Száni vagy kölök...
btw: azértt tetszene, hogy honnan is tudod, hogy kommunista vagyok?? Mert nem úgy gondolokdok mint te? Tudod hogy hány elv alapján lehet még gondolkodni a feketén fehéren kívül?
Nagy Imre 40 évvel megelõzte korát. Olyan volt mint Gorbacsov. Tudta, hogy a rákosi rendszernek mennie kell. Nem fenntartható. Elindított volna egy megújulási folyamatot legszívesebben. A Szovjetek pedig féltek, hogy ez visszafordíthatatlan folyamatokat indukálna. Gorbacsovnak 40 évvel ezelõtt volt hatalma megtenni ezt.
Ennyi. De Nagy imre is kommunista volt. és belekerült a forradalom eseményeibe és felvállalta a tetteit mikor elítélték. Idealista volt és azt hitte, hogy a kommunizmus az embereket szolgálja (nem úgy mint a bolsevizmus amit meg Rákosi gyakorolt túlképp)
Olvasd el az akkori jegyzõkönyveket. A Franciák megpedzegették ezt a dolgot a magyarok meg ugrottak rá mint galamb az etetõre.
Az meg hogy Horty- fiát túszul ejtették.: Igen ezért cserébe pedig még párszázezer magyarnak kellett szenvednie. nem beszélve arról, hogy emitt vesztes oldalon voltunk a 2. VH után szemben a románokkal akik idõben kiugrottak vagy az olaszokkal akik szintén idõben kigurottak...
Szerintem félreértettétek, votl ott egy vesszõ is, és Kádár földi maradványainak kiásására célzott ;)
Ettõl függetlenül sok értelme ennek így nincsen, mivel Nagy Imre nem volt Kádár, ha ez lett volna, akkor nem lett volna volna a forradalom miniszterelnöke. A megyar kommunista rezsim vezetõje nem lehetett volna, hiszen Moszkvában nem mellette döntöttek, tehát értelmetlen errõl beszélni. Ezzel az erõvel bármelyikünk gyilkos lehetne, ha diktátor lett volna...
Mondom én nem az 50es évek könyveit kellene olvasgatni
Úgy látszik minden Horthy, vagy a szélsõjobbosok hibája.
Attól, hogy valóban tájékozatlan a szóban forgó korszak történelmét illetõen, még nem kellene minõsítgetned. Elég szánalmas violt a lentebb lefolytatott flémetek is, kár folytatni.
Az megint egy más - természetesen nem szép - dolog, ha miatta internálótáborba kerültek, mintha kivégzett volna bárkit is. Mellesleg ezeket a táborokat pont õ szüntette meg. A beszolgáltatásért valóban felelõs volt, mind földmûvelésügyi miniszter, csak úgy, mint a földosztásért, megjegyzendõ, ezek nem az õ tervei szerint történtek - mint szakember (a pártján belül egyértelmûen annak számított) nem értett egyet a kommunista párt földosztásával, de kénytelen volt végrehajtani.
Egyébként nem akarok glóriát festeni a feje köré, de abból (sõt, talán nem csak abból) a rendszerbõl kiemelkedett emberileg, és amikor lehetõsége volt rá, tett is az általad említett dolgok ellen. A mártíromságát elvitatni pedig lehetetlen. Persze forradalmárnak tekinteni nem kell, hiszen nem is volt az.
Ennek ellenére ez az egyszerû pártkatona már elsõ miniszterelnöksége idején is szembemenetelt a pártja vezetésével (persze ehhez kellett, hogy Berija és köre õt tolta Moszkvából Rákosiék helyett), igaz, Kádár kiengedésével nagy hibát követett el. Persze kissé paradox helyzet, hogy a forradalom miniszterelnöke egy forradalmat nem kívánó kommunista lett, de õ politikai pályája során legalább végig tisztességesen viselkedett, és mártíromságát igazán nem lehet elvitatni. Érdemes elolvasni az utolsó szó jogán elhangzott mondatait.
Hmm nem tudom mire gondolsz. Nagy Imre nem volt Kádár és nem akart õ senkit kivégeztetni. Õ sodródott az eseményekkel és ellentétben kádárral egyenes ember volt. Soha nem bánta meg amit tett és vállalta a tetteit. Másrészt tetszik vagy sem õ volt a forradalom miniszterelnöke.
azért az se egyszerû, hogy nagy imrét most jónak mondják. pedig õ is csak egyszerû pártkatona volt. kivégeztette volna a többieket, ha teheti. de nem jött össze neki.
Na azért nem volt demokrácia. Cenzushoz kötött választójogi rendszer volt és kb annyit értek a választások mint a kádári idõkben.... Nem Magyarországon a Horty korszak alatt tekintélyuralmi rendszer volt.
Aha amit te mondassz az pont nem valósúlt meg úgyhogy ne ferdítsd el a dolgokat. A franciák valóban tettek ilyen jellegû ajánlatot cserébe ezért lobbiztak volna hogy egyes elcsatolt részeket vissza kapjunk de a magyar kormány vissza utasította. Látod így keletkeznek a hamis információk és így lehet elferdíteni a történelmet. Nem mintha Horty-t sokra tartanám de ezerszer többet ért bármely kárdári vagy rákosi éra beli politikusnál.
horthyról még annyit, hogy ha az én fiamat is egy skorzeny-féle barom tartotta volna fogva, nem nagyon kacérkodtam volna a kiugrás gondolatával.
na most két 1200as évekbeli hadseregnél hogy lehet eldönteni, hogy ki "korszerûbb"? nekünk tovább voltak "upgrade"-elve a kardjaink? vagy a pajzsok miatt? egyik sereg sem volt korszerûbb a másiknál, csak más taktikát képviseltek. és gézuka úgy állította fel a tábort, hogy sétagalopp volt a vágottszemû barátainknak azt felgyújtani.