De akkor is ki kell hevernie, hogy készen álljon egy új kapcsolatra. Ahhoz meg valamennyi idõ kell. Ha mégsem ez a gond, akkor marad az, hogy nem biztos magában és hogy mit érez irántad. Szvsz
hát nyilván attól is függ hogy mennyit volt elõtte az elõzõ pasijával, de 2 hét sztem még kevés hogy "kiheverje" az elõzõt akármennyire is szimpatikus a két ember egymásnak.. másrészt meg párkapcsolat alatt is elõfordul bárkivel elõbb-utóbb sztem hogy másvalakivel is felfedezi az "összhangot" harmadrészt meg alapvetõen ha valaki idõt kér, magában vagy a kapcsolat kimenetelében nem biztos.. namost a kapcsolatok sztem akkor jók ha legalább az elején érzelmi alapon stabilak.. jobb esetben esetleg arra vár hogy elmúlik a régi párja iránti érzelmi kötõdés és ehez idõ kell..
...és olyankor mi van h megismerünk valakit, aki frissen (2 hete) szakított a pasijával, de az elsõ tali elsõ percétõl kezdve mindkét félben megvan egyfajta összhang és vonzalom és akkor mondja a csaj, h idõt kér ?
Mondom, azt mondja nem tudja. Szerintem egyszerûen kihûltek az érzelmei a srácnak. A lány meg kapar, mert szereti. Már nyár eleje óta ez van. Többször megpróbálták megbeszélni, megállapodtak, hogy megpróbálják rendbehozni. A lány szerint semmi változás, még mindig ugyanolyan hideg, nemtörõdöm, közömbös vele a srác. Most elutazott a csaj pár napra. Elõtte azt mondta a srác, ha hiányozni fog neki a lány, akkor jó.
Az a gond, hogy csak az asszonyka igyekszik feldobni a kapcsolatot. Legalábbis az õ elmondása szerint. A srác meg hallgat mint a csuka. Ha a csaj megkérdi, hogy szereti-e még, a válasz: nem tudja. Pfff Én a helyében már rég kirúgtam volna, de õ meg még mindig szereti. Semmi jó nem fog kisülni ebbõl.
Akkor beszéljen az asszonnyal hogy valamivel dobják fel a kapcsolatot. Vagy nem is kell beszélni, próbálkozzon valami újjal. Vigye el valahova mittudomén. Vagy váljon el, de szerintem ez hülyeség.
Az milyen amikor egy srác kér idõt, mégpedig úgy, hogy elutazik a felesége pár napra, és azt mondja, ha hiányozni fog az asszony, akkor jó, ha nem, akkor baj van?
nincs szabály, lehet összejön lehet nem.... :P de ez az idõdolog nekem soha nem jött be, mert mindíg megismertem valaki jobbat.
Örülök, hogy nektek bejött, az idõkérés ellenére is. Van ilyen is, csak kevés.
Velünk is fordítva volt. 16 voltam, õ 26 , mikor összejöttünk. Minden f*sza, de egyszer csak mondja: fiatal vagyok, bulizzak még, tanuljak, neki is idõ kell, stb. Rizsa. Aztán eltelt egy nyár, buliztam ezerrel. Õsszel jött újból: Próbáluk meg. Megpróbáltuk. Most 25 vagyok, 5 éve a férjem, most jön a második gyerekekünk. Happy End:)
Kéne, kéne, de nem így van, értsd már meg! Attól, hogy te így gondolod nem gondolja mindenk így. Attól, hogy azt gondolod ez a jó, nem fogják úgy csinálni, ahogy te gondolod. Leszarja/nem érdekli, hogy mit gondolsz.
Jó gondolat. Erre is rájön az ember. Idõvel. Elsõ szakításnál pofára esik az ember. Másodiknál már nem annyira. Harmadiknál gyakorlott. Negyediknél pont ez a gondolat jön elõ.
Egy nõ sem ér meg annyit, hogy rossz napot csináljon. Van helyette száz másik szebb, jobb, okosabb.
Arra jó ez a fórum, hogy mindenkiben tudatosítsa: ha azt mondja a párja, hogy idõt kérek, 90%-ban vége lesz a kapcsolatnak. Nagyon kis eséllyel marad fenn ilyenkor egy kapcs. Csak ha mindketten akarják. Sokszor már van egy harmadik fél is a képben. Ennyi volt röviden a lényege, összefoglalva.
OFF Akkor mi értelme a fórumnak? Csak annyi, hogy saját magunkat sirassuk és ehhez partnereket találjunk, ahelyett hogy egymástól tanulnánk, vagy egymás ötletei megfogadnánk hogy végre megoldást is találjunk? ON
Senki nem vezet ilyen listát rajtad kívül. Attól, hogy te vezetsz, nem fog mindenki vezetni egy ilyet. Attól, hogy azt gondolod ez a jó, nem fogják úgy csinálni, ahogy te gondolod.
Így van, ez lenne a normál. Na de amikor a szakítás megtörténik, nem ezzel foglalkozik az ember. Fõleg az, akivel szakítanak. Ahhoz el kell telnie egy bizonyos idõnek, amíg így emlékszik vissza az ember. Ez az idõ mindenkinél más.
de ez az idõ sosem elfecsérelt. biztosan maradnak szép emlékek is, ha mást nem, akkor meg tanulni lehet belõle: "legközelebb ezt a hibát nem követem el, hanem ezt meg azt fogom tenni"... akiben szunnyad egy kis értelem, az felfogja ezt.
Ez igaz, és az is igaz amit salsoul említ a #154-ben :) Nem értem egyébként sem az embereket hogyha szétmennek akkor miért kell utána a másikat tönkretenni/megnehezíteni az életét, miért nem lehet békében elválni..
Nem hiszem, hogy ez a gondolatsor bármit is változtatna a ressentiment-on.
És nem hiszem, hogy az anyagi dolgok fájnának ilyenkor a legjobban. Az ember gyereke pedig még az ember gyereke marad attól, hogy a szülõk elválnak. Mindketten szerethetik a gyereket is és egymást is. Tudni kell különbséget tenni szeretet és szerelem között. (Nem kell egy válástól rögtön utálnunk egymást, és azt keresni, hogy hogy tehetjük tönkre a msáikat.)
Gondold el ha már egy kis Fatal szaladgált volna a lábaitok körül. Vagy a közösen felvett 20 éves hitellel a nyakatokon derül ez ki, a közös lakásotokban ..
Igen, csak ehhez tényleg idõ kell. Attól függõen, mennyire mély volt a kapcsolat, mennyi idõ, energia, pénz, stb. volt benne, mennyire volt nagy a szerelem. Fõként az elhagyott részérõl ugye ...
Na meg ott vannak a tervek. Az a legrosszabb, mikor tervezel, mert úgy gondolod, hogy 100%-ig megbízható a partner. Aztán akkorát koppan az ember mint ide Nagykovácsi!
Tervezel házat, gyerekeket, elkezded megvalósítani. Mondjuk elõször a házat . Közben meg a másik benyögi: bocs, nekem idõre van szükségem. - Anyád! (bocsánatot kérek mindenkitõl, nem sértõnek szántam ezt most, hanem egy õszinte reakciónak) Ezt KÉNE mondani ilyenkor, de nem ezt teszik/tesszük általában, hanem próbáljuk "helyrehozni a kapcsolatot", ami az esetek 99%-ában nem megy, mert a másik részrõl ez nem pillanatnyi elmebaj, hanem már régóta érlelõdött.
na megoldódott már szerintem a dátumból ítélve... :P
hi mindenki., ez a felejteni akar szöveg egy nagy kalap sz@r!!! simán vége.azért van a másikkal mert õ kell neki . ennyi. nyavajgás helyett te is menj és keress magadnak egy megfelelõ párt.
Hívd fel és kérj tõle talit. Amikor találkoztok, mondd el, hogy mit érzel iránta. Ezt te tudod a legjobban. De mindenképp személyesen szerintem. Kérdezd meg tõle, hogy miért szakított veled. Mit szeretne? De azért éreztesd vele, hogy neked sem volt ám könnyû.
Na most tanács kéne :( Egy közös ismerõsön keresztül kiderült hogy csak azért van a másikkal mert felejteni akar. Nem értem akkor miért szakított, és most kéne beszélnem vele de nem tudom mit tegyek vagy mit mondjak. Help me!
szoval. a 2 éves kapcsolatom után 1 héttel jöttem össze az emlegetett hölggyel. találkozgattunk s mindenben megfeleltünk egymásnak akkor még. lementem hozzá még mielõtt elutaztak s nagy esõ volt este (pince tele meg minden)s nemtudtam hazajönni(nemis akartam de ez más kérdés)így ottragadtam. mondanom sem kell hogy együttaludtunk s onnan már nem volt megállás. olyan jo volt minden hogy nemhittem el. anyukája iszonyu kedves volt, öccsével is tökjol megvoltam. elutaztak egy hétre s mikor hazajött az egész hetet együtt töltöttük s utána is náluk voltam 1 hetet meg még lementem szoval az 1 honapbol itthon voltam kb 1 hetet persze összeadva a napokat. olyanok voltak a beszéletések s minden ami végülis minden vágyam volt. ugy gondolkozott ugy állt hozzám s terveimhez. ezért mondom hogy rengeteg kaptam tõle persze átvitt értelemben s nemis tudom lesz e még valaha ilyen. nekem minden tekintetben megfelelt a hölgy. persze még teljesen nem ismerhettem ennyi idõ alatt. de jött egy pont amikor idõt kért s elmondta hogy nincs bennem meg feltétlen az amit õ keres egy férfiben. mondtam hogy nemis voltunk még annyit együtt de õ így látta. s eltelt 2 és fél hét s mikor hazajöttem nyaralásbol megkérdezte mikor adhatja vissza a holmim. igy lett vége. volt vagy inkább vannak olyan pillanatok amikor magamat hibáztatom. szerettem volna olyan lenni ami neki megfelel. hibáztattam az életet.
ez a legszarabb amikor neked jo a partner de te nemvagy jo neki. és nemtudsz tenni ellene...
Elnézést ha eltértem a témától...
ha gondoljátok leírom majd a 2 évest is akkor csak tényleg nemakarok nagyon eltérni a topik valodi mondanivalojátol
Ez nehéz és hosszu mese lenne de ha gondoljátok megosztom. Kicsivel több mint 1 honap volt de az rendkívül tartalmas volt és nagyon nagy volt a fellángolás mind a kettõnk részérõl. Elõtte volt nemsokkal egy több mint 2 éves kapcsolatomnak vége (én szakítottam, de ez is hosszu mese)de ez az egyhónapos kapcsolatom ugyérzem többet adott nekem mint a 2éves.
Üdv a klubban, nekem is két hete. Nekem is hiányzik, de ez van. Más mással van és általában ilyenkor ez a helyzet. Ha nem is fizikailag van mással a szünet alatt, de lélekben mindenképpen. Fel a fejjel én is próbálkozom. Mennyit voltatok együtt?
sziasztok! csatlakozom azon emberek táborához akik azt mondják, hogy ha idõt kér egy hölgy akkor már annyi a kapcsolatnak. (2 hete tapasztaltam)
Már hogyne találnál!? 10 férfira jut 11 nõ, szóval rád jut akkor 1,1 A régit ne számoljuk, az már más vizeken evez. Viszont így rád vár valaki valahol, az tuti, csak meg kell találnod. Hajrá, elõre!
Na visszavittem a cuccait, gondoltam hogy valaki más van a háttérben mert már van valakije. Két év után, két hét alatt:D Biztos nagyon szerethetett, de mindegy, majd találok jobbat.
Tévedtem, nagyon is tapasztalt vagy, és igazad van:)
Voltam. És tisztában vagyok a szerelem tulajdonságával. Amíg tart mindenki vak. Nem egymást szeretik a felek, hanem azt amit egymásba vetítenek. Aztán idõvel egyre inkább fogy a vetítés, és egyre inkább felszínre tör a valóság. És ez a kapcsolatok legkritikusabb pontja.
És ha két ember mégsem kompatibilis egymással akkor meg kell szüntetni a már (elég ha csak egyik fél számra) terhessé vált kapcsolatot. Mert semmi jó nem fog belõle kisülni. Illúziók ide vagy oda... Vagy te mit gondolsz errõl?
Azt is érdekesnek találtam, hogy a szerelmesek nem fordítanak egymás megismerésére idõt...
salsoul én befejeztem veled, mondtam már. Nem kérek semmiféle véleményt a hsz-eimhez tõled. És nem is veszem figyelembe többé.
Fatal: Tegnap még akartam írni, de már fáradt voltam hozzá. Nekem az nem tetszik ebben a történetben, hogy tuti nem ott lett ilyen a lány, biztos volt ennek valami elõzménye. Nem hiszem el és olyan nincs is, hogy egy nyaralás elsõ napjai alatt jön rá, hogy nem biztos hogy szeret. Tudta ezt már elõtte is, de mégis elment nyaralni veled! Sajnos ez van.
Azt mondják a 7. év a kritikus a nagy szerelmeknél. Valahol meg azt olvastam, hogy 3 év max egy szerelem "kihordási ideje", aztán megszûnik és marad a szeretet, tisztelet. Jó esetben.
Az olvasásról annyit, hogy hol mondtam én, hogy fatal mondta hogy h.p. a csaj? Ott oldalt lennt volt, hogy: Válasz 'Jacky' üzenetére (#110) Válasz 'Jacky' üzenetére (#113) A félreértés abból fakadt, hogy Fatal elsiklott efelett.
Az én szegénységi bizonyítványom hmmm... már nem is tudom hányadik lesz. Azzal tapétázok
Mi mást mondjak arra, aki a barátjával történõ nyaralás kellõs közepén ilyeneket írogat egy ismerõsének? Teljesen megértem, hogy Fatal nem akart bizonytalanságot ebben. Én is ezt tettem volna. És ha vetted volna a fáradságot arra, hogy egyáltalán elolvasd normálisan és értelmezd, akkor rájöttél volna hogy én mondtam azt, hogy HP a csaj és nem Fatal. Nem az én barátnõm volt! Egyébként meg teljesen átmégy már olyan szintre, hogy mindenbe belekötsz amit írok. Nem veszed észre magad? Saját magadról állítod ki a szegénységi bizonyítványt ebben a topicban is meg a többiben is ahol kizárólag velem kötözködsz.
"Lehet hogyha nem csinált volna ekkora ügyet abból a pár sorból még mindig együtt lennének, és a lány is megondolta volna magát."
Lehetséges, de nem hiszem elõtte nem találkoztunk egy hónapig mert vidéken volt gyakorlaton. Én nem csináltam nagy ügyet belõle, megkérdeztem mit érez, mit szeretne akkor mondta a szünetet.
Türelmetlen voltam, ez így van.
"Miért kell így összeomlani egy szakítástól?" Mert szeretem, ilyen egyszerá.
"Miért kell szakítás után hülye p*-ni azt akit szeretünk?" Én ilyet nem mondtam, de mégcsak nem is gondoltam.
"Miért nem lehet szakításkor is ember módjára viselkedni, még akkor is ha esetleg a másik nem úgy viselkedik?" Úgy viselkedtem, legalábbis úgy érzem. Nem üvöltöztem, nem csapkodtam, nem kiabáltam, kultúráltan próbáltam beszélgetni. Õ nem akart, megértem.
A lány nem tudta pontosan, hogy mit érez. Fatal ettõl türelmetlen lett és bepipult, és ezzel borult a bili. Talán több türelmet kellett volna tanúsítania...
Lehet hogyha nem csinált volna ekkora ügyet abból a pár sorból még mindig együtt lennének, és a lány is megondolta volna magát.
Miért kell így összeomlani egy szakítástól? Miért kell szakítás után hülye p*-ni azt akit szeretünk? Miért nem lehet szakításkor is ember módjára viselkedni, még akkor is ha esetleg a másik nem úgy viselkedik?
Informatika és tudomány
. Közben meg a másik benyögi: bocs, nekem idõre van szükségem.
)de ez az egyhónapos kapcsolatom ugyérzem többet adott nekem mint a 2éves.
)
Sajnos ez van.
