A Daft Punk áttörése után egy évtizeddel megint hasonlóan hatalmas hype vesz körül két potmétertekergetõ franciát: a bizarr arcszõrzetû Gaspard Augé és Xavier de Rosnay house-duója egy remixszel futott be (Justice vs. Simain: We Are Your Friends), és most a címéül egy bazi nagy keresztet választó bemutatkozó albumával is nagyot dob. A 2007-es retró-diszkó trend (Simian Mobile Disco: Attack Decay Sustain Release, Digitalism: Idealism, Calvin Harris: I Created Disco stb.) egyik legjobb darabja.
A Daft Punk két zseniális album (Homework – 1997, Discovery – 2001) után 2004-ben kifulladt a Human After All-lal, az utóbbi idõben már csak monumentális koncertjeikrõl, egy Kanye West-slágerhez kölcsönzött hangmintájukról, vagy a készülõ élõszereplõs filmjükrõl esett szó a médiában. A rock és house határait elmosó stílust a Daft Punk hanyatlása óta két francia kiadó reprezentálja legjobban: az egyik a Kitsuné, ahol egyre szórakoztatóbb válogatások jelennek meg a Kitsuné Maison sorozatban, a másik pedig a vicceskedõ nevû Ed Banger Records, melyet a Daft Punk és a Cassius menedszere, a „szintén DJ-producer” Pedro Winter vezet. A Kitsuné hiába tömörít olyan tehetséges elõadókat, mint a Hadouken! vagy a Digitalism, az Ed Banger mindig nagyobb figyelmet kapott, fõleg prominens ügyfele, a Justice duó miatt.
A Justice, azaz Gaspard Augé és Xavier de Rosnay karrierje igazán 2003-ben kezdõdött, amikor a brit Simian együttes We Are Your Friends albumának Never Be Alone címû számát átfazonírozták döngölõs house himnusszá We Are Your Friends címen. Habár a klubok már akkor is elkezdték nyomni õket, nevük igazán csak akkor terjedt el, amikor a kislemezdalhoz elkészült egy szellemes klip, aminek MTV díjátadóján még a nagypofájú Kanye West kanyonugratós videóját is sikerült kiütnie. A We Are Your Friends már elõre mutatta a Justice komponálási elemeit is: a rogyásig ismételt hangminta, az erõsen Michael Jackson csúcskorszakát idézõ basszus torzítása, illetve a giccsesbõl fenyegetõvé váló, majd szempillantás alatt visszaváltozó szintihangok máig visszaköszönnek náluk.
A temérdek remix-megrendelés mellett a 2005-ös Waters Of Nazareth kislemez már egy durvább irányt mutatott: úgy szólt, mintha egy föld alatti kalózrádióról fognánk Herbie Hancock Rockitját. A We Are Your Friends még vicces volt, de a Waters Of Nazareth már véresen komolynak tûnt: pukkanásig túlzsúfolt, recsegõ hangzása miatt már olyan volt, mintha nem is táncra, hanem egyenesen zúzásra tervezték volna. Aztán a debütalbum két beharangozó száma közül a Phantom még egy Dario Argento-horror zenéjébõl kimentett hangmintán alapult, a D.A.N.C.E. viszont napfényesebb területre evezett: leginkább olyan, mintha a Jackson 5 és a Go! Team (lásd: Thunder, Lightning, Strike, Proof Of Youth) összeverekedne egy szombat délután. Ami azt jelenti, hogy legalább akkora agymosás, mint a Daft Punk One More Time-ja, és legalább ugyanakkora rotációt érdemelne a zenecsatornákon.
A 2007 nyarán végre megérkezett Justice-album, a † a duó eddigi munkásságát közelrõl követõ rajongóknak sok újdonságot nem tartogat, de a nagyközönségnek reveláció lehet: a vicces könnyedség, ahogy Gaspard és Xavier számról számra képesek a hangulatok között lavírozni úgy, hogy az összes kompozíciójuk tulajdonképpen ugyanarra a sémára épül, az egészen félelmetes. A Genesis monumentális, rézfúvósokkal indító albumnyitánya semmiben nem jelzi elõre a D.A.N.C.E. örömködõs popdalát (amibõl nincs még egy az albumon, nemhiába van ez is rádiózajjal körbevéve), majd a Newjack felturbózott blaxploitation ritmusa következik, aztán meg az egy témát csavaró kétrészes Phantom jön. A Valentine pont úgy kezdõdik, mint Melle Mel és Grandmaster Flash White Lines (Don’t Don’t Do It)-ja, majd az ezután következõ Tthhee Ppaarrttyy és DVNO dalpárban elõbb egy nõi, majd egy férfi hang számol be a szokásos hétvégi partinapjáról. A Tthhee Ppaarrttyy énekbeszéde és szövege amúgy az egyetlen komolyabb baki ezen az albumon: az Ed Banger kiadó 1987-es amerikai születésû üdvöskéje, Uffie adja elõ, aki itt nagyon szeretne Lady Sovereign lenni, csak pont a csípõs humor és az igazi pofátlanság hiányzik belõle.
Az utolsó blokknál hatalmas a kontraszt: a fúróhangjával és szirénájával akár az indusztriálhoz is sorolható Stress és a már említett roncsolt hangzású Waters Of Nazareth az album elsõ háromnegyedével ellentétben jobban mûködne egy ipari csarnokban, mint egy kertipartin. Amikor pedig a nagyon erõs Daft Punk-hatást mutató One Minute To Midnight utolsó, apokaliptikus taktusai is a semmibe vesznek, muszáj még visszaugrani valamelyik slágerszámra, hiszen a világnak nem lehet ilyen komoran vége. Klág Dávid 2007.08.21 Forrás.
Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de nekem nagyon bejön a beteges zenéjük. Szóval ha esetleg Neked is tetszik itt lehet róla beszélgetni. 1-2 videoklip : Stress
Pont a DVNO-t hallgattam mikor megláttam a friss topicot... LOL... Amúgy szeressük a dzsásztiszt. Fõleg mert Daft Punk rajongó vagyok, és zenéjük nem sokban üt el egymástól...
Én már régóta hallgatom ezeket....Nekem is bejön néhány szám...
Justice és MGMT! ez a két felállás viszi a prímet nálam jelenleg elektronikus zenei fronton. mindkettõ két pofátlanul fiatal srác projektje.persze az várható volt,hogy ha jön valami új(abb) akkor azt nem a régi,nagy öregek fogják elkövetni
hallgassátok meg a Stress auto remixét,és ha már írtam az MGMT-t,akkor az agyonjátszott Time to Pretend helyett próbáljátok be az Electric Feel-bõl a Justice féle verziót :)
nemsokban tér el a DP-tõl. és modernebb is, ezért tetszik, Cross albumuk jóra sikeredett
[HINT] Szerintem hamar kifullad a topik ha csak Justice-ról lesz szó, idevehetnénk még a hasonló témájú elõadókat, pl.: Boys Noize, MSTRKRFT, Digitalism, MGMT, Calvin Harris, satöbbi
francia elektrót szeressük errefeleis...monnyuk mgmt-t nem teljesen elektroba sorolnám.... itt egy oldal
http://www.mykunk.com/
hazánkfiaicsinálják..szeressük...
Hogyhogy senki nem írta még, hogy lesznek a Szigeten?
leszneka szigeten... --- > ottleszünk miis :)
volt valaki szigeten?
ajjaj :D beadta nagyon :D
én ott voltam, elsõ sor, királyság volt, nemkicsit, simán mehetett volna nagyszínpadra!
sztem szarlett :( én valami másfélórás orbitális party meg szoftporn cuccot vártam...de elég unalmas a buszsöfõrt hallgatni :( bár vannak benne jó részek az tény :)
Informatika és tudomány
