ritkán lehet rendes fiút találni, vagy ritka rendes fiút akarsz találni?
én fiú vagyok de nem úgy gondolok magamra mint egy férfi..sõt a többi fiúval ellentétben én nem is akarok férfias lenni.. meg egyáltalán, nem is érzem úgy, hogy nekem valamelyik nembe kéne skatujáznom magam.
Nem érzem úgy hogy valamelyik nemhez tartoznék.. igaz hogy farkam van, de vannak nõi érzéseim is.. fura nem?
Hol vagytok lányok? :)
Én rendes fiú vagyok :P
De õ is tudja, hogy ez így van, és megdicsért, hogy ügyesen csinálom. :D
Az okos nõ eléri, hogy minden úgy történjen, ahogyan õ akarja, és a férfi meg legyen róla gyõzõdve, hogy az õ ötlete volt és büszke is legyen magára.
A végén pedig mindenki elégedett, dominancia ide vagy oda. :)
Mind, mind attól függ ki milyen élethelyzetben van. Ezt jól látod a dominancia szerintem is a pénzkereséssel függ össze, csak ott, mondjuk, ha a nõ hordja a nadrágot a legtöbb férfi szarul érzi magát, hogy fordított a felállás és kiszolgáltatva érzi magát. Ez a Mi lenne, ha és a mit szólnál hozzá kérdések mögé nehezebb belátni és észrevenni azt, hogy ez egy parancs lenne vagy utasítás, mert leginkább ez egy felvetés, ami inkább az egyenlõséget hozza elõtérbe. Te is erre próbáltál törekedni...
Nem, én ezt abban látom, hogy csúnya szóval ki adja ki a parancsot. Ha a nõ a domináns akkor is õ fogja kiadni feladatnak, hogy drágám, te olyan jól tudod a nyaralást megszervezni légyszíves tedd meg, és valószínûleg bármi olyan kérdés felmerül - pl szállás - azt megbeszéli intézés elõtt a "fõnökkel". Ezzel szemben ez nálunk pl úgy nézett ki, hogy mondtam asszonnynak, hogy mit szólna hozzá ha Malajziába mennénk ekkor meg akkor. Mivel tudott arra az idõre szabit venni a többit már elintéztem én. Szerintem egyébként a dominancia összefügg a pénzkereséssel is. Amíg én sokkal többet keresek addig valószínûleg a dominancia is nálam van. Bár lehet, hogy ez mélyebbre nyúlik, ha valaki dominánsabb az eleve olyan stílusú, hogy jobb pozíciókba kerül talán. Legalábbis most hirtelen eszembe jutott barát ahol a nõ a domináns, ott pl a srác igazából szereti, hogy bemegy a megszokott munkahelyre, eltelik a napja és nem kell gondolkodni meg okoskodni. Amikor meg lett volna lehetõség elõre lépni, de volt benne rizikó akkor azt sem vállalta. Náluk a nõ olyan, hogy egyre jobb beosztásba kerül a munkahelyén, ha kell akkor tanul érte, ha kell akkor "helyezkedik", ha rizikót kell vállalni akkor mérlegel és ha olyan akkor bevállalja. Pont mint nálunk én. Viszont egy ilyen nõvel nekem halál lenne az életem (egy szint ugye), vagy totálisan kioltanánk egymást vagy megölnénk egymást. Az én párom viszont egy kutató ennek megfelelõ habitussal, és bár õ is vezetõ beosztásban van (még az is lehet, hogy a munkahelyén domináns), de itthon ez máshogy alakul. Jó hosszú beírás lett már megint :)
jól értem a dominánsabb kifejezés alatt azt érted, hogy az egyik fél valamiben határozottabb a másiknál. Ilyen alapon rengeteg olyan dolog van, amiben nem biztos, hogy csak az egyik nem felé billeg a mérleg, lehet mondjuk a nõ jobb a pénz beosztásában a férfi pedig jobb abban, hogy megszervezzen egy utazást és abban intézkedjen.
Ez már az együttéléskor létrejövõ összhangon alapszik. A napi rutin, a szokások kialakulása, a közös élet megszervezése és kialakítása, nos azt hiszem távol van még tõlünk (rendes fiúk és lányok után kajtatóktól :) ) ez a szakasz.
Nem véletlen szokás mondani, hogy lakva ismerszik meg az ember :)
Ja ezzel egyetértek teljes mértékben. Én arra gondoltam amikor kioltják egymást ez a totális: Mit csináljunk szívem? - Mindegy, amit te szeretnél! - Én azt szeretném amit te! - Akkor menjünk el sétálni! - És merre menjünk? - Amerre szeretnél
grrrrr A felek közül meg mindegy ki a dominánsabb, nagyon jó barátainknál pl a hölgy az. Ez alatt nem a paraszt én megmondom a frankót csajra kell gondlni, hanem egyszerûen õ az aki jobban be tudja osztani a pénzt és a barátom ( a párja) ezt be is látja és rá is hagyja. Ha asszony azt mondja, hogy ezt meg azt most nem engedhetjük meg akkor nem veszik meg. Vagy pl ugyanitt nyilván a hölgy felel jobban a baráti kapcsolatokra, õ szervezi le, hogy mikor hova mennek, (meg lehet persze vétózni, de õ az aki lebeszéli, hogy drágám, jövõ hét szombaton narumonékhoz megyünk ebédre úgy készülj. A párja meg bólint, hogy rendben.) õ intézi az ajándékokat stb stb. Nálunk én vagyok a domináns ez annyiból más, hogy nálunk is a párom intézi az ajándékokat, de nem úgy, hogy jön, hogy elintéztem, hanem szól, hogy ennek meg annak ajándék kéne és erre meg arra gondolt, én meg jóváhagyom (vagy nem :D), és utána történik a beszerzés. Vagy a programoknél a párom nem leszervezi a jövõhét szombatot hanem szól, hogy vérpistáék átjönnének szombaton az nekem akkor jó-e mert akkor lebeszéli. Szerintem ezek kis különbségek de valójában óriási különbség. No hátha így érthetõbb, hogy mirõl beszéltem :)
Azt mondom, hogy legyen egy közös cél a kapcsolatban, illetve ne csak egy, hanem mindig legyenek elérendõ célok, amiért mindketten ugyanúgy küzdenek, és támogatják is egymást benne. Ilyen szempontból legyen egyenlõ a két fél.
Valamint az érzelmi részére gondoltam elsõsorban. Az nem lesz soha jó kapcsolat például, ahol az egyik fél "teper", jobban akarja, mint a másik. Nem azt mondom, hogy egyezzenek az érzések, sosem fognak, de a maguk szintjén mindketten érezzék, hogy "igen, ez most olyan, amit akarok, amit mindig is szerettem volna".
Most nem tudom lehet, hogy félre értelek de szerintem ez nem jó. Az egyik fél (mindegy melyik) legyen dominánsabb. Ez alatt nem azt értem, hogy a másik fogadjon el tõle minden döntést. A kapcsolatban legyenek egyenlõk, de ez nem függ össze a dominanciával. Amikor tök egyenlõ két pár azt tapasztalatom szerint rossz nézni, mert vagy teljesen kioltják egymást, vagy tutyimutyi az egész kapcsolat.
Csak néhány (?) nõ igényli az irányítást, az "uralmat", mert az férfias(?). Van benne valami, és vannak helyzetek, amikor kell is ez, de alapvetõen nem így kell mûködnie. Alá-fölérendeltségnek nem volna szabad kialakulnia.
én is egyenlõségre törekszem. Sosem szerettem az egyik ember a másik fölé nõ elméletet...
Exemmel nagyon egy húron pendültünk és tulajdonképp egyikünk se dominált a másik felett legalább is így vettem észre. Igyekeztem úgy alakítani a dolgokat, h csak egyszerûen és lazán beszéljük meg a dolgokat, teret is hagytunk egymásnak szóval ezzel a részével nem volt gond.
Az jutott még eszembe,hogy (nem szeretnék általánosítani)de a tapasztalataim alapján a karrierista fiúkkal nem jövök ki jól. Teljesítmény függõk.Minden téren!Persze attól még lehet rendes fiú,csak ez a típus nem nekem való. Ebbõl már tanultam és nem ilyen rendes srácot keresnék.
Nem, pont, hogy nem vagyok, én sem :) Ez benne a lényeg.
Egyik fél se irányítson, együtt érjék el "azt", ne akarja egyik fél sem jobban, ne vezesse egyik sem a másikat, közösen tûzzék ki, és érjék el. Persze ez így leírva és elképzelve nem nehéz, de miért lenne lehetetlen?
Olyasvalakivel akarok élni, aki hasonlóan gondolkodik az élet ezen apró tortaszeletjérõl legalább. Az egész torta jó ízéhez ez ugyan kevés, de ha mindketten komolyan gondoljuk, akkor az kezdetnek jó :)
Egyrészt keveset járok emberek közé, másrészt pedig ahol voltam engem levegõnek néztek konkrétan. Mindig is...
Aztán nem nagyon volt olyan aki meg tetszett volna így nem is kezdeményeztem. Aztán most ott vagyok, hogy totál megszoktam az egyedüllétet és nem zavar, csak néha szexhiány van, de az meg csillapítható tudod:)
Egyébként a kérdésre válaszolva, meglepõdnék, nem hinném el, ahogy gercse is írta utána kell járni, hogy a nõnemû illetõ miért keres és aztán jutnék el arra a pontra h rendben, ha kinéztél akkor nem bánom:D
Régen azt gondoltam, milyen jó, ha a nõ kezdeményez, akkor valamivel biztosan megfoghattam, tehát jól indul az egész. Viszont amelyik nõ kezdeményez, általában nem véletlen teszi, vagyis az indíttatás "jön neki".
Nem szeretek általánosítani, de aki kezdeményez, az általában irányító típus is, szereti a kezében tartani a dolgokat. Nekem viszont nem zsánerem az ilyen nõ, hogy csúnyán fejezzem ki magam.
Szerintem vedd a "tökeidet a kezedbe"és légy férfi a lányok nem szeretik a tutyi-mutyi fiúkat!Oda állsz és elkezded mondani,valamit úgyis fog rá reagálni erre te is........ Legfeljebb elhajt és akkor mi van. Jön a következõ!
azonnal nem, mert úgy vagyok vele alapból h engem a nõk semmibe vesznek és most megpróbálnám elbeszélgetnék is vele talán meg minden, de alapvetõen nem szólítanám le, mert a múltban semmi pozitív visszajelzést nem kaptam tõlük. Exemet is neten ismertem meg véletlenül egy fórumon.:) Élõben nem megy a leszólítgatás neten viszont nagyon jól elvagyok a csajokkal és utána simábban is megy minden
de ez már más. Ha viszont holnap van egy nagyon csinos lány a buszon akkor le mered szólítani? Én biztosan nem merném. Ha több napon keresztül minden reggel ugyanazon a buszon utazunk és esetleg vannak félre nem érthetõ pillantások akkor talán megmerném lépni. (mondjuk leszállás után). De azt, hogy ott a buszon egy csinos lány, életemben elõször látom, max egymásra pillanttottunk, hát ez szerintem a "normális" pasik 95%-nak teljes agyrém.
No ezaz. Sok lány ezt akarja, de ezt csak egy olyan fiú csinálja meg aki csinált már ilyet legalább diszkóban vagy bármi más kézzel fekvõbb helyen. Meg sorolhatnám még. Én szerencsére jó kapcsolatban élek, de pont ezért látom, hogy párom barátnõi mit össze nem szenvednek, meg az én barátaim is. Mindkettõ a másik nemet akarja csak máshogy. Barátnõi közül nem egy szingli van még mindig, kb huszonötször átvágták már a pasik, de még mindig nem tanult és pontosan ugyanolyat keres tök ugyanazokat a hibákat elkövetve. Ezt én csak szánni tudom. Pontosan tudom, hogy barátok közt van olyan aki tök jól összeillene barátnõk közöttivel csak korlátolva van az agyuk. Sajnos nem sztereotípia amikor a pasi ütivágja a csajt, de miután kimenekül a csaj a kapcsolatból utána még háromszor visszamegy mert elhiszi, hogy most más lesz. Ez konkrétan nulla észre vall. Jajj írjhatnám órákig de a lényeg, hogy aki férfiasan leszólít téged a buszon és mégcsak nem is hebeg habog - nos neked egészen biztosan NEM az a fiú kell.
Ha megvan elõtte a szemkontaktus, és eldönthetõ, hogy valóban a szimpátia miatt nézzük egymást, nem pedig reggeli bambulásról van szó :), akkor tiszta sor, hogy oda "kell" menni. (egyszer bejött, vállalom ha lesz következõ)
ez így van, én is furcsálltam mindig is ezt az azonnal leszólítok idegenül valakit a jármûveken...nem illik a stílusomhoz, de így h crazyduckkal pár szór váltottunk lazán taliznék vele ismeretlenül is:)
De én úgy vágyom erre. Ez olyan lehengerlõ és férfias lenne. Normálisat keresek.Aki meglát és mégis megteszi ezt a lépést.
No ez egy nehéz kérdés. Szerintem ettõl sok srác fél a rossz tapasztalatok miatt. Fõleg a normálisak. Ha normális srácot keresel akkor az pl a legritkább esetben olyan, hogy elsõ alkalommal leszólít mondjuk a buszon.
Szerintem rendes fiút viszonylag könnyû találni, node normális rendes lányt? Az már tényleg kihívás :)
Én hiszek egy kicsit ebben. (Jobban mint abban,hogy vannak még rendes fiúk :P ) Persze nem ez alapján választok és ismerkedek,de tényleg van benne valami igazság :)
abszolút nem:) vannak alapjellemzések, amik igazak lehetnek az adott személyre, de amúgy baromságnak tartom.
Sokan az ascendenssel takaróznak ilyen esetben mikor találok egy tulajdonságot, ami pl nem igaz rám. pff
Ezt csak, mint érdekességképp mondtam. Tényleg minden esetben jóban voltam azzal, aki oroszlán.
Van egy kis igazság benne amúgy... Bakként mondhatom, hogy már már észreveszem, ha van a társaságban egy másik bak. Hülyeség, hogy mindenben hasonlítanak az azonos jegyûek. De van sok megfigyelhetõ vonás, ami jellemzõ a jegyre.
(nálam pl. a komolyság, csendesség, nehezen oldódás és "társai",)
Ugyanakkor a szocializáció befolyása nem vehetõ ki a kalapból.
poén az, hogy oroszlán vagy és én mindig jól kijövök az oroszlánnal, exem is oroszlán volt, anyám is oroszlán és a nagymamám is (sajnos már nincs köztünk) õ is oroszlán volt.:)
Én meg halak, nem mintha bármit számítana csak érdekességképp mondom. Ha még él az ajánlat bármikor a rendelkezésedre állok xD
Nem, semmi nem kezdõdött el, egyszer találkoztunk összesen, jobban megismertem, õ is engem, és el is mondtam neki, hogy mi a helyzet. Ennek ellenére még lehet, hogy találkozunk, mert egy alkalomból nem célszerû ítélkezni, bár ami elsõre nem jött (az a valami), az nehezen fog másodjára jönni.