Azért mert az átlag lehúz minden mást. Ez tény. Nézd meg a világot. Hány milliomos nigériai vagy Zimbawei van. Hány tudja azt megcsinálni amirõl most beszélnük. Akkor ugorj át mondjuk Svédországba vagy más TOP20 államba...
Miért kereshetnék én csak annyit mint az átlag?
Akkor sorold, hogy mihez értesz amiért olyan nagyon sokat fizet mindenki és te szabod a feltételekete. Kíváncsivá tettél. Én a legrangosabb magyar mûszaki egyetemen végeztem az egyik igen durva szakirányon. Most 280 bruttóm van. Ha lesz nyelvvizsga akkor olyan 310-320. Aztán egy darabig nem lesz emelve. Ha lesz Mérnök kamarai tagság akkor talán megint. Az alsó hangon 2 év (mert ennyi szakmában eltöltött év után állnak veled szóva egyáltalán). Akkor ilyen perspektívával vázold fel, hogy 28 évesen én mivel kereshetek bruttó 800 ezret? Sokáig azt hittem, hogy átlagos vagyok. Most már tudom, hogy talán csak egy picivel, de átlag feletti. Akkor mennyivel kell átlag felettinek lenni ilyen keresethez? Ahogy írtam, lehet álmodozni. Én dolgozok rajta és nem siránkozok, de a valóság akkor is mást mutat. Kb. olyan vagy, mint Erik a Viking filmben az Atlantisziak mikor süllyed a város. A valóságot teljesen figyelmen kívûl hagyod.
Akkor mennyi lenne a reális?
Az attól függ, hogy mit tudsz és mennyire vagy csókos. Ha tényleg tudással akarsz annyi pénzt amirõl beszélnük akkro nem itthon fogod 30 éves kor alatt megkeresni.
Naés akkor mivan ha az átlag csinál valamit nagyon rosszul?
Igen, az egész ország hülye. Vagy esetleg te nem vagy normális és nem látsz tiszán? Melyikre van nagyobb esély? Kérdessük meg dr. Occam-ot. Tényleg sok elmeroggyant van, de nem ennyire.
Úgy gondolom az a reális, amit az ember kitûz maga elé, s aztán hisz abban, hogy azt el tudja érni. És aztán ennek megfelelõen önfegyelemmel munkál.
Te bevetted a fejedbe, hogy a havi nettó 350 kivitelezhetetlen cél hasonlóan a diákhoz, ki azt vette be a fejébe, hogy õt úgyis meghúzzák ezért inkább nem is tanul a vizsgára.
Nem. Nem fejembe vettem, hanem ránéztem a munkerõpicra, a munkára és hogy mit kap az ember. Õ hit alapján jelenti ki, én meg az alapján amit látok. Egészen "apró" eltérés...
Aztán annak pedig ki jelesre vizsgázik azt mondja: csak szerencséje volt, csak mákja volt, csak jó vizsgabiztoshoz került sat. Az eszébe sem jut, hogy esetleg annak köszönheti a jeles vizsgát, hogy vette a fáradtságot megtanulni az anyagot...
És itt mondtak ki a varázsszót. Mázli is kell. Engem is vágtak ki úgy vizsgán, hogy tényleg semmi alapja nem volt. Az elõttem lévõ srácot azt hittem kivágja a tanár (csak makogott és még én is tudtam, hogy 50%-ban hülyeséget mond). Kapott egy hármast. Aztán én korrektül végigmondatam a 3-ból két példát és az utolsóban levõ hiba miatt kivágott. Ennyit a mákról...
Vagy olyan is volt, hogy 1-14-ig volt tétel. Aki az elsõ húzta olyan anyagból felelt amit egy gimis is tud. Az elsõ elõadás felvezetõ anyaga volt. Rizsa. Én a 13. tételt húztam. Parciális diffegyenletek meg relaxációs anyagmodellek strutúrviszkózus anyagkora. Stb. Egyenlõ esélyek? Aha... Mázli, az kellett nekem a ketteshez is. A srác meg semmit nem tanult csak az elsõ elõadásra még emlékezett fejbõl is. Jeles.
Vágod?
"Az optimizmus meg az, hogy talán azon kevesek közé tartozhatom akinek ez összejöhet."
Igen itt lesz a fõ különbség, meg a kulcs. Vannak akik inkább úgy beszélnek, és abban a tudatban munkálnak, hogy én "azon kevesek közé tartozOK akinek ez összejöN"
#7632: Rendben van hogy átöltözik, de ne már valami szakadt rongyos szarba. Otthon is (lehetne) igényes az ember – ha másér nem is, saját maga miatt.
Én azért levonom a messze menõ következtetéseket mert beválnak. Olyan ez mint a grafológiai is pl. Aki nem teszi fel az i-re a pontot, az élet más területén sem teszi fel az i-re a pontot sat. ...
#7633: Kit érdekel, hogy az átlag micsinál'? Miért kéne nekem az átlag [töketlenségét] követnem? Miért kereshetnék én csak annyit mint az átlag? S mi van akkor ha nem tudok az átlagról? Akkor mennyi lenne a reális?
Naés akkor mivan ha az átlag csinál valamit nagyon rosszul?
Úgy gondolom az a reális, amit az ember kitûz maga elé, s aztán hisz abban, hogy azt el tudja érni. És aztán ennek megfelelõen önfegyelemmel munkál.
Te bevetted a fejedbe, hogy a havi nettó 350 kivitelezhetetlen cél hasonlóan a diákhoz, ki azt vette be a fejébe, hogy õt úgyis meghúzzák ezért inkább nem is tanul a vizsgára. Aztán annak pedig ki jelesre vizsgázik azt mondja: csak szerencséje volt, csak mákja volt, csak jó vizsgabiztoshoz került sat. Az eszébe sem jut, hogy esetleg annak köszönheti a jeles vizsgát, hogy vette a fáradtságot megtanulni az anyagot...
Az egyedül eltartsak az szerinted mit jelent? --> #7600?
nettó 350?ha a feleség nem dolgozik,akkor esetleg...amúgy a fele is elég,ha nincsenek extra elvárásaid(nem szaladgálsz napi 100kmt kocsival és hasonlók)
értemén csak arra akartam utalni hogy korábban nem a mellett ment a kardoskodás hoyg a reális célokat el lehet érni, hanem úgy jött le hogy hiába képtelenség amit akar, mégiscsak azon múlott hoyg nem akarta eléggé..
Csak általánosságban írtam... nem azokra gondoltam, ahonnan indult meg ahová jutott. :)
jaj lemaradt: szóval pilótának lenni nem irracionális cél, hiszen az is egy munka, de adott esetben egy ember egészségi állapota igenis korlátot szabhat ennek.. és ez esetben hiába akarná olyan nagyon
egyébként ha jól emlékszem ez az egész onnan indult ki hogy felvetõdött hogy ki a kocka és milyen bûn a számítógépezés... Monibalage írta h néha szimulátorokon repülõzik ha már pilóta nem lehetett belõle, amire megvannak a fizikai korlátai.. erre írta Salsoul hoyg biztos nem tett meg mindent és hogy csak akarni kellene a dolgot..
Te írod le. Reális cél. Ma reálisan, hogy egyedül eltarts egy család úgy ahogy írtam havi nettó 350 kell. Az bruttó 750-800 alsó hangon. A magyar átlagjövedelem mennyi is? Ennyit a reális céloról. Egy kisebbségnek lehet ez itthon reális célja. Miért olyan nehéz ezt belátni? Ez nem pesszimizmus. Ez a realizmus. Az optimizmus meg az, hogy talán azon kevesek közé tartozhatom akinek ez összejöhet.
#7586: Én is át szoktam otthon öltözni, hogy ne a rendes ruhám koptassam. :S Az már oké, hogy hogy rendet kell(ene) tartani, sõt inkább tisztaságot, de azért messzemenõ következtetéseket nem kell levonni. E téren ismerem a két végletet, az egyik a családom (fõleg anyám, a rend- és tisztaságmániájával), a másik meg barátom családja, akiknek a házától kisebb sokkot kaptam, ugynais olyan belülrõl, mint a filmeken az éppen kifosztott lakások... Jellemileg ez max assnyiban mutatkozik meg, hogy szétszórt, de az élet más területein, pl. munkában vagy barátokkal a legkevésbé sem nemtörõdöm. A rendetlenségtõl nem lesz rosszabb ember. (S mondom ezt úgy, hogy én szeretem a rendet és a tisztaságot, s néha hozzávágnék valamit, amikor nagyobb felfordulást hagy maga után.)
#7624: Miért ironizálod el, csak mert salsoul írja? Ha reális céljaid vannak, és nem piros alsógatyában akarsz röpködni, akkor azokat el is lehet érni. Csak igen, tenni kell hozzá, és ha így nem megy, akkor változtatni kell. Hangsúlyozom: reális célok esetében. Ebben mi olyan észvesztõen nagy õrültség, hogy ekkora indulattal reagálsz?
Ez elég jó ellentmondás. :) Én úgy látom már alig-alig hisz valaki a pártoknak.
Én nem ítélem el õket. Csak ostobának tartom õket.
Mert nem keresik a kiutat. Hanem pl pártoktól várják azt. Hogy majd jön a megmentõ és akkor milyen jó lesz. Nem, nem jön. A következõ körben a fidesz sem fogja elhozni, de utánna az mszp sem és így tovább...
Attól hogy valaki nem minden percben szemléli pozitívan maga körül a világot, még nem tehetetlen siránkozó. Ha te megteremtetted magadban ezt a légkört, nagyon helyes. De másokat nem ítélhetsz el, fõleg hogy más pszichével, múlttal rendelkeznek.
Lehet de nem annak szántam. És eredendõen Széchenyitõl származik ki a kimûvelt agyvelõben látta a haza boldogulását.
"A tudományos emberfõ mennyisége a nemzet igazi hatalma: Ezek statisztikája az ország legérdekesb – leginteresszánsabb – része. Nem termékeny lapány, hegyek, ásványok, éghajlat sat. teszik a közerõt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja. Igazibb súly s erõ az emberi agyvelõnél nincs. Ennek több vagy kevesebb léte a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje. Mi nagy erõ egy- vagy több százezer ember, fõ nélkül? Nézzük a történeteket a Duna folyta körül* 1828- és aztán 1829-ben. Nem a sok katona vívja ki a csatát diadallal, hanem a tábornok által jól elkészült s bölcsességgel vezetett bajnok. Nem annyira a fegyverhordók 5-600 ezres számátúl kell félni, hanem azon morale pondustúl – erkölcsi súlytúl – mely tán annyi ember közt hihetõleg rejtekezhetik. S mily természetes, hogy valamely háború kimenetelérûl annak mindég meg kell csalatkoznia, ki az ellenség számát s ágyúit veszi csak számba, nem pedig a hadinép mûveltségét s vezérinek eszét. – S azért bölcsen cselekszünk, ha – mint hajdan Karthágó Lakedaimónbúl hítt hadvezért, Szicília Athénébûl törvényhozókat, úgy mi is csak kevés idõ elõtt építõmestereket Olaszországbúl – ma mechanikusokat Britanniábúl hozatunk sat. S midõn szinte mindent mechanikai sarkigazságokra lehet végre visszaidézni, tagadhatlan, hogy a kormányozónak vagy fõvezérnek maga dolgában úgyszólván mechanikusnak – mûszerésznek – kell lenni, hogy alattlévõit jó sikerrel vihesse. Sokszor, ha csak oly szakácsok forognak a konyhában, kik elõbb sohasem fõztek, vagy csak úri kocsisok ülnek a bakon, ily javaslatot volnánk hajlandók adni: Bizony, hozassunk inkább valahonnan egy bölcset."
Én - ha lenne a közelemben - állandóan azon az emberen csüggnék akinek jobban sikerül mint nekem. Bizony. És nem sajnálkozó sirató klubba lépnék be.
"Nem nevetséges-e nézni oly gazdát, ki, teszem, sáfrányt akar ültetni, s mindent próbál, idõt, pénzt, békestûrést áldoz fel, s erõvel önmaga akarja kitalálni a leghelyesb vele bánást, vén szomszédját pedig, ki egész éltében jó sikerrel termeszti azt, nem látogatja meg, s tõle útmutatást nem kér. – Gazdaság s kereskedés dolgában pedig szórúl szóra így vagyunk, s higgye az olvasó, hogy úgy vagyunk, s Istenért! nem mivel én mondom, hanem maga szemeivel vizsgálja meg."
Szép mondás. Mint a "pénz nem boldogít." Nekem is vannak olyan barátaim, akik például társalgásban nem éppen szalonképesek. De ha segíteni kell valamit, még kérni sem kell õket. Úgyhogy nagy könnyelmûség a barátokról ítéletet mondani, mert nem neked volt közös múltad velük.
A folyamatos pozitív hozzáállást nem lehet erõltetni. Lehet gyakorolni, lehet a gondolataid menetét terelgetni, de ha valaki magára erõlteti, annak egy nagyon görcsös állapot lesz az eredménye. És mindig sokkal könnyebb pozitívan gondolkodni, ha a dolgaid pozitív irányban változnak, ezt ne feledd! Ezért olyan frusztráló mikor olyan embertõl hallja ezt valaki, akinek jelenleg is jól megy a szekér. A pszichológiai problémákat sem lehet egyik pillanatról a másikra megszüntetni, ha meg lehet egyáltalán. Erre is ugyanez igaz. De ha valaki be tudja állítani magában ezt a gondolkodásmódot hosszabb távon, az csak jót tesz.
"Nem nyafog, nem sopánkodik, nem panaszkodik... tör elõre..." Néha az az érzésem, túl sokan is vannak ezek az emberek.
nem.. azzal valóban egyetértek hogy a legtöbb ember hozáállása a a "hogy nem lehet csinálni" filozófián alapul.. de ha nem ilyen valaki akkor is van olyan hogy az akarat önmagában kevés..
Nincs tökéletes ember. Én sem vagyok az, de még mennyire hogy nem! Az, hogy ki mennyire teszi magasra a lécet, már más kérdés. A lényeg az hogy szeressen. És ha mellette még szexis és jó a háztartásban is, az már csak plusz. Mindenkinek van egy alaptermészete, és ezt hosszú távon nem lehet eltitkolni, még ha akarja is. És akkor dõl el, hogy elnézem-e a kisebb hiányosságait, vagy nem.
A barátait biztos hogy nem tudod helyesen megítélni, és a kedvelt zenékbõl és azok szövegébõl sem a legjobb ötlet következtetni. De ahogy otthon él, az sok mindent elárul. Az biztos.
Jó. Akkor kérek egy havi fizetési kimutatást tõled aztán majd beszélgethetünk... Mert jelenleg boldogulok. Már most (sokkal) jobban keresek már most is az országos átlagnál, pedig csak fél éve kezdtem.
Szobatudós? Mondja ezt aki álomvilágban él... Én is erre hajtok, de a siker esélye kicsi. Attól, hogy álomvilágba ringatod magad attól nem fog telejesülni valami. Ha realistán állsz hozzá a dolgokhoz annál inkább. Nem kergetsz idióta álmokat.
Ha már lakás van és gyerek nincs akkor talán meg. Két gyerek, + autó részlet + lakás részlet mellett ez egyszerûen röhejes feltételezés. Ki keres ma itthon szerinted 300-350 nettó környékén vagy felette?
Teljesen reális? Te be vagy rúgva. Sok ismerõsöm van és egy képes erre. 50 évesen. Ha szerinted reális az, hogy huszonx évesen vagy 30-as évei elején ezt megcsinálja itthon akkor te nem vagy normális.
Nem nyafog, nem sopánkodik, nem panaszkodik... tör elõre...
Egyre érik bennem a gondolat, hogy te álomvilágban élsz és nem itthon. A gyomrom felfordul a "bármit elérhetsz, csak akarni kell" dumától. A világtól nem tudod függetleníteni magad. Ha itthon a gazadsági helyzet ezt nem teszi lehetõvé, hogy ennyi pénzt adjanak akkor és bármit csinálok akkor sem fog ennyit fizetni senki sem a munkámért.
#7593: » "De nem nézhet ki az ember lánya minden nap úgy, mint egy divatmagazin címlapján szereplõ cicababa. Azok sminkes által ki vannak festve, a fodrász beállítja a hajukat, mellesleg retusálva van a kép, de a metrón nem ismernéd meg már másnap....." » Már az rossz pont ha egy nõ azt hiszi, hogy így kell kinéznie és ilyen baromságokat kell követnie. A világ felé legyen egy átlagos ápolt szolíd megjelenése minden extra nélkül, és a nagy vonzóságot és nõiséget, meg magamutogatást pedig tartalékolja otthonra, barátjára.
#7596: Szerintem teljesen reális, hogy olyan embert keres, aki megáll a saját lábán, és el tud tartani egy családot egyedül, s a hazai szar helyzet ellenére mégis kivitelezni tudja, mert megkeresi, megtalálja a megoldást. Nem nyafog, nem sopánkodik, nem panaszkodik... tör elõre...
Mármint egy keresetbõl? Mert a magyar viszonyokat ismerve ez szinte teljesen irreális elvárás. Neket lehet, hogy összejön majd, de nem pont most rögtön. Mondjuk 5-6 év múlva.
Minimális elvárások egy férfival szemben: igen, legyen annyi pénze, hogy a családját el tudja tartani. Nem kell mindig kedvesnek lenni, elég ha a férfi megértõ. Az adoniszi test meg nem top elvárás a nõknél, max annyi, hogy lehessen rád ruhát kapni a boltban.....
Na és fordtva nem igaz az elsõ két sor? Keressek sok zsét, legyek mindig kedves, mindig agjak a nõnek iazat még, ha baromságit is beszél és legyen mindemellett adoniszi testem?
Ebben egyetértünk. Egyes pasiknak olyan elvárásaik vannak a barátnõjükkel kapcsolatban, hogy az kivitelezhetetlen, de saját magukra egyáltalán nem adnak.
A nõ legyen ápolt, ezt elfogadom, ez alap. De nem nézhet ki az ember lánya minden nap úgy, mint egy divatmagazin címlapján szereplõ cicababa. Azok sminkes által ki vannak festve, a fodrász beállítja a hajukat, mellesleg retusálva van a kép, de a metrón nem ismernéd meg már másnap.....
Legyél tökéletes háziasszony, anya, feleség, mossál, fõzzél, takarítsál, az egész napos munka után legyél vidám, aktív, mindenre rávehetõ.
Addig a pasinak az az egyetlen dolga, hogy a zuhany után az épp aktuális hobbyjának hódólhasson. Persze hülye meg buta az a nõ, aki hagyja, hogy ennyire kihasználják.......
ebben egyetértünk,nem kötekedésként mondom de azért valahol vicces hogy mekkora elvárások vannak,csak azért arra kiváncsi vagyok mindig hogy az ilyen nagy elvárók mit nyújtanak,nekem is vannak elvárásaim de azért tudom hogy én sem vagyok tökéletes ezért nem is tökéleteséget várok el,de itt úgy látom tökéletes emberek vannak...
"ha pl. nincs sok ideje a házimunkára, mert olyan szoros a beosztása" az azt jelenti, hogy nem képes a saját életét kézben tartani, s a farok csóválja a kutyát úgymond...
semmi kötekedés, de megkérdezném hogy te megteszel egy kapcsolatban mindent rendszeresen amit egy nõ az õ szempontjai szerint mondjuk szintén jogosan várna el (takarítás, mosogatás, rendrakás, rendtartás, kedveskedés, odafigyelés stb)?
Az már igaz, hogy nõnél nem igazán jó pont a rendetlenség. Ez nálam inkább 20 fölöttiekre értendõ. Addig még valamennyire elnézhetõ dolog, ha pl. nincs sok ideje a házimunkára, mert olyan szoros a beosztása. Persze azért ha olyan súlyos, azt nem tolerálom én se, mégha viszonylag fiatal is a csaj. Itt jegyzem meg, elég válogatós vagyok, nemhiába írtam amit írtam a múltkori postomban. Jelenleg nemigen van, aki átesne a rostán:)
ami elijesztett? napközben, munkahelyen, a "világ elõtt" még minden hajszála is rendre van utasítva ellenben odahaza szakadtas melegítõ, a szobában kaotikusan szana szét minden...
Ahogyan feszít és mutat mindent a világ elõtt, úgy odhaza - maga elõtt - nemtörõdöm.
Az emberrel összhangban van környezete, az õt tökéletesen leírja. A barátai, az öltözködése, a zene amit szeret, azok dalszövege, a beszéde, a könyvek amiket olvas és amit belõlük levon, a hobbyja, otthona, kertje, járása, étrendje sat.
Igen, arra is kíváncsi vagyok, hogy téged mi ijesztett el benne úgymond, meg általánosságban is, kirõl mit mond a lakása. Meg az otthoni megjelenés is, ez mit takart. :) (Az elképzeléseim nekem is megvannak, csak más véleményét is ismerni szeretném.)
Én is találkoztam már kemény kavarógépekkel, haveroktól hallottam vissza a rólam szóló történeteket. Aztán amikor közös társaságban voltunk, mindenki elõtt rákérdeztem, hogy is van ez? Legalább sikerült beégetnem.
Én azt mondom (saját vélemény), hogy a kapcsolatom mûködjön jól testi és lelki vonatkozásban egyaránt. Hajlandó vagyok tenni is érte. De ha valamelyik rész nem megy jól, nem az igazi, akkor nem fogok éveket tölteni a javítgatásával. Keresek mást. És könnyen meglehet hogy helyettem is találnak mást, benne van a pakliban.
#7573: Nekem a dizsi sem okozott problémát, bár be kellett látnom, hogy nem ott fogom megtalálni akit keresek.
Én mielõtt konkrétan csajoznék megfigyelek, megfigyelem ahogy szép lassan kinyílik a bicska, fordul a kocka és a valódia arcát mutatja az illetõ. Volt egy lány, mellé alakítottam a munkámat, közömbösen mellette dolgoztam már vagy 3negyed évet, és ahogy kitálalni és utálni tudott embereket, meg szervezkedni és "lázadást szítani"... nem hiszem, hogy én tartós kivétel tárgyát képeztem volna... Aztán mikor náluk jártam... az otthoni megjelnsése és a szobája (lakásuk) sem sok jóval bíztatott...
Szórakozni lehet vele, de tényleg: max szórakozni.
A csajozás nem merül ki a dizsik világában. Mivel alapvetõen eléggé gátlásos természetû voltam/vagyok, elég nehéz volt ráállni, de most már tényleg élvezem. Csajozás alatt én sokkal inkább az ellenkezõ nemmel való kapcsolatfelvételt értem mint a gyere, bújjunk ágyba azonnal életérzést. Elég hivatalosan hangzott, de a lényeg hogy csajozni bárhol, bármikor lehet.
Nyílván másképp gondolkodnak azok akik az elsõ visszavonhatatlan irányadó lépést tudattalanul, megfontolás nélkül lépték meg (, herdálták el).
Én teljességgel értelek, s elsõre lehet úgymond szar a szex, és fel is lehet adni, de meg is lehet munkálni, hogy szebb s jobb legyen. Ahogy mondják gyakorlat teszi a mestert, és a legnehezebb feladatok tanítanak a igazán.
Önmagukban mûvelés nélkül az emberek is szarok - mindenben. Én pl jelenleg szar vagyok a konyhában, de a potenciális mesterszakács bennem lakozik. A szakács könyvek és receptek pedig a könyvesboltban, meg a neten. Persze meglehet az elsõ fõztöket a kuka eszi meg...
Türelem és áldozat meg szeretet - másra nincs szükség.
ez így van.. lehet romantikus alapokon is felépíteni egy kapcsolatot, de az ember természeténél fogva igényli a szexuális életet.. és ha nem jó valakivel akkor az a kapcsolatot is megrontja.. ha valakivel nem mûködik a szex, akkor az onnan ered hogy lelkileg sem vagytok egy hulálmhosszon (természetesen leszámítva a testi nem megfelelõséget)
ez igaz...de az is,hogy szerintem Te sem élnéd le az életed úgy,hogy szar a szex a feleségeddel...hiszen akkor magadnak mondanál ellent,mivel ugye egyenes vagy,és ha megmondod neki,akkor csak feszültség keletkezik... zry a körmondatért,ha nem érted,majd megpróbálom kicsit jobban rendszerezni:)