Semmiképpen ne keveredjen vele verekedésbe. Az ilyen ügyeket higgadtan kell elintézni. Fõ a nyugalom. És te is legyél ott, így nem tud arra hivatkozni hogy neked más a véleményed. És tovább megyek. Ha még ebbõl sem akar érteni, verekedés helyett vegyétek elõ a feljelentés témát. De CSAK akkor! Feljelentéssel fenyegetni komoly dolog.
Ha msnrõl letiltom, felhív: újabban gyakran van kikapcsolva a telefonom. :D
Már a barátom is erõsen gondolkozik azon, hogy lépnie kéne. Attól félek, fog is... Nincs kedvem végignézni egy verekedést, aminek ismerem a végkimenetelét: a barátom nyerne. :)
Letiltod MSN-rõl, és minden hasonló helyrõl. Azután ha megint kezdi, megmondod neki, hogy túlment már egy határon, fejezze be végre. Nagyon kellemetlen neked.
Hány éves? Bevalomm nekem nem sok kapcsolatom volt, de azért a "nem" szócska jelentése eljut az agyamig. A mostani kapcsolatom is úgy indult, hogy mikor találkozóra került volna sor (nem is terveztem, csak úgy alakult a beszélgetés) akkor közölte e leányzó, hogy éppen van valaki a láthatáron. Mondom jó, akkor most inkább ne. Nem rondítok bele semmibe. 3 hét múlva közölte, hogy a srác lelépett. Jó. És azóta találkozgatok vele.
Lúzer lennék? Egyesek szemében lehet. Így viszont nincs kínos félreértés...
Összességében válaszolok, nem akarom, hogy velem legyen tele a topok. :)
#7469: Csak barátilag beszélgetek vele, soha nem biztattam semmivel, mondhatjuk, hogy "közömbös" vagyok.
#7470: Már közöltem vele konkrétan, hogy nem érdekel... Talán úgy kéne, hogy "takarodj a francba, te f@sz, mert hányok tõled!!!"? Nem tudom... Remélem, nem annyira debil, hogy ne értse meg szép szóból...
#7471: Meg lett mondva neki, nem is egyszer, mégsem érti. :(
#7473: Tudja, hogy van barátom. Azt akarja, hogy szakítsak vele. Hiába mondom neki, hogy nem fogok, mert szeretem, nem érti. :(
És: szinte minden nap ír msnen. Ez az elsõ pár mondatig nem is baj, mert megkérdezi, hogy vagyok, válaszolok, viszont megérdezem, válaszol. Majd: õ (!!!) kérdi meg tõlem, hogy mi van a pasimmal, és amikor megmondom neki, hogy minden szép, fogja magát, és kilép msnbõl... Ilyen gyerekes megoldással most találkoztam elõször... :S
Mi abbana bunkóság, hogy eléállsz és közlöd, hogy van barátod. Ha szerinte ez az akkor nem való neki nõ.
Ha közömbös,abszolút érdektelenül fog hozzá állni akkor meg fogja érteni a csávó
Ebbõl csak akkor lehet baj ha nem mondod meg neki nyíltan. A legjobb megoldás kertelés nélkül elmondani. Lehet hogy megharagszik rád, de mindenki úgysem kedvelhet, nem igaz?
Nos, mivel úgy látom, hogy még mindig elég off a téma, gondoltam fehozok egy on témát. :)
Szóval... Egy hónapja még gondban voltam a barátommal, ami már nem gond, hisz megbeszéltünk mindent, és minden szép, mint a mesében. :)
Ám, az alatt az idõ alatt, amíg fasírtban voltunk, megismertem egy srácot, aki mondhatni elsõ látásra belém zúgott. Én rögtön közöltem vele, hogy semmi esélye a dolognak, mert ha nem is békülök ki a barátommal, akkor sem jönnék össze vele. (Persze nem ennyire durván közöltem, de ennyire határozottan.) Viszont a srác azóta is zaklat, és nem jahlandó megérteni, hogy a barátommal immár minden szép és jó, és eszemben sincs elhagyni... Szerintetek mit csináljak vele? Bunkó nem akarok lenni, mert kedvelem, de kezdem úgy érezni, hogy nem fog menni másképp... :(
Válasz Retsunak ment
Ezt egy izomagyú vesztes mondaná aki nem bírja ha túl járnak az eszén...lehetsz erõs de az nem garancia az alfahím pozicióra nem kell azt a módszert alsóbbrendûnek mondani amiben nem vagy jó:d...
Ausztráliában bazalt kõzetbe ágyazott fát találtak, melyrõl az elszenesedés vizsgálata alapján egyértelmûen megállapítható volt, hogy a bazalt kõzetet képezõ lávafolyam temette be. A fát radiokarbon módszerrel 45 ezer évesre datálták, míg a bazaltot kálium-argon módszerrel 45 millió évesre...
Semmiben nem lehetünk teljesen biztosak. Mivel csak egyetlen bolygón élünk, és csak a közvetlen környezetünkrõl vannak viszonylag megbízható információnk. És ennek az információnak a nagy részét is cirka 100 év alatt gyûjtöttük be. Úgyhogy marad az a módszer, hogy megbízunk bennük, amíg az ellenkezõjük be nem bizonyosodik.
Igen. Tudod olyan alap dolgokat kérdezel, hogy a hajam égnekáll. A mérnökök és kutatók pontosan az ilyen redundáns dolgokat szeretik. Kalibrálásról halottál már? Szerinted azt mivel csinálják?
"Jelenlegi ismeretek" alapján nem is oly rég még korong alakú volt a föld...
Ne húzzál már fel...
1. Az a "nem is olyan régen" az olyan 500 éve volt.
2. Semmiféle bizonyítékkal nem volt alátámsztva. Vágod? Az nem ismeret te szerencsétlen. Az kijelentés. Én is tudok bármit hazudni csak attól nem lesz igaz.
Szerintem 99,9999%-ig. Jelen ismereteink szerint nem változik a bomlás sebessége. Tudod az atomóra ezen az elven mûködik. A bomlás során keletkezõ sugárzás ferekvenciájának pontos ismeretén alapszik. Ha nagyon "gyorsan" változna még lassan is akkor a GPS megérezné. Ha meg olyan lassan, hogy kimutathatatlan, akkor meg 1%-os mérési hiba, ha összejönne 100 millió év alatt. Az meg kit zavar?
Nincs az emberrel alapvetõen probléma. Csak egyszerûen a technológiai fejlõdés sokkal-de sokkal gyorsabb mint a biológiai. És ezt nagyon nehéz követni.
Honnan vetted ezt a baromságot. Minimális minta nagyság és szervesanyagtartalom kell hozzá, mert kis mennyiség marad vissza bomblás után. Kell valami minimális nagyságú minta. Tudod, alsó mérési határ...
Átverni nem lehet. A radiaktív bomlást nem lehet befolyásolni. Pont. Inkább meg se szólaltál volna ekkora baromsággal te természetudományos antitálentum.
Azért hozzánk képest mégiscsak egyenesebbek, akárhogy vesszük. Félreértés ne essék, én sem akarom a kipusztulást. Csak sajna ha így mennek tovább a dolgok (ami nagyon valószínû), elmondhatjuk hogy mi vagyunk a legfejlettebbek, és ennek ellenére(vagy pont ezért) sehol se leszünk, amikor a "hülye" állatok még vígan sokasodnak a Földön.
a levegõt sem látod,nem tudod kézzel megfogni,mégis van-akkor Isten is lehet. egyébként meg,ha valami több,mint kétezer évet túlél,akkor az lehet,hogy nem kamuzás.persze lehet az is,hogy az,csak kisebb a valószínûsége...
És még valami, az emberiség pusztulásával nem oldódna meg semmi. Mivel mi is szerves részei vagyunk az ökoszisztémának, könnyen lehet hogy éppen ez borítaná fel végleg az egész rendszert.
Hmmm, tiszta, egyenes párviadalok? Nem hinném! Az erõsebb gyõz. Ezt nehezen nevezhetjük egyenlõ küzdelemnek. Ez tiszta kiválasztódás, nem sok felsõbbrendûség van benne. A legtöbb állatfajnál bevett szokás a többi hím utódait elpusztítani. A növények is ha csak lehet, kisajátítják a környezetüket. Könnyen lehet hogy más fajok fejlett társadalmai még a miénknél is sokkal-de sokkal rosszabbak lennének.
Én éppen azt állítom, hogy nem adatot meg. Csak az illúziója. A vadállatiság is éppolyan könnyen elõjön, mint a többi ösztön. Ez benne az igazán félelmetes.
A radiokarbon vizsgálatban nincs semmi humbug. Az hogy át lehet-e verni, más tészta. Mindent át lehet verni. De ettõl nem kell megkérdõjelezni az eljárás létjogosultságát. A föld történetében az egyik napról a másikra inkább 100-500.000 év. És szerintem nincs benne átmenet. Az egész egy folyamatos, megállás nélküli átmenet.
Ha tényleg ezek határozzák meg az életrevalóság fogalmát, akkor sajnos az emberiség megérett a pusztulásra. Mi értelme a civilizációnak, nagy intelligenciának, ha egymás elpusztítására használjuk? Az állatvilágban tiszta, egyenes harcok, párbajok vannak. Nem intrikával, a másik hátba döfésével érik el a hatalmi pozíciókat. Akkor mivel is vagyunk jobbak náluk összességében?
A radiobizé meghatározás más sokszor csõdötmondott, és lelet hamisítók is milliószor átverték már.
Ha a történelembe tekintesz akkor láthatod, hogy hip-hop egyszer csak van egy egyiptomi civilizáció a maga nem kicsi fejlettségével...
Aztán a szent könyvek sem zárnak ki korábbi teremtéseket.
"Az meg, hogy valamire prepillanat nem tudjuk a választ nem azt jelenti, hogy nincs és elképzelhetetlen." Ez igaz. Isten léte/nemléte a legjobb példa rá.
Bocs te olvastál valaha bármit is? Milyen egyik napról a másikra? Ilyen kijelentéshez lelet sincs elég te zseni. Evolúciós szinten egyik napról a másikra az pár ezer év. 100 millió éves távlatban a radiokarbon kormeghatározásnak ekkora lehet a hibája vagy több. Gondolom errõl sem halottál ugye? Mérési bizonytalanságnak hívják. Még, ha ilyen pontosan mérnének akkor sincs egyazon fajról két ilyen közeli lelet. Épp az támasztja alá, hogy találnak egy valamilyet és x millió évvel késõbb olyanokat amin felfedezhetõk olyan dolgok amik visszaütnek az õsre, de már vannak elváltozások.
Az meg, hogy valamire prepillanat nem tudjuk a választ nem azt jelenti, hogy nincs és elképzelhetetlen. A Otto Lilenthal siklógépe jóformán szinte semmi olyat nem tartalmazott amit ne tudtak volna az ókorban a görögök vagy bárki megalkotni. Mégsem csinált siklórepülõt senki évezredekig...
Ja, ez nagyon szép így látni a dolgot. Csak az a gond, nem az erõsek dominánsak, hanem aki jobban tud csalni, lopni. Aztán másodlagos "irányító"-ként ott vannak azok, akiknek vannak kapcsolataik felsõ körökben, ennyi. Rég nem arról szól az egész, hogy ki az erõsebb.
Az ember az uralkodó faj,a gyengébbeknek nincs helye a világban csak akkor ha hasznosak számunkra.Akárhogy is tagadod az evuliciót,tagadhatatlan hogy ez van a társadalomban...lehet itt szépítgetni Istennel de értelmetlen.
Hogy Isten létezik-e, ezt minden embernek magának kell eldöntenie. Én elfogadom az evolúciós elméletet, szerintem elég szilárd alapokon nyugszik. Bár nem vagyok vallásos, de Isten létezését sem zárom ki. Az elsõ mondatodból hiányzik egy fontos (ha nem a legfontosabb) összetevõ: Az ösztön. Ez az az erõ, ami folyton-folyvást háttérbe szorítja az összes többi tényezõt. Nagyon erõs, évmilliók alatt rögzült folyamatok ezek, és nagyban irányítják a mai emberi társadalmat is. És mivel a földi ökoszisztéma eléggé agresszív, nem csodálkozhatunk ha ezeket a jegyeket magunkban is felfedezhetjük. És éppen ezért szorul háttérbe a józan ész is sokszor. Ez alól nincs kivétel.
Ja, csak az összes természeti lény között egyedül az ember bír (élhet) értelemmel (belátással, bölcsességgel, öntudattal), s ezáltal csak a mi kezünkben vannak olyan eszközök amik egyik másik élõlény kezében sincsenek.
Plusz, ha a teóriába bevonjuk az Istent és a teremtést nagyban változik a kép.
(Azt hiszem legalább abban egyetérthetünk, hogy ahogy Isten létét kézzelfoghatóan bizonyítani nem lehet, úgy cáfolni sem.)
[a családot akkor hagyjuk - bár továbbra is fenntartom amit mondtam] [van aki folyton nehézségeket lát, van aki lehetõségeket - eltérõ mentalitás]
Nem alkothatsz helytálló véleményt, ítéletet, egészen egyszerûen azért, mert nincs elég információd. Biztosan nincs, mert nem adtam eleget. Maximum homályos következtetéseid lehetnek. A szüleim kemény munkával felépítettek egy családi házat, megteremtették a biztonságos hátteret, felneveltek két gyereket becsülettel. Egyikük családja sem tudta túl sokkal támogatni õket. Bennünket mindig becsületességre, tisztességre tanítottak. Ha valamiben hibáztak, az az volt hogy túlságosan becsületesek voltak, és bíztak benne hogy a szociális háló biztonságot nyújt nekik. Úgyhogy nézd el nekem ha nem értek egyet veled.
Azt hiszem elég jól tudok paradoxonokban gondolkodni. Kedvelem a paradoxonokat. Mindig is kedveltem.
Sokan elfelejtik, hogy mi is részei vagyunk az ökoszisztémának. Nem lehet az embert csak úgy kivonni az egyenletbõl. Ha nem mi válunk uralkodó fajjá, akkor egy másik. A fejlõdés elkerülhetetlen. És ez a fejlõdés exponenciális.
"Az istenség eszméje olyan, mint a nap, melynek reflektált világát mindenütt megtaláljuk, de amelybe gyönge szemünkkel egyenesen néznünk nem lehet; s ha valaki az istenség eszméjét tiszta észlelés útján keresve, midõn a világosság kútfejéhez közelíteni akart, a fénytõl elvakítva sötétben érzi magát, s végre ezen eszme valóságán kétkedni kezd, éppen nem csodálkozom rajta. Természetesnek tartom azt is, ha sokan, elfoglalva a mindennapi élet gondjai- s örömeitõl, éppen nem törõdnek ez eszmével, hisz Istennek léte - hogy anyagi hasonlattal éljek - olyan, mint a lég köre, mely mindenfelõl egyiránt hat, s melyet épp ezért észre nem veszünk. Sem azon tudományos ateizmusban, mely a metafizikai spekuláció eredménye, sem azon közönyösségben, mely nemcsak napjainkban, de mindig létezett, semmi meglepõt nem látok. De hogy valakinek hitét a természettudományokban tett haladás ingathatja meg, ezt érteni teljességgel nem tudom. Vagy e világ kevésbé nagy-e, mióta az egyes ködfoltokban, melyeket a csillagok között észreveszünk, egész világrendszereket ismerünk fel; avagy életünk vált-e kevésbé bámulatossá, mióta a mikroszkóp megmutatja, hogy azon lényeken kívül, melyeket eddig ismertünk, az élõ s érezõ teremtményeknek egy véghetetlen sora létezik; vagy talán a nagy mindenség csodálatos rendje s emberi szívünk még csodálatosabb ellentétei megfoghatóbbak-e, mióta a természet egyes törvényeit valamivel jobban ismerjük, s a világ nagy s kicsiny dolgainak kapcsolata valamivel világosabbá lett elõttünk? Több és több okot találunk, mely bámulatra ragad, és semmit, mi e dolgok keletkezését megmagyarázhatná."
"Tegyük fel, hogy valaki hosszú észlelés után a gõzmozdony egész gépezetét megértette, s az egyes csavarok célját s kerekek hatását kitalálva, mindent ismer, csak azon erõt nem, mely a gépet mozgásba hozza; s ha a nagy felfedezõ, miután tapasztalta, hogy egy vagy más résznek mozdítása által az egész mozdony járását késleltetheti vagy félbeszakaszthatja, ebbõl azt következtetné, hogy a gõzgép csak ezen csavarok, csövek s kerekek által jár, és semmi más nem létezik, mi az egész gépezetet mozgásba hozza, vajon nem korlátolt felfogású embernek fogjuk-e mondani az ilyet, bármennyire bámuljuk is a képességet, melyet a részletek felfedezésében tanúsított? S nem ugyanezt teszi-e sok bámult természettudósunk? Nekem úgy látszik, hogy ha a természet puszta látása az embert az istenség létérõl gyõzi meg, akkor a természet tanulmányozása nem ingathatja meg ezen meggyõzõdését. Minden lépés, melyet a természettudományok körében teszünk, csak azon tárgyak számát szaporítja, melyeknek elsõ okát nem ismerjük, s a bámulatos harmónia, melyben az egész áll, s melyet éppen haladásunk után mindig tisztábban látunk, csak azon bámulatot emelheti, mellyel e mindenség teremtõje elõtt meghajlunk."
Más hitét tiszteletben tartom, de a tárgyi bizonyítékokkal talán nem kéne szembeszállni. Ennyi erõvel állíthatnád, hogy az ég az zöld és a Föld a világ középpontja...
Az evolócius elmélet teljesen bizonytalan lábakon áll, ezért én biztosan nem hivatkoznék rá.
Biztos véletlenül épül fel az összes élõlény ugyanabból a 20 fehérje kombinációából és azért van minden élõlényban DNS vagy RNS. Véletlen mi? És a megtalált leletek radiokarbon kormeghatározása is smafu? A törzsfejéõdés nyomai? Valóban "csak" elmélet, de elég jól alá van az támasztva.
Még mindig az Isten, Teremtõ léte a legkézzenfoghatóbb minden elmélet közt.
Kézzelfogahó? Milyen tárgyi bizonyíték van rá? Honnan jönnek ezek a sületlenségek. A pofám leszakadna ekkora baromságok állítása után. Csak a hit van, bizonyíték 0.
A többi posztod is rózsaszín álomvilágról árulkodik. A 12 éves gyerekek gondolkoztak így régen.
#7425: "Olyan dolgokról mondasz ítéletet, amirõl sok fogalmad úgy látom nincs."
Kb 5 évvel ezelõttre datálódik az elsõ ilyen beszolás amit kaptam. Azóta figyelek. És megfigyeltem, hogy attól függetlenül kapom, hogy van fogalmam vagy nincs. Attól függõen kapom, hogy a vevõ gondolatai ellenében gondolkodok-e vagy sem. Egyetértés esetében [akikkel egyetértettem] még soha nem vádoltak azzal, hogy nincs fogalmam... pedig attól hogy egyetérték még nem biztos, hogy van fogalmam/fogalmunk.
A természet egyensúlya kapcsán. Kár, hogy nem tudsz pradoxonokban gondolkodni, és azokat megérteni. (Az egynesúly az egyensúlytalanságban, egyensúlynélküliségben is lehet.)
Nézz a neprendszerünkre, a bolygómozgásokra és meglátod az egynesúlyt. De gondolj csak a saját biológiádra, sejtszinten.
#7428: Az evolócius elmélet teljesen bizonytalan lábakon áll, ezért én biztosan nem hivatkoznék rá. Még mindig az Isten, Teremtõ léte a legkézzenfoghatóbb minden elmélet közt. Nem hinném, hogy pl random alapon egyszer csak lesz egy rakás vasból egy mûködõképes dízelmotor sat.
valóban nem igaz, viszont az már igen hogy az emberiség nagyban hozzájárult ahoz hogy a "fejlõdése" alatt gyorsítsa bizonyos fajok eltûnését, és ez nem fikció, ez tény
egyensúly vagy nem.. lehet a szavakon lovagolni, de ez pont olyan hogy otthon se sz*rik senki a tányérba amibõl eszik, egy dologról beszélünk mégis lehetne alapvetõ higiéniának vagy kultúrának stb hívni (persze csak a saját nevemben beszélhetek).. az ember nem képes létezni a természet nélkül.. ok hogy eleinte nem szándékosan kezdük szennyezni a folyókat, a levegõt a földet, senki nem gondolt bele hogy 100, 200 év múlva lehet ennek következménye.. de most hogy már tudjuk hogy van, szerintem mindenkinek meg kell a tõle telhetõ legtöbbet tenni legalább azért hogy a saját környezeti terhelését a lehetõ leg minimálisabbra csökkentse.. persze ahoz hogy ez igazán hatékony legyen le kell cserélõdnie pár generációnak, de valahol el kell kezdeni
és hoyg miért? igen, a természet valóban agresszív (leszámítva a vérpipacsokat, a vérmargarétákat), és nem félek tõle hoyg ha elpusztítunk is mindent magunk körül és belefulladunk a saját rövidlátásunkba, nem fog pár 100e, millió év múlva újra "helyrejönni", de azon túl hogy "mentsük az irhánkat", szerintem ha már felismertük a hatásunkat a környezetre, nem szabad veszni hagynunk.. mert nincs jogunk hozzá hogy elpusztítsunk valamit amit nem mi hoztunk létre, mert ha tojunk rá, mondván a természet agresszív, mindenki vívja kia a saját helyét, nem kell félteni semmit, majd a természet kiharcolja magának a létjogosultságot ha tudja, ez a gondolkodás ha kicsit tovább gondoljuk szinte ugyanaz, hogy bárkit bárki lelõhetne vagy hagyhatná meghalni, mondván nem volt elég erõs.. és ilyen alapon azt sem róhatná fel senki senkinek ha éppen a szeretteit teszi el láb alól.. merthogy gyengék voltak..
az én jövõképem nem ilyen, de biztos meglesz a magyarázat ha félreértettem valamit
Ez biztosan nem igaz a számok miatt. Emberi civilizáció van 6000 éve. Az evolúció alsó hangon is 4 milliárd éves. Ha csak a komolyabb élõlényeket nézzük azok is 400 milló éve vannak már. Össze sem mérhetõ a kettõ. Vajon hány egysejtû hullott el addig amíg lett bármi komolyabb is? Talán ma is vannak olyan egysejtû fakok amik csak évekig léteznek és nem is tudunk róluk...
Olyan dolgokról mondasz ítéletet, amirõl sok fogalmad úgy látom nincs. De fátylat rá. A természet egyensúlya. Ez egy kitalált fogalom. A természetnek nincsen egyensúlya. Egy folyamatosan változó rendszer, agresszív.
"A szüleim nem tudtak kilépni a verklibõl, ez igaz. De legyünk õszinték, túl sok felé nem is léphettek. És ez nem az õ hibájuk volt."
Igen, folyamatosan ezt hajtogatják a nem tudtunk kiszálni a verklibõl klubban. Sõt felvételi követelmény eme hozzáállás. Nyílván akinek sikerült az nem ebben a klubban tag.
"Azért a természetet sem szabad szemellenzõvel nézni. Meglehetõsen agresszív élõlények lakják, ritka a szimbiózis. Még a növényeknél is." S lám mégsem döntik fel az érzékeny egyensúlyt. Ellenben az ember...
A szüleim nem tudtak kilépni a verklibõl, ez igaz. De legyünk õszinték, túl sok felé nem is léphettek. És ez nem az õ hibájuk volt. Azért a természetet sem szabad szemellenzõvel nézni. Meglehetõsen agresszív élõlények lakják, ritka a szimbiózis. Még a növényeknél is.
#7398: Ezzel nem értek egyet továbbra sem. A napról napra élés tudati dolog. Ki mit hogy él meg, ki mit mekkora katasztrófának él meg. Nekem nem okoz gondot a szerény életmód, és a bármilyen körülmények közti gondolkodás, agyhasználat. Mióta egyre kevesebb szélkergetéssel foglalkozok egyre jobban javul az életminõségem, közérzetem, egészségem.
Hogy szüleid nem bírnak kilépni a verklibõl az egyrészt sajnálatos másrészt szopás - s köszönhetik maguknak. (Részemrõl ha valami baromi nehezen baromi sok szopással megy az azt jelenti, hogy valamit baromira nem jól csinálok, és ezért revideálnom kell magam.) Talán õk is csak egyféleképpen gondolkodnak, és várják a megváltást ezért nem jutnak sehova. Rossz képlettel - amihez ráadásul ragszkodok is - akár milyen megfeszített tempóban dolgozhatok a megoldáson... soha nem jutok el oda. Tudom tudom - szerinted - álomvilágban élek. Ettõl nekem még mûködik, s nekem elég is ennyi.
De még egy kicsit térjünk vissza az ilyen napról-napra élõkre: a seggüket azért ugye nem felejtik el kitörölni idõnként, ugye azért gondolnak ilyesmire a pénzkergetés közben?
#7401: Asszem' én liberális konzerv és konzerv liberális vagyok. Szeretem a régi értékeket, de azért szeretek gondolkodni és saját álláspontra is jutni.
#7405: ez nem hozzászokás kérdése ami nem megy kicsiben az nagyban sem megy
#7410: okés fogalmazzuk meg másként a környezetvédelmet, és környzettudatosságot és mostantól hívjuk úgy hogy: a természet (az ember éltetõ lakhelyének) tiszteletben tartása. Ennyi. Egy peták nem kell hozzá. Mint ahogy az isten tisztelethez sem. Kész.
Igazából az lenne jó ha természet sem érne rá az "embertudatosságra" és azt mondaná, hogy kisebb gondja ia nagyobb annál mint hogy az emberek eltartásával (víz, oxigén pl) foglalkozzon...
Szerintem elbeszélünk egymás mellett. Tegyük félre hogy ki tesz magasról a környezetre és ki nem. Ezt embere válogatja. Amit én állítok, az az, hogy addig amíg nincs megfelelõ anyagi háttered a nyugodt mindennapokhoz, addig a környezetvédelem problémája teljesen a perifériára szorul. Egészen egyszerûen azért, mert a fontosabb dolgok elsõséget élveznek. Ettõl az apróbb dolgok (nincs szemetelés, kevesebb mûanyag, stb. stb.) a legtöbb helyen azért megvannak. De ez még korántsem nevezhetõ környezettudatosnak. Kicsit olyan szájíze van a dolognak, mint amikor egy politikus összehúzott szemöldökkel, dorgáló stílusban ad közleményt a médiában, hogy ugyan miért nem tud a lakosság nagy része pénzt félretenni, le kellene szokni a luxuskiadásokról. Azután megveszik a következõ öt szolgálati BMV-t, darabját 80 millióért.
"Tudom, mert mindkét szülõm elég keveset keresett, sokszor két munkahelyen. Iszonyú nehéz dolguk volt, mégis megtettek minden tõlük telhetõt. És még azt állítod hogy nincs köze a környezettudatos gondolkodásnak az anyagi helyzethez?? Igazából semmi máshoz nincs köze." ezt szerintem értelmezd újra-pont azt írja,hogy akiben megvan az indíttatás,a nevelés,h.tegyen valamit a környezetért,az minimálbérbõl is megoldja,aki meg milliókat keres,de sz@rul van nevelve,az úgyis ki fogja dobni a szemetet a hetes bömösbõl...
Most, hogy melózom nagyon sok pénzem van. Most a havi fizetésem annyi ammenyiért régen egész nyáron melóztam. "Ösztöndíjam" (még sörpénznek is rossz vicc...) 12 ropinál havonta soha nem volt több.. 13 félébõl 8-ra, ha kaptam. Ennek ellenére nem szóróm a pénzt. Peresze egyetemi éveimhez képest igen, de sokkal több is elmehetne.
Az, hogy így képtelen félretenni az azt jelenti, hogy szegény srác agyilag még nem felnõtt. Nem igaz, hogy nem érzi, hogy meddig mehet el. Én mindig tudtam.
Ez pedig így van, még ha szélsõségesnek tûnik is. :) Saját példát tudok hozni... Negyedik éve lakom szüleimtõl külön, nem dolgozom hanem csak ösztöndíjból élek, ami 25-40e körül szokott mozogni, otthonról nagyon sokáig nem kaptam egy fillért sem, és mégis félre tudtam tenni albérlet+rezsi+kaja mellett... Igaz keveset, de ment. Vagy szüleim fenntartanak egy egész családi házat minimálbérbõl és egy kisnyugdíjból, és 20 év alatt összespóroltak annyit, hogy kp-ból vettek új autót... õszintén, én le voltam hidalva... minimálbérbõl. Ellenpéldának ott van barátom nõvére. Nagyon jó állása van, rengeteget keres. A kölcsöntörlesztések + rezsi után is marad neki 200 nettója, és képtelen félretenni, olyan szinten hogy hó végén már kölcsönkéreget a barátaitól. Ez van, salsoul nem írt hülyeséget. Aki 2,5 millához van szokva havonta, az azt képes elverni. Van ilyen. :)