Azért a wing chun-ban is van köríves ütés, a lényeg, hogy a könyököd sose menjen hátrébb mint a vállad, mert akkor már erõt veszít, hiába gondolja bárki is azt, hogy az úgy hú de erõs lesz, ezt mi edzésen csak parasztlengõnek hívjuk. Eddig a videó alapján elég nevetséges. Ja és az elejéna két kard tényleg úgy néz ki mint a kung fu-s kantoni pillangó kés/kard, nem tudom pontosan a nevét.
Egymás fejének a tologatásába,és karddal körívesrugásban lát valaki is valami használható dolgot?Már az alapbeállás érdekes volt,ügyesebb ugrásból fejbetérdeli.
hát hm a köríves ütés mi szó tényleg egy kalap szar, ha nincs benned kakaó, wing tsunt értelmesebb kitalálta, hogy egyenest kéne talán ütni, mert még felgyorsult a kezed és erõ is van benne
az is vicces volt, amikor az egyik videón a faszi bemutatta, hogyan lõttek íjjal a magyarok. egyenes háttal, laza mozdulatokkal szórta a vesszõket, aztán elmagyarázta, hogy a magyar íjak valójában nem is voltak olyan erõsek és nagy hatótávúak, mint az sokan gondolják. Én azért megtartom az elméletemet, illetve annak hiszek, hogy a magyarok lehajoltak, és a felegyenesedés lendületével és erejével hátból és vállból húzták ki azokat az íjakat, amiket egyenesen állva lehetetlen volt.
Ennek a "nagymesternek" egyébként volt már köze harcmûvészethez? Mit és mennyit edzett? Mert jelenleg úgy érzem, hogy megkérdezett két idõs falusi parasztembert, aztán egykettõre feltalálta a tutit, és összerakott egy harcrendszer. Ami kicsit talán szánalmas is, legyünk õszinték. Az a szomorú, hogy erre ráragasztották a "magyar harcmûvészet" szót. Csak néhány dolgot mondok, amiért az: -Cséphadaró köríves "ütés", amit a cigánygyerek is blokkol, és 0 erõ van benne. -Szaltózás. Az egy dolog, hogy a régi magyarok könnyû páncélzatban harcoltak, de számomra kicsit kétséges, hogy egy nagyobb csatában elszaltóztak volna a törökök elõtt. -Rúgjunk pörgõrúgást az ellenfél fejére, amikor kardot szegez ránk. Végül is ez az egyik leglogikusabb dolog amit tehetünk, fõleg ha nekünk is van kard a kezünkben. -kakasviadalokat idézõ botharc. A régi magyar vitézek egyik legjobban rettegett fegyvere természetesen a másfél méteres bot volt, amit maguk körül pörgetve keltettek félelmet az ellenséges hadakban. -most komolyan, mi a büdös lószar az, hogy egymással szembeállnak, és egymás fejét leszorítva tologatják egymást? Azt kéne megérteni, hogy nem az a harcmûvészet amit a faluban élõ fiatalok a dulakodásaik alkalmával kitapasztalnak. Az a harcmûvészet, amit az ellenséges katonákon a magyar alkalmazott, ha lekerült a lóról, vagy ha elvesztette a fegyverét. A juhász, a kondás meg az ostor azt sem tudja, mi az a harcmûvészet. A régi bajvívó magyar nemesek, akik 5 éves koruktól a kardot forgatták. na õk tudtak volna mesélni róla, mi az a magyar harcmûvészet.
Személy szerint jóideig néptáncoltam, hagyományõriztem, mostanság pedig honfoglaláskori "hagyományõrzök" (azért írom ezt a szót, mert egyszerûen így közérthetõ, noha köze nincs a hagyományõrzéshez, bármennyire is fáj ez sokaknak); hajítok kelevézt, csápolok félkezes buzogánnyal vagy éppen és többnyire íjjal lövök - de mindenekelõtt olvasgatok és tanulni próbálok. De ez az "õsmagyar harcmûvészet", ettõl helybõl ugorva agyf*szt kapok. A világon semmi problémám nem lenne az egésszel, ha nem nyomnák ezt a "honfoglaláskori karatét õrzünk, vaze"-dumát. De így...? Magam tudom, hogy teszem azt, a buzogányom 12. századi kun, folyományaképp nem honfoglaláskori; az íjam pedig a karosi leleteken nyugszik, de a moscsejevka balka-i íjakhoz viszonyítva eltér a markolata. Tudom, vagy igyekszem tudni, hogy amit csinálok, az korhû, vagy nem korhû, és miért nem. De a "hagyományõrzõ" bandák zöme ezt olyan ívben szarja telibe (Teszem azt, a Karahunos sporttársak, vagy épp a Vukics-féle brancs); ellenben utólagosan próbálja megmagyarázni, hogy amit csinál, az miért úgy volt. ...legtöbben odáig is eljutnak, hogy "KIZÁRÓLAG így volt." Miért? "Mert hogy máshogy lehetett volna, ne legyél már hülye?" Sajnálatos, na. Én nem mondom, marha jól áll rajtuk a bocskai, meg nem is szívesen meccseznék velük fokossal, de az "eszmei" háttér valami félelmetes sötétségrõl tanúskodik. ...és Magyarországon (de talán mindenhol máshol is) VAN ilyenre táptalaj...
Minap néztem egyébként egy bemutatót Ópusztaszeren, a srácot az örege a lováról szó szerint a tökénél vagy a hajánál fogva dobta le, a srác hatszor is visszaugrott a lóra. Na, erre azt mondom, igen - nem a gumikardozás, meg a színpadias mellévágások. =)
talán igazatok van, még egy ok hogy meresszétek a seggetek
Írások se maradtak fel jóformán abból a korból, sõt még késõbbrõl is elég kevés, nagyon hihetõ, hogy ezt meg így teljes egészében tudják, hogy hogyan volt meg mint
Baranta lényege, nem a monitor elõtti kockolás. Mozgás, hagyomány ápolás. Hogy volt e valamikoris olyan, hogy baranta? Szerintem igy soha nem nevezték. Minden kornak megvolt a maga fegyvere, népi fegyvere. Egy parasztgyereknek sem tanították szvsz a lóról való hátranyilazást, de a fokos és a karikás használatát biztos. Maga a baranta elnevezés tuti újkeletü, biztos vukics találta ki ezt a szép nevet. De ezzel sincs baj, hisz összességében tanítják a régi idõk harcát. És kedves Lbn, baranta nem olyan rág van. Régen szinte még járni sem tudott a gyerek, de már lóháton volt. Mit vársz igy ilyenkor egy olyan embertõl, aki tán életében csak iskolában tesi órákon sportolt? Hidd el, honfoglalás korában nem az irodalmi értségire kellett készülni a gyereknek, hanem a harcra.
Tradicionális? A finnugor topic-ból ki indulva, holnapra kiderül tradicionálisan a boszniai piramis építése közben találták ki és két pörgõ rúgás között véstek pár rovás írást a sziklákba.
Ja és az egészet az Atlantisziaktól tanultok, akik Plejádokról jöttek
Na jó csak vicceltem, remélem senki lelkébe nem gázoltam bele.
Nagyon helyes egészségesen élni, ûzzünk harcmûvészeteket, sportoljunk. És ha van magyar, akkor miért ne azt?
Fura dolog, hogy egy olyan dolgot most tökéletesen rekonstruáltak és alkalmaznak, ami olyan régen lett feledésbe merülve, hogy már szinte talán leírások se maradtak róla.
Nagyon sok magyar találmány van a világon, ezt nem is tagadom, sõt büszke is vagyok. De nem ugyanaz a két dolog. A helikopter is félig magyar találmány, mégsem tradicionális magyar jármû, és ugye az atombomba sem tradicionális magyar fegyver :) (és még lehetne sorolni)
Miért nem tudjuk, mi magyarok egyszerûen elfogadni, ha valamihez nem értünk? Miért kell mindennek kitalálni a magyar verzióját, és úgy beállítani, mintha valami õsi dologról lenne szó? Lássuk be: gulyás, csárdás és bikavér, nagyjából ez minden, amit mi adtunk a világnak, mint nép, a többit másoljuk. És ez is több, mint a semmi, sok nép még ennyit sem tud felmutatni.
Magyar harcmûvészet vazz...... Úgy magyar ez, mint "Vidám kínai büfé".
A "Magyar Harcmuveszet" eleg viccesen hangzik:) Ez egy kicsit izzadsagszagu es/vagy eroltetett. De legalabb csinalnak vamalit;)
Azert az a fej feleti felkor rugas, mikozben a masiknal kard van, kicsit eros:DDDDD
a Barantában a legtöbb fegyver is megtalálható, mint a kés, kard, lándzsa, bárd, íj, de hagyományos fegyverek is vannak mint az ostor, fokos, bot.
A Baranta Magyarország leggyorsabban fejlõdõ harcmûvészeti irányzata. Jelenleg 73 helyszínen kb. 2500 fõ gyakorolja a régi magyar történelmi harci testkultúrából táplálkozó technikákat. Egyre több településen indítanak Baranta egyesületeket, amelyek a helyi ifjúság mellett az ott élõ korosztályok mindegyikével foglalkoznak. A Baranta egyik fontos ismérve, hogy gyakorlása nem képzelhetõ el Baranta közössége nélkül. A Baranta harcmûvészet. Harcmûvészetekkel csak az foglalkozik eredményesen, aki életmódszerûen éli meg annak minden tartalmát. A Baranta segít életmódszerûen magyarul élni. Egyik legfontosabb feladata a hagyományos magyar értékek közvetítése az országon kívül és belül egyaránt.
Középtávú tervei között szerepel, hogy az elkövetkezõ 10 évben legalább 3-400 magyar településen elérhetõ legyen és kialakításra kerüljenek azok a regionális oktatási centrumok, ahol az edzõk, felkészítõk képzése, az egyes csapatok edzõtáborai szervezett keretek között folyhatnak, illetve, hogy az arra alkalmas személyek számára biztosítsák a napi 6-8 óra elméleti és gyakorlati felkészülés lehetõségét. Késõbbiekben a Baranta terjedése kapcsán a magyar nyelv és életszemlélet terjesztésével a világ "magyarabbá" tétele a cél.
Szûkebb értelemben a Baranta a IX. század és a XX. század között élt magyarság harci kiképzési formáira épülõ fegyveres- és pusztakezes harcmûvészeti irányzat. Jelentõs szerep jut a Kárpát-medencei mozgásanyag mellett a feltételezett vándorlási területeken alkalmazott harci eljárások, a hasonló életmódközösségeket felépített népek (szkíták, hunok, avarok, türkök, onugorok, kazakok) harci és kiképzési kultúrájának is.
A Baranta (Böllön) mozgásanyagának visszafejlesztésében nagy szerepet játszottak az idegen (elsõsorban Habsburg) uralkodók (birkózást, ökölharcot, vívást, íjászatot, lovaglást) tiltó vagy korlátozó törvényei. A mozgáskultúra egy része így csupán harci táncokban, a pásztor életmódban, vívókönyvekben és mûvészeti ábrázolásokon maradt meg.
A XVI. század elejétõl megindul a magyar kultúra kettéválása. Ettõl az idõszaktól fogva a népi kultúra õrzi csak tovább a magyar sajátosságokat. A nemesi kultúra (a harci kultúrát, mozgásos kultúrát is beleértve) egyre inkább nyugati jelleget ölt. Az ezt követõ idõszakokban már egyre inkább a társadalom perifériájára sodródik a harci jellegû tudásanyag.
A magyar harcmûvészet újjáélesztésére több kísérlet is történt. A két világháború alatt magyar katonatisztek állították össze az elsõ komoly anyagot, amellyel a legénység harci képzettségét és nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodását akarták elõmozdítani. A kutatások eredményeinek néhány eleme a korabeli harci szabályzatokban is megjelent.
Informatika és tudomány
