Az utolsónak köszi. Amúgy, miért lehet ebbõl azt hinni, hogy kamu?
Egyik fontos dolog szerintem hogy mivel még nem éltél még (relatíve) annyi évet, ezért érdemes megérteni hogy nagyon sok dolog áll még elõtted, és ez csak az egyik közülük amin úgyis át fogsz esni. Az ilyen érzelmi oldal persze fontos valakinek, és emiatt az elõzõ mondat talán nem vigsztal, úgyhogy A LEGFONTOSABB DOLOG!, hogy akármi is történik az életben, és akármi is a végkifejlet, arra fordítsd, hogy tanuljál belõle. Mert ha jól sül el, akkor semmi gond, jól estél át rajta, ha viszont rosszul sül el, akkor túlzott általánosítás nélkül is le kell vonnod egyfajta tanulságot, ÉS MÉG EKKOR SEM keseregni kell rajta túlzottan, hanem látni hogy ebbõl több tapasztalatod lesz, és ezt használhatod arra hogy könnyebb legyen késõbb.
Mert ha úgyis a te esete vagy, akkor csak önmagadat kell adnod vetítés nélkül, ha meg nem, és semmi nem jön be nála, akkor lehet nem lennétek jó pár. Persze próbálkozhatsz ha látsz valami reményt az õ részérõl, aztán a végén mondd azt hogy te mindent megtettél, ezzel is jobban érzed magad.
Sziasztok! 13 éves vagyok és van egy lány az osztályban akibe szerelmes vagyok. Az a baj, hogy nem vagyok, jóképû, menõ, swag sem és a menõ öltözködéshez sem értek, azt sem tudom, hol vegyek gatyát. A csajozáshoz sem értek... az a típus vagyok aki alig bír megszólalni, de megtudom, néha röhögtetni. 2 éve jött az osztályunkba, a menõbb csajokkal barátkozott össze akikkel nem túlzottan,de jóban vagyok. Akkoriban elkövettem egy hatalmas hibát: elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé és megtapasztaltam, hogy õ olyan fajta akinek ezt nem szabad ezt megmondani,mert kerülni fog. Utána sikerült beetetnem, hogy csak a haverja vagyok és annyira közel kerültünk egymáshoz, hogy azt mondta én vagyok a legjobb fiú barátja. Akkor azt hittem, meglesz. De akkor egyszerûen megunt és normális, logikus indok nélkül megutált. Utána sikerült kibékülnünk, de azóta néha utál, néha bír. Amúgy õ egy kedvesebb fajta lány, de nem az eltúlozott fajta. Mostanában, gyúrtam, de sehogy sem látszik semmi. Nem jön össze semmi. Szép lány. Ezért is az osztályunkban minden fiú rá pályázik és vannak nálam erõsebb, izmosabb , jóképûbb fiúk is akiket bír. Depressziós, vagyok, de nem megyek orvoshoz, mert nem segítenek sosem. Az öngyilkosságon gondolkoztam meg a fûvön. De füvet nem tudok, szerezni, öngyilkos, meg egyszerûen nem merek, lenni. Mit csináljak? Segítsetek légyszí. Tanácstalan vagyok , hogy hogy szerezhetném meg. :((((( Segítsetek.
Ja... Újév körül épp az járt a fejemben, hogy végre találtam egy pécsi bandát, akiknek a koncertjére szívesen elmennék, nézem õket facebookon, mikor lesz koncertjük, erre egy ilyen post fogad: "Feloszlottunk." :D
off? na nekem olyan sosincs. nem megy, hiába erõlködöm... ezt magyarázta a volt barátom is, és hiába mondtam neki, hogy nem megy. de ez lehet, hogy lány mivoltomból fakad és csak a férfiak tudnak nem gondolkozni...
hercegnõ??? nem kényességbõl nem szeretem. különben is, a hercegnõk szeretik a sportot? mert én igen. inkább az, mint a fõzés... viszont sokáig aludni szeretek, nagyon is:P
nem:) azt nem mondom el, hogy milyen helyzetben:D de szerintem annyira nem rémes, ha az ember sokat gondolkozik (elvégre a kenyeremet is ezzel fogom majd keresni:P); csak idõnként. viszont tényleg vannak olyan helyzetek, amikor legjobb lenne egyszerûen kikapcsolni az agyamat egy gomb segítségével és csak akkor vissza, ha le van tudva az ominózus dolog...
ezt értem. bár szerintem ki lehet érdemelni, legalábbis nálam már érdemelte ki egy bizonyos személy... viszont azt nem értettem a kommentedben, hogy ha õ nem tudta lezárni az elõzõ kapcsolatát, akkor mért õ kérdezõsködött... na mindegy, ehhez nincs is közöm...
Ha valaki fél attól, hogy megsebzõdik, nem tud bízni a másikban, olyanra nem érdemes energiát pazarolni. Ahogy kedves olvtárs írta: Bizalmat nem lehet kiérdemelni, csak elbukni.
bocsi. (de én nem vagyok a barátnõd:P) csak mondanod kell, és akkor nem kérdezõsködöm. de nem értem, mi köze egymáshoz a kettõnek. mármint hogy "Túl sokat kérdezett, és nem tudta lezárni az elõzõ kapcsolatát"...
nem értek hozzá, csak én nem szeretem feladni. az elkövetett hibákat nem lehet eltörölni, de próbálkozni mindig lehet, hátha lesz még belõle valami jó. én így látom. és meg tudok õrülni a fafejû, értetlen emberektõl, akik rögtön feladják, amikor az elsõ negatív élmény megtörténik...
nem félig, hanem idõlegesen. amit aztán megcsomózol, de nem biztos, hogy olyan lesz, mint elõtte. vagyis majdnem biztos, hogy nem lesz olyan, de hasonló még attól lehet. mindig meg kell próbálni...
attól függ, mi nekik a szerelem. érdekes ettõl a hímnõs-léttõl... különben meg, ha wikipédiában nézed meg a csigákat, ott is párzó csigák vannak a képen. ebbõl látszik, hogy az egész világot a szerelem, szaporodás és társaik irányítják. de azért, én örülök, hogy ember vagyok és nem állat:)
Én csak jót akartam nekik. :( :P De gondolj bele, ezek a szituációk már ilyen kiskorában is elülteti az ember fejébe a dilemmát, h. a direkt segítés nem mindig segítség. :)
na, így tanulsz te szociális munkásnak, hogy az élõlényeket se hagyod békén?:D
Amikor ovis voltam egyszer láttam vmi gyerekeknek szóló bioszkönyben, h. hogy párosodnak a csigák, utána azzal baxtattam a szerencsétlen párákat, h. egymásra tapasztottam õket, és vártam, h. csinálják, de soha nem jött össze. Mindig csak összenyálkázták egymás házát. :D
Informatika és tudomány
mert én igen. inkább az, mint a fõzés... viszont sokáig aludni szeretek, nagyon is:P
takarítás közben meg általában zenét hallgatok...
