Egy barátom, aki már nem él köztünk, csinált egy érdekes masinát. Az alapötletet a TVbõl vette. Budapesten egy kis nézettségû mûsorban volt egy beszélgetés. Beszéltek egy bizonyos géprõl, amibe ha tárgyakat tesznek, el lehet tüntetni vele. A mûsor után bement a TVhez. Nem tudom melyik adó volt, de nem az MTV az biztos. Ott kivel beszél kivel nem azt nem tudom. Ez a kilencvenes évek legelején volt. Volt neki egy kapcsolási rajza egy ilyen géphez, amiben két nagymenetszámú tekercs volt egy egyszerû áramkörrel. Ezt teljesen átalakította, és hat tekercs lett helyette. A hat tekercsnek teljesen egyformának kellett lennie(méretek, induktivitás, menetszám) Ezeket síkba körbe rakta teljesen egyenlõ távolságra. Elmondta nekem az egész mûködését, de már nem emlékszem teljesen rá. A tekercseket az áramkõr nem egyszerre kapcsolta, hanem egy adott sorrendben. Az idõzítést nem félvezetõvel oldotta meg, hanem valami más módszerrel. A tekercsek egymáshoz képest szinkronba voltak, de meg volt a jelentõssége annak, hogy mennyire volt a "startjuk" egymáshoz képest. Ha sikerült behangolnia, el tudott vele tárgyakat tüntetni. Láttam egy csavarhúzót, aminek a fele eltünt. Olyan volt, mintha késsel vágták vola le az egyik felét. Elmondása alapján egy erõsen lapított területre koncentrálódik ez a jelenség. Én sohasem láttam a gépet mûködni, e azt láttam, hogy a mûhelyasztalából több részen mintha korongszerû hiányok lennének. Ezt a gépet hulladékmegsemmisítõnek akarta, de aztán kiegészítette egy másik dologgal. Vett 2 Wolfram rudat. ezeket elég közelre tette egymáshoz. Tett köréjük két darab nagyon erõs hangszóró mágnest. Úgy nézett ki kicsit mint a mikrohullámú sütõ magnetronja.
A két Wolfram elektródára néha nagy áramot kapcsolt. Ezek hatalmas kondikról mentek. Volt közte Elektrolit, fólia és kerámia is. Mindegyik LOW ESR kivitel volt. Az üzemi feszültség ha jól emlékszem 427 volt. A kapcsolást többféleképpen oldotta meg. Volt neki sok hatalmas orosz heggesztõgép tirisztora, ami több ezer ampert is todott kapcsolni. Volt Rettentõ dinamikusan (hi DI/Dt) impulzustirisztora meg ugyanilyen fetje is. egész nagy tömbök is. Volt sok nagyáramú nagyteljesítményû RF tranzisztora, és néhány hatalmas tirátronja is. Volt kb 2000 wattos nagy toroidja is, azzal csinálta a 427 voltot. Amikor impulzus szerûenrákapcsolt a wolframrudakra, akkor rettentõ gyors diódákon is átment az áram. Ív keletkezett, de mindjárt meg is szünt, mert úgy voltak a kondik kapacitásai számolva. Késöbb a tirisztorok helyett mentek az RF tranyók, akkor precízebb volt az ívek idõzítése. A lényeg, hogy a két mágnes miatt a nagyon rövid idejû ívbõl egy kis gömbvillám keletkezett. Kis továbbfejlesztész után nagyon tartós göbvillámok keletkeztek.
Úgy csinálta az egészet, hogy a gömbvillám a 6 tekercs özepe felé haladjon. Amikor igy indíttotta a gépet, az eltüntetendõ tárgy egy idõre eltünt, majd újra elõkerült.
De rettentõ érdekes volt. Eltönt mondjuk egy csésze kb 20 másodpercre, majd újra viszajött. Elvitte a csészét, és öntött bele magának kólát. Miközben issza a kólát, látja, hogy hirtelen megint ott az a csésza a gép közepében, amibõl akkor éppen ivott. Kb 20 másodpercig látta a csészét. Nem volt nehéz összerakni, hogy sikerült idõben elküldennie. Rájött, hogy az az egész lényege, hogy a tekercsek egymáshoz képest milyen szinkronban vannak, úgy lehet az elõreviteli idõt állítgatni. De nagyon veszélyes volt a gép, mert minél inkább elõrébb vitte az idõbe, annál nagyobb volt a térben is az áthelyezõdés. Pl jópár méterrel arréb keletkezett. Nyilván ez halálos is lehetett volna.
Avval kezdett el szórakozni, hogy kis diktafont és egy kis rádiót küldött elõre az idõben, hoy meghallgasa, mit fog mondani a rádió. Minél nagyobb térfogatú-tömegû tárgyakat akart elõreküldeni, annál komolyabb teljesítmény is kellett a tekercs oldalon. Kerámia adókondikat és vákumkondikat használt rezgõkõri oldalon. 100 KW os teljesítmények is megjelentek a rezgõkõrben. Voltak olyan részek, ahol ezüst szálakon és litze huzalokon ment az áram.
Nagyon lelkes volt, de egyszer csak abbahagyta az egész fejlesztést, nem tudom mi történhetett. Új helyre költöztek egy panelházba, ahová nem engedte meg a felesége, hogy magával vigye a mûhelysarkát. Az összes cuccát nekem adta ingyen, ami ehez a géphez kellett. Sajnos 2 éve a feleségem lomtalanított, és a hat tekercs meg a vezérlõ eltünt. A többi cucc megvan. Nem adom oda senkinek, nem adom el semennyiért, mielõtt még valaki megkérdezni. Viszont ha megmondjátok hogy kell ide képet feltenni, szívesen csinálok képeket a megmaradt cucokról. Mailt nem küldök senkinek, személyes adatokat, neveket, helyeket, idõket ne kérdezzetek, semmit se mondok. Valahol megvan a kapcsolási rajz is, abból újraépíthetõ az egész. Szívesen feltöltök ide képeket mindenrõl, amiket a barátom ehhez a géphez használt vagy ehhez vásárolt de nem épített be.
Meg is van. A rádiotechnika 91/4es számot kell megnézni. Fenn a neten mindenféle torrent oldalon. Ott van a legalapabb verziója. Annyi, hogy ami ott van lerajzolva, ha azt pont úgy megcsinálja valaki, nem fog mûködni. Valamiért kell bele még egy darab alagútdióda, és 2 db orosz rh zajdióda. A zajdiódát ha jól értettem olyanra használta, hogy valami anyaglétezési szinkronra igazítson. Úgy magyarázta nekem, mintha nem mindig lenne a világ, csak szakaszosan. És ha ezt a szakaszosságot szinuszjelként rajzolnánk, akkor jó tudnunk, hogy éppen hol vagyunk, felfutóél, csúcs, lefutó él. Az alagútdióda meg valami olyasminek tán, hogy elõvolt feszítve mikroamperekkel, és negatív karakterisztikájú területen üzemelt. Ez is gondolom valami szinkronhoz kellett. Olyan szkóppal dolgozott, ami egy régi magyar gyártmányú. Ez is itt van nálam. Kétsugaras 30 Megás szkóp EMG1553, annyi a különlegessége hogy valósan kétsugaras,külön idõzítéses, mindent külön lehetett rajta állítani. Így kellett két jelet egymáshoz képest eltolni valamiért. Az újságban levõ néhány kondi állítható 22pf légtrimmerrel lett helyettesítve.
A két zajdiódát úgy használta régebben, hogy véletgenerátort akart csinálni. A kettõ egy-egy detektor volt, és volt egy "értékszorzó" áramkõr. A végeredmény egy valós véletlengenerátor lett. Nekem mutogatta ezt még régebben, és rá volt kötve egy piros led. úgy volt hangolva, hogy a piros ledet annyira hajtotta, hogy kb 50%kitöltési tényezõjû négyszögjelet adott rá. Mutogatta, hogy a gondolatával tudja befolyásolni, hogy halványabban vagy erõsebben világítson a led. Lehet hogy az amerikai korszerû(több mint 25éves) gondolatvezérelt repûlõk vezetõ sisakjába is ilyesmi elven megy az irányítás.
Csak még járnak hozzá kikötések. Például, hogy fénysebességen értendõ mindez. Mivel pedig fénysebességre nem tudunk anyagot gyorsítani, semmit sem éra képlet.
E=mc2, ezt a képletet le lehet úgy fordítani, hogy az energia nem más, mint az anyag "szabad" formája, illetve az anyag nem más, mint az energia "kötött" formája?
Ez igaz, de csak a földfelszínen tartózkodó szemszögébõl :) A földkörüli pályán keringõ ûrhajós órája ugyanolyan sebességgel jár a saját szemszögébõl. Az õ nézõpontjából a Földön állomásozó óra jár gyorsabban.
a logódban (az elõzõben) mohójojó volt /kép 1/ a pindúrpandúrokból /kép 2/, ami egy rajzfilm. mohójojó a pindúrpandúrok ellensége, nagyon okos és körmönfont, mert nagy agya van, viszont kib@szottul gonosz. látom neked sem volt gyerekkorod
(egyátalán hogy lehet h valaki a saját logójával nincs tisztában?)
egyébként ajánlom a relativitáselméletet, mármint tényleg, úgy igazán, következményeivel és csodáival mindennel együtt megérteni, sajnos ehhez a wikipedia meg ilyenek kevesek, de ha ez megvan utána óriási élmények jönnek :D
ez nem így van a Föld körül keringõ ûrhajóban az idõ gyorsabbak telik, mint a földfelszínen
Bizonyított tény, hogy egy a föld felett bizonyos távolságban keringõ ûrhajón attól függõen gyorsul vagy lassul az idõ, hogy a föld forgásával megegyezõ, vagy ellenkezõ irányban halad. És ez annál szembetûnõbb minél távolabb kering az ûrhajó. Ekkor hol marad tér-idõ összefüggés?
Szerintem abszolut nincs külön idõ. Az idõ csak az anyag változását jelöli. Feltételezzük, hogy a falióra mér valamit, pedig csak a mutatói mozognak, ezt az anyagi változást neveztük el idõnek. Ez csak az én saját bejáratú kis elképzelésem. :)
térnek és idõnek egyben van értelme, téridõként, ez van sajnos:D nem a méret a lényeg, hanem a tömeg/anyag/energiamennyiség
természetesen "követi" bár ez nem így elég hülyén hangzik, de pl. egy tengerszinten fekvõ indiai faluban lassabban járna ugyanazon óra, mint egy több ezer méteren levõ nepáli kolostorban..
kíváncsi lennék rá, hogy a tér és az idõ valóban elválaszhatatlanok-e egymástól mivel bizonyítottan minél nagyobb tömegû egy objektum, annál jobban görbítiti a teret. persze a nagyság csak mint fogalom értendõ. mert egy parányi fekete lyuk is lehet óriási tömegû. ekkor az idö görbülete követi a teret? és mi van a fénysebesség esetén? a tér marad, az idõ változik?
Egyébként elhiszed, (amit már sokszor elmondtam) hogy még a te életedben kiderül minden a(z): - gömbvillámokról - auráról - állatok megérzéseirõl - ufóészlelésekrõl - mi van még?..asszem ennyi. És ezután mi lesz? Az emberek elkezdenek olvasni:D...talán
Jó akkor pontosan megfogalmazva vannak számomra igazolt dolgok, amiket tudomásul vettem. Meg van amikben hiszek. Ami számomra beigazolódott, azt tényként kezelem, amiben hiszek azt meg hitként. OK?
Igazolt? Egy egyén életében igazolódhat olyasmi, ami nincs tudományos cikkekben leírva. Ha abból indulnak ki, hogy mi lett publikálva, tudósok által igazolva, akkor nem biztos hogy annyi kérdésre kapnak választ amennyire várnák. Aszem ennyi. Elõfordulhat, hogy számomra igazolódott olyasmi, amit más el sem mer képzelni, de nem akarok megint vitát. Beteg is vagyok, meg fáradt is.
Nem annyira, mint itt páran. Pár "be nem bizonyított" dolgban is hiszek. Ennek ellenére érdekel a tudomány, csak alapból kicsit kételkedõ fajta vagyok, olyan felfedezõ típus. Jobban érdekelnek a meg nem fejtett rejtvények, mint a szájba rágott sablonok.
"De az elõrejelzés lehetséges, ahogy te is mondtad, bizonyos határok között belepillanthatunk a jövõbe. A reális elõrejelzést ne csak a pontosség szemszögébõl vizsgáld! A pontosság együtt jár az elõrejelzés idõtartamával. ..."
Pontosan ezt próbáltam kifejezni a puskagolyós analógiával. Minél távolabbi idõpontra próbálod meghatározni az aktuális helyzetét, annál valószínûbb, hogy csökken a pontosságod.
A világegyetemet természetesen nem gondoltam komolyan, csak egy sarkított példa volt :) De egy külsõ hatásoktól nagymértékben "mentes" mikrovilágot létre tudunk hozni, ahol egy sor körülmény beszabályozható. Ha ezek állandó mértékûek, akkor nem játszanak változtató szerepet a mikroklímánkon belüli jövõ alakulásában.
Eslõ sorban van a hiba: "Képzelj el egy programot egy számítógépen, amely képes arra, hogy az univerzum összes részecskéjének elhelyezkedését és mozgását modellezze"
Ilyet nem tudsz csinálni. Az információt hol tárolod? Kicsit egyszerûsítve megpróbálom elmagyarázni: Ha mondjuk merevlemezen akkor egy csomó atomot el kell használnod, hogy egyetlen atomot modellezhess, és nagyon sok atom van a világban. A legegyszerûbb iformációtárolási forma az lenne, ha megcsinálnád a tükörképét, mert így csak 1 atomba kerül az információ tárolása. Ha ezt elkezded alkalmazni, gyakorlatilag a világot át kell rendezned 2 szimmetrikus részre. Így az egymásra gyakorolt hatásuk is kiküszöbölhetõ:D Nekiállnál? A világot leíró modell a legkisebb probléma. Az információ tárolásán megbukik a dolog. De az információ begyüjtése is lehetetlen feladat, azt már nem részletezném, képzeld csak el. Tehát nem láthatjuk a jövõt semmiképp.
De az elõrejelzés lehetséges, ahogy te is mondtad, bizonyos határok között belepillanthatunk a jövõbe. A reális elõrejelzést ne csak a pontosség szemszögébõl vizsgáld! A pontosság együtt jár az elõrejelzés idõtartamával. Minél távolabbi eseményrõl akarsz információt szerezni, és minél pontosabbat, annál nagyobb területet kell feltérképezni. Olyan dolgokról kell információt gyûjteni amik az eseményt befolyásolhatják a kívánt idõtartamon és pontosságon belül. Ezt feldolgozva azt is meg lehet mondani, hogy az elõrejelzésnek mekkora a beválási esélye.
Aludj jól! És ne foglalkozz vele, ha két böhömnagy patás oroszlánfejû gorilla vicsorog rád a sarokból tüzes lángokat fujkálva, csak jóéjt akarnak kívánni neked :D
A rovarok a relatíve kis szárnyfelület miatt sokat kell csapkodjanak a szárnyukkal, hogy a levegõben tudjanak maradni. Ez eléggé megterhelõ számukra. Így ha a közelgõ esõ miatt légnyomás megváltozik, "leesik", akkor ugyanazon légmennyiség megmozgatása nagyobb energiájukba kerül, amit nem hajlandóak tartósan kifejteni, ezért repkednek olyankor földközelben.
A zenét nem tudod elõre kitalálni, ha véletlenmódban van a lejátszó. Ez a jelenség nemcsak itt, hanem sokfelé megfigyelhetõ: pl. valakinek fáj az egyik ujja. Napjában 3x beüti, a következõ felkiáltással: "Baccameg, mindig a fájós ujjamat ütöm be!" A többit miért nem? Nos, a többit is ugyanannyiszor üti be, csak az nem tûnik fel neki. Egy bizonyos nagyságú ütés egy normál ujjra fel sem tûnik, ha az ember el van foglalva valamivel, nem tûnik fel neki, észre sem veszi. Viszont ha ugyanekkora ütés éri egy az átlagosnál jóval érzékenyebb, fájós ujját, az természetes, hogy hirtelen belehasít, lüktetni kezd, így tényleg úgy tûnik, mintha mindig csak azt az ujját verné be.
Ugyanez jellemzõ a zenére is: van 11 zene az albumon. Érzem, hogy most a We well rock You c. alkotás fog elkezdõdni. Ha nem az jön, rá se rántok, nem tûnik fel, mert ez sokkal gyakoribb (10x gyakoribb). Viszont ha "beesik" a We well, akkor az feltûnõ, és jön a "húúú de megéreztem" érzés.
Az út felismerése (tipikus deja vu érzés) egy picit másabb. Az agyunk mintavételezéssel mûködik. Mintet vesz a látottakból, hallottakból, és ezek alapján ismeri fel a minket körülvevõ környezetet, ezek alapján emlékszik. Pl. látok egy asztalt, aminek négy függõleges lába van, és egy nagy vízszintes lapja a tetején, valamint nagyjából 1 méter x 2 méteres. Az agyunk megjegyzi a formáját és arányait. Ezután ha látok egy másik asztalt, akkor képes vagyok azt felismerni, függetlenül attól, hogy az másféle színû, másféle anyagból van, más helyen van és még a mérete is más. Viszont arányaiban nagyjából megyegyezik az általam megjegyzettel, és a környezet is hasonló amiben elhelyezkedik (konyha, szoba, mellette székek, rajta terítõ esetleg). Ha ugyanezt az asztalt oldalára borítva látom valahol egy erdõben szürkületkor, még akkor is viszonylag könnyen felismerem, pedig ott már se a környezetre, se az elhelyezkedésére nem tud támaszkodni az agyam. Viszont ha úgy látom, hogy a négy lábából kettõ a lapjába van szúrva, a másik kettõ meg két darabba van törve és ráragasztva a lapjára, valamint az egész asztallap meg van görbítve mint a horgászbot, és ez az egész egy villanyoszlop tetejére van erõsítve, akkor már nehézségekbe ütközhet agyunknak a látott tárgy felismerése.
Mivel az utak sokfelé hasonlóak (kétoldalt fák, rajtuk keresztül átszûrõdik egy kis falu képe a doboldalban, templommal, az út szélén 50 méterenként a fehér jelzõoszlopok, út közepén a csíkok, stb.), így rengeteget lát belõle az ember, az agy rengeteg hasonló kép alapján készíti el a saját maga számára felismerhetõ mintázatot. Ezt aztán a sokfélesége miatt bármikor elõ tudja szedni, déja vu érzést keltve bennünk ha hasonló helyen járunk.
A PC-játékra is megvan a magyarázat, csak már fájnak az ujjaim és nincs kedvem leírni :D
Na igen, a tudatalatti világa érdekes. Pl. a fantomfájdalomnál a tudat tudja, hogy nincs egy végtag, de a tudatalatti, az agy emlékszik még rá, "tudja" milyen volt, amikor onnan is érkeztek impulzusok. Tudat alatt tudja és reprodukálja, hogy volt. Tudná azt is, hogy lesz? Á nem kell rá válaszolni, csak költõi kérdés...
egyébként a madarak "jövõérzékelése" is csupán a folyamat elsõ sodrásának megérzése. mindenképpen ingert kapnak, nem a semmibõl érzik meg a katasztrófát. vsz. megváltozik a mágneses tér
Sztem ez egy furcsa dolog, de a legvalószínûbb magyarázat az, hogy láttad már elõtte a képet (vagy valami nagyon hasonlót hozzá), de tudatosan nem tudsz rá visszaemlékezni. Se a képre, se az idõpontra, se a helyszínre. Egy példa: Utazol valahová apuddal, kocsival. Te vezetsz, és épp beszélgettek valamirõl, ami mindkettõtök figyelmét leköti. Közben kinézel az ablakon, látod az elsuhanó fákat, bokrokat, a távoli felhõket, amint épp esõfüggönybe burkolják az egyik távoli hegyvonulatot. Közben elsuhantok egy reklámtábla mellett, amin reklámoztak egy képkiállítást, és épp ez a kép van felfestve ízelítõnek. Tkp. fel sem figyelsz rá, hiszen csak átsuhant a látókörödön, és amúgy is épp apud mondókáját hallgatod. Mégis, a tudatalattidban megragad a kép, mint minden más (ezt használják ki egyébként a reklámokban, médiában, ez egy bizonyított dolog már). Az pedig csupán a véletlen mûve, hogy épp öt nappal az azóta eltûnt kép megtalálása elõtt álmodsz ezzel a képpel. Ha nem öt nappal, hanem öt hónappal elõtte álmodtál volna a képrõl, akkor eszedbe sem jutna összekötni az álmot a két évvel késõbb megtalált képpel.
Nekem ez a magyarázat sokkal kézenfekvõbb, logikusabb és hihetõbb, minthogy a jövõérzékelésnek tulajdonítsam. Ettõl függetlenül létezik jövõérzékelés, csak nem ilyen formában: bizonyos madarak képesek elõre érzékelni nagyobb természeti katasztrófákat, pl. földrengéseket.
ezért írtam ezt. "SchumiBacsi - 2009. április 20. 17:03:16 Döbbenetes... Ha már dejavu, nekem is voltak érdekes szituk: a telefon "elõérzése" nem annyira jellemzõ nálam, de a következõ zene, igencsak gyakori. Olyan is elõfordult hogy utazva, valahol az országban, soha nem látott helyeken át, ismerõsnek tûnt a környezet, pedig SOHA nem voltam ott. A legrémisztõbb viszont az volt amikor játszottam egy máig kedvenc PC játékkal, és egy pályarésznél egy az egybe tudtam mi jön, pedig se demót, se bemutatót nem láttam róla. Ez igencsak érdekes··"
Képzelj el egy programot egy számítógépen, amely képes arra, hogy az univerzum összes részecskéjének elhelyezkedését és mozgását modellezze. Ezen kívül ismeretében van minden olyan kölcsönhatásnak, ami csak atomok és részecskék között lejátszódhat, figyelembe véve bármilyen mértékû nyomást, hõt, mágneses teret, mindent ami csak hatással lehet egy részecske viselkedésére. Namost, ha van két idõpillanatod, és hozzá tartozó két képed (egy kép = az univerzumunk minden alkotórészének pontos tér- és idõbeli elhelyezkedése), akkor könnyen kiszámítható a két állapot közt lejátszódó változás mértéke. Minél rövidebb a két állapot közötti idõszelet, annál pontosabban modellezhetõ le egy adott részecskecsoport által megtett út A-ból B-be. Valamint minél több a kép, annál gyakoribb a mintavételezés, ismétcsak a pontosság javára.
Ha ezt mondjuk egymillió éven keresztül vizsgálod, másodpercenként egymillió képet rögzítve, akkor kábé egymillió kilences pontossággal meg fogod tudni határozni az elkövetkezendõ egy másodpercre a világunk összes történését. Ha növeled a jövõbelátás idõtartamát mondjuk egy órára, akkor a pontosság lecsökken mondjuk százezer kilences pontosságra, ha pedig egy évre növeled, akkor lesz egy kilences pontosságú az elõrejelzésed.
Analógia: egy kilõtt puskagolyó röppályája. A lövéstõl számítva 1 percig repül, ennyi az idõtartam (világegyetemünk születése és halála közti idõmennyiség). Semmit nem ismersz a kísérlet körülményeirõl: sem a skuló induló sebességét, se az anyagát, se a közeget amiben halad, se a gravitációs hatásokat, semmit. Viszont van egy fényképezõgéped, amivel mondjuk másodpercenként 1000 képkockát tudsz rögzíteni, de csak az elsõ 10 másodperc folyamán. Hiába nem ismersz semmiféle körülményt, mégis, a felvételek alapján a 11. másodpercre 99,99%-os-an meg tudod határozni, hogy hol fog elhelyezkedni a térben a lövedék. A 15. másodpercre már csak 99,6%-os lesz a pontosság, a 30. másodpercre pedig már csak 95%-os. Ahogy halad elõre a kísérlet az idõben, természetesen úgy romlik a pontosság is.
Nem volt ilyen élményem, a dejavu pedig nem ezt jelenti. Konkrét álomképrõl beszéltem az elméleti példában, nem arról, hogy olyan érzésed van, mintha már....Hé azért mert nyitottabb vagyok nálad még nem kell belõlem SG-mumust csinálni, se rámkenni olyasmit ami meg sem történt. Egyébként meg befejeztem az off-ot.
Na konkrét példa: "megálmodok" egy festményt, amelyet a büdös életben nem láttam még, 5 nap múlva a televízióban pont egy mûsorban azt a festményt mutatják, mint most megtalált elveszett mûremeket melyrõl nem tudtak. Ez szerinted pontos jövõérzékelésnek minõsül? Csak elméletileg...Vagy te mit nevezel pontosnak? Csak kérdem, hogy megértsem szerinted mit jelent ez a fogalom...
Nem számítható ki. Ez biztos. Még akkor se, ha minden elõre meghatározott. Képzeld el, hogy van egy világod aminek az alkotóelemi szabályosan "teszik a dolgukat" semmi olyan nem történik aminek nem kell megtörténnie. Ha ki akarod számolni a jövõt, mérned kell. Mivel minden kapcsolatban áll mindennel, mindent meg kell mérni, és rögzíteni az információt. Ilyet sajnos nem lehet. Egszerûsíteni kell. Csak körülbelül tudhatjuk a jövõt. Minél pontosabb a modell, annál jobb a jóslat. Néhány tudomány egész látványos dolgokra képes. Pl. a meteorológus egész jól jelzi az idõjárást, és egy statikus is elég jól meg tudja mondani, meddig biztonságos még egy épület, az orvos meg sejti mennyi van hátra egy halálos betegének, stb...
már megint másról beszélsz. a pontosan elõrejelzés az nem azt jelenti, hogy -esni fog az esõ -2:1-re nyer a mencseszter -3 év múlva meghal a szomszéd kutyája
hanem: az anyag alkotói, részecskék megfigyelhetõ mozgása alapján egy olyan modell létrehozása, ami a megfigyelt és igazolt törvények következtében alkalmazható, leképezhetõ a jövõre..ezáltal minden világosan és kristálytisztán determinálva lenne
Szerintem kiszámítható a jövõ. A módszer is megvan rá, csak jelenlegi technológiánk mai leggyorsabb számítógépei is csupán annyit érnek ez ügyben, mint a kõbaltás õsember maréknyi tigrisfoga meg kavicsa.
a jövõt PONTOSAN érzékelni lehetetlen, én errõl beszéltem. Ebben spec tévedsz. Érzékelésrõl írsz, nem számításról. Mellesleg akkor aki erre képes az tudományosan nem létezik szerinted? Ne játszd már meg szerintem, mint a tudományos hírek topicban volt is szó róla a tudományt nagyon is érdekli ez a téma és nem tartja ÁL-nak. Te nem olvastad az errõl szóló cikket?
Félreértettük egymást, de ami itt folyik mint annó tudományos felfogás az nem egyezik az én felfogásommal. Attól, hogy egy jelenséget nem tudok szép hosszú tudományos idegen szavakkal meg képletekkel leírni még érthetem, lehet jobban is mint más. Se nem pesszimizmus, se nem miszticizmus. Semmi gond én is kökemény realista voltam, míg meg nem történtek velem bizonyos események. Bárkivel elõfordulhatott volna...
mutasd meg hol tévedek. a jövõt kiszámítani lehetetlen, ez szent és sérthetetlen, nem én találtam ki, nem az ujjamból szopom amiket írok, ez egy tudományos topik...
nem tehetünk arról, hogy lövésed sincs a témáról, és amikor felvetsz még ezerféle más dolgot még a mi számlánkra írod..
mellesleg én is csak egy közgazdász vagyok, csak érdekelnek a természettudományok na most képzeld el mi lenne ha egy fizikussal kellene ezekrõl a dolgokról beszélj. valószínû már bannoltak volna :_D:_D
És ráadásul totál megbízhatatlannak mondot tapasztalatra alapoztam. Na meg szubjektívre, na meg nõ is vagyok. Na sziasztok fiúk. Legközelebb azért nem kell egy nem szakfineszt lehurrogni. Mással azért majd ne játszátok le, légyszííííí.
Sorry érte, csak egy tudományos eszmecserében a mondanivaló értelmének kicsavarása, ellenkezõ értelmûre fordítása nagyobb bûn mint az anyázás :) Az onnantól nem tudomány, hanem politika :P
a jövõt PONTOSAN érzékelni lehetetlen, én errõl beszéltem. az a baj, hogy egyáltalán nem is érted, mirõl is szól a dolog. más kiszámítani meg más elõrejelezni, körvonalazni.
mondtam már, hogy ez kvantummechanikai dolog 110-es hozzászólás, olvass utána, vannak dolgok amiket nem lehet hétköznapi nyelven elmagyarázni, de ha utánaolvasol és nem értenéd megpróbálhatom, de az már nem az igazság lesz _D:
Na ez megint olyan, mint közölted, hogy lehetetlen a jövõt érzékelni, most meg több cikk meg mérés is arra utalt, hogy nem is annyira lehetetlen. Túl szkeptikus vagy, vagy jól játszod, mindenesetre átestél a ló túloldalára.Sztem.
én a Földrõl beszéltem. az emberi léptékekrõl. amit észreveszünk, érzékelünk.. ez még kb. ennyi idõ, ha nem kevesebb, annyira felgyorsult a technológiai fejlõdés és az információáramlás. a többi ismeretlen dolog ezután csak annak lesz ismeretlen, aki eljut addig, hogy "tudjuk, hogy mit nem tudunk"
Na akkor, ha nem téridõgörbület okozza tárgyak eltûnését GV eseteknél és elõkerülését máshol, akkor micsoda? Nem off. Vagy igen? Attól, hogy nem tartjátok hiteles beszámolóknak az ilyen eseményeket még lehetnek igazak, és ha igazak, akkor mi van? Elméletileg?
És valyon a tudomány megismertetni igyekszik-e majd a világot a mindennapi emberekkel, vagy eltitkolni a nem elméletbe illõ felfedezéseket, nehogy mi szegény egyszerû emberek összezavarodjunk? Hiszen a miszticizmus pont abból ered, hogy nem tudunk a bizonyított tudományos magyarázatról, vagy nincs is ilyen. Bárki életében történhet bármikor olyasmi amire nem talál magyarázatot, lehet 30-40 év múlva is. Totál logikátlan amit írsz, bocs. A világ, a természet nem hagyja feltétlen magát, csak mert te, vagy bárki matematikai rendezettséggel szeretné hogy mûködjön és kiszámíthatóan. Ez van.
Tárgyak spontán eltûnése ennél sokkal gyakrabban is elõfordul. Nekünk volt két "kisebbségi" az osztályunkban, na ott elég gyakran történtek ilyen spontán eltûnések, fõleg radír, ceruza, toll, vonalzó, meg ilyesmik voltak a szenvedõ alanyok... :D