Kedvenc metál mûfajom a Thrash metál, és nem találtam korábban ilyen topicot (illetve egyet de az se kifejezetten ezzel a mûfajjal foglalkozott), ezért csináltam, és várom az infokat (Thrash bandák fellépései, hírei, kiegészítések stb...).
Aki nem ismerné itt a története.
A thrash metal a metal egyik részmûfaja. Az 1980-as évek elején-közepén alakult ki többé-kevésbé egymástól függetlenül az USA-ban illetve Európában.
Legegyszerûbb megközelítésben a hardcore punk és a heavy metal keveréke, de a mûfaj igen nehezen kategorizálható. Ami többé-kevésbe általánosan jellemzi a mûfajt, az a sebesség, a gyors, és komplex gitárriffek a power akkordok (kvint) szinte kizárólagos használatával, és a „palm-muting” technika gyakori alkalmazása, agresszív ének (sokszor üvöltés), technikás, intenzív dobmunka, a duplalábgép/duplázó sûrû használata, valamint a gyakori tempó és ritmusváltások, és a mûfaj nevét is adó tört ritmusok gyakori alkalmazása.
Kialakulása
A stílus gyökerei már a 70-es években fellelhetõek. A Queen 1974-es Stone Cold Crazy dalát a legtöbben a legelsõ thrash metal mûnek tartják (ehhez hasonló az Ogre Battle is). A Black Sabbath 1975-ös Symptom of the Universe dalának elsõ riffje az egyik legelsõ thrash riffek egyike.
A thrash elsõ konkrét elõfutárai a 80-as évek legelején tûntek fel, mikor az 1970-es évek heavy metal bandáit már sokan nem tartották elég gyorsnak, vadnak. Ezzel együtt sokan nem tudtak sorsközösséget vállalni a mûfaj fokozatos kommercializálódásával, valamint az akkoriban hitelét vesztett hippimozgalommal. Ugyancsak ebben az évtizedben erõsödött fel a hidegháború, ezért az akkori nyugati világ fiataljainak egy részére rátelepedett egyfajta „világvége hangulat”. Ebben a légkörben újult meg a metal zene, egyre inkább agresszívabb irányba tolódott el zeneileg, és szövegileg is. Fontos persze hozzátenni, hogy ez a metal szubkultúra jelen cikkben tárgyalt részére jellemzõ leginkább, a thrash-sel párhuzamosan kialakultak jóval könnyedebb mûfajok is, mint például a glam rock (ld. a Mötley Crüe sikereit).
A thrash párhuzamosan fejlõdött a speed metallal, de míg a speed leegyszerûsítve úgy jellemezhetõ, mint neoklasszikus metal zenébe integrált hardcore, és crustcore, addig a thrash zenekarok zöme a kezdetekkor inkább hardcore-t játszott metal riffekkel vegyítve. Ahogy Jeff Hanneman, a Slayer gitárosa mondta: „Mi brit heavy metal, és punk vagyunk egyszerre. Ez a két stílus fúziója.”
A Motörhead által inspirált nevû Overkill zenekar 1981-ben kezdte meg mûködését, akik még ebben az évben írták meg az Unleash The Beast Within címû dalukat, melyet sokan az elsõ thrash metal számnak tartanak. A Metallica is ebben az évben jött létre, az õ stílusuk is igen agresszív volt a kezdetektõl. Az 1982-es évben jelent meg a Venom Black Metal címû albuma, ami az egész színtérre jelentõs hatással volt, elõdjével, a 1981-es Welcome to Hellel együtt, habár a Venom maga nem volt thrash, inkább a „Motörhead-stílust” játszották durvább változatban.
Az elsõ thrash demonak széles körben a Metal Church Red Skies címû 1981-es kiadványát tartják. Õket a Metallica követte 1982-ben a Power Metal demojukkal, majd az 1983-ban kiadott elsõ teljes albumukkal, a Kill 'Em All-lal.
A thrash aranykora
1984-re a thrash metal „pályája” felfelé kezdett ívelni, ebben az évben jelent meg többek közt a Slayer Haunting the Chapel címû EP-je, melynek elsõ száma, a Chemical Warfare már egy színtiszta thrash szerzemény volt. Egy év múlva megjelent az Exodus Bonded by Bloodja, a Megadeth-tõl a Killing Is My Business… And Business Is Good!, amelyek igen fontos albumok a thrash történetében, bár a Megadeth a speed és a thrash határmezsgyéjén mozgott.
A következõ év hozta el a mai napig klasszikusként emlegetett albumok zömét: Slayer – Reign in Blood, Metallica – Master of Puppets, Kreator – Pleasure to Kill, Dark Angel – Darkness Descends. Ez utóbbi a mai napig az egyik leggyorsabb thrash metalt tartalmazza (Bár a zenekar következõ albuma, a Leave Scars valamivel még ennél is gyorsabb). A Reign in Blood, Pleasure to Kill, Darkness Descends triót szokás még az Unholy Trinity of 1986 néven emlegetni.
Ekkorra már kialakultak a stílusjegyek zeneileg, és szövegileg is. A legtöbb zenekar szövegi fejõdésében megfigyelhetõ, hogy a kezdeti, primitívebb „vér-halál-Sátán” témájú szövegek helyébe fokozatosan komolyabb, valós problémákat feszegetõ szövegek léptek. Ezek egy része társadalomkritikus volt (például környezetszennyezés, szabadságjogok, bûnözés), másrészt a mûfaj egyik védjegyét jelentették a háborús szövegek. Ellenpontként az Anthrax jóval könnyedebb, humorosabb szövegekkel adta elõ thrash zenéjét, bár nekik is voltak komoly társadalomkritikát megfogalmazó szövegeik már ebben az idõben is. Zeneileg egyre komplexebb, gyorsabb, vagy agresszívebb hangzásra való törekvés figyelhetõ meg ezekben az években.
A zenekarok imázsa nagyjából egységes képet mutatott, és bár voltak szélsõségesebb megjelenésû csapatok, mint például a Destruction (töltényövek), a késõbbi black metal zenekarok extrém külsõségeit meg sem közelítették. A thrash zenekarok nagy hányada – részben tudatosan – ellene ment az akkori imázsközpontú rock trendeknek (hajlakk, nõi ruhák stb.), és legtöbbször egyszerû pólókban, farmernadrágban léptek színpadra, nem alkalmaztak semmilyen extra külsõséget, ekkor még a tetoválás sem terjedt el nagyon (késõbb annál inkább, ld. Kerry King – Slayer).
A 80-as évek közepére kezdtek elkülönülni a színterek az USA-ban. Az országban három fõ szcéna alakult ki, ezek zeneileg is elhatárolhatóak. A legnagyobb központ a San Francisco-i Bay Area körzet volt. Az itteni zenekarok viruló közösséget alkottak. A Metallica, az Exodus, és a Testament voltak a legjelentõsebb zenekarok „Friscoban”. Rájuk a komplexitás, és az „agyas” riffek voltak a jellemzõek. Los Angeles szintén kitermelte a maga thrash színterét, innen leginkább említésre méltó a kultikus státuszt elért, az egész metal zenei mûfaj egyik legjobban tisztelt csapata, a Slayer, valamint a Dark Angel. A Los Angeles-i zenekarok a legnagyobb hangsúlyt a nyers agresszióra, és a sebességre fektették (ld. Reign in Blood, vagy Darkness Descends lemezek), a Dark Angelt tréfásan „the L.A. Caffeine Machine” néven emlegették. Emellett New York-ban is megalakultak fontos zenekarok, például az Anthrax, vagy a Nuclear Assault. Az itt virágzó hardcore színtér (NYHC) jelentõs hatással volt ezekre a bandákra. Természetesen a fent leírtak nem azt jelentik, hogy egy adott színtéren minden zenekar ugyanabban a stílusban játszott, ezek csupán általános tendenciák voltak. Külön érdekesség, hogy a metal zenét általában nem kedvelõ afro-amerikaiak bizonyos csoportjai közt a thrash, és a hardcore elég nagy népszerûségre tett szert. Ebben valószínûleg nagy szerepe volt a Bad Brains nevû csak feketékbõl álló zenekarnak, akik reagge-vel kevert hardcore-t játszottak.
A tengerentúli eseményekkel párhuzamosan Európában is kialakult a mûfaj stabil bázisa, melynek központja Németország volt. Az öreg kontinens legfontosabb thrash zenekarai ekkor a Sodom, a már említett Kreator, és a Destruction triumvirátus voltak.
Az amerikai és az európai bandákon kívül jelentõs még az ausztrál Hobb's Angel Of Death, valamint a brazil Sepultura, mely utóbbi az elsõ szélesebb körben is ismert harmadik világbeli metal zenekar lett.
A 80-as évek végéhez közeledve kezdtek leválni a thrashbõl az újabb, még extrémebb mûfajok: a death, és a black metal. A death két fõ elõfutára a Possessed, és (nomen est omen) a Death voltak, bár az elõzõ inkább csak a thrasht „brutalizálta” tovább. A black metal lényegében a thrash-sel együtt fejlõdött, kis túlzással tekinthetõ a két mûfaj a „Venom-családfa” két hajtásának. A svéd Bathory már 1984-ben kiadta elsõ lemezét, melyet az elsõ valódi black albumnak tekintenek. Velük együtt még a Sodom korai korszakát is inkább „proto-black metalnak” szokás tekinteni, mint thrash metalnak. Ezzel együtt igaz, hogy a ma ismert black metal lényegében a 1990-es évek elején alakult ki egy másodvirágzás révén, akkor, amikor a Bathory már nem is ezt a zenét játszotta. Az akkori, fõleg norvég zenekarokra (Mayhem, Immortal, Burzum) bár nyilvánvalóan a Bathory korai lemezei jelentették a fõ hatást, tagadhatatlan a thrash metal befolyása is.
Voltak zenekarok, melyek kombinálták a thrash agresszivitását, és a speed metal dallamosabb megközelítését, ragyogó szólógitár-munkáját. Ilyenek a Testament, a Helstar, a már említett Megadeth. Jazz hatások is érték a mûfajt, ez rendkívüli virtuozitásban, és komplexitásban mutatkozott meg. Ennek a részirányzatnak neve „techno thrash”, amelyben a techno a technikás játékra utal. Jellemzõ képviselõik: Watchtower, Coroner. A komolyzene jóval kevésbé volt befolyással a thrash metalra, mint a metal mûfaj egészére (ld. Yngwie Malmsteen), de ilyenre is találhatunk példát, többek között a rendkívül érdekfeszítõ, thrash alapú zenét játszó német Mekong Delta muzsikájában, akik (igaz, már a 90-es években) kiadtak egy Classics címû albumot nem meglepõ módon klasszikus darabok átdolgozásával, 1996-ban pedig feldolgozták Muszorgszkijtól a teljes Egy kiállítás képeit.
Az évtized végére a stílus túltelítõdött, sok „férczenekar” lépett színre, szinte naponta jelentek meg klisésebbnél klisésebb thrash metal lemezek. A stílus vezéralakjai ekkora elérték agresszióban, gyorsaságban a (még hallgatható) csúcspontot, sokan úgy gondolták, hogy tovább már nem érdemes keményíteni a zenén, elkezdtek dallamokat beépíteni muzsikájukba. Ez a folyamat is sok dallamosabb, de még thrashnek nevezhetõ lemezt hozott létre, ilyenek a South of Heaven (Slayer), vagy a Practice What You Preach (Testament).
A 90-es évek
A mûfaj csillaga a 90-es évek elején leáldozott, átadta helyét a legnépszerûbb underground stílus trónján a death metal-nak. Sok zenekar feladta, vagy elfordultak a stílustól; a 90-es évek közepe a thrash – és az egész metal mûfaj – szempontjából vegetáló korszak volt. A legjellemzõbb példa az ex-thrash-ikon Metallica két ekkori albuma, a Load, és a Reload, melyek leginkább alternatív rock címkével jellemezhetõek. Ebben az idõszakban „groove”-orientáltabb poszt-thrash zenekarok léptek a színre, a sebességbõl jelentõsen visszavéve. Ilyen volt a Pantera, vagy a Vio-lence utódbandája, a Machine Head. Természetesen azért jelentek meg kiváló thrash albumok ebben a korszakban is, ilyenek a Divine Intervention (1994, Slayer), a Low (1994, Testament), vagy a Chaos AD (1993, Sepultura).
A jelenkor
Az új évezredben a stílus nagy öregjei (Exodus, Death Angel, Nuclear Assault) nagyrészt visszatértek a közel egy évtizedes szünet után, és tehetséges fiatal zenekarok is alakultak, mint például a német Dew-Scented, a svéd Carnal Forge, a dán Hatesphere vagy a svéd The Haunted. Az új thrash csapatok közül sokan merítettek a thrash virágzását követõen felbukkant göteborgi death metal-ból is, így egyfajta visszacsatolás alakult ki. Az új évezredben sok „öreg” thrash banda adott ki új albumot, amelyek nagy része igen jól sikerült (Destruction – The Antichrist, Exodus – Tempo of the Damned, Shovel Headed Kill Machine). A Testament elsõ két lemezének legjobb dalait vette fel újra – kissé átfogalmazva (leginkább vokálisan)-, és adta ki 2001-ben Fist Strike Still Deadly címmel. A metalcore hódításával felszínre kerültek a hardcore-ból érkezett, de azóta sok metal elemet is átvett zenekarok, melyek nagy része a dallamos gitár-játékot, és a szintén dallamos éneket vette át a heavy metalból. Ugyan kevesebben, de vannak metalcore zenekarok, amelyeket talán „thrashcore” címkével volna helyesebb ellátni, mivel õk (fõleg a Slayer nyomdokain haladva) a sebességet, és a thrashes riffeket vegyítik a HC-vel (ilyen például a svájci Cataract, vagy az amerikai Hatebreed). Itt is egy érdekes jelenség történt, mivel zenéjükben a thrash, amely eredetileg a hardcore-ból jött létre, majd azon túllépve önálló mûfajjá vált, 15-20 év elteltével ismét saját gyökereivel vegyült, ezáltal létrehozva kvázi egy új (al)mûfajt.
A thrash metal Magyarországon
Magyarországon jelentõsebb thrash metal történelemrõl, vagy mozgalomról nem lehet beszámolni. A 80-as években az olyan underground bandák, mint Angel Reaper, a Fantom, az Undertaking vagy a blackes körökben világszerte ismert Tormentor thrashes black metalt játszottak, leginkább a német thrash színtér hatásait mutatva.
A Moby Dick, és a korai Akela zenéjében jelentõs thrash hatások fedezhetõk fel, így akár thrash metalnak is nevezhetõk (fõként a Moby Dick). Egyetlen jelentõsebb „színtiszta” thrash zenekarunk az 1987-ben alakult Remorse, mely 2005-ben adta ki Harc címû albumát. A Mezõkovácsházáról indult Ektomorf pedig a Sepultura- és Soulfly-gyökerû zenéjével manapság az egyik legsikeresebb hazai banda külföldön. A nemzetközi sikereket is elért hazai Archaic is bebízonyította már, hogy képes meglepetést okozni. Ez a 2007-es MetalCamp és a 2008-as németországi Testament turnén mutatkozott meg.
Forrás: Wikipédia (köszönjük).
Legnagyobb Magyar trash zenekar Amúgy most Smici csinált egy új formációt Bloody Roots néven, érdemes utánajárni.
topiknyitási kényszer?
Már több mint 1 éve tag de még nem volt topikja...
Thrasht hallgatok én is, pár kedvencem egyes bandáktól, aki nem ismeri a számot, nyugotan hallgassa meg: Remorse - Csend Van Moby Dick - Káosz és Zûrzavar Anthrax - Belly of the Beast Metal Church - Metal Church Heathen - Fear of the Unknown Metallica - Creeping Death Slayer - Metal Storm / Face The Slayer
Attól hogy fiatalok hallgatják, még nem biztos, hogy az a zenekar célközönsége. Alvin és a mókusok is baromi jó kis pank muzsikát tol amióta létezik, hûen ábrázolja a mai politikai etnikai és vallási helyzeteket, ettõl függetlenül mégis rengeteg fiatal is hallgatja, mert így lázadnak (bár valószínû a szöveg felét sem értik). Én is hallgatom kezdetek óta és szerintem baromi jó zene. Jócskán elmúltam már 14 és még mindíg be merem tenni. Itt jön a kérdés, hogy akkor ki a célközönség? Mindenki célközönség aki érti és értékeli az adott zenekar munkásságát és dalait, legyen akár 14 akár 50 éves.
Idén kemény 6 hszt sikerült eddig produkálni, elég nagy ott a pangázs szerintem értelmetlen lenne, amúgyis visszaolvastam elég gáz minden stílus egybe, mert egy Glam metálos beír egy Death metálossal egyetembe az egyszerûen FAIL! Amúgy meg a legtöbb az Goth metálos volt,(khm) és marha ritka volt a Thrash metál hozzászóló.
Már féléve tervezgetem hogy nyissak e vagy sem, pont e miatt amit írtál. Amúgy meg mások bandáknak nyitnak topicot én a Thrash mûfajt foglalom egybe ami szerintem nem egy borzalmasan szemtelen dolog szerintem.
nem azért mondtam, mert a trash metálhoz köze van. hanem csak úgy említettem, hogy én ismerkedõben vagyok az egész metal dologgal és érdekel minden, fõleg ami tetszik.
Hát nem is az :). De ismerkedés szinten annak jó akinek hallásra tetszik, nekem nem tetszik abszolút. De kinek a Pappné...tudjuk.
Én ezzel imádtam meg a Thrash metált, amikor megláttam a klippet taknyom nyálam egybe folyt még kis koromba nem tom melyik zenei csatornán. Pedig ez már nem Thrash hanem heavy, de ekkor kezdtem keresgélni, leginkább metallicát hallgatni.
Amire büszke vagyok az a tetoválásom :). Mindent köszönök nekik, mert az õ stílusuk miatt kezdtem el a metált hallgatni.
..annak idején volt egy rádiós mûsor a petõfin "garázs" címmel ott mutatta be kicsiny táborunknak nagy feró a metal thrashing mad-et. ledöbbentem, hogy ilyen zene is van..
az akkori excsajom rocker volt..imádta ezt a zenét, és még pár hasonló metált is..mivel a csajom volt, ciki lett volna dm-et és mt-t hallgatni vele, így maradt az anthrax slágere, meg pár sodom, sepultura és kreator album
Anthraxtól a Belladonna jobban bejön, mint a Bush éra, Bush-sal már nem is thrast játszottak. Érdekes hogy sokaknak viszont Bushsal jobb az Anthrax, bár lehet õk nem is annyira thrast hallgatnak.
jabocsánat, ez nem Metallica topik:D szóval Sepultura,Anthrax,Slayer ugye alap hogy jók Megadeth..hátigen, szóval Dave Mustaine is k*rvajó újak közül Trivium és Machine Head de azmár talán nemis annyira trash
Régi új kedvenc ... imádom...olyan karakteres hangja van Mike Howe -nak. Jajj de Kár hogy idén feloszlott a banda véglegesen (tudom hogy Mike akkor már nem játszott, mert amikor 93-ban feloszlottak akkor õ kilépett véglegesen) :(
Szeptember 3. án jött egy hír a Metalundergroundon postolták miszerint a nagy négyes elindul turnézni. (Metallica, Megadeth, Anthrax, Slayer).
Kerry King (Slayer gitárosa) mondta hogy ha jól hallotta Lars kezdte el szervezgetni, csak azt nem érti (mármint Kerry) hogy miért kell az Anthrax, miért ne lehetne a Machine Head...mert az Anthrax már darabokban van stb...lehet én értelmezem félre a szavakat (magyarul rosszul fordítom) ezért ITT a cikk teljesen.
Jöhetnének ide is, bár egy vagyon lenne rá a jegy.
zeneileg rendben van a dolog, de ahogy mûvelik... nem tudom mi a f*sznak elpoénkodni. ahhoz túl jól szólnak... lehet poénra venni, nem csak a vérköpködés, düh, dara, de valahogy nem jön át ez az összeállítás... :D az m.o.d. volt a király ha viccrõl volt szó, pár az inkább crossover volt sem mint thrash. mindenesetre ha nem nézem magát a klippet, a zene korrektül megdörren.
Fúúú de szar ecsém. Cyber Thrash Metal Core-al ötvözve...jézusom....Szeretem a Metal Core-t. De ez a Cyber Thrash egy elbaszott alstílus.
Cyber Industrial Thrash Metal...mik vannak ecsém...(Olaszországból). EZ ilyen semmi ritmus érzék csak verjük minél gyorsabban a dobot. Nem tom eldönteni hogy a ritmus vagy a soló gityós húzza a Thrasht. De a dobos énekes Industrialos...mind1 hallgassátok meg.
Régen találtam egész jó kis Thrash csak az énekes egy fos...meg egy kicsit gyorsabban kéne nyomni úgy igazán jó lenne.
Pár mp-ben Thrash bandák.
1. Forced Entry - Bludgeon 2. Overkill - End Of The Line 3. Destruction - Mad Butcher 4. Tankard - Acid Death 5. Kreator - Pleasure To Kill 6. Sodom - Ausgebombt 7. Nuclear Assault - Brainwashed 8. Hirax - Bombs Of Death 9. Dark Angel - Merciless Death 10. Death Angel - Kill As One 11. Anihilated - Skinned Alive 12. Violent Force - Sign Of Evil 13. Wargasm - Undead 14. Razor - Evil Invaders 15. Laaz Rockit - Greed Machine 16. Meliah Rage - Enter The Darkness 17. Sacrifice - Turn In Your Grave 18. Coven - Burn The Cross 19. Sacred Reich - The American Way 20. Exodus - Bonded By Blood 21. Mortal Sin - Lebanon 22. Artillery - By Inheritance 23. Agent Steel - Agents Of Steel
Ez egyszerûen kurvajó, az egész album, csak rövidek a számok. Csávónak iszonyat hangja van.