én ezt pont fordítva érzem, pont egy vadidegennek könnyû kiönteni az embernek a lelkét persze ha vannak olyan barátaid akikkel lelki dolgokról is beszélhetsz az jó lehet nekem mindig felületes volt a kapcsolatom mindenkivel, utoljára kisiskolás koromban voltak barátaim, azóta csak vannak körülöttem emberek vagy nincsenek, jönnek-mennek, senkivel sincs állandó bizalmas kapcsolatom
ivászatról: igen, volt ilyen idõszakom amikor haverokkal berugtunk hétvégenként, de akkortájt éreztem magamat leginkább egyedülnek, azóta a haverok is eltûntek és az üresség is folyamatos
Nem kimondottan erre gondoltam, de ha úgy érzi, épp ez hiányzik az életébõl, akkor menjen be, kérdezze meg, hogy lövöldözhet-e, majd ha engedélyt kapott, tegye meg. Mindent csak pontosan, szépen, annak rendje-módja szerint.
Egy orvosnak épp azt nem mondaná el, amit a barátai, a legbelsõbb bizalmi köre elõtt nem szégyell. Minden szorongás mögött van valami, amirõl az ember nem mer beszélni, de érzi, hogy ez által õ kevesebb, mint embertársai. Pedig ha tudná, hogy a legnagyobbaknak is vannak sötét foltok az életében... ettõl vagyunk emberek, ha mindenki tökéletes lenne, droidok lennénk.
Van, hogy ezek a dolgok(depresszió/pánik) nem olyan egyszerûek, kicsit összetettebbek annál, hogy egy baráti társaság, vagy sport, egy jó film, buli megoldja. Persze ezek is kellenek, de az ok megszüntetéséhez nem elég. Van akinek ez csak egy röpke zavar az életében, viszont vannak olyan emberek is, akiknél nagyon mélyre kell ásni, egészen gyerekkorig.Sokat tud segíteni egy orvosi terápia. A múlt élményeinek felderítése,kibeszélése, megértése,elfogadása vagy átértékelése nagyban hozzásegít a megnyugváshoz és a gyógyuláshoz.
Határozd meg magadban, mi jelenti ezt az ûrt, és töltsd meg. Én is csak élek egyik napról a másikra, minden nap ugyanolyan, hiányzik a pörgés, most pl. azt szeretném, ha nyár lenne, de tudom, hogy mire nyár lesz, csak még egy fél évvel közelebb kerülök a halálhoz. De a fenébe is, nem azért pottyantottak erre a világra, hogy a halálra készüljek, valamit már csak kellene okozni elõtte, amit talán életnek is lehetne nevezni. Itt van ez a hatmilliárd hülye ezen a darab sáron, és mindegyik csak a halálra vár? Nem. Õk élnek. Akkor én miért nem?
Közben látom, hogy már el lett sütve ez a hatalmas poén.
Mind1, az a lényeg, hogy gyógyszerekrõl állj le most azonnal! Mert ugyanis lehet, hogy most úgy érzed, hogy jobb, mint elõtte, de lehet még jobb lesz, ha abbahagyod. Nekem pl szimplán csak tönkre tette az életemet a gyógyszer, mikor is régebben egy idióta pszichológus vagy pszichiáter (leszarom hogy mi, végképp nem érdekelnek), fokozatosan emelte a napi mennyiségemet, aminek a vége az lett, hogy egyszer csak összeestem (azelõtt soha nem ájultam még el). Onnantól nem szedtem semmit és szép lassan pár hét után jobb lett a helyzetem, de örök nyomot hagyott.
Azt tanácsolom, amit a többiek is, hogy valami hobbi, barátnõ (ha fiú vagy), sport. Nekem is ezek segítenének, csak már el van baszva az életem (fõ a pozitív hozzáállás). :) Ezek segítenének nekem is, csak
Az angolok a drug szót használják a legális drogokra is, amit mi gyógyszernek hívunk. És jogosan, mivel kábítószer. Ott vannak az egyszerû fájdalomcsillapítók. Nem gyógyít meg semmit, csak a segítségével nem érzed (annyira) a fájdalmat. Tehát az is kábítószer, csak éppen legális.
Ez persze nem azt jelenti, hogy az illegális drogokat is tessék nyugodtan szedni. Inkább azt, hogy a legálisat is csak akkor szedjük, ha muszáj.
hát, a kettõt nem tekinteném egyformának, mert bár még sosem drogoztam, nem is tervezem, szerintem azok hirtelen változtatják meg a kedélyállapotod, rövid idõre, majd aztán, ha nem vagy kellõen függõ, akkor visszatérsz a normális életbe. Míg a gyógyszer, amit említettem, lassan kezdett hatni, és az elmúlásához sem két három nap kellett.
"én mondjuk régen sosem hittem el, hogy egy gyógyszer megváltoztathatja valakinek nem csak a viselkedését, hanem az egész hangulatát, hozzáállását a dolgokhoz, emberekhez."
az olyan mint a kokain, ecstasy, stb és társai eszedbe se jutott? elég egyszerû példák :D most hogy gyógyszernek nevezzük vagy drognak az a legkevesebb, mesterséges anyagok mind és képesek a fent említett dolgok megváltoztatására.
de sokszor még ezek se kellenek, elég ha csak az ember éhes, vagy fáradt, máris máshogy viselkedik.
gyógyszernél sztem jobb a pszichológus. ezek a szerek mind segítenek, de csak addig, amíg szeded. szóval nem is igazán gyógyítanak, csak segítenek elviselni; de gondolom életed végéig te sem akarod szedni, anyagilag is megterhelõ, meg gondolom nem is teljesen jó ezeket hosszan szedni.
mindenképp valami társaság kellene, és ha a gyógyszerek nélkül nem tudod rávenni magad a közösségi életre, akkor addig kell szedni, míg ez a réteg, baráti kör kialakul, elfogadja hogy veled ez van, és bizony mikor leállsz a gyógyszerrel, kirángatnak a szarból. mint mikor valakit dob a nõje, csak ez kicsit komplikáltabb.
én mondjuk régen sosem hittem el, hogy egy gyógyszer megváltoztathatja valakinek nem csak a viselkedését, hanem az egész hangulatát, hozzáállását a dolgokhoz, emberekhez. Aztán kaptam egy erõs hormon alapú tablettát, amit nagy dózisban kellett szednem fél évig. volt mellékhatása bõven, közte a hangulatingadozás, letörtség, depresszió. Jót nevettem, aztán 4-5 hónap után, én, aki mindig szerettem társaságban lenni, a központban lenni, és mindig optimistán, életvidáman gondoltam a dolgokra, elkezdtem teljes pesszimista lenni sulival kapcsolatban, nem volt kedvem az emberekhez, sokszor kimozdulni. mikor többen észrevették, szóltak, akkor hagytam abba a szert, rá két hétre már kezdtem visszatérni a normális kerékvágásba...
Ez egy nagyon kemény dolog, abban igazatok van! Ezt nehéz átérezni,aki meg kicsit is távol áll ezektõl, az nem is fogja! Mindenesetre mégiscsak azt kell, hogy mondjam: ezeket a dolgokat csak személyesen lehet megoldani. Egy ember tud segíteni a másikon, de magát a változást, az csak az ember tudja elõidézni. Ezek pszichedelikus csaták! Nagyon nehezek, senkimás által nem átérezhetõ világok ezek, ahol csak TE vagy az úr! Erõsnek kell lenni, hogy gyõzedelmeskedj, de azért a barátok sokat tudnak segíteni!
Jómagam elég apatikus vagyok, de amióta rászoktam a cinizmusra, jókat mulatok sok mindenen. Persze a hátránya, hogy néha lelketlen szörnyként látnak a többiek Én nem érzem ezt problémának. Te is tegyél így!
"When troubled times , begin to bother me. ill take a toke and all my cares go up in smoke."
Nekem másnap csak másnapos érzésem van. Örülök neki, hogy tudok egyenesen ülni, és nem forog magától a szoba...ürességet még csak véletlenül se szoktam másnap érezni
"A társaságban ivást ,meg egy normális ember élvezi" -Kivéve, ha épp azt érzed, hogy most neked is nevetned kellene, meg jókat dumálni, de valahogy valami "beakadt" és olyan, mintha az egészet-magadat is- kívülrõl látnád. És tudod, hogy jó poén, vagy érdekes dolog hangzott el, de nem jut el hozzád, pedig mindennek teljesen tudatában vagy, csak mégis valami van...vagy nincs. Mondom, ezt hiába is mondod olyannak, aki nem érezte még, mert nem fogja megérteni.
Épp ellenkezõleg, másnap mindig olyan kibaszott üresség érzetem van hogy csak na.
Nem azt mondtam, hogy alkoholista legyen....aki idõnként a barátaival segg részegre issza is ,magát, és ha ezt sokszor csinálja még nem alkoholista.
Ha az ember szórakozik, akkor nem érez ürességet. Viszont aki jól se tudja magát érezni...az igyon addig amíg jól nem érzi magát..vagy tényleg menjen kurvázni. Csináljon olyat amit élvez. A társaságban ivást ,meg egy normális ember élvezni.
Az a baj, hogy sokan tényleg nem is értik ezt a dolgot. Nem tudom, mennyire klinikai az esetem, nem nagyon foglalkozom a dologgal(megszoktam,nem tulajdonítok neki nagy jelentõséget,nem betegségként kezelem), de szenvedek tõle én is. És ez nem olyan dolog, amit ha jelen van, el lehetne ütni társasággal, hobbival. Mert olyankor azok sem érdekelnek, akkor sem, ha ott vagy benne. Sõt, akkor fõleg nem. Én festettem, de az is stresszes, mert az ember tök meztelennek érzi magát tõle. Mármint ha valaki megnézi a képeket. Szóval nem olyan egyszerû ez a dolog, mint sokan gondolják. Nekem pl azért egyik kedvenc sorozatom a Dexter, mert valahol átérzem azt az elidegenedést a világtól. Amikor pl csak információ hogy ezzel-azzal kapcsolatban hogy kellene reagálni, de nem megy. Mert nem érdekel egyszerûen. Máskor meg felrobbansz egy hülye kokakóla reklámtól is, annyira elönt az érzelem. Mondjuk ez meg már bipoláris. Nem tudom, azt tudom, hogy el vagyok baszva rendesen, sok megoldás nincsen. Amikor erõsebben rámjön, ez az érzés(semmi sincs, nem is kell semmi,nem is érdekel semmi,minek akármi is),akkor csak túl kell élni a napot. A trollok meg inkább ne szóljanak semmit, tudom, ez az SG,de van, amikor inkább ne.
Pedig nem mondott hülyeséget! Gondold csak végig a közeli ismerõseid életét, vagy akár a sajátodat! Mindenki belemenekül valamibe (nem feltétlenül drog) és ebben a torz életmódban nincsenek kivételek, csak szerencsések. Persze lehet azon vitázni, hogy mi mennyire egészséges, de ez már az adott ember döntése. Az biztos, hogy a hiánypótló cselekvések, semmi esetre sem jelentenek jót, még akkor sem, ha ez a cselekvés netán egy sport lenne. Hisz ez pont jelzésértékkel bír, hogy valami nem kóser. Viszont mindenkinek szüksége van rá, különben bekattan.
szórakozásnak, társaságban tök jó, de lelki/mentális probléma megoldására (amirõl a topicnyitó írt) alkalmatlan. Pontosan ott indul az alkoholizmus, és úgy egyébként bármilyen szenvedélybetegség, hogy a problémák elõl való menekülés egyik formájaként választja valaki, ami messzire vezethet. És ez nem egy ilyen eltartott ujjas, entellektüel nyavajgás hogy fujj pia, alapvetõen nincs vele bajom hiszen én is szoktam inni barátokkal; egyszerûen nem megoldás az ilyesfajta dolgokra.
Igen. Pontosan . Megoldja. Persze a berúgást egy jó baráti társaságban kell elvégezni. Igen, ez feldobja az embert.
Csak az mondja hogy nem használ, aki egy olyan töketlen alak, aki még alkohol mentes sört se látott ,mert jujuj...már bocsánat, de ez így van.
azért az nem semmi, hogy a hozzászólók kb fele valamilyen tudatmódosítót ajánl, közben a gyógyszereket viszont hagyja abba... minden héten rúgjon be amennyire tud? Az aztán megoldja a hangulatproblémákat, gratula.
szívjál egy kis zöldet, legalább nem leszel üres. -.^
megnyitja a topikot aztán basz*k visszanézni...:-|
Üresség? Jó módszer ellene, ha az ember jólberúg. Két dolog miatt is jó ha részeg, végképp nem foglalkozik semmiféle ürességgel, legfeljebb a pohár ürességével. Aztán,következõ nap, mikor másnapos, megint csak nem foglalkozik az ürességgel, mert azzal van elfoglalva, hogy másnapos.
Mondjuk hétvégente...na jó nem minden hétvégén de ez tuti bevált recept, nem vicc, ez mûködik.
Így kívülállóként roppant könnyû kinevetni más ember nyomorát!De hát ezt bírom itt hogy sok az olyan ember akiben nincs egy csepp empátia sem!SG Fórum,én így szeretlek!
nem jottek be a tarskeresos oldalak.. vett egy fegyot, hatha uj hobbyja lesz. aztan az uresseg erzettol rajott, hogy mennyi embert utal es tok ures az elete... kene egy kis izgalom meg 4 tar tolteny.
Én pszichológus helyett inkább egy baráttal beszélgetnék.
Amúgy én is a hobbira szavazok. Csinálj olyan dolgokat amik érdekelnek/lekötnek/jól érzed magad ha csinálod. Célokat akarsz látni magad elõtt? Hát tûzz ki egyet, és valósítsd meg!
nem akarok hazabeszélni (lévén pszichológushallgató), de szerintem megfontolandó a pszichológus is, csak próbaképpen néhány találkozó nem a világ (idõben sem, pénzben sem), és ha nem tetszik / nem látod értelmét akkor abbahagyhatod. Persze csak kiegészítésképpen, a már említett sport, hobbi, társas kapcsolatok mellé.
Itthon (a 2-3 millió kezeletlen kedélybeteg országában) sokak szerint még "cikinek" számít, hogy valaki pszichológushoz jár... Pedig az emberek 40-50%-ának lenne rá szüksége, és nem csak azoknak, akik valamilyen diagnosztizálható problémájuk van: a mentális egészség ugyanolyan fontos, mint a testi. Sõt...
Próbálj olyan sporttevékenységet keresni, ami naponta, vagy hetente el tud foglalni akár csak 10 perce (ha lehet akkor fél óra lenne jó), bármit, a futástól kezdve a súlyzóig. Ez is, de akár valamilyen hobbi sem lenne rossz, ami leköt, elfoglal, értelmesnek tartod.
A szociális kapcsolatokról pedig írtak, remélem én is tudtam egy hangyafasznyit segíteni. Kitartás, jobbulást.:)
Ne szedd tovább a gyógyszereket! Csak magadnak ártassz vele... Önmagad is tudol ezen változtatni, kis odafigyeléssel. Légy sokat társaságban, beszélgess emberekkel, bár írtad hogy megromlottak a kapcsolataid. Próbáld meg õket felélnkíteni, hidd el menni fog. Volt nekem is ilyen idõszakom.
Érdekelne hogy van-e itt olyan aki ebben a betegségben szenved. Mint pszichiátertõl megtudtam ez nem depresszió, mert az csak bizonyos ideig tart. Ez sokkal komolyabb mert születésem óta fennáll és kihat a teljes életemre. Szedek gyógyszereket, de orvos is megmondta ez nem fogja megszüntetni az ûrt. Annyit tehetnék hogy pszichológussal beszélgethethetek a dologról. Eddig nemet mondtam erre a fajta kezelésre. Arra lennék kiváncsi hogy segített-e pszichológus a probléma megoldásában valakinek. Sajnos az emberi kapcsolataim eléggé leromlottak, szorongásban és pánikban is gyakran van részem. Szeretnék kigyógyulni valahogy, célokat látni magam elõtt.