Azért van létjogosultsága azon definíciónak, hogy az idõ az, amita z óra mér, mert minden más mértékegységet is mréshez kötünk. Van egy abszolút méterrúd, azzal mérhetjük a hosszúságot. Hidd el nekem, hogyha fényhez közeli sebességgel megyek, akkor megváltozik az álló méterrúd hossza is, ugyanúgy, ahogy másképp jár az óra. A baj csak annyi, hogy az emberbe beleneveltek egy olyan idõfogalmat születése után, ami fizikai szempontból nem állja meg a helyét. Ennek megértése elengedhetetlenül szükséges a relativitás-elmélet megértésében.
Ezért is nyögdécselem folyton-folyvást az alábbi hét szót: az idõ az, amit az óra mér.
Nem hinném, hogy Isten bárkinek olyan elõjogot adott volna, hogy a többi emberhez képest elõrébb járjon az "idõben".
Azért tettem idézõjelbe, mert az elõbb definiáltuk az idõt. Periódikusan mozognak a testek, amihez mi emberek számokat rendelünk. Ennek fényében ez a fogalom, hogy "idõben elõrébb lenni" vagy "idõben utazni" teljesen értelmetlen.
Ez azért nem hülyeség, mert idõt atomórával radioaktív bomlással pontosan lehet mérni. A fény sebessége állandó, ezért ebbõl nyugodtan következik a hossz mérhetõsége.
... és az órák fényjelekkel való szinkonizációjának leírása. Mire utaltál? Szerintem jól írtam le, ugyanúgy, ahogy Wheeler is leírta a fényjellel való szinkronizációt (bár Wheeler háromdimenziós ,,rácsrendszert'' írt le, én meg itt megelégedtem egydimenziós koordinátarendszerrel, mert az ollós példa szempontjából az is elég a szemléletes kép megvilágítására).
Csak arra, hogy a távolság definiciója a fény futásidejétõl függ.Az idõ pedig periódikus mozgásoktól, amelyek atomi szinten szintén függenek a fény haladási sebességétõl.
Ebbõl egyszerûen levonható a végsõ következtetés, ha változik a fény sebessége, akkor minden átdefiniálódik. A méter, a másodperc. Minden a fény sebességétõl függ.
Olyannyira átdefiniálódik minden, hogy eltüteti elõlünk a fény sebességének a megváltozását.
Csak azt akartam megmutatni, hogy a méter is függ a fény sebességétõl.
Ha már helyesen beállított méterrudaknál szinkronizálom az órát az ugyan az, mint amikor fényjelekkel szinkronizálom. Mivel a métert eleve a fény segítségével vettem fel.
Szóval egy nem-standard elméletre gondolsz, amelynek igazolása szempontjából fontos lenne, hogy erre külön figyeljünk, és ne egyszerûen elfogadjuk alapból, hogy a fénysebesség tisztán állandó, mindenféle rejtett vagy mögöttes ok nélkül, tehát egy természetes váltószámot ad meg hossz és idõegységek között oda-vissza?
Meg Einstein I. posztuátuma is kimondja, hogy a fénysebesség minden inerciarendszerben állandó, és c.
"Nem hinném, hogy Isten bárkinek olyan elõjogot adott volna, hogy a többi emberhez képest elõrébb járjon az "idõben"."
Einstein azt mondta, hogy "Isten nem kockajátékos." Azért mondta, mert maga sem hitte el azt (amit kiszámolt), hogy a kvantumelektrodinamika valószínûségekkel írható le. Pedig de.
A QED-hez Einsteinnek nem sok köze volt. Sõt a valószínûségek fizikájához, a kvantummechanikához se sok. Nem is kedvelte igazán. Enyhén szólva. xd
A kvantumokhoz volt köze, azért is kapta a nobelt. Nem a relativitásért. Ahhoz úgy kellet volna elmagyaráznia, hogy mindenki 100%-ig megértse. Hát az lehetetlen.
A kvantumvilágban van egy bizonyos idõhatározatlanság, ami az energiától függ. De most ezt ne keverjük ide. Én az emberi agyról beszélek. A jelenérzetrõl.
Az elõbb írtam, hogy érzelmeknek nem sok helye a fizikában. De a mérések eredményei az emberi elmében összegzõdnek. Ilyen formán a "jelenérzet" egy közvetlen mérésnek feleltethetõ meg. Én érzem, hogy most, pillanatok sorában létezem. Miért lenne ez a másik embernél máshogy? Márpedig ha így éli át mindenki, akkor milyen jogon, mire fel lenne valaki elõrébb az "idõben"?
Az idõ, egy mérték, ami mozgásokból van származtatva. A mozgások térben zajlanak, ezért keveredik a Lorentz transzformáció során a tér és idõ koordináta. A mozgó periódikus mozgások lassabban zajlanak le. Igazából ilyen egyszerû.
A dolog megfordítható, ha beülünk a mozgó test mellé, akkor az a periódikus mozgás fog lassabb lenni, ami mellett az elõbb áltunk. Ez a pont, ahol az emberek sírva szoktak fakadni, de nem kell pánikolni, Ennek a furcsaságnak az oka a már említett "a mozgó órák menetirányban késnek". Egy ilyen ferde koordinátarendszer úgy metszi az álló koordinátarendszert, hogy az állítás oda-vissza igaz.
Ha egy olyan bolygón élnél, ami baromi, baromi gyorsan forog, akkor számodra az idõ ugyanúgy telne, de Alien-nek lassabban, illetve Alien azt látná, hogy nézd, a kis hülyét, alig született meg, és már meg is hal. Ha soraidból jól olvasom ki, arra gondolsz, hogy Aliennek is ugyanannyi életideje van, meg neked is, csak más körülmények között élitek meg, arra rábólintok.
Einsteint nem amiatt hoztam fel, mert bele akarom keverni a kvantumelektrodinamikát a témába, hanem hogy az õ példája a legjobb bizonyítéka az állításnak: Istent nem érdekli, hogy az emberrel életében igazságos legyen. Hogy mi van a halál után, azzal a fizikusok nem foglalkoznak, akkor jönnek a filozófusok meg azok az emberek, akik ülnek egy fotelben, vagy ülnek egy szõnyegen a földön, és kigondolják, hogy mi lehet a halál után.
((Utána meg tényként közlik, mire két ilyen muksóka között ellentét alakul ki, meg vallási háború, mert mindenki csak önmagával foglalkozik. De ez duplazárójeles, mert ezzel a fizika nem foglalkoik. Persze, hogy ne csak a negatívat mondjam, mondjuk pozitív lehet a felismerés öröme is, hogy kitaláltam, mi Meander célja az emberrel, és ezt olyan jó másokkal megosztani.))
Igazából amirõl én itt írok az nem fontos a pozitivista fizika szempontjából. A relativitás a maga helyén tökéletesen mûködik.
De a világ megértéséhez tovább kell ezen lépni. Ebben segít a Lorentz étermodell. Senki nem akarja eltörölni a relativitást. Az egyik legszebb elmélet. De nincs belõle továbblépési lehetõség. Lehet sokan gondolhatják úgy, hogy nem is kell továbblépni, de ezt én másképp látom.
Lentebb volt egy videó, ahol Teller Ede olyasmit mondott, hogy aki érti a relativitás 4 dimenziós geometriáját, az érti a relativitást. /tudom idézni pontosan illene./
Abban igaza van, hogy azután minden probléma kezelhetõvé válik. Egyenletekkel felírható. De az ember kiváncsi, és tudni akarja, mi van emögött a furcsa viselkedés mögött. És a Lorentz étermodell nyitottabb, több részlet felfedezhetõ a segítségével.
"Ennek a furcsaságnak az oka a már említett "a mozgó órák menetirányban késnek". Egy ilyen ferde koordinátarendszer úgy metszi az álló koordinátarendszert, hogy az állítás oda-vissza igaz."
Lehet, hogy hülyülésbe megyek így, 38 fokos lázzal, de kérlek, defináld a pillanatot. Egy Δt->0 dologról van szó? Akkor arra a pici infinit dezimális dt-re is igaz, hogy ismétlõdik, és van hossz, csak egyre kisebb, amíg lényegében nullához tart. De minden dt-re igaz marad az, amit mondok, vagyis nincs abszolút most, mert minden idõpillanatnak van hossza. xd
Az ember érzékelésében a látás diszkrét, valójában a sezm ugrándozik, a hallás, és a többi, mivel van ingerküszöb, szintén nem folytonos. Ebbõl arra következtetek, hogy az érzékelés nem folytonos, vagyis az érzékelésben sincsen most. De ne fogd vissza, ha hülyeséget beszélek. Nem könnyen érthetõ dolgokról beszélünk.
OFF Mondjuk, az teljesen világos volt, hogy zsidó vagy, az új infó nekem csak az, hogy a Holt-tenger partján hullik a pihe-puha pelyhes. De persze lehet libatoll is. Bajnainak odáig is elér a keze. :D
"deret izzadok" Deret izzadni nehéz lesz, mert nulla fok alatt van, de egy költõnek talán az is lehetséges.
"Epe ízû leheletem" Ez igaz is.
"Holt-tenger édes vizén" Úgy tudtam sós, de ha neked édes, üsse kõ.
Epikurosz, drága szerelmem, nem kellett volna lógni a suliban, mikor hazád nyelve nevezetû tantárgyat tanítottak neked. (Hogy megértsed: magyart.)
Amikel felsoroltál, mind-mind ambivalencia, szürreális képek sorozata, melyek kifejezik a beteg ember vergõdését, háynattatását. Egyszerre forró és hideg, a Holt teger dupla bomba: egyrészt közelebb visz Istenhez, és emelkedett lesz, másrészt utal anev a halálra, és a tenger édes vize egyértelmû jel a halucinálásra. Tudom, hogy tudományos fórum, de én se szoktam olyan dolgokba pofázni, amihez nem értek, köszönöm.
Eddig tudtam, hogy a tudományokhoz nem értesz, de most mártudom, hogy a mûvészetekhez sem. Gondolom nem azért írsz a topcba nap 20 órán át, mert kétekezi munkát végzel. Így megkérdõjelezõdik létezésed létjogosultsága.
Látom, olyan jól magyarázok, hogy a relativitás már senkit nem érdekel.
Nincs semmi baj, mûvészlelkektõl soha nem vártam el a józan észt. :-D
Nos, a mûvészet egy kutya dolog, még kutyább, mint a tudomány, ha lehet ezt így mondani. Azért, mert a tudománynak csak igaznak kell lennie, de a mûvészetnek esztétikusnak és eredetinek is, és ezt a 3-at egyszerre elérni baromira nehéz.
Nekem a fiatalkori verseim egész jók voltak, de mostanra már nem akar összejönni a dolog. Az Istennek sem.
Mutatok egy példát. Ezt a verset 18 éves koromban írtam.
Õszi madár
Amikor megláttalak téged, léha, füttyös este volt, a szél õszi fákat tépett, hajadra rézsút hullt a hold.
Darvak szálltak délnek az égen, költözött a sok madár, s te úgy ellibbentél a szélben, mint fájó búcsúzás. Õszi madár...
Szép, tömör, szomorú vers a beteljesületlen vágyról. Gondoltam megírom a 3. és 4. versszakot is, de nem voltam rá képes, és nem is lett volna értelme, hisz minek befejezni az egyszerit, a soha vissza nem térõt, a befejezhetetlent?
Van zenéje, hangulata, jól visszaad egy életérzést, nincs benne képzavar. Akár meg is lehetne zenésíteni. Ehhez képest már csak visszafejlõdtem.
Nem dícsérni akarom magam, tudom, vannak sokkal jobb versei is másoknak, de nálam valahol itt kezdõdik a mérce.
Manapság sokan tévesen ítélik meg a mûvészetet és a szerepét. Azt mondják, hogy a mûvészet az önkifejezés, az önmegvalósulás eszköze, mintha ezek lennének a legfontosabb szempontok, és egy torz személyiségtõl is alig várjuk, hogy önkifejezzen és önmegvalósuljon.
Pedig a mûvészet több ennél, és ilyenformán közelít a tudományhoz: képesség arra, hogy meglásd az igazat (értéket) és a szépet (a fent említett elsõ két feltétel, de sokakban már ezek sincsenek meg), és képesség (tehetség és munka) arra, hogy ezt visszaadd (itt jön be fõleg az egyéniség, az eredetiség). Egy mûvészet van, de egy mûvészetben három istenség van.
A mûvészet egy nehezen körüljárható valami. Nehéz megmondani, hogy mi tartozik mûvézetnek, és mi nem. Ha egy világkiállításon egy búra alá dugott szardarabot kiállítasz, valaki azt fogja mondani, mekkora ember, kifejezte az egész világ baját egyetlen szóval, valaki pedig azt fogja mondani: ilyet én is tudok csinálni.
Van olyan ismersöm, aki nem tartja mûvészetnek a szrelmes verseket, mert nincs lényegi mondanivalója, egyszerû önkifejezés, és semmi több, üres, önzõ valami. Van olyan ismerõsöm, aki a komoly zenén kívü minden mást elítél, mert ugyanaz a pár akkor ismétlõdik,milye unalmas így a zene. Jó, de mi van a The Queennel, vagy Pink Floyddal, és vajon összehasonlíthatók-e egy Demjénnel? (Engem baromira idegesít, mert nem szövegszerû: "ezért míínden faal sötétóóóldaláán" "annyi faal ledõõlt és aanyi nõt" nem elírtam, csak leírtam, hogy hogy énekel.) Vajon az mûvészet, hogy õsember két botot összeüt ritmikusan? Persze a komoly-könnyûzenében az is elõjön, hogy egy Kodály -Budaváti tedeum teljesen másra való, mint Tiesto új száma. Az elõzõ egy komolyzenét mûvelõ ember számára annyira komoly, hogy élvezhetetlen lesz a hallgatás, a tiestora meg lehet táncolni, kábszerezni és jól érezni magad. Teljesen más a kettõ célja.
Én úgy vélem, hogy annyira nem definiálható a mûvészet, hogy nem is érdemes ezzel foglalkozni, mert annyian különbözünk, máshol, más korban nõttünk fel, egyénenként változik. Viszont definiálhatunk egy maradandó mûvészet nevû dolgot, és az idõ rostája majd kiszórja a szemetet, ahogy Demjént kiszórja, és kiszórt eddig is többezer komolyzenei kakit, csak azokról nem tudunk, mert már eltûntek. Az viszont már a jövõ zenéje!
/off Azt vettem észre, igazából mindegy mirõl beszélgetsz kivel, elõbb utóbb valaki úgyis elkezd zsidózni.
2009, Üdvözöllek abszurdisztában/hungarisztánban!
na ezért kell innen a 3,14csába elhúzni... /on
djhambi: Nem hiszem, hogy isten létezik. Ha igen, BIZTOSAN nem az az isten, amit mi úrnak, allahnak vagy jehovának hívunk. Az ábrahám vallások rossz úton vannak. A mindenható jó isten logikailag lehetetlen ebben a világban.
Persze! Ismerjük, tudjuk, hogy van, de az agy nem látja át, nem érzi a valóját! A röntgensugárzásról is tudjuk, hogy létezik, mégsem képes az ember látni! Ezek egyszerû fizikai korlátok, de attól még megismerhetjük õket.
Sok sikert kívánok hozzá Neked. Én egyelõre még a négy Newton törvénynél tartok, a matematika felõl jöttem ide, a fizikába csak nemrég kezdtem kontárkodni, fõleg azért, mert motivációt ad a matematikához.
A természettudomány iránti kíváncsiság mûvészi formába öntésére sokáig kerestem példákat, végül a természeti népek költészeténél kötöttem ki (eszkimók, szibériai kisnépek, ausztrál bennszülöttek), mert azt találtam a legtöményebbnek e szempontból. Meglepõ mélységû a közvetlen érdeklõdés a természeti világ iránt, és elég empirikus is, mellõzik a doktriner, zárt hitvitákat.
Semmi sem relatív. Az, hogy minden relatív, csak azok mentegetõzése, akik Einstein könyveinek csak a címét olvasták el. A te életed sem relatív, akiket szeretsz azok sem relatívok. A mûvészetben is van örök érték, legalábbis az emberi történelem perspektívájából.
Véleményem szerint a mûvészet relatív, mert eltérõ emberek számára eltérõ alkotások jók. Ráadásul az örök érték fogalma i relatív. (Tudom, ettõl biztos kikészültél, de várj, mindjárt megmagyarázom.) Térjünk vissza az afrikai törzsekhez, ahol a nõk csiklóját kivágják, hogy ne élvezhesék a szexet. Ez Magyarországon, vagy bárhol Európában egyszerû csonkítás lenne, de náluk teljesen természetes. Eltérõ kultúrák, illetve eltérõ népcsoportok mást tartanak örök értéknek. Pl. a komolyzenében rengeteg vallási szövegû szerzemény keletkezett, a költészetben József Attilának kommunista megnyilvánulásai voltak, mégis mindkettõt egyformán értékesnek tartjuk. Bár lehet, hogy Alien egy másik bolygóról szarna az egészbe, és egyiket se tartaná valódi mûvészetnek, vagy örök értéknek. Csatolunk vissza a búra alá dugott szardarabhoz: szerintem a mûvészet relatív, mert az ember önmagának megtestesülése egy nagyítón keresztül. És az emberek különböznek, és ebbõl következik, hogy más emberre ugyanaz a dolog másképp hat. Egy feka, nyomornegyedben született srác biztos jobban értékeli a gettó-rap-et, mint én, mert több mindent mond számára.
#191: nem hiszek Istenben, de mindenképp összefügg a mûvészettel a hagyományok révén, és ki lehet vetíteni. Pont a pozitivista fizika az oka annak, hogy nem hiszek benne. Most nem fejtem ki, mert sokan viszaírnának, és az az érzésem, hogy vakon beszélnénk el egymás mellett, a fórumozók egy része meg akarna gyõzni, hogy van, a másik része azt, hogy nincs, és értelmetlen párbaj alakulna ki. Egyébként sem lenne értelme vallási vitát folytani, mert bizonyítékok híján üres bombázás lenne mindkét oldalról. A hit azért hit, mert mindenkinek joga van eldönteni, hogy miben hisz. Ja, és zsidó sem vagyok.