Nekem ez a favorit tőlük (korabeli techno:). Egyébként én is úgy jártam velük mint te. A két "slágerükön" kívül ez az egy szám fogott meg, a többihez gondoltam túl műveletlen vagyok. Most úgy gondolom ... vagyunk:)
Szevasztok !! Szerencsére, nem vagyunk egyformák. Okulásul megosztom itten veletek ezt a dalocskát, amit, Szerintem, a világ egyik legjobb zenekara tolmácsol, és Szerintem ez az egyik legjobb dal a rock történetében ! Ami itt szól, az a Tökéletes Muzsika !! S ez még véletlenül sem vicc, ez maga a progresszív Rock és a Jazz legmagasabb szintű fúziója, maga a zenei Nirvána !! Enjoy ...
Manapság ezzel a nótával arat sikereket a Mr. Belt & Wezol, Freejak nevű f*sz tudja ki/kik:
Szerintem Ricky Shayne nem sok embernek mond valamit, és a Mamy Blue?
Mutatnám:
Milyen szerencse, hogy a topik házigazdája kettő darab, a 80-as években szocializálódott füllel van megáldva. Így jó esetben sztereóban is hallgathatja a zenét!
Ukrajnából (gondolom Kárpátaljáról) még nem látogattak meg minket....
Üdvözlet!
A Buffalo Springfield egy eléggé gitárcentrikus zenekar volt a '60-as évek végén. Nem éppen slágerzene volt az ővék...azonban egy olyan dalra bukkantam, amelyet sokan ismerhetünk tőlük, amolyan örökzöld:
Ebben a dalban speciel nem.....de a többiben már erősebb, a mondjuk így: a jazz hatás...
Egyet értek minden szavaddal. Igazán próbálok ráhangolódni egy-egy korabeli általam nem ismert művészre. Nem könnyű és talán nem is lehet. Valóban hiányzik az élmény, vagy akárcsak a korabeli életkörülmény. Persze a "nyolcvanas években szocializálódott fül"-emmel nehezen értem a lényeget. Ezért írtam, hogy aki ismeri és szereti nem pont úgy gondolja ahogy én. Erre (is) jó ez a topik, hogy elfeledett, vagy ritkán hallott előadókat/dalokat ássunk elő. A 80-as évek dalai között legalább akkora a kontraszt, mint itt. A New Wave területén szintén. Ez van. Lehet, hogy ráveszem magam a Pink Floyd mélyebb tanulmányozásába, lehet, hogy amúgy nem tenném/tettem volna. A Money-t Isten tudja mikor hallottam, talán egy kvízjáték során...és akkor sem tudtam ki az...
Szerintem ez jó, de semmi baj a fúvósokkal, sőt! Az énekhang is OK, de ha már kell valamit kritizálni, engem jobban idegesítene az énekes "susogó" s és sz betű kiejtése...
És egy kis utazás a beat zenétől a disco-ig Bee Gees módra.....
Attól tartok ez van, amikor valaki a saját "szemüvegén" keresztül tekintve próbál bizonyos korszakokról topikot működtetni, olyan korszakokról, amikor még nem élt, vagy csak kicsit. Sajnos vagy szerencsére nem olvassa ezt olyan, aki viszont már "aktív" volt ezekben a korszakokban. Én is teszek kirándulásokat a múltba, bár inkább csak a hetvenes évek elejéig merészkedek, esetleg a hatvanas évek végéig. Abban is óvatos vagyok. Őszintén szólva meg tudok lepődni, amikor felteszek egy-egy ilyen régebbi lemezt, amit tini koromban megvetettem. Nagyon jó zenéket tudtak csinálni, el kell ismerni. De sokszor ezek elé oda kell ülni és HALLGATNI kell, akár többször is és nem olyan dallamokat várva, amiket eddig szerettünk hallgatni. Kivéve, ha már eleve ismerős a dal, mert a hetvenes években sokszor ment a rádióban. De akár azokat is újra lehet értékelni. Ez olyan, mintha a gyerekeink a mi fiatalságunk nagy zenéiről akarnának nagyokat mondani. Amikor jól leminősítenék az általunk istenített zenekarokat illetve röhögnének rajtuk, akkor meg ki lennénk akadva. Nincs ezeknek fülük? De van, csak másra van kihegyezve. A saját korunk zenéi azért is tudnak jobban megérinteni, mert azok nekünk nem csak dallamok, hanem meg vannak töltve rengeteg érzéssel, érzelemmel és emlékkel. Emiatt sosem fogja más generáció ugyanúgy hallani ezeket. Csak felületesen, szubjektíven kritizálni. Most például a háttérben Scotch-ot hallgatok és nagyon tetszik a mai napig. De el tudom képzelni az idősebb generációt mennyire tudja idegesíteni ez a szintetikus hangzás, a fiatalok meg más miatt röhögnek rajta... Viszont az is érdekes, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek rock vagy metál zenéi ma is elfogadottak és ismertek sok fiatal körében. Lehet, hogy alcímbe bele kellene írni, hogy "egy nyolcvanas években szocializálódott fülével" vagy valami ilyesmi...
Tipikus amerikai jazz-rock zenekar, rettenetes fúvós szekcióval, állati jó énekhanggal.... Már-már slágeres dalok, de a "nyers" rezesek visszahuppantanak a fotelba...ez nem dance-music. Többszöri hallgatást igényel (nyilván ez áll a P.F.-ra és a Genesisre is), már aki bírja a húzós-fúvóst:)
A Pink Floyd és Genesis fiaskót azért emeltem ki, mert az 1980-as években elért sikereik arra engedtek következtetni, hogy jó nagy dolgot alkottak korábban is. A két zenekar előélete megmondom őszintén eddig nem nagyon érdekelt. Mióta ez a topik elindult mélyedek el jobban apáink zenéjében, így felszínre kerülnek azok a dolgok amik már szinte feledésbe merültek.... Nyilván aki szereti őket feltétel nélkül teszi és jól rám legyint.... Azok akik még nem ismerték a korai műveket, talán rászánják magukat és kotorásznak a témában és lehet, hogy ők is rám legyintenek...:) Mindegy miiért, de nem baj, ha hátra is tekingetünk, bár akik a két topikot böngészik + 80-as évek topikot, azok amúgy is hátra nézegetnek......legalábbis zenei szempontból.
Van még egy kellemetlen csalódásom. Ha a New Wave 2.0 topikba írnám eme sorokat akkor diadalittasan közölném, hogy nem volt véletlen a punkok rettenetes ellenszenve a következő zenekar iránt.... Az 1967-től folyamatosan lemezeket gyártó csapat nálam csak az 1987-es "A Momentary Lapse of Reason" című anyag után lett valamennyire fontos...illetve kicsit később midőn a "The Wall" is ismerté válik előttem, teszem 1979-re az időpontot...
Igen, igen a Pink Floyd.
Egyszerűen nem tudtam végighallgatni a számok nagy részét...kiborító volt.... Az 1967-es "The Piper at the Gates of Dawn" albumtól haladtam az "Animals"-ig Az 1973-as "Money" című dal volt a kakukktojás...1 dal, mint a Genesisnél.
Bizony a Genesis is kiakasztott... Az első 1969-es albumuktól az 1981-es Abacab-ig végigkínlódtam......de tényleg....érthetetlen mitől voltak ezek akkora nagy valakik.... 1 azaz egy dal tetszett összesen : "Am I Very Wrong?" a '69-es From Genesis to Revelation című lemezről.....
1983-tól viszont tényleg rendben van a Genesis, de az már egy másik topik témája....
A többi dala annyira elment az esztrádzene irányába, hogy számomra élvezhetetlen. Az alant elterülő 1965-ös alkotás, viszont valószínűleg halhatatlanná tette a ma már 73 éves énekest.
Bele-belekóstolgattam a korabeli világ zenei termésébe, és kicsit csalódott vagyok... Mondjuk a Stones harmatos teljesítménye sejtetni engedett valamit. Kétségtelen, hogy voltak brutál nagy slágerek és az most mindegy, hogy miről szólnak/szóltak.
Pl.: Sok jót olvastam Chris Andrews-ról. Rákészültem ,hogy hű de jól fogok szórakozni....de nem.
Ez a dal gondolom mindenkinem ismerős, csak azért idézem fel, mert csak úgy nem hallható szerintem sehol....
Túlléptem a keretemet, és most nagyon kemények lettek....én meg össze-vissza pisáltam magam... Éjszaka tudnám megnézni/letölteni, de a 4.40-es kelés kissé hátráltat... Hétvégén visszakapom a sebességemet.
"Egy csettintés a kézen, koppintás a talajon, nekem ennyi egy lány, én nem tagadom. Mondd meg hogy minek is változnék meg? Ha kedvem úgy tartja én ilyen leszek. Ha kedvem tartja beléd kötök, beléd zúgok, vagy jót röhögök. Vagy tovább állok és kérek még, de a második lépés mindig elég..." Utoljára szerkesztette: Musachy, 2015.10.14. 09:37:15
Az Angie az nálam is sláger, a többi nem annyira (a Harlem Shuffle meg nem játszik, ugye). Emlékszem egy műsorra a régi időkből, a nyolcvanas évek elejéről, de sajnos nem jut eszembe a címe... Fiatal srác voltam és többször is (legalább kétszer) láttam, nyilván vasárnap délelőtt lehetett a tévében egy színdarab, olyan musical féle, amit tini társulat adott elő. Szokásos tinédzser szerelmi történet-féle volt a témája és abban hangzott el ez a dal is. A színészek is énekeltek benne számokat persze. Ebből amire emlékszem a "szívtipró" nem épp pozitív szereplő dalszövege valami ilyesmi volt: "Egy csettintés a kézzel, koppintás a talajon, nekem ennyi egy lány, én nem tagadom..." (részlet) Ha valaki emlékszik erre a műsorra, jó lenne, ha segítene meglelni mondjuk a yt-on.
A napokban "átfutottam" A Rolling Stones életművén 1981-ig. Azt nem mondom, hogy el voltam ragadtatva..... A Stones nálam olyan helyre fészkelte be magát, mint az INXS, a Police/Sting, David Bowie, a U2,....hiába a relative nagy életmű, gyakorlatilag 1-2 max 3 dal érdekel....na esetleg 4 :) Az Angie, Paint It Black, Start Me Up....(ez már '81-es) és a Harlem Shuffle (ez meg '86-os....nem játszik...) Mondjuk ezeket eddig is ismertem....kicsit tartottam is a dologtól, hogy csak időpocsékolás lesz....az volt.
Bogarászgatok a téma zenei anyagában (ami nem éppen 5 dalból áll), rá kell jönnöm, hogy nagyon jó dalok születtek akkoriban. Jó sok cseng ismerősen, a fene tudja hol hallhattam őket korábban....nagyon izgalmas témába "tenyereltem" bele.
Rémes belegondolni, hogy a dalok keletkezésekor a szüleink (az enyémek biztos) vad tinikorban "szenvedtek". Ott rugdosták egymást a suliban, meg cigiztek suttyomban...csinálták a dolgaikat, majd ugyanezekért később jól leteremtettek...minket.)
...bizonyosan nem a véletlen műve, hogy majdnem 50 millióan látták....
A következő dalt nemrégiben a Royal Gigolos-tól hallhattuk, eredetiben jobbnak ítélem meg.
Lehet, hogy tök hülye vagyok, de az Oldies zenékből valamiféle, nem is tudom....lazaság, könnyedség sugárzódik. Én nem érzem, hogy túl bonyolítanák a dolgokat....lehet ez persze a profi management sikere....ezek nagyon más idők voltak.... Sajnos, vagy hál' Istennek.>.most még nem tudom!
Kicsit visszakanyarodnék a Nashville Teens-hez. Eszembe jutott, hogy a Fater egy kismadárhoz intézett dalról is regélt. Illetve Ray Philips neve nekem ismerős, gondolom a nemzőmtől.... A zenekar amúgy nem futott be őrült nagy karriert. (Pl. nem hasonlítható össze a Stones-szal) 1964-ben volt a "Tobacco Road" című lemez, az persze tele puskaporral, így hát nagyot szólt... Gondolom a " Hootchie Kootchie Man" című dalt sem kell sok mindenkinek bemutatni. (ami nem az ő szerzeményük, by Muddy Waters ) Az album sikere után jól lepihentek, ez abból is látszódhat, hogy az Animals dobos John Steel helyére átült Barry Jenkins..... 1972-ben újra összetákoltak egy korongot...de ez már nem az ő időszakuk volt.
A zenekar ma is létezik!!!! A '64-es album műveit próbálják felejthetetlenné tenni, ha értitek mire gondolok....
Szerintem, remek zene egy számomra tökéletesen ismeretlen időből.....
Én magam nem mélyedtem el annyira az AC zenei világában, bár nem tagadom a "666"-ot végigböngésztem...igaz akkor még amikor eme totyik még álmaimban sem volt. Az is igaz, hogy a "folyós balhé" nem a 666-on van.... A félresikerült zenei kaland miatt hoztam szóba (#4335).
Előkotorásztam a lemezt, itt szól a háttérben ! Érthetetlen, hogy Emberek, akik ilyen zenéket Alkottak, miért kényszerülnek arra, hogy elkurvulja nak, és mindenféle egyebeket gyártsanak, mikor nyilvánvaló, hogy a 666 a helyes irány ! Mennyi mindent csinálhattak volna, de sajnos ez az egy lemez maradt ezen a színvonalon, a többi az giccs és szirup ....
Szevasztok ! Annyit azért hozzáfűznék Tyia kolléga szavaihoz, hogy az Aphrodite's Childot nem ezen könnyfakasztó szupergiccsek miatt jegyzik igazán, hanem a Progresszív Rock egyik valaha volt legjobb lemeze a "666" miatt ! Ez, szemben az általad említett tingli-tanglikkal, maga a Progresszivitás, mérföldkő a Rock zene történelmében ! Nagyon szeretem őket, de úgy vélem, hogy eladták a lelküket mammon oltárán .... Itt egy példa a lemezről, hogy mekkora klasszisok voltak valójában ....
A Rain and Tears-t még én is ismerem. Én sajnos nem rendelkezem ilyen széleskörű infókkal fater zenei világát illetően, bár tini koromban egyszer regélt valami talán olasz nevű együttesről, amit szintén a Luxemburg Rádióban hallgatott az ötvenes években és kedvence volt...
Igai beatzene a Nashville Teens-é, persze ez sem a véletlen műve.... Az ún. megaslágerüket ők is elkövették 1964-ben. Nekem csak az Apámtól van némi (minimális) infóm. 1964-ben 15 éves volt, gondolom ott fülelték a haverjaival Luxemburg rádiót....
1964-ben emígyen szólt a mára már teljesen elfelejtett csapat...:
Aphrodite's Child
Görögök, de Franciaországban alakultak, gyakorlatilag az első francia rockzenekar...kis túlzással, bár a sanzonok őshazájában ez nem is annyira különös. Az érzelmes, lírai hangvétel a két "atomzenésznek" köszönhető, hiszen az énekhang Demis Roussoshoz köthető, míg a lágy dallamvezetés egy bizonyos Vangelis Papathanassiou-hoz. A megasláger nem az alább bemutatott daluk volt, hanem a "Rain And Tears". Szerintem nincs ember ki eme remeket ne ismerné. Három albumot voltak képesek kiadni 1967 és 1972 között. Roussos szólóban nem nagyon tért le a járt útról, jó hang, korosztályos zene....idén januárban halt meg.:( Vangelis meg gyártotta/gyártja a filmzenéket...már Ő sem fiatal.
Az Apámat már többször szóba hoztam....most is ezt teszem.
Amikor én a Kajagoogoo, a Duran Duran, a Talk Talk, ill. különböző kortárs disco zenék vadászatát hajtottam végre, apám nem feledkezett meg szóvá tenni a fiatalkori kedvenceit. Például (ahogy Ő mondta) az Aphrodite Gyermeke nevű zenekart. Igazából nem tudott nekem mutatni tőlük semmit....több oknál fogva, tehát üres maradtam....csak a név és az párás, távolba meredő tekintet:))) Egyszer csak, egy rádióműsorban (ahol inkább friss szerzemények harsantak fel: lehetett ez a "Vasárnapi Koktél" vagy a "Csak Fiataloknak"...előfordult, hogy végig ment a szám) a "Ne próbálj megállítani egy folyót" című dal hangzott el az Aphrodite's Child-tól. Lecsaptam rá..... (Akkoriban az is szokás volt, hogy magyarul hangzott el a dalcím...főleg Gyuri bácsinál.) Véletlenül végigment a mű, ezzel egyidőben a magnómon is megjelent. Teljesen kipirult orcával (biztos) mondtam a fent említett személynek, hogy az Aphridité újra összeállt és új daluk is van, mint egy nyomatékot adva szavaimnak elindítottam a felvételt. Ismerte!!! Hát ilyet. A világ összeomlott. A dal viszont jó...legalábbis ki lehet bírni:)) Hallgassátok szeretettel:
Nem is olyan régen volt az M3 csatornán a Metronom '77 verseny ahol eme darab győzött! Szerintem a másik jobb....de ha ezzel indultak...... Utoljára szerkesztette: Tyia, 2015.10.01. 18:25:50
Összetákoltam egy jó kis best of...albumot....az a bajom, hogy némelyik dalnak sikerült leharapni a végét, vagy hót amatőrül lekeverni. Ilyen esetekben magam csinálok "véget" a dalnak...