Zenéjükben keverednek a hagyományos népi hangszerek hangjai (pl. a duda, a furulya, a hegedû) a modern elektronikus zenével. Ez így együtt a folktronika. A zene és a szöveg egyaránt merít a dán népi hagyományokból.
Talán a magyar Balkan Fanatic juthat eszembe róluk, de inkább nem! Esetleg a néhai Nox-ot, de azt se ha nem muszáj.)
négy albumra volt elég eddigi pályafutásuk:
Sorten Muld (1996) Mark II (1997) III (2000) Jord, Luft, Ild, Vand (2002)
Tehát "Audió fájl formátum konvertáló"-ba másolok, a rippelõnél beállítok és ezt jól megjegyezve, megcsinálja azt amit akarok tõle?
Végül is logikátlan lenne a rippelõvel a gép dolgait mozgatni...
Az jó, ha kérdez az ember - hajlandóságot jelent a tanulásra. Csakhogy Te a "peak level"-t normalizáltad (azért a 93 dB), sokan ezt teszik (helytelenül), itt pedig az RMS-t fogod.
Lehet, hogy nem pont ide való, de nem akarok próféta lenni a zeneelemzõk otthonában.
Biztos sokatokkal elõfordult, hogy a megszerzett dal végén van legalább 2,3,4,5, mp üresjárat, csend. Engem ez kimondottan zavar. Ezért a Cool Edit Pro-t szoktam segítségül hívni, mind .mp3, mind .wav esetén. Jól levágom a fölös csendet.
Ha már a dal vágásra felkerül(t), közben meg lehet bizonyosodni (valamennyire), hogy az adott dal megfelel-e a (minõségi) kívánalmainknak, vagy sem...Ez a bizonyos 2 in 1 :)
Tehát azt akarod mondani, hogy az írás során hozza egy szintre a dalok hangerejét? Mert ez igen egyszerû módja lenne a "konszolidált" hangzás eléréséhez. A hangerõszabályzó folyamatos izgatásának elkerülése nagyon jó lenne...
Végül is az történne amit a Nero "valahány" esetében tapasztalni véltem!?
Ott rájöttem a módjára, de nem lehet ú.n. közös nevezõre hozni a dalokat.
A lényeg (ha jól mondom), hogy (egy adott dal esetében) saját magához képest %-os, vagy dB szintû normalizálást lehet végre hajtani a dalon...vagy valami ilyesmi...
...Amúgy, találtam egy jóval egyszerûbb megoldást számodra, a neve: Easy CD-DA Extractor - használod?
A SoundForge-al azonban nem lehet egyszerre több számot azonos szintre hozni, külön kell õket egy bizonyos szintre hozni - jóval hosszadalmasabb mûvelet
Ugyan nincs semmilyen ismeretem a témában, de a vágásra is magamtól jöttem rá (bár az szerintem nagyságrendekkel egyszerûbb mûvelet "normalizálásnál") a Cool Pro 2 esetében...
Kaptam ugyan akkortájt válaszokat, de még mindig nem egyértelmû...
Tehát, ha különbözõ veszteség mentes albumok különbözõ dalaiból saját válogatást óhajtok csinálni, könnyen elõfordul, hogy a számok nem egyforma a hangerejük meg, aki ért hozzá tudja mi.
A kérdés: van-e olyan "módszer" ami ezt a problémát orvosolja? Asszem ez a normalizálás. Viszont Wescone határozottan nem javasolja....legalábbis a normalizálást.
Korábban mintha azt tapasztaltam valamelyik Nero-nál, ha mást nem is, de a hangerõket egyszintre hozta...
Mit gondoltok?
Esetleg valami javaslat saját (v.m.) válogatás CD készítésére?
(mp3-ban már remekelek...jól megy a hangerõ kiegyenlítés...)
A Kajagoogoo-ról jut eszembe egy-két gondolat.
Mivel nekem õk világverõ kedvencek, fõleg a Nick Beggs féle, nem nagyon szoktam róluk negatív dolgokat mondani - a "Too Shy"-t nem számítva...:)
Igazából a 2007-es album piszkál engem....
A "Gone TO The Moon".
Na ez nagyon nem sikerült. A Nick Beggs házi performance-án kívül hivatalon képi anyag nem is nagyon jelent meg: ez a "Rocket Boy".
Talán ez és a "The Last Day" hallgatható viszonylagos fenntartások nélkül. Az album az 1984 felállásban készült, tehát Limahl nélkül... Abban reménykedem, hogy ez a lemez valami kísérleti darab lehetett... Talán ennek bizonyítéka, hogy (ha jól tudom) nem jelent meg hanghordozón...mp3-ban volt letölthetõ egy ideig a kajagoogoo.com-ról...
A teljes újraegyesítés után, 2009-ben kiadtak két EP-t. Limahl jól énekel és a zene is jó... Tulajdonképpen a fagyi visszanyalt...korábban Limahl nélkül tetszett jobban a banda, most meg....
Remélem a továbbiakban legalább olyan jó dolgokat fognak mûvelni, mint amilyen a "Death Defying Headlines" címû munkájukon hallani...
(Létezik ennek egy "Dance Remixes" kiadása is, de azt még nem hallottam.)
Cock Robin...
Én is ismerem...
"When Your Heart Is Weak", "Just Around A Corner"? hmm?
A zenevadászatom hajnalán, amikor még "hisztérikusan" töltöttem le majd minden elém kerülõ albumot...õk is áldozatul estek...
Azóta már lehiggadtam (vagy nem) és már csak a leválogatott maradványa maradt meg a korabeli mennyiségnek.
Az amcsi Cock Robin nekem régi kedvelt bandám. Pop/rock a stílusuk alapvetõen, de a wikipedia szerint még new wave is. Nem tom mennyire ismert számotokra és szereti-e valaki a muzsikájukat errefelé rajtam kívül. Az elsõ számú zene tõlük (talán ez a legismertebb) a Promise You Made. Van tõlük is lemezem.
Ez tetszik, a norvég zene az inkább "érdekes" számomra, bár rossznak nem nevezném azt sem.
Nekem Adam Ant - abból az idõbõl - kimaradt...kb 10-12 éve vettem egy kazit tõle, de nem korabeli volt...az nem annyira tetszett.
A '80 körüli Goody Two Shoes kimondottan tetszik...
Nem emlékszem erre az Arena koncertre - hogy láttam volna a TV-ben.
Talk Talk-ra és Level 42-ra viszont igen...pl. onnan lett egy kicsit kedvencem L42....na nem nagyon, mert a kései dalok teljesen rosszak voltak...nekem.
Egy idétlen tag miatt, akirõl mflex írt, kiváncsiságból meglátogattam Laci koma topicját (egyébként nem az én világom) és visszalapozgattam. Láttam egy hsz-edet Jock Hattle-vel kapcsolatban. Nekem van egy maxi lemezem, az egyik oldalon a Crazy Family, a másikon a Yes-No Family van. Én bírom Jock zenéit, de nem tudtam, hogy te is érdeklõdsz effélérõl.
Nekem az abszolút hármas kedvenc: Adam Ant, B-52's, Culture Club. (és a tiszteletbeli negyedik helyen Depeche, Duran.) Én még voltam a PeCsa Csillagfény discoban amikor még nem szerették egymást a Duran - és a DM rajongók (én a középutat választottam a FGTH-al, mert mindkét táborban voltak barátaim). De ezt csak azért írtam, mert a Duran történelmet írt az 1985 "Arena" koncerttel, amit ha jól emlékszem viszonylag hamar leadott akkor a magyar Tv, és teljesen új volt akkor. A képi megoldások, a dalok tökéletesen voltak, még úgy is, hogy nem adták le az egész mûsort, csak a dalokat, és néha nem értettem, hogy mik voltak a "film" bevágások, pl. a végén amikor a nõk korcsolyáztak az arenában. Pár éve megvettem a DVD-t, hasonló élmény volt, mint 20 éve, talán még jobb is a még tökéletesebb hang, és kép, és a mûsor teljessége miatt. Még így 25 év elteltével is úgy érzem ez a mûsor ma is teljesen megállná a helyét, egyszerûen nagyon jó szó rá a tökéletes.
Kicsit elõbb (1984-85 körül)szintén leadta a magyar TV Adam and the Ants "Prince charming revû" mûsorát (youtube-on fennt van az egész), bár sokkal egyszerûbb, "sima" koncert, de az is meghatározó volt nekem.
Gangsta rap, gospel, rave, jazz improvizációk és napjaink förmedvényei - az olyanoktól mint a maroon 5, rihanna, coldplay, a hülye gyerek david guetta (szándékosan írtam kisbetûvel e neveket) és még sorolhatnám õket, azonnal hányinger fog el. Sajnos, amint észrevettem, mostanában elõszeretettel "lökdösik" fel a csúcsra az ilyen vinnyogó, nyögdécselõ, fataró hangú- és viselkedésû selejteket... és a fiatal generáció nagy része (de nem csak õk) "eszi" õket - ilyen szintû ízlésficamot, nemi identitás zavart sosem tapasztaltam eddig. ...Hogy pusztulna az összes!
Az Ubiquitous Synergy Seeker-nek, mint nálam mindenkinek, megint csak külön története van.
Valaha egyszeres all-star válogatott baseball játékos (valamint edzõ, bíró, klubelnök, manager, satöbbi) voltam, és mint a sportág szerelmese, PC-n is alkalmasint szívesen játszom ilyen játékokat. A legújabb baseball játékban volt egy betét zene, amit még korábban soha nem hallottam, de a játékban többször is felcsendült és végül a fülembe mászott. Kinyomoztam, hogy az USS Antivenom címû számáról van szó. Ezt követte a teljes album youtube-on való meghallgatása, majd megszerzése...
Stílusilag nem sorolom be õket sehova, mert nem értek hozzá... Kortárs zene, meglehetõsen egyszerû, inkább samplerelt, semmint hangszeres zene, de van benne valami...
Nem tom, hallgassatok bele, kell vagy fél perc mire a nóta beindul, de akkor egész jó lesz...
Az elsõ, mindössze 6 számos lemezét nagyon szerettem... A Tarzan Boy gyorsan elcsépelté vált, de a Running for your Love és a Living in the backround szerintem zseniális, idõtálló alkotások... Meg is hallgatom õket...
Divine az Divine ez "alap". Nekem sincs semmi bajom az italoval, fõleg az "építõtáborok és termelési gyakorlatok" hangulatát adja vissza, ahhol az egész napos meló után az esti egyetelen program a disco volt, ott csak ez szólt. Scotch, Gazebo, Mike Mareen, Baltimora, Silent Circle, Divine stb. Emlékszem az elsõ építõtárorban 1984-ben voltam (15 évesen)A DM: Speek & spell kaziját vittem akkor azt rajtam kívül nem ismerte senki. Nem is játszotta a discós, annyira ismeretlen volt Magyarországon. A "new" italot nem ismerem.
Ezekbõl a Shake It Up tetszik, a Love reaction még elmegy.
Ja. Ezek is jók. Talán ezek nem is SAW dolgok, legalábbis az elsõ kettõ...assszem.
Igaztából össze akartam állítani egy Divine Self Selected Cd-t. Sikerült is levadászni 6 fontos dalt, de amiket kértem tõletek azok a nyavajáért sem akartak lejönni...Most, hogy hozzájutottam kész a track listám...Hurrrá!