Igen, láttam..mindennek a gyökere az ember, és az, h önzõ és kapzsi, még nem tudta kinõni.. :) Nem kell itt politikai erõket, oldalakat védeni.Felelõsen kellene irányítani a dolgokat, és nem lenne baj.Mondjuk, mindentõl függetlenül, kultúráltan szoltatok hozzá..bár megvan szabva, h nem lehet politizálni, de ha valaki kultúrált, nem tudom, h miért kell baszogatni.Nah mind1.
Mondanám én is, hogy jogosan kaptak büntipontot (nekem is járt volna), de valamiért mégsem. Miért nem lehet létrehozni ezeknek a "tiltott" kérdéseknek egy megfelelõ topikot, pl. politika, a pártok eddigi tevékenységei (ami már történelem), ugyanez igaz a holokausztra, a mai állítólagos neonácizmusra, és ezekre. Mivel van több jogosultsága ezen az oldalon, forumban az olyan témáknak, mint pl. "Hogyan néz ki a cipõd?", mezõgazdasági topik, meg úgy a topikok 99% -a.
Amiket írsz (lézer, félvezetõ, Casimir effektus, stb.) azok mind a 20. század elején kidolgozott kvantummechanikának a termékei. És igenis egyidõsek a maghasadással/fúzióval, mert a 40-es 50-es évekre esik a megjelenésük. (Kivétel az AFM (80-as évek), szupravezetés (1911)) Mondhatni ma is abból élünk, amit a század elsõ harmadában kitaláltak, a többi csak finomítás. Persze, hatalmas a fejlõdés, mint ahogy az autók is fejlõdnek, de a mai motorok is ugyanazon az elven mûködnek, mint Daimleré 120 éve.
Nem vitatom az általad felsorolt fejlesztések óriási jelentõségét, csupán kiegészíteném a 66. hozzászólás végén található listát, hogy világosabb legyek. Nem találtunk pl. olyan anyagot, amely szilárdsága pl. a gyémántnál sok nagyságrenddel nagyobb, vagy olvadás (bomlás-) pontja mondjuk tbb millió fok lenne. Az összes eddig megismert anyag tulajdonságait az elektronhéj alacsony (max. néhány eV) energiaszintjei határozzák meg, és jól látható és kb. jósolható ezen anyagok tulajdonságai.
Nem találtunk antigravitációs effektust (amit itt a Földön létre tudnánk hozni), továbbá nam találtunk különféle erõtereket sem, amelyeket generátorokkal lehetne fejleszteni. Például olyan erõteret, amelyet kívül elhelyezkedõ forrással befelé irányuló erõként lehetne alkalmazni (tudjuk: az elektromosan töltött gömb belsejében a térerõsség zéró, ha nincs belül is töltés)
Az általad felsorolt -- igen fontos -- találmányok túl messzire nem fejleszthetõk már tovább, az anyagban rejlõ fizikai korlátok miatt. (Ne legyen igazam:-))
Például: ha a Nap egyszer túlmelegedni kezd (NEM biztos, hogy ehhez 5milliárd év kell) vagy más komoly probléma támad, az emberiséget a jelenleg ismert eszközök nem mentik meg. Ez igaz a még nem kifejlesztett, de a mai tudomány által belátható jövõbeni találmányokra is.
Folytatom, csak az asszony megzavart. Nem találtunk olyan energia-eltárolási lehetsõéget sem, amely pl. a részecskefizikában szokásos energiaszinteken mûködne, vagyis az eltárolható energia meghaladhatná még az urán energiasûrûségét is.
EZEK AZ ASSZONYOK MINDIG akkor zavarják meg a férfiak dolgát, amikor nem kellene. Asszonynak a fakanál mellett a helye!!! (Mármint kavargassa vele a levest, nem üthet!)
...és hogy folytassam a gondolatmenetet: létezik a végzet asszonya is, aki amíg domináns szerepben vagy felnéz rád, utána meg húzza a száját. Ez néha tragédiához vezethet.
Hálistennek nem, mert én nem az a típus vagyok. Én, mintsem hogy felakasszam magam, lehúznék két nagy pofont a csajomnak (ha bevállalja a büntit). Vállalva azt a kockázatot, hogy a jogvédõ hisztérikusok családi erõszak bélyegét süssék rám.
Igazad van. De ha megnézzük a modern fizika hatókörét, ahol bizonyíthatóan vagy várhatóan helyesen írja le a valóságot, akkor azt találjuk hogy a körülöttünk lévõ világot szinte teljesen leírja. A gyakorlati problémákhoz nem valószínû hogy új elmélet kell, legfeljebb ha az egyszerûbb formalizmussal rendelkezik. A fejlõdésünket elsõsorban a jelenlegi elméletek használhatóságának növelése fogja jelenteni.
Ezek az elképzelések amiket említesz nem hiszem hogy meg fognak valósulni. Amikor az "összes eddig megismert anyag"-ról írsz akkor gondolom a proton-neutron-elektron anyagokra gondolsz. És valóban minden megváltozna ha találnánk valamilyen új stabil részecskét, de ezekkel szemben én szkeptikus vagyok. A példáddal nem értek egyet. Már a ami technológiával képesek lennénk a Marson letelepedni, vagy más közeli csillagokra eljuttatni az emberi fajt ha erre szükség volna. Nem azért nem tesszük ez mert nem vagyunk rá képesek, csak még túl sokba kerülne ahhoz képest hogy nincs semmi igazi okunk rá. Van más bajunk is.
Assuming an optimal conversion of antiprotons to antihydrogen, it would take two billion years to produce 1 gram or 1 mole of antihydrogen (approximately 6.02×10-23 atoms of antihydrogen).
Antimatter is said to be the most costly substance in existence, with an estimated cost of $25 billion per gram for positrons[17], and $62.5 trillion per gram for antihydrogen.
A biztonságos tárolást hogyan lehet megoldani? (Hmm...) Úgy, hogy másodpercenként ne szökhessen el túl sok részecske, mert a miattuk fellépõ sugárzás esetleg tovább növeli a szökési rátát. 2-3 db antihidrogén atom még igazából nem antianyag
Az elõállítás is problémás. A pozitront és az antiprotont ugyanis le kell fékezni, hogy a befogás megtörténhessen, amellett a befogáshoz még egy (azaz harmadik) részecskére is szükség van amennyire én tudom. Ez a lefékezés -- ha a részletekbe belegondolok -- eléggé bizonytalan (szerintem normál anyaggal gyakorlatilag nem megy).
Az energia visszanyerése sem igazán megy (kisebb méretekben)
Epikurosz: a 98.-beli számadatokat ki adta meg és mi alapján?
Elõször is leszögezném hogy nem áll szándékomban antianyag-akkumulátorral megmenteni a földet. Amiket említesz azok technikai jellegû problémák, így elvileg megoldhatóak. Jelenleg alacsony hõmérsékletû mágneses csapdázást alkalmaznak nagy vákuumban. Biztos lehet rajta még fejleszteni ha mást nem jobb vákuumot, alacsonyabb hõmérsékletet, erõsebb mágnest alkalmaznak. Szintén megkönnyítené a tárolást ha az antiprotont fúzióval nagyobb tömegû antielemmé alakítanánk.
"2-3 db antihidrogén atom még igazából nem antianyag" Már egy pozitron is antianyag.
Az elõállítás és a lehûtés, mint írtad, tényleg nehéz dolog. A pozitron és az antiproton lefékezése nem probléma (mágneses térben eltérítve energiát vesztenek), ha viszont antihidrogént készítesz belõlük energia szabadul föl. A keletkezõ antihidrogén energiáját és impulzusát el kell távolítani: -spontán rekombináció (az energia és az impulzus majd "elszivárog") -lézer-indukált rekombináció (indukált emisszióval kilépõ foton elviszi az energiát és az impulzus egy részét) -három-test ütközéses rekombináció (2 pozitron 1 antiproton) (ezt írtad te, az egyik pozitron elviszi az energia és az impulzus egy részét) -pozitrinium(elektron-pozitron "atom")-antiproton ütközés (az elektron elviszi az energia és az impulzus egy részét)
Az energia visszanyerése ezek után már "nem probléma". Fûtesz vele kazánt.
Egyébként engem személy szerint a pozitrínium létezése is csodálattal tölt el.
Végülis a Marson letelepedés menne fél évszázadon belül valami számottevõ populációval, de ezt a közeli csillagokig eljutást - a Nap nem ér - hogy gondoltad? Ismereteim szerint a ma elvi szinten elképzelhetõ leggyorsabb meghajtási mód, az ion/plazma hajtómûvel kombinált magnetoszféra vitorlás sem volna képes többre, mint 300 km/sec, ezzel pedig a legközelebbi csillagrendszer is néhány évezred..
"Ismereteim szerint a ma elvi szinten elképzelhetõ leggyorsabb meghajtási mód, az ion/plazma hajtómûvel kombinált magnetoszféra vitorlás sem volna képes többre, mint 300 km/sec" Ebben kételkednék. Mi akadályozza meg azt hogy 300km/sec-nél gyorsabban haladjon? A közegellenállás a relativisztikus sebesség eléréséig nem okoz gondot. A sebességnek már csak az elérhetõ energia szab felsõ határt. De legyen igazad. 300 km/sec max sebesség. Miért probléma az hogy évezredekig halad az ûrhalyó?
Nos, azon kívül, hogy kis túlzással piramison és kõbaltán kívül még semmit sem építettünk, ami évezredekig rendeltetésszerûen használható lett volna, lényegében semmi. Ezek szerint te alapvetõen generációs ûrhajóra gondolsz, nem mélyedtem el a területben különösebben, de azért sekély belgondolással is akadna gond szép számmal. Ki merném jelenteni, nem lennénk képesek önfenntartó, több ezer vagy több tízezer ember létfeltételeit évezredeken át biztosítani képes ûrhajót építeni ötven éven belül, hacsak nem következik be valami egetverõ áttörés az anyagtudományokban (közelebbrõl az alkalmazott nanotechnológiában)/fizikában.
"Ezek szerint te alapvetõen generációs ûrhajóra gondolsz" Nem én csak tartottam magamat a 300km/sec-es sebességkorlátodhoz. Mint írtam nem tudok semmilyen olyan tényezõrõl ami ezt indokolná (talán kevés energiát tudunk "magunkkal vinni"). De ha tényleg van ilyen technikai korlát akkor természetesen csak a generációs ûrhajó jöhet szóba. Éppen ezért ahelyett hogy értelmetlen vitába folynánk, errõl írok. Én így képzelném el:
Egy kisbolygó belsejében kialakítani az "utasteret". Megfelelõ energia és nyersanyagellátással a szerkezeti elemeket karban lehet tartani.
A létfentartás sem megoldhatatlan. Az emberek ellátása: -növényi alapon: szénhidrát termelés, fény és tápanyagellátást mesterségesen meg tudjuk oldani -bioszintetikus úton: fehérje elõállítás gombák és baktériumok által -ha szükséges tudunk oxigént ezen felül elõállítani -nyomelem és vitamin ellátás se lenne gond Bár a mesterséges bioszféra-programok (tudtommal) nem sikerültek, ott nem is avatkoztunk be a dolgok menetébe, mindent a természetre bíztunk.
A hulladék újrafeldolgozását is megtudnánk oldani, csak energia kérdése. A szerves hulladék újrafeldolgozása történhetne biológiai úton. De úgy általában a hulladék potenciális nyersanyag (az hogy jelenleg nem éri meg feldolgozni az nem azt jelenti hogy nem lehetséges feldolgozni). És persze a termelt hulladék is minimlizálható ha akarjuk.
Az egészségügyi ellátást optimalizálása talán egy kicsit embertelen lenne.
Mi kell még a túléléshez?
A fejlõdés pedig nem állna meg az elindítással, õk a fedélzeten is fejleszthetnek, a földrõl is küldhetnek utánuk információkat egy ideig.
A legénységet is válogathatnánk. Az eugenetika igenis mûködik, vagyis mûködött amíg nemkívánatossá nem nyilvánították (egyébként teljesen érthetõ), de a cél szentesíti az eszközt.
"hacsak nem következik be valami egetverõ áttörés az anyagtudományokban (közelebbrõl az alkalmazott nanotechnológiában)/fizikában." Milyen forradalmi áttörésre gondolsz? És egyáltalán milyen a jelenlegi technológiával megoldhatatlan problémát látsz?
Az emberek emberfeletti tettekre képesek ha okot adsz rá nekik. Az ókor csodái, a középkor hasonlóan csodás építészete, az egy északa alatt megtanult féléves anyag, mind ezt bizonyítják.
Erre általánosságban válaszolnék: nyilván nagyon sok minden megoldható a mai technológiai szinten, sokkal több dolog, mint amit meg is finanszíroznak, ellenben olcsóbb és bejáratott technológiával lényegesen elérhetõbb lenne alapvetõen az egész ûrutazás, beleértve a bolygó vagy csillagközi repüléseket is.
Azt gondolom, ennek a nanotechnológia a kulcsa, lévén így nem csak rendkívül kis méretû, hanem nagyon erõs szerkezeteket is készíthetünk, úgymond minden egyes atomi kötést a saját szolgálatunkba állíthatunk. Ma, ha készítünk egy vascsövet, akkor annak falában sajnos az atomok közötti kötéseknek csak kisebb hányada mutat olyan elrendezést, ami számunkra - akinek csõre van szüksége - fontos, a beépített anyag nagyobb része azért kell, hogy statisztikailag létrejöjjön a szükséges erõsséget biztosító kötéstömeg. A nanotechnológiával készült csõben nincs selejt kötés - legalábbis elvileg - így lényegesen tömeghatékonyabb az így készült alkatrész. Azt pedig gondolom nem kell részletezzem, a repülésben így az ûrrepülésben is miért lényeges a könnyû és erõs anyagok használata.
De egyébként elgondolkodtam a miért is nem építünk csillagközi relativisztikus sebességû ûrhajót kérdéskörön, és arra kellett jussak, hogy a korábbi, nem lennénk rá képesek egy évszázadon belül c. kijelentésem baromság. Lehetne, csak kellene egy politikus, aki azt mondja, hogy embert juttatunk az évtized végéig a legközelebbi csillagig, és onnan biztonságban vissza is hozzuk.
Nem tudja valaki Obama e-mail címét?
U.I.: Azt is megírom neki, hogy Dallasba semmi esetre se menjen kampányolni.:-]
Én meg azon gondolkodtam hogy tényleg nehéz dolog közel fénysebességre gyorsítani. Legyen a cél v = 0.1*c (itt még nem nagy hiba a relativisztikus hatás elhanyagolása) ekkor E = 1/2m*v^2 = 1/2m*c^2 / 100 energia kellene. Ez azt jelenti hogy 100%-os hatásfoknál is az ûrhajó tömegének 1/100-ad részét kitevõ antianyagnak megfelelõ energiaforrás kellene a gyorsításhoz és ugyan ennyi a lassításhoz.
"Lehetne, csak kellene egy politikus, aki azt mondja, hogy embert juttatunk az évtized végéig a legközelebbi csillagig, és onnan biztonságban vissza is hozzuk."
Informatika és tudomány
