Ismerem a fickót. Azt állítja, hogy ugyanúgy mûxik a szervezete, mint a Columbiának az Omni-Heat kabátja: megnyomsz egy gombot és nem fázol, nem érzed a hideget :) Király cucc.
De azt hiszem, ha valami szélsõséges ebben a világegyetemben, akkor Wim Hof az, na meg a kabi is :)
Nationalon láttam wim hof-ról egy filmet. De ez nem volt benne, elég laza a tag :D
Bár: "Nem tudják hol értek földet a mûhold darabjai" "Az Indiai-óceánba csapódtak annak a mûholdnak a darabjai, amely az elmúlt napokban közeledett a Föld felé." "Kanadában szóródtak szét a mûhold darabjai"
"A NASA megerõsítette az UARS mûhold lezuhanását, ami magyar idõ szerint szombaton 5.23 és 7.09 között történt. A mûhold a Csendes-óceán északi medencéje felett, az USA nyugati partjai közelében lépett be a légkör sûrûbb részébe."
Jön. És még sok. És mi majd megintcsak másnap tudjuk meg, hogy nem a mi fejünkre esett.
Hát én lesben állok a mobilommal, hátha sikerül lekapnom. Elkapni nem próbálkozom.
Rádió: van rá esély, hogy a mûhold darabok É-Olaszországban hullanak le. Felszólították a lakosságot, hogy a földszinten tartózkodjanak az éjjeli órákban. A legnagyobb 136 kg lesz.
"A NASA legújabb közleménye alapján is csak annyit tudni, hogy legvalószínûbben szeptember 23-án lép be a légkörbe, és töredékei közel 800 kilométer hosszú szakaszon oszlanak majd el. A mûhold a becslések szerint a légkörbe lépéskor körülbelül száz darabra esik majd szét. Ezek zöme elég majd, és csak 20-25 éri el a földfelszínt, melyek közül a legnagyobb tömege meghaladhatja a 100 kilogrammot."
Igen én is hasonlót olvastam hogy ez egy "elõre nem tervezett aktiválás - vagy hogy stílusos legyek- becsapódás" A mûködés képtelen és irányíthatatlan mûholdat a napszél sodorta a légkör felsõ határához ahol még jobban lelassul és jön a kis BUMM.A nagy már volt.
Nem egy darabban ér le. Most épen is kb kisbusz nagyságú. A leéréskor pedig a mérések szerint 800 km hosszúságban fog szétszóródni. Bár lehet, hogy ezt a becsapódás lehetséges helyeként jelölték meg. Ez nem derült ki a cikkbõl.
A MIR mûködõ képes állapotban volt amikor belevezették a légkörbe.Ez a dög viszont már egy jó ideje üzemképtelen (döglött) így irányítani sem lehet.Egy mostani felmérés szerint több mint félmillió szemét kering az ûrben és ehhez még hozzájön a 13-20 ezer közötti mûhold.Az erõsödõ nap tevékenység miatt szerintem nem ez lesz az utolsó amirõl hallani fogunk.
Ideje beszélni a nemsokára becsapódó mûholdról ami isten tudja hova fog le esni . Állítólag 4 szer akkora mint egy kocsi ha az becsapódik 200 m res krátert csinál. Kb órákkal elõtte tudnának szólni hova csapódik be , de az kevés a evakuálásra egyesek szerint. Én azt javaslom ha tehetjük mennyünk minél messzebb és feküdjünk hasra. Ha egy gránát felrobban a nyomás mindent szétvisz a környéken de a földtõl felfelé romol igazán 180 fokban kevésbé erõteljes a nyomás és amit az magával vihet mint ha állnánk. Mutatták mennyi ûr szemét van és azt is mondták hogy az ûr szemeteknek üközõ meteorit kimozdíthatja a szemetet és az láncreakciót is indíthat ha a szeméttel összeütközne a meteorit amit meg jósoltak 2012 re és azok alá hullhatnak az égbõl letérve a röppályájuk miatt. Tökre gáz szerintem hogy felküldünk valamit és jól tudjuk hogy le esik majd vissza és ahhoz hogy felküldjük ki kell bírnia a felfele utat tehát mint egy kisebb aszteroida elégne a mûhold nem fogja majd azt tenni hanem szépen becsapódik. Ezt a sok agyast. Szennyezik a környezetet most meg még más marhasága miatt az ember nem sétálhat az utcán biztonságban de sehol. Mekkora agytröszt mind , csak utólag okosak.
Mármint a van egy kis pályám os rész. Amúgy értem amit leírtam :) saját tapasztalatom van róla. Gondoltam meg osztom még ha kicsit furcsának is tûnhet.
Van egy kis pályám, manetrend kéne készítsek hozzája és már dobnám is felfelé ha már buszhoz gyagi voltam legyen egy kis siker élményem. Ha valaki tud segíteni benne akkor az remek volna. :)
:))) Köszönöm. Az üresség a belsõ terhek hiánya. Tehát hogy pozitív vagy ,de a gondolatoktól távol tartod magad. Mondjuk mikor elkezdi az ember a gyakorlást, jó ha életformaként éli ezt a dolgot, és nem napi szinten fél órákat stb. A másik mikor gyakorlunk, sokszor az elején elkalandozunk egyik másik gondolattal(erre mondják a buddhisták is hogy ébernek kéne hogy legyünk, hogy meg láthassuk mi is van), gyakorlataink elõrehaladtával azonban "mentális utazásaink" (a múltba-jelenbe-jövõbe) idõtartamra lerövidülnek. S hamarabb felfigyelünk hogy el kószáltunk "Le tértünk az útról". Ekkor mihamarabb folytatjuk tudatos összpontosított erõfeszítéseinket, akkor eltéveszthetetlenül ráfogunk találni arra amire én is. Látni is fogjuk, hogy van igen is fény.stb A legelején a gyakorlataink nem igazán tapasztaljuk hogy változás állna be az életünkbe, hisz az arányokon van a hangsúly. A tudatunkban még feloldódik az a pozitív amit már létrehoztunk abban a tudatosság tartalomban ami kintrõl jön. Idõvel ahogyan változnak az arányok fergeteg lesz bárki utána járhat, és még pénzbe se kerül. Amit még nagyon fontosnak tartok: semmiben sem másabb, mint, akármilyen tevékenységet el sajátítani. Sokan nem gondolnák, éppen ezért kevesen élvezhetik ennek "gyümölcsét". Ez a gyümölcs egészségesé tehet ha eszünk belõle. Hisz a tudomány is beszámolhat olyasmikrõl mint hogy a stressz egészségtelenné tehet bennünket , és ha sokat vagyunk feszültek idõvel különféle testi panaszok is jelentkezhetnek. Köszönöm hogy el mesélhettem ezeket a dolgokat, és remélem valakinek majd hasznára lesznek az információk. Tanulmányoztam a buddhizmust az indiai vallást filozófiát párhuzamokat kerestem bennük továbbá a taoista gyakorlatokban és tanokban is. Olvastam a Buddha és a részecske gyorsító címû könyvet ami párhuzamokat keres a nyugati tudományos elméletek és a keleti tanok között. Remek kirándulás volt az is. Ha valakit érdekel bármi szívesen elmesélem én hogyan látom a dolgokat. Na oké, minden jót üdv !:))
Falkon úr még annyit engedjék meg hogy még hozzá szóljak egyet és befejeztem. Azt olvastam hogy még a szélsõséges fizikai fájdalom se hasíthat annak a tudatába aki megfelelõ szállást biztosít a színtiszta pozitív tudatosság számára magában. Ha boldog az ember már nem is érdekli semmi, fõ hogy megpihenjen zavartalan az állandóan meg újuló boldogságban. Ha meg figyeljük minden ember állandóan a boldogságán fáradozik bármilyen kis hasztalan tevékenysége is azt célozza meg. Szóval csak az számít. Nem tudom én azt éreztem hogy nincs testem nem vagyok sehol és minden világ el tûnik a fény szívébe közepébe végre megpihenhettem és csak az volt. Szerintem ez a felfedezésem csúnyán alátámasztja hogy a látásmódunk a kulcsa mindennek , mert egy idõ után logikusan el kell következnie hogy változásokat hozhatunk létre a koncentrációs gyakorlataink által a fizikai világban ám bár akkor már minket nem érdekel a dolog mert ismerjük a lelki törvényeket és azok fontosabbak az anyagi dolgoknál hisz nincs az az anyagi haszon ami több lehetne egy lelki szabadságnál. Mikor mindened megvan és ez az érzés nem úgy jön létre hogy anyagi világhoz kötõdik. Hanem idõtálló mivel te hozod létre és munkálkodsz rajta hogy egyre erõteljesebb koncentrációban hozd létre, hogy százalékos arányt meghaladja az mikor a külsõ hat rád . Ha az amit magunkban létrehozunk , ahhoz képest a külsõ behatások elenyészõek akkor tökmindegy hogy negatív vagy pozitív és az is hogy irányíthatók e csupán azt kell megértenünk hogy nem szabad a külsõvel dolgoznunk mert alávetettjei leszünk az állapot módosulásoknak. Kb olyan mintha egy viharvert csónakhoz ragaszkodnánk. Hihetetlen hogy a sorsunk a látásmódunk s hogy arra hatással is lehetünk akár. És pedig nem is mégis ha megtudjuk az igazságot mi történik az csak akkor lesz számunkra valóság ha abban élünk. Ezért hogy egy megvilágosodott ember mesélhet akármit is megkérdõjelezhetõ hisz mitõl lenne más mint a többiek. A vakok közt ki hinné le hogy látsz? És miért volna lényeg hogy hiszik vagy sem te csak elmeséltél valamit? :) Én azt mondom hiába mesél egy ilyen ember bár mit is mi a saját látásmódunkból gondolkozunk majd és emiatt nem is láthatjuk be azt amit õ mesél. Belemagyarázzuk hogy talán azt érti ez alatt stb. Aki akar tudni valamit azt ültesse át gyakorlatba és maga járjon utána nincs szükség "mesterre" vezetõre. Mindent magunktól tanulunk. Még a járást is. Még csak rávezetni se tudnak. Azonosulunk egyre jobban azzal amivel foglalkozunk. Így a tudat visszahatása a tapasztalataink útján bõvül. Ezért nem mindegy mivel foglalkozunk mennyi idõt , mert az lesz a sorsunk.
Egy ötvenöt millió tonnás aszteroida száguld a Föld felé. A tudósok szerint az égi lövedék 2011. november 8-án fog elzúgni mellettünk, jobban megközelítve minket, mint a Hold. Ha becsapódna bolygónkba, 65 ezer atombomba erejének megfelelõ pusztítást vinne végbe. egyébként a hold mozgására kihathat mert az kihat a földére is ;) de ezek szerint ha a földére nem hat ki akkor a holdéra sem. Mármint pont ebbõl ki indulva hogy a földön nem lesz apály dagály az aszteroida jóvoltából. Na már megint sok mindenre ki lyukadhatunk. Az is kérdés ha közte halad el a hold milyen helyzetében lesz ugye. pont a föld túl oldalán lesz vagy pont csont nélkül a hold föld közt halad el kicentizve mindkét bolygót. De az is lehetséges az egész univerzum az egyensúlyra épül és ezért sose lesz olyan hogy valami nekünk jön minden hozzánk a mi nap rendszerünkhöz rendezõdik . Mert a hierarhia rendszere szerint az egyensúly felette áll az ilyen fizikai dolgok felett. Szerintem tök gáz hogy emberek úgy élik le életüket tök mindegy minden hisz ebbe az egészbe csak belezavarodni lehet ez filozofálgatás. Szerintem pedig fontos momentum hisz a végeredményt érzésben mérjük ami ügye lehet jó és kellemetlen érzés. Akkor pedig nem mindegy. Minden esetre ha nem tudunk semmire se jutni mert minden lehetséges és semmi se meg csak bizonyos százalékban így vagy úgy épp a szemlélõ szemszögébõl nézve , akkor csak arra juthatunk hogy az egész illuzórikus hatással van a labilis elme kivetülõ délibábjaira, így ha eljutunk majd egy egyensúlyos állapotba akkor meglátjuk a valóságot az igaz valóságot ha pedig nem akkor életünk végén következik be majd jön el a következõ életünk melyben lehet megint csak tapogatózunk vagy még azt se. Számomra fontos felfedezés volt az mikor sokat koncentráltam egyetlen dolgot létrehozva magamban egy kellemes érzést és az hogy úgy mondjam elõször csak kis mértékben lett hatással a látásmódomra majd késõbb olyan méreteket öltött ami úgymond nem lehetett eldönteni hogy a világ hozzám rendezõdik vagy sem de annak látszott kellemesebb lett. bármit láttam elégedettséggel töltött el vagy csak én rendezõdtem a világhoz harmonikusan és ezért láttam azt , de az mindenesetre konkrét dolog hogy átlag boldogságom érzete annyira megnõtt hogy már kisebb örömforrások amik azelõtt nem hozták ki belõlem olyan gyönyört azok most a legmagasabb rendû elégedettséget hozták el számomra. Olyan volt mind ha egyszerre a leghidegebb helyen volnék és a legmelegebb helyen , mind ha egy sötét helyen volnék és mind ha a legvilágosabb helyen mind ha benne volnék valami tömör helyen és mind ha körülöttem a végtelenben üres volna minden. Gondolom nem véletlen nevezték el vibráló fénynek egyes spirituális fejlettebb népek. És gondolom nem véletlen azt se hogy olyan kevesen világosodnak meg. Mert az emberek csak okoskodni tudnak. Mind azt mondják tudjuk aztán mikor csapdába kelepcébe kerülnek nem tudják miként szabadulhatnának. Mind azt mondják tudjuk de mikor rábukkannak a közép mozdulatlanságára azt még egy hónapig sem tudják megtartani.
Kérdés ha a kavantum fizika lehetõségek tárházát kínálja és a ok okozat törvénye erõsödik ki belõle ha konkréttá teszünk adott dolgokat azzal hogy tudatunkban létrehozzuk az adott félelmeink vagy épp ellenkezõ irányú energiát az kihatva környezetünkre jobb vagy rosszabb eredménnyel zárul esetleg egyik sem és az univerzum ettõl független életet és csak egyensúly van és mi csak szemlélõként változtatva helyzetünkön így a látásmódunk változik és a történet is , de csak a mi számunkra. Ha eleve nem mozdulna a tudatunk és tiszta lenne megláthatnánk hogy nem történik semmi. Ha mondjuk tudjuk hogy a földet megközelíti egy aszteroida és basszus félelmetes egyes emberek számára másokéra nem akkor ha mondjuk a többség fél az taszítaná vagy épp ellenkezõleg vonzaná a dolgot mivel a résztvevõk is energiát bocsájtanak ki akkor a tényleges események vajon megváltoznának vagy esetleg túl kicsi ráhatás . Továbbá ha kvantum fizika akkor nem lehet hogy az emberek által kibocsájtott rezgések erõsen befolyásolják a dolgot? Hisz az is lehetséges meg az is hogy nem. Szerintem az élet a döntés a döntés probléma , de hogy együtt élhessünk vele hierarhia rendszerbe kell tegyük az elvégezni kívánt tevékenységeket. Mindent megakarunk magyarázni , miközben semmit se magyarázunk meg. Az az igazság hogy nem látják sokan azt sem ami egyértelmû mert nem figyelik meg saját magukat az emberek pedig sokat tanulhatnának belõle. Van egy olyan szövegrész hogy anélkül ismerni az idõjárást hogy kinyitnád az ablakot. Sokan a külsõvel foglalkoznak és a belsõt elvetik. A belsõ akkor lel a legmegfelelõbbre ha a külsõvel nem azonosul semmilyen formában. A belsõ párbeszédnek is kell idõ hogy ki ürüljön belõled. Az a király szerintem ha nem mikor alszol csak akkor vagy üres hanem hanem ébren is megtudod csinálni hogy gondolatok nélküli legyél.;) Talán akkor futó bepillantás meggyõz róla mi van és mi mennyire valós. a tapasztalat mindennél többet elárul egy adott dologról. Jók ezek a keleti dolgok. :)
Ne haragudj, de olvass el valamit valahol az árapályról. Igazán jót nehéz ajánlani. Dr Völgyessi a BME- n kiváló forrás, és rajta van a neten is, de csak geofizikusoknak. Legjobb, ha levezeted magadnak. Én is azt tettem.
Leöb úr azért is képzeleg, mert a fény sebességnek az univerzum sûrûségcsökkenésével nõnie kell. Addig nõ, amíg el nem éri a szülõ univerzumunk sebességét, és akkor "visszaolvad" belé, hogy csak úgy csattan... Úgy néz jki, hogy agylágyulás kell a tudóssá avatáshoz? Azé is aki avat, és azé is, akit avatnak? De még azoké is, akik nézik?
Bnum. Az a baj, hogy nemcsak te nem látod, mi az árapály. - A csillagászat legelsõ törvénye, hogy fogalma sincs, mi az árapály. - A második, hogy másoknak se legyen. - hermadik pedig, hogy Leõb úr csak képzeleg. Így azután mirõl írhatok még?
Az árapályt a inhomogenitás válthatja ki, tehát ha a tömegeloszlás nem egyenletes és a gravitációs energia más energiává alakul. Nem látom, hogy az árapály (a Napban honnan is lenne?) ki szakíthatna onnan bármit is. Ahhoz kéne egy másik Nap, s az egymásra ható gravitációjuk esetén, esetleg.
Érdekes, de azért nem elég következetes. Az elején 100miliárd évre teszi azt az állapotot, amikor a galaxis képe kimerevedik, a cikk végén ("Például az eddig látott legtávolabbi kvazár fénye a kvazárt akkor hagyta el, amikor a Világegyetem csak egy milliárd éves volt. (A Világegyetem életkorát jelenleg 14 milliárd évesnek becsülik.) Loeb számításai azt mutatják, hogy ez elkövetkezõ pár milliárd évben megfigyelve ezt a kvazárt, hat milliárd éves korában látványa kimerevedik, változása megáll.") 6miliárd évre.
(elfelejtettem megint- Bnum, neked szóltak az elõzõk, és persze mindenkinek)
Az tehát a lényeg szerintem, hogy a felsorolt hatások együttesen gázbolygó kilökõdéseket okoztak a Nap magjából, és talán távolabb is. Innen az út egyenesen vezet a kiszakadásos-kondenzációs bolygókeletkezési elméletig. A kiszakadt gáztömegben, amely a jellemzõ anyagösszetételt tartalmazta, lehülve hamarosan elkezdõdtek azok a folyamatok, amelyek kondenzációhoz, majd szilárduláshoz vezettek. Ezek a gázbolygó távolodó pályájának különbözõ helyein valósultak meg, ahol egy kritikus távolságon belül Nap körüli, távolabb a gázbolygõ körüli pályára álltak. Míg valahol a gázbolygó is leállt, s utána az árapály távolította. A bemutatott porfelhõket is valszeg az árapály távolította.
Köszi ezeket a linkeket. Ezekkel egyébként egyet is értenék. Én is úgy gondolom, hogy többféle tényezõ, közöttük a magnetohidraulikus erõk is okozták az óriás gázbolygók kiszakadását. Mégegyszer felsorolom: - a hirtelen megnövekedõ hõmérséklet és nyomás, ami minden irányba egyformán hat. (termodinamikai ok) Ez kezdetben nagyságrendileg nagyobb volt a többinél,mára elenyészett - a kialakuló magnetohidraulikus erõk, az intenziv forgással, ezek inkább tengelyirányuak (Magnetohidraulika), máig meghatározóak - a centrifugális gyorsulás, ami az ekliptika felé mutat, ami kezdetben nagy volt, máig elenyészõ - az árapály hatás, amit a kiszakadó és távolodó bolygók, különösen a Jupiter kelt.
A Napból történõ kiszakadás irányát és energiáját ezek együtt határozták meg. De kezdetben semmiképpen nem a magnetohidraulikáé lehetett a szõ. Az egy fúziós hidrogénbomba volt, akkora, mint a Jupiter. Csak ferdén repült ki. A Nap ma már csak pöfékel. Levezetia túlnyomást. Mert most is vann ak azért még benne egyenetlen hõfejlõdési folyamatok, amelyek millió évnyi késleltetéssel jutnak a felszinig.
Ha jól tudom, az azonos töltésü részecskék taszítják inkább egymást. A mágneses hatást meg hogy gondolod? Ami jellemzõ a linkre, és a csillagászatra, hogy az árapály szó, ami a galaxist leginkább alakítja, el se hangzik benne. És te sem hangoztatod. Nem tulajdonítasz szerepet annak, ami a Holdat évente 40 mm-t távolítja? Pedig nincs se mágnesség, se elektromos töltés benne!
Szóval arra gondolsz, hogy van egy porkorong, amely forog a Nap körül, ami már összecsomósodott valahogy? És abban a korongban, azon a helyen csomósodnak a gázbolygók, bolygók, holdak?
Itt éppen egy Nap kitörés, több millió tonna anyaggal, mágneses segítséggel. Nap kitörés Ez a Föld térfogatának elenyészõ része, de a környezetbe lévõ por csomósodását és pályáját befolyásolhatták a hasonló nagyságrendû kitörések. A portól meghízott több millió tonna tömegû sûrûsödések, melyek pályája már nem volt szabályos, ezért ütköztek, ahol hatalmas hõ energia szabadulhatott fel, amely további össze ragadásokat idézhetett elõ.
"gravitáció igyekszik csomókba húzni a gázt és port, míg a forró csillagok elektromágneses sugárzása és részecskeszelei folyamatosan igyekeznek szétfújni a csillagközi felhõket. A kozmikus mágneses tér is befolyásolja a töltött részecskék mozgását, de hatásainak kiterjedtsége és pontos mechanizmusai egyáltalán nem ismertek." hideg-porfelhok-a-nap-kozeleben
A forgó gáz és porkorong egyensúlyba van. Magától nem kezd el sûrûsödni, mert ha igen, akkor gyorsabban forog és megint csak egyensúlyba lesz a centrifugális erõ és a gravitáció. Ezt az egyensúlyi állapotot egy másik erõnek (én a mágnesességre tudok gondolni) kell, hogy megbontsa. Ekkor az érintett por mozgási energiája már kevés lesz, hogy ellenálljon a gravitációs és mágneses erõnek és össze csomósodik. Csak gravitáció hatására nem gyorsulhat fel annyira a központi mag, hogy onnan bármi is kirepüljön, hisz bármekkorára is húzódik össze, akkor éppen egyensúlyba van a gravitációval. A fúzió beindulása után tágulni, és a forgás lassulni fog.
Nagyon kevés az olyan ember, akit ilyen kérdések foglalkoztatnak. Ezért is becsülök mindenkit, akkor is, ha más a véleménye, mint nekem. A hivatkozást meg elfelejtgetem. Átkozott szenilitás.
Körvonalazd jpbban az elméletedet. Legyen benne hogy hol, (porkorong), mikor miért jelentek meg a bolygók. Én leírtam: a Nap középsõ zónájában, amikor a fúzió megkezdõdhetett benne. Nálad csak találgatni próbáltam, hogy a porkorongban? Hiszen forgó gáztömegröl beszélsz. Azt ha gömbszerü, akkor a csillag részének tekinthetõ, ha a gyors forgásnál elszakad, akkor porkorongnak is nevezik. Kiváncsi vagyok, részletezd.
Továbbra is túl nagy az elvárásod velünk szembe. Nem tudunk távolba látni és gondolatot olvasni. Ha nem a "válasz erre" gombbal válaszolsz, akkor csak találgatni lehet, hogy kinek, és éppen mire válaszolsz. Esetleg csak magadba beszélsz. A fórumokon enélkül is elég sok a félreértés.
Ja és hogy bárhol kialakulhattak vasmeteoritok, akármilyen picik is?
A kérdésedrd: "mitõl alakulhat ki csillag" csillagok milliárdjai a válasz. Te viszont arra válaszolj: mitõl indulhatott el bennük a fúzió, és mi történt, amikor elindult? Úgy zajlott le, mint a gázrezsón, ami ha forr, lezárhatjuk?
Meg hogy miért a szilárd bolygók itt alakultak ki a Nap közelében? stb.
Te ezek szerint a bolygók porkorongban, a mágneses tér miatt létrejövõ csomósodását vallod? Ez az elsõ épkézláb és megalapozott elmélet, amit itt olvasok. Alkalmas arra, hogy vizsgálgassuk. Meg is tesszük. Mivel magyarázod például az Oorth övi kisebb szilárd üstökös magok, meteoritok, por "csomósodását"? Én azzal magyarázom, hogy azok egy forró gázbolygó légkörében kondenzálódtak le. Ez elképzeltetõ. De egy fél grammos porszemben hogyan jöhettek létre ilyen szoros kémiai kötések, amelyek vaskohóban lehetségesek?
Amit a csillagászat elhanyagol, az a forgási, keringési impulzusmomentum és kapcsolódó hatások általánosítása, és vizsgálata. Ezewkrõl adatot is megszerezni nehéz. Próbálom számítani az exobolygók árapályát- nem találok forgásidõt. Pedig galaxisunk központi fekete lyukáról tudjuk, hogy 11 perc alatt fordul. Becslésem szerint a Nap kezdeti forgásda 2 óra, a Földdé 1,3 óra körüli lehetett. A bolygók, különösen a Jupiter és a Szaturnusz árapálya a Nap kezdeti impulzusmomentumát ~200-ra csökkentették. Hol olvashatsz errõl? Ez nem fér bele a csomósodási elméletekbe. Vagy a Föld forgása is mennyit lassult? A honlapomon láthatod a Föld számított árapály forgáslassulási diagramját. Azok alapján minden paleontológiai számítás a sutba dobható. Nem vagyok összeesküvés hívõ, de ezeket a dolgokat a tudomány úgy kerüli, mint ördög a szentelt ostyát. Miért?
Most egy frekvencián vagyunk, ugyanezt a problémát vizsgálom én is. Hiszen pont én állitom, hogy a csomósodás egy kialakult egyensúlyi keringési rendszerben nem jöhetne létre. Miért nem "csomósodik" pld. a Föld a Vénusszal? Tudjuk a választ, most irtad. Ahhoz, hogy bármi, bárki közelítsen a másikhoz, kell hogy legyen a szerelmen kivül is valami más tényezõ is. Egy káoszszerû (a káosz más értelmezése) sztochasztikus világban rugalmas és rugalmatlan ütközések történhetnek, amelyek "csomósodást" okozhatnak. - Ugyanígy az elektromos, mágneses hatások. - Más töltések hatásai. - Csomósodási zónák keletkezése külsõ tömegek egymásra hatására (errõl van programom)
Egy rendezett egyensúlyi állapotban azonban ütközések nincsenek. - Ekkor léphet színre az árapály, amit mindenki lenéz, mert állitólag jól ismeri. A Szaturnusz porgyürüi pld. az USP (szinkron) pályán túl távolodnak, azon belül lassan lezuhannak. Közöttük van a Cassini rés. Ez egy lassú, millió, milliárd évek alatt bekövetkezõ folyamat- valójában a forgási energia átrendezõdése helyzetivé, és viszont. A gyorsan forgó egyensúlyi gáztömeget csak más tömegek árapálya fékezheti. Ezáltal a forgása lelassul, az USP pálya távolodik, egyre nagyobb tömegek kerülnek a hatáskörébe, zuhannak és ütköznek bele, tartják fenn a forgását, és melegen tartják. Ez a folyamat évmilliárdok alatt játszódhat le, és talán ért be 5-6 Mrd éve. Kétségkivül, elektromágneses jelenségek is közrejátszódhattak abban, hogy ez a zuhanás megtörténjen. Én gyüjtöm ezeket okokat, te is gondolkozhatsz még rajta. Mert ez egyike a csillagászat azon kérdéseinek, amit az elnagyolva csomósodásnak hív.
Hát a Nap-rendszer keletkezésével (és általánosságban a bolygó keletkezéssel kapcsolatban) vannak problémák, amelyek végül is a csillagkeletkezés problémájára vezethetõ vissza.
Képzeljünk el egy szép nagydarab gázfelhõt, amely bizonyos mennyiségû port (gáznál sûrûbb anyagot tartalmaz), az elsõ generációs csillagoknál por se volt.
A gázfelhõ forog, s így a centrifugális erõ és a gravitációs erõ egyensúlyba kerül. A részecske nem közelít a középpont felé, s nem is távolodik. Miért tenné? A gravitáció a középpont felé haladva egyre gyengébb, mivel csak az adott ponttól beljebb lévõ anyag vonz, a külsõ gömbhéjon lévõ gravitáció semlegesíti egymást, tehát mintha nem is lenne. Akkor mitõl alakulhat ki a csillag?
Véleményem szerint, a mágneses-térnek mely a gravitációs erõnél sokkal erõsebb, lehet ebben szerepe. Ha kialakul a megfelelõ hõmérsékletû csillag, akkor a melegítésével és egy kis plazma böfõgéssel elõsegíti a bolygók kialakulását, mivel az addigi homogén pórból nagyobb, darabosabb csomók keletkeznek. Ezeknek a keringését továbbra is csak a központi csillag tudja zavarni, hogy egymással ütközve, s közé köpködve egy kis ragasztót végül kialakuljanak a bolygók.
A szilárd, a jég, és a metánholdak és bolygók létezése nem képzelhetõ el egy bolygócsomósodási elméletnél, Naptól különbözõ távolságú gázbolygók körül.
Ugyanakkor természetesen, és logikusan adódnak egy kiszakadásos- kondenzációs elmélet keretében. Ugyanis a különbözõ hõmérséklet intervallumokban a gázbolyók légkörében zömében ezek vállhattak ki. Kezdetben a szilárd anyagok, és természetesen víz, metán és más illékony gázok, de azok csak kisebb mennyiségben. Mikor meg már jobban lehült, akkor már túlnyomóan. A Titán pld. félig jégbõl, félig kõböl áll. A Földön is van víz, de kevesebb. A Föld tehát korábban vált le, kevesebb vizet véve magához. Vagyis a víz a Föld kezdetétõl jelen lehetett, ugyanígy a metán is. Csak kisebb mennyiségben. Csak minden 6- ik atom a Földön hidrogén, ami sokkal kisebb a világür átlagosnál. A szén viszont százszor kevesebb. A Titánon viszont óceánnyi a metántenger. Hogyan csomósodhatott ez így?
Mert ne feledjük: a középbõl kifelé haladva a maximum gyorsulás zónájáig nem csak a visszahuzó gyorsulás, de a kifelé hajító, akkor még igen nagy centrifugális gyorsulás is nõt, mérsékelve a vonzást! A maximum gyorsulási zóna után pedig a vonzás jelentõsen lecsökkent, míg a centrifugális gyorsulás hatványozottan- a sugárral, és a forgási sebességgel is nõt! Onnantól kezdve már nem volt akadály- mint a parittyakõ, úgy vágódott ki az Anonymus 1! Hogy nem pont az ekliptikán, az a tengelyirányú elektrománeses erõk miatt lehetett csak. E miatt hajlott el az ekliptika a galaktika fõsíkjától. A késõbbi gázbolygók már nem a középbõl, hanem a maximumhely utánról is indulhattak. Gázbolygóink összetétele a Napnak arra a zónájára jellemzõ, ahonnan indultak, és ahol áthaladtak. Ugyanigy a belõlük született szilárd bolygóké is. Ezek érdekes vizsgálatokat jelentenek. Senkinek nincs kedve arra, hogy a föld összetétele melyik gázbolygóéhoz közeli? A Jupiter 300x, az Uránusz csak 15x nehezebb. A Szaturnusz meg 100-szor. Talán mégis a Szaturnusz, vagy a Jupiter fia lennénk? Képzeljük el, hogy a 7-800 km/s sebességü Jupiter ~120 Mkm-távolságra néhány hét, hónap alatt jutott el. Addig hûlt le annyira, hogy a légkörében elkezdõdött a fémek, szilárd anyagok kondenzálódása. Miközben igen gyorsan forgott is! Ezen a határon a Nap vonzása még igen erõs! Ott talán 120 Mkm-re a Naptól fûzödött le a Föld, alakult gyorsan hûlõ, Nap körül keringõ bolygóvá. Eközben vált le róla ugyanúgy a még folyékony Hold, és számtalan törmelék. Ezek elkezdtek keringeni egymás körül, míg a szülõbolygó elszáguldott állomáshelyére. Fûzérben követték õt a késõbb kondenzálódó jég, és legvégül a metán bolygók. Ezek némelyike a szinkron pályánál szétolvadt.
És valamennyi elkezdte lassú árapály vándorlását a jelenlegi pályájáig. A Föld 20-30 mkm-t távolodhatott, míg a Hold tõle csak 250-350 e km-t.
Volt több szilárd bolygó is, de amelyek a Naptól csak 20-25 Mkm -re kondenzálódtak, már visszazuhantak belé, növelve a szilárd komponens részarányt benne.
Csodálatosan mozgalmas ez a keletkezés történet. Nem a világegyetem a szélsõséges, hanem a mi Napocskánk.
Köszönöm a linkeket. Látható, hogy többnyire amorf, töredék holdak. Töréseik azonban nem szögletesek, hanem olvadt magmával kerekítettek. Egyfelõl erõ, másfelõl energia volt, ami galyra vágta õket. - Az erõ a Roche határ (2-2,5 R). - Az energia az USP (szinkron pálya határ. Ahol ezek ketten találkoztak, megpecsételték a kisbolygó sorsát. Hiszen látni, a Roche határ egyedül nem képes eltörni õket.
Szeretném "elmesélni", mert annak is jó. De kit érdekel? A pöffögéses elméletem dinamikus. És nálunk most is létezik, napszél, fleurek, és kis földméretü gázgömböcskék formájában.
A fõsorozatbeli csillagok ~6 Mrd éve keletkeztek. Vagyis akkor indult el a fúziójuk. Ám addig is már ott, és megvoltak, csak valami hiányzott a fúzióhoz. Amikor az is meglett, attól a pillanattól számoljuk, hogy mi történhetett bennük. Amikortól a fúzió elindult. És ha ebbe belegondolsz, nem is kell meséljek. De mesélek. Kezdeti állapotban viszonylag hideg, gyorsan forgó gáztömeget feltételezek. Mert a belézuhanó gáztömegek energiája részben forgásivá alakult. Így kialakultak az igen gyakori, naptömeghez közeli tömegü hideg gázgömbök, illetve forgáselipszoidok. Ez a méret következik a kezdeti gyors forgási sebességbõl, amit a Napnál 2-3 órára feltételezek.
A láncreakció azonban a középontban robbanásszerûen alakult ki, ott a hõmérséklet lokálisan mrd K nagyságrendû lehetett. A nyomás is nõtt, azonban a kis "hangsebesség" miatt csak lassan tudott lefuvatni. Így eljött a pillanat, amikor a hangsebességnél nagypobb robbanás kellett bekövetkezzen a csillag középpontjában, ahol a gravitáció még közel nulla! Így onnan egy hatalmas gáztömeg kezdett gyorsulni, megbontva a kezdeti szimmetriát. Utána már hiába növekedett a gravitációs gyorsulás a maximumára (r=0,15-Rnapnál), a gáztömeg átléphette azt a "gátat", és 1000 km/s sebességgel nekivághatott a világürnek. Ma a galaktika halójában lehet már. Ez a gázbolygó 0,001-0,01 naptömegnyi lehetett, Anonymus -1 nek nevezem. Kilökte a Napot az Orion csillagkarból, elferdítette a tengelyét a galaktika sík merõlegésétõl, maga meg elszáguldott. És ugyanez sok csillaggal megeshetett. Más kérdés, hogy Napunknak maradt ereje még néhány keshedt gázbolygóra, köztük az Uránuszra, amely valószínûleg épp a Föld megszülésébe rokkanhatott bele? (Ha a Föld belõle kondenzálódott ki). Létezhettek más gázbolygók is, amelyek vagy elszáguldtak, vagy visszahullottak, ahogy az árapály a táncát járatja velük. Galaxisunkban vagy 200 Mrd csillag van, és mi csak néhány évtizede tudjuk jól vizsgálni ezeket a bolha övénél is kisebb bolygóárnyékokat. Légy türelemmel- sokkal több bolygó létezik, mint most gondoljuk.
Napunk azonban minden tekintetben különleges, vérmes természetü szülóanyánk volt, tele energiával. Ez valszeg tény.
Légyszi mondd meg, miért van az, hogy csak kevés csillag körül (aránylag) alakult ki bolygórendszer? Hiszen gondolom mindegyik keletkezése "por" tömörödésére vezethetõ vissza. Azoknál ahol nem található, azok az összes törmeléket feldolgozták? Vagy, ha a Te elméletedet ("pöfögéses") vesszük, akkor mindegyik csillagnak kellene lennie akkora pördületnek, hogy létrehozza a bolygórendszerét. Nem?
A Naprendszer története roppant érdekes, és ma is tartanak váratlan folyamatai, pld.törpe gázbolygók születése. Ezek hirtelen jelennek meg (kihûlve és kondenzálódva felfénylenek), majd ugyanúgy semmivéfoszlanak, vagy visszazuhannak. Nagyon szeretnék errõl beszélgetni. Úgyhogy mondjatok, vagy írjatok róla ti is. (javítás: ...500-1500 millió éve)
Igen. Ez nem csomósodhatott ott. Folytatva a Marssal, az említett katasztrófa 500-15000 millió éve lehetett. A nyomát csak a két kisbolygó örzi. Ugyanakkor ez a törmelékl zuhatag söpörhette el a Mars atmoszféráját ,, és terítette be azokkal a közetekkel, amelyek a felszínén mindenhol szinte láthatók. Ha volt ott élett- (mert talán lehetett), akkor szünt meg. Ha volt ott ember...nem az lehetelen.
Hogy én mondom? Én csak követni próbálom a beszélgetéseteket.
Kérdezted hogy gothmog melyik résre gondolt, én meg megnéztem a képeket amiket belinkelt, és a másodikon ott van a Keeler résben egy bogyó (Daphnis).
Ha gothmog errõl mondja hogy az "porbacsomósodott", akkor te errõl mondod, hogy az biztos nem így keletkezett?
A Mars Phobos és Deimos holdjai is egy ilyen katasztrófában repültek szét a Marstól kb 17-18000 km-nél. Azóta a Deimos távolodik, a Phobos meg zuhan. Jól látszik a felszinükön, ahogyan körbevfolyûta a megolvadzt magma. Ezek amorf alakú töredék holdak, nem gömb alakúak.
Arra mondod, hogy azporbacsomósodott? Én valamennyirõl úgy gondolom, hogy azok olyan nagyobb holdak töredékei, amelyek valaha a Roche sávban keringtek, és plusz amikor odaért a Jupiter lassan távolodó szinkron (USP) pályája, akkor szétrobbantak. Azok, amelyek azon belül keringtek (por, kisholdak), azok lassan zuhannak. Közöttük a képen láthatók. Amelyek távolabb, azokat az árapály távolítja, ahogy a Föld aHoldat. Így keletkezhetett a Cassini rés, és még néhány másik.
Egyébként az mivel magyarázható, hogy a többi gyûrû sem óhajt csomósodni Newton és Gallilei óta?
A második fotón az egyik (Keeler) résben egy hold van (Daphnis).
"ring-embedded moon Daphnis (...) appears in the Keeler Gap"
Természetesen még sok rés van. Te melyikre gondolsz? Ugye nem arra, hogy azok a kis töredék holdal csomósodtak a porból? Mert errõl beszéltünk. Ha arragondoltál volna, el kellene kedvetlenítselek, hogy nincs igazad. Azok egy nagyobb hold töredékei.
Informatika és tudomány
