Igazából én sem érzem hogy meg tudna szeretni úgy egy nõ, mint más nálam jobb férfiakat :( így kölcsönös kapcsolat eleve kivan lõve sajna. egyoldalú kapcsolatot meg nem akarok, mert az nekem nem éri meg.
Asszem egy szokásos kiábrándítás. Ha az az idõsebb nõ nem munkanélküli, elég ha magadat eltartod. Veled korú nõ esetében már rizikósabb, mert a fiatalokat ritkán fizetik meg normálisan.
A pszichológiával foglalkozó nõ meg nem tudom, melyik bolygóról jött, de itt a Földön mire egy férfinak eszébe jut egy nõvel kezdeni, az a nõ már lélekben vagy az unokáknál tart, vagy túl van a szakításon. Emiatt akkor kell kezdeményezni, amikor elõször eszetekbe jut a "de jó lenne". Azt viszont csak lazán, ha bármi skrupulusa támad korkülönbség, stb. miatt, hadd szaladjon el.
Ja, a pszichológiás bepróbálkozott ha nem vetted volna észre. :)
sok minden dolog, aminek passzolnia kell. Legfõképpen az összhatás és a kisugárzás fontos. Nekem mondták már páran, hogy az a legfõbb baj, hogy elzárom magamtól az érzelmeket, nem adok ki jeleket, hanem hideg vagyok és pókerarc, tehát magyarán nem adom ki a férfiasságra utaló jeleket ezt egy pszichologiával foglalkozó nõ (nem pszichologus) mondta nekem h nem adok ki pozitív energiákat...
Nagyjából átlagosnak látom magam (vagy inkább az alattinak!). Szerintem az izmos testalkat csak egy dolog. Az arc számít igazán! Arra meg mint tudjuk nem lehet gyúrni...
nekem sem volt jó gyermekkorom. sajnos. sajnos kevés embernek volt békés, nyugodt gyermekkora egy álomcsaládban. de sokan még nálam is rosszabb körülmények közt nevelkedtek. úgyhogy emiatt nem lenne pofám sírni.
de túl kell lépni rajta. elvégre hogyan akarunk párkapcsolatot, ha még magunkat sem tudjuk rendbe tenni...
mindenki a saját háza táján söprögessen, hogy vendéget tudjon fogadni!
amúgy te is valahol nem érzed magad külsõleg elfogadhatónak? nálam is ici picit megvan ez a komplexus:S és h emiatt vagyok leszarva, mert nem vagyok pl egy kigyúrt állat (bár mostmár dolgozom ezen)
egy 13 évvel idõsebb nõvel nehéz hosszútávú kapcsolatot létesíteni:S egyrészt azt el kell tartani (nem várhatod el, hogy õ tegye ezt meg) másrészt pedig gyereket is akarna, én meg ott szépen meg is állok, mer nekem nem kell gyerek... jó dolog és szép dolog a hosszútávú kapcsolat, de a szexkalandok egy ideig azok szintén, és az érzelmek számomra nem elsõdlegesek. Üres vagyok e téren nálam pl ez is gond...
Pont azért írtam oda, hogy nem a hátországból írok, hogy tudd ki is vagyok és miért gondolkodok így. Nem egy barátnõ, vagy feleség mellõl biztatlak téged...
sõt azt is lemerném fogadni, hogy eddig több kudarcélményem volt, mint neked. persze ebben nem akarok versenyezni ;)
Ja, én nem szeretnék kalandokat. Nem vagyok, olyan típus. (már írtam róla asszem :) ) Én komoly kapcsolatot szeretnék vele! Addig is bízom abban, hogy majd találok mást, aki felé még tudnék ilyen érzéseket táplálni.
mármint, ha vevõ lenne rá és mondjuk bejönnék neki, õ az, aki mondjuk elolvadna tõlem én akkor csinálnék vele programot. Természetesen csak akkor, ha nem családos (nem férjezett) nõrõl van szó és kalandra vágyik...
hmmm... én is hasonló dolgokon mentem keresztül. most már ha megkínálnak keserûséggel megpróbálok hozzá jó arcot vágni. szerencsére már én is kimásztam a depibõl. azóta mindig felpattanok, ha seggre esek :)
the show must go on...
meg kell tanulni jó pofát vágni mindenhez. engem már sok csalódás és keserûség ért (ne csak a lányokra gondolj), pont ezért már megtapasztaltam, hogy ha ma valami csalódás ér, holnap ugyanúgy felkel a nap és forog tovább a világ. mert csak egyedül nekem fog ártani, ha ott leragadok.
most nagyon sok közhely eszembe jutott, pl. a "dont cry, get up and fight" csatakiáltás :) és ezeket mind úgy írom, hogy csajozás terén még nem voltak sikerélményeim. tehát nem a frontvonal mögül, a hátországból küldöm a parancsokat ;)
én megmondtam, hogy a múlt kihatással van a jelenre. Én is ezért szenvedek, mert a múltban kibaszott sok rossz dolgot éltem meg, ami által a jelenem nem tud felszabadult lenni. Egy hideg, úgymond realista, mindenre odafigyelõ, óvatos ember lettem (gyerekkoromban gondterhelt és jó kedvem volt), aztán ahogyan alakultak a dolgok a környezetemben úgy lettem egyre depisebb és szomorú ember, aztán ebbõl kimásztam és jelenleg úgy mind1 mind1 alapon élek flegmatikus személyiséggel...
humorizálni is nehezemre esik, nálam nagyon hangulatfüggõ az élethez is nehéz jó pofát vágni, dehát ez van...
Nem vagyok egyke, de történtek dolgok az életemben, amik ehhez vezettek. De ezt nem hoznám nyilvánosságra, mert félõ hogy nem tudnám megõrizni az inkognitómat ;)
Nézd, nem tudom hogy a lányok többsége milyen. De szerintem nincs olyan sok hárpia, mint amennyit megemlítettél. Pedig elhiheted: én is kaptam a pofámba eleget.
pl. nagyon jól esik -viccen kívül!-, amikor egy olyan korrekt lánnyal találkozok, aki kedvesen és egyértelmûen utasít vissza.
sajnos az utóbbi idõben annyira belerágta magát a fejembe ez a probléma hogy nehéz elterelnem róla a figyelmemet, így ismerkedek tovább, és gyûjtögetem a kudarcokat. Erre azt szokták mondani: a pofonok erõsítik a jellemet. Hát nem tudom... remélem! :)
egy mondjuk 16-17-18 éves még úgymond kamaszkorban lévõ lánynak mi a francnak kéne a pénzem? nem látok benne logikát. Ha úgyis tanulok még, hogy várhatja ezt el???
"Egy nõnek, ha tetszem mi a francnak veszõdjek azzal, hogy meghódítsam elvégre neki is érdeke lenne, hogy létrejöjjön a kapcsolat"
belülrõl ezt én is így gondolom, volt 1-2 próbálkozásom lányoknál, de valahol mindig ez a tudat van bennem, hogy majd, ha akarna valamit tõlem úgyis csillan a szeme...eddig ilyen nem volt sõt:S a lányoknak vagy barátnak voltam jó, vagy pedig beszélgetõtársnak ennyi...
amúgy most takarékon vagyok és jól megvagyok:) ha mindig máson agyalsz akkor megoldható az élet nõ nélkül is... nap, mint nap látom, hogy a legtöbbjük rafinált, kétszínû és éretlen a magunk korosztályában.
Hát valamiért velem is hamarabb szóba áll az érettebb korosztály, mint a sajátom :) (pontosabban inkább õk állnak velem szóba a saját korosztályom helyett :P)
Egy 19 éves csajszinak teljesen jó a 28 éves pár. Mindkét fél megkapja amire vágyik, szerintem. Ha megértik egymást, és szeretik is, akkor ez így pont ideális.
jó duma...tudom, hogy fontos, csak én, ha nem vagyok megfelelõ hangulatban (ami gyakori eset), ha éppen nem ismerem a csajt akkor én ezt nem tudom megcsinálni, amit te...eleve még a smárolás gondolatától is írtozom. Nekem csak lassan szabadna haladni, egy olyan lány kellene, aki végigvezetne engem a szinteken és segítene maximális megértéssel...
Mondtam neked.Nem is kell sármosnak lenni,elég egy egszerü hétköznapi fazon,de a jó duma az nagyon fontos.Nekem nem kellett gyõzködni a csajt.Amugy a munkahelyemen történt meló alatt a dolog..xD Fõnök már nem volt ott,én meg bezártam mindent,és szóltam a csajnak hogy menjünk be a raktárba.A többit inkáb nem részletezem.
beveted minden sármodat. Igazad lehet a környezetem is preferálja és valahogy én vagyok ezáltal leszarva... volt oszt társaim között is volt olyan csaj, aki 18 volt és volt egy 27 éves pasija:S:S persze megvan már az egzisztencia az úgymond biztonság, na meg az érettség...
mostani csop társaim közül az egyik csaj szakított a barátjával rögtön mesélte h egy 28 éves rákattant és vevõ rá:S a csaj persze 19 éves...
De nem voltam szerelmes,csak elkaptam az alkalmat.Igy nem is idevaló a téma szerintem.Elmennék ma egy diszkó környékére,akkor rengeteg p.nát fel tudnák szedni.
Igazából...nem probléma a kor különbség, de attól függ...nem mind1, hogy az 1ik fél13 a másik18, vagy az 1ik 20 a másik 30...persze õk is tök jól el lehetnek, de idõvel igen is buknak felszínre olyan problémák, amik bizony a korkülönbségbõl adódnak...
igen, ez lehetséges, hogy kibõvíthetõ még pár dologgal és azzal amit mondtál fõleg, mert felismerni is tudni kell, ehhez jól jöhet egy külsõ szemlélõ, barát vagy rokon, de akár egy teljesen idegen vélemény is, aki objektíven tudja átlátni a helyzetet.
Egyik tanárom iktatott be még egy lépcsõfokot az elejére :) nem is tudom már, minek nevezte... 'fel nem ismerés' kb. Az az állapot, amikor még nem tagadod a problémát, mert nem ismered fel, hogy egyáltalán létezik. Úgy pedig nem mész át ezeken a lépcsõkön és megoldódni sem fog soha. :)
Gyászunk lépcsõfokai: a tagadás, a düh, a félelem, a bûntudat, a depresszió, az elfogadás.
na most ezt szerintem párkapcsolatokra is rá lehet húzni illetve hát inkább a szakításra és az azt követõ idõszakokra inkább:) a félelem nem tudom miért van itt, talán az attól való félelem, hogy többé nem kellünk senkinek és egyedül halunk meg vagy ilyesmi.
csak a jó szándék vezérli, ilyen a természete, nekem tetszik ez az oldala, ettõl függetlenül mivel nem "isten" ezért hibázik is és van olyan oldala amivel nem értek egyet. ennyi.
tipikus reakciód volt, semmi extrém, mindenki igy reagál ha szorongatott helyzetbe kerül. Sal jó pszichológus lenne, személyesen már rég megoldottátok volna a problémád. Tudod, vannak azok a fokozatok, 5 van belõle, fejbõl nem fogom tudni, azt hiszem a gyásszal kapcsolatban szokták használni, de lényegében mindenre ráhúzható, kis változtatással. tagadás, düh, elfogadás, azt hiszem ezek is benne vannak.
Gondolj abba bele, hogy ha megfázunk pölö akkor is mindent elkövetünk a gyógyulás érdekében, és nem nyújtjuk el a dolgot, és nem akarunk életünk végéig folyó orrot és gyulladt arcüreget. És azt sem utáljuk életünk végig akitõl a súlyos kórt elkaptuk, ami olykor halálos is. Szerintem lelki is egyéb betegségek/sérülések esetén is így érdemes eljárni.
Ott is maximális egészségre törekedni és egy gócot sem magunkhoz kötni, megtartani.
Ami történt megtörtént, ma már nem fenyegeti az életed az ami anno megtörtént, az a múlt, ami már nem aktuális, és csak a jelenedet nyomorítja ...
ez az én meglátásom
nekem is kijutott a jóból gyerekkoromban, nem pont úgy mint neked, másképp aztán rájöttem, hogy ezt nem jó tovább cipelni ...
Visszatérve a témához szerintem nem akkora probléma két ember között a korkülönbég, mint amekkorát más emberek tudnak csinálni belõle. Az egyéniségi, érdeklõdési különbségek inkább rázósabbak.