Mi a baj a DM. nevezett zenéjével? Az egész album megvan DTS 5.1-ben is és eszméletlen jó lett a térhatású keverése. A különböző hangok körbe körbe forognak a szoba négy sarkából minden irányba. Ezt sztereóban nem lehet megtapasztalni, hiába lossless. A gyári jól kikevert stúdió térhangzással hallgatni messze jobb..
Ehhez képest szépen kifejtetted a spoilered tartalmát. (
Nem vagyok én kifejtő.) És még nekem szelektív a látásom.. Ha értelmesebb dolgokról is akarsz kommunikálni, tudod hol keress. Utoljára szerkesztette: Zephyr Retiring, 2017.02.08. 12:31:46
Ezt kifejthetnéd akár spoiler alatt hosszabban részletesebben is, mert még nem egyértelmű miért látod így. És utána máris tudok válaszolni a kérdésedre
Ha azt képzeled, hogy nagy bölcsen néha néha bedobsz fél évente egy egy szót a fórumba és ennyi elég, akkor az egy kezdődő fórum-elhidegülési láz jele. Láttam már ilyesmit, komoly dolog. Engem is elkapott már egyszer
Még egy röpke szösszenet a dalhoz: ugyan 2010-ben már Londonban és Tokyoban is bemutatkozott ez a mű, de a New Yorki MSG a világ azon legismertebb sportcsarnoka, ahol rengeteg mai "sztár" és műveik sosem fognak hallatszani.. Ergo: szerintem ez egy nagy dolog a mai rohanó világban.
Ez továbbra sem teljesen new wave ugyan, de van jó a sztorim egy jó zene mellé..
Peadar Ó Doirnín (1700-1769) egy részben ír tanár és költő anyanyelvén megírja a "Mná na hÉireann" azaz ismertebb címén a Women of Ireland című művét. Jó kétszáz évvel később (tehát írónk már rég a föld alatt nyugszik) egy bizonyos Seán Ó Riada nevezetű szintén ír zeneszerzőt megihlet Peadar írása és egy zenemű elkészítésére sarkallja.
Közel 40 évvel Seán halála után (tehát ő is odaátról hallgatózik immár) New Yorkban a Madison Square Garden-ben "Crossroads Guitar Festival" néven 2013-ban ismét felcsendül a dallam, ami végre nagy sikernek örvend közel 250 év után..
Látom, ma is korán kidobott az ágy.. Hoztam hát neked egy kis-éji könnyed zenét is. Szerintem nagyon is új hullámos jellegű, de mivel ki lettem oktatva, hogy ide inkább a 80-as évek táji zenék jöjjenek ezért ezt inkább most spoilerezném...
A zene eredeti stílusát sajnos nem tudom behatárolni. Szerintük folkestra, szerintem meg a Folkestra az inkább egy egyéni stílusú world-music zenekar, ám ők meg leginkább egyik sem. Valami más ez, ami nem az ami...
Vagy az is lehet, hogy rájuk gondoltál... A magam részéről (szégyen, nem szégyen) én egyik dalukat sem ismerem. Pedig kedvenc évjáratom. Ha meg nem rájuk gondoltál, akkor meg végképp nem ismerem
Ez amolyan kis vidám bulimuzsika Én ma este egy kicsit az alternatív irány felé vetettem magam.. kolléga totyikjába linkeltem a vidit, nem akartam nagyon offolni. Utoljára szerkesztette: Zephyr Retiring, 2017.01.28. 21:01:20
The Vapors. Nem tudom mennyire vagy otthon angol nyelvterületen, (ha más nem a surranótársad majd segíthetne a fordításban mert úgy látom nemigen bír éjjel aludni)
A The Poducers amerikai banda első lemeze 163. helyig jutott a Billboard 200-as listáján, és a Billboard Hot 100, 61. helyéig ezzel a számukkal:
Los Angelesban 2015 októberében élőben is eljátszották ugyanezt a slágert...én ennyit tudok róluk. Meg azt, hogy mindkét banda egész jó volt és még ma is az...
És személyes kedvencem.... A Dolphin Brothers....és egy kis téli hangulat....csak ropogó kandallótűz előtt hallgatható....medvebőrön...és persze nem magányosan
A Vapors-t és a Producers-t én magam nem ismerem...bevallom...
Esetleg a két földobott dalon kívül valami szösszenet????
A Producers ezen dala tetszik nekem is... Utoljára szerkesztette: Bitva, 2017.01.26. 18:14:58
A Visage nekem "kétdalos csoda".. Az egyik dal a mindenki által rommá hallgatott "Fade To Grey" illetve a "Beat Boy" Egyszerűen a többi daluk számomra....nem is létezik...nem érdekel...mert szar...tud csak lenni a két csúcs dalhoz képest... Persze aki szereti tegye....magánvéleményem volt itt olvasható...
David Sylvian is kiadott egy rakás albumot, de szerintem a Jensen/Barbieri párps sikereit meg sem tudta közelíteni....persze....szerintem...
A Japan úgy nekem egyben nem sokat jelentett... Kétségtelen, hogy David Sylvian fátyolos kellemes hangja a korabeli (hiszen a 70-es-80-as évek fordulója volt az övék....) ritka madár volt.. A tagok külön-külön és esetenként párban, vagy trióban a feloszlásuk után is együtt zenéltek... Gondolok itt elsősorban a dobos Steve Jansen és billentyűs Richard Barbieri duójára....Hol Jensen & Barbieri néven, hol Dolphin Brothers néven hallunk róluk.. Mick Karn nagyon fura basszus játékának egy egész lemez szentelődött... e legény a bauhausos Peter Murphy-vel kooperálva alkotta meg a Dali's Car nevű formációt... Egyébként a Dolphin Brothers-ről már több ízben megemlékeztem...talán az 1987-es "Catch The Fall" album is felkerült ide... Jensen és Barbieri elismert zenészek
A Japan 1990-ben újjá alakult de nam Japan néven hanem, mint Rain Tree Crow A zenekar egyik műve talán ismerős is lehet...
Örülök a csapongásnak....mert így biztos nem tudunk kitárgyalni senkit sem... Egy-egy dal semmi esetre sem mutatja meg az adott előadó nagyságát...esetleg éppen jelentéktelenségét... Menjünk sorba talán...
A TFF legalább annyira alap zene (nekem), mint a Level 42, Gary Numan, B-52's, INXS, Adam Ant, és a többiek. Erről nem is kell többet írni. (És még egy hasonlóság: nem akarnak megújulni, és ez így van teljesen rendben. Kiadnak egy új lemezt, és a hangás ugyan olyan mint a 80's években volt. És ezért szeretem Őket nagyon.)
Nem rossz. Csak hangulat kell ehhez is, mint szinte minden zenéhez. A Tears For Fears nótáról sem jött egy vélemény sem. Most én is sértődjek meg? Pedig alap new wave az is.. Utoljára szerkesztette: Zephyr Retiring, 2017.01.25. 12:11:24
Volt egy másik ismertebb lengyel banda...a 2 Plus 1 Egyszer láttam őket a tévében...hogy melyik dalt azt ne kérdezze senki...
Egy angol nyelvű szösszenet
És a lengyel Maanam? Hmmm?
Volt egy albumuk "Mental Cut" címmel 1984-ben 3 darab angol nyelvű nótával...és az egyikkel...befutottak...
A „Simple Story” az album húzódala...naná.. Szerintem mindenkinek ismerős...utánna senki itthon semmit nem hallott róluk....mert hogyan is...de ez a dal....
Volt korábban is angol nyelvű daluk...de az inkább klubszinten volt érdekes...
Belouis Some - Stand Down
Erről dalról nem készült hivatalos videó kár érte....