Ripoffot szeretjük szólóban és zenekarral is:) korábban említettem a Tom Waits dalait játszó formációt, amiben õ is tag, áprilisban lesz egy miniturnéjuk az országban (Budapest, Veszprém, Pécs, Szeged, ha jól tudom)
Elképesztõ még anno én sokat jártam Hobóékat a MOM-ba, csöppet más lesz, nagyon fura nekem szembesülni vele hogy telik az idõ:( Remélem az utókornak is ad majd ilyen élményt az új épület.
jazz 4ever
fú de jó topik, megy is a favba:)
De szép ez :-)
Ami kimaradt a video címébõl: All Over Again címû dal instrumentális változata. Régi felvétel, kiváló hangminõség.
Üdv mindenkinek :-) Örülök, hogy sokan vagytok, akik szeretik az igazi zenét.
Egy kis csemegét én is mutatok, alapvetõen nem blues-zenekartól gyönyörû blues dal. Aki nem ismeri a Jethro Tull-t, pár szót szólnék róluk. A világ legkönnyebb komolyzenéje, és egyben a legkomolyabb könnyûzenéje. Mûfaját tekintve alapvetõen rock, leginkább ír népzenei vonásokkal és reneszánsz dallamokkal tarkítva. Ide, s tova több, mint 40 éve zenélnek együtt, remélhetõleg még vagy további 120 évig :-)
2 részletben találtam csak meg sajnos a kedvenc változatomat :/
Koncert videó, ami nem teljes:
Állóképes videó, ami viszont teljes
További jó szórakozást, zenehallgatást mindenkinek!
john lee hooker. több, mint 100 albumot készített. hollywoodban munkásságát csillaggal hálálták meg. tõle hallottam elõször blues zenét egy hódmezõvásárhelyi blueskocsmában. azóta imádom ezt a zenei stílust is..
Köszönöm, hogy ezt az információt megosztottad velünk. :)
"A marosvásárhelyi Bolyaiban nem volt olyan nebuló, aki a Nincsen apám, se anyámat ne a Hobó által diktált ritmusban szavalta volna el. Tõle tudtuk meg, hogy van egy Villon, és amikor a színházunkban Villon elõadás volt, akkor a lépcsõkön ültünk, és nagyon büszkék voltunk magunkra, mert a vásárhelyi magyarság kulturális felsõbbrendûségét mutattuk meg – legalábbis mi úgy hittük.
Jött is Hobó koncertezni hozzánk, és dugig megtelt a sportcsarnok. Aztán elment és teltek az évek, jött a gyászos emlékû népszavazás, amikor megismertük az SZDSZ nevét, hogy õk nem akarnak minket, mert akkor megesszük elõlük a nyugdíjat és akkor sem haragudtunk Hobóra, mert õ meg tudta azt, amit minden erdélyi érez, aki elvándorolt már innen, éljen õ bárhol: „menj vissza vándor, nem lehet két hazád”.
És ahogy teltek az évek mi is megöregedtünk, jöttek az új zenészek, és új stílusok, ahol a szövegvilágnak már nem volt mûvészi értéke, és igazából nem szólt semmirõl. Hobó pedig maradt, aki volt, bohóc. De a mi bohócunk is, miénk, erdélyieké is. Legalábbis ez nagyon picit az volt. Irigylem azokat, akik eljutottak a búcsúkoncertre. A hetedik te magad légy… Unoka " (marosipolgar.info)
ha már blues-legendák, hol marad Tom Waits? :) Sok dalát fordította le Hobo is.
és a részben magyar Braindogs formáció, akik az õ dalait játsszák, sajnos ritkán:
Ha már a HBB szóba került:
Itt van egy ritka pillanat, 1996. december 24.-érõl:
Robert Johnson egy isten volt a szakmájában, kár hogy el adta a lelkét az ördögnek....
Mi is a blues ? "Afro-amerikai zene, ezen belül az észak-amerikai néger folklór kikristályosodott mûvészi, vokális formája, amely pregnánsan sûríti ennek a népzenének összes jellemzõ vonását. Többnyire ütemes, meghatározott funkciós renden alapuló harmóniai szkéma. Erre épülnek a legelterjedtebb blues-dallamok, emellett a szkéma mindenfajta témától függetlenül is kitûnõ alapot nyújt az improvizációkhoz. A blues a vidéki, késõbb nagyvárosi proletariátus tipikus népdala, amely szövegében pontosan tükrözi ennek a az osztálynak a nehézségeit. A blues leginkább szomorú hangvételû, de sohasem hangosan jajgató. Késõbb, a slágeripar által kiforgatott és romantizált blues szentimentálissá és banálissá válik, az eredeti népdalt azonban a nehéz sors kommentálása, csendes szomorúság és rendkívüli egyszerûség jellemzi. Gyakran találkozunk a kifejezéssel:"to have the blues"- vagyis amikor olyan hangulatba kerül az ember, hogy vmi bántja, egyedül érzi magát, ki kell énekelnie mindent, ami a szívét nyomja. Vagy Bessie Smith megfogalmazásában:" ha senki sem törõdik veled, ha szegény vagy és kitaszított, akkor énekelj Bluest ! J.E. Berendt blues-tanulmányában rámutat arra, hogy ez a forma nem kizárólag a néger folklór tartozéka: azok a fehérek, akik szintén a déli államok proletariátusához tartoztak, éppenúgy érezték és énekelték a bluest, mint a feketék.
És természetesen ne feledkezzünk meg arról a néhány Magyar zenészrõl és zenekarról sem akik egyáltalán léteznek kies Hazánkban: a néhány nagy, és mellettük az un. második vonal, ami azért már régen elsõnek számít, legalábbis nálam: Dr. Valters; Palermo boogie gang; Fekete Jenõ; Shabby Blues Band; Midnight Special stb.
Én a HBB indulása után nem sokkal (1980-81) lettem blues rajongó. Imádom bluest, egyszerûen megunhatatlan nem úgy mint ezek a mai tucatsz@rok. Elsõ nekifutásra egy talán kevésbé ismert elõadó számát linkelném. Sajnos a minõség elég rossz de így is kihallik belõle a lényeg. Elõször egy online blues rádióban hallottam nagyjából a közepétõl és hát nem kis munka volt kinyomozni, hogy mi is ez.
Üdvözlök minden BLUES zenéért rajongót a fedélzeten. Én a magam részérõl maximálisan támogatom a topicot, úgy gondolom, hogy minden mûfajok legjobbika.imádom minden ágát, de igazából a "British Blues" elsõ hulláma a nagy kedvencem, úgy mint: John Mayall, a korai, még lányok nélküli Fleetwood Mac, Chicken Shack, Savoy Brown és hasonszörû társaik! Ráadásul nagy koncertjáró is vagyok, hiszen sztem ez a legprímább zene, amit koncerten el lehet képzelni, át lehet élni. itt mindjárt egy NON+ULTRA:
A blues zene megnyugtatja a lelket. Szeretem ezt a mûfajt annak ellenére, hogy nem vagyok elég tájékozott belõle.
Szerintem azért a mûfajnak az eladhatósága és az érdekeltsége csökkent valamicskét a mai világban.Sajnos.
Sajnos szétesett a tördelés :/ már írtam a moderátoroknak.
Már több, mint egy éve tervezem ennek a topicnak a megnyitását. Vártam, hogy valaki elkezdi, de hiába, így ha a témakör nagyságához mérten puritán, esetleg hiányos bevezetõt írok, ne hibáztassatok!
Aki szereti a mûfajt, az pontosan tudja, hogy a blues átmenet a könnyû- és a komolyzene között. Számos további zenei mûfaj atyja. Nagyon improvizatív, hatalmas szívet igénylõ hangszeres zene. Ez a zene nem csak hangulatokat, de a hangulatok árnyalatait is képes kifejezni.
Eredetileg a topicot a kedvenc blues-zenészemnek, B.B King-nek szántam, de nem lehet különválasztani B.B Kinget a blues-tól és a blues-t B.B. Kingtõl, és ugyanez a helyzet a mûfaj többi császárával is.
Szeretném látni, hogy nem veszett ki a napjainkban futószalagon érkezõ, értéktelen, zenének nevezett zörejek hatására még az igazi zene szeretete belõletek, jó lenne történeteket olvasni nagy muzsikusokról, sok-sok linkelt jutyúb videót szájtátva nézni, ahogy az õrült, virtuóz zenészek egymással versenyt játszanak.
Nagyon kérek mindenkit: ebben a topicban ne legyen flém. Teljesen méltatlan lenne.
Kezdeném a sort egy videóval, a borzasztó hangminõségért remélem, kárpotolja a mûfaj összes szerelmesét a képi anyag, a két óriási zenész gitárjátéka, produkciója. Aki a két legendát eddig nem látta együtt játszani a közönség soraiban, sajnos ezen a világon már nem is fogja. Nyugodj békében, Gary Moore...