A magyarázat egyszerû: szeptemberben be akarják zárni az egészet, és mivel pár ember így szarul jár, elveszti a jó zsíros állását, gyorsan produkáltak valamit, hogy hátha mégsem zárják be a kócerájt. Annak az esélye elég kicsi, hogy kiderüljön, hogy kamu az egész.
Technicolor-erõ... Ez valami vicc?
Nekem is ez ugrott be elõször, amikor korábban máshol már olvastam a cikket.
Amúgy politikus szempontból ez a részecskefizika terület egy iszonyat megfejése a rendszernek. A részecskefizikusok ugyanis a Manhattan projekt óta nem tudtak olyan kézzelfogható technológiát elõállítani a kutatásba beleölt rengeteg pénzzel sem, aminek gyakorlati haszna lenne. Legalább valami jó kis bomba, vagy ilyesmi.
Másrészt Lederman Az isteni a-tom c. könyvében is írja, hogy egy ilyen nagy hadronütköztetõ kb olyan, mint amikor egy kukát kiborítanak, szal sok érdekes, de nem feltétlenül értékes dolgot lehet ott összeszedni.
Nem értem. 3* olvastam el és nem értem. Arra számítottak, hogy szépen lassan csökken a tömeg, vagy erõ, vagy akármi, erre meg inkább nõtt? Energiát termelt az ütköztetõ, vagy részecskét, vagy mi van?
Alapvetõen úgy nézik meg, hogy mi keletkezik, hogy 2 ismert részecskét egymáshoz vágnak közel fénysebességgel...aztán ami széthullik "darabkák", azoknak a pályája alapján mondják meg, hogy emberek ez ebbõl és ebbõl áll tutira....magyarul közvetett módon nézik meg.
Szerintem már õk se tudják, hogy mit csinálnak, mit keresnek, vagy mit találnak... Akkora katyvasz ez az egész... Közben meg folyton az "eleganciáról" meg a képletek "egyszerûségérõl" beszélnek...
A cikk értékét le lehet hordani, de a munkájukat ne már. Sötétben tapogatóznak, de aki tud jobb módot a világunk megértésére az írja le nyugodtan.
Erre csak ezt tudom mondani: Örülünk Vincent?
Azert olyan jo, hogy a sok sotet tusko, aki meg a pc-t is epphogy csak be tudja kapcsolni, azt irja pl., hogy 'Szerintem már õk se tudják, hogy mit csinálnak, mit keresnek, vagy mit találnak...'. Meg jo, hogy teged azonnal megalalnanak, olyan butasagot sugarzol magadbol.
"Az elmúlt hat hónapban nem alszom túl jól" - mondta Lane. "Ha engem is kirúghatnának az álomállásomból, mert évek óta nem mutattam fel semmi használhatót, én sem aludnék túl jól." - mondta kisemlõs.
...várjá má! hé! hallod! Ne zárjá máá be! Találtam egy 6. erõt! Ezt a grafikont nézd! Látod, emelkedik=új erõ! :D
Aztán lehet van valami értelme, én nem értek hozzá :D
Nyávogj tovább...
Én minden erõmmel a tudományok mellett állok. Támogatom a különféle kutatásokat, bár csak a háborúkra költött pénzeket erre költenék. Ugyanakkor egy kicsit elgondolkoztatnak az ilyen hírek, hogy egy csomószor azt olvastam (könyvekben), hogy ez meg az milyen elegáns, vagy arra törekszenek, hogy egy-egy képlet elegáns, minél egyszerûbb legyen. Ennek ellenére meg ha kell, ha nem, össze-vissza már a kitudja hanyadik bozont, meg részecskét, meg erõt, meg összefüggést vezetik be, a végletekig bonyolítva az egészet. Nem vagyok szakértõje a témának, csak érdeklõdöm, elolvastam pár könyvet a témában. Nem akarok okoskodni, mert tudom, hogy nem egyszerû a helyzet, csak olvastam több tudós alak írását is, meg ugye Occam borotvája is azt mondja (amit annyira szeretnek használni), hogy mindig az egyszerûbb a valószínûbb/jobb. És az, ahová most tartanak, nekem bûzlik...
Mondhatod hogy hegyi tajparaszt vagyok, aki éppen hogy be tudja kapcsolni a gépet, leszarom... De tudós legyen a talpán, aki ebben a katyvaszban teljesen kiigazodik (a tudósok saját elmondásuk szerint nem képesek erre, bizonyítékként legyen erre a sok különbözõ elmélet...).
Azt mondják ez egy 5. erõ lehet a gravitáció, elektromágnesesség, gyenge- és erõs nukleáris erõk mellett, aztán azt, hogy ez az ötödik erõ képes tömeggel felruházni a részecskéket. Valaki el tudná nekem magyarázni mi is a különbség a gravitáció és a tömeg között? Mindig úgy képzeltem, hogy azért beszélünk tömegrõl mert létezik gravitáció. De akkor ezek szerint a kettõ az két külön dolog. Próbálom nem hülyén fogalmazni a kérdésem, aki tudja majd kijavít. Szóval milyen módon képzeljem el a tömeget mint külön erõ által létrehozott tulajdonságot, ha például egy modellben nem szerepel a hozzá tartozó gravitáció? Nem rokon túlságosan a kettõ ahhoz, hogy a tömeget egy külön erõ eredményének vegyük? Mindig úgy képzeltem ezeket az erõket, hogy csak egy fajta van. De az lehet rövidebb vagy hosszabb hatótávú és erejû. Kb úgy mint egy rádióhullám. Ahogy változik a frekvenciája, más és más tulajdonságokat vesz fel terjedésben és kölcsönhatások terén is.
Az összes fizika és kémia könyvet kidobni és a mai mûszerekkel szépen elkezdeni újra az egészet feltérképezni. A legnagyobb probléma ami miatt a tudományos kutatások helyben topognak az,hogy korlátok közé szorítják a kutatókat,el kell felejteni azokat a szavakat,hogy lehetetlen,fizikailag nem lehetséges,a tudomány mai állása szerint nem kivitelezhetõ,ezeket el kell felejteni,túl sok szart pumpálnak a fejükbe és ezeknek az adatoknak nagy többsége igen régi és pontatlan megfigyeléseken alapszik.
Hi A gravitáció az két (vagy több) test között ható vonzó erõ. A tömeg pedig a test tehetetlensége, a rá ható erõ mozgásállapot változtató hatásával szembeni ellenállás.
Méréstechnikai oldalról megközelítve: Van "súlyos" tömeg, ami a gravitációs vonzóerõben jelenik meg, illetve van "tehetetlen" tömeg, ami a testek tehetetlenségében jelenik meg. A kettõ elvileg nem azonos, de a kísérletekbõl az adódik hogy egymással arányosak. A gravitációs állandó megfelelõ megválasztásával pedig a két tömeg egyenlõvé tehetõ.
Azért örülök hogy az SG fórumozói megint, alig több mint 12 óra alatt megoldottak jópárat az emberiség legnagyobb tudományos problémái közül.
Néha csak ugyanazt tesszük mint a tudósok a részecskegyorsítókon 'dolgozva'. De mi nem kapunk érte fizetést :D Szerintem túl bonyolítják és nincs több száz fajta részecske. Egyiket találják ki a másik után, hogy bizonyítsák az elõzõ kitalált darab létezését. De minden új hiányos elmélettel jön a világra amihez kell még egy és így tovább. Ez csak filozofálás, de õk se tudják biztosan. Ha az egyik elmélet csak félig nem igaz, akkor az a sok részecske mind máshogy következik egymásból, talán nem is léteznek. Minden csak energiából van ami anyag 'halmazállapotában' kibocsájt egy mezõt amit elneveztünk gravitációnak. A tömeg pedig nem más, mint ennek az ilyen állapotú energiának a mennyiségét jelölõ mértékegység. Ha ezt mondom az lehet olyan helyes mint a több száz közvetett meghatározás ami mindig csak támaszkodik egy másik feltételezésre.
a gravitacio nem vonzo ero , hanem taszito ero , es az egesz univerzumban sugarzik , az anyag csak learnyekolja, ezert tunik ugy mintha egyik test vonzana a masikat , pedig ugyan nem
Ennyi rosszindulatú hülyeséget egy helyen. Nyilván egy elmélet nem abból áll, hogy 3-4 mondatban összefoglalja egy prof. aztán ezen ül 20 évig basszus. Mûködõ matematikai modelleket kell fabrikálniuk, és egy halom dologgal alátámasztani. "Szerintem túl bonyolítják és nincs több száz fajta részecske" Szerintem te bonyolítod, és sose állították, hogy több száz van ... "Minden csak energiából van ami anyag 'halmazállapotában' kibocsájt egy mezõt amit elneveztünk gravitációnak. A tömeg pedig nem más, mint ennek az ilyen állapotú energiának a mennyiségét jelölõ mértékegység." A gravitáció meg a tömeg két különbözõ dolog basszus. Általános iskolában még elnézõs ha valaki a tömeget összekeveri a súllyal ...
A fenti elmélet meg biztos csak hülyeség, elvileg a huszon-harminc éve megoldatlan problémák jó részét megválaszolhatja, de biztos hülyeség, mert itt mindenki részecskefizikus meg a kvantumfizika professzora?
Csak leárnyékolja? Akkor miért lesz belõle vonzó erõ?
Képzelj el egy gömböt, amit egyenletesen megvilágítanak minden oldalról. Ha ebbe helyezünk egy golyót, akkor minden oldalról egyenlõ fényt kap. Ha két golyót helyezünk bele, akkor árnyékot vetnek egymáson, és ott a fénynyomás kiegyenlítetlen, így úgy tûnik, mintha vonzó erõ ébredne köztük, pedig egy külsõ taszítás nyomja õket össze.
Mi is az a több száz fajta részecske? Mert hogy a standard modell szerint van: up, down, elektron, neutrínó charm, strange, müon, müon-neutrínó top, bottom, tau, tau-neutrínó És ezek antirészecskéi. Vagyis igazából 4 fajta részecske van, amikbõl van 3 család és van mindegyiknek egy antirészecske párja. Az persze igaz, hogy volt idõszak, amikor több részecskefajta volt, mint elem a periódusos rendszerben, de ezek mind kikeverhetõknek adódtak az u,d,c,s,t,b kvarkokból. Így ezek nem elemi részecskék. A bozonok, vagy közvetítõ részecskék pedig: higgs, foton, W+-,Z, graviton(?)
Ez a részecske fizika olyannak tünik, mintha a motor müködését abból próbálnák kikövetkeztetni hogy, két autót jó nagy sebességgel ütköztetnek aztán a szétrepülõ darabokból megpróbálják összerakni az egészet.
Kételkedek benne hogy elfogadott lenne. A kettõ között ugyanis lényeges különbség van, ami kimutatható.
Tegyük fel mégis, hogy a gravitáció nyomóerõ, amit a tömeggel rendelkezõ testek leárnyékolnak. Ez a nyomóerõ legyen véges, így az adott térszögbõl jövõ nyomás szintén véges. Legyen egy 1-es test. Helyezzünk el egy másik 2-es testet úgy, hogy árnyékolja az 1-es testre, ebbõl a térszögbõl jövõ nyomóerõt, válasszuk a tömegét akkorára hogy teljesen leárnyékolja ezt a nyomóerõ (mivel az véges, ez megtehetõ). Ekkor észlelünk valamilyen F erõt amely az 1-es testet a 2-es felé nyomja. Ha most 2-es test tömegét elkezdjük növelni akkor azt tapasztaljuk, hogy az 1-es testre ható erõ nem változik, hiszen a 2-es test már eddig is minden az adott irányból jövõ nyomást leárnyékolt. Ez ellentétben áll a klasszikus vonzásból adódó elvárásainknak, miszerint a 2-es test tömegének a növelésével az 1-es testre ható erõ minden határon túl növelhetõ. Megfelelõ kísérlettel egyértelmûen eldönthetõ hogy melyik az igaz. Én mégsem halottam ilyen kísérletekrõl, fõleg nem pozitív eredményekrõl.
Az már csak hab a tortán, hogy a térgörbületbõl adódó gravitációval magyarázhatók az égi mechanika anomáliáinak egy része.
Ez a nyomógravitáció eddig nem vezetett semmire. Szóval a hívei jobb ha összeszedik magukat és produkálnak, mert eltûnik a süllyesztõben, mint megannyi más haszontalan elmélet.
Csak ezt nem három dimenzióban kell elképzelni :) Ha a nyomás minden egyes pontból jön, és izotróp módon minden irányba hat, és ezt árnyékolják a tömeggel rendelkezõ testek, akkor kapjuk ugyanazt a megoldást. Hasonló ez mint a Dirac-féle lyuk elmélet.
Az az érdekes, mikor még geocentrikus volt a világkép, akkor a csillagok, égitestek mozgását a fizikusok majdnem ugyan olyan jól le tudták írni, mint mikor kiderült még se a föld van a középpontban. A kérdés az amit a mostani fizika leír/ észlelünk annak mi köze van a valósághoz?
Véges nyomás esetén akkor is kapsz egy maximális leárnyékolható nyomóerõt, tehát a kettõ nem ekvivalens.
Azért tudták jól leírni, mert a geocentrikus és a heliocentrikus világkép között a különbség egy matematikai transzformáció. Tudományos szempontból a kétféle világkép egyformán jó használható, csak a heliocentrikus sokkal egyszerûbb, ezért praktikusan elõnybe részesítik.
A mai fizikának "csak" annyi köze van a valósághoz, hogy megmagyarázza/megjósolja a mérési eredmények jelentõs részét. Az hogy a fizikában szereplõ dolgok a valóságban léteznek-e filozófiai kérdés, mint ahogy az is hogy egyáltalán mi a valóság.
Érdekes elgondolkozni azon hogy az amit mi valóságnak tartunk egy elég korlátos érzékelési (mérési) folyamat eredménye. Ugyanúgy közvetett dolog mint, ahogyan mi ahogyan a fizikai mérésekbõl adódó fizikusi világkép is az. Ebbõl a szempontból az amit valóságnak tartunk semmivel sem valóságosabb mint az amit a fizika leír. Sõt ha az érzékszerveket vesszük akkor a fizika valósága sokkal jobban hihetõ, mint az érzékszervekkel érzékelhetõ hétköznapi valóság. Viszont a érzékszervekkel érzékel információ feldolgozása mindenkinek vele született képessége, ezért teljesen természetes. Egy hétköznapi embernek az elméleti fizikát magyarázni valami olyan, mint a vaknak a színeket. (Ez most nem sértés akart lenni.)
Na de azért a helyzet nem ilyen eccerû, mint ahogy te is írtad.
Mert ott kezdõdik a dolog, hogy a detektorok mérnek valami elektromos töltéssel rendelkezõ részecskét, merthogy másfajta töltést nem vagyunk képesek elõállítani. Aztán ugye az adott térben a nyomvonalakból megállapítják a részecske tömegét, energiáját illetve amikor szétrepül más részecskékké a valószínû élettartamát. És kb ennyi.
Na most, amit biztosra tudhatunk az a proton meg az elektron, mert ezek nagyjából örökéletû részecskék, maguktól marhára nem bomlanak. A neutron kb 15 perces felezési idõvel elbomlik, bizony barátaim a neutron atommagon kívül nem létezik, mondhatni. Kb tehát az elektronhoz, és a protonhoz, illetve ezek antirészecskéihez viszonyítanak mindent. Az ütközéskor aztán látnak ilyen szépen, tûzijátékhoz hasonlóan szétrepülõ nyomokat, amikhez aztán a pályájuk szerint energiákat, töltéseket akármilyen számolt(!) másodlagos tulajdonságokat lehet kapcsolni.
És a szépségesség itt kezdõdik, mert vannak un. rezonanciák olyan köztes állomások, amelyek többé kevésbé stabil állapotok között vannak, miközben más részecskékké bomlanak. Valóban csak néhány elemi részecske van (a jelenlegi elmélet szerint), na de több ezer, akár millió rezonancia is létezik, melyek élettartama nagyon rövid. Mondjuk akár elemi részecskébõl is van ilyen, vagy nagy rendszámú atommagból, de mindegy.
És itt kezdõdik az átbaxás egy szinten, mert a rengeteg mért rezonancia a valóság, a standard modell meg egy elmélet! Olyan elmélet, ami ezen rezonanciák csoportosítására és közülük az un elemi részecskék kijelölésére szolgál. De a jelenlegi standard modell ugye csak egy a végtelen lehetséges kombinatorikai megoldásból azokközül, ami egy csillió darabra szétrepülõ részecskesugár nagybani leírására szolgál.
Ez a mostani, tehát nem ez az egyetlen ilyen rezonancia, száz számra léteznek ilyenek. Van egy viszonylag egyszerû modellünk, amibe vagy be tudjuk illeszteni vagy nem. Valszeg eddig sem sikerült mindegyiket, de eddig addig hangolták a technikusok/mérnökök a gyorsítót, amíg a púp eltûnt, mindenki megnyugodott és azt mondhatták a tudósok, hogy naugye, mûtermék, akármi volt, nem kell vele foglalkozni.
Szal nem egyszerû ez a mûfaj, nagy kérdés, hogy a kutatók eddig mennyire csapták be magukat és minket a túlzott egyszerûsítéssel az Occam-elv égisze alatt létrehozott standard modellel.
Persze eddig jó volt, mûködött. De csak mert semmilyen gyakorlati alkalmazás nem épül rá.
Ugyan ez csak arra jó hogy a világon pár ezer okostóni ingyenélõ, jó fizut huzzon, marha drága játékszerekkel jászogasson amibõl semmi haszna nincs az emberiségnek vagy 60 éve áll a fizika ezen része, egy helybe topog, mindet kiküldeném kapálni, több haszon lenne belölük.....LOL
Mert a protonon, meg az elektronon kívül, még egy anti-elektron-neutrínóra, meg 0,78MeV energiára is bomlik.
Helyesebben az egyik d kvark bocsájt ki egy müont, és alakul át u kvarkká. A müon aztán tovább bomlik elektronra, meg neutrínóra.
Azt hogy milyen kvantum, milyen más kvantummá alakulhat azt a kölcsönhatások teszik lehetõvé. Az un. gyenge kölcsönhatás teszi lehetõvé ezt az átalakulást. Ez a kölcsönhatás eléggé furcsa, hiszen olyan olyan részecskék között tesz lehetõvé kapcsolatot, amelyeknek, amúgy nagyjából semmi közük egymáshoz. Nem mondhatni, hogy a modell hibás, hiszen ezeket a jelenségeket leírja. Azonban mintegy lóg a levegõben, mert habár az elemélet az elektromágnesességgel egyesíthetõ, azonban az erõs kölcsönhatás felé mind a mai napig nincs kapcsolat. A gravitáció meg pláne.
De mit is jelentene egy nagy egyesítés, csak azt, hogy elektromos energiával pl, bármilyen más kölcsönhatást is ki tudnánk váltani. Elektromos energia felhasználásával semlegesíthetnénk a radioaktív sugárzást. Hatékony, kisméretû könnyû és tiszta energiaforrásokat hozhatnánk létre, sõt elektromos energiával befolyásolhatnánk a gravitációt is.
Nos kb ezekkel a technológiákkal adós a részecske fizika az utóbbi 30-40 évben. Egy 1970-es években kiadott részecskefizikával foglakozó tankönyvben, kb ugyan az van (nekem van ilyenem), mint egy mostaniban, ugyanis azóta semmilyen lényeges, komoly áttörést jelentõ elméletet nem adtak ehhez a modellhez.
...Ez azért van mert az Sg fórumozók egy része(gonosz sátáni elvetemült)kételkedõ és nagyon helyessen nem nyel be mindent csak mert állitólag a fehérköppenyes bácsik mondták.....nem kell itt roszmájuskodni, olvas,értelmez ha tud vitatkozik ha nem akkor kussol......
Jó csak éppen '20 körül megjósolták, hogy valszeg van olyan részecske, hogy neutron, 30-ban kimutatták, 33-ban felmerült a láncreakció lehetõsége, amit olyan 38-környékén bizonyítottak. 42-ben kísérleti alkalmazás 45-re, az atombomba személyében már technikai eszköz volt, kb rá 5 évre már energiatermelésre kezdték használni. Ez 30 év.
A kvarkelméletet, mint a modern részecskefizika egyik alapkövét olyan '64-ben fektették le, de nem igazán látszik semmi olyan konkrét technikai alkalmazás, ami a háború után született részecskefizika eredményezett volna, és olyan jelentõs hatással bírna, mint a nukleáris energia. Persze ezek az energiák már sokkal nagyobb, költségesebb berendezéseket igényelnek, mint a 30-as évek kísérletei. De elvileg a gazdaságunk, a lehetõségeink is exponenciálisan növekszenek, többé kevésbé.
Szóval hol a hiba? Az elméletben, vagy abban, hogy még több pénzt kéne ebbe a kutatásba fektetni? OK, nem fektettünk elég pénzt sem, talán ez is igaz. Az USA nagy részecskegyorsítóját, ami az LHC-t is lepipálta volna 10 évvel korábban, félkész állapotban törölték. Ez igaz. De ha megépítik, ha a részecskefizikusok megkapják a játékszerüket az eddigi modellekbõl következõen milyen technikai eszközöket tudunk építeni, ami alapvetõen, a befektetett hatalmas pénzekhez mérhetõ mértékben változtatja meg az életünket, a politikai erõviszonyokat, mindent?
Valójában a politikusok csak kiegyenlítették, kiegyenlítik a mérleg másik serpenyõjében levõ dolgokat, amikor pénzeket nem adnak meg, elvonnak errõl a területrõl. Egy szinten ez persze a politikusok szégyene, mert ugye mi lett volna ha Kolumbuszt nem támogatják? De Kolumbusz támogatása mellett viszont nagyon sok mindenkit nem támogattak, akikbõl nem lett senki, és nem véletlenül, pedig mondjuk aranyat akartak volna csinálni az alkimista mûhelyükben, ami akkoriban egy nagyon is elfogadott foglalkozás volt. A királyok egy része támogatta is, mások meg nem.
Szóval röviden, nem csúszott-e át ez a dolog valami olyan irányba, ami régebben az alkímia is volt, ahol persze csináltak kísérleteket, voltak eredmények is, rengeteg pénzt költöttek rá, de azokat a dolgokat, alapelveket, amiket hirdettek, amire az egész rendszer épült végül soha nem tudták bizonyítani.
Ez így tényleg alkímia, hacsak fel nem mutatnak hamarosan valami világrengetõ cuccot.
"Ez a nyomógravitáció eddig nem vezetett semmire. Szóval a hívei jobb ha összeszedik magukat és produkálnak, mert eltûnik a süllyesztõben, mint megannyi más haszontalan elmélet."
Ez nem elmélet, és nincsenek hívei. Ellenben fizika könyvekben gyakran lehet olvasni az akár teljesen máshogy is lehet, és a fizika nem modelleket gyárt hanem csak számol fejezetben, mint egy lehetséges példa - persze sok hibával.
Már hogy a francba kapnék véges esetén maximálisat? Nem hallottál még az asszimptotáról? Hogy valami tetszõlegesen megközelíthet valami mást, de azt soha el nem érheti? Veszel egy random asszimptotás függvényt, pl hiperbolatangens,és azt modod, hogy az árnyékolás mértéke hiperbolatangensesen arányos? Tehát ha 42.9 az árnyékolás mértéke, akkor a sugárzás 0.99999999999999999999999999999999999989 része tûnik el. Ha meg a sugárzás 0.99999999999999999999999999999999999989 -része tûnik el, és az 0.00000000000000000000000000000000000001 része jut át, akkor azt mondod, hogy az átjutott sugárzás száma hiperbolatangensesen arányos a két test közti egymás felé gyorsulással. De ez így nyilván nem jó persze, a mérési eredmények nem ezt mutatják, de amit te mondasz az egy rossz bizonyitás.
Ühöm. Csak nehogy a terroristák kezébe kerüljön mán a technikolor.
"Ekkor észlelünk valamilyen F erõt amely az 1-es testet a 2-es felé nyomja. Ha most 2-es test tömegét elkezdjük növelni akkor azt tapasztaljuk, hogy az 1-es testre ható erõ nem változik, hiszen a 2-es test már eddig is minden az adott irányból jövõ nyomást leárnyékolt."
És miért is. Mit is értesz te leárnyékoláson, és az miért is ilyen hatékony már rögtön az elején? Egyáltalán milyen sugárzást kell leárnyékolni?
"az eddigi modellekbõl következõen milyen technikai eszközöket tudunk építeni, ami alapvetõen, a befektetett hatalmas pénzekhez mérhetõ mértékben változtatja meg az életünket, a politikai erõviszonyokat, mindent?"
És mi alapján döntik el hogy benyelnek-e egy adott elméletet? Utánanéznek hogy mit is állít valójában az elmélet, és hogy milyen kísérletekkel próbálták igazolni? :D Ne nevettess! A legtöbb ember arra is alkalmatlan hogy egy középiskolás fizika feladathoz érdemben hozzászóljon. Ettõl persze véleménye lehet, csak semmit nem fog számítani.
A kvantumszámítógép nem igényli ezeket a bazi részecske gyorsítókat, olyan elveket használ, amelyek jórészét lassan 80-100 éve ismerjük. Atomokkal, ionokkal, elektronokkal dolgozik, nem mindenféle egzotikus szubatomi részecskékkel.
Mellesleg egyáltalán nem biztos, hogy találunk valaha is végsõ részecskéket, ha a világegyetem fraktál szerû ilyen szempontból, akkor, csak egyre újabb szinteket hozunk létre, de valójában mi teremtjük meg ezeket, amikor egyre jobban koncentráljuk az energiát.
Az elv ahogy a szintek egymásra épülnek érdekesebb, az ahogy a makrovilágban a relativitás elmélet magyarázza a dolgokat, jórészt, a mikróban, meg a kvantumelmélet. De pl a relativitás elméletbõl nem következik, hogy alacsonyabb szinten apró kis kvantumok vannak. Szerintem, ha rájövünk arra, hogy ezek a szintek hogy is kapcsolódnak össze, akkor nem kell több részecskegyorsítót építenünk.
A részecskegyorsítókba igen nagy pénzeket öltek bele és a világ fizikusainak a krémje ott dolgozik, azok akik a tudományos életet is teljes mértékben befolyásolják. A gyorsítokba beleölt pénzért viszont eredményeket kellene felmutatni, ami viszont várat magára, bár több ezer tanulmány biztos született, de áttörés nem. Így viszont akik ott üldögélnek és várják, hogy megjelenjen a Higgs bozon, nem fogják engedni a forradalmi gondolatok felerõsédését mert azzal az egész mai fizikai irányvonalat megkérdõjeleznék
A múlt század elején persze hogy jöttek a forradalmibbnál forradalmi gondolatok met a tudomány szárnylását nem fojtotta meg a pénz.
Komolyan nem értem, miért pont ETTÕL sajnálod a pénzt. Világgazdasági szinten több pénz megy a Barbie-babák gyártásába és terjesztésébe, mint az LHC-be. Ja, hogy azért szívesen fizet a paraszt... Oké, túloztam. De biztos vagyok benne, hogy találsz olyan ágazatot magadtól is, amibe sokkal több pénz megy bele, és sokkal kevesebb hasznot hoz a világnak.
Alapkutatásról beszélünk. Nem felhasználási módot keresnek, hanem megpróbálnak minél pontosabb világmodellt összerakni. Ha valamibe, akkor ebbe érdemes csak igazán pénzt rakni.
Persze ezt a pénzt akár szét is osztogathatjuk a nyugdíjasok közt. Boldogabb lennél tõle? Pl.: "Franciaország visszavonta az LHC támogatására szánt felajánlását. Az így felszabaduló pénzügyi forrásokat a tervek szerint a szociális segélyek összegének emelésére szánják." Vagy vesznek belõle bombázókat. Az jobb?
"Így viszont akik ott üldögélnek és várják, hogy megjelenjen a Higgs bozon, nem fogják engedni a forradalmi gondolatok felerõsédését mert azzal az egész mai fizikai irányvonalat megkérdõjeleznék"
Az gondolom egy percig sem zavar, hogy nincs olyan, hogy mai fizikai irányvonal... Legalább féltucat homlokegyenest különbözõ fizikai modell van, PONT AZÉRT építik ezeket a szájbavert részecskegyorsítókat, hogy legyenek olyan mérési adatok, amik alapján a modellek közül ki lehet választani azt, amelyik a legjobban leírja a világot.
Baromi unalmas már egyébként ez a gonosztudós összeesküvés...
Most mondjam, hogy tökre igazad van? Hát mondom! :D
OK kell az alapkutatás. Is. Meg kellene egy olyan projekt, ami azt mondja, hogy na emberök, sejtjük, hogy van ez a Higgszbozont, de mire is jó ez? Pl azt mondja az egyik embör, hogy mivel gyakorlatilag ez ad tömeget a részecskéknek, akkor esetleg lehet olyan mezõt generálni, ami a tömeget megszünteti és egy bazi gyors ûrhajót, repülõt, vonatot, akármit lehet vele csinálni. Vagy csak ha ilyen mezõ hatása alatt ütközik a diszkódrogos fiatal vasárnap hajnalban frontálisan a török kamilyonnal, akkor nem esik ezer darabra, az autóbaleset gyakorlatilag 100%-ig megszüntethetõ. Tökmindegy. Az állam meg azt mondja: OK ezt megveszem, itt a pénz, 5-10 év múlva kérem azt a szerkezetet, ami ilyen mezõt generál.
Szal kellene egy épkézláb gyakorlati haszonnal is járó projekt, amilyen az atombomba volt a negyvenes években, a Hódraszállás a hatvanas években.
Ilyen állami projekt ma nincs, ami a fizikai kutatásokhoz kapcsolódna. Márpedig akkor a gyorsító sajna csak arra jó, hogy szülessen néhány ezer tudományos dolgozat, amit csak ez a néhány ezer ember olvas el. Ahhoz sajna viszont drága az LHC. Tényleg az államnak kéne pénzt adni, meg az állam feladata az is hogy cserébe viszont valamit követeljen. Ma meg egyik sincs.
"szülessen néhány ezer tudományos dolgozat, amit csak ez a néhány ezer ember olvas el" Ez a lényeg. Elég bátor dolog olyanokat mondani hogy évtizedek óta nem történt semmilyen áttörés, amikor 50-60-70 évvel ezelõtti elméletekkel sincs valaki tisztában. Most õszintén, közületek hányan értik legalább a kvantumfizika alapjait? Mert én biztos nem, pedig az már piszkosul régi. "A tudás magabiztossá tesz, de a tudatlanság méginkább" szokták mondani. Az alapkutatásról meg annyit hogy amikor Faraday elkezdte tanulmányozni az elektromágnességet (tudjátok, azzal mûködik ma gyakorlatilag minden ami minket körülvesz) tõle is mindig megkérdezték hogy "és ez mire jó?". És erre õ azt válaszolta (de az is lehet hogy ez valaki teljesen más volt, nem tudom biztosan): "Mire jó egy gyerek? Felneveled, aztán hátha lesz belõle valami" Azt nem értettem soha hogy hogy gondolhatják intelligens emberek hogy ha valaki tanul valami kis alapszintû matematikát (tenzorok, komplex-változós generátorfüggvények, kvaterniók, hipermátrixok), attól elveszti azon képességét hogy néha megkérdezze: Jani, mostan mi mi a faszt csinálunk itten. Nem, erre õk is képesek, és valószínûleg megnyugtatóan meg is tudják válaszolni. A tudósokat pedig -veletek ellentétben- egyáltalán nem érdekli a pénz (lásd Grigorij Perelman), hiszen tudják hogy úgyis meghalnak elõbb-utóbb, és csak egy valamit hagyhatnak hátra: egy mûködõképes fizikai elméletet.
Hát akkor hajrá, elõtted a feladat. Nem ismert jelenségre tervezz alkalmazást! Ezt mégis hogyan gondoltad?
Mondjuk... fizikában ez nem szokás, de a csodadoktorok, bioptron lámpák, akkupunktúra, gyógyító webgömb, aurafotózás és hasonlóknál ez a bevett gyakorlat. Amíg létezik hülye, aki fizet érte...
Informatika és tudomány
Ezt például az elektromérnöki kutatásoknak köszönhetjük:
