Oh, igen, a Braiddel játszottam, hát tátva maradt a szám, aztán nem gyõztem utána nézni pár dolognak, hogy mi is történt pontosan, hogy is történt, sok minden olyan szimbolikus volt benne és a vége tényleg egy nagy csavar volt.
Nekem elég hitelesnek tûnt a szituáció, és minden ismert háttérinformációval és egyéb aprósággal együtt bõven elég volt ahhoz, hogy ne csak sejtsem, hogy én vagyok Strelok.
A Stalkerben nem a végén jövünk rá, hogy mi vagyunk Strelok, hanem lényegesen sokkal elõbb, amikor egy földalatti rejtekhely bejáratánál (valami main quest itemért kellett oda lemenni) az ájulásból épphogy ébredezve Streloknak hív a professzor. (Azt ne kérdezze senki, hogy ez mikor, hol, és miért történik, és hogy milyen professzor, mert már nagyon régen játszottam vele, és nem emlékszem rá... X))
Plussz poén, hogy egyik haverom annak idején büszkén újságolta nekem, hogy õ már 6x "kipörgette" a Stalkert, és hogy mennyire kiaszottul tetszik neki... csak Strelokot nem sikerült soha megtalálnia...
Silent Hill 2 és a KotOR nálam is a két legjobb.
A Saw 1 befejezése számomra a legmegdöbbentõbb filmbefejezés amit láttam. Ahogy az fel volt vezetve, azzal a zenével, zseniális. (tudom, tudom, mindenki másnak ez teljesen logikus, elõre kiszámítható befejezés volt, nekem nem...)
Játékokban pl. a Resident "Wesker fordulata", annyira nem ütõs szerintem.
Informatika és tudomány
