A cikkben szereplõ felvetés emellett persze jogos. De ez a folyamat nem most indult el. A 70-es évek elején az amcsi kormányzat a Vietnami háború okozta társadalmi krízisbõl, vagy az olajáremelés miatti hisztériából rengeteget tanult.
Rájött, hogy a modern demokráciákban hogyan lehet az emberek növekvõ szabadság, információ, beleszólás igényét korlátozni. Gyak be kell dobni valami tényezõt a médiába, ami elvileg fenyegeti az emberek valamilyen biztonsági tényezõjét, majd a kormányzatnak nem hogy elnézik, de egyenesen el is várják, hogy operatív, határozott legyen és ha kell (vagy ha nem) az emberek szabadságjogait két lábbal sárba tiporja.
Nos ez már vagy 40 éve mûködik. És valszeg még legalább addig mûködni is fog.
Az ENSZ csak annyira erõs, amennyi hatalmat a mögötte álló kormányok adnak neki. Vagy is semennyire.
Ez az ENSZ nekem egyre inkább amolyan EU parlamentesnek tûnik. Beszélgetnek, szavazgatnak errõl-arról de a végén mégis csak egy kiemelkedõen fizetett tagokkal bíró erõtlen kis szervezetecske marad, amely sem a világ erõszakos demokratizálásával, sem az ezzel járó pénz- és bankuralmi rendszerrel szemben semmi érdemleges lépésre nem képes...
Informatika és tudomány
