Ohhh, Shogun 1... Egy rahedli íjászom volt mindig, némi yarival az előtérben, és mindenkit szétszedtem. Később, az elit egységek megjelenésekor felvettem néhányat mutatóba, de nem igazán láttam hasznukat.
Itt meg ha pl túlerőben levő támadó vagyok, akkor az AI simán zárt alakzatba rendeződik, és egy tapodtat nem mozdul. "Majd ha én akarok valamit, odamegyek, és intézkedem" című taktikát követi, és milyen igaza van.
A Medieval 2 volt az utolsó ahol még használták az EAX hangrendszert, a Shogun 2 alatt már csak a miles sound system dolgozik, ami a jobbminőségű hanganyagból is elég puritán szoftveres hangzást produkál az M2TW hw EAX 4-hez képest.
A linkelt bundle-ben van FotS. A tier2 6.6 dolcsi, ha csak ez a játék lenne benne, akkor is megérné ;) Utoljára szerkesztette: Paladin, 2016.03.24. 13:17:15
Az MTW-ben volt olyan, hogy az egész almoravida sereget lenyilaztam anélkül, hogy megtámadtak volna, vagy elfogyott volna a muníció. 0 áldozattal fejeztem be az ütközetet. Ha meg egy folyó egyik oldalán kellett védekeznem, bármekkora lehetett a létszámhátrányom, simán verhető volt.
Na úgy is a Rome 2 és az Attila van meg. Köszi a válaszokat. :) Még a Shogun 2-öt brszerzek majd olcsobban ha lesz akció.
Igen a Rome2-vel kezdődött. Elképesztő volt figyelni a gép milyen szinten reagál a taktikai lépéseimre mint egy sakkjátékos. Tovatűnt az egy sereggel legyalulom a térképet rész. Figyelni kell rendesen.
A panaszkodásom ellenére egyértelműen az Attila. Vannak szép nosztalgikus emlékeim korábbiakról, de azért azokban nagyon buta volt a gép, és sok jó dolog nem volt benne, ami az Attilában benne van.
"Tény, a nehézségi fok állítása durván elviszi az AI-t csalásba. Húsz százalékonként emelkedik például a nehézségi fokkal a gép bónusza az építkezési költségekre"
Ez egy apróság lenne, de amikor 1 kör (sem) alatt minden épületet átkonvertál az ellenség (normal fokozaton) és fejleszti is őket, akkor nem erről van szó. Itt olyan összegek mennek el egyszerre, hogy nem 20%-okról van szó, és ami fontosabb az idő. Amíg fél kör alatt épít fel 20 körre való építkezést 50 ezer értékben, addig nem érdemes ilyesmivel foglalkozni.
Szerintem is az lenne a mérvadó hogy melyik a legkedvencebb történelmi korszakod! Személy szerint Medieval 2 volt az alfa meg az omega régen, Empire hajócsata hajócsata és a hajócsata meg a mocskos nagy térképek miatt(ja és van hozzá kuruc mod ami epic), Napoleon szintén hasonló bár én minimálisan játszottam vele de bepótolom! Nem muszály a vén Boni-val lenni :) Shogun 2 ha vizuális csata és kardcsörgés effekt orgiát akarsz akkor abban megkapod ahogy PrassCo írta Fall of the Samurai epic! Ja és Attila Age of Charlemange Avar kampány megint epic :)
Technikailag, játékmechanikában (ha az alább kifejtett szopatástól eltekintesz, akkor) az Attila: Total War a legjobb (különösen figyelmedbe ajánlom az Age of Charlemagne kiegészítőt, ami ilyen értelemben szerintem jelenleg a TW zászlóshajója), de nem egyértelműen és minden tekintetben (egyetlen példa: a lovasság esztelenül dominál, és itt most arról beszélek, hogy közepes melee cav képes nullázni frontális rohammal felállt lándzsás blokkokat). Egyébként az sem indifferens, hogy egy-egy Total War-hoz hány és milyen DLC-ket vásárolsz meg. Ugyanakkor annak is oka van, hogy bár a Rome 2 egy évvel korábbi játék, mégis a mai napig kétszer akkora aktív játékostábora van. Ostoba hasonlat lesz, mint minden hasonlat, de az Attila az új kocsi, a klímával, szervóval, csillogó fényezéssel, viszont mintha lélektelenebb lenne és a Rome 2-t valahogy mégis mintha kellemesebb lenne hosszútávon vezetni (...most már, Emperor Edition után). Nem mintha az R2-nek ne lennének máig is ordító problémái... a Shogun 2 valóban remekül összerakott játék volt, különösen a kiegészítője, a FotS. A régebbi játékokról is érdemes lehet beszélgetni, de attól most eltekintek, mert gondolom, nem gondolkodsz korábbi generációs TW vásárlásában (bár bundle-ben, akcióban pofátlanul alacsony áron utánaddobják őket Steam-en; de minden szerelmem mellett is meglepődnék, ha az új címek birtokában időt szakítanál a régebbi játékokra is).
Félredumálást és "attól függ"-öket mellőzve az R2-ben van ~700 órám, az Attilában ~350 (mindegyikhez minden DLC megvan) és nem látom már, hogy mitől változna ez az arány drasztikusan. Számomra az R2 a "legjobb". Utoljára szerkesztette: PrasCo, 2016.03.23. 11:26:53
A kérdés, hogy miben "legjobb"? :) Technikailag melyik a legfejlettebb? Miben van a legtöbb lehetőség? Melyiket játsszák most épp legtöbben multiban? Melyik a legkevésbé bugos? Melyik a legjobban összerakott? Melyik a leghangulatosabb? Személy szerint Te melyik időszakot szereted a történelemben legjobban?
Na veteránok. Melyik a legjobb TW szetintetek? :) (A Shogun 2-őt sokszor láttam felbukkani, valamint kedvelem a Japán kúltúrát a szamurájok idejéből, így gondolkodom a beszerzésén.)
Ezért, így, fizetnék neked egy sört (de azért inkább gyorsan felejtsük is el, hogy ilyent írtam )! Az általad említett újítások tényleg tetszenek, és az általad említett hiányosságok cseszik a csőröm jelentősen (már amellett, hogy mennyire nem áll jól a Total War-nak az olyan baromira promózott "túlélő stratégia"-szerep). Az angol nyelvű TW-fórumon vitába is keveredtem egy hozzászólóval, aki lesöpörte az asztalról a tile-rendszert illető problémámat, nevezetesen, hogy a taktikai térkép és a stratégiai térkép közötti kapcsolat szinte teljesen megszűnt, az építkezéseknek nincs jelentősége (hiszen minden város pre-defined). Az volt az érve, hogy a kampánytérképen megjelennek az épületek, és kész. Ettől még személy szerint igen rosszul érint, hogy egy nagyon komoly eszközt vettek ki a játékból, amitől azt éreztem, hogy itt én most valamit építek. A mozgás is problémás itt-ott, valóban, az egyszerre lecövekelő, egyszerre forduló gyalogok elég elkeserítőek és megtörik a látvány dinamikáját. Ezek a dolgok, és a mesterségesen feltekert "nehézség" adják végül azt, hogy bár at Attila nyilvánvalóan egy klasszisokkal jobb, szebb, kiforrottabb játék, mint a generációval azelőtti BI, mégis az utóbbi szebb emlékeket adott. Sosem érdekelt, hogy minden elemében történelemhű legyen a játék ("nem korhű a légiósok szandálja" és társai), de a fentiek miatt már nem is annyira történelmi játékként kezelem az Attilát, hanem mint valami történelmi színpadra felállított stratégiát. Mindenekelőtt ez a legnagyobb problémám vele. Megértem, hogy a nehézséget csalással, AI-nak adott létszámmal és minőséggel lehet feltekerni, de amíg egy mittomén, (hasamra ütve) egy Deserts of Kharak-ban senkit sem érdekelne, hogy a kettő helyett négy ellenséges sivatag-anyahajó érkezik, amik ugyanolyanok, és mondjuk respawnolnak, esetleg még nagyobbat is lőnek, mint az enyém, addig ugyanez egy Total War-ban hunokkal és rómaiakkal, ahol azért egy kereten belül kéne mégiscsak maradni; karöltve a fenti "nem államot építek, csak játszok egy mesterkélt kihívással szemben"-nel, nos, gyenge. És szomorú. Különösen annak tükrében, hogy a Total War már mutatott járhatóbb utat korábban.
Kicsit azzal tudnám talán párhuzamba állítani, mint ahogy az senkit sem érdekel, ha egy lézerfegyverrel, futurisztikus ruhában négy helyett tizenhat lövés leteríteni valakit, de a Division-ben, ahol M4-es gépkarabélyt használ a játékos és egy pom-pom sapkás fejre lő, tizenhat lövés már nagyon, nagyon problémás.
@Carmang: Meg tudom érteni, félreértés ne essék. :D A mondandóm lényege elsősorban az volt, hogy annak a nehézségét fair-nek és nyílt lapokkal játszónak érzem, ezért bár lehet frusztráló és feldühítő, de az nem fordul meg a fejemben, hogy a gép "direkt szopat". Utoljára szerkesztette: PrasCo, 2016.03.23. 10:31:02
Én csak annyit fűznék hozzá, hogy gondolom itt a fórumon javarészt TW veteránok sorakoznak, akik minimum 2-3 részt vagy mint jómagam majdnem minden részt játszották, valamilyen szinten, na mármost néha nekünk is vért kell izzadni, mi lehet azokkal akik esetleg újoncok egyáltalán a stratégia műfajban, hónapok mire egyáltalán rájönnek hogyan épül fel a játék és mit kell csinálni, esetleg gyorstalpalós OKJ-s TW képzésben kell részt venniük! Ha ez a tendencia folytatódik, akkor erősen rétegjáték lesz/vagy már lett, kb a shogun2 óta kezdődött az ámokfutás, az Empire az kellemes szórakoztató volt, rome2 és főleg az Attila az már durván frusztráló, bár hozzáteszem hogy bizonyos újítások pl a felperzselt föld, a rome 2 óta a provincia szerű többvárosos tartományok nagyon jók, (empirében volt hasonló de nem teljesen) viszont sok jó régi dolog hiányzik pl a harcon kívüli város nézés, rome1 ben volt értelme, mert ott látszott mit építettél, nem voltak olyan szinten klónvárosok mint most! Ha építettél egy jobb vízvezetéket Rómában és csatán kívül megnézted az tényleg látszódott is, de a Rómában felhúzott barbár barakk is! Számomra ezek az apró részletek nagyon fontosak lennének! Ja és a harc animáció! Shogun 2 ben nyálcsorgatás ahogy csattogtak a katanák villódzva a napfényben! Remek motion capture teknikával felvett mozgások, most meg egy két lefejezéses vérfröcsögéses "realisztikus" animáció minden 10-ik katonára, a többi meg bökdösi a másikat, oszt jónapot!
Tudomásul veszem és személy szerint csak örülök neki, hogy így látod. Ugyanakkor mókás, mert valahol úgy érzem, ugyanannak az érmének a két, ellentétes oldalát látjuk. :) Számomra pont a hangulat, ami az Attilában a nagyképen nincs meg, mert nem azt érzem, hogy a kavargásból kikristályosodik egy új Európa félig-meddig a kezem alatt, hanem azt, hogy egy leprogramozott, mesterséges és mesterkélt gátat kell átugranom történelmi környezetben - erre építem fel a gazdaságomat, az erőimet, szintén eléggé "algoritmikusan" és checkbox-szerűen. Kábé, mintha egy gátfutást csinálnánk, csak itt most a gátakat kartonpapírral városfal-szerűre festették, de festhették volna mittomén, ufónak is ugyanezzel az erővel. Ezért az Attilában sosem tettem meg, mint amit akár a BI-ben, akár az R2-ben, akár az Age of Charlemagne-ban igen, azaz sosem foglaltam el a teljes térképet. Megvoltak a győzelmi kondíciók, megvolt a videó, pipa, mehetünk valami másra. Nem azt érzem, hogy egy államot építettem, történelmet formáltam, hanem hogy átvergődtem magam egy nagy marék gépi szopatáson.
Magával a nehézséggel nem volna problémám, sőt, örülnék neki, ha jól megjelenítenék a kor problémáit (Az R2 legelső verziójában például ment nagyon a sírás a TW-fórumon, hogy halálosan nehéz az építkezési szisztéma. Ami igaz is, tűhegyre kellett felrakni az épületeket, de az fair volt, tanulható és gondolkodni kellett érte! ...érdemes most megnézni, milyenek az épületek meg a bónuszok a poszt-EE-ben. Gyakorlatilag elveszthetetlen a játék.), de úgy tűnik, ez a komplexitás a TW-n túlmutat. Ami nem baj. De az már - számomra - baj, amikor helyette a könnyű utat választva azt próbálják megetetni a játékossal, hogy az újratermelődő seregenkénti kettő heavy onager, nokkorok, devil archerek, uar warrior-ok a kor problémái. Nem, nem azok. :D Ezeket megdarálva nem egy történelmi problémát érzek megoldottnak, csak egy mesterségesen nehézre tervezett videojáték random elemén léptem túl.
Nem rossz :) Amiért nekem tetszik az a reménytelenség érzete. Ami a kort jellemezte. Egy már haldokló civilizációt. Mindent javítottak ami a BI-ben exploit volt. A lerombolom a városokat sereget építek, beállok a folyóhoz és halomra gyilkolom a hordákat. Nem volt rossz de közel se érezted ami a kor sajátja volt. A korrupciót, a már támadásra nemigen alkalmas embereidet. A hangulat na az sehol se volt. Volt valami de nem az igazi. Ettől függetlenül van igazad kicsit már átestek a másik oldalra ezzel, de amit élvezek az, hogy ott érzem magam a korba. Nézem ahogy területről területre tűnik el a világ amit Rómának neveztek :)
Tény, a nehézségi fok állítása durván elviszi az AI-t csalásba. Húsz százalékonként emelkedik például a nehézségi fokkal a gép bónusza az építkezési költségekre úgy, hogy legendary-n száz százalékos: magyarul a gép ingyen építkezik (forrás: TW fórum). Ez pedig csak a jéghegy csúcsa és egyetlen példa egy - éppen stratégiai jellegű - csalásból. Az ember ezt megérti természetesen, hiszen biztosan nem egy egyszerű dolog algoritmizálni a TW-ben megjelenő feladatokat, különösen emberi agy ellenében, mégis: Az Attilát egy igen jó és élvezetes játéknak tartom, de amit pocséknak gondolok benne, az pont az, amit mások istenítenek: hogy "nehéz", ami számomra inkább csak frusztráló, nem pedig nehéz. Számomra teszem azt, egy Dark Souls nehéz: A boss nagyot üt, sok HP-je van, gyors, reflexeket igényel, kicsi az ellentámadási ablak. ...viszont megtanulható, rá lehet jönni a dolgok nyitjára, és a játék összességében véve fair. Nyilván ég és föld a kettő címet összehasonlítani, mégis: Valami mocskosul, de mocskosul illúzióromboló negyvenedjére csatázni az ugyanúgy kinéző városokban s*ggugyanolyan összeállítású, újra és újra spawnoló hun halál-seregekkel. Nem "nehéz". Frusztráló. Nem késztet arra, hogy végiggondoljam a taktikámat, hogy tanuljam a játékot, hogy kísérletezzek, hogy jobb legyek, egyszerűen csak egyfajta klasszikus "grind" megy. Na jó, a helyzet természetesen nem ennyire fekete-fehér, de tényleg cseszi a csőrömet, hogy ennyire nyilvánvalóan arra épül az egész a spawnoló seregektől az éghajlatváltozáson keresztül a korrupcióig, hogy a játékost sz*passák. Mert illúzióromboló. Ezért van/lesz összességében szebb emlékem a BI-ről, mert ott is sokan voltak a hunok, ott is jöttek tömegével a vandálok, de mégsem éreztem úgy, hogy egy igazságtalan szélmalomharcba kényszerít a játék valami egészen légbőlkapott, hiteltelen szabályrendszerrel. Egyszerűen csak kemény(ebb)be (mint az R1).
...úgyhogy tényleg, én próbálom megérteni azok érveit, akik szerint az Attila azért jó, mert "nehéz", de nem megy. Akkor ha három helyett négy hun sereg ellen küzdök, az még jobb? Ha négy helyett öttel, az aztán már tényleg baromi jó? Hat - év játéka? Nem, az Attila pont attól lett számomra illúzióromboló és "game-es", hogy nyíltan játszik öv alatt. És ezért kár. Mert ettől eltekintve viszont mocskosul élvezem. Utoljára szerkesztette: PrasCo, 2016.03.22. 14:08:17
Szerencsére ilyennel még nem találkoztam. Olyannal viszont igen, hogy a jüttökkel a második körben meg akartam támadni az anglesokat, de egy tíz egységes serege volt, plusz egy városvádő garrison. Nekem meg egy kb tyz egységes sereg. Inkább visszatöltöttem, erre a kör végén betámadott egy fullos sereggel. Persze, sejtem, kiképzett vagy négy egységet a köre elejére, meg lehet, hogy teletűzdelte a csapatát zsoldosokkal, nem emlékszem... Mindenesetre csúnyán anyáztam. :)
Nem egészen értelek. Fél év van egy körbe zsúfolva? Ettől miért érzem, hogy milyen lehetett eredetileg? És persze, a gép még nem hozható fel egy szintre, de nem ebbe a kategóriába tartozik az, hogy egy kör alatt átkonvertál 5-6 épületet, és mindet fejleszti 1-2 szinttel. Ezzel nem csak a maga javára csalva, hanem az én káromra is, hiszen konvertálhattam vissza mindent, arról nem beszélve, hogy tudjátok milyen feladat a főépületet átkonvertálni, akár az adott szinten, akár visszarombolva.
Pedig de így működik. Jelen pillanatban ettől lesz jó, így érzed milyen lehetett eredetileg. Hiszen egy körbe fél év van "belezsúfolva". És az emberi értelem jelen pillanatban nem felhozható gépekkel egy ilyen játékban. mondjuk ott a Paradox CK2 az is jó lehet kipróbálni, elég komplex.
Ez egy bizonyos mértékig elfogadható, de az az esetem nem ebbe a kategóriába tartozik, amit korábban leírtam miszerint a tőlem elfoglalt cityt 1 kör után visszafoglaltam, és ezalatt a 2. szintű épületek helyett 3-4. szintű épületek lettek.
Annyira bonyolult a népek menedzselése, minden téren, hogy mivel nem tudnak olyan mesterséges intelligenciát írni... khm, khm... akarom mondani tudnának, de mire egy nép körét lelépné vele, megőszülne az ember. Szóval az ilyen jellegű játékokban csalás alap. Lásd még Civilization, stb. Egyszerűen nem megy máshogy. Még.
Ez normal fokozaton is ugyanígy volt. Azonnal jönnek a külső támadások, és a lázadások erős egységekkel, és le is vertek a játék elején. Ezért mondom, hogy ha újra játszanék, akkor eleve sok településről kivonulnék, amivel több legyet ütnék egy csapásra. Egyébként azért nem szeretek normalnál nagyobb fokozaton játszani, mert ki nem állhatom a csalást, bár rá kellett döbbennem, hogy elég durván csal a gép normálon is.
Na még valami. Találkoztatok már olyannal, hogy pl. engem most a longobárdok nem szeretnek, mert blokádoltam ill etve fosztogattam a thüringiaiaknál (de szép szó :D). Na most, én a játék eleje óta szövetségben vagyok velük, szóval ki van zárva. A longobárdoknak meg csak egy szárazföldi településük van, szóval az sem lehet, hogy ők fosztogattak illetve blokádoltak, és emiatt haragszanak rám (mert hogy thüringiával én meg jóban vagyok).
Na, ezt bizony már nem tudom. :\ Arra tippelnék, hogy talán a kampánytérképen lelte őket valami, például egy ellenséges pap zargatta őket, vagy valami ilyesmi. Annyi fix, hogy pl. ha az utánpótlásod forced march-ból érkezik a kampánytérképen, akkor ők fáradtan érkeznek be a terepre. Felteszem, valami hasonló lehet itt is.
Na, még egy kérdés. Rengeteget TW-ztem már, de mindig van valami új dolog. Most bejött a csatába a második seregem is, de mindenki shocked- general alive morállal küzd a második seregemből. Ez mitől lehet? Utoljára szerkesztette: e98ff, 2016.03.20. 10:02:13
Ezer kösz, az egységkártyákat átrendeztem a csata elején, most már jobbra is került lándzsás. Indulhat a darálás :)
Ha az egységkártyákat klikk-és-húzással sorrendbe állítod, majd klikk és shift+klikkel kijelölöd az adott szakaszt, akkor az adott sorrendben kihúzhatod őket vonalba. Ez nagyban meggyorsítja az elrendezést, multiplayerben is hasznos. Adott szakaszt kijelölve a G és a Ctrl+G csoportokat és zárt csoportokat jelöl ki, utóbbi annyit tesz, hogy jobb klikkel küldve őket bárhová az egymáshoz viszonyított relatív helyzetük változatlan marad, míg az előbbi esetben a szokásos módon - eredetileg bárhogy álltak is - a gép vonalat csinál belőlük. Egy részt kijelölve a kurzornyilak előre-hátra és oldalirányú elmozgatást tesznek lehetővé, alakzattartóan, de függetlenül attól, hogy történt-e Ctrl+G-s zárt csoportosítás. Ctrl+jobbra/balra nyíl pedig ugyanilyen szellemben a frontvonalat fordítja el. Végül, shift+jobbegeres rajzolással amolyan kvázi-waypointos utakat lehet kijelölni egységeknek, akár támadóparanccsal is, ha az egérgombot ellenséges egység fölött engeded fel, így pl. a lovassággal kerülőmanővert tudsz felépteni egyetlen parancsból. Én ezeket használom. :) Utoljára szerkesztette: PrasCo, 2016.03.20. 09:48:59
Még egy kérdés. Ti szoktatok automatikus sereg-elrendezést csinálni csata előtt? Vannak mindenféle formációk, amik közül lehet választani. Nagyon szeretem, de az a baj, hogy a unitok elrendezése ugyanaz, mint a unit cardoknál, ergo a lándzsásokat elteszi mindet balra, a kardosokat jobbra. Az ellenfél lovassága meg kezdésnél nyilván egyből megrohanja a jobb oldalam, mert hát ott ugye nincsenek lándzsások. Van erre valami módszeretek, vagy felejtsem el az automata rendezést, és kézzel piszkáljam inkább a csapatfelállást?
Értem, köszi. :) Végül egy gigászi csatában lenyomtam őket, és a katapultok is ellőtték az összes muníciót, annyira nem volt zavaró a pukli, mint azt előzetesen sejtettem.... Most a piktek jönnek, két fullos seregük plusz egy garrison az én két fullos seregem ellen. Életem egyik legnagyobb TW csatája lesz. :)
Valójában a játék tile-ökből építkezik (amiket a magam részéről gyűlölök, de ez egyéni probléma :D ), tehát ugyanazon a helyen mindig ugyanazon a terepen csatázol. Durvábban megfogalmazva: Nem a gép cseszett ki veled, hanem Te önmagaddal, hogy rosszul választottad meg a terepet. :) A csata előtti utolsó képernyőn (ahol mutatja a seregeket, dönthetsz az auto-, a manuális csatáról és a visszavonulásról stb.) látsz egy nem túl feltűnően elheyezett szélrózsa-ikont, ha jól emlékszem, ott preview-val meg tudod nézni jóelőre a terepet az adott ütközethez. Ha nem tetszik, még mindig visszavonulhatsz.
Megvan, rájöttem -.- Fővárosban nem lehet kutat építeni, csak a falvakban. A játék genyóságán még mindig ki tudok néha akadni. Megtámadtam a kaledóniaiak utolsó seregét. Van két onagerem, gondoltam, hogy távolsági harcban jó leszek, lenyomom őket messziről. Erre berakott egy olyan terepet, ahol középen van egy hatalmas pukli, amitől kb nem látom az ellenfelet és nyilván lőni sem tudom őket. A régi jó shogun 2 jut erről eszembe, ahol, ha íjászokból túlerőben voltam, akkor az ellenfél mindig erdőben kezdte a csatát. :D
Hmm. A squalorra: azt írja a belső wiki, hogy kutat kell építenem, és akkor megoldódik a mocsokkal kapcsolatos problémám. Na de kutat hogy tudok építeni? Nincs az épületek listájában, de a wiki szerint elérhető. Viszont van egy fejlesztésem, amivel csatornát tudok építeni (az a kút 4. szintje). Na most akkor komolyan, miért nem tudok építeni kutat? Mi kell hozzá?
Hát bizony ajánlott sereget állomásoztatni a városban, a public order végett. A faluban meg kell legyen kút (well), az adja a tisztaságot.
Északi népekkel ti is szenvedtek a retektől és a boldogtalan néptől? Nem tudok rendesen menni fosztogatni, mert mindig otthon kell hegynom egy nagyobb sereget. A kezdő provinciám is olyan, hogy folyamatosan körönként -2 a public order, és nem tudom semmivel sem növelni. Komolyan tartsak otthon hadsereget azért, mert a retkes plebs nem tud magával mit kezdeni, és elégedetlenkedik? Mi lesz, ha meghal a hármas szintű kormányzóm, aki igazgatja a provinciát? Le fog ersni vagy -20-ra... A másik a squalor. Nincs olyan épület, amivel tudnék rajta javítani. Van egy standing stone, az ad városonként +1 sanitationt, és kalap. Illetve van egy granary, amivel a fővárost lehet "szanitálni", de a többi falura nem hat. Valakinek van tippje, hogy hogy tudnám elérni, hogy a népem ne a disznókkal háljon nap mint nap?
Kezdem megszeretni ezt a játékot. Mármint kezd a kedvencem lenni. A mai szituáció: Flevumot a szászok uralták ,de kellett nekem is, mert az utolsó kis falu volt, ami nem az enyém volt Fríziából. Igen ám, de az alamánokkal és a longobárdokkal is szövetségben volt, nekem meg a Geates volt a szövetségesem, és Rugia. Én a Jüttökkel vagyok, vagy hogy hívják őket. Az én haverjaim mind távol voltak a helyszíntől, a szászok haverjai meg ott voltak mind egy kupacban. Nem mertem támadni, mert együtt lenyomtak volna gyorsan. Fogtam hát magam, kötöttem a longobárdokkal egy kereskedelmi egyezményt inkább. Majd két kör múlva adtam nekik ajándékot, és kértem non-agression pact-ot. Nem sokkal később ők ajánlották föl a defensive alliance-t, majd elfogadták a military alliance-t. Ezek után megtámadtam a szászokat, és a longobárdok mellém álltak. Így kell pár kör alatt diplomáciával megúszni egy hosszú és nehéz háborút a három szomszédommal :D
Ja, és hardon nyomom. Utoljára szerkesztette: e98ff, 2016.03.19. 19:14:21
Gyakorlatilag pár kör után nagyjából egyszerre kezdődik Hispániába, Brit szigeteken és Afrikába. A távoli részeken. :) De próbáld ki hardon és persze emellett jönnek a többiek is :) Szinte azonnal commites és limites egységeik vannak pedig szinte mindenhol lerombolom a fejlett sereg épületeket amit nem akarok megtartani. Most fejből nem tudom majd megnézem. :) Gyakorlatilag 10 vesztes csatára jut egy amit megnyersz :) Utoljára szerkesztette: Although, 2016.03.18. 13:30:22
Hát én normal szinten játszottam, de mindenképpen kisebb kihívás, mint az alánokkal. A második játékom volt a WRE-vel, sok dologgal nem voltam tisztában, mégis viszonylag sima volt. Olyan nagy terület maradt meg az elején (Itália+nyugati szigetek, 4 provincia), amilyennek sz összeszedéséhez az alánokkal rengeteg idő kellett. Illetve az igazsághoz tartozik az is, hogy én mindig csak a minor győzelemig játszom, mert már annak a vége is unalmasan könnyű. Milyen fázisban történik ez a lázadás? A játék elején még, vagy amikor már terjeszkedtél? Ha a játék elején, akkor szerintem jobb veszni hagyni, ha meg terjeszkedéskor, akkor a terjeszkedést csak olyan ütemben szabad csinálni, hogy a védtelenül hagyott területeken rendben legyen a közrend.
A korábban szóba került főváros áthelyezéssel kapcsolatosan viszont van kérdésem. Hogyan kell azt csinálni? Valamikor láttam olyan V. szintű épületet, ami ezt tette, de az alánokkal nem találok ilyet, viszont épp nemrég magától áthelyezte azt Msthketaból Petrodravába azonnal amikor azt betelepítettem. Utoljára szerkesztette: YXOnager, 2016.03.18. 11:43:11
Hasonló taktikát használok én is a gond az, hogy Hispaniaba és afrikába gyorsan szaporodó lázadások vannak. Gyorsan nagy sereget épít. És a két légiómmal nem tudom őket megállítani :) Így onnan is jönnek befelé.
Persze, a főváros fontos, de ha már stabilizáltuk a birodalmat, akkor lehet bátrabban terjeszkedni. A távolság gondot okoz, én ezt amikor az alánokkal voltam Itáliában (és a nyugati szigeteken), akkor ezt úgy oldottam meg, hogy a két legnyugatibb afrikai települést tengeren megközelítve leromboltam, így Dél-Hispániából indulhatott a terjeszkedésem. Igaz ekkor nekem Szardínián volt a fővárosom. Pannónia elesik, azonban Aquilea szerintem jól védhető, és le is zárja az utat, de közben figyelni kell, hogy nehogy ostrom alá vegyék a fővárost, mert az óriási anyagi kiesés. Ha önként feladunk távoli településeket, azzal jelentősen csökkentjük a lázadási helyek számát, miközben kisebb területet kell lefednie a seregeinknek. Így pedig megoldható, hogy a lázadás évében azonnal leverjük a lázadókat, mielőtt megerősödnének.
Nem rossz. De nem ennyire egyszerű, hardon nekem a főváros a mértékadó mivel távolság függvényében nő a lázadás mértéke is. Persze áthelyezhető a főváros de akkor itália lesz rosszabb helyzetben. Jól fel van ez építve. Itáliát mindenáron meg kell védjed De Pannonia relatív gyorsan elesik a hordák rohamai alatt. És onnan szabad az út Itáliába. A lázadó tábornokok villámgyorsan jó seregekkel rohannak meg téged Afrikába és Hispániába. Jó ez a játék meg lehet nyerni de baromi sok idő és kitartás kell hozzá :)
Mondjuk ez igaz. Én sem csináltam meg, és adódott is belőle sok problémám. Ugyanakkor az meg lehet hogy túl tömény, és nem tud mindent megjegyezni belőle az ember, én a tanácsadót használtam játék közben, az is sokat segít és akkor, amikor kell. Első játékomban szinte csak tapogatóztam, és még amikor megnyertem sem értettem egy rakás dolgot. Aztán a második játékot már sokkal felkészültebben kezdtem, de még itt is sok újdonságra leltem, végül a harmadik játékomra jutottam el odáig, hogy majdnem teljes ismeretekkel kezdhettem el.
Although:
Én ha újra WRE-vel játszanék, úgy adnék fel sok provinciát, hogy kivonulok belőle, mert az anyagilag ad egy löketet, és a seregek is megmenekíthetők olyan mértékben, amit el tudok tartani. Nekem az a gondom, hogy a folytonos vesztett helyzetből való felálláshoz a térkép szélére való vonulás jelenti az első lépést, ami nem túl életszerű, de itt nem tudnak minden irányból támadni. Kaledóniával nem volt ilyen gond, ott jó helyről indultam, WRE-vel bár megmaradt nekem Itália a terjeszkedést Afrikába tudtam megindítani, az alánokkal Szardíniában letelepedve szintén szenvedés volt, amíg nem koncentráltam Gibraltárra, mint kiinduló pontra. Szintén az alánokkal keleten maradva meg a legkeletibb provinciákba menekülve éltem túl és kezdtem terjeszkedni. És ez sajnos a csatatéren is jelentkezik, mert sok esetben behúzódom a sarokba az onagerekkel, és előttük védekezem. Utoljára szerkesztette: YXOnager, 2016.03.17. 09:22:11
Próbáltam, de a hunos résznél egy darabig eljutottam, de egy körváltás után kirakott a főképernyőre. Annyit toltam a hun részből hogy jöttek a hunok és menekülni kellett.
Milyen fokozaton játszol? Mert a sok provincia elvesztése nem gond önmagában a gond az, hogy minden irányból jönnek ellened. Persze fel lehet adni Brit szigeteket meg vissza lehet húzódni de csak erősebbek lesznek. A hun önmagában nem lenne gond, ha nem látszana az elejétől, szinte csak Itália marad meg. mondjuk igen ha egy ponton egymás ellen fordulnak akkor vissza tudsz kapaszkodni. Edit: De ez nagyon más mint amit az emberek megszoktak. :) Még a Barb invázió is könnyedén megfordítható volt de itt a játék jelentős részében vesztésre állsz. Ezen kell túllépni. Meg persze a legfőbb gond, innentől ehhez sok idő kell :) Edit: És ha ez nem lenne gond, as belső lázadók is borzasztó gyorsan megerősödnek. Mintha nem lenne nélkülük is elég gond. Nekem már hardon is halálos ez a játék :) Utoljára szerkesztette: Although, 2016.03.16. 15:06:17
Rögtön az első kérdésem: A prológus kampányt a gótokkal végigcsináltad? Érdemes. Nagyjából mindent elmond, amit itt mi nem. :)) Viccet félretéve, azért érdemes azzal szórakozni és türelmet szánni rá, mert mi itt hiába mondjuk, hogy "nézz rá a közrendre", az pontosan megmutatja azt is, hogy hol. Utoljára szerkesztette: PrasCo, 2016.03.16. 12:13:14
Igen, sok csatát elveszít az ember, és nagyon kitartónak kell lenni, én az alánokkal egy játékon belül többször álltam fel a kihalás széléről, és most papíron én vagyok a legerősebb. A vereségekben a legfontosabb, hogy minél több kárt okozzunk az ellenségnek, mert így lehet őket felőrölni, és bár elfoglalnak, vagy lerombolnak néhány települést, de kimerülnek. A WRE egyébként számomra nem volt nagy kihívás, mert bár az elején sok provinciát elvesztettem, gyorsan talpra lehetett állni, és elég erős seregeik vannak a hunok legyőzéséhez.
Ami nagyszerű a játékban, hogy népenként és ellenségenként is más jellegű sereg és taktika kell a győzelemhez. Első játékomat Caledoniával vittem, és eleve eltartott egy ideig az elején, amíg rájöttem, hogy mit kell csinálni a rómaiak ellen, de aztán amikor megjelentek a hunok csődöt mondott a rómaiak ellen jól működő taktikám, és teljesen mást kellett csinálni.
Mozes:
Arra márpedig készülj fel, hogy az AI csal, mégpedig normál fokozatban is. Velem megtörtént, hogy 1 körre elfoglalták egy citymet, amiben 2. szintű volt kb. minden, erre amikor 1 kör után visszavettem a főépület már 4. szintű volt, a többi meg 3. De ez csak egy kirívóan kiderülő eset, egy rakás más "gyanús" eset van.
Carmang:
Én ugyan nem voltam még a szasszanidákkal, de itt többen is azt mondták, hogy velük nagyon könnyű. Mondjuk ott eleve nagy birodalommal indul, én meg szándékosan azért a caledoniakkal kezdtem, mert gondoltam jobb a játékot úgy tanulni, hogy településsel indulok. Mondjuk a hunokat elkerülni így sem sokáig lehetett. A játék eleve valamiért a játékos felé küldi a hunokat, mert akár hol vagyok, mindig arra jönnek (alánokkal nyugaton és keleten is telepedtem már le, mindkétszer elég hamar rám találtak).
Mr Brainiac:
A gazdálkodás nagyon fontos. A bevételeidet megfelelő épületek építésével tudod növelni, raideléssel, és fontos hogy adjál tisztséget az embereidnek. Ha lejár a kinevezésük akkor simán eshet ekkorát a bevételi odal. A kiadások meg főként a seregek eltartását jelentik, ha hirtelen felfogadsz zsoldosokat, akkor az is megfordíthatja az anyagi helyzetedet, például a felfogadható onagereknek nagyon sokba kerül az eltartása. A public order (közrend) elég sok gondot tud okozni. Sok épület rontja a közrendet, amit vagy másik épületekkel kell orvosolni, vagy nagy sereg településen belül állomásoztatásával, esetleg ügynökökkel, vezetőkkel. Érdemes megnézni, hogy mi okozza a rossz közrendet, és arra koncentrálni. Igen, sajnos a körváltások sokáig tartanak nekem is, nem tudom memóriabővítés mennyire megoldás erre. Őszintén szólva én indokolatlannak tartom ezt a lassúságot, kicsit programozói gyengeségnek tűnik ez. Vagy legalább megoldhatták volna, hogy közben az ember "nézelődhessen".
-Több a kiadásod mint a bevételed. Tudod csekkolni a kiadásaid mennyi megy a városokra mennyi megy a seregre és szintúgy a bevételed. Építésekkel tudod befolyásolni az alakulását. Vagy egyes drága egységeket ahol nincs szükséged rá megszünteted. Tudsz tartományonként kormányzót is kinevezni valamint adópolitikát folytatni ha van kormányzó, stb.. -Public order a népesség elégedettséget mutatja.Sok minden befolyásolja. -Igen normális mert a többieknek is kiszámolja a dolgokat meg a mozgást. Ha jó géped van nem két perc. Ezt a játékot így nem lehet elmondani két percben. Legjobb ha angol szótárral nekiállsz és első pár játékban teszteled mi hogy működik mi mire való. Vagy keresel egy magyar manualt. Utoljára szerkesztette: Although, 2016.03.16. 08:20:17
Első Total War játékom, nagyon bejön de iszonyat bonyolult nekem. A családfa dolog teljes homály, valamint nem értem pl miért lesz a bevételem 1500-ból -1300 egy kör után, semmit nem építettem. Ez a public order dolog sem világos. Ha ezekről valaki felokosítana, súlyos sörök lennéknek jutalma :)
Egyébként az normális hogy hadjáratban körváltáskor 2 percig csak pörög felül hogy melyik nép mit csinál? Nem lehet ezt skippelni vagy lerövidíteni valahogy?
Előre is köszönöm a segítséget.
Kezdj először valamelyik nyugati néppel, így később kerülsz szembe a hunokkal :) Vagy kezdj a hunokkal, és élvezd, ahogy letarolod a világot :)
Nagyon köszi a részletes beszámolót, nagyon jól sikeredett és meghozta a kedvet a játékhoz. Az nem baj, ha nehéz, sőőőőt.....csak nem csalással legyen nehéz az AI.
Remekül összefoglaltad a tényállást :) Erről hirtelen ez jutott eszembe: "-Két Command and Conquer rajongó beszélget: Végig kéne játszani a Total War Attilát!.... Kemény meló az! Arra születni kell XD"
Fontos milyen irányba indulsz el én papokkal lecsendesítettem Itália lázadó részeit mire komolyra fordult az idő itália teljes erővel védekezésre összpontosított. Mellette a Karthágót fejlesztettem. De párszor beleköptek a levesbe a berberek :D. Ez ment közben a suebi és más népek közül aki elfogadott területet a békével adtam neki valami lázadásra készülő területet. A maradékon építettem a mezőgazdaságot. És fejlesztettem a városokban a hadsereget. Rohadt módon versenyt futsz az idővel, pont úgy mint napjainkban. Látod még talán ez az idő még meglesz utána már nem biztos. :) Itt is így megy :) Utoljára szerkesztette: Although, 2016.03.12. 21:51:14
Nagyon jól csinálja a fosztogatást és a rombolást. Minden irányból jön és folyamatosan ég a határ miközben idő míg egy normálisan fejlesztett sereget felállítasz. Addigra oda fél gallia, Brittania, Pannonia, égnek a a déli vidékeid mindenhol lázadások ahogy kell ahogy történt. De megmaradt erőddel elindulsz valamerre. Volt sikerült felállítani egy jó légiót teljes légiót mellé segéderőt. kivertem a germánokkal a betörő alkudni nem akaró barbárokat. A gond mikor megérkezik a hun már romokban vagyok és nincs esély megvédeni a birodalmat. Valahogy diplomáciával kell és már félig meg is van jól kell letelepíteni az első hullámokban bejövőkből akit lehet és kiépíteni diplomáciát velük már megvan a taktika de sose sikerül mert a hunok serege túl erős :)
Némileg frusztráló, a szinte folyamatosan elvesztett csaták, ha nagy néha győzelmet érsz el örülsz mint a majom a farkának. De a folyamatosan hullámokban betörő ellenség ezt elveszi. volt hogy gigászi csatában felszámoltam az északról Pannoniába betörő szomszédokat két légióval borzalmas vesztességekkel. Mert ezek a légiók már nem támadásra vannak. De rögtön utána még két horda odaért. Becsülettel beálltam védekezésre de mind két légióm maradéka elesett. :) Itt kiléptem és átkozódtam. De szerettem ezt a játékot. Tényleg nehéz lett a legnehezebb amit valaha csináltak. :)
A játék, alapjáték nem évenkénti körben van. Már az elején neked esnek ahogy kell. Aztán a lázadások majd a gótok meg a többiek és végül a hunok . :) Körről körre nehezebb mert a területeidet nem tudod megvédeni a számos ellenség ellen. Igen Pannonia ott van próbáltam megvédeni de lehetetlen mert minden irányból betörnek. :) Barátaid nincsenek ahogy nem is nagyon voltak. De ha ügyi vagy akkor letelepítésekkel némileg lassan módosíthatod az erőviszonyokat de megnyerni ? :) Hát azt nagyon nehéz :) Edit: Ez kurvára nem a Rome1barbár invasion amit könnyedén meg lehetett nyerni itt a túlélés a tét. Jól át lett alakítva nem tudsz türközni nincs mód amivel kicselezed a "geci" gépet :) Utoljára szerkesztette: Although, 2016.03.12. 21:24:46
Ez tudom, nem is István megjelenését vártam :) mondjuk az is érdekelne, hogy csak azt a néhány 10 évet öleli fel a játék vagy hosszabb időt? ettől függetlenül a későbbi Magyarország területe is benne van a játékban gondolom
Segítsetek légy szíves. Magában a játékban mennyire van magyar kötődésű tartalom? Empire-be nagyon jó volt az Monarchiával nyomni és a magyar városokat fejleszteni, huszárok, stb.... itt ez mennyire jellemző?
KÖszönöm,
valoszinü, én kampányokat nyomtam :)..ess neki bátran, terjeszd ki a monarcihiát europára :)
Az nem tetszett benne ha jól emlékszem hogy a sorgyalogságnak csak az elsősora lőtt nem úgy mint az empirében hogy az első három. De amúgy nem egy rossz játék az biztos, lehet majd egyszer adok még neki egy esélyt :)
a napoleont a legjobb "modern kori " total war, én 300+ orát öltem bele, nagyon élveztem, ennél gyorsabb harc - ismétlöfegyverek, repülök - már nekem gyors lenne :)...de a napoleon very hard ajánlott, roppant élvezetes..kartácstüz a lovasság ellen, gránátosok, egy 4-6 század egyszerre tüzel és ami füst utánna a harcmezöt ellepi :)..mélységi felderitök nagyobb lötávolsággal, mindenhol hide to shoting..mindezt sokkal szebb grafikával mint önállo kieg, az empires total war ellenében..a mai napig itt szemezek az asztalon az imperial editionnal :)
Én a róma2 -t tervezem beszerezni de valahogy az annyira nem jön be, pedig csak az hiányzik a tw készletből, mondjuk a napoleonnal nem játszottam szinte semmit mert az meg csak azért van meg mert járt az empire-hez :)