van itt olyan aki ért a fizikához?.. kvantummechanika esetleg? és lenne kedve beszélni
van itt olyan aki komolyan ért a kvantum mechanikához?
főleg az állapotfüggvény és valószínűségi hullám témában szeretnék felvilágosítást.. Hullám-részecske kettősség ügyében.. de biztosra kell mennünk.. kétség kívül kell tisztáznunk ezeket a fogalmakat.
hahóó.. lenne pár fontos dolog ami tisztázásra vár.
a kvantummechanikában.. Von Neumann–Wigner interpretation Wigner's friend gondolatkísérlet Consciousness and measuremen.. hogy mit is jelent a mérés mint fogalom.
" In the 1960s, Eugene Wigner[2] reformulated the "Schrödinger's cat" thought experiment as "Wigner's friend" and proposed that the consciousness of an observer is the demarcation line which precipitates collapse of the wave function, independent of any realist interpretation. See Consciousness and measurement.
The non-physical mind is postulated to be the only true measurement apparatus"
Ez egy nagyon fontos téma szerintem. Ha van rá mód diszkutáljuk meg.
szerintem a neten több száz szakkönyvet találsz bármilyen témáról
Ja, csak ez nem olyan téma, amit a szükséges (minimum egyetemi matematika/fizika szak szintű) matematikai alapok nélkül meg lehet érteni, a "népszerű fizikamagyarázatok" is ezért csak néhány levegőben lógó állítás és hasonlat. Elfogadod, elhiszed amit az "okosok" mondanak róla, vagy beleásod magad, de nincs "királyi út" a megértéséhez. Ezért is népszerűek az alternatív, befogadható "világmagyarázatok", amikhez nincs szükség felsőbb matek ismeretekre.
ez a fajta érvelés olyan, mintha azt mondanánk, hogy összeadni csak az tud, aki össze tud adni két csillió billió számjegyű számot. ha valaki nem tud összeadni két csillió billió számjegyű számot, az ne is próbálkozzon megérteni az öszeadást :)
Nem olyan. Van az ismeretterjesztés és van a tudomány, a kettő nem ugyanaz, mert az egyik precíz matematikai alapokkal rendelkezik, a másik meg hasonlatokkal. A probléma ott van, amikor dilettánsok ilyen hasonlatokon okoskodnak, vagyis próbálnak valamit cáfolni szókaratézással, ami nagyon nem úgy van. Amúgy neked nem felsőbb matematikát kellene tanulni, hanem egyszerűen az általános iskolás alapokat, ugyebár a gravitáció meg a szabadesés összekeverése is ennek hiányából fakad, csak szólok! Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.07.08. 21:35:43
Igen jól gondolod, sőt minden igaz rólam, amit írsz. Kérlek folytasd ezt trollkodó, személyeskedő semmitmondó ostoba stílust, csak a fizikát hanyagold! Kösz.
Ha így választod ketté, akkor a spec és áltrel, mint elméletek az ismeretterjesztõ kategóriába esnek. Idõrendileg is elõször lett elképzelve a geometria, és csak utána felírva a geometriából adódó egyenletek. (bár az idõrend e tekintetben nem jelent sokat)
van egy érdekes észrevételem.. a matematikát a világ megértésére fejlesztették ki..a valóságot reprezentálja 1 + 1 = 2 Teljesen magától értetődő. A matematikát nagyon erőssen használják a természettudományokban..a világ leírásában amiben élünk. A matematika és a valóság..nagyon jól passzol egymáshoz.. a matematikát állandóan fejleszteni kellett, tökéletesíteni, hogy leírhassuk vele pontosabban a valóságot. vannak benne úgymond mágikus számok.. pí.. az e, stb ezek is maguktól értetődőek, és a természet részei.
De ami számomra érdekes.. a -1 gyöke. Erre ki kellett találni az imaginárius számokat.. majd ebből megjelentek a fraktálok. Teli van a természet..világ fraktálokkal. Valószínűleg mi is egy kurva nagy 3d+idő fraktálvilágban élünk..a fraktálok minden tulajdonságával rendelkezik a létező világ. és ez nagyon érdekes számomra mert nagyon durva belegondolni, ha ez tényleg így van.
pl a mandelbrot halmaz.. nagyon nagyon durva dolog ám, ha az ember megérti, hogy jön létre és elgondolkodik ezen.. végtelenül komplex struktúra.. egy nagyon egyszerű egyenlet iterációja.
nem.. de az érdekesebbekhez, és a mandelbrothoz igen
Az a baj, hogy a tudomány favágó munka.A részletek nagyon figyelmes áttekintését és nagyon logikus rendszerezését igényli. A fizika anyanyelve pedig a matematika. A fizika szavakkal való pontos leírása nem lehetséges. Hasonlatokkal nem lehet dolgozni, mert óriási félreértésekhez (magyarázásokhoz) vezet. Persze a matek is trükközésekkel dolgozik. (deriválás, csoportelmélet etc.) Elméletet kitalálni aránylag könnyű... Matekkal megalapozni qurvára nehéz. Anélkül pedig nem ér semmit.-Én sem értek hozzá, csak más érzés fizika professzorok előadásait hallgatni, vagy a tisztelt kollégákat itt a fórumon... Utoljára szerkesztette: shakwill, 2016.07.14. 09:12:41
Kedves elméleti fizika topik látogatók ! Képzeljétek el, hogy a gravitációt nem csak vektoriálisan lehet értelmezni, hanem skalárisan is. Itt olvashatok a skaláris gravitációról. A szakifejezések sűrűn be vannak linkelve benne egy kisszótárhoz, ezért könnyen érthető a magyarázata. A skaláris gravitáció tükrében az ősrobbanás elmélet egy kicsit máskében modelleződik. Ja, és kérlek titeket, hogy ezt a linkemet osszátok meg az internetes ismerőseiteknek is. Biztosan értékelni fogják. Üdvözlettel: Erdős Attila a szlovákiai Rimaszombatból.
"A szakifejezések sűrűn be vannak linkelve"
Ezt hívják tudományos fogalmakkal tűzdelt halandzsának. Értelmetlen, és fárasztó. Amúgy mindig lenyűgöz, amikor valaki azt hiszi az álmai megegyeznek a valósággal, és tanulnia sem kell semmit, anélkül is mindent ért... Én a helyedben egy általános iskolás fizikakönyvet forgatnék, annak több haszna lenne, mint itt írogatni. Nem tűnt még fel, vagy csak nem érdekel, de senki nem vesz komolyan? De még csak hozzád sem szólnak? Amúgy egy kicsit nagy az ego, hogy kiírod ki vagy, bár láthatólag senkit nem érdekel, gondolom pont ez a problémád, és ezért írogatod azokat a szarokat... Javasolnék valami terápiás foglakozást, ha még nem kezdted el, talán segít egy kicsit visszazökkenteni az életbe, és talán valódi barátaid is lennének. Üdvözlettel, egy jóakaród! Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.09.21. 15:26:30
lenne egy kérdésem. ha adott két tömegpont (mindkettő tömege M) egymástól d távolságra, akkor a te skaláris gravitációs elméleted szerint mekkora lesz a tömegpontokat összekötő szakasz felezőpontjában a gravitációs erő? (a vektoriális elmélet szerint ugye nulla)
Gondolkodtatok már azon, hogy mivan akkor, ha az úgynevezett fizikai állandók.. időben változhatnak? Mondjuk mi van akkor, ha az univerzum fiatal korában más értéke volt a c nek, a planck állandónak és a G állandónak.
Vannak rá utalások, hogy korábban a c fénysebesség értéke nagyobb volt. Mert az univerzum nagysága nagyobb asszem valami 80 milliárd fényév.. és a kora 13.7 milliárd év. Tehát nagyobb az univerzum, mint azt fénysebességgel be lehetne járni.. át lehetne szelni azóta, hogy létrejött.
Ha a c állandó nem változhatott meg.. akkor mivel lehet magyarázni azt, hogy az univerzum nagyobb mint amit az ősrobbanáshoz tartozó fénykúp megenged?
Azért vannak a szakkifejezések, ill. a lexémák belinkelve, mert az aki eloszor olvassa a szaktanulmányomat, nem bírja kvetni az olvasmányt, mert nem jut eszébe minden szakkifejezés, ill. lexéma, és emiat a szoveget nem érti elége. A belinkelt kisszótár nagyban javít ezen.
Ha közel fénysebességgel repül szét az anyag a keletkezés óta 13.7 milliárd év óta..akkor is a középpontból nézve az kb 27 milliárd fényévet jelentene..
Igen a vektoriális gravitáció szerint abban a pontban a gravitációs térerő nulla lesz, mert a vektorok ellenkező irányúak és kiegyenlítik egymást. A skaláris gravitáció hatása szerint, mivel ez nem vektoriális hanem skaláris, ezért nem lesz nulla, hanem mint két pozitív szám egyszerűen összeadódnak, de még hozzá kell adni a helyi abszolút gravitációs állandót is. A sup és a sub a HTML nyelv tag-jai, a 2 és az a A indexeket állítja be fel és le. gy = G M/r<sup>2</sup> + G M/r<sup>2</sup> + G<sub>A</sub>
Igen foglalkoztam avval is, hogy mi lenne akkor, ha a fénysebessége változna. De úgy hogy két alternatívát vizsgáltam: az egyik alternatívában nem változott a fénysebesség, a másik alternatívában változott a fénysebeség. Tehát nem köteleztem el magam valamelyik alternatíva mellet, hanem minden alternatívát igyekezetem megvizsgálni, mert az igazi filozófus hozzáállása ilyen.
" Ha a c állandó nem változhatott meg.. akkor mivel lehet magyarázni azt, hogy az univerzum nagyobb mint amit az ősrobbanáshoz tartozó fénykúp megenged? " A multiverzummal: A multiverzum szerint több párhuzamos ősrobbanás is történhet a multiverzumban, ezek együtt alkotják a multiverzumot.
Ez azért van így, mert a metagalaxisban nagyjábból egyenletesen oszlanak el a galaxisok. Ezt úgy nevezzük, hogy galaxis mező. Albert Enstein a relativitás elmélete alapján számításokat végzett az ideális galaxis mezőre, és arra az eredményre jutott, hogy a galaxis mező vagy tágul vagy összehúzódik. A Hubble jelenség felfedezése után nyilvánvaló lett hogy tágul. Ez lett az ősrobbanás elmélet alapja. De Einsten nem vehette figyelembe, hogy extradimenziók is létezhetnek, és azt sem vette figyelembe, hogy a skaláris gravitáció belezavar a galaxis mezőbe. A skaláris gravitáció a galaxis mezőt multiverzumra tagolja, ezért az ősrobbanás modellt módosítani kell multiverzum elméltté. Szerintem van egy széles diszkontinuitás, vagyis átmenet a metagalaxisunk végén.
ebben az esetben viszont az elméleted hibás. ugyanis a nulla gravitációs erő a tömegpontok között mérhető tulajdonság, a valóság, az pedig megcáfolja az eleméledted, amely nem nulla erőt jósol.
Az elméletem nem hibás, mert a két tömeg közöt nulla erőt ad meg, de a két tőmeg kőzőt nem nulla egy kicsit változó gravitációs állandót ad meg a galaxis halmazok léptékben. A gravitációs állandó az a skaláris érték, ami skalárisan adódik össze a két tömeg közöt. A nulla gravitációs erő valóban jól kimérhető a két tömeg közöt, de a galaxisok forgásának az anomáliái arra utalnak, hogy valami törvényszerűségnek még lennie kell, és ez a törvényszerűség a skaláris gravitáció hatásom. Így:
Javítanom kell a képletet a két tömeg közt ható skaláris gravitáció nagyságára, mert kis g helyet nagy G-t írtam. Kijavítva így néz ki a képlet: G<sub>k</sub> = g M/r<sup>2</sup>+ g M/r<sup>2</sup>+ G<sub>A</sub> Ahol a G<sub>A</sub> a lokális abszolút gravitációs állandó, a g a skaláris gravitáció külön állandója, G<sub>k</sub> pedig a minden pozícióban egy kicsit más-más gravitációs állandó.
Pl. ha a G<sub>A</sub> = 6.67 * 10<sup>-11</sup> és a g M/r<sup>2</sup> = 0.0004 * 10<sup>-11</sup> , akkor a G<sub>k</sub> = 6.6708 * 10<sup>-11</sup> értékű lesz a két tömeg között. Ha pedig arra vagyunk kíváncsiak, hogy mekkora erővel hatnak egymásra a tömegek, akkor pontról pontra integrálni kell a változó gravitációs állandó szerint a pontszerű erőket, ill. térerőket, amit igazából számítógépes szimulációval lehet megcsinálni.
Legyen mondjuk ez a két M tömeg egy-egy óriás eliptikus galaxis tömege. Ez a két eliptikus galaxis legyen egy nagy galaxishalmazban, amely galaxishalmazhoz a G<sub>A</sub> = 6.67 * 10<sup>-11</sup> érték köthető. A két óriás eliptikus galaxis g M/r<sup>2</sup> = 0.0004 * 10<sup>-11</sup> értékkel módosítja a G<sub>A</sub> értékét. Ekkor egy törpegalaxisban, ami épen a két óriás eliptikos galaxis között van a G<sub>k</sub> = 6.6708 * 10<sup>-11</sup> értéknek megfelelően fog keringeni minden csillaga a saját törpegalaxis középontja szerint számolva. Ebből is láthatod, hogy könnyen lehet, hogy ez a megoldása a csillagászati sötétanyag problémának.
Na most, ha te úgy gondolod, hogy a matematikám nem elégé egzakt, mert te mint egyetemista ezt jobban tudnád, akkor kérlek, hogy a skaláris gravitáció elméletemhez csinálj egzaktabb matematikát: fogjunk össze.
két tömeg között az eredő tömegközéppontban a gravitációs gyorsulás 0 ez oké.. viszont ha a térgörbületet nézzük.. egy távolabbi pontból nézve a köztük lévő tér görbült. Tehát ott ahol kioltják egymást a gravitációs gyorsulás vektorai.. ott fellép még a térgörbület.. és egy 3. objektumra a távolban hatással van ez a jelenség.
szerintem..
ezt te írtad "A skaláris gravitáció hatása szerint, mivel ez nem vektoriális hanem skaláris, ezért nem lesz nulla," ezt is te írtad "Az elméletem nem hibás, mert a két tömeg közöt nulla erőt ad meg"
ezzel elletmondásba kerültél saját magaddal, mert a grav. erő vagy nulla vagy nem nulla, de nem lehet mindkettő - nulla is meg nem is
el kéne döntened, hogy a saját elméleted milyen értéket ad meg 2 egyforma tömegpont felezőpontjában. ez lenne a minimum, hogy levezeted és megmutatod.
"elletmondásba kerültél saját magaddal, mert a grav. erő vagy nulla vagy nem nulla, de nem lehet mindkettő - nulla is meg nem is" Én ezt így nem állítottam. Figyelmetlenül olvastad a hozzászólásomat. Mert két galaxis közt a gravitációs erő nulla lesz, de a gravitációs állandó nem lesz nulla. Én a gravitációs állandóról beszélek, hogy ez a két galaxis közt egy picit változik, és ez a változó gravitációs állandó skalárisan adódik össze. A skaláris gravitáció pedig erről az összeadható változó gravitációs állandóról szól.
tehát két egymástól d távolságra levő M tömegpont felezőpontjában mekkora lesz a gravitációs térerő? nulla vagy nem nulla? ha nem nulla, akkor mekkora?
Én a helyedben kerülném az ilyen bolondokat, azt sem tudja mit beszél. Viszont a kérdésedre a válasz az, hogy nem nulla. A gravitációt, csak a Newtoni fizikában tekintjük erőnek, és a hétköznapi jelenségek leírásánál közelítőleg pontos eredményt ad (ismételem közelítőleg, és nem minden esetben)! Ezért is használjuk, de valójában - ahogy Einstein egyenletiből következik - nem erő, hanem a tér görbülete. Így két test "görbe térének" közötti egyensúlyi állapotról beszélünk, viszont a gravitáció - vagyis a térgörbület mértéke - nem nulla, ebben az esetben sem "oltják" ki egymást.
Ez az einsteni gravitáció leírása: Ami elsőre csalókának tűnik, mert viszonylag egyszerű képletnek látszik, de valójában nem az. A képletben az alfa és béta egy tiz tenzorból álló egyenlet jelölése (több oldalnyi...). És itt van a másik csavar, ugyanis az következik ebből, hogy a gravitáció nem csak a testek tömegétől függ, mint ahogy azt Newton leírta, így az egyensúlyi állapot sem lesz egyensúlyi, azaz nulla. Ez a valódi fizika. Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.09.27. 12:19:20
Bonyolultsága miatt, így nem is lehet megoldani. De mielőtt nekiesnénk a számításnak, érdemes talán azt megérteni előtte, hogy tulajdonképpen mi a kérdés? Einsteini értelemben a gravitációs potenciált lehet meghatározni (a G az állandó), ami viszont nem pontot ad ki, hanem egy gravitációs ekvipotenciális felületet térképet (erőtér, vagy szebben és magyarul gravitációs mező), ahol a gravitációs potenciál irányát lehet megadni, és ezek a vektorok sem egyenlítik ki egymás nullára. Egyébként jó példa arra, hogy nem nulla az, az, hogy az űrszondákat a Lagrange-pontok körül szoktak pályára állni (lissajous-pálya) mert maga a pont instabil.
Valami ilyesmit kapnál az integrál számítások után, és nem pontokat: Itt egy jó könyv, ennek bonyolultságáról, angolul: klikk Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.09.27. 13:09:01
A két egymástól d távolságra levő M tömegpont felezőpontjában a gravitációs térerő természetesen nulla lesz!!! De a gravitációs állandó nem lesz nulla, hanem a gravitációs állandó nagyobb lesz mint egyébbként, mert a gravitációs állandó egy kicsit vátozó. Ez a galaxison belül nem nagyon észlelhető, de a galaxis halmazon belül már egy kicsit észlelhető és a hipotetikus multiverzumban nagyon észlelhető. A változó gravitációs állandó teszi ki a skaláris gravitációt.
A gravitációs állandó változását csak a galaxishalmazokban lehet egy kicsit észlelni, lásd a sotét anyagot. A gravitációs állandó változása csak a multiverzumokban lesz jelentős.
inkább foglalkozzunk már végre a hullám részecske kettősség jelenségével
hyper fizikus.. neked mi a véleményed a kvantum valószínűségi hullám jelenségről?
"...Ez a valódi fizika." <<<<< A valódi fizikát senki sem tudja, csak találgatnak, számolgatnak, de soha sem fogják tudni tökéletesen. Az Einstein relativitáselmélet alapötlete is olyan, hogy egyszerűen ki van találva, nincs levezetve (lásd x^2-(ct)^2= x'^2-(ct')^2=állandó minden tehetetlenségi vonatkoztatási rendszerben). A fénysebességgel adódott kísérleti furcsaságokat én az mondom, hogy átmenetileg Einstein megoldotta, de az ő megoldása 1 a sok közül. Utoljára szerkesztette: kl24h, 2016.09.27. 20:47:42
A fizika megfigyel, kísérletezik és tesztel, és persze hipotéziseket gyárt - amit aztán szintén tesztel, újra megfigyel és kezdődik előröl. Ezt hívják Tudományos Módszernek, és mielőtt megszólalsz, nem ártana tudni miről is beszélsz! Mert láthatólag valami sajátos elképzelésed van a tudomány működéséről, ami szerencsére nem fedi a valóságot. Amit te voltál olyan szíves "számolgatásnak" hívni, az nem más mint a tények matematizálása, ami nélkül igen nehéz lenne - mérni, analizálni és bármit is pontosan értelmezni (gondolom te a való életben semmit nem "számolgatsz")! Ami nem azt jelenti, hogy képesek vagyunk mindent kiszámítani, és mérni. Ha így lenne, nem lenne szükség tudományra, viszont a dolgokat helyén kell kezelni, ami találgatás azaz hipotézis azt hipotézisnek hívni, ami bizonyított tény, az ténynek és a sok tényt meg elméletnek. Nem folytatom, talán érted, a példád miért demagóg, és felszínes.
Einstein egy nagyon jó elméletet adott, aminek jelenleg nincs alternatívája. Ha lesz olyan elmélet ami jobban leírja a világot, akkor azt kísérlettel vagy megfigyeléssel bizonyítani fogják. De ettől még nem fog megdőlni Einstein, és nem fognak a GPS műholdak bedögleni, a Merkúr más pályán keringeni, csak megtalálják az érvényességi körét, és egy átfogóbb elméletet alkotnak. Vagyis az elméletek a fizikában nem össze-vissza változnak, hanem egymásra épülnek. Ez a valódi fizika, amiről te beszélsz, meg a hozzáNEMértés iskolája, vagyis ábrándok, képzelgések, és nagy adag undor a tudomány iránt (gondolom mert nem érted). Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.09.27. 23:26:08
Én értem, és fizikusok ezrei meg kiválóan értik. Az, hogy szóvirágokkal nem lehet elmagyarázni, mert semmihez nem fogható jelenségek leírására, az már az emberi képzelet hibája. Viszont az ismeretterjesztő irodalom eléggé adós ezen téren, az tény, hiszen ez a megfogalmazás közelítőleg jó, de ugyanolyan hibás is. Mivel valójában se nem részecske se nem hullámtermészete nincs, csak olyan mintha lenne, ellenben olyan tulajdonsága van, ami makrovilágban leírhatatlan - szóképekkel, ismeretterjesztő szinte - ezért szokták ezt mondani, írni. Valójában egyik sem. Amúgy, hogy ennyire képben vagy jelenlegi állásról, had kérdezzem meg, melyik kutatóintézetben dolgozol? Vagy ezt az el-képzelésedet - "Ha így haladnak a kutatok" - az internetről, és tudományos hírekből szedted? Mert akkor régen rossz, és akkor tudom mi táplálja a tudomány iránti undorodat... az újságírók. Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.09.27. 23:33:45
Erről a "gravitációs potenciál" ábráról eszembe jutott ifjúkori elméletem miszerint ennek segítségével ki lehet jutni egy fekete lyuk eseményhorizontja mögül. Tegyük fel hogy bekerültünk az eseményhorizont mögé, de a fekete lyuk mellett elhalad egy nagyobb tömegű objektum(lehet akár egy másik szingularitás is amit végül ki parittyáz a mi fekete lyukunk), ez esetben a két objektum közötti a téridőben létrejön egy olyan sáv amin ki tudunk osonni. Tehát egy ideig akár két esemény horizont mögött is lehetünk(bár ez inkább egy nagy krumpli eseményhorizont). Peremfeltétel hogy mi is képessek legyünk mozogni(de c alatt) és slingshot-olódjon is a beérkező objektum. Vélemény, működhet?
Off.: Ugyanott tartottam előadás kozmológiából, ahol Dávid Gyula, tanultam, de kozmológus nem vagyok (tudomásom szerint jelenleg kettő kozmológus van az országban), viszont ez Égi-mechanika amiről mi beszélünk. Csillagász vagyok, változó csillagokkal foglalkozom. Valóban nem könnyű olvasmány (nekem sem!), csak referenciaként raktam be, hogy lásd nem a levegőbe beszélek, tényleg van ilyen. Meg, ha csak átfutja az ember, akkor is meg lehet találni azt a részt ami ezzel foglakozik... Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.09.28. 11:09:12
Milyen következtetések szűrhetőek le a Bell egyenlőtlenség sérüléséből, Alain Aspect kísérlet eredményét figyelembe véve.
Milyen kapcsolat áll fen a tudat és a létező világ között?
Mert az eredményeket figyelembe véve.. nem kerülhetjük meg ezt a kérdést.. Hogyan jön egyáltalán a képbe a gondolkodó tudat.. a megfigyelő tudat. Elviekben a világnak akkor is léteznie kell, ha nem figyeli meg egy tudatos lény. Maga a tudat is egy homályos koncepció.. Egy baktériumnak van olyan tudata amivel kiválthatja a valószínűségi hullám összeomlását? Vagy egy halnak.. esetleg macskának?.. az biztos, hogy az ember alkalmas erre.
Elméletileg, ha az erdőben kidől egy fa.. az a valóságban is ki van dőlve. Ellenben ha ez a fa a mikrovilágban dől ki.. addig nem biztos az eredmény, amíg valaki meg nem figyeli. Ez figyelemre méltó jelenség.
Jelenleg többféle megoldása van a fekete lyukaknak, a klasszikus Schwarzschild-féle fekete lyukból nem lehet kijutni, viszont ma már úgy gondoljuk, hogy ez egy leegyszerűsített modell csupán! Illetve, hogy sok tulajdonságot örökölhet a szülőégitesttől, vagyis nem is annyira feketék... A kérdésed szempontjából az egyik ilyen tulajdonság a perdület, ezt hívjuk forgó fekete lyuknak, vagy Kerr-lyuknak. Egy ilyen fekete lyuknak, kettős eseményhorizontja van, mivel a tér felcsavarodik, és téropolgia szerint így jön ki (most ezt hidd el becsszóra, mert kiszámolni nem fogom neked). Ezt a részt hívják ergoszférának, és a kijutást úgy képzeld el, hogy felcsavarodás olyan nagy energiával működik, hogy egy jó pálya esetén kipenderít a fekete lyuk ergoszférájából, hiába jutottál be az eseményhorizont mögé. Mindezt úgy, hogy ugye a térgörbület az lehet nagyobb sebességű is mint a fénysebesség. Viszont, ha nagyobb, akkor nem valószínű, hogy ugyanoda jutsz ki, ahonnan elindultál... Itt képébe jön az időutazás, a másik dimenzió, másik univerzum, vagy akár a világegyetem egy távoli pontja. Ez egyenlőre még csak a hipotézisek talaja, szóval ezek nem tények, csak lehetőségek. Egy a sok közül (Kerr-lyuk sem valószínű, hogy úgy igaz, ahogy van, mint írtam más tulajdonságok is vannak.)
A fekete lyuk, olyan mintha egy makroszkopikus kvantum objektum lenne.
Úgy tudom, hogy a feketelyuk közelében, vagy felületén túl már nem számolhatunk 3 dimenzióval.. a nagy energiasűrűségek miatt leugrik a tér 2 dimenzióssá.
"A fekete lyuk, olyan mintha egy makroszkopikus kvantum objektum lenne."
Nem.
"Úgy tudom, hogy a feketelyuk közelében, vagy felületén túl már nem számolhatunk 3 dimenzióval.. a nagy energiasűrűségek miatt leugrik a tér 2 dimenzióssá."
Szerintem a hullám - részecske kettőség nem ugyan az mint a kvantum valószínűségi hullám , mert a hullám - részecske esetében a részecske valójában egy hullám kvantum csomag, amit ábrázolni és számolni lehet. Ellenben a kvantum valószínűségi hullám a részecske határozatlanságát jellenti, ami nem hullámcsomag, hanem inkább olyan szórás féle. A hullám - részecske kettőség az ultraibolya katasztrófa gondolatmodelből származik, a határozatlanság pedig abból származik, hogy a részecske a negyedik extradimenziónkba oda-vissza ugrál, amit határozatlanságként észlelünk. A negyedik extradimenziónknak jellemző tulajdonsága a kétOldalúGyorsulás. ami visszatéríti az oda tévedő objektumokat. Továbbá. A gravitációs állandó időbeli változásával már titulussal rendelkező más kutatók is foglalkoztak. Én nem időben, hanem térben változó gravitációs állandót feltételezek úgy, hogy a matematikáját is megadtam.
"a klasszikus Schwarzschild-féle fekete lyukból nem lehet kijutni" Minden relatív, az hogy ki halad el ki mellett az is. Tehát a komótosan nyammogó klasszik fekete lyuk mellé is beroboghat a pergő-forgó testvére.
"Itt képébe jön az időutazás" Igen, ennek elvi szinten elég felfoghatatlan/paradox hatásai lennének, de maga a szonda szemszögéből ami beékelődne a két ilyen masszív objektum közé lehet nincs jelentősége, ahogy az eseményhorizonton átlépést sem különleges az átlépő számára.
"részecske valójában egy hullám kvantum csomag" a részecske nem lehet hullám. vagy egyik vagy másik.. Hogy éppen melyik tulajdonságát mutatja az a tudatos megfigyelőtől, és a mérés tényezőitől függ.
"A hullám - részecske kettőség az ultraibolya katasztrófa gondolatmodelből származik" Az ultraibolya katasztrófa teóriából a planck állandó és a kvantum elmélet származik.. úgy tudom.
A hullám részecske.. csak később az elektronos double slit experimentből jött létre. .. úgy tudom..
"a részecske a negyedik extradimenziónkba oda-vissza ugrál, amit határozatlanságként észlelünk." erről szeretnék többet megtudni...
"A gravitációs állandó időbeli változásával már titulussal rendelkező más kutatók is foglalkoztak. Én nem időben, hanem térben változó gravitációs állandót feltételezek" Ezt én sem vetném el.. mert ez mintha megmagyarázná a gravitációs anomáliákat.. és szükségtelenné tenné a sötét anyag.. és a sötét energia bevezetését is.. Talán.. lehet, hogy ez lesz a megoldása a jelenségeknek.. hogy tényleg nem állandó a G. térben.. és talán időben sem.
"A fizika megfigyel, kísérletezik és tesztel, és persze hipotéziseket gyárt - amit aztán szintén tesztel, újra megfigyel és kezdődik előröl." <<<<< Teljesen egyetértek. A lényeg az, hogy nekem nincs saját elképzelésem vagy saját elméletem, csak az hogy pl. Einstein milyen egyszerűen elintézte, hogy: x^2-(ct)^2= x'^2-(ct')^2=állandó és ebből vezette le a képleteket. Jó hogy megfelelő az ő elmélete és talál a kísérleti eredményeknek, de ez még nem jelenti azt, hogy teljes vagy hogy teljesen helyes. Másképpen a kvantummechanika is azért jelent meg, mert másképpen nem lehetett megmagyarázni az atomszerkezettel kapcsolatos dolgokat és még ezenfelül a többi dolgokat is, mint pl. sp3 hibridizáció, és még sokmindent.
Tehát a fizika egyes kísérleti vagy természetes jelenségeket próbál megmagyarázni. Ha valamilyen elméletet kitalálnak és persze kísérletileg is beválik, akkor azzal magyarázzák, és így tovább. Az igaz is, hogy a fizikában az elméletek nem összevissza változnak, hanem egymásra épülnek, tehát komplexebbé teszik őket, kiegészítik őket, hogy találjon a gyakorlattal. Szerintem egyrészt baj van ezzel is, hogy az elméletek egymásra épülnek, mert ahogy említettem a fény kettős természetét ha így haladnak nem fogják megoldani, hogy csak egy természete legyen. Lehet, hogy vissza kellene menni és újra kellene tárgyalni az egészet, és egy új elméletet kidolgozni, ami ezt is megoldaná és közben nem mondana ellent az eddigi kísérleti eredményeknek.
Engem a tudomány nem undorít, ezt tévesen állapítottad meg, sőt az ellenkezője vagyok, csak engem az zavar, hogy sokmindent túl egyszerűen elintéztek és nehogy emiatt maradnak a nagy kérdések és még ritka ellentétek is mint pl. a relativitáselmélet és kvantummechanika között.
megvallom.. én mint tudattal felvértezett emberi lény.. létező entitás.. kutatom a létezés minden aspektusát. kiváncsisággal és alázattal.. tudni akarom, hogy MI EZ.. mi ez az amit létezésnek nevezünk.. mindent tudni szeretnék magamról és a világról ami körülvesz engem.. minket
elakadtam a fizika szövevényes bonyolult labirintusában
alapvető dolgokkal nem vagyok tisztában.. korlátot, akadályt támaszt a nyelv.. a fogalomtár, a leírás.. annak a megértésében, hogy mi a valóság.
A fizika.. természet tudományok. Ma már ott tartok, hogy nem vagyok biztos semminek a létezésében. Csak egy dolog bizonyos számomra.. hogy én.. a tudatom..az ami gondolkodik, az létezik. A többi, a környezet ami körülveszi a tudatomat, most már bizonytalan.
Biztos vagyok benne, hogy a fejlődés.. evolválódás létezik. .. és ha ezt extrapolálom.. előrevetítem.. bizonyosan létrejön a megértés.. a bizonyosság a világ természetével, működésével és a benne elfoglalt helyünkkel kapcsolatban.
Sokszor az a felvetésem, megérzésem, hogy a világ csak illúzió.. egy a szemünk elé vetített szimuláció.. álom. Maya fátyla.
Egy dolog biztos.. a tudatom létezik. Minden más bizonytalan.
Mi ez a világ? Mi a létezés? A tudatom.. megfigyelésem által történik minden. Azok a dolgok, amikkel nem állok kapcsolatban.. csak lehetőségként, valószínűségi hullámként léteznek. A schrödinger hullám képlet szerint. Minden amit nem figyelek meg.. amivel nem állok kölcsönhatásban a heisenberg féle határozatlansági korlátok között létezik.. lehetőségként. Ezek a tények.
Ezekből a tényekből mi következik? Teli vagyok kérdésekkel.. Amióta beleütköztem a kutatásaim során a hullám-részecske kettősség "paradoxonjába".. azóta bizonytalan vagyok. A valóság ..olybá tűnik meghaladja minden fantáziánkat.. messzemenőkig meghaladja értelmünket.
Van itt valaki, aki velem tart?.. olyan aki ugyan itt akadt meg?
nem szégyellem, hogy korlátokba ütköztem.. fel merem vállalni, hogy korlátolt vagyok.. nekem fontosabb önmagamnál, a valóság VALÓDI működésének a megértése.
Segítség.. !!!
Én segíthetek rajtad, mert régen én is ott akadtam el ahol te, de én már megtaláltam a hogyan továbbot. A naturalista transzcendenciával kell foglalkoznod ahoz, hogy tovább tudjál lépni. Ehez pedig filozofálni kell megtanulnod. A filozófiát úgy tanulhatod meg, ha külön választod azokat a filozófiai műveket, amik hátráltatnak a filozófia elsajátításában azoktól, amik nem hátráltatnak. Én nem állhatok mindig a hátad meget, ezért ezt a különválasztást neked kell magadnak minduntalan megtened. A filozófia az ésszerűséget helyezi előtérbe, ellenben az empirizmus a tapasztalatot helyezi előtérbe. Az empirizmus akkor kerül bajba, ha a tapasztalat nem segít rajta. No ekkor kell elővenni az ésszerűséget hirdető filozófiát, azért hogy a naturalista transzcendenciát művelhesd. A transzcendencia a tapasztalat meghaladását jelenti. Van idealista transzcendencia, ez nagyon nem jó, és van naturalista transzcendencia, ez a járható út. A naturalizmus az jelenti, hogy természeti, az idealizmus pedig a hit, a vallás, a misztika vagyis az áltudomány. A számítógépes szimuláció a legerősebb naturalista transzcendencia módszer, de a logikus gondolkodás is egy hatásos naturalista transzcendenciás módszer. Vagyis ved elő hozzá a fantáziádat.
Örülök, hogy fantáziát látsz a gravitációs állandó nagyléptékben való kiss mértékű változásában. Én is úgy gondolom, hogy ez kiválthatná a csillagászati sötét anyag elméletet. De van ennek egy fontos predikciója{;előrejelzése}, mégpedig az, hogy a multiverzumban, ami a metagalaxison túl van, ott a gravitációs állandó nagy mértékben változik, és ezért a multiverzum megjelenése olyan amilyen, vagyis a galaxis mezők csomókba csoportosulnak miata.
"a részecske a negyedik extradimenziónkba oda-vissza ugrál, amit határozatlanságként észlelünk." erről szeretnék többet megtudni... Az extradimenzió azt jelenti, hogy a mi három dimenziónkon kívüli dimenziók. Extradimenziók vannak, de mi azért különülönk el tőle, mert egy kolosszális kétOldalúGyorsulás elkülönít minkert az extradimenzióktól. Miata minden visszaesik a három dimenziónkba az extradimenzióból. Ez vonatkozik a részecskékre is. Amikor a részecskék a három dimenziónkban mozognak akkor rendszertelenül elhajlanak az extradimenzió felé és rögtön vissza is essnek a kôtOldalúGyorsulás miat. Ezt úgy tapasztaljuk a kísérletekben, hogy a rśzecskéknek határozatlanságuk van.
A világ akkor is létezik, ha nem figyeli egy tudatos lény. Ha az élet kifejlődött, akkor a világnak léteznie kellett, hogy az élet létrejöhessen - már a tudatosság létezése előtt is.. :-) Ha ez az állítás nem igaz, akkor ez a kezdettől létező Isten egyenes bizonyítéka.
Szerintem külön kell választani a filozófiát a matematikától, ahogyan a kvantum- és relativitáselméletet is a maguk közegében kell vizsgálnunk, mert ha ezeket az elméleteket helytelen módon vizsgáljuk, akkor téves következtetésekre jutunk.
Tegnap eltűnődtem Schrödinger macskáján. Azt ugye tudjuk, hogy a tudós az egész hasonlatot gúnynak szánta. A kvantumelmélet alapján feltételezett valószínűségi hullám szerintem a macskára azért nm vonatkozik, mert nem elemi részecske. A macska csak egy műszer, ami az urán bomlását méri és két állapotot vehet fel (bomlott-e az urán, vagy nem). A gondolatkísérletben azt feltételezzük, hogy a műszer egyszerre két állapotban van, amíg a mért értéket le nem olvassuk. Így a megfigyelésünk olvasztja össze a hullámot és "dönti el", él-e a macska.
Alapvetően ezzel az a probléma, hogy a macska állapota az urán bomlásának következménye, ami viszont időben korábban következik be. Az a feltételezés, hogy a megfigyeléskor dől el a macska állapota, hogyan hatna vissza az időben, hogy létrehozza az okot, ami a macska állapotához vezet?
Másik dolog az, hogy pl. a doboz közelébe egy hanghullám-detektort teszünk. A detektor folyamatosan érzékeli a macska szívverését és nyomtatja az eredményeket. Akkor a detektor folytatólagosan összeomlasztja a valószínűségi hullámot? Vagy az akkor omlik össze, amikor valaki megnézi a nyomtatott lapokat? És addig a lapokon nincs is semmi? :-)
Einstein tudtommal ezt úgy fogta fel, hogy egyetlen elemi részecske állapotát képtelenek vagyunk kiszámolni, viszont ezek sokasága már megbízható statisztikai tömeget alkot, hogy állapotát megjósolhassuk. Ha pl. gázt engedsz zárt térbe, akkor tudjuk, hogy a gáz ki fogja tölteni a rendelkezésre álló teret, annak ellenére, hogy a gáz egyes elemi részecskéinek helyzetét nem ismerjük. A kvantumfizika tehát (nevéből eredően is :-) kvantumokkal foglalkozik, és nem feltétlenül szerencsés túl komoly szándékkal ráhúzni a "hétköznapi" dolgokra.
Egy másik dolgon is gondolkoztam tegnap:
Tegyük fel, hogy embert küldünk a Holra. Mielőtt elindítjuk, elérakunk két dobozt. Az egyikben egy PS van, a másikban egy XBOX, nem tudjuk, melyikben melyik. Választ egyet és elviszi a Holdra. Amikor odaért, odalépünk a másik dobozhoz. A valószínűségi hullám elmélete azt mondaná, hogy a dobozban mindkét gép ott van és majd a kibontáskor dől el, melyik marad nálunk. Tehát kibontjuk a dobozunk,at vetünk rá egy pillantást és látjuk, hogy XBOX. Ebben a pillanatban azt is tudjuk, hogy a Holdon lévő ember dobozában egy PS van. Ezzel összeomlasztottuk a Holdon lévő ember dobozának valószínűségi hullámát - mégpedig a földi észlelésünk pillanatában, vagyis megelőztük a fényt, ami 1,3 másodperc alatt teszi meg a Hold-Föld távolságot.
Ez így egy szép filozófia, amit nagyon ígéretes kutatni, mert ha megtaláljuk a gyakorlati alkalmazásait (például a számítástechnikában), annak brutális eredményei lehetnek. Már amennyiben létezik megfelelő gyakorlati alkalmazás.
DE:
Ettől még nem lesz kevésbé ízes az étel, amit eszel. Nem csúnyul meg tőle a társad, nem lesz kevésbé kellemes a Nap melege. Nem lesz kevésbé szórakoztató egy jó könyv, vagy kevésbé idegesítő a szomszéd ugató kutyája. Szerintem válaszd külön a körülötted tapasztalható világot, ami eléggé "makró" ahhoz, hogy ne süllyedj bele az elemi részecskék észbontó világába. Mert ezen a szinten az érzékszerveiddel megtapasztalható valóság is "valóság", no para. :-)
Rákerestem, és tudod mit találtam? Az, hogy te az információ megmaradás elvére kidolgozott felvetést érted félre, itt ugyanis nem arról van szó, hogy a fekete lyuk környéke két dimenziós, hanem arról, hogy az eseményhorizontra - feltételezések szerint - "rásimuló" fotonszféra két dimenziós, és bármi ami áthalad rajta, információs lenyomatot hagy rajta. A probléma ezzel az, hogy ha forog a fekete lyuk ilyen szféra egyszerűen nem létezhet, ez nem hogy, nem bizonyított elmélet, de több sebből vérző alternatív elképzelés. Magát a szingularitást meg egyszerűen a fizika jelenlegi állása nem képes leírni, vannak persze akik megpróbálják (erről szól a tudomány) és más alternatív lehetőségeket keresnek, de ezek még annyira sem vehetők komolyan mint a fenti elmélet, mivel bizonyíthatatlanok egyenlőre. Marad tehát az, hogy nem automatikusan elhiszed, ami egyszer az utadba kerül, mert több tucat elmélet létezik párhuzamosan - hanem helyén kezeled, vagyis feltevésnek, elképzelésnek, vagy tudományosan hipotézisnek tartod! Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.09.29. 09:51:27
"A világ akkor is létezik, ha nem figyeli egy tudatos lény."
attól függ, hogyan definiálod a létezést :D megfigyelő híján nincs értelme létről, mint olyanról beszélni
Nem Einstein intézte el egyszerűen, hanem egy holland fizikus, Hendrik Antoon Lorentz (1853-1928) írta fel elsőnek, ami nem más mint egy inerciarendszer transzformálása (átalakítása) egy másik inerciarendszerbe, vagy másképpen fogalmazva, kimondja az inerciarendszerek egyenrangúságát. Ez színtiszta matematika, levezetést lásd itt: klikk. A relativitás elmélet megszületésének gondolata meg részeben segítette hozzá ezen matematikai levezetés, érdemes elolvasni, valójában hogyan született meg, és nem ilyen hagymázas képzelgésekkel fárasztani minket, lásd itt: klikk
"Az igaz is, hogy a fizikában az elméletek nem összevissza változnak, hanem egymásra épülnek, tehát komplexebbé teszik őket, kiegészítik őket, hogy találjon a gyakorlattal."
Nem egyszerűen az elmélet válik komplexebbé, hanem a világról való ismereteink bővülnek, a világot egyre jobban megismerve a világ válik egyre összetettebbé. A elmélet nem több, mint csupán a világ leírása, ami erre nem képes azt nem elméletnek hívjuk. És akkor megint eljutottunk oda, hogy nem érted a tudomány működését.
" Szerintem egyrészt baj van ezzel is, hogy az elméletek egymásra épülnek, mert ahogy említettem a fény kettős természetét ha így haladnak nem fogják megoldani, hogy csak egy természete legyen. Lehet, hogy vissza kellene menni és újra kellene tárgyalni az egészet, és egy új elméletet kidolgozni, ami ezt is megoldaná és közben nem mondana ellent az eddigi kísérleti eredményeknek."
Pontosan ezzel van a probléma, hogy szerinted. Ez egy vélemény, olyan embertől aki láthatólag a fogalmakkal sincs tisztában, és a tudomány működése számára ismeretlen, ezért amit nem tud, és nem ért, azt a képzelgésével, vágyaival és tudomány iránti undorával tölti meg. Mielőtt véleményt alkotsz, nem árt pár dolgot megérteni, és elsajátítani. A te kvantumfizikai "ismereted" nincsen egyenlő szinten egy ezzel foglakozó kutatóéval, bármennyire is szeretnéd ezt hinni. Nem fogom többet ezt leírni, mert úgy látom falra hányt borsó...
"Engem a tudomány nem undorít, ezt tévesen állapítottad meg, sőt az ellenkezője vagyok, csak engem az zavar, hogy sokmindent túl egyszerűen elintéztek és nehogy emiatt maradnak a nagy kérdések és még ritka ellentétek is mint pl. a relativitáselmélet és kvantummechanika között. "
A tudomány nem elintéz, hanem bizonyít. Vissza kellene venni a nagy mellényből, mert az előző válaszaid alapján, ezeket a dolgokat nem érted, így nyilván nyilatkozni sem tudsz róla. Másrészt a természet működik így, a tudomány csak leírja a működését. Ha neked nem tetszik, akkor így jártál, de attól még a természet törvényei nem a te bonyolultság iránti vágyaidhoz fog igazodni. Másrészt én nem látok ellentétet a két elmélet között, mindkettő más fizikai összefüggést ír le. Vannak akik szeretnék egyesíteni a két elméletet, de nem azért mert felfedeztek valamit ami miatt szükséges lenne, egyszerűen egy átfogó elméletet szeretnének - de lehet, hogy a természet "két" fizikával működik. Nem tudjuk, majd a kutatók kiderítik, mármint valódi tudásra és megfigyelésekre alapozva, nem "szerintemre", és nem vágyakra, és főleg nem masszív ismerethiányra, mint ahogy te csinálod itt.
Nem igazán értem mit akarsz mondani, kissé zavaros az írásod, így lehet a válaszom sem arra vonatkozik amit te igazából mondani szeretnél. Sokféle lyuk leírás van, ez mind nem lehet egyszerre igaz, mivel sok az ellentmondás, szinte hetente jönnek ki újabb leírások, próbáltam a mainstream tudománynál maradni, azt is leegyszerűsített formában. (Nem beszéltem a fekete lyuk esetleges mágneses mezejéről, hitpertöltéséről, másféle kölcsönhatásáról, és a többiről. Ami mind befolyásolhatja a környezetét és ezáltal magát az eseményeket. Ezek sokszor egymásnak is ellentmondó elméletek.) Tehát amit írtam, az nem elvi szinten létező dolog, hanem komoly matematikai fizikai szinten, csak azt nem tudjuk még, melyik elmélet a nyerő. Ezért folynak a kutatások...
Én igazándiból csak azt a scenariót kapirgászom amikor bekerültél egy EH mögé, de egy másik fekete lyuk miatt képes vagy kiszökni. Two Black Holes Merge into One Ez az animáció szerintem helyes azt adja vissza hogy a szabályos 3D gömb EH-ból tojás lesz egy közeli nagy tömeg hatására. A 2D gumisztalos térgörbület analógiával szemléltetve már nem is olyan meredek a görbület fala hogy ne lehetne kimászni belőle.
Ez az animáció nem adja vissza a valóságot. Érdemes lenne megnézni az Interstellárt mit össze szenvedtek fizikusok(!) egy darab ilyen lyuk hiteles bemutatásával, aztán az sem sikerült... Viszont a felvetésed érdekes, de tudnod kell, hogy többféle szcenárió van a fekete lyukak összeolvadására, mert nem mindegy, hogy frontálisan ütköznek vagy érintőlegesen, vagy spirális pályán, mivel teljesen másképpen zajlik az esemény, és más történik a fekete lyuk esemény horizontjával (frontális ütközés esetén, amit állítasz az kizárható)! Arról nem beszélve, hogy két fekete lyuk közötti tér az utolsó percekben akár fel is szakadhat és egy hétköznapi szóhasználattal élve "féreglyukat" hozhat létre. Nem tartom lehetetlennek amit állítasz, főleg Kerr-lyuk esetében. De ott eleve a forgás miatt is meg lehet tenni ezt. De ez mind, mind csak hipotézis és ugye spekuláció.
Érdemes ezeket a videókat inkább megnézni, klikk. Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.10.01. 18:38:16
Naja, közvetlen megfigyelés nélkül gyártják az elméleteket. Én pl. azt sem látom be hogy egy szingularitás tömegközéppontú fekete lyukat kellene érzékelnünk. A mi időkeretünkből nézve minden behulló tömeg max. az aktuális EH-ig juthat el, ott belefagy az időbe, A tömege által létrehozott térgörbület ide kellene rajzolnunk. A behulló objektum persze ettől még eljuthat a szingularitásba, de ezt mi nem érzékelhetnénk, ahogy azt sem hogy a BH forog mivel az összes anyag besűrűsödött/beállt az EH-n.
"A mi időkeretünkből nézve ... de ezt mi nem érzékelhetnénk, ahogy azt sem hogy a BH forog mivel az összes anyag besűrűsödött/beállt az EH-n. "
Ez a kulcsszó. Csak számunkra tűnik úgy, hogy belefagyott, de valójában nem. (Amúgy ez az információmegmaradás egyik megoldása lenne.) Ha egy fekete lyuk forog, azt többféleképpen lehet igazolni, például ha van körülötte akkréciós korong, vagy egy másik égitest segítségével ---> illetve a későbbiekben gravitációs hullámok megfigyelésével, és még van pár módszer...
"Naja, közvetlen megfigyelés nélkül gyártják az elméleteket."
Így működik a tudomány, elméletet gyártunk az addigi ismeretek alapján, aztán teszteljük... (Keresési kulcsszó: tudományos módszer)
"és még van pár módszer." Elvi szintem minden módszer csak az EH-ig láthatna, az univerzum felől szemlélve ott megáll minden, se ki se be. Az hogy a forgás mégis kijut azzal lenne magyarázható hogy magának a téridőnek a változása ettől a korláttól független, ami végülis ésszerűen hangzik. Viszont ha már az információt is belekeverjük ez azt is jelenti hogy mondjuk egy EH mögötti inga lengését érzékelhetjük kívülről, de ha azt kellene megmondanom hogy mi is lenne a frekvenciája akkor gondban lennék...
Informatika és tudomány
