Unalmas, hogy az óriás szörnyek mindig csak éjszaka esőben harcolnak. Az előző Godzillában is ez volt, a régi amerikaiban is. De még a Pacific Rim valóban kevés értékelhető momentuma is éjszaka esőben történt. Beharangozták a szörnyeket, erre valóban kettőről szól a film, még Rhodan és Mothra kap kisebb mellékszerepet, a többi csak 1-1 pillanatra bukkan fel, jelentéktelen.
Tegnap megnéztem gyermekkori haverommal. Jó volt. Jók voltak a csavarok, az ideológiai konfliktusok, a hősök agóniája, az akciók, a látványelemek. Persze az egész meg lett spékelve egy kis matriarchális érzékenyítéssel, de ez Hollywood esetében megbocsájtható. Akik az ilyen Jason & the Argonauts (1963) filmeken nőttek fel, azok értékelni fogják. Godzilla az egy kultusz. Főleg, h pl. van utalás Mothra kultuszára, papnőire, én pl. értékelem az ilyen aprólékosságot és itt is pozitív hősként lép elő. Hollywood szereti összeengedni a gonoszokat és ez tud jól is kisülni (lásd: Freddy vs. Jason, az Alien vs. Predatorral ellentétben) Szerintem ami az igazi meggyalázása a Godzillának, az a Roland Emmerich-féle Godzilla, az egyetlen, ami nagyot emel a filmen az Jean Reno alakítása, ahogy próbál amerikai katonának látszani. Remélem lesz Godzilla vs. Kong. Részemről +1.
A Jean Reno az tud. Ennyi az egész. Mellesleg az emeric féle mozi után készült rajzfilmsorozat is, amelyben a főhős balfék karakterét (Nick Tatopulos) okosan teljesen új személyiséggel ruházták fel, balfékből kompetenssé léptetve elő.
Nem csak Hollywood szereti összeengedni. A régi japán Godzilla filmekben rendszeresek voltak az ilyen összecsapások. Pl. 1974-ben a Godzilla vs. Mechagodzillában (az egyetlen, itthon is moziba került japán epizódban) is 4 szörny csapott össze, de lényegesen nagyobb szerep jutott a két fő szörnyön kívülieknek is.
Informatika és tudomány
