Akkor foglaljuk össze tömören, mi a baj a "fizikai pível".
Kezdetben volt a pi, jó ismerősünk, közelítő értéke 3,1415926535, szerepe az ember kultúrtörténetében és tanulmányaiban közismert. Értéke éppúgy nem változhat, mint egyetlen más konstansé sem. A "konstans" azt jelenti, változhatatlan. Ha arra adjuk a fejünket, hogy ezt ne fogadjuk el, akkor először azt mondjuk, jó, hát a matematikában nem változik, de a nagybetűs élet mégiscsak más, mint a matematika, ott miért is ne változhatna. Való igaz, a művészet egyes stílusirányzatai, pl. a dadaizmus megengednek ilyen ötleteket. A mesék világa már nem. Önellentmondás nem lehet mesékben. Ha két pi is van, az egyik nem változik, a másik változik, akkor miért ne lehetne harmadik pi is? Mondjuk kémiai. Negyedik: mikológiai. Ötödik: herpetológiai. Hatodik: balneológiai. Miért is ne? Ha nem mondjuk meg, 1) mit értünk "fizikai pín", 2) miért ragaszkodunk egy meglevő állandó nevének átruházásához egy változóra, akkor ezek a lehetőségek ugyanolyan joggal felmerülnek. És a határok beláthatatlanok! Lehetne pl. "fizikai kétötöd", vexillológiai gyökkető", "egyházi tized". Utoljára szerkesztette: Magiagi, 2022.05.10. 23:48:34
Az elméletem szerint egyetlen véletleszerűen tekergőző végtelen vékony és végtelen hosszú spagetti szál , az egyetlen dimenzió saját metszéspontjainál létrejövő különböző jelenségek hozzák létre a jelenségeket és a különböző Univerzumokat, ha így van, akkor ebből több dolog is következik, kérdés pedig nem marad hátra sok mögötte.
A kérdések amik maradnak hogy ki hozta létre mindezt, a gombolyagot? Itt ugye megint Istennél landol a történet aki a végtelen dimenziók végén csücsül egy adimenzionális térben és mint valami mágikus gömböt úgy szugerálja a valóságunkat a szakállas öreg... vagy mittomém....
vagy valami nagycsöcsű némber... :)
De a lényeg, hogy csak annyi változik hogy ezeket a jelenségeket mindössze ezek az önmetszései hozzák létre a mind az egy dimenziónak ami valójában van széles e Univerzum"ban" illetve amiBEN létezik a mi kis "nagy" "bumm"unk a 3.14'" dimenzió környékén.
Minden tiszteletem amúgy a fizikusoké, mert csodákra voltak képesek a tudás alapjai nélkül is. És ez figyelemreméltó teljesítmény ! Azonban emlékeztetőül bedobnám újra a kardinális kérdést ahonnan mindenképpen véget ér ez a fajta tudomány és mély gyökerekig megy vissza:
" Mit keres a végtelen matematikai PI a fizikai valóságban, és mitől lenne ott véges ? "
Ez egy kardinális kérdés és enélkül egy tapottat sem lehet se logika, főleg nem tudomány címszó alatt tovább haladni.
Ez egy olyan kérdés amit legkésőbb 1600 magassága óta KÖTELEZŐEN kellett volna tudni, hogy mivel a PI a fizikai valóság egy megfigyeléséből következik, ami viszont matematikailag végtelennek bizonyul, onnantól a fizikai valóság is KÖTELEZŐEN végtelen.
Azok után hogy mindenféle téridőgörbületekről beszélnek száz éve... most komolyan azzal jönnek elő, hogy számukra új dolog az hogy görbült az egész Univerzum is ?
Most valaki itt nagyon hülye az egyszer biztos, vagy a tudósok, vagy én , de nincs középút....
No one is panicking. To the contrary, the theorists are intrigued. They hope the Hubble Constant confusion is the harbinger of a potential major discovery — some "new physics."
Minden egyes tudományos cikk emlegeti azt a bizonyos "új fizikát" amiről próbálok beszélni nektek, viszont ehhez, el kellene engednetek az eddigi "tudásotokat"..
Enélkül nehéz lehet megérteni bármit is, az Univerzum valódi működéséből. Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.11.02. 14:50:06
Már tudósok is fejtegetik azt amiről beszélek, csak én nekem 5 év testhossznyi kutatási előnyöm van velük szemben ezen az úton.
"Mini Univerzumok buborékai alkotják az Univerzumot"
Csak ők még a saját elméleteik alapszavaik , definícióik, mint pl. a "relatívitás" GYAKORLATÁT sem értették meg kellőképpen, és "mini" Univerzumokról beszélnek, holott a méret és ezáltal a "mini" a relatívitásban nem létező fogalom.
Én őszintén szólva soha nem fogom megérteni, hogy tudomány címszó alatt, hogyan lehetséges egyáltalán véges , abszolút, fix és konstans értékekről fogalmakról beszélni, miközben régóta vannak függvények, relatív dolgok, formulák, raszter helyett vektor és görbe alapú leíró eljárások (pl. NURBS) stb.. régóta vannak Hilbert-terek, Hausdorff dimenziók és régóta lehet tudni, hogy az Univerzum akármerre nézünk is tele van fraktálokkal, végtelen számokkal, gyök 2-vel, PI-vel, ezek után honnan szedték elő azt az ötletet, hogy az Univerzumnak bárhol is vége lenne?
Elméletemben a "kvark" egy az alterek közül, melynek formája függ... attól, hogy milyen irányból tekintesz reá, ezért is az elmélet egyik alneve: "Dinamikus Differenciáltopológiai Rendszerek" , proton esetén a 4 alkotó szubdimenzió közül a fizika az egyiket eleve nem is értelmezi, mivel azt már rezerválta a mozgási vektorpálya címszó alatt , amit egyenesnek tekint, majd Lorentz kontracióval utólag kézzel machinál görbévé, .. A maradék hármat két darab UP és egy darab DOWN kvark fantázianévvel illet.
Ehelyett a kép úgy néz ki, hogy az első egyenes altér metszi önmagát kétszer egyenes (UP kvark) és egyszer görbeként (DOWN kvark) és ezzel mindösszesen 3 darab egyenes és 1 darab görbe értékű altér metszéspontjában létrejövő jelenség az ami valójában a proton, ahol a görbe altér célértéke : PI-3.
"már kiderült hogy nem állja meg a helyét. az enyémről még nem derült ki" ez igaz, de a tiéd meg sem mérettetett, úgy azért könnyű, hogy nem állítassz semmit, amivel ellenőrizni lehet.
"igenis formákat halucinálnak a kvantum szintre is méghozzá itt ebben a cikkben pl. tetraédert.." itt meg elvesződik a Pi, nemigaz? Az elemi részecskékhez azért nem rendelünk formát, mert akkor belső szerkezetet is feltételezni kell, és az elméletek ehhez nem adnak jóslatot. De akkor hagy kérdezzek vissza, mondd meg akkor, hogy milyen formájú egy kvark, vezesd le az elméletedből!
"a lényegét azonban még mindig nem fogta fel -sajnálatos módon- rajtam kívül senki" erről az attitűdről beszélek, rendkívül nagyképűnek hat. Valószínűleg azért van ez egyébként, mert valójában nincs is lényege. Valóban érdekes maga az elképzelés, de én nem látom, hogy ez mitől jobb, mint pl. a húrelmélet. Az sem mond semmi olyat, ami közelebb vinne minket a sötét energiához pl. de jókat el lehet filózgatni a párhuzamos univerzumokon, meg a bébi univerzumokon. Jó iránnyal kecsegtet, bele is tesznek sok-sok munkaórát, de ennyi. Ennyivel viszont jobb is, mint a tiéd. Annyi haszna van az ilyeneknek (azon túl, hogy hátha beletrafálunk), hogy matekozgatunk közben, ami jól jöhet egy későbbi elméletben.
Egyébként a te elméleted egy "elvont elmélet", aminek sem a helyességét sem a hibásságát nem lehet bizonyítani, kb. mintha isten létezéséről vitáznánk. Az ilyen elméletekből sok van, te is posztoltál ide nem egy cikket, ami egy-egy ilyen elvont agymenés, de a cikkíró sem akarja elcseszni rá az idejét, ezért el sem kezdi kidolgozgatni.
Viszont itt visszakanyarodtunk a beszélghetés legelejére, innentől fogva szerintem nincs értelme vitázni, átrágtuk a témát, és a cikk is "le fog menni a térképről"... Ha van valamilyen progressz az elméletben, szívesen olvasok róla, addigis jó munkát!
Másik cikkben pedig szintén mintha csak tőlem idéztek volna: "fraktál összefüggés kvantum szinten"
Szóval a "tudósok" bármely helyen is tapogatóznak mindvégig azt a modellt tapogatják vakon körbe aminek a lényegét itt már végestelen végig kifejtettem, a lényegét azonban még mindig nem fogta fel -sajnálatos módon- rajtam kívül senki.
Mitől szűnne meg az alak fogalma az elemi részecskék szintjén? Mi lesz azokkal a szerencsétlen dimenziókkal, amiket pl. 10^-18 méteren a kvarkok szintjén alkalmazol? Mikor még mindig 10^17 nagyságrend van a Planck-hossz és köztük? Még mindig a Minkowsi-teret alkalmazod rájuk , akkor hova tűnnek az elemi részecskék szintjén a dimenziók és a benne foglalt alakok, formák?
Na ez tűnik nekem inkább valami áltudományos maszlagnak és nem az én elképzelésem. Innentől bármilyen klassznak is TŰNIK bárhol az egész, nem lehet több, mint egy kósza ötlet, amiről már kiderült hogy nem állja meg a helyét. az enyémről még nem derült ki.. Túlságosan is az elméleti szinten van ahhoz, és senki semmilyen ezzel kapcsolatos gyakorlati vizsgálatot nem tett még ezidáig azóta mióta kijött a fejemből.
A fizika jelenlegi igénye arra irányul, hogy a kvantumgravitáció elméletét kidolgozza. Ha az áltrel és kvantumelméletet is figyelembe vesszük, akkor a planck hossznál nem tudunk kisebb mérést elvégezni elméletben sem. Ettől persze lehet igazad azzal, hogy mégis végtelen minden, de ez nagyon-nagyon sokáig csak elvi kérdés marad. A planck hossz 10 kb 10^-35 méter, ami mondjuk egy kvark 10^-18 becsült méretéhez képest még nagyon távoli. Mire a kísérleti fizika elhalad odáig még nagyon sok minden kiderülhét még úgy is, hogy véges marad az univerzum.
Amúgy az elemi részecskék terén már nem is nagyon lehet alakról beszélni, hogy oda beerőltesd a Pi-t. Az elektron "szeletelgetését" se úgy képzeld el, hogy egy golyót felbontassz 3 kisebb golyóra, hanem a spint/töltést szedik külön, amit (az elmélet szerint is) részecske hordoz.
Szóval igen, egyetértek veled abban, hogy lehet, hogy nem jó a szemlélet a kvantált alapraszterrel kapcsolatban, de ez következik a modellből, amit használunk. Ez van. Az nem fog működni, hogy van egy sejtésed, és akkor mindent kukázunk és elindulunk annak a mentén, mert nagy valószínűség szerint tévedsz. A dolgok úgy működnek, hogy van egy sejtésed, kidolgozod, a jelenleg megfigyelt jelenségeket megmagyarázod velük (na ezek még hiányoznak), és akkor a későbbi megfigyelések eldöntik, hogy a tiéd a jó elmélet, vagy egy másik az. Ha a tiéd, akkor jár a pacsi meg a Nobel díj, ha nem, akkor így jártál.
Ahogy te véded a saját elképzelésedet az nekem olyan "laposföldes" attitűd érzetet kelti. Ők azok, akiknek durván eltérő elképzelésük van, tesznek arra, hogy ezzel egy csomó mindent meg is kellene magyarázni, de akkor is mindenki más hülye.
Én viszont arra próbálok rávilágítani, hogy az összefüggés a fizikai PI és a matematikai PI között eléggé egyértelmű és kicsit sem elhanyagolható, véges és végtelen közt végtelen a különbség.. A mai fizika tudása 4% és 96% közt is elég nagy a különbség, szóval nem-e lehet-e , hogy mégiscsak itt van az a hiba, itt van az a kutya elásva, ami miatt most nem értenek meg az Istennek se bizonyos dolgokat, mint pl. az Univerzum működését? Folyton jönnek egyre kisebb részecskékkel, először proton, majd elektron, aztán foton, neutrínók, kvarkok, most meg már ott tartunk, hogy az elektronokat is elkezdenék szeletelgetni Axionokra meg spinonokra... szóval nem-e lehet-e hogy mégiscsak végtelen az a szegény Univerzum és nincs legkisebb "rész" amire fel tudnád szeletelni, és mégiscsak létezik benne az a tökéletes kör is, amit persze mérni nem igazán lehet?
De, pedig a válaszom pontosan erre a kérdésre ad választ. Attól "véges", hogy még több tizedes már nem fog pontosabb értéket adni, mert a vizsgált objektum is eltér a tökéletes körtől. Ha a pontossági igény miatt több tizedesre van szükség, akkor már a vizsgált objektum szabálytalanságát is figyelembe kell venni, ott viszont már nem tudod matematikai objektummal helyettesíteni a mért objektumot (mert nem az), így nincs képlet, "kiesik a Pi".
A kérdés nem ez volt, hanem az, hogy mit keres a végtelen matematikai PI végesített verziója a fizikai valóságban, és mitől lenne ott véges? Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.20. 08:59:40
Méréstant az egyetemen tanítják, és azt kellene elsősorban megérteni, hogy a mérés mi célt szolgál. Első nap tanítják, hogy nincs olyan, hogy abszolút mérés, aminek egyrészt matematikai okai vannak (végtelenig nem tudsz elszámolni), másrészt fizikai okai vannak, mivel a természetben ritkák a valódi mennyiségi határok, átmenetek léteznek. Bár lehet meglep, de abszolút mérés nélkül is fel lehet tárni a természet törvényeit! A kérdés ugye, hogy miért, hogyan lehetséges ez? Nos, a válasz egyszerű, úgy hogy nincs értelme abszolút mérési értékekkel számolni, mivel egy adott jelenség értéke nem változik semmit egy bizonyos értékhatár elérése után! A matematikában sok olyan tétel létezik, ami a fizikában, azaz a természetben nem létezik, ezért hívják egyiket matematikán a másikat fizikának, mások a szabályaik, de van közös halmazuk. Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2019.10.20. 08:47:15
Szerintem direkt nem akarod érteni, de nem baj még egyszer - utoljára - megpróbálok példát adni. Szóval alapból úgy definiálják, hogy Pi a kör kerületének és átmérőjének hányadosa. Nézzük az egyszerű következtetést, ha a fizikában nincsen tökéletes kör, akkor a Pi sem létezik. Márpedig eddig nem figyeltünk meg tökéletes kört. A matematikai képletek idealizált elemekkel dolgoznak. Ameddig kielégíti a pontossági igényt, addig használható rá az adott képlet, azon túl nem. Pl. egy teniszlabda felülete kiszámítható a 4xPixr2 képlettel, de mondjuk 10^-100 négyzetméter +- hibahatár mellett is annak vehető? Nem. Használható rá a 4xPixr2 képlet? Nem. Sőt semmilyen képlet sem, mert ilyen pontossági igény mellett szabálytalannak számít. Minden fizikai megfigyelés közelítő számítás, mert egy bizonyos tizedes után eltér a matematikai modelltől. Szóval nem lehet azt mondani, hogy azért végtelen az univerzum, mert a Pi is az.
De nézzünk egy gondolatkísérletet. Tegyük fel, hogy az univerzum egy négyzet (de amúgy kockával is működik, ha úgy szimpibb), melynek 1 fényév az oldala, kérdés, hogy hány fényév az átlója? Gyök2. A gyök2 is végtelen, tehát az univerzum végtelen? Nem, mert egy 1x1 fényéves négyzet, sőt, ha átvilágítunk az átlón, akkor végtelen időn keresztül megy a fény? Nem. Kb másfél év mulva átment, tehát nem végtelen.
Keverni a matekot és a fizikát nagy hiba. Alapvető, hogy a matematikában csak az van benne, amit beleteszünk a számításba, a fizikában mindíg van külső hatás, belső szerkezet, ami módosítja a valódi értékeket. Bizonyos határig elhanyagolhatók a "külső tényezők", de azon túl nem. Mindezzel azt akarom mondani, hogy ha nekiálsz keresni a valóságban a 3,1415926535897932384626433832795028841971... számot teljes pompájában, akármit találsz, valahol el fog térni.
A továbbiakban ezzel nem fogok vitázni, vagy elfogadod, vagy sem, te dolgod, ettől még barátok maradunk. :D
Ez vita tárgya egyébként is, de a "leglogikusabb és legegyszerűbb" szavak nem lehetnek indokok.
A Pi végtelensége szintén nem lehet indok, mert ahogy korábban is írtam, maga a Pi csak a matematikában létezik, a valóságban tökéletes kör nincs, így az abból levezetett Pi-t sem kell használni a teljes végtelenségében.
A végtelen sűrűségű szingularitás sem létezik bizonyítottan. Azt a jelenlegi modellünk jósolja meg. Nem ismer olyan effektust, ami pl egy határon tud ellenállna a gravitációnak, ebből következik, hogy egy pontba végtelen sűrűség koncentrálódik, de valójában nem tudjuk mi van egy fekete lyuk középpontjában. Nem tudom, hogy érzed-e az ellentmondást abban, hogy a jelenlegi modellünk következtetéseit használod a sajátod alátámasztására.
Az Univerzum végtelensége a leglogikusabb legegyszerűbb megoldás ami már az ókor óta egyértelműnek kellett volna legyen annak aki a logika címszó alatt óhajt tudományról beszélni. Főleg végtelen PI, majd végtelen sűrűségű szingularitások után pedig a napnál is világosabbnak.
A két példád közül egyik sincs megfigyelve. Az a gond, hogy feltételezel valamit, és abból következtetsz. Olyan, hogy nagy bumm körül, olyan meg nincs. Akkor a Androméda közelebb (vagy épp távolabb) van a nagy bumm körüli kör középpontjától, vagy ezt hogy kell érteni? Egyébként, ha kört rajzolsz a nagy bumm köré, akkor azzal igencsak öngólt lőssz a végtelenség elméletének... Amúgy meg ezzel az "egész jól megközelíti" félmondatoddal cáfolod magad, hiszen ha egész jól megközelíti, akkor az az érték még nem végtelen, csak egész jól megközelíti a Pi értékét.
A sok "mihez" "képest" lényegére rájött úgy 2200 éve ez az Archimedes nevű csóka, és a csigasornak tulajdonították a mondanát, de valójában ő egy sokkal mélyebb értelmű dologra, a relatívitás gyakorlatára jött rá, hogy a végtelenben nincs mihez képest viszonyítani, semmit.
A tökéletes kör is létezik, pl.csak nem mikroméretben hanem makro méretben... pl. a teljes nagy bumm körül vagy néhány ezer nagy bumm körül már egész jól megközelíti..... vagy mikroméretben is van de hát ugye a "planck-hossz" az eléggé behatárolja a jelenlegi fizikát... ami valaminek ugyan a vége, de nem az univerzumé... és mint ahogy a nagy bumm is valaminek az eleje, de nem az univerzumé :)
"hogy a labda az történetesen továbbra sem "áll meg", mert" Ez így igaz, attól függ ugye, hogy mit veszünk megfigyelési pontnak. A példám nem erre vonatkozott, hanem arra, hogy a földhöz képest sem szabadna megállnia matematikailag, mert az előző magassághoz képest valahanyad részére (a példa kedvéért fele távolságra) pattan vissza. Ideális körülmények között mindíg van fele olyan távolság, de valójában meg fog állni a labda, mert van pl surlódás is, amit nem vettünk figyelembe a számításhoz. Ezt nem tudom már jobban szemléltetni, de szerintem érted. Ha kívülről figyelnénk a galaxist, akkor valóban ilyen érdekes vonalakat írnak le az égitestek, de mivel itt sem beszélhetünk ideális összeállításról, ez is csak messziről tűnik ilyen szép szabályosnak. Pl. a napunk is közeledik a galaxis középpontja felé, de akár a többi naprendszer gravitációs hatása is bejátszik, mégha ezek elhanyagolhatók, akkor is ahhoz elegendők, hogy a matematikai Pi csak közelítő eredményt ad a valósághoz képest. Szóval nem értem a Pi-fetisizmusodat... :) Az a szám a valóságban nem létezik, mert nincsen olyan test, vagy jelenség, ami matematikailag tökéletes lenne. Mondj egy olyan MEGFIGYELT testet vagy jelenséget, ami tetszőleges tizedesre megegyezik egy körrel, úgy értve, hogy a sugara mindenhol egyenlő.
Viszont a matektanulásod mindenképpen elismerésre méltó, és akkor is hasznodra (vagy akár mások hasznára) válik, ha mégsem jó az elgondolásod.
Summa-summárum ezeken a pontokon kéne alapos szimatolást tartani szakértő szemmel is mert én csak a dolgok másik, végre valódik logikus irányából közelítettem meg a dolgokat méghozzá úgy , hogy 5 évig kellett hozzá matematikát tanulnom, hogy egyáltalán bármit is tudjak írni minderről... nem mondom jól jönne egy kis segítség, főleg az altérrácsok pontos felírásához, különösen ami a gauge-bozonokat illeti ! Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.18. 19:17:55
Amikor Archimedes azt mondta " Adj egy fix pontot, és kimozdítom a világot " akkor valójában a relatívitás nemhogy elméletét, de egyből a relatívitás gyakorlatát értette meg, egy olyan lényeges pontot, amelyet azóta sem értett meg rajta és rajtam kívül senki. a lényege, hogy nincs álló helyzetben lévő pont a valóság koordináta rendszerében, amelyhez képest abszolút módon tudnál bármit is elhelyezni, ezt a pontot sem akkor, sem azóta senki nem tudta felmutatni az úrben, ez maga volna az univerzum közepe és a vége is egyszemélyben. Mesterségesen ugyan oda lehet képzelni, amint azt Arisztotelésztől kezdve máig az összes "tudós" megteszi, azonban ennek a képzelgésnek lesz az a bizonyos -96% tökéletes értetlenkedés a vége , mint ami most fentforog.
A PI végtelenségének kulcs szerepe van , de már anélkül is 2200 éve kellett volna tudni, mikor egyáltalán szóba került a "részecskék" fogalma, hogy végtelen méretű Univerzumban a méret fogalma és ezzel a "részecskék" létezésének a lehetősége is megszűnik tudomány címszó alatt létezni, a PI végtelenségének a bizonyítása után pedig magától értetődőnek kellett volna lennie annak, sőt a napnál is világosabbnak, hogy az Univerzum , amelyben éldegélünk az végtelen. És ezért kizárólag valamiféle a PI-t és egyéb irracionális számokat generáló algoritmusokban lehet és kell keresni a megoldásokat, tudomány címszó alatt.. máshol nemigen lehet benne még kompetens kérdést sem találni az Univerzum valódi működésével kapcsolatban... szerény véleményem szerint.
"Ha ledobsz egy labdát, az is csak valameddig pattog, pedig a matematika szerint a végtelenségig kellene pattognia egyre kisebb távolságra. Egy inga is matematikailag a végtelenségig kellene hogy lengjen, és mégis megáll. Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a jelenlegi fizikánk készen van, mert nagyon nincs készen. Csak azt akarom mondani, hogy a Pi végtelensége szerintem nem jelent semmit ebben a kérdésben, erre nem lehet elméletet alapozni."
Ezzel a következő gond lép fel: amikor te azt mondod, hogy megáll a labda, mert leejtetted és előtte még pattogott, szóval itt az a probléma, hogy a labda az történetesen továbbra sem "áll meg", mert:
-pl. "a Föld középpontjához képest" továbbra is 1200 méter per szekudummal halad veled együtt a teremben... - pl. "a Nap középpontjához képest" továbbra is ~ 30 km per másodperccel halad a Föld Napkörüli pályáján... - pl. "szupermasszív Fekete lyukhoz képest a mi tejutunkban" kb. 200 km per szekundummal haladunk Nappal, Jupiterrel Neptunusszal együtt egy spirális pályán...
Szóval amikor makro és mikro szinteken vizsgálod a Hadronikus rácsot akkor ezt a "hagyományos" spirál formát veszi fel ... vágen zi ?
Persze, hogy vannak problémák. Jelenleg tapogatózunk, hogy mi van "odakint", próbálkozunk elméletekkel. Konkrét utalást viszont nem találtam benne, ami téged igazolna. Szerintem nem igyekszik semmi kiadni semmi 3.14" félét. A körből ki lehet számolni egy ilyen értéket, és akkor mi van? Mivel tökéletes kör nincs a természetben, ezért a végtelen tizedestört szám sem kell. Ha ledobsz egy labdát, az is csak valameddig pattog, pedig a matematika szerint a végtelenségig kellene pattognia egyre kisebb távolságra. Egy inga is matematikailag a végtelenségig kellene hogy lengjen, és mégis megáll. Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a jelenlegi fizikánk készen van, mert nagyon nincs készen. Csak azt akarom mondani, hogy a Pi végtelensége szerintem nem jelent semmit ebben a kérdésben, erre nem lehet elméletet alapozni.
Érdemes amúgy visszaolvasni amiket írtam azok között már próbáltam utalni arra hogy a "szabályos" "testek" mint geometria közt egyszerű algrebrai összefüggés van egyszerű egész számokkal, és egyszerű operanduszokkal , mint pl. + , - vagy * , / esetleg néhol ^ vagy ! Az igazán érdekes dolgok 2 , 3 és 4 dimenzión mennek végbe pont ott ahol a kedvenc PI-nk generálódik... és érdekes módon az őt generáló függvényekben érdekes , ismerős egyszerű egész alacsony természetes ismerős számok bukkannak fel...
Annyi a válasz tömörítve, hogy ha a fizikai valóságban létezik, egy látszólagos matematikai elv ami érvényesül, akkor az érvényesül az azt tartalmazó fizikai valóságra visszafele is. Kvázi a valóság ezért pontosan és szükségszerűen elvből végtelen, már csak a PI puszta létezése és "elvi" létezése miatt már önmagában is. Ez ennyire egyszerű . Ennél egyszerűbbet el sem tudnék képzelni. Ez számomra erősen kimeríti az erős bizonyítás tényét, az Univerzum végtelenségével kapcsolatban, helyből, csípőből.
Még maga Ethan Siegel is elismeri, hogy alapvető problémák vannak itt..
A helyzet az, hogy maga a fizikai valóság sugallja azt, hogy itt ilyen végtelen dolg"ok" vannak ... valójában... eleve arrafelé "igyekszik" ő maga is... valamiféle 3.14'" félét próbál kiadni nemde ? Na de miért próbál meg olyan értéket felvenni, ami végtelen? És ki mondhatja meg, hogy nem-e sikerült-e már neki eleve , és mi csak a kerekítgetett , hamis értékein keresztül láttuk a valóság egy végtelenül vékony szegletét ezen elv mentén?
Azért van különbség, mert olyan hogy matematikai kör, illetve matematikailag ideális objektum nem létezik (legalábbis soha nem látott senki). Minden matematikai számítás közelítő számítás. Pl. a térképészetben a földet ellipszoidként kezelhetjük (valahol a gömb is elég), minden ellipszoidra történő számítás a gyakorlati célhoz elegendő közelítéssel ad eredményt, de valójában nem ellipszoid, hanem egy szabálytalan test. Az égitestek sem tökéletes ellipszispályán mozognak. Mondhatod, hogy három egyenlő részre felvágsz egy szakaszt, de úgysem lesznek teljesen egyformák, akármilyen pontos vagy, valamelyik tizedes már el fog térni. De ezt sorolhatnám a végtelenségig (úgy is mondhatnám, hogy a matematikai Pi-ig... :)). Én pusztán azt mondom, hogy nem létezik olyan objektum, amire a matematikai Pi vonatkozik a maga végtelenségében, azért van különbség, mert akármit vizsgálsz, valamennyire el fog térni annak idealizált alakjától. Ezért hibás a következtetésed, hogy ez alapján jelented ki az univerzum végtelenségét.
ha a fizikai PI mégsem az a PI amit a valóságban bizonyítottak, hogy végtelen, akkor miért van a kettő közt különbség XD, és mégis "mennyi" a különség, ha tudjuk, hogy az "eredeti" az végtelen hosszúságú a végesítettünk meg véges XD, és mégis miért néz ki mégis a fizikai pi is olyannak, mint amit végül végtelennek bizonyítottak???? Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.18. 07:12:05
És hogy ne legyen rébuszokba beszélés nézzük meg a dolgok másik oldala felől is ezt a történetet részleteiben:
4 dimenziós térben a 600 test {3,3,5} ( 5x5! ) a legnagyobb cellaszám amit platóni test címszó alatt ki lehet hozni a térből, viszont a 24 test {3,4,3} ( 4! ) ezzel szemben az a test ami egyben szabályos térkitöltő háló is és önmaga azonos állású(!) duálisa a legtöbb amit ki lehet hozni MINDEN dimenzióból. Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.18. 06:53:20
Láthatjuk hogy ezek mögött a tények mögött brutális fontosságú összefüggés van amik miatt újra kell gondolni a "darab" , a "dimenzió" , a "szigorú" és az "értelmezés" a " végtelen" és egyáltalán minden mai "fogalmat".
Az előző hozzászólásból még nem derül ki egyértelműen, hogy mi köze ennek a PI "matematikai" végtelenségének a "fizikai" világ végtelenségéhez...
Nos , kezdjük mindkét végpontból egyszerre... a Schläfli-szimbólumokból egyértelműen kiderül, ha valami eléri a 6-ot benne , akkor az egész történet visszazuhan 2 dimenziós síkba...(pl. {3,6} vagy {6,3} stb.) ugyanakkor tudjuk azt is hogy 6 darab a platóni testek maximuma a 4 dimenziós térben.
Ugyanakkor tudjuk azt is , hogy 5 dimenziótól a végtelen dimenziókig már csak pontosan 3 darab platóni test van. Ugyanakkor tudjuk azt is hogy "szigorú értelmezés" szerint pontosan 4 darab és "nemszigorú értelmezés" szerint pontosan végtelen számú konvex szabály sokszög van a 2 dimenziós térben.
Nos ezek konkrét értékek konkrét dimenziókon ebből kéne tehát kiindulni.
Egyetértek veled abban, hogy a jelenlegi elméleteink nem teljesek, hiszen sokmindent nem értünk, sőt ki tudja hogy mennyi az, amit valójában tudni vélünk. Viszont a jelenlegi elméleteinket meg kell hogy őrizzük, mert egyenlőre nincs jobb. "lehet hogy én is nagy ökörségeket mondtam az altérrács-szerkezeti megoldás javaslatommal" ezzel sincsen semmi gond, mégha idővel ki is derül, hogy valami nem úgy van, mégis az mozdítja előre a szekeret, ha próbálkozunk. Szóval én mindenképpen támogatlak az ötletelésben, mégha nem is értek egyet a konkrétumokkal.
A Pi-vel viszont vitatkoznék. A Pi végtelenségét nem vitatom, viszont az egy matematikai fogalom, mint ahogy a tökéletes kör is. A természetben nem létezik tökéletes kör, így a Pi sem létezik.
Szóval annyit szerettem volna kihámozni az egészből, hogy sajnos vagy nem, végtelen az Univerzum, végtelen bármerre nézel és te magad is végtelen sok Univerzumot tartalmazol , mégiscsak egy végtelen van mindösszesen, mert egyszerűen nincs több hely egy másik számára , már ha logika címszó alatt beszélünk saját >DE<>finició<nkról..
Szóval lehet hogy én is nagy ökörségeket mondtam az altérrács-szerkezeti megoldás javaslatommal, de hogy ti igen, arra nemesebbik szervem is rá merném tenni a dolgok jelen állása szerint... annyi biztos, hogy totálisan másképpen működnek a dolgok, mint eddig azt képzelték. Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.17. 02:47:16
A végtelen azért ennél sokkal többről szól. Az arról szól, hogy vegyük most ezt a PI dolgot, pl. végtelen , gondolom ezt már azért te sem vitatod, kb. ~400 éve bizonyított és ezt még én sem vitatom...szóval van ez a PI dolog ami végtelen, na most ezzel az a probléma hogy akkor viszont ha ésszel gondolkozunk akkor ez a PI dolog az amiből én is meg ti is meg minden más is áll mivel hogy nem az van hogy van csak úgy egy végtelen oszt jónapot így mellettem, meg a fejemben, hanem arról van itt nagyba szó, hogy akkor viszont én is meg mindenki más is ugyanebben az egy végtelenben van benne, nemdebár?
Végtelen hosszú a PI, és bárhol adsz is neki "utolsó" számjegyet az eredmény hibás lesz, hibás eredményből nem lehet helyes konzekvenciát levonni. Bárhol végesíted a végtelen Univerzumot az valóság amit látni fogsz csalni fog hibás elvek mentén.
Ahhoz hogy elméletben fel tudd vágni végtelen darabra ahhoz energia kell ugyanis az így létrejövő információ nem függetleníthető egy fizikai rendszertől, ezt a Maxwell-démon óta tudjuk. Minden egyes bit információ mögé valós energiát kell tenni anélkül nem létezhet még tonyó gyerek fejében sem a PI. Ami egyébként attól közel sem hordoz végtelen információt hogy tizedestört formában végtelen hosszú lenne egy papírra leírva.
Bekezdésenként: - az, hogy a jelenlegi fizikánk nem ismeri a 96%-ot, még nem bizonyítja a másik konstrukció helyességét, annak önmagában kell megállnia - az állításod lehet akár helyes, de lehet hibás, nincs bizonyítva - az "erősen valószínűsíthető" messze nem elég
Bár tudom, hogy a jelenlegi kép amit fest a tudomány az Univerzumról, efféle "alapokkal" , mint a "hosszúság" (avagy "távolság" , és "méret") megszokott, és logikusnak TŰNIK, de amint látjuk ez az illúzió csupán ~1930-ig tartott, amikor elkezdtek szembesülni, az Arisztotelészi axiómák, az Univerzum végesítésének az alapvető logikai hibáival, azaz "paradoxonaival"... Ezért mondom, sajnos nincs más reális út a további kutatásokhoz, mint, hogy okosan átgondoljuk a PI-t generáló függvényeket és valahol ott fogunk választ kapni további kérdésekre.
Bizonyításához elég megfigyelni a tényeket : van egyszer egy "fizika" amelyik nem ismeri az Univerzum 96%-át és van egyszer ugyanez a "fizika", amelyik nem érti a matematika alapjait:
egyszerre csak egy végét tudod kijelölni a végtelen Univerzumnak, vagy az additív csoport origoját helyezed le, mint "legkisebb" "egység" ebben az esetben viszont , az Univerzum mérete lesz végtelen, vagy az Univerzum méretét végesíted be , ebben az esetben viszont a "legkisebb" "egység" lesz végtelenül kicsi (1/∞) a multiplikatív csoportban... Én ezzel szemben annyit állítok, hogy már eleve mindkét irányban végtelen ezért az "egység" fogalma sem létezhet benne, nemhogy abból "legkisebb" vagy "legnagyobb".
Bizonyítása tehát a tények megfigyeléséből erősen valószínűsíthető. Továbbá azt kéne megérteni, hogy a valódi végtelen koordináta rendszerben nem lehet valódi véges pontokat, mint origokat kijelölni, még akkor sem ha azok "csak" félig végtelenek, mert "oda"erőltettük az egyik "végét", mint origo-t. Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.16. 12:30:43
Nincs alapraszter. Nincs legkisebb. Végtelenben, maximum azonos nagyságrendű dolgokat lehet forszírozva kijelölni benne. ... pl. 0.1 úgy aránylik a 0.3 -hoz mint az 1 a 3-hoz.. ezért jött a relatívitás "elmélete" ami sajnos a gyakorlatban úgy néz ki, hogy , mivel nincs alapraszter, nincs mit mihez viszonyítani.. Bár vannak "dolgok" az Univerzumban aminek ez a legkisebb "alapegysége" , ez nem teszi ki, amint láthatjuk a dolgok 100%-át, a maradék 96%-ban lévő dolgok, feltehetőleg a Planck-hossz alatt , illetve a teljes látható Univerzum hossza felett léteznek. Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.16. 12:06:00
Minden szakasz , még a Planck-hossz is tovább osztható további végtelen sok alszakaszra.. az egy dolog hogy a "fizika" nem képes erre, viszont a valóság az igen.
"Ha az Univerzumban létezik akárcsak egyetlen olyan szám is , amelyik végtelen hosszú, mint pl. a PI, márpedig a PI létezik, mivel egy valós megfigyelésből lett visszavezetve, majd később bizonyítva, hogy végtelen hosszú, nos ha viszont létezik, akkor sajnos az Univerzumnak is végtelennek kell lennie, amely tartalmazza azt. Ha viszont az Univerzum végtelen , akkor a zérusnak ( a semminek ) is szerepelnie kell benne , enélkül ugyanis véges az a végtelen."
Mondjuk ezzel a "gondolatkísérlettel" azért vitatkoznék. Ha egy kört, ami ugye tartalmazza a pi-t, beleteszünk egy dobozba (kocka), ami véges, akkor attól a kocka nem lesz végtelen, ami viszont része az univerzumnak. Másik, hogy egy véges hosszú madzagot is fel tudunk vágni végtelen darabra (matematikailag) attól a madzag, és az azt tartalmazó univerzum nem lesz végtelen. Amúgy, ha a planck hosszt vesszük alapul, mint az alaprasztert, akkor a pi véges. A matematikát (pi) és a fizikát (univerzum) ne keverd
Ez így korrekt, folytasd csak a gondolatmenetet, én csak azt kértem/kérem, hogy ne úgy add elő, mint az elején, hogy itt van kérem a full kész Mindenség Elmélete, az összes jelenlegi fizikakönyv mehet a kukába.
Az elmélet azt állítja, hogy az elemi részecskéket végtelen hosszú számtestek határozzák meg, ezért egyelőre ötletem sincs, hogyan lehetne végtelen hosszú számtesteknek nekiesni, én is ugyanott akadtam el, ahol anno Arisztotelész kénytelen volt megalkudni saját magával:
és zérusponttal véget vetni a végtelen űrnek..
Illetve az egyetlen használhatónak tűnő ötlet az az hogy, a számtest helyett közvetlenül a számtestet generáló algoritmust keressük, vagy próbálgatjuk..
Pl. a lenti képletek mindegyike a PI-t adja ki a végtelenben, de a sor eleje az még mérhetően sőt akár egész számokkal is eltérhet egymástól két függvény közt azonos számú lépésnél.
Én nem alkuszom, és esek bele abba a hibába, mint az ősök, hogy "paradox" megállapításokra építkezek, ha valami "paradox", akkor az jelzi hogy az alapok amik mögötte állnak HIBÁSAK.
Ilyen alapvető paradoxon pl.:
Ha az Univerzumban létezik akárcsak egyetlen olyan szám is , amelyik végtelen hosszú, mint pl. a PI, márpedig a PI létezik, mivel egy valós megfigyelésből lett visszavezetve, majd később bizonyítva, hogy végtelen hosszú, nos ha viszont létezik, akkor sajnos az Univerzumnak is végtelennek kell lennie, amely tartalmazza azt. Ha viszont az Univerzum végtelen , akkor a zérusnak ( a semminek ) is szerepelnie kell benne , enélkül ugyanis véges az a végtelen.
Ez a legalapvetőbb első számú logikai paradoxon és egyszerű az egyszerű megoldása semmi több, mint hogy mind a két dolog létezik, és szükségszerűen létezik , a semmi és a végtelen, sőt matematikailag pl. egy és ugyanaz a jelenség, különböző nézőpontokból nézve. Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.15. 21:45:22
Első körben nem érdemes "mindent megmagyarázni akarni", bőven elegendő, ha EGYETLNEGY (de nem triviális és mégis ellenőrizhetően igaz) eredményt ki lehet belőle hozni...
Köszi, ezt én is láttam, gondolom akkor egyszemélyben vagy a kitaláló, nem feltételezem hogy loptad az ötletet. Viszont ez így nagyon kevés, nem nevezhető elméletnek. Láttam, hogy definiáltad az elemi részecskét, kezdd akkor azzal, hogy az elemi részecskék közötti kölcsönhatásokat is kiszámolod a saját elméleted mentén, kiszámolod a gravitációs hatásokat a saját elméleted mentén, mindezt a két dolgot egyszerre, és már készen is vagy, megvagy egy rendes elmélettel, amit lehet később bizonyítani, ha megvan hozzá a technika. Persze tudom, hogy ez rengeteg munka, de akkor viszont ne azzal kezdd az írásaidat, hogy íme a Mindenség Elmélete, mert az nincs meg. Ez így jelenleg filózgatás.
Itt egy teljes absztrakt logikai ábrázolás az alapoktól , az alap(re)definícióktól kezdve szavanként, és jelölésenként...
Itt néhány már eddig is ismert dologra hívom fel a figyelmet, hogy ezek egy más kontextus szerint vizsgálva sokkal jelentősebb pozíciót foglalnak el a tudás legalján... és ezeket kell legalsó téglaként a tudomány aljára ékelni, ezek pedig a következők:
a szabályos testek darabszáma Euklidészi dimenziókon , és ezen egész számok összefüggései a PI-re használt generálófüggvényekben, és az egyszerű algebrai műveletekkel, amely szvsz olyan jelentőségű logikai kapocs a valódi tudomány legalján, hogy ennek felismerése nélkül maximum a Sötétben lehet tapogatózni, ún. "tudomány" címszó alatt..
Az egy dolog, hogy ez egy vadonat új felismerés a dolgok működésével kapcsolatban, és ezen logika mentén ki tudja, újabb száz és ezer éveknek kell majd eltelnie, mire végre a valódi logika mentén is felépül már végre egy tudomány.
Nincs elméletem, de mint ahogy te magad is írtad, hogy az "elméleted" jelenleg nem alkalmas jelenségek magyarázatára, így el kell ismerned, hogy neked sincs. Pusztán ennyi a kifogásom, ha visszaolvasod a kommentjeimet láthatod, hogy sehol sem akarom cáfolni a dolgaidat. Jelenleg nincs módszer/technológia a bizonyításra, és gyanítom, hogy mi már nem is érjük meg hogy legyen. A te "elméleted" nem a relelmélettel van egy ligában, hanem a húrelmélettel, viszont abban sok tudós rengeteg munkaórája benne van... Továbbra is azt mondom, hogy ez így, ahogy leírod, nem értékelhető. Nem azért mert nem igaz (mint kifejtettem olyanokat állítasz, amit sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet), hanem azért sem semmi következtetés nem származik belőle. Azt is írtam, hogy érdekes az alapötlet, ha adsz linket, szívesen utánaolvasok, ha van valamilyen hivatalosabb publikáció (ne wikipédia és pláne nem astrojan féle weboldal). Ha viszont a teljes dolog a te szüleményed, akkor dolgozd ki rendesen, publikáld, és hidd el, elolvasom.
Nos én viszont újragondoltam hogy mikor lesz kompakt és mikor lesz egyenes egy dimenzió. És ez úgy néz ki algebrailag, hogy amikor tört szám 0.0'"01 és 0.999"'999 között akkor úgy hívjuk, hogy "idő" és amikor úgy néz ki algebrailag, hogy -1.0 vagy 1.0 akkor úgy hívjuk : "tér".
Nincs ebbe semmi különös a kérdés csupán annyi hova teszed benne az origot , mint véget.. vagy kezdetet is tehetsz bele, a kérdés melyik polaritás felől nézed.
Nem, sajnos már itt sem értünk egyet. Szerintem nem kell "teljesen más alapokra" helyezni minden tudományt. Ez az általad leírt felvetés egy dolog, ha utánaolvasol, van ilyenből rengeteg. A húrelméletnek is (ha jól tudom) egy sokkal korábbi tisztán matematikai levezetés adta az alapját. Szóval oké, hogy jól cseng a dolog meg minden, de lehet, hogy az első bizonyítási kísérlet megborítja. Mint írtam is korábban, nekem nincsen bajom veled, és maga a felvetésed is érdekes, de sajnos még nagyon kezdetleges (és megfelelő további ismeretek nélkül az is marad). Ebben a helyzetben viszont túl pökhendi a hozzáállásod, hogy ez basszus minden jelenlegi tudásunkat átírja.
Addig nem tudunk érdemben továbblépni amíg nem érted meg az alapjait, ha csak egy apró szót nem értesz a legelején jelezd, és egyből elmagyarázom.. mondjuk addig legalább képes vagy felfogni az egész mondanivalm lényegét, hogy a jelenlegi 96% nemtudással tovább nem lehet érdemben haladni, és ezért teljesen más alapokra kell helyezni minden "tudományt" , szóval legalább eddig egyetértünk vagy már itt is vannak esetleg nézeteltérések?
Az a gond, hogy kb. azon a szinten vagy, hogy bárki bármit is kérdez, akkor ugyanazt a néhány bekezdéses "elméletet" magyarázod újra és újra. Azt kell, hogy mondjam, hogy pont maguk a kommentjeid egydimenziósak... ;)
Az a helyzet hogy alapvető tényekről beszélek, amiket fel kéne fogni előbb ahhoz, hogy egyáltalán bármilyen valódi tudományról beszéljünk..
Bármilyen furcsa is a jelenlegi dolgok, látszata hatalmasat csal és a dolgok valójában teljesen, tökéletesen máshogy, szinte homlokegyenest fordítva működnek , mint ahogyan eddig gondoltátok !
Ezt a relatív abszolút dolgot kéne a helyükre tenni, tehát ha nem tudunk kellően "kis" "méretű" "részecskéről" beszélni, akkor mi lehet az amiről egyáltalán tudunk?
Marad a dimenzió fogalma, mint az első és egyetlen , "tudományos" alapokon visszamaradt csonk, a teljes mai tudományból.
Mit tudunk kezdeni tehát egyetlen dimenzióval, hogy lesz belőle 4 ?
És miért pont 4?
És ha ezt az egy dimenziót már egyszer tudjuk úgy csavargatni, hogy létrehozzon különböző konfigurációkat, akkor miért is ne lehetne ez az Univerzumunk egyszerű működése?
Egyszerű formulákat és számtesteket kellene benne összehasonlítani valóságos történésekkel. Miközben a valóságos történéseket megfigyeljük , mostmár a helyes logika mentén !
Ha "csak" a sötétség a közös, akkor már van közös pontjuk. És ha van közös pontjuk, akkor akár bizonyos nézőpontból nézve közös halmazba is tartoznak. Én annyit sugallok, hogy igen, végülis mind a kettő szó szerint ugyanaz a hétköznapi sötétség, mint amikor "árnyékba" nézel, és a "tudósok" meglehetősen árnyékra vetődtek ennek (is) a felismerésével kapcsolatban... elég relatív hogy mi mikor milyen kicsi vagy milyen nagy nemdebár? Innentől az árnyék ahova benézel, relatív kicsi de a saját szintjén eléggé szupermasszív fekete lyukacskák raját alkotja , körülöttük még nem hajlik annyira meg a téridő , még csak pi alá zuhan és húzzák maguk felé "kívülről" "befelé" a múlt cselekményeit... távolságot mint üveggolyót megkapod , a fizikát, mint krepp-papírt feldughatod... annyira egyszerű sima egy egyszerű trükkel kibővített egyszerű matematika van helyette, szerény véleményem szerint.
Végső fokon még mindig azt bizonyítod, hogy NEM AKAROD MEGÉRTENI, amit írtam. A sötét anyag és a sötét energia között csak a "sötétség" a közös, vagyis hogy egyelőre egyiket sem látjuk direkt módon az elektromágneses spektrumban. De a sötét anyag 100%-osan MAGYARÁZHATÓ a jelenlegi részecskékkel és erőkkel. Meg is magyaráztam, vedd hozzá a fáradságot, olvasd el újra!
A sötét energia helyzete MÁS. Rá nézve nincsenek 100%-os erejű bizonyítékok, és nem csak arra vonatkozóan, hogy hogyan működik, de még arra sem, hogy egyáltalán létezik-e. Ezért ha erre akarod az elméletedet építeni, az kb. olyan, mintha valaki a boszorkányok nemi életére alkotna elméletet gyártani. Ki tudja, talán boszorkányok mégis vannak, és van nekik nemi életük is (talán patkányokkal, vagy varangyos békákkal), és ha valakinek nagyon tetszik, elmerenghet ilyen dolgokon is, de eleddig nincsenek szilárd bizonyítékaink arra, hogy léteznének boszorkányok (bár igaz, ami igaz, amióta Baba Jaga néni a szomszédba költözött, a tehenünk megdöglött... LOL)
Azt én nem is várom, hogy egy új elméletből egyből minden kijöjjön amit már tudunk, de JÖJJÖN KI LEGALÁBB 1 VALAMI, amit még eddig NEM TUDTUNK, vagy NEM JÓL TUDTUNK. Számomra amúgy szinte hihetetlen, hogy valaki nem érzi át ennek a követelménynek a fontosságát. Általános iskolás (és gimnazista) koromban meglehetősen sokat foglalkoztam elektronikával, amely barkácsolásnak általában pont az volt az egyik legfontosabb motivációja, hogy a tapasztalatilag is ellenőrizzem egy-egy elképzelésem érvényességét, hasznavehetőségét, és ezzel összefüggésben olyan dolgokat is megértettem, amit sokan mások még az egyetemen sem. Csak egy jellegzetes példa:
Olvastam Sipos Gyula (okl. IC szakmérnök) egyik könyvében, hogy azóta tudnak kis torzítású hanglemezeket gyártani (a korábbi gramofon lemezek helyett), hogy egyrészt észrevették, hogy a torzítást az okozza, hogy habár az ős-lemez gyártásánál a vágófejbe vezetett elektromos áram még egyenesen arányos a hasznos jellel, ámde a vágófej tűjének a mozgása már NEM, ugyanis azt folyton eltérítik mindenféle erők és rezonanciák, DE HA megmérjük, hogy hogyan is térül el a vágótű mozgása a kívánatostól, akkor lehetőségünkben áll úgy módosítani a vágófejbe vezetett elektromos áramot, hogy maga a tű VÉGEREDMÉNYBEN pont úgy mozogjon, ahogyan kell! Hát nem zseniális? De: a korábbi 10-20%-os torzítás lecsökkent kb. 0.2%-ra, vagyis KÉT NAGYSÁGRENDNYI javulást értek el!!! Ami történt, az nem volt más, mint a NEGATÍV VISSZACSATOLÁS kiterjesztése a teljes elektromechanikai rendszerre. Elektronikán belül már korábban is ismerték és használták, az újdonság tehát annyi volt, hogy rájöttek: a mechanikára is ki lehet és kell terjeszteni. Ahhoz, hogy az elv használható legyen, meg kell oldani azt, hogy valamilyen módon mérni tudjuk a vágótú mozgásának a SEBESSÉGÉT, ami nem gond, mert egy egyszerű indukciós tekercsben pont a sebességgel arányos jel fog indukálódni, ha mágneses térben mozog (megfelelő geometriában). Az egésznek ún. "mozgási visszacsatolás" néven lehet utánakeresni. Akkortájt olvastam azt is, hogy a HANGSZÓRÓK torzításait is lehet csökkenteni hasonló elven. Persze, ha nem én gyártom a hangszórót, akkor nehézségekbe ütközik egy második tekercs elhelyezése, ámde némi gondolkodással rá lehet jönni, hogy valójában nem is kell egy második tekercset használni, mert a "meghajtó" tekercsről is le lehet azt szedni, amihez 2 dolog kell: - A hangszóró membránját mozgató tekercsben indukálódott jelből (önindukció!) ki kell vonni az eredeti meghajtójele, - amihez viszont vagy egy megfelelő nagyságű sorbakapcsolt ellenállás kell (ami lerontja a teljesítmény hatásfokot), vagy pedig a hangszórók tipikus ún. feszültség-generátoros meghajtása helyett ún. áramgenerátoros meghajtást kell használunk. Utóbbihoz természetesen érteni kell azt, hogy hogyan lehet áttervezni egy végfokozatot úgy, hogy áramgenerátorként működjön a kimenete. Na most az elektronikai részletek mellőzésével elmondanám a következőket: Kipróbáltam minden eszembe jutott módszert (itt nem taglaltakat is), többnyire nagyon érdekes eredményekkel. AMIKOR MÁR MŰKÖDÖTT az elv, akkor jöttek az igazi csodák. Egy potméterrel folyamatosan tudtam állítani a mozgási visszacsatolás mértékét, és közben megfigyelni azt, hogy hogyan változik meg a hangszóróból szóló zene. Az állás egyik végén volt a közönséges hangzás, amit leginkább "Sokol-rádió hangzásnak" lehet nevezni, a másik végén pedig begerjedt a rendszer, azonban a két határérték között lehetett fokozatosan közeledni a pontos kompenzációnak megfelelő ponthoz, és közben a hang valami varázslatos jelleggel kitisztult: olyan volt, mintha már nem a Sokol rádió szólna, hanem tényleg az orrom előtt szólna az igazi zenekar! A következő években meg is jelentek olyan csúcs Hi-Fi AKTÍV HANGSZÓRÓK, amelyek felhasználták ezt az elvet, és persze megjelentek az olyanok is, ahol mozgási visszacsatolás NUKU, csupán a hangdobozba tették a végerősítőt - oszt' jónapot, és megetették a zembereket, hogy valami jót vettek. (Felültették őket a divathullámra, az igazi érték mellőzésével.) A végerősítőkbe önmagukban azért NEM építik be ezt a visszacsatolási lehetőséget, mert értő módon össze kellene hangolni a hangszóróval, márpedig az változó, hogy mikor milyen hangszórót is tesznek rá, RÁADÁSUL a többutas hangfalak szűrőváltói MEGZAVARJÁK a visszacsatolás helyes működést. Maradnak tehát a méregdrága aktív hangfalak, és a legmodernebb AKTÍV FEJHALLGATÓK, felhasználási terepnek.
Nade visszatérve arra, hogy mit is figyeltem meg: Ahogy közeledtem a helyes kompenzációhoz, vajon hogyan kezdett el viselkedni a hangszóró membránja? Én a magam részéről KI NEM TALÁLTAM VOLNA! Ha nem szólt zene és a kezemmel megnyomtam a membránt, az szokatlanul nagy erővel ELLENÁLLT neki. A mozgási visszacsatolás észlelte, hogy ez egy olyan mozgása a membránnak, ami NEM felel meg az eredeti bemeneti jelnek, ezért aztán olyan áramot adott rá a hangszóró tekercsére, ami GÁTOLTA ezt mozgást. De gátolni is többféle képpen lehet. Itt az történt, hogy nem mintha a membrán felfüggesztési rugóállandója nőtt volna meg, hanem MINTHA A TÖMEGE!!! Az ujjammal lassacskán mozgásba tudtam hozni a membránt, ami a lendkerekes kisautókhoz hasonlóan még azután is haladt tovább egy darabig, hogy már nem toltam, vagyis voltaképpen az történt, hogy az elektromechanikai rendszer rezonanciafrekvenciáit tolta sokkalta lejjebb. Sokféle érdekes kísérletet el lehetett végezni, pl. egy ilyen hangszórómembránra rádobott pingponglabda szinte veszteség nélkül pattant vissza! Akármilyen kísérletet végeztem, abból mind az jött ki, hogy "a membrán tömege drámaian megnőtt" - holott a membránnal pont nem csináltam semmit. Ekkor jutott eszembe Einstein E=mc2 egyenlete, és hirtelen ráeszméltem arra, hogy eszerint alighanem HELYTELEN az, ahogyan a nyugalmi tömegről gondolkodunk (valami passzív, semmittevő, "tehetetlen" dolog), mert a jelek arra utalnak, hogy egy DINAMIKAI JELENSÉGRŐL van szó. Ahol tehetetlen tömeg van, ott belül rendkívül intenzív kölcsönhatások, és a mozgási visszacsatoláshoz hasonló dolgok vannak. Később az egyetemen, amikor szilárdtestfizikából elkezdték taglalni az elektronok effektív, meg virtuális tömegét, már nem is volt min meglepődnöm. De bezzeg az én egykori kísérleteim még tartogattak meglepetéseket: utána számolva a dolgoknak, úgy találtam, hogy ha feszültséggenerátoros módban állítom elő a mozgási visszacsatolást, az valójában annyit tesz, hogy KOMPENZÁLJA A HANGSZÓRÓ TEKERCSÉNEK AZ OHMOS ELLENÁLLÁSÁT! Ha a tekercs ellenállása nulla volna (lásd szupravezetés!), akkor egy nulla kimenő dinamikus ellenállású végerősítővel meghajtva is elérhetnénk a mozgási visszacsatolási hatást! Hogy egy hangszóró mennyire közelíti meg az ilyen értelemben vett ideális hangszóró esetét, azt úgy ellenőrizhetjük, hogy megnézzük, milyen a membrán mozgása akkor, ha a tekercsvégeit RÖVIDRE ZÁRJUK. Ehhez a kísérlethez tehát nincs szükség semmiféle erősítőre, csak egy viszonylag nagydarab és jó hatásfokú hangszóróra! Továbbá: ha a tekercs ellenállását nem is lehet csökkenteni (amatőr viszonyok között nem használunk szupravezető tekercseket), ámde viszont lehet ERŐSEBB ÁLLANDÓMÁGNESEKET (többnyire ritkaföldfém alapúakat), és annak is hasonló lesz a hatása! Etéren a mai hangszórók 2-3-szor is jobbak, mint voltak a pár évtizeddel ezelőttiek (főleg amiket fejhallgatókban használnak). De még mindig nincs vége! Hamarosan rájöttem, hogy de hiszen az analóg magnetofon készülékek meghajtó villanymotorját is mozgási visszacsatolással hajtják meg! E motoroknak ugyanis változó tápfeszültség és változó terhelés mellett is pontosan meg kellett tartaniuk a névleges forgási sebességüket! A mozgási visszacsatolás azt figyelte, hogy milyen sebességgel forog a villanymotor, és bármilyen irányú eltérést észlelt, azonnal beavatkozott.
Ezt az egészet azért írtam le, hogy akár csak egyetlen témakörrel kapcsolatban is hányféle elméleti problémát érinthetnek és segíthetnek megérteni egyszerű "háztáji" elektronika kísérletek a relativitáselmélettől kezdve (a tehetetlen tömeg igazi természete) a kvantumfizikáig (nulla ellenállású szupravezetők). A kísérletezés és az elméletek intim kapcsolata megtermékenyítik egymást, és segítik a mi működésünket is a helyes mederben haladni.
Végsősoron legalább egy dologban van némi hasonlóság a két "Sötét" jelenség között. Mégpedig hogy egyik sem igazán magyarázható a jelenlegi "részecskékkel" és "erőkkel", ilyenformán nagyon is elképzelhető, hogy mégiscsak valahogy egy "kategóriában" vannak. Pl. ahogy én hívom : közös altérrács összeg szinten.
A valóság ami kifog az elméletén, azt már a legelején megkapta hogy írja le pl. az ütköző protonokon a keletkező részecskék görbéinek kialakulását. Mellébeszélés, sunnyogás, túlméretes irreleváns gif a válasz, addig el sem jutott hogy van quark glüon plazma, részecskeeső, leírása szerint foton fog keletkezni, ami nem felel meg a megfigyeléseknek, ergó cáfolta is az elméletét Ennél tovább nem fog jutni, csak mantrázni fog, a szakirodalom szerint magára kell hagyni:)
NE SZABOTÁLJ! #356-es üzenetemben ismét figyelmeztettelek, hogy a SÖTÉT ANYAG, és a SÖTÉT ENERGIA státusza, megértettségi szintje NAGYON különböző. Te pedig minduntalan egyenlőségjelet próbálsz tenni közéjük, mintha a világon SEMMIT sem értettél volna meg azokból a dolgokból, amiket e helyen TÖBB TUCAT ÜZENETBEN részleteztem. (Ha tényleg úgy áll a helyzet, hogy nem értettél meg belőle semmit, akkor game over, menthetetlen vagy, mert az értelmes középiskolások szintjén vezettem le mindent.).
Azt is elmagyaráztam már többször, hogy az "elméleted" NEM valamilyen absztrakt bizonyítást igényel, hanem VALAMIT, AMI A FIZIKAI VALÓSÁGBAN ELLENŐRIZHETŐ, ugyanis amúgy végtelenül sok olyan axiómarendszer generálható (akár automatikusan is), amelyek önmagukban vannak olyan jók, mint amennyire csak egy axiómarendszer tud lenni, csak éppen a világon semmire sem használhatók, mert hogy nem igazak a fizikai valóságra!
Az olyan (méltán) híres matematikusok mint pl. Gauss a VALÓSÁGBÓL vették a megoldandó problémáikat, és ezért ugyanott ellenőrizni is lehetett azokat, hogy mennyire értelmes és hasznos a kapott eredmény, és egyáltalán az egész elmélet. Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.10.12. 22:10:53
Ez talán segít bennünket közelebb vinni , egy szép napon bizonyos dolgok, mint pl. a Sötét Energia és a Sötét Anyag pontos megértéséhez.Végsősoron rendelkezünk egy konkrét altér-rács szerkezeti felírással, és a bizonyításhoz szükséges első absztrakt ábrázolással. Rendelkezünk egy alapelvvel, mely annyit mond, hogy csak egy dimenzió létezik,és ennek öntalálkozási pontjai "kitüntetett" altér-rács konfigurációs pontokon kitüntetett jelenségeket hoz létre a "fizikában". Rendelkezünk hozzá egy vázlati , elsődleges próbálkozásként bedobott kísérleti algebrával, amelyet többszörösen negált törteknek hívunk és leírható -1.-1.-1.-1 formációban pl. és valójában egy dinamikus differenciáltopológiáról beszélünk egyszerű mátrix algebra , csoport-váltással, ahol az elválasztójelek (pontok) különböző operatív csoportba tehetik a rákövetkező törtet.
Paradox kérdések:
a csomó fogalma létezhet-e páros számú dimenzión, és miért nem?
a csomó fogalma létezhet-e 4 dimenzión és afelett és miért nem?
a csomó fogalma létezhet-e az 1 dimenzión és miért igen?
Na ez most semmiben sem vitt előre minket. Ugyanis az SEMMIT sem számít, hogy bizonyos névvel ellátott, de amúgy talán nem is létező dolgokra ellenőrizhetetlen elméleteket találunk ki. (A tudományt pontosan az különbözteti meg a merő fantáziálástól, hogy csak akkor fantáziál, amikor MUSZÁJ, és csak annyira, amennyire MUSZÁJ. Ennek jegyében NEM jövünk elő olyan látszólag BÁRMIT és MINDENT magyarázó elméletekkel sem, hogy "Nincs a világon semmi törvény, csak az, hogy van egy mindenható "KRPÓBNGFX", aki/ami folyton úgy intézi, hogy nekünk úgy tűnjön.")
Annyit azért tudunk, hogy vannak bizonyos bizarr helyek, ahol a kint és a bent fogalma egy és ugyanaz... mint pl. a 4-tér..
Nos ha a Sötét Energia egy "erő" amely húzza szét a teret , akkor úgy is el lehet képzelni, mint a jövő amely húzza maga fele a múltat.. mivel mint tudjuk az "idő" egyenlő "távolság", a téridőben , nemde? Ebben a kontextusban tehát mindegy hogy a gömb "széle" felé igyekvő anyag "tágul" vagy a gömb "belseje" felé "igyekvő" "anyag" "zsugorodik" , tehát végülis valóban úgy van, ahogy sejtik,
Igen a Sötét Energia úgymond ugyanabba az irányba van , mint a Fekete Lyuk, a jövő irányába, viszont ellentétben a Sötét Anyaggal , a Sötét Energia egyszerre három tengelyen is húzza a valóságot szét , míg a Sötét Anyag az csak egy tengelyen húzza a teret a jövő irányába.
Frederic Brown:
VÉGE
Jones professzor évekig foglalkozott időelmélettel. -- Kulcsegyenletet találtam -- egyszer így szólt lányának. -- Idő egyenlő mező. Gépet csináltam. Íme. Időmezőknek manipulálásához használható. Gépemmel fordíthatjuk előre és hátra, jövőbe és múltba.
Beszélt. Közben gombot nyomott és folytatta: -- Indul. Most visszafelé megyünk. Időmezőnk
MEGFORDUL
Időmezőnk. Megyünk visszafelé most. Indul. -- folytatta és nyomott gombot közben. Beszélt.
-- Múltba és jövőbe, hátra és előre fordíthatjuk gépemmel. Használható manipulálásához időmezőknek. Íme. Csináltam gépet. Mező egyenlő idő. -- Lányának szólt így egyszer: -- Találtam kulcsegyenletet.
Időelmélettel foglalkozott évekig professzor Jones.
VÉGE Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.12. 09:13:15