"A szakember úgy becsülte, hogy a bevétel körülbelül egyharmadát a stream-szolgáltatások tartják meg. A fennmaradó 70 százalékból 55 százalékot a kiadók és előadók, 15 százalékot pedig a dalszerzők és a zenei kiadók kapnak meg. Nagyon szűk réteg profitál a slágerorientált piacból, az összegek felosztási rendszere erősen a sztároknak kedvez."
Valami zavar van az erőben. Az Artisjus szempontjából a bevétel, az összes megjelenítés számából származik. A zeneszámok összetétele csak akkor szempont, ha nem egyenlő feltételek mellett szerződnek a jogvédőkkel, a zenészek.
Mivel a zenehallgatás a stream szolgáltatások irányába tolódott el. Az előadók a stream szolgáltatókkal szerződnek közvetlenül, a zenei jogvédő szervezetekre sincs nagy szükségük. A kicsiknek főleg nem, mert a rádiók sem nyomják a számaikat.
Artisjus-t kellene felszámolni és az extra jövedelmet elosztani a művészek körében. A jelenlegi rendszerben nincs értelme a létezésüknek.
Kapalozik a szervezet, mert lassanként rájönnek, hogy nincs rájuk szükség... Minél több közbenső elemet hagyunk el, annál jobban járnak az alkotók...
Informatika és tudomány
