A galaxisoknak többféle osztályozás létezik, így az alakja és az osztályozása különböző lehet. Ugyanis, hogy mit tekintünk a Tejútrendszer részének, és ennek hol a határa, az merőben önkényes dolog (mint az osztályozás is). Továbbá, hogy a "kinézet" ebben az esetben látószervi kinézetet jelent, vagy minden hullámhosszon való kinézetet, szintén kérdés! Ami újabb problémát vet fel, ugyanis a Tejútrendszerhez különböző távoli sugártartományokat is részeinek tekinthetünk, vagy nem. Attól függ, hogy milyen szempontból a része.
Alapvető osztályozásosok a karokból indulnak ki, amit nem látható tartományban már nagyon régen feltérképeztek. Ez nem fog változni, a cikkel ellentétben, ami inkább egy erőltetése a dolgoknak. Az, viszont, milyen láthatatlan gázködök elmosódott hátra hol húzódik, egyrészt meghatározhatatlan, másrészt a hagyományos alakjához nem szoktuk hozzáadni. Mint ahogy a Föld alakjához sem adjuk hozzá a légkört, a van-allan sugárzási öveket, stb. Az, hogy minden éven pontosítunk a föld alakján, azt azért érezzük, hogy ez a lényegen nem változtat...
Így mikor a példákat hozzátok fel, ezekre gondoljatok. Ha nem tiszta valami, szóljatok. Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2023.06.01. 18:08:28
De a tejútrendszert látod.. Minden irányba. A szobád belsejét is látod, és egy lézeres műszerrel méretet is tudsz venni minden objektumról ami benne van, és azt a térben el tudod helyezni, ÉS látod a szobád valós elrendezését. Ugyanez egy parkban fákkal.. amíg nem takarja ki két fa közvetlen egymást, vagy bokor addig tudsz méretet venni. Hiába vagy belül. Itt nem kell letapogatni meg tükröt használni. Csak feljegyezni mi hol van hozzánk képest, és a végén kapsz egy formát..
Pont ezert analogia. A szem nem latja az arcot, ezert egyeb eszkozokkel kell "letapogatnunk" az arcot. Ugyanez igaz a galaxisra is. Szemmel nem latjuk a galaxist, ezert mas modszerekkel kell a reszletekbol osszerakni az egeszet.
S a mérete sem stimmel... Régen 79-80 ezer fényév átmérőjűnek vélték. Most megközelítőleg 100 - 120 ezer fényévnek vélték még pár hónapja. Viszont az új mérések szerint a galaxisunk 200 ezer fényév átmérőjű is lehet,
De egy másik kutatás ezt még jóval nagyobbra teszi, úgy 2 millió fényévre. Bár ez a 10x-s nagyság a sötétanyagnak és egy alig érzékelhető gázkorongnak köszönhető, ami a fényes tartományon túl terül el. A kutatás kitér arra is, hogy miként jöhetett ki ez a rendkívül magas szám.
Alis Deason, az angliai Durham Egyetem asztrofizikusa és kollégái, a közeli galaxisok segítségével határozták meg a Tejút peremét. A galaxis átmérője 1,9 millió fényév ± k 0,4 millió fényév körül határozták meg a mérések alapján – írja a csapat az arXiv.org oldalon (2020.02.21) közzétett cikkében.
(már megint a brit tudósok :) )
Ez is elég érdekes téma, hisz mindig is az volt a gond a galaxisunk vizsgálatával, hogy ugye benne élünk, létezünk vagyunk. S ez rendkívül nehezíti annak vizsgálatát. Érdekes figyelemmel kísérni, hogyan fejlődnek és változnak a méréshez szükséges technológiák és módszerek is.
Bár az emberi hozzáállás és gondolkodásmód is miként változik ebben a témában, az is érdekes.
Mindig az Androméda-galaxishoz hasonlítjuk, mintha nekünk, a galaxisunknak, le kéne győzni az Andromédát méretben. Bár úgy sem fogjuk bejárni a 100-(...)-200 ezer fényévet soha sem. Legalábbis jó néhány emberöltőn belül biztos, hogy nem.
Itt el lehet olvasni, mi is az a Gaia program és hogyan működnek a mérések és ezek alapján hogy lehet kideríteni a Tejút alakját:
Galaxisunk fősíkja valójában nem sík, hanem az egyik oldalon „fölfelé”, az átellenes oldalon pedig „lefelé” konyul, miként egy kalap karimája. Ezt az aszimmetriát a szomszédos törpegalaxisok gravitációs hatása okozza.
Továbbá:
Még a közeli extragalaxisok egyedi csillagait is mérte a Gaia a Kis- és Nagy-Magellán-felhőkben. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Gaia méréseiből még extragalaktikus csillagok trigonometriai parallaxisa is meghatározható.
Bár a Tejútrendszer térképét papíron csupán két dimenzióban lehet ábrázolni, a Gaia adataiból háromdimenziós térkép is készült, hiszen a parallaxisokból adódik a távolság értéke. Sőt a sajátmozgások és a radiális sebesség figyelembevételével a Tejútrendszer dinamikus térképe is megkapható: milyen volt régebben, és milyen lesz a jövőben a csillagok eloszlása galaxisunkban.
Ki mondta, hogy nem jó az erdős példa? Eszembe jutott egy absztrakt, tudományosan nem analóg példa. Ezúton is elnézést kérek érte. :D (Egyébként kézzel ki tudod tapogatni az arcod, tehát nagyjából le tudod írni, csak nem látod teljes valójában, mert amivel látsz, az az arcod része.)
Ez egy elég erősen faszság szerű analógia. Lévén a szemed a külső felületen van ami nem lát visszafelé.
Eközben ha egy csoport része vagy ami nem tömör, nem homogén, akkor igenis meg tudod mérni (pl egy lézeres távolságmérővel) a szomszéd emberek távolságát, és ha azt bejelölöd egy olyan koordináta rendszerbe ahol te vagy az origó, akkor megkapod majd a valódi formát (még akkor is ha pár embert kitakarnak a többiek).
Az erdős példa jó volt. De ha nem jó sem az erdő, sem a csoport. Akkor legközelebb ha elmész pl vendégségbe valahova, ülj le, és rajzold le többé kevésbé szakrajz szerűen a belteret.
Hatásvadász a cím, az eredeti publikációban a Tejútrendszer szimmetriájáról írnak, nem a kinézetéről, vagy az eddigi osztályozás megváltoztatásáról. Minden évben kijön egy újságírói ferdítés, vagy egy publikációs szemét, hogy na majd most újradefiniáljuk az egészet. Engedjük el, mert bizonyos értelemben jól ismerjük és ez nem változott, bizonyos értelemben meg valóban nem, de itt nem arról van szó, hogy teljesen másképpen néz ki. Amúgy oldalról látunk rá, minthogy az Orion-karban vagyunk, és galaktikus halón nem látunk át (vizuálisan), így nem könnyű a kinézetét meghatározni. Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2023.05.23. 16:18:01
Informatika és tudomány
