De az se, hogy állandóan hajtogatod, hogy "miért, miért, miért"? A kérdéseiddel azt próbálod sulykolni, hogy te vagy az atyaúristen, de legalábbis valami kurva okos arc, holott abból hogy kérdezel, nem derül ki semmi. Nem kéne hangoztatnod a felsõbbrendûségedet, mert egyáltalán nem vagy az. Sõt, sok esetben akkora baromságokat csinálsz mint egy ház, lásd lejjebb, amikor megítéltél egy lányt egy srác pár mondata alapján és jól helyretettek. Az idézgetések miatt se leszel okos. Mindenki kurvára unja már.
az se mindegy, hogy milyen az a sapka. :D tényleg van amikor minden baj. de akkor általában nem a "mi van" a problémás (van e sapka avagy nincs), hanem a "minõség" (milyen az a sapka? mit tudsz nyújtani sapka helyett?). remélem érthetõ, mert nemtom normálisabban megfogalmazni, de valami ilyesmi.
Szerintem Salsoul társunkat most vették föl az egyetemre, és most ilyen friss okostojás. nyugi 3 év múlva (vagy az elsõ vizsgaidõszak után!) csillapodni fog. tapasztalat! mellesleg még nem is irsz baromságokat, gratulálok!
Csak, ha mindig más? Ha van sapka akkor azért verik meg nyuszikát ha meg nincs akkor azért...
"chhaya: pedig így van. akkor elfelejtik kozolni, hogy mi az oka .. néma gyereknek .."
Hát kb. Kovács András Péter egyik elõadása végén van ez jól és viccesen elõadva. :)
Ohátpersze. Mutatsd ki, hogy pontosan miért baromság. Hopsz... neked az eddig sem ment, most sem megy, és úgy néz ki a jövõben sem nagyon fog menni... [attól, hogy egy gondolat unszimpatikus számodra még nem lesz baromság]
A másik témát illetõen. Vakoknak hiába világítasz a szemükben, a süketeknek hiába ordítasz fülükbe: nem látnak, nem hallanak akkor sem.
Párkapcsolat általában arról (is) szól, hogy figyelek a másikra, ill megtanulok figyelni rá. Ha probléma van, az mindig ordit, csak az egyik, vagy másik fél süket.
Észrevetted, hogy mindent rögtön leszólsz, és baromságnak bélyegzel ami:
a, nem ért veled egyet és/vagy b, felfoghatatlan, megérinthetetlen SZÁMODRA és/vagy c, alternatív megoldást kínál egy általad megoldhatatlannak elkönyvelt problémára
Megint csak osztogatod itt az észt, a baromságaidat.
#3589: Mindent meg lehet érteni, ha megfelelõképpen közelítesz. Csakis rajtad áll. Ha nem értetted meg, akkor tovább kell munkálkodni a megértésen. Olykor csak az a gond, hogy nem hajlandó nézõpontot váltani az ember. Nem jut eszébe, hogy esetleg a másik szemszögébõl próbáljon meg gondolkodni, szemlélõdni, hogy lássa miért lát valamit a másik úgy ahogy. Empátia. Beleérzõ-képesség- (Ezt Robert McNamara-tól tanultam) Persze ehhez a szemlélõnek ideiglenesenfel kell adnia saját egyéni nézõpontjait, korábbi ismereteit, hogy azok ne korlátozzák az új valójában történõ megismerését.
A megismerés általános törvénye: A megismerés általános törvényét mindenki felhasználhatja független attól, hogy mit szeretne megismerni. A törvény a következõ: 1. Õszinte vágy arra, hogy megértsük, megismerjük egy téma realitását. 2. Az adott, megérteni, megismerni kívánt témához kapcsolódó minden korábbi ismeretünket és hiedelmünket – minimum ideiglenesen - félre kell tennünk. Így eljutunk a "teljes ismeretlenhez" és "feltárul az ismeretek kamrája". Ameddig fenntartunk egy korábbi hiedelmet, meggyõzõdést az adott téma kapcsán, addig nincs mit megismernünk. 3. Az adott témának megfelelõen olyan tevékenységet kell keresnünk, folytatnunk, amin keresztül megtapasztalhatjuk a valóságot. 4. Így megtapasztaljuk az adott téma valóságát, ami már mentes minden tévhittõl, reménytõl és kívánalomtól.
------------------
#3590: Látom a megfelelõ helyre tapintottam. Teli találat. Abban helyzetben amit elmeséltél nem szemét és önzõ voltál, hanem pusztán önáltató (vak) idióta. És ezért kár a csajt okolni. Továbbra is fenntartok minden egyes korábbi szót.
[sértegetés: elképzelésem nincs mi az, és hogy hogy mûködik - bocsi]
----------------- Egyébként: nem kell a nõkbe vetítetni a saját hülyeségeket
"Molnibalage'-t nem csoda hogy otthagyták. Ki ne hagyna ott egy csak magával törõdõ önelégült embert párkapcsolatban..."
Na akkor anyádat sértegessed te senkiházi. Soha a büdös életben nem beszéltél velem honnan ismernéd milyen is vagyok. 12 kommentbõl itt. Zseniális. Hogy is van a puzzle játék a nõkkel? Ilyen rövid idõ alatt vonsz le zseniális következtetéseket? ----
"és mellesleg olyan csajt fûzni akinek közben kapcsolata van... és a csaj még partner is benne miközben kapcsolata van... ez már önmagában elárulja, hogy milyen is a csaj... nincs semmi váratlan a történetben, csak jókora adag önáltatás]"
1. A pasi inkább csak haverja volt már, de a végén az sem. Õ az év 9 hónapjában fent volt pesten az egyetemen õ meg lent a világ végén.
2. 2 évig nem fûztem, csak vártam (de már vagy 2 éve ismertem is elõtte). Mint jóbarát voltam vele. Annyi idõ alatt viszonylag sok idõt töltöttem vele itt-ott. Ha valami problémája, gondja volt mindig segítettem neki mindenben. Hol kisebb-hol nagyobb dolgokban.
3. Aztán egyszer anyázva és félig sírva jött, hogy a régi pasi már semmilyen szinten nem létezik. Ezután jött a 2 szép hónap. Már éppen tényleg összemelegedtünk volna aztán, paff. Úgy korcsolyázás közben megjegyezte, hogy visszament a pasihoz. Kösz...
Ezek után én lennék a szemét és önzõ? Hm....
Tökmindegy, hogy észben tartod-e vagy sem. Az is, hogy tudod mit szeretnél, mit akarsz elérni. Akkor sem fogod megérteni a nõt. Gondol egyet és otthagy a picsába, mert abban a pillanatban úgy érzi, hogy már nem vagy elég neki. Hiába filozofálunk errõl. A nõket nem lehet megérteni, mert pillanatról pillanatra változtatják a hozzáállásukat!
amúgy ugyanazt mondod ezzel a hsz-el, mint salsoul a #3569- el: nõül gondolkodni (érzelmi alapon), illetve férfiul (logikusan). nemde? máris megvannak a kommunikációs nehézségek. :Ð ha már ennyire egyszerûsítünk.
A dolog nem arról szól, hogy negatívumokat keresünk, vagy hogy ha boldogtalanok vagyunk akkor Máraival narkózunk, hanem arról hogy a nagy hatjtásban egy kicsit megálljunk, és elgondolkozzunk azon, hogy valójában mit is szeretnénk, és hogy azért tényleg a jó irányban haladunk-e.
A hajós is nem csak vaktában elindul, vagy egyszer belövi az irányokat indulásnál, hanem folyamatosan ellenõriz, és korrigál ha kell, hogy elérjen a kívánt célba.
De ehhez legeleösször kristály tisztán meg kellene fogalmazni, hogy mit is szeretnék. Aztán meg kell vizsgálnom, hogy a cél eléréséhez milyen feltételeknek kell megfelelnem, milyen tulajdonságokat kell hogy kifejlesszek magamban, és milyeneket hanyagoljak.
'Molnibalage'-t nem csoda hogy otthagyták. Ki ne hagyna ott egy csak magával törõdõ önelégült embert párkapcsolatban... [és mellesleg olyan csajt fûzni akinek közben kapcsolata van... és a csaj még partner is benne miközben kapcsolata van... ez már önmagában elárulja, hogy milyen is a csaj... nincs semmi váratlan a történetben, csak jókora adag önáltatás]
Ne idézz Márait lécci, mert már hányok tõle, annyit láttam! Pont ezt az idézetet is. Azok a nõk idézik legtöbbet, akik egyáltalán nem boldogok és lassan már elvesztik a képességüket is a boldogságra, mert állandóan a negatívumokat, a hibát keresik a másikban.
Tökéletesen megértem mit érezhettél. Nem lehet megismerni a nõket. Érzelmi alapokon mûködnek, nem logikusan. A férfi meg általában realista/logikus. Ennyi meg egy bambi.
Ez olyan mint a(z emberi) mûvészet - bár ezt gondolatomat korábban lehurrogták, kitartok mellette. Csak odaadással lehet mûvelni. Ahogy a mûvész megalkotja múzsáját.
Márai Sándornak van egy ide vonatkozó brilliáns gondolata:
"Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhetõ értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nõ számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nõ, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derû, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyûjtik a boldogság kellékeit – a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S errõl megfeledkeztek."
Az én helyzetem annyiban más, hogy én a saját életemet élem, és nem másokét, nem a társadalmi + akármilyen elvárásoknak való eleget tevés hajt. Csak a saját elképzeléseim. Magamat tettem középponttá. Nincs semmi amiért megérné kizsigerelnem magamat.
"A Nõ viszont még feltáratlan terep. Rejtély. Misztérium. Nincs univerzális megoldóképlet. Ez teszi izgalmassá és érdekessé."
Na most mondok egy csúnya dolgot, de nem kell komolyan venni. A férfiembertõl manapság sokmindent elvárnak. Legyen jó melója, hogy legyen megfelelõ egzisztenciája. Ehhez sokat kell melózni általában. Ettõl kissé kiafacsart lesz az ember. Eztuán nem minig lesz kedve puzzle-t játszani az embernek. X csalódás után az ember nem izgalomról beszél hanem inkább flusztrációról szerintem. Vagy, ha még csúnyább akarnék lenni akkor mondhatnám azt is, hogy "szórakozz a nénikéddel érzés". Az embernek nincs végtelen ideje. Én szeretem nevén nevezni a gyereket és nem pazarolni az idõmet. 2 évem ment el egy csajra. Aztán elhagyta a barátját. Juppé. 2 hónap felõtlen öröm. Aztán szépen visszament hozzá. Paff. 2 hónappal azelõtt még megölte volna. Aztán másfél évre rá szült neki egy gyereket. Ezután egy ideig nem volt kedvem a nõi lélek relytelmeit fejtegetni.
Érthetõ mire gondolok? Valahogy a mérleg két oldala szerintem nincs egyensúlyban.
A statisztika nem vezet eredményre, a kvantumfizika: nem tudom, nem értek hozzá.
A helyzet paradox, mert a kiszámíthatatlanság is már eleve kiszámítotott. [én abból indulok ki, hogy a véletlen nem létezik - legfeljebb az általunk vél-etlen]
Gondolj arra pl, hogy egy dodekaéder térfogata egy általános iskolás számára kiszámíthatatlan lesz. Ugyanakkor egy matematikusnak nem okoz gondot, mert a megfelelõ ismertek [látásmód] birtokában van.
Sõt, voltak idõk amikor a Földön nem volt olyan ember aki ki tudta volna számítani... Aztán egyszer megtalálták a megfelelõ számítást.
Itt a kémia is. Mennyiféle kiszámíthatatlan anyaggal és vegyülettel operál, amiket ma már ki tudunk számolni. Ki tudjuk számolni a kiszámíthatatlanságát. Csak a megfelelõ módszert kell(ett) megtalálni.
A Nõ viszont még feltáratlan terep. Rejtély. Misztérium. Nincs univerzális megoldóképlet. Ez teszi izgalmassá és érdekessé.
Szerintem jó Salsoul megközelítése. Két dolgot tehetsz: Vagy harcolsz ellene, vagy elfogadod és a szabályaik szerint játszol. Egy dolog biztos. Addig nem nyerhetsz, amíg nem ismered a szabályokat.
"Azzal, hogy megértetted, hogy nem lehet õket megérteni máris megértetted õket."
Tök jó. A szinte totális kiszámíthatatlansággal mit lehet kezdeni? Vagy gondolkozzak statisztikus / kvantumfizkus szemlélettel? Szeret a csaj meg nem is, és egyszerre két helyen vagyok meg nem is? Brr...
Azzal, hogy megértetted, hogy nem lehet õket megérteni máris megértetted õket. Mostmár csak a gyakorlati életben is fel kellene használni, tudomásul kellene venni eme csodálatos tudást.
Egyébként meg csak - szerintem - irtó rosszak a tapasztalataid, rossz helyen nyúlkálsz és folyton megégeted magad. Persze ezt nem veszed észre, tiltakozol a felismerés ellen és újra és újra és újra...
"Áradoznak arról, hogy milyen rendes férfira vágynak, meg hûségesre és álmaik netovábbja egy olyan férfi, aki törõdik velük. Aztán ha felbukkan ez a férfi, de nem szebb az átlagosnál, elhajtják a búsba."
Ez most olyan éretlen infantilis tinis volt. De tényleg. Ideje már felnõni!
Elvégre Nõkrõl beszélünk!?
Mõst a nõi tagokhoz szólok annak kapcsán, hogy:
"A nõket nem lehet megérteni, mert maguk sem értik meg önmagukat. Hogy várhatják el mástól, fõleg egy férfitól, hogy megértse õket?"
mert: hallgattassék meg a másik fél is.
Szerintetek a férfiak mennyire értik meg önmagukat, és a nõket
Nem válasz, mert nem jó válasz. A nõket nem lehet megérteni, mert maguk sem értik meg önmagukat. Hogy várhatják el mástól, fõleg egy férfitól, hogy megértse õket?
Áradoznak arról, hogy milyen rendes férfira vágynak, meg hûségesre és álmaik netovábbja egy olyan férfi, aki törõdik velük. Aztán ha felbukkan ez a férfi, de nem szebb az átlagosnál, elhajtják a búsba. Hmm?
Mibajod? Váratlan a válasz mely megoldást kínál, s nem csak neked bólogat, siránkozik és panaszkodik?
A nõk rengeteg jelet adnak. Hogy mennyire tudjuk kiolvasni belõle a gondolatait, csak rajtunk áll. A legtöbbször nem is olyan nehéz, de nagyon meg is tudják kavarni a pasikat. De ha egyértelmû válaszokat akarsz, akkor csalódni fogsz. Maximum egyértelmû jeleket kapsz. Ezek a nõk.
Az a tapasztalatom, hogy nem mondják ki még azt se, ha nem jön be nekik egy fiú. Jó, lehet, hogy éppen a rossz tapasztalatok miatt, amit te is említesz. De én szeretem tudni mi a helyzet és utálom, ha mellébeszélnek vagy egyáltalán nincs válasz. Úgy gondolom ennyi elvárható.
Alapvetõ dolgokat tudom. Nem arról van szó. Arról van szó, hogy elvárják a nõk, hogy szó nélkül értsük õket. Nem vagyok gondolatolvasó, mint ahogy senki sem az!
Ha tudsz magadon nevetni az jó, kell az önkritika. A jelek leadásában elbuktak a mai csajok? :) Lehet, bár én inkább úgy látom hogy a buta nõi magazinok tanácsait követik sokan. Mint amikor egy srác egy tinimagazinban azt olvassa hogy legyen flegma, tegyen úgy mintha nem is érdekelné a csaj. Aztán csak figyel hogy a haver viszi haza a nõt.
Ha egyértelmû válaszokat akarsz, ne menj csajozni. Ha egy lány érdeklõdik irántad, az jól látszik. Ha nem az még inkább. Sokféle jelet adnak a lányok, van ami nagyon nehezen olvasható, van ami könnyebben, de ha nem érdeklõdik, akkor azt nem lehet félreérteni. A védelmükben szólva, sok fickó nem ért még a nem-bõl sem. -Sajnálom, de nem vagy az esetem... -De miért? Nem vagyok elég jófej, vagy elég jóképû? Ennél világosabb válasz nincs, és mégis hányszor látom hogy nem értenek belõle.
És mi lenne ha megtanulnál odafigyelni a másik emberre, észrevenni a reakcióit stb.
A száj lehet, hogy hazudik, de az arc sosem.
Nem néz a szemedbe, félrebeszél, nem látni rajta az érdeklõdést... Olyan ez mint a természet: ha megtanulsz rá odafigyelni millió dolgot mesél el neked. Ha nem tanulsz meg rá odafigyelni: õt nem érdekli.
odamész a csajhoz, "dugunk?" ha elküld a gecibe akkor szarügy, de egyszer úgyis belemegy valamelyik
a "kopjálmárle" elég egyértelmû? amúgy ezt tudom énis, de elég nehéz a nem jelzést úgy elküldeni, hogy közben ne sértsem vérig a srác önérzetét. tudomtudom, a nem akarom megbántani nem jó szöveg, blablabla... de akkoris.
A csajok úgy gondolják, egyértelmûek a jeleik. Holott ez nagyon nincs így. Férfiember azt érti meg, hogy igen vagy nem. És nem azt, hogy "ha pöndörgetem a hajam, akkor az azt jelenti, hogy .." Ezt kéne tudomásul venniük végre.
Na ez azért sokszor elég nehéz megítélni. A rajtam nevetés velem együtt a saját régi hülyeségemen az melyik kategória? ----
"Vedd észre a jeleket, és lépj le ha a helyzet úgy kívánja." Na ez elég húzós. Ne vegyétek sértésnek csajok, de szerintem "jelek leadásának módjából" a mai nõk csúnyán kiestek a formából. ----
Még a melóba is vigyorogva megyek. Jó állásom van, az élet szép. :)
Pár tanács amik nálam beváltak: -Mindig legyél ápolt. A higiénia az egyik legfontosabb dolog. Értem ezt a hajra, a testre, a szájra, ruhára, mindenre. Rágó, Tic-Tac legyen nálad mindig. -Szemkontaktus. Lehet hogy még a mellbimbóit is látod a dekoltázsában, de tuti nem fogsz belõle többet látni ha oda nézel. A nõk nem szeretik ha csak húst látnak bennük. Csak a szemébe nézz! -Mindig mosolyogj, legyél barátságos. -Ha beszélgettek, inkább kérdezõ legyél, sem mint hogy mindig te beszélj. Sok mindent megtudhatsz róla ha meghallgatod. Nem árt ha figyelsz is egy kicsit. -Ne lihegj a nyomában, ne vegye észre hogy fülig beleestél, még ha úgy is van. Jó ha tudja hogy érdeklõdsz iránta, de nem kell hogy nagyon nyeregben érezze magát. -Tiszteld a nõket. Még ha tudod is hogy könnyûvérû, akkor is legyél udvarias, a bunkóságot hagyd otthon. Legfeljebb késõbb nem ér meglepetés. -Attól hogy õ tetszik neked, nem biztos hogy ez fordítva is így van. Vedd észre a jeleket, és lépj le ha a helyzet úgy kívánja. -Legyen humorérzéked. -És még valami: Sok csaj szeret bolondot csinálni a pasikból, kihasználni, vagy ugráltatni õket. Ne engedd. Ha nem is vagy a legjóképûbb vagy legviccesebb fickó, legyen helyén az önbecsülésed. Lépj le. Elég lány van a világban, nem õ az egyetlen.
Amiket leírtam nem kõbe vésett törvények, de nekem segítettek. Mindenki kezelje fenntartással õket. Sok szerencsét! :)
Lehet így is játszani, nem kétlem, hogy hatékony módszer, de mindennek ára van.
Mert aki esetleg nem ilyen, az többre hivatott, mint hogy így bezárkózzon valaki elõtte saját magát védve.
De ha sikerültne addig fejleszteni ennek a dolognak az elfogadását, amit leírtál, hogy tényleg nem lenne képes nõ megbántani, akkor garantáltan nem is fog olyan rádakadni, mint akit az elején írtam. Gondolom te is látod, hogy az ilyen fickók milyen nõkkel vannak.
És? A szép és jó dolgokra nem jó emlékezni? Vagy csak savanyú a szõlõ? Ha akkor annyi idõs lettem volna mint most és hasonló helyzetben lett volna simán megkértem volna...
Szó sem volt semmi ilyesmirõl. Egynyári kaland voltam neki. Cirka 7 évvel volt idõsebb nálam. Mai napig életem egyik legpozitívabb élménye. Egy NÕ (nem csaj) saját egzisztenciával ENGEM akkoró csóró egyetemistát válaszott. Azóta látok még egy kis reményt arra hátha összejön megint valami ilyen szép. Azóta sajnos nem volt ilyen...
Ahogy mondod, a férfiak jó része, de nem mindegyik. Ezért teszik jól a csajok, hogy nem adják oda magukat egybõl, még ha nagyon odavannak is a srácért.
3530: Nemcsak akkor áll fenn ez a veszély. Ha úgy érzi a csaj, hogy túl sok bensõséges dolgot elmondott, már akkor is. Jártam így.
ezzel énis egyetértek. csak (legalábbis nekem úgy tûnt), hogy a hímek jó része nem gondol tovább, és könnyûvérûnek mondja általában az ilyen nõket. fõleg, ha nem is jön össze a kapcsolat, akkor ugye nincs esély rá, hogy megismerje... csak a negatívum marad meg.
Egyébként azért tényleg jobb a hosszadalmasabb udvarlás. Van idõ megismerni valamennyire a másikat. Kiépíteni egy kapcsolatot, nem fejest ugrani egybõl.
Ezzel nagyon is egyetértek! :) Volt olyan srác, akivel 4 hónapig jártam, és nem feküdtem le vele. A mostani barátommal viszont már a 3. randin. :) Bár, ebbe lehet, hogy az is belejátszott, hogy egy albérletbe kényszerültünk... :D
Azt mindenki maga ítéli meg. Attól, hogy a 2. randin lefekszik egy számára szimpatikus, vonzó fiúval, egyáltalán nem biztos hogy könnyen kapható. Mert ez nem azt jelenti automatikusan, hogy bárkivel lefeküdne! Az is lehet, hogy pont férfi- és szeretethiánya van. Mert mondjuk egy éve nem volt senkivel ... Attól még nem kurva.