A Kínaiak tehetnek egy szívességet az egész föld érdekében! De vissza se jöjjenek!!!!!! (az olajsejkekkel+ afrikai-délamerikai favágókkal együtt)
Hát ez van emberek, most készül az Alpha, hogy majd akkorra, ha már nem lesz lehetõség a menekvésre, majd a kiváltságosabbak elhúznak a **csába. Addig is fel a feljel élvezd ki az utolsó életed. Hisz úgyis csak ez maradt. Ja, talán van még remény: Nostredamus megjósolta a 3.VH-t, miszerint a háború a közelkeletrõl indul és az egész Földet érinteni fogja, miven Nukleáris háború lesz. Kb. az emberiség 95% ki fog halni, persze itt is a gazdagok (NASA) fognak megmaradni. És itt jön a lényeg. A jóslat szerint a évtizedes háborók és szenvedések után jön az 1000 éves világbéke. Túl sok ember nem lesz, hogy csináljon valamit, de a természet végre fellélegezhet. A bökkenõ csak az, hogy a háború kezdetét kb. a napfogyatkozásra '99 Augusztus 19 (asszem) jósolta. Azt tudni kell, hogy egy napfogyatkozás az õ idejében felért egy világvégeérzettel. Meghökkentõ azonbán az, hogy a kronológiailag elõrébb levõ nagyobb eseményeket, mind megjósolta. Pl.:Hitler bácsi munkálkodását... Van egy másik elmélet is, miszerint egyes tudósok szerint minden civilizált, technikai faj kb. 10000 évente kiírtja magát. A technikai alatt azt értem, hogy nem olyan mint egy õsember, inkább egyiptom, vagy az Inkák, Maják, Aztékok, Középkori+Újkori emberhez hasonlóak. Hát így állok a helyzethez. "Ha a halál rádmosolyog, mosolyogj vissza." Fel a fejjel, még élünk, de remélem, hogy sikerül az ok-okozat elméletet elterjejszteni. Õsi elmélet, kb. 7000 évrõl, idájig 9 pontot fejtettek meg, és ezek bizony mûködnek, léteznek, csak nem ismertek a közember számára... most inkább befejetem, mert szerintem egyenlõre ez is elég...
Iamer: nem érted, ezek az éghajlati változások globálisan befolyásolják a Föld jövõjét. Ajánlom elõbb olvasd el a cikket!
A túlnépesedésrõl csak annyit, hogy nem lehet ellene mit tenni. Ha szabályoztatni akarnád, mint pl. Japánban, akkor tömeges megmozdulások lennének = 3.VH. Egyébbként szerintem a 3.VH elkerülhetetlen. Mit gondoltok, szerintetek az EU miért sürgeti a csatlakozásokat. Minnél elõbb nagyobb hatalmi erõt kell képviselnie, csak így rúghat labdába a nagyhatalmak USA, Japán mellett. A ruszkikat azé nem említettem, mert ott olyan belsõ viszályok vannak, hogy elõbb azt kellene megoldani, de azt meg nem lehet = tömeges népvándorlás = EU határok lezárva=forrongások = valaki meghúzza a ravaszt = 3.VH. Hát így állunk. De eddig még van egy pár év. Szerintem a NASA is felfedhetné titkait, bár kezdem úgy éerezni, hogy ez csak egy eposz! Lehet, hogy a NASA-nak nincs is technikai háttere, csak be van állítva ez a téveszme. 2. gond olvadnak a pólusok. Valahol azt hallottam, ha az összes jég elolvad, akkor kb. 70-100 méterrel nõ majd meg a tengerszint. Kevesebb szárazföld = a nagy népsûrûség kissebb helyen oszlik makd el = még jobban írtják majd a természetet, hogy legyen hol lakni/esetleg lázongások a pénzesek ellen, akik ekkor már más bolygón fogják a seggüket (bocsi) süttetni. Szerintem ennek a fajnak, és vele alatta a többinek, leáldozott. Világégés, csak a fákat sajnálom, meg az ártatlan élõlényeket, azaz csak az embert nem.
az a poén, hogy a cunamit is a globális felmelegedéshez köti a média. Ekkora tudatlanságot!!!
Azért csak óvatosan Nostradamussal, azért nem minden minden balszerencse az õ jóslatához köthetõ. Lásd: Hitler propagandagépezete rendesen kihasználták Nostradamus mûveit.
A Bibliából pedig kiolvasható (a megfelelõ betûket elolvasva) Elvis Presley, Diana, JFK halála; a szeptember 11-ei merénylet; hogy Medgyessy 3/3-as ügynök; hogy Michael Jackson ártatlan; satöbbi :DDD
személy szerint nem tartom normális dolognak a jóslatoka, hogy lehet valamit elõre meglátni ha még meg se történt.
Jelenlegi jövõkép elõleg
2007. június 8.
Nem várható klímamegállapodás a G8-csúcson:
A németországi Heilegendammban tegnap este rendkívüli biztonsági intézkedések közepette megkezdõdött a háromnapos G8-csúcsértekezlet, amelynek egyik legfontosabb témája a klímaváltozás elleni fellépés.
Az üdülõhelyet 12 kilométer hosszú beton- és drótkerítéssel vették körül, hogy megakadályozzák a tüntetõk behatolását. A házigazda, Angela Merkel német kancellár - aki jelenleg a nyolcak elnöke - már a találkozó elõtt kétórás egyeztetést folytatott George W. Bush amerikai elnökkel a klímaváltozás elleni fellépés ügyében, de nyilvánvalóvá vált, hogy a találkozón nem várható kézzelfogható megállapodás.
Bush közölte: szeretné ugyan, ha megállapodás jönne létre az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mérséklése érdekében, de csak a 2012, azaz a kiotói egyezmény lejárta utáni idõszakra vonatkozóan. Másrészt nem kíván mindenkire kötelezõ, számszerû célkitûzésekrõl megegyezni. Az 1997-ben született kiotói egyezmény értelmében 35 ipari országnak 2012-ig 5 százalékkal kellene csökkentenie a kibocsátás szintjét 1990-hez képest, de ezt Washington nem volt hajlandó aláírni.
Értesülések szerint a megállapodás lénye - mint kiszivárgott - , hogy a nyolcak ha nem is kötelezõ jellegû, de mégis önkéntes korlátozásokat vállalnának a környezetet leginkább szennyezõ széndioxid kibocsátásának mérséklésére. Az Egyesült Államok állítólag hajlik annak elfogadására, hogy a 2012-ben lejáró kiotói jegyzõkönyv utáni folyamatot az ENSZ vezényelje, míg az általa korábban javasolt konferencia egyfajta kiegészítõ fórum lenne.
A találkozón öt további ország, Brazília, Kína, India, Mexikó és Dél-Afrika vezetõi is részt vesznek a fejlõdõ világ képviseletében. Megfigyelõk szerint egyébként sem kizárt, hogy ez a mostani az utolsó csúcsértekezlet, amit ilyen keretek között rendeznek. Az Oroszországgal kiegészített hetek - az USA, Japán, Olaszország, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Kanada - korábban a világ legfejlettebb gazdasági hatalmát jelentették, de ez a felállás mára túlhaladottá vált. Kína és India már ma is a világ tíz legnagyobb gazdasága közé tartozik és hamarosan az elsõ öt közé kerül. Brazília sem hagyható ki, miközben Kanada és Olaszország helye mára már kérdésessé vált. Európa egyébként is felül-, miközben Ázsia alulreprezentált.
A G8 csúcstalálkozó mai napján amúgy a külpolitikai kérdésekrõl, mindenekelõtt a közel-keleti válságról, az iráni atomprogramról és Koszovóról tárgyalnak a nagyhatalmak vezetõi. Elõzõleg délelõtti ülésükön a hét legfejlettebb ipari állam és Oroszország vezetõje kedvezõen értékelte a világgazdasági helyzet alakulását, s egyetértett abban, hogy a globalizáció elõnyeinek kihasználása érdekében erõsíteni kell a párbeszédet a leggyorsabb ütemben fejlõdõ államokkal, mindenekelõtt Kínával, Indiával, Brazíliával, Mexikóval és Dél-Afrikával. Az említett országok vezetõivel a nyolcak állam- és kormányfõi pénteken külön találkoznak.
Az úgynevezett "küszöbországokkal", azaz a felzárkózókkal való párbeszéd mélyítését a G8 elnöki tisztségét betöltõ Németország kezdeményezte, s a többiek támogatásukról biztosították a német kancellár javaslatát. Angela Merkel úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó államok aktív közremûködése nélkül kevés az esélye a globalizáció kedvezõ irányú alakításának, továbbá a legégetõbb világgazdasági gondok enyhítésének.
Csütörtökön folytatódtak a tüntetések a csúcstalálkozó ellen. A hatóságok õrizetbe vették a Greenpeace nemzetközi környezetvédelmi szervezet néhány tagját, akik csónakokkal hatoltak be a Heiligendammot övezõ, parti vizekre, amelyeket a hatóságok biztonsági okokból lezártak. A Greenpeace közlése szerint a biztonsági szervek beavatkozása következtében néhány aktivistájuk könnyebben megsérült.Ugyancsak folytatódott a Heiligendammba vezetõ fõbb útvonalak blokádja. A tüntetõk és a rendõrök közötti nagyobb összetûzésre - legalábbis kora délutánig - nem került sor.
2007. június 6.
Gyors megoldás a globális felmelegedésre
A globális felmelegedés miatt egyre nagyobb figyelmet kapnak a Föld hûtését szolgáló mesterséges megoldások.
Legutóbb a Nap sugárzásának egy részét visszaverõ pajzs szerepelt a hírekben, ami állhat a sztratoszférába injektált fényvisszaverõ aeroszolokból, vagy parányi ûreszközök hadából, esetleg mesterséges felhõkbõl. Ezek akár egy évtizeden belül megoldhatnák a problémát, a gyors hatás azonban szintén gondot okozhat, ezért a terület kutatói csak legvégsõ megoldásként vetnének be egy ilyen eszközt. A pajzsokat a hatalmas vulkánkitörések hûtõ hatása inspirálta, ilyen esetekben szulfát részecskék lökõdnek ki a sztratoszférába. A részecskék visszaverik a Nap sugárzását a világûrbe, csillapítva az üvegház hatást.
A Nap-pajzs következményeit az amerikai Carnegie Intézet kutatója, Ken Caldeira és kanadai kollégája, a Concordia Egyetemen dolgozó Damon Matthews vette alaposabban szemügyre. Számítógépes modellekkel szimulálták egy esetleges pajzs hatását a Föld éghajlatára, feltételezve hogy az üvegházgázok kibocsátása a jelenlegihez hasonló ütemben folytatódik.
A modellek egy fokozatosan felépített pajzzsal számoltak, az iparosodás elõtti idõk széndioxid szintjének megduplázódását pedig a 21. század végére tették, ekkor számításaik szerint a napsugárzás 8%-ának blokkolására lenne szükség. A kutatók megállapították, hogy a vulkánok által is bevetett kén-pajzs rendkívüli gyorsasággal érné el a kívánt hatást, egyetlen évtizeden belül visszaállítaná a hõmérséklet szintet a 20. század elején tapasztaltra.
A probléma akkor kezdõdik, ha a pajzsot nem sikerül megújítani. Egy kén-pajzsot folyamatosan kell tölteni, ha ez elmarad, akkor a Föld éghajlatára azonnal rázúdul az idõközben felgyülemlett CO2 teljes üvegházhatása. Emellett a pajzs megszûnése, vagy jelentõs csökkenése a növényeknél is nem kívánt hatásokat válthat ki.
Egy Nap-pajzs nem feltétlenül érintené hátrányosan a növényvilág növekedését. Több bizonyíték is van, hogy a fentebb említett Pinatubo kitörés után a vegetáció jóval erõteljesebb fejlõdésbe kezdett, a kén részecskék ugyanis megnövelték a szétszórt fény mennyiségét, így fokozódott a növények termelõdése az árnyékos területeken is. Azonban ha a pajzs hirtelen eltûnne, vagy tételezzük fel, hogy egy kormány, vagy generáció váltás egyszer csak már nem is tartaná jó ötletnek a létét és megszüntetné, akkor a hirtelen melegedés hatására a növények kieresztenék a magukban eltárolt CO2 egy jelentõs részét, ami tovább rontaná az amúgy sem rózsás helyzetet.
Caldeira személy szerint ellenzi az ilyen jellegû terveket, mivel rendkívül magas a környezeti kockázatuk. Véleménye szerint hiba olyan komplex rendszerekkel játszadozni, melyek mûködését valójában alig ismerjük. Ugyanakkor rendkívül nagy a csábítás, hiszen a módszer maga pofonegyszerû és még olcsó is. A kén-pajzs felhúzása 100 millió dollárból megoldható, ami semmi azokhoz a 100 milliárdokhoz képest, melyek energiagazdálkodásunk megreformálásához kellenének. Ugyanakkor kénytelenek vagyunk komolyan mérlegelni a bevetésüket, hiszen ahogy azt már több tanulmány is kimutatta az utóbbi idõben, bolygónk éghajlati rendszere fordulóponthoz érkezett.
A témában legutóbb a NASA Ûrtanulmányi Intézetének vezetõje, James Hansen publikált június 1-én. Hansen szerint ha a felmelegedés tovább nõ, akkor nagy valószínûséggel búcsút mondhatunk a sarkvidékek jégmezõinek, ez pedig egy olyan folyamat lenne, ami már visszafordíthatatlan, a következményei ellen pedig képtelenek lennénk védekezni. Ez az eshetõség már a pajzzsal szemben komoly ellenérzéseket tápláló Caldeirat is megingatná.
Úgy véli, hogy ha a körülmények elkerülhetetlenné teszik a pajzs beüzemelését, akkor azt rendkívül körültekintõ felméréseknek kell megelõzniük. Biztosnak kell lennünk abban, hogy nem csupán rövid távon javítunk a helyzeten, de a távoli jövõre nézve sem idézünk elõ a most kialakulónál súlyosabb kataklizmát. Éppen ezért elõször a jelenleg kialakulóban levõ globális felmelegedést kell behatóan megismernünk, milyen közel vagyunk a visszafordíthatatlan változásokhoz, mennyi idõt venne igénybe az energiarendszerek átállítása. Ugyanilyen fontos lenne az éghajlat-manipulálás kimeneteleinek megismerése.
2007. június 3.
Egy kifosztott bolygón élünk
Riasztó mértékben használjuk fel bolygónk ásványait - a New Scientist magazin azt igyekezett felmérni, hogy mi meddig állhat még rendelkezésünkre.
Az évek múlásával lassan de biztosan fogyasztjuk el a világ egyik legdrágább és legritkább fémjét, a platinát, melynek nagy része a gépjármûvek kipufogócsövein át távozik, hiszen az autók, teherautók és buszok katalizátorai mind platina felhasználásával készülnek. A fém visszanyerése igen nehéz feladat, mivel a jármûvek hatalmas területen terítik azt, a platinának pedig jelenleg nem létezik szintetikus alternatívája. A fém nem csupán a katalizátorok létfontosságú összetevõje. Ugyanilyen fontos alkotóeleme a jövõ szennyezõdésmentes közlekedését képviselõ üzemanyagcelláknak is. Ha a jelenleg világszerte futó 500 millió autó mindegyikét fel szeretnénk szerelni üzemanyagcellával, akkor 15 éven belül a Föld teljes platinakészlete kimerülne.
Azonban nem csupán a platina csökken vészes ütemben, ugyanez a helyzet számos másik ritkaföldfémmel is. Ezek egyike az indium, ami példátlan mennyiségben fogy az utóbbi idõben az LCD TV-k térnyerésével, illetve a tantalum, amit a kompakt elektronikai eszközökhöz használunk fel, vegyük csak a szinte évente cserélõdõ mobiltelefonokat. És azt ki tudja megmondani, hogy egy új nukleáris kor hajnalán meddig elegendõek uránium készleteink?
De ne is rugaszkodjunk ilyen messzire, vegyünk szemügyre a fentieknél jóval gyakoribb elemeket, mint a cink, a réz, a nikkel vagy a foszfor, melyek szintén elfogyhatnak a nem túl távoli jövõben.
A készletek fogyását kiszámítani korántsem egyszerû feladat, ez nagyban függ attól hogyan változnak, fejlõdnek a rájuk épülõ technikák. A rendelkezésre álló készletek kiszámítása sem kisebb feladat, különösen igaz ez a legértékesebb fémekre, melynek kitermelési mutatói a bányászati társaságok legféltettebb titkai közé tartoznak. A kormányok és akadémiák csak most kezdik felismerni a kibontakozó problémát, ezért a témában még nagyon kevés az értékelhetõ tanulmány.
Armin Reller, a németországi Augsburg Egyetem anyagkémikusa munkatársaival azon kevesek közé tartoznak, akik már elég mélyen beleásták magukat a probléma vizsgálatába. Az õ becslésük szerint az indium készleteknek legjobb esetben még 10 évük van hátra, amit jól tükröz árának alakulása. 2003 januárjában kilónként 60 dollárt kértek érte, 2006 augusztusára az összeg 1000 dollárra kúszott fel. Az ilyen bizonytalanságok messze gyûrûzõ kérdéseket vetnek fel. Igen valószínûnek tûnik, hogy az álom, miszerint egy napon a világ összes lakosa elérheti a Nyugat által élvezett életszínvonalat soha nem válik valóra.
Számos geológusok számítgatta már világszerte az új technológiák költségeit, tekintettel az általuk felhasznált anyagokra és terjedésük hatásait a fejlõdõ világra. Abban mindegyikük egyetért, hogy a populáció és az életszínvonal növekedése soha nem látott terheket ró a kizárólag a Föld által biztosított anyagokra, felvázolva, hogy több olyan technika is kialakulóban van, aminek a rendelkezésre álló erõforrásokat tekintve nincs jövõjük.
Vegyük a galliumot, amibõl az indiummal együtt indium gallium arzenid állítható elõ. Ez a félvezetõ anyag a napcellák új generációinak lelkét képzi, melyek a hagyományosak hatékonyságának a kétszeresét ígérik. A rendelkezésre álló készletek mennyisége mindkét anyagból viták tárgyát képzi, a holland Leideni Egyetem nemrég napvilágot látott jelentése szerint a jelenlegi készletek "nem tesznek lehetõvé lényeges hozzájárulást a cellákhoz". A kutatást vezetõ René Kleijn becslése szerint a fenti két anyag a jövõben szükséges napcellák kevesebb mint 1%-ához lenne elegendõ.
Felmérésükhöz a New Scientist munkatársai az Egyesült Államok Földtani Felügyeletének éves jelentéseihez, és az ENSZ globális populáció alakulásával kapcsolatos adataihoz fordultak, megbecsülve, hogy az életszínvonal növekedésével mennyi idejük van még a legfontosabb ásványoknak, feltételezve hogy a világ összes többi lakója egy átlag amerikai által felélt nyersanyagok felét használja el. A számítások elég durvák, nem veszik figyelembe az új technológiák megjelenésével megnövekvõ igényeket, de így is több figyelmeztetõ konklúzió olvasható ki belõlük.
Újrahasznosítás nélkül a tûzálló anyagoknál használt antimon 15, az ezüst 10, az indium kevesebb mint 5 év alatt fogyna el. Reller jóval finomabb elemzése szerint 2037-re éljük fel cink készleteinket, az indium és a processzorgyártásban egyre fontosabb hafnium 2017-re fogy el, míg a fényforrásoknál használt terbium 2012 elõtt fut ki.
Fém- és ásványéhségünk azonban nem feltétlenül nõ korlátlanul. Amikor Tom Graedel és kollégái a Yale Egyetemen szemügyre vették bolygónk egyik leggyakoribb fémjének, a vasnak a kitermelési mutatóit, azok körülbelül 1980 óta nem mutattak növekedést. Graedel szerint ez a tendencia az összes többi fémre is igaz lehet, bár ez a jelenlegi felmérések alapján eléggé megkérdõjelezhetõ. A Greadel által tanulmányozott másik fém, a réz például egyáltalán nem akar egy adott szintre beállni, a 2006-os adatokból kiindulva 2100-ra a Föld már nem fogja tudni kielégíteni az igényeket. A megoldás a hulladék minimalizálása, ahol lehet helyettesítõ anyagok alkalmazása, és az újrahasznosítás maximalizálása.
A platina fogyását tanulmányozó Hazel Pritchard brit geológus munkatársával, Lynne Macaskie-val megállapították, hogy az útmeneti porban 1,5 ppm mennyiség található. A kutató páros egy bakteriális eljárás kifejlesztésén dolgozik, mellyel valamennyi visszanyerhetõ lenne a porból, illetve keresik azokat a városi lerakódási helyeket, ahol nagyobb koncentrációban megtalálhatnák a ritka fémet. A nagyvárosok sok más értékes fémet is rejtenek, melyek visszanyerése jó idõre megoldást jelentene, tette hozzá Kleijn. A vízhálózatok rézcsöveinek mûanyagra cserélése hatalmas mennyiségû rezet szabadítana fel más alkalmazások számára. Ugyanakkor a kimerültnek minõsített bányák is tartogatnak még kis mennyiségben ásványokat, melyek kitermelése gazdaságosan megoldható, sõt a tengervízbõl is kinyerhetõk bizonyos fémek. Kleijn szerint mindez energiaköltség kérdése, akár a Holdra is elmehetünk értékes anyagokért, a kérdés, hogy megéri-e?
Amiben szinte minden kutató egyetért, hogy a legtöbb fém nem elegendõ a modern, fejlett világ életminõségének fenntartásához a Föld összes embere számára a mai technológiákkal. Az erõforrások fogytával viszont gyarapodnak a konfliktusok. Az 1998 és 2002 között a Kongói Demokratikus Köztársaságban lezajlott polgárháború elsõsorban az ország tantalum bányáiért folyt, melyek a legnagyobbak Afrikában. Véletlenül pont ekkor kezdett felívelni a mobiltelefonok csillaga, melyeknek a tantalum az egyik alapeleme. Hasonló feszültségek könnyedén kialakulhatnak más ritka fémek birtoklásáért is.
A kínai kormány rengeteg pénzt fektet Afrika bányáiba, hogy kipótolja saját természetes fém készleteit, melyek nélkülözhetetlenek az ipari fejlõdés fenntartásához. Emellett az USA is Kínától szerzi be ritkaföldfémeinek több mint 90%-át. Ha az ázsiai óriás vagy az afrikai bányák elvágnák az utánpótlást, az igen jelentõs konfliktus forrást eredményezne, éppen ezért is kellene mihamarabb lépéseket tenni, sürget Reller és Graedel. Elsõként pontosan fel kell mérni a globális erõforrásokat és a fogyasztást. Ezután fel kell gyorsítani az újrahasznosítási programokat és ahol csak lehetséges ki kell váltani a ritka anyagokat elérhetõbbekkel. Mindezek nélkül nem is álmodhatunk olyan jövõrõl, ahol az emberiség egyenlõ feltételek között élhet, hangoztatják a kutatók.
Úgy tûnik, végre a kormányok is kezdik komolyan venni a problémát és a hónapban egy OECD munkacsoport ül össze, hogy megoldást találjon több kérdésre is.
2007. április 27.
A Naprendszer mozgása okozza a nagy kihalásokat?
Amerikai kutatók szerint a földi fajok felemelkedését és hanyatlását részben naprendszerünk a galaxis korongján keresztülhaladó hullámzó mozgásai okozhatják.
Két évvel ezelõtt a kaliforniai Berkeley Egyetemen megállapították, hogy a tengeri kövületek tanúsága szerint a biodiverzitás, azaz a bolygón élõ különbözõ fajok száma 62 millió éves ciklusokban emelkedik és csökken. A Föld nagy tömeges kipusztulásaiból legalább kettõ, a 250 millió évvel ezelõtti Permi-triász és a körülbelül 450 millió évvel ezelõtti Ordovicium-kori kihalás párhuzamba hozható a fenti ciklus csúcsaival, ami nem magyarázható az evolúciós elmélettel.
A Kansas Egyetem kutatói szerint a kozmikus erõk vezérlik a földi életet. Elméletüket azzal a ténnyel magyarázzák, mely szerint a csillagok nem fixek az ûrben, idõnként galaxisokon száguldanak át, vagy olyan kis távolságban tûnnek fel egymás közelében, ami elég egy rövid kozmikus randevúhoz. A Nap például folyamatosan köröz a Tejút középpontja körül, eltávolodva, majd újra megközelítve azt, miközben fel és le mozog a galaktikus síkon. Egy fel-le ciklus 64 millió évet vesz igénybe, ami hasonlít a biodiverzitási ciklushoz.
A kansasi kutatók kaliforniai kollégáiktól függetlenül is megerõsítették a biodiverzitási ciklust és felvázoltak egy újszerû mechanizmust, mely szerint mindezt a Nap galaktikus utazása okozza. A tudósok ismeretei szerint a Tejútra gravitációs vonzást gyakorol egy hatalmas galaxishalmaz, az 50 millió fényévnyire elhelyezkedõ Virgo. Az Kansas Egyetem részérõl Adrian Melott és Mikhail Medvedev spekulációja szerint, ahogy a Tejút halad a Virgo-halmaz felé egy lökéshullámot (bow shock) hoz létre maga elõtt, hasonlót a szuperszonikus sugárhajtású gépek által keltetthez.
"A Naprendszert egy lökéshullám övezi, ami jelentõs mennyiségû kozmikus sugarat hoz létre, melyek elérik a Földet. Ilyen alapon miért ne lehetne a galaxisnak is egy lökéshulláma?" - teszi fel a kérdést Melott. A galaktikus lökéshullám csak a Tejút galaktikus síkjának északi oldalán van jelen, mivel ez az oldal néz a Virgo-halmaz irányába. A lökéshullám mögött túlhevült gáz és kozmikus sugarak áramlanak, amitõl általában a galaxis mágneses mezeje megvédi naprendszerünket. 64 millió évente azonban a Naprendszer ciklikus utazásai következtében a galaktikus sík fölé emelkedünk. Ekkor kisebb a védelem és jóval nagyobb kozmikus sugárzás mennyiségnek vagyunk kitéve, vélik a kutatók.
A sugárzás erõsödése közvetlen és közvetett hatásokat gyakorol a földi organizmusokra. Megnõ a genetikai mutációk aránya, melyek a DNS sérülések kijavításának képessége rovására mehetnek, különbözõ betegségekhez vezetve, mint a rák. A kozmikus sugárzás kapcsolatba hozható a felhõzet növekedésével, ami képes jégkorszakot zúdítani egy bolygóra, de kölcsönhatásba is léphet a légkör molekuláival, melyek ennek hatására az ózonréteget pusztító nitrogén-oxid termelésébe kezdenek, csökkentve a Nap káros ultraibolya sugárzása elleni védelmet.
Richard Muller, a ciklust felfedezõ Berkeley kutatócsoport tagja szerint Melott és munkatársainak elmélete ésszerûnek hangzik. Hozzáteszi, hogy maguk is eljutottak addig, hogy a ciklust a galaktikus síkon való mozgással összekössék, arra azonban nem tudtak magyarázatot adni, miért térnek el a körülmények a sík északi és déli oldalán. "Ebben érték el az áttörést" - mondta Muller a SPACE.com-nak adott telefonos interjújában. "Olyasvalamivel álltak elõ, amire mi nem gondoltunk. Örülök, hogy sikerült elérniük, gratulálok nekik"
Richard Bambach, a Smithsoniain Természettörténeti Múzeum paleontológusa szintén örömét fejezte ki, hogy egy másik egyetemnek is sikerült megerõsítenie az elméletet, azonban figyelmeztet, hogy a galaktikus hipotézis még kialakulásának kezdeti szakaszaiban tart. "Ez egy elsõlépéses hipotézis" - mondta. "Érdekes elképzelés, azonban még igen messze vagyunk attól, hogy megtudjuk, valóban ez áll-e a biodiverzitás változásai mögött"
Mindenekelõtt a tudósoknak észlelniük kellene a galaxis északi részén feltételezett lökéshullámot, igaz hasonló lökéshullámokat már találtak más galaxisok körül. Legutóbb Philip Appleton a Caltech csillagásza fedezett fel egyet egy tõlünk 300 millió fényévnyire levõ halmazban elhelyezkedõ galaxisnál, ami a halmazhoz viszonyítva másodpercenként 990 kilométeres sebességgel halad. A Tejút ezzel szemben mindössze 200 km/s sebességgel araszol a Virgo felé, azaz ha létre is hoz egy lökéshullámot, akkor az jóval gyengébb lehet.
Informatika és tudomány
