Az a baj vele, hogy mindezt tengervízben képzeli el! Ott viszont nem lehetséges. Az emberré válás kulcsa ugyanis a tartósan két lábon való járásra alkalmas lábfej/boka/térd/csípõ/gerinc/mellkas/medence/fejtartás kialakulása. S az ennek következményeként a láb/kar hosszarányának a megcserélõdése. Ez különbözteti meg elsõsorban az Australopithecus vonalat a Homo vonaltól. Mindennek az alapja a lábfej átalakulása: a nagylábujj elõretolódása a többi ujj mellé (támasztékul szolgálva a lépésnél a lábujjhegyre emelkedésnél)+ a lábfej megemelkedése, a boltozat kialakulása.
A majmok "lúdtalpasok" és a nagyujjuk ugyanúgy fogóujj mint a kézen.
Nem ismerünk átmenetet a majom/australopithecus láb és az ember láb közt! A karok hosszabbak mint a lábak, a gerinc nem S alakban görbülõ, a mellkas elõre domborodik s nem oldalra szélesedik, a koponya a nyak irányában áll elõre és a szemek is ebben a tengelyben helyezkednek el.
Az embernél a láb hosszabb, a geeinc S alakban görbül, a mellkas szélesen domborodik, a koponya s így a szem is merõlegesen áll a törzshöz viszonyítva (ha négykézlábra állunk emiatt a a mellkasunk/fejünk alacsonyabban áll mint a hátunk/farunk, a szemeink meg lefele néznek s ha elõre kell, akkor a fejet fel kell emelni, ami fáradságos).
No, azt el tehát megoldani, hogy hogyan következett be ez a változás komplexus. A tengerben való evolúció, avagy akár Csányi professzor könyvében jelzett út nem ad választ ezekre kérdésekre, pedig ezek sokkal lényegesebbek, mint a bõr, az orr, vagy egyéb másodlagos problémák amelyeket taglalnak.