Vannak előítéleteim az indiai filmekkel kapcsolatban. A kényszerített éneklős és táncos jeleneteket már a nyugati kultúra filmjeiben is nehezen bírom elviselni, de a túljátszott színpadias színészet sem tartozik kifejezetten a kedvenceim közé, szóval voltak bőven fenntartásaim a megnézése előtt.
Nos, bár ez a film, jóval visszafogottabban bánik ezekkel az eszközökkel, azért az első felében jócskán be tudott néha zavarni. A kamerakezelés is inkább TV filmes vagy zene klippes, a szereplők is, mintha onnan hozták volna "tehetségüket".
Aztán, ahogy telt az idő, úgy kezdtem egyre jobban befogadni ezt a kicsit másfajta élményt, kezdtem el megkedvelni a fiatal társaságot, élvezni és érezni ennek a világnak a hangulatát.
Az indiai angol elnyomás ellen lázadó fiatalokról készül egy dokumentum film a jelen korban (mármint, 14 évvel ezelőtt), egy elég vegyes társaság főszereplésével. A gondtalan fiatalság mögött azonban meghúzódnak olyan problémák, mint a felelősségtől való félelem, a szülőknek és a vallásnak való megfelelési kényszer, a muszlim és hindu vallás ellentéte. És ahogy a fiúk egyre jobban kezdik bele élni a szerepükbe magukat, egyre jobban megismerik a lázadás körülményeit, áldozatait, a forradalmárok önfeláldozását, úgy kezdik kicsit máshogy látni saját helyüket társadalomban, veszik észre a nyilvánvaló problémákat.
A film második felében megváltozik a hangsúly, és egy tragédia hamar véresen komoly helyzetbe sodorja őket. Erős kritikával illeti az akkori Indiai kormányt, és olvasva a közelmúlt híreit, nem sokkal javult azóta se a helyzet
Nem hittem volna, hogy szeretni fogom ezt a filmet (még a nézése közben sem), de minden (számomra) hibája ellenére is,
Informatika és tudomány
