Mikor én az Open Water részeket megnéztem már akkor tudtam, hogy hálás műfaj bonszai-fa intellektuális nívóján tengődő szereplőket egy filmbe gyűjteni, és rábízni mindent a természetre. Az ilyen filmek konfliktusait mindig a benne szereplő véglények ostobasága adja. Ha cseppet is normálisak lennének illetve gondolkodnának, a cselekmény el sem kezdődhetne.
Így van ez a mára kiszemelt alkotással is. Nem venni észre, hogy leengedik egy hatalmas 6 méter mély olimpiai medence vizét és akkor eszmélni fel a bambulásból, mikor már az utolsó literek folynak le a lefolyón az nonszensz.
Mondjuk az is érthetetlen, hogy miért nincs az oldalán valahol egy biztonsági létra, hogy ha már ilyen hülyék voltak (igen mert többen vannak) akkor valahogy ki tudjanak mászni.
És mintha mindez nem lenne elég, még egy sunyi szemű krokibéla is előfurakszik a sötétségből azzal a nem titkolt szándékkal, hogy alaposan kicakkozza ezeknek a húgyagyúaknak a fülét.
Minden elem adott tehát a szórakozáshoz, vagy inkább a hajtépéshez? A készítők nagyon értenek ahhoz, hogy mivel lehet kiugrasztani a prolit a fotelből. Ugyanis számos alkalmat teremtenek a menekülésre, de ezek a kóklerek mindig elszalasztják valahogy.
Nagyjából a film felénél elkezdtem a krokodilnak szurkolni. Rohadt vicces volt, ahogy tátott szájjal bámulta ezeket a hülyéket. Ő legalább szerzett némi kellemes nevetős percet, de az emberi szereplőktől csak a fejemet fogtam.
Ennek ellenére nemcsak ekézni szeretnék. Voltak itt izgalmas pillanatok is, főleg amikor elkezdődött egy érdekes macska-egér játék, illetve amikor a hüllő támadásba lendült, mert zabos lett attól, hogy a prolik megették a tojásait. A vége is megér egy misét, őszintén szólva meglepő volt. Tehát volt ebben kurázsi, csak az idegesítő ostobaságokból nagyságrendekkel több jutott.