Klasszikus Poirot/Columbo/Agatha Christie/Sherlock Holmes-os detektív történet, modernebb, kicsit pörgősebb stílussal bemutatva, csipetnyi fekete humorral. Bár a történések végig lekötik az embert, és mindig akad egy kis csavar, ami megkavarja kicsit a képet, a forgatókönyv nem nevezhető túl újszerűnek vagy eredetinek. A helyszín egy elszigetelt kastély (ház), ahol a gazdag nagypapa születésnapját ünnepli a család. Az öreget másnap holtan találják, a helyi rendőrség öngyilkossággal le is zárná az esetet, csak hogy megjelenik a színen egy titokzatos megbízó által felbérelt híres detektív. És elkezdődik a nyomozás.
Innentől nagyjából sejteni lehet az irányt. A kezdetekkor mindenki szeret mindenkit felállásból szépen lassan kibontakoznak a családon belüli ellentétek, lehetséges gyilkossági indítékok. Talán ott kezd el kicsit érdekesebb lenni, mikor a film megmutatja, hogy mi is történt a szobában az este. Onnantól egy minimális stílus váltás következik, felpörgetve és izgalmasabbá téve az addig nem túl feszült szituációt.
A neves színészek egyrétegű karaktert kaptak, abból azt ki is hozták, amit a rendező akart. Egyedül a főszereplő lány kapott mélységeket, amit szerencsére meg is hálál, az ő esetlen, nyílt karaktere remekül állt a színésznőnek. A forgatókönyv, még ha nem is túl eredeti, meglepően jól sikerült. Jól bánik a karakterekkel, legalábbis a párbeszédek, reagálások szintjén. Az események jó ritmusban váltják egymást, és egy kicsit visszafogott, angolos, mégis humoros atmoszférát tud megteremteni, az amúgy tragikus történethez. Szépen frissítette fel ezt a mára már kicsit elhanyagolt zsánert.